Népsport, 1968. április (24. évfolyam, 64-84. szám)
1968-04-01 / 64. szám
Nemcsak a labdarúgás A nagymúltú és szép hagyományokkal rendelkező, de mindig kisegyesületi keretek között működő Egyetértés SC most egyszerre a sportközvélemény érdeklődési körébe került. Nem csoda. Hiszen 60 éves fennállásának ünneplése közben érte az az örömteli siker, hogy labdarúgó-csapata megnyerve az NB I B-s bajnokságot — bekerült a legelső vonalba, az NB I- be. Nálunk — s valljuk be ez sportéletünknek nem a legegészségesebb vonása — ez fémjelzi a nagyegyesület jelleget, holott — és ezt számtalan példa igazolja — labdarúgó-csapatának rövid, vagy akár tartósabb élvonalbeli szereplése nagyon sok egyesületet nem léptetett elő nagy egyesületté, sőt talán még vissza is vetette ilyen irányú törekvésében. Úgy látszik, mindezt jól tudják az Egyetértés SC vezetői. Mert annak ellenére, hogy labdarúgó-csapatuk NB I-es bemutatkozása rendkívülien sikeresnek mondható (első öt mérkőzésén veretlen maradt) ami érthetően fokozza a vezetők becsvágyát, leköti energiájukat, figyelmüket a futball felé tereli, mégis más, és sok irányban tesznek még erőfeszítéseket egyesületük naggyá fejlesztése érdekében. Az NB I-es labdarúgó-csapat — főleg ha jól szerepel— nagyszerű „kirakat’’. A siker vonzza az érdeklődőket. Nagy egyesületekbe szívesebben jönnek a vezetők, edzők, sportolók, jobban szaporodnak a szurkolók is. Mindezt mérlegelve tűzték maguk elé az Egyetértés vezetői azt a merész célt, hogy nem talmifényű, esetleg átmeneti sikereket csillogtató konjuktúra-csapatot szerveznek, hanem minden szempontból megalapozott, igazi nagy egyesületté fejlesztik klubjukat. Nagyon szerény, eldugott kis budai pincehelyiségben van a klub központja. Itt beszélgettünk Böhm Marcell elnökkel, Nagy József módszertani főelőadóval és Tóth Sándor elnökségi taggal. Fociról nincs is szó, csak a távlati tervekről, illetve azoknak ma folyó megalapozásáról. A sportkör lelkes elnöke így beszél: Antal, a Novotny-testvérek, Hollósi Kálmán és mások. Felelősséget érzünk nemcsak a 93 hajóért, hanem azért is, hogy kiket ültetünk beléjük, és hogy hogyan fog továbbfejlődni ez a szakosztály. — Más NB I-es szakosztályuk is van? — vetjük közbe a kérdést, például a II. osztályban szereplő asztalitenisz-szakosztályunk fejlesztésére. 30 tagja van, és mind a szakma dolgozója. Nem hagyhatjuk el őket. Vagy az atlétikai szakosztály, amely egyesületünk legszebb hagyományait őrzi (Király Pál, Galambos és a többiek). Ma még nincsenek számottevő eredményei, de Kövesdi Ferenc szakosztályvezető és Földes Ödön vezetőedző nagy lendülettel látott munkához. 45 versenyző, köztük Istóczky József és Horváth János bajnokatléták mellett jónéhány tehetségben— Hogyne. A cselgáncs, a női íjász, a férfi röplabda és kézilabda, hogy a fociról ne is beszéljek. De az a célunk, hogy a ma még II., vagy alsóbb osztályban szereplő szakosztályainkat is előbbre vigyük. Az NB I-es szakosztályainkban megfelelő létszámú ifjúsági és serdülőkorú sportolók is biztosítják az utánpótlást és a továbbfejlődést. Nem állnak azonban rosszabbul a többiek semutogatja szárnyait. Nagy gondot fordítunk a kevésbé látványos sportágakra is. Olyanra, mint a sakk, teke, vagy a természetjárás. Mindegyik nagy létszámmal működik és a szakmai tömegsportigényeit is igyekszik kielégíteni. Meg kell jegyeznem, folytatja Böhm Marcell elnök —, hogy a labdarúgásban is 12 kispályás és 10 nagypályás csapatunk küzd különböző kupákért a szakmai tömegsport keretében. Minden szakosztályunkban vagy legalábbis sokat ígérő szakosztályunk van. Nem eshetünk abba a hibába, hogy labdarúgóink most már jogos reményű sikerei elkapassanak bennünket. Vezetőket. Nagy kötelezettségeink vannak a többiekkel szemben is. Csak néhányról teszek említést. Itt van például a legújabb, az NB I-es kajak-kenu szakosztály. Nemrég vettük át az MHL-től a létesítményeivel színvonalas klubéletre is alkalmas margitszigeti klubházzal, komplett hajóparkkal, 130 lelkes taggal, köztük olyan nemzetközi nevű versenyzőkkel, mint Wichmann Tamás. Hajda fi nagy egyesületi törekvések — Tizenkilenc jól működő, Nagy erőfeszítéseket teszünk szakavatott edzők biztosítják az előrehaladást. Az egyesület vezetői pedig segítik őket terveik megvalósításában. Persze legtöbbet jelent, hogy egyesületünk mögött áll az egész vendéglátóipar. A szakma vezetői a klub leghívebb támogatói. Kitűnő segítséget kapunk a KPVDSZ- től és az MTI Budapesti Tanácsától is. Ilyen erkölcsi és anyagi bázis mellett bátrabban lehet tervezni, s merészebb célokat kitűzni. Az Egyetértés minden sportolója szakmát tanul. Jövője — ha tisztességesen dolgozik — biztosítva van. Ez is serkenti őket munkára, sportra egyaránt. Pásztor Lajos REPÜLŐGÉPPEL BUDAÖRSTŐL - BUDAÖRSIG Tessék elképzelni egy sokkérdéses fejtörőt, azt megszorozni kettővel és akkor máris megkaptuk a IX. Motoros Repülő Csillagtúra nehézségi fokát. Mert a szombati két számból álló viadal is nehéz volt, de a nagy és igazi próbát mégis a vasárnapi feladat jelentette. A résztvevőknek meghatározott időben és magasságban kellett repüli ésök, a végeredményben titkos, közel ötszáz kilométeres útvonalat. Mert itt a feladat nem az volt, hogy tessék elrepülni Székesfehérvárra, Szegedre meg Kiskunfélegyházára, hanem . . . Nézzük csak az egyik feladatot. „Mezőszilason megbízottunk, Berki Sándor, a Mezőföld Tsz elnöke várja ent a Fő utca 54. szám alatti házának kapujában. Az elnök által kitett jelzésből készítsen repülési adatokat, s a kapott adatok alapján folytassa az utat, a következő állomásig.” Berki Sándor eleget tett a felkérésnek, de mint később kiderült, ő és többi társa is csak nehezen megoldható feladatokra utasította a sportrepülőket, így aztán a IX. Csillagtúrát sokkal nehezebb volt végigrepülni, mint az előző nyolcat. A navigáció, a magasság és időtartás teljes embert követelt. A két nővér Tóth Klára és Tóth Éva ezúttal másodszor kelt versenyre a férfiakkal. Éva így szólt a rajt előtt: — Nem túlzott az önbizalmunk, de az utolsó helyet meghagyjuk másnak! Erre a helyre természetesen senki sem pályázott, az első helyre viszont annál többen. A legnagyobb eséllyel például Farkas Gyula, aki legjobb volt a célleszállásban, meg aztán Bogdándi Tibor, aki a fejtörőben maximális pontot szerzett. A tiszta kék ég hullámos útján siklottak a gépek, mert odafent erős szél fújt, meg aztán a friss tavaszi meleg már termiket is hozott. Alul legelésző nyárak, zöldellő rétek, kopasz erdők és vézna patakok tarkították a látványt. A száguldó tempóban azonban nem volt idő a gyönyörködésre. Bizony jólesett egy kis pihenő a félutat jelentő szegedi repülőtéren. És egy kis izgalom a pihenő előtt. Leszállni készült a HA—TRT, de pilótája a nagytudású Szunyogh Károly izgalmában nem engedte ki gépe futóművét. A gép egyre közeledett a földhöz, amikor a helyszínre érkezett, egyik szemfüles légi rendőr elkiáltotta magát: — Nincs kint a futóműve! Ébersége következtében azonnal fellőtték a piros, a veszélyt jelző rakétát. Ez azt jelentette, hogy elkerült egy forró helyzetet a HATRT. És a pihenő után zajlott tovább a küzdelem. Gulyás Ferenc a tavalyi győztes vasárnap ismét hiba nélkül irányította gépét a cél felé, a miskolci Láncz Tibor azonban hibázott. Korábban kezdte meg a mélyrepülést, mint kellett volna. Izgalmas, színvonalas verseny zajlott le Budaörstől Budaörsig. Ezt Fejér Miklós, a versenybíróság vezetője állapította meg, amikor a legutolsó gép is sikeresen landolt a napsütésben ragyogó repülőtéren, s amikor huszonhat barográf és menetlevél birtokában megkezdték az eredmények kiszámítását. (szabó) Éber rendőr a csillagtúrán Most már nemcsak a legnépszerűbb sportág, a labdarúgó bajnokság küzdelmeire figyelhetünk fel. Egymásután rendezik más sportágak versenyeit is. A hétvégi műsor már alig fér el a Népsport egy teljes oldalán. Néhány hét, és nyakig belekerülünk a versenyidénybe. A szurkolók részére egyre bővül a választék. Ki mit szeret, most már szinte minden időben megkaphatja. Lassan az is kiderül majd, hogy ki, hogyan használta fel a felkészülés hosszú időszakát. A versenyek majd megmutatják, hogy ki, mennyit lépett előre tavaly óta. De azt hangsúlyozni szeretnénk: majd megmutatják. És semmiképpen sem most mutatják meg. Mert ne feledjük, — bármennyire szeretjük is a kirobbanó formát, a kimagasló eredményeket, a csúcsokat — mindezt nem lehet különválasztani az időszaktól. Ebben az évben különösen, a tavasz ébredésének idején nem szabad még csúcsformát reklamálni és követelni, mert az olimpia éve minden másnál gondosabb, módszeresebb, előrelátóbb forma behozást követel a versenyzőktől!! Egyetlensportág, egyetlen esélyes versenyzőjének olimpiai szereplését sem szabad feláldozni egy kétes értékű napi sikerért. A versenyzők, csakúgy mint a velük dolgozó szakemberek különösen felelősek a csúcsforma megfelelő időzítéséért! Amikor ezt hangsúlyozzuk, ezt csakis azért tesszük, nehogy néhány márciusi, vagy áprilisi halványabb hazai vagy nemzetközi eredmény miatt a túlzott borúlátás hibái abla essünk, vagy végső következtetéseket vonjunk le. A versenyzők és a szakemberek, ha lelkiismeretesen foglalkoznak az év nagy eseményeire való felkészüléssel, jól tudják, hogy hol kell tartaniuk. Nagy hibát követnénk el, ha most az évad elejére siettetnénk őket azoknak az eredményeknek elérésére, amelyeket csak jóval későbbre irányoztak elő. Ez persze nem azt jelenti, hogy valaki is elhallgassa a hibákat, ne hívja fel a figyelmet előforduló lazaságokra. Szó sincs erről. De semmiképpen sem szabad a cél érdekében olyan módszereket alkalmazni, amelyek csak arra jók, hogy kizökkentsék a komolyan, leljkiismeretesen készülőket a tervszerű munka ritmusából. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy más módszerekre van szükség a csapatsportokban , amelyekben a bajnoki év folyamatos követelményei más felkészülési és formábantartási munkát írnak elő, mint az egyéni sportágakban. Más dolog formában tartani egy labdarúgó-együttest, kosár-, kézilabda- vagy röplabdacsapatot, hogy lehetőleg magas átlagszinten tudjanak játszani hosszú hónapokon át, és akkor érjék el a csúcsformát, amikor egy-egy döntő jelentőségű találkozóra kerül sor , és egészen más dolog úgy irányítani az egyéni sportágak versenyzőit, hogy a legfontosabb, legnehezebb versenyszakasz döntő napjára robbanjon a forma! Követeljük meg versenyzőinktől, akiket szeretünk, akikért lelkesedünk, követeljük meg szakembereinktől, akiket oly nagyra becsülünk és értékelünk, hogy tehetségük, tudásuk, szorgalmuk és akaraterejük teljes csatasorba állításával tegyenek meg mindent a sikeres szereplés érdekében. Mindezt joggal igényelhetjük, hiszen az a nagy közösség, amelyben mindannyian élünk, megteremtette és megadja részükre a nyugodt felkészülés feltételeit. Van tehát jogcím a követelésre és van mód a viszonzásra is. S ha a legbecsületesebb igyekezet sem lesz elég a múltbeli sikerek túlszárnyalására, vagy azok megközelítésére, akkor sem lesz oka senkinek a szemrehányásra. Elvégre a legszakszerűbb munka maradéktalan elvégzése sem jelentheti a biztos sikert, mert ezenfelül a tehetség szabja meg a határt A Brumelek, a Ryanok, a Zsabotyinszkijok, a Balczók nem túl gyakran és nem is minden bokorban születnek... Erről se feledkezzünk meg, amikor a sportolók teljesítményét és a szakemberek erőfeszítéseit értékeljük. -'- Ne legyünk türelmetlenek! - Videoton—Tatabánya 1:0 (1:0)Derűlátóan néznek az új idény elé A Tatabányában Székesfehérvár, 16 000 néző. Vezette: Kamarás dr. (9), (Zsolt, Kovács B.). Videoton: Tímár (7) — Kovács I (7), Bognár (6), Fejes (7), Bobori (7), Szabó (7), Balogh (7), Kű (8), Burka (6), Karsai (6), Csukovics (6). Edző: Kárpáti Béla. Tatabánya: Rothermel (7) — Sima (6), Kovács II (7), Juhos (7), Törőcsik (6), Laczkó (7), Szabó (7), Hernádi (5), Arany (6), Horváth (6), Tambor (5). Edző: Hári László. Csere: Tambor helyett Kanyó (6) a 23. percben. Góllövő: Karsai (28. perc). Szögletarány: 6:5 (1:4) a Tatabánya javára. Lendületesen kezdett a vendégcsapat, s perceken át a Videoton térfelén folyt a játék. A 13. percben Szabó 30 m-ről küldött lövése majdnem meglepte Rothérmest. Magára talált a Videoton, nyílt lett a játék. A 18. percben K. jó labdával szöktette a felfutó Kovács I-et, de a hátvéd beadásnak szánt labdája elsuhant a kapu mellett. A másik oldalon Horváth fejese kerülte el Timár kapuját. Tombor beadását Szabó fölé vágta. A 28. percben Kü majdnem a félpályáról vitte fel a labdát, pompás cselekkel játszotta tisztára magát, majd a kiugró Harsaihoz játszott. Az összekötő mintegy 6 m-ről a kimozduló kapus mellett a háló közepébe helyezte a labdát. 1:0 a Videoton javára. A gól után még élénkebb lett a küzdelem. A 35. percben Horváth 20 m-es lövése suhant el a léc felett. 5 perc múlva szögletet harcolt Id az előretörő Burka, de belül nem tudták a labdát értékesíteni. A félidő befejezése előtt Szabó nagyerejű szabadrúgása süvített el a tatabányai kapu felett. A II. FP.LIUC elején Balogh kétszer is veszélyeztette a tatabányai kaput. A rövid fellángolás után azonban feljavult a bányászcsapat, Szabó lövését Timár vetődéssel hárította, Hernádi lövése célt tévesztett. A 60. percben Arany beadását Szabó fölé fejelte. Nem sokkal később újabb egyenlítési alkalmat szalasztott el a Tatabánya: Arany tisztán állt, de idegességében a kimozduló Tímárba lőtte a labdát. Forró pillanatokat élt át a fehérvári védelem. Szabó lábáról Timár előrevetődve szedte le a labdát. Később Arany szabadrúgását Timár könnyen hárította. A nagy ostrom után felszabadult a fehérvári kapu. A 78. percben Balogh—g a támadás végén Balogh lövése suhant el a kapu mellett. A befejezés előtt ugyancsak a fehérvári szélső labdája adott munkát Rothermélnek. ★ 17 ★ Több helyen változott meg a Tatabánya összeállítása. Már ez egymagában is mutatta, hogy a bányászcsapat fordulatot remélt ettől a mérkőzéstől. Az első percekben diktált nagy iram, arra engedett következtetni, hogy ez így is lesz. Már az első 45 percnél kiderült, hogy a tatabányai támadásokban kevés az átütőerő és a fiatal, még kellő tapasztaltsággal nem rendelkező csatárok nem tudnak igazi gólhelyzetet kidolgozni. A Videoton okos taktikával igyekezett lefékezni a tatabányai támadások lendületét, gyors ellentámadásai mindig veszélyesebbek voltak. Egy ilyen eredményezte a félidő gólját is. A második félidőben a tatabányaiak nagy igyekezettel küzdöttek. Ekkor már gólhelyzeteket is tudtak teremteni, de a fent említett okok miatt egyet sem tudtak ezek közül gólra váltani. A Videoton védelme ebben a félidőben is hatalmas munkát végzett, sokat segítettek a csatárok is, s így végeredményben sikerült otthon tartaniuik az értékes két pontot. A Videoton kapujában Timár olykor bravúrral hárított. A fiatal Kovács I. sokszor ügyesen lépett közbe, gyakran tört előre is. Fejest megelőző szereléseiért illeti dicséret Bobori Arany kikapcsolásával szerzett érdemeket, Szabó is rendkívül hasznosan játszott. A csatársorból a jobb szárny volt a támadások lendítője. A higanymozgású Ko nagyszerűen értett ahhoz, hogyan kell helyzetbe hozni társait. Balogh lendületes, gyors volt, társait elsősorban gólja dicséri, ezenkívül is akadtak ügyes megmozdulásai. Rothermel a magas labdáik hárításában jeleskedett. Kovács II.a biztosító hátvéd szerepében nyújtott kiemelkedőt. Juhos főleg az első félidőben játszott határozottabban, Laczkó pedig a másodikban. Szabótól sok gyors elfutást láttunk, ő volt aránylag a legveszélyesebb a kapura. Arany ügyes játékos, csak még kiforratlan, óriási helyzeteit hagyott ki. Horváthtól egy-két lövést láttunk, a védéseken nemigen boldogult. Kamarás dr. kiválóan bíráskodott. Ebben nagyszerű segítőtársai voltak partjelzői. NYILATKOZATOK Kárpáti Béla: Hű, de nehéz volt ... A Tatabánya a második félidőbennagyon jól játszott. A 2 pontnak nagyon örülünk. Hári László: Ilyen nagy helyzeteket nem lehetett büntetlenül kihagyni. Nemcsak egyenlíthettünk volna, hanem még győzelemre is volt lehetőségünk. Várszegi János NB I TARTALÉKCSOPORT Videoton SC—Tatabányai Bányász 6:4 (2:1). Székesfehérvár, 10 000 néző. V: Nikolényi. Videoton: Horváth II, (Hargitai) — Temesvári, Kerecsényi, Horváth I, Szabó I, Kovács II, Sárközi, Kerék, Nehéz, Bodnár, Kékesi. Tatabánya: Sárközi — Lévai, Kovácshegyi, Klausz, Szabó, (Papp), Mészáros, Sólymos, Csernai, Bencze, Dellner, Kovács III. Jó iramú, élvezetes, változatos mérkőzésen a szemfülesebb csatársorral rendelkező hazaiak jóval több helyzetet alakítottak k G: Kékesi (4), Bodnár (2), 111. Csernai (3), Bencze. Jó: Horváth I, Szabó I, Sárközi, Bodnár, Kékesi, ill. Klausz, Csernai. MTK — Csepel 6:2 (1:2). Hungária krt., 6000 néző. V: Alberti. MTK: Brünyi (Pillmayer) — Keszei, Mezei (Nagy E.), Jersei, Strasszer, Somogyi, Straub, Kiss, Szűcs A., Lutz, Stefán. Csepel: Platthy (Benke) — Bodnár, Sándor, Pető, Burai, Sebestyén, Sebes, Kalmár Gy., Gulyás, Gergely, Szilágyi. A Csepel jól kezdett, de azután fokozatosan viszszaesett. A II. félidőben szinte végig az MTK irányította a játékot G. Nagy E. (3), Stefán (2), Keszei, ill. Gulyás, Kalmár Gy. Jo: Nagy E., Strasszer, Stefán, ill. Sándor, Sebestyén. Komoly tervek a Bp. Honvéd atlétikai szakosztályában Már a kilencedik idényre készülnek a Bp. Honvéd atlétái, amióta először vívták ki az ország legerősebb szakosztálya címet. A nyolcévi, töretlen elsőség fokozottabb követelményeket, feladatokat, sőt, kötelezettségeket is jelent. Ezekről beszélgettünk az új idény küszöbén Koltai Lászlóval, a szakosztály elnökével és Söjtör József, főfoglalkozású vezetőedzővel. A fejlődés tavaly már nemcsak hazai sikerekben, csúcsjavításokban mutatkozott. A színvonal emelésére 1966-ban megállapított hároméves célkitűzéshez sikerült közelebb jutni. A szakosztály versenyzői nyolc számban kerültek a világranglistán az első húsz közé, sőt, Tóthné ötpróbában az első helyre. Hosszú szünet után áll ismét Honvéd-atléta a világranglista élén, ha holtversenyben is, s ez, úgy érezzük, több évi munkánk, gyümölcse. — mondja a szakosztály elnöke. — De ez még csak a kezdet, mert más számokban is az élre akarunk kerülni. Vannak még gyengék A hazai elsőségen kívül versenyző- és edzőgárdája, valamint nagy lehetőségei alapján — joggal várják a szakosztálytól —, hogy nemzetközi viszonylatban is megfelelően képviselje a magyar atlétákat. Ahogy a vezetők mondják, először a hazai eredményekkel kellett kiérdemelni a feltételeket a nemzetközi erőt jelentő csapat kialakításához. Tisztában vannak azzal, hogy a javulás ellenére még mindig akadnak sebezhető pontjaik. Ilyen „krónikusan” gyenge szám a férfi gerely, a kalapács, s az utóbbi időben a vágta sem tartozott az erősségeik közé. Söjtör: A gerelyhajításban az idén már kissé előre lépünk, a kalapácsvetésben azonban egyelőre erre nincs remény. Azok a fiatal dobók, akik nálunk tűntek vagy jöttek fel. így Walter, Gál, Gremsperger, sorra elkerültek tőlünk A rövidtávfutásban, ha nem is saját nevelésű versenyzőkkel, jobban fogunk szerepelni, annak ellenére, hogy Gyulai eltávozott. Viszont egyik legerősebb számunkban, a rúdugrásban. Miskei és Vászoly viszszavonulása, Hubai, Buján és Kalmár távozása folytán alaposan meggyengültünk. Korábbi gyengéink közül a női középtávfutás javul és a fiatalok ebben az idényben már több számban okozhatnak kellemes meglepetést. Eredményesebb utánpótlás-nevelés A Bp. Honvéd utánpótlása közismerten jó, ifjúsági gárdája sikeresen szerepelt az NB-s csapatbajnokságon. A vezetők azonban több szempontból mégsem elégedettek. Keltai: Nem valami jó a középtávfutó-utánpótlás, egyelőre hiányoznak Török, Szabó utódai. Ugyanez a helyzet a nőknél is , nagyon gyengén állunk a női magasugrásban, pedig edzőink között két magasugró is van. Söjtör: Ahhoz, hogy a fejlődéssel lépést tarthassunk, nagyon munkaigényes edzői tevékenység szükséges. Jelenleg tizenkét edző foglalkozik a versenyzőgárdával. A jövő útja a további szakosítás, el szeretnénk érni, hogy minden fő versenyszámnak külön edzője legyen. Az egyéni foglalkozás mellett eddig az edzőknek nemigen jutott idejük az utánpótlás tervszerű szervezésére. Ezen a helyzeten most alaposan változtattunk. A szakosztály kézbe vette a Honvéd sportiskola atlétikai csoportjainak irányítását. Ez azt jelenti, hogy edzőik most már a mi elképzeléseink, a szakosztály igényeinek megfelelően működnek és az ő feladatuk, hogy foglalkozzanak az utánpótlás szempontjából szűk keresztmetszetű számokkal. A sportiskolások fejlődésétől a jövőben már sokat várunk. Az első: az olimpiai felkészülés! A szakosztályon belül Söjtör vezetésével négyfőnyi edzőtanács alakult, ez irányítja a szakmai munkát és felelős is érte. Fontos feladatnak tartják a nevelési kérdéseket, véget akarnak vetni annak, hogy egyes fiatal versenyzők csak a sportbeli fejlődésükkel törődjenek. Az atléták közül egyre többen végeznek egyetemet, főiskolát, vagy készülnek a továbbtanulásra, s jó példák vannak arra, hogy atanulmányokat össze lehet egyeztetni az intenzív edzésmunkával. Az új idényre az olimpiai és a szakosztály háromévi célkitűzése világosan megszabja a feladatokat. — Az idén az olimpiai felkészülés, a további nemzetközi színvonalú eredmények érdekeinek — az országos bajnokság és az NB rangadós fordulója kivételével — minden más versenyt alárendelünk — jelenti ki a szakosztály elnöke. — Egyáltalán nem titok, hogy nagyon komoly eredmények szerepelnek élvonalbeli versenyzőink terveiben és mi ezek elérését felkészülésük alapján lehetségesnek tartjuk. Nemcsak a tapasztalt, ismert idősebb atlétáktól, de a mögöttük sorakozó fiataloktól is jelentős fejlődést várunk. Ezek szerint tehát a szakosztály derűlátással tekinthet az idény elé? — Feltétlenül! Erre jogos alapot ad az a nagyon szorgalmas, komoly munka, amelyet versenyzőink és edzőink eddig végeztek. (s. z.) Felszabtási kupáért - Pozsonyban A pozsonyi Sportcsarnokban április 3 — 7 között rendezik a X. nemzetközi férfi röplabdatornát a Pozsony Felszabadulási Kupáért. Az eddigi kilenc tornán Európa legjobbjai vetélkedtek országos, illetve város válogatott néven. A jubileumi tornáról hiányozni fog a Szovjetunió válogatottja, a tokiói olimpia győztese, de ott lesz a világbajnok csehszlovák válogatott. Az idei tornán öt csapat indul: Varsó, Budapest, Berlin, Prága és Pozsony. A lebonyolítási rendszer: mindenki mindenkivel mérkőzik. A torna végén értékelik a legjobb leütőt és a legtechnikásabb játékost. A kupa eddigi védői: 1956-ban Prága, 1957-ben Pozsony, 1959 ben Prága, 1960 ban Prága, 1962 ben Prága, 1964-ben Szovjetunió, 1965-ben NDK, 1966-ban Budapest és 1967-ben Varsó. Hétfő, 1968. április 1.