Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)
1975-08-01 / 180. szám
XXXI. 180. ♦ 1975. augusztus 1. LABDARÚGÁS A JOBB UTÁNPÓTLÁSÉRT (IV.) A játék az életre nevel „A futball csodálatos vonzerő. Képzeljünk csak el egy kis üres területet, egy labdát és egy csoport fiút. S néhány percen belül máris labdarúgó-mérkőzés szemtanúi lehetünk. Pszichológusokra és pedagógusokra tartozik, hogy megmagyarázzák ennek a jelenségnek a miértjét, mély, sajátos jelentőségét” — Nicola Commucci, olasz labdarúgó-szakember adja tudtunkra ezt, A fiatal labdarúgók, a jövő bajnokaink felkészítése című cikkében. A labdarúgó-szakember tehát attól a lélektantól várja a segítséget, amelyet az emberismeret ősi vágya hívott életre, önmaga és mások, saját természete és mások egyéniségének megismerésére. A lélektan kutatója erre azt mondja, hogy lelki jelenségeink elválaszthatatlanok azoktól a megnyilvánulásainktól, amelyekhez vezetnek, így viselkedéseinktől, cselekvéseinktől, alkalmazkodásuktól, de mindezek aztán maguk is élményeket, érzelmeket váltanak ki belőlünk. Élmény és viselkedés Dr. Büchler Róbert egyik könyvében olvastam: „ahogy ugyanaz az élmény, például egy csalódás, különböző esetekben más és más magatartásra vezethet, ugyanúgy egyazon cselekvés mögött a legeltérőbb érzelem, a szándék húzódhat meg, aminek a pedagógus gyakorlatában is igen nagy jelentősége van. Egy gyerek csínytevése ártatlan, akaratlan ugyanúgy lehet, mint feltűnésvágy, vagy rosszindulat megnyilvánulása.’’ Az edzőnek példának okáért fel kellene ismerni, hogy ifjú játékosát önzetlen igaz játékszeretet, vagy csupán személyes érdek, érvényesülési vágy vitte a pályára. A külső megnyilvánulások mindkét esetben ugyanazok lehetnek, lélektani forrásuk, eredetük azonban eltérő. Mindebből következik tehát, hogy az élmény és a viselkedés együttes vizsgálata ismerteti meg az edzővel a rábízott gyereket. Miután gyerekekről beszélünk, nézzük meg azok legkedvesebb szórakozását, magát a játékot. Makszim Gorkijnál talán senki sem fogalmazta meg ezt szebben és tömörebben: „A gyermekek a körülvevő világot elsősorban a játékban és a játékkal ismerik meg.” ••Örömszerző tevékenység Ha mindezt a labdarúgásra vetítjük, akkor elmondhatjuk, hogy a focinak is vannak lélektani eredményei. Értelmi eredménye, hogy a mindenkori játékhelyzet sikeres megoldásához nemcsak megfelelő mozgáskészség és fizikai képesség, hanem igen jelentős ismeret és értelmi tevékenység is szükséges. A megfelelő technikát, amivel a játékhelyzetben kialakult feladatot a legeredményesebben lehet megoldani, a játékosnak ki kell választani és végre kell hajtani. Az ilyen öntevékenységhez az ismeret nem elégséges, hanem sokirányú, megosztott figyelem is szükséges. A játék technikájának és taktikájának végrehajtásakor jelentősen fejlődik az emlékezőképesség, a képzelődés. De van erkölcsi eredmény is. Mindez a közösségi munka hatásaiból erkölcsi készségek és szokások formájában alakul ki. A játék edzi az akaratot, hiszen az értelmileg helyesen ítélt cselekvés végrehajtásához akarat szükséges. A játék mindig a megoldandó akadályok leküzdésével kapcsolatos, ezért jellemzője a küzdelem. A küzdelemhez viszont szilárd elhatározás szükséges. A játékosnak fegyelmezetten, bátran, a szabályok megtartásával kell játszania. Fontos még a kötelességvállalás, máskor az önfeláldozás, a versenyszellem és az alkotóerő fejlesztése. A játékkal nevelt fiatal általában nem ismeri a félelmet, saját képességeinek indokolatlan leértékelését, a kishitűséget. Hanem határozott még a munkában is. Ezért mondják, hogy a játék az életre nevel-Találkozunk érzelmi eredményekkel is. A foci az ifjúság számára örömet okoz. A játék eredmény, mint munkasiker lelkesít, és ezzel optimista szemléletre nevel. A játék közben megnyilatkozó vidámság, a játék érzelmi eredményeit tükrözi. A játékfegyelem szépsége — Makarenko szavaival — megerősíti a közösséget. Elavult nézetekkel Az elméleti fejtegetések után nézzük a kérdés gyakorlati oldalát. Az egyik gyakorló edző szerint köztudott, hogy a prepubertás kor időszakában, legalábbis tizenhárom-tizennégy éves korig, a fiúk még nem rendelkeznek kiemelkedő sportolói egyéniséggel. Különösen kedvelik a nem megerőltető fizikai tevékenységet, főleg a játékot, amelynek a futball egyik legjellegzetesebb példája. A gyerek tehát szórakozni akar, amikor a labdát rúgja, és ha szórakozik, azt jelenti, hogy ez a játék kielégíti mozgásszükségletét, vágyait, valamint kifejezésre juttatja ügyességét, erejét, gyorsaságát, ravaszságát. Egy másik edző véleménye szerint: bizonyos meghatározott cél eléréséhez gondosan vizsgálni kell a kiinduló és az érkezési pontot. A kiinduló pontnál azokat az okokat kell keresni, amelyek a gyereket arra késztetik, hogy labdarúgással foglalkozzék. Kérdés az, mit vár ettől a játéktól, mire törekszik, milyen vágyai vannak? Az érkezési pontot viszont az edzőnek kell megállapítani, mit követelhet a gyerektől, mit kell annak elérnie. Bajnokjelöltté kell válnia, vagy pedig testileg, lelkileg egészséges fiatallá. A fő ok, amiért egy gyerek a labdarúgáshoz közeledik, a játékszeretetben keresendő. A srácok álmaikban nagy labdarúgósztárnak képzelik magukat, amikor viszont a labdával vannak elfoglalva a pályán, csupán játszani akarnak... Dr. Münnich Iván pszichológus kicsit hobbiból foglalkozik a sportpszichológiával. Szerinte rendkívül nehéz megmondani előre, hogy egy tizennégy éves gyerekből milyen labdarúgó lesz. Egyébként is minden országban kialakul a vélemény, milyen a jó focista. Hazánkban általában az ügyes, labdavirtuóz gyerek a kedvenc. Persze, a szelekciót első fokon nem a legképzettebb szakemberek végzik, s így nem véletlen, hogy a labdarúgásba belépő gyerekek elavult nézetek alapján kezdik ismergetni a sportág ábécéjét. A kutató szerint ezen gyökeresen változtani kell, s a legképzettebb szakemberekkel, a legmodernebb elképzelések és elméletek alapján kell foglalkozni a gyerekekkel. A magyar labdarúgás lemaradt Európa mögött, éppen ezért már most keresni kell azokat a kort meghaladó eszméket, amelyekkel le lehet dolgozni a hátrányt. Fegyelmezett agresszivitás A gyerekek személyiségének alakulásánál — a lélektan kutatója szerint — nagy felelősség hárul az edzőre. Éppen ezért elsősorban az edzők kiválasztásával kell foglalkozni, mert rajtuk múlik, hogy menynyire készítik fel a gyerekeket nemcsak a labdarúgó-pályafutásra, hanem az életre is. A gyerekek azonosulnak azokkal a személyekkel, akik nevelik őket. Az iskolában egy osztály nem a matematika szépségéért szereti meg a számok birodalmát, hanem sok esetben a tanár tulajdonságai nyűgözik le a tanulókat. A tanárért tanulnak, mert neki akarnak örömet szerezni. Ha a labdarúgásban a gyerekekkel agresszív edző foglalkozik, akkor sikeres viszony esetén ezt veszik át a srácok is. Fontos, hogy az edző jó partner legyen. Személyi varázs, szakmai tekintély mindenképpen szükséges. Az edzőnek tudni kell élni a büntetéssel és a jutalmazással egyaránt. A labdarúgásban posztok vannak, mert csapatot kell formálni. Az edzőnek fel kell ismerni a gyerekekben, hogy hova lehet őket állítani. A középpályára általában — a tudományos terminológiával élve — szociábilis típusú gyerekekre van szükség, akik szervezni tudnak és összefogják a csapatot. A csatársorban viszont általában individuális típusú gyerekek kellenek, ők többet vannak konfliktusban az ellenféllel, szükség van a gólratörésükre. A kutató szerint meglátszik a gyerekeken is, hogy lassan elmúlik a néhány éve még divatos, játékosabb foci, s ahogy a labdarúgás üzlet lett, úgy került egyre inkább előtérbe a győzelem. Ma a küzdőképes, győzni tudó, felelősségtudattal és fegyelmezett agresszivitással rendelkező, megbízható teljesítményt nyújtó gyerekeket kell keresni. A gyerekek nevelésénél vigyázni kell arra, hogy a nevelő műveltebb legyen tanítványainál. Fontos, hogy a jövőben eszmeileg is foglalkozzunk a labdarúgással. Meg kell értetni a tanítványokkal, hogy miért kell edzeni, s alkotókedvű labdarúgókat kell nevelni belőlük. A példamutatás erejével Ziegler János, a KSX szakedzője a gyerekek edzéséről szóló könyvében így összegezi tapasztalatait: „A serdülő már jó megfigyelő. Megítélései azonban gyakran egyoldalúak, felszínesek. Ezért a megfigyelés serdülőkorban irányításra szorul. A különböző technikai elemek elsajátításánál is fel kell hívni a figyelmet, hogy mit figyeljen meg, ellenkező esetben nem biztos, hogy a lényeget utánozza. ... Nagyon kell vigyáznunk a serdülőkre, mert megfelelő magyarázattal is nehéz meggyőzni, logikus gondolkodásra bírni őket. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a fiatal játékos személyisége még igen nagy mértékben alakítható, formálható. Igen fontos pedagógiai jelentőségű tény, hogy a serdülő személyisége nagymértékben függvénye az edző emberi tulajdonságainak, munkájának, hozzáállásának.”A sportpszichológiában a labdarúgás pályaprofiljai még nincsenek kidolgozva. Az elmondottakkal nem pótolni akartuk ezeket, csak a gondolatébresztés volt a célunk- Sorozatunk következő részében az iskolai labdarúgást vesszük bonckés alá. Boross Dezső Ismerkedés kétszer félórában Kanadai út előtt az utánpótlás-válogatott Ezen a csütörtök délutánon a Vasas NB I-es újoncai juttattak minket váratlan felfedezéshez. Beileszkedésük nehézségeiről akartunk írni, de a Fáy utcában hiába is kerestük volna őket. Illovszky Rudolf adott tájékoztatást: „A Népstadionban, a válogatott ellen játszanak edzőmérkőzést.. Most is beigazolódik tehát a közmondás: aki keres, talál... Hagyjuk hát későbbre a Vasas fiatal játékosainak problémáit, s foglalkozzunk most a pillanat szülte érdekességgel: a 16 fős kerettel, amely pontosan délután négy órakor lépett a Népstadion gyepszőnyegére. — Mivel elsősorban edzésjellege van a játéknak, nem tartottuk szükségesnek nyilvánosságra hozni a találkozó helyét és idejét — mondta Baráti Lajos szövetségi kapitány. Több mint egy órán keresztül ő, és Rákosi Gyula, stopperrel a kézben mérte a kötelező futógyakorlatokat, így a 2x1000 méteres, majd a 30 méteres slalomfutás eredményeit, s csak ezután állt fel a két csapat. Az az együttes játszik az első félidőben, amelyik Kanadában, minden valószínűség szerint a kezdő tizenegy lesz. Erre a mai találkozóra azért van szükség, hogy a játékosok ismerkedjenek, no meg, hogy én is egyszer együtt lássam őket — mondta Rákosi Gyula. A válogatott az első félidőben Dombai — Godán, Nagy III, Rab, Czeczeli — Kovács B., Csapó, Pásztor — Fekete, Gass, Fehérvári összeállításban játszott. A szünet után Dombait Gujdát, Czeczelit Lukács, Nagy Illat Kovács II, Csapót Csongrádi, Fehérvárit pedig Sós váltotta fel. A Vasas vegyes csapatában helyet kapott többek között Lakinger, Kántor, Szijjártó, Kovács István és számos fiatal. Az első negyedóra valóban az „ismerkedés” jegyében telt el, aztán valamivel gördülékenyebbé váltak a válogatott támadásai, különösen Fehérvári és Gass értette meg jól egymást. Gass mesterhármasával (két gólt Fehérvári beadásából lőtt), Becsei szépítő gólja ellenében Síkre alakult az első félidő. — Figyelembe kell venni, hogy a játékosok tegnap kemény mérkőzéseket vívtak, este pedig búcsúzkodtak — jegyezte meg Baróti. Néhány szép megmozdulás azért akadt a második félidőben is, ilyen volt a békéscsabai Pásztor egyéni akcióból elért gólja: egy „ellopott” labdával átcselezte a védelmet és a hálóba lőtt. Utána viszont — húsz percre szinte eltűnt a pályáról, alig ért labdához, igazolva, hogy erőnléte még nem a legjobb. Gass újabb két gólja, a csereként beállt Csongrádi két gólja, valamint Fekete lövése nyomán — egy újabb Becsei-gól ellenében — alakult ki a 8:2 arányú végeredmény. — Csupa tehetséges fiatal alkotja az utánpótlásgárdát — foglalta össze menetközben a véleményét a szövetségi kapitány. — Színre lépésük lényegében a világbajnoki felkészülés kezdetét jelenti. Az év végéig szeretnék kialakítani egy magot, amely a világbajnoki csapat alapja lehet. Nem vagyok híve a változtatásoknak__Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a mostani utánpótlásegyüttesben bárkinek is bérelt helye volna. Az egyórás játék után, figyelembe véve az előző napi tornák még erősen érződő nyomait és az erős bevezető edzést, véleményt formálni aligha lehet a látottakról. Hogy ez a csapat mire is képes, az úgyis csak később derül ki. — Mit is mondhatnék indulás előtt? Természetesen győzelmeket várok! — jelentette ki Rákosi Gyula, aki Kanadába kíséri a válogatottat, amely magyar utánpótlás-válogatott néven játssza mérkőzéseit, s pénteken, a 8 óra 50 perces géppel indul, Koppenhágán keresztül, Kanadába. Bocsák Miklós NÉPSPORT 3 H EDZŐI TERVEK Szemlélet- és játékfelfogásbeli változásokat akar a Videotonban Kovács Ferenc Kovács Ferenc, a Videoton vezetőedzője nagy várakozással tekint az új bajnokság elé, mert kíváncsi arra, hogy fiatal játékosainak fejlődése miként hat a csapatjátékra. De amikor beszélgettünk, először mégis a múlt került szóba. • Az új edzésterv elkészítését mindig a múlt értékelése vezeti be. Ilyenkor az edző őszintén szembenéz önmagával, s feltárja a hibákat. Ön például mivel elégedetlen? — Sehogyan sem megy a fejembe, hogyan fordulhatott elő az, hogy védelmünk negyven gólt kapott! Egy olyan csapatrész, amelynek öt tagja közül 4 válogatott játékos! Magyarázkodásnak, mentségkeresésnek nincs helye. Józan önvizsgálat azonban annál inkább szükséges. Ezt meg is tettük, s megállapítottuk: nem a képességekkel van baj, hanem a játékfelfogással, s a taktikai fegyelemmel. A hátvédek gyakran nem összpontosítanak eléggé, elméláznak, figyelmetlenek, megfeledkeznek az emberfogásról, területet engednek a kezdeményezéshez, időt adnak a támadások befejezésére. Néha elragadja őket a játék szenvedélye, s ilyenkor egyikük-másikuk előretörések után elölfelejtkezik, s fellazul a védelmünk. Középpályán is van két válogatottunk, de a pálya középső harmadában sem játszunk elég céltudatosan, a csapat érdekeinek megfelelően. Ötletes, időnként tetszetős a támadásvezetésünk, Karsai és Kovács Jóska is ért a játék színezéséhez, amikor a labda náluk van, nyugodtan ülök a kispadon, de ha elvesztik, hamar elhagy a nyugalmam, mert a visszaszerzés ritkán sikerül. Fedezeteinknek egyáltalán nem erénye a szerelés, a keménység, a harcosság, a test elleni játék, nem tudnak ember ember ellen küzdeni. Ez az oka annak, hogy néha szerényebb képességű, de harcosabb középpályásokkal szemben alulmaradnak, s csapatjátékunk nem elég egységes, nem találjuk a védekezés és a támadás helyes arányát. • Ön megfigyelőként kint járt a VB-n, aztán amikor hazajött, a Videotonban megpróbálta felhasználni szakmai tapasztalatait. A pályán úgy tűnt, meg akart valósítani valamit abból, amit úgy hívnak: totális futball. Igaz ez? — Valóban ez a helyzet A VB-n megragadott néhány csapat lendületes, okos játékfelfogása. A döntőbe jutott két együttes a labda elvesztése után mesterien védekezett, ügyesen tömörült, szinte mindenki viszszahúzódott a saját térfelére, a labda birtokában pedig egyszerre hatan-heten is támadtak. Ezzel próbálkoztunk mi is, mégpedig úgy, hogy főleg a támadójátékunkat akartuk fejleszteni. Sajnos, nagyobb volt a ráfizetés, mint a haszon. Igaz ugyan, hogy soha nem játszottunk olyan támadószellemben, mint a legutóbbi bajnokságban, de ezzel mégsem büszkélkedhetünk, mert a mezőnyfölény, a sok kidolgozott helyzet mit sem ért, mert kevés gólt rúgtunk belőle, közben pedig felbomlott a csapatjáték, rések támadtak a védelemben, s szép számmal kaptuk a gólokat. • Felhagy a további kísérletezéssel? Szó sincs róla, csak észszerűbb játékfelfogást követünk. Nem rohanunk, nem támadunk minden áron, hanem az eddiginél sokkal több gondot fordítunk a védőjátékra, a hátsó sorok alapos megszervezésére, mert biztonság nékül nem lehet nyugodtan támadni sem. Mindez nem jelenti azt, hogy a Videoton kiengedi kezéből a gyakori kezdeményezést, támadást. • Úgy tűnt, mintha a Videoton az előkelő ötödik hely ellenére csapatjátékban megrekedt volna, pontosabban nem fejlődött. Így van ez? — Egyértelműen nem felelhetek se igennel, se nemmel. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a csapatot jelentősen átszerveztük, hiszen a régebbihez képest minden csapatrészben történt változás. A védelemben helyet kapott az ifjúsági válogatott Végh, s bekerült Czeczeli is. A középpályán megbomlott a Hartyányi, Karsai, Burka hármas. Előrekerült Kovács, s jött a kis Csongrádi. Elöl pedig játszott Jankovics, majd Májer is. Ezek a személyi változások átmeneti töréseket okoztak a csapatjátékban, ami nem is csoda, hiszen a csapatrészek nincsenek összeszokva, a játékosok még nem ismerik eléggé egymás elképzeléseit, szokásait. Ezzel magyarázhatók a kisebb formaingadozások is. • A Videoton átlagéletkora fiatal, a játékosok többsége fejlődőképes- Kovács L., Kovács J., Nagy III, Fejes, Czeczeli, Karsai válogatott, s rövidesen az lesz , Májer is. Önként felvetődik a kérdés: milyennek ígérkezik a csapat jövője? — Egyértelműen felelek szépnek. Úgy gondolom, hogy a csapat átszervezésében nagyot léptünk. A válogatottakon kívül több tehetséges fiatallal rendelkezünk, s joggal büszkék lehetünk arra, hogy a tizennyolcas keretben Végh, Csongrádi, Májer, Jankovics, Kuti, Nagy Ilit Kovács J. és Burka saját nevelésű labdarúgó. És fiatal még Czeczeli, Tieber, s mások is. Csupán négy olyan játékosunk van, aki harminc felé közeledik, Karsai, Burka, Fejes és Wollek. És ez azt jelenti, hogy a Videotonnak hosszú évekre biztosítva van a gerince. További kisebb átszervezéssel akár öt-hat éven át is együtt játszhatnak olyanok, akik jelenleg is tagjai a csapatnak. És amikor a fiatalok teljesen beérnek, akkor lesz csak igazán jó a csapat! • Mi szükséges ahhoz, hogy még az eddiginél is jobban szerepeljenek, versenyben legyenek a harmadik helyért? Sok minden, de leginkább talán szemléletbeli változásra van szükség.A játékosoknak sokkal céltudatosabban, odaadóbban kellene készülniük, s megérteni azt, hogy a követelményeket önmaguk, a csapat érdekében, saját fejlődésükért kell végrehajtani. Sajnos, még messze vagyunk attól az ideális állapottól, hogy ezt mindenki megértse, így is éljen, így is gyakoroljon. Még mindig előfordul, hogy akadnak olyanok, akik viszolyognak, vonakodnak a keményebb, nehezebb edzésektől és sérülésre való hivatkozással felmentést kérnek. A büntetés csak szükséges következmény, az lenne az igazi, ha használna a szép szó, a meggyőzés, akkor egyszeriben nagyobb lenne a gyakorlatanyagok hatásfoka is. • Az új bajnoki évben milyen szakmai elképzelést szeretne megvalósítani? – A sűrített szerda-szombati fordulók, a fizikai képzés mellett meglehetősen kevés időt hagynak a gyakorlásra. Arra törekszem, hogy célszerű legyen az edzésbeosztás, a gyakorlatanyag■ Meg kell találnom a helyes ritmust, elérni azt, hogy megfelelő erőnléti terhelés mellett megtaláljuk a technikai és taktikai képzés helyes arányát is, mégpedig úgy, hogy a bajnoki mérkőzésekre azért viszonylag friss is legyen a csapat. Nem könnyű feladati Kedvező fordulatot remélek attól is, hogy Németh Lajoson kívül ,már Szőke Miklós is segíti az edzői munkát, s mi hárman képesek leszünk arra, hogy az eddiginél is alaposabban, sokrétűbben, aprólékosabban foglalkozzunk a játékosok egyélű képzésével. Ennek egyenes következménye lesz majd a csiszoltabb, kifinomultabb csapatjáték. Taktikai képzésben döntő fontosságú, hogy változtassunk a már említett játékfelfogásbeli hibákon, védekezésben és középpályán, s ha ez sikerül, gólokban gazdagabb lesz a támadójátékunk is. • Alakul már az a csapat, amely az első bajnoki mérkőzésen Kispesten, a Bp. Honvéd ellen pályára lép? — Igen. Kovács L., Nagy III, Czeczeli, Kovács J, Karsai, Nagy II és Májer helye, ha csak valami közbe nem jön, biztosnak látszik, miként Végig is első számú jelöltem a jobbhátvéd helyére. Még töprengek azon, hogy miként alakuljon a hátvédsor közepe. Lehet, hogy Garamvölgyi játszik középhátvédet és Nagy III lesz a beállás, ha nem, akkor marad a régi védelem, Fejessel. A középpályán van még egy kérdőjel. Kovács J. és Karsai mellett Csongrádi, Burka és Nagy II verseng egy helyért. Elöl jobb szélen Májer játszik, a másik két helyre Nagy II, Tieber és Szalmásy pályázik. De ha a várpalotai Baranyit átigazolja hozzánk az MLSZ — ha nem, akkor kivárja a fél évet —,, ő is helyet kap a csapatban. Wollekkal a jövőben más poszton kísérletezek majd. Kovács Ferenc nem rejtette véka alá a véleményét. Bátran nyilatkozott a fejlődést gátló körülményekről is. Ezzel megtette az első lépést a felszámolásukra. Németh Gyula