Népsport, 1975. augusztus (31. évfolyam, 180-205. szám)
1975-08-10 / 188. szám
XXX, 188. ♦ 1975. augusztus 10. LABDARÚGÁS NÉPSPORT 3....................................................................................... . .................... ........* , Levélrészlet: „Otthon mindig esőért imádkoztunk. Akkor az idősebb játékosok fogták magukat és bevonultak az öltözőbe, mondván, hogy pocsolyában nem lehet focizni. Az edzőnk pedig, hogy tekintélyén ne essen csorba, általános takaródét fújt...” A távolban megdörren az ég, sötét esőfelhők érkeznek, s lassan átnedvesedik a zöld gyep a Hungária körúton és a Fáy utcában. Ekkor történik meg az a ritka eset, hogy néhány újonc bátortalanul érdeklődni kezd az egyik edzőnél: „Ezek után, ugye, nem tartják meg a mai edzést?” Meglepve hallgatják a még jobban meglepett edző válaszát: „Hát hogyne tartanánk?!” Igen, néhány nappal ezelőtt még egészen másnak tűnt minden. A Vasas-pályán a fiatalok már több mint egy órával az első edzés előtt beöltöztek, s miként a jó kisdiákok az iskolacsengőt, úgy várták Berendi Pál másodedző pályára szólító sípszavát. A Hungária körúton az újoncok már napokkal ezelőtt civilben ki-kijárogattak a pályára, nézegették, csodálták a csillogó gyepszőnyeget, szinte látták magukat jól fésültem a gyönyörű, tiszta kék-fehér mezben. Aztán mindkét színhelyen elérkezett az idény kezdete. Háromezerhatszáz méteres futásokkal, sprintekkel, slalomozással, gimnasztikával, erőnléti gyakorlatokkal... Esőben! . Szavahihető szemtanúk állítása szerint a Vasas és az MTKVM újoncai — köztük nem egy jól megtermett, erős, állóképes fiatal — úgy dőltek ki a sorokból, mint a rendek kaszálás után ... Sehol egy jól fésült primadonna. A mezek sárosak, a cipők lucskosak, az arcok elgyötörtek voltak. Levélrészlet: „Előfordult, hogy otthon is lenyomtunk két-három kört. Mennyire szidtuk érte az edzőt! Pedig nem ő tehetett róla, utána az öltözőben széttárta a karját és magyarázta: Az a ritka helyzet állt elő, hogy kinézett az ablakból az elnök ...” Gellért Tibor látszatra a legszerencsésebb az MTK-VM újoncai közül. Pesti fiatalember, a Központi Sportiskolából érkezett, ahol nagy súlyt fektetnek az erőnléti képzésre. Most, néhány edzéssel a háta mögött, mégis örül, hogy az újságíró jóvoltából néhány percet mulaszthat az edzésből. — Borzasztó volt!.." — idézi fel. — Az első kilenc körös felmérésnél nagy időt akartam futni. Úgy éreztem, hogy a legfontosabb a jó bemutatkozás. Az ötödik körnél már kivoltam, a hatodiknál alig vitt a lábam, a hetediknél pedig... A hetediknél nem bírtam tovább. A huszonegy éves Ádám Tibort Fajszon fedezte fel a Vasas. Az ő beilleszkedését megkönnyíthette volna, hogy viszonylag hosszú labdarúgómúlt áll mögötte. — Eleinte én is telve voltam önbizalommal — meséli. — De csak most jutottam el odáig, hogy bírom a tempót, viszont ma is annyira le vagyok merevedve, hogy technikailag teljesen visszaestem. Hiába, ilyen elmaradást nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Hírteszú, másfél éves haladékot kellett adnom magamnak a nagy cél, a csapatba kerülés eléréséhez ... A két tizenhét éves, a battonyai Lehóczky Attila és a kiskőrösi Labád Sándor szavai akár az előbb hallottakra is magyarázatul szolgálhatnak: „Amit előző egyesületünkben csináltunk, az a mostanihoz képest csak futkározás volt.” Ambrus László, aki a Jászberényi Lehel NB III-as csapatából igazolt az MTK-VM-be, nem tagadja: amikor idekerült, zavarba jött, ha a mester utasítását meghallotta: „Következik az iramjáték”. Valahova el akart iramodni, de szerencsére elmondták, hogy ez egy sajátos gyakorlat. Az ugrókötéllel is hadilábon állt. Kovács Imrének nem egy dologra külön kellett megtanítania. Pálig mindez jó ideje szerepel az NB-s csapatok számára kötelező követelményrendszerben. Vajon mit csináltak Jászberényben?! Levélrészlet: „Annak idején, amikor az edző kijött velünk a pályára és különösebb előkészítés után közénk dobta a labdát, „rúgjátok!” jelszóval, el sem tudtam képzelni, hogy mennyi mindent lehet egy edzésen csinálni. A mi pályánkon annak idején csak egy kelléket ismertünk: a labdát.’Az edzők közül Kovács Imre, akinek némi túlterhelést jelent a fiatalok korrepetálása, megemlíti: — Az újoncoknak, hogy egyáltalán pályára léphessenek, mindenekelőtt a környezetet kell megszokniuk. Az öltözőrendet, a fogas helyét, az idősebbek modorát ... Ebből a szempontból nincs is kifogásom az új fiúk ellen. Visszatértünk a régi, tíztizenöt évvel ezelőtti kerékvágásba, amikor az újoncok szinte lábujjhegyen jártak, nehogy megzavarják a „nagyokat”! Hogy ez a pályán kívül így van, az jó dolog. De a pályán már nincs, nem szabad, hogy legyen „kicsi” és „nagy”. A szakmai ismeretekkel, a munkabírással egyáltalán nem vagyok megelégedve, sőt, egyenesen elképesztő hiányosságokat tapasztaltam egyiküknél, másikuknál. Berendi Pál, a Vasas másodedzője hasonlóan beszél: — Nagyon sok tehetséges fiatal gyerek érkezett hozzánk, sajnos, egyelőre komolyan egyikükre sem lehet számítani, így aztán Szijjártót kivéve valamennyien nálam, a második csapatban edzenek még. Miért? Hónapokba telhet, míg erőnlétileg, s technikailag is utolérik a többieket. Egyelőre ,kényszertürelmi időt” kellett adnunk nekik. Levélrészlet: „Rájöttem, hogy ami annak idején jó volt: a mulasztások, a lógások az edzésekről, az nehezen behozható hátrányommá vált. Vagy az edzőnknek kellett volna keményebben fognia, vagy nekem kellett volna jobban fegyelmeznem magam ...” Csak önmagunkat ismételjük annak hangsúlyozásával, hogy az NB-s csapatoknál magától értetődően kötelező a követelményrendszer betartása. A megyei első osztályban nincsenek szigorú előírások, de amelyik csapat helyt akar állni — s melyik állítja magáról az ellenkezőjét? —, az a sokszor felidézett, edzésnek nevezett lötyögésükkel aligha ér célt. Márpedig a több fiatalt igazoló két egyesületnél félreérthetetlenül kiderült, hogy előző klubjukban a szakmai előírások végrehajtásával többé-kevésbé hadilábon álltak. Az alacsonyabb osztályok, különösen az NB III nagyszerű iskola lehetne egy tehetséges fiatal számára, ha a legjobb szakemberek bevonásával összeállított edzésprogramot végrehajtanák azok is, akik maguktól még nem értették meg: ideje emelni a mércét. Mivel képtelenség valamennyi NB-s egyesületünk felkészülését ellenőrizni, mindenkinek a saját portáját kellene mindenekelőtt rendeznie! A követelményrendszer nyílt, vagy titkos ellenzőinek — nevezhetjük őket lustáknak, kényelmeseiknek is — egyik érve, hogy sok fiatal képtelen elviselni azokat a terheket, amelyek az előírások teljesítésével járnak. Nos, az MTK-VM-hez igazolt fiatalok jórészének felkészülését orvos ellenőrizte. Ezekből a vizsgálatokból kiderült, hogy egyik-másik játékos nem azért nem tudja lefutni a kijelölt adagot, mert nem bírja fizikailag. Szervezetének tiltakozása sokkal inkább pszichikai! Még ma is azt hiszi, hogy megoldhatatlan feladat elé állították ... A követelmények elleni tiltakozás, különösen alsóbb szinten, nem a tényeken, hanem a múlt rossz beidegződésein alapul. A Vasas egyetlen újonca, aki az első csapat keretében kapott helyet, Szijjártó például sokkal vékonyabb társai többségénél, s ő sem több tizennyolc esztendősnél. A terheket mégis bírja, sem fizikailag, sem technikailag nem torpant meg a Vasasnál, pedig ugyancsak NB III- as egyesületből jött. Olyan csapatból, ahol nemigen tűrt az edző lazítást... Hogyan is szólnak annak a másik volt NB III-as, nagyon tehetséges fiatal labdarúgónak a befejező sorai, aki szégyenlősen idézett az édesapjához írt leveléből? „Bárcsak keményebben fogtak volna annak idején, vagy jobban fegyelmeztem volna magam ...” Többféleképpen lehet sorait értelmezni. Mindenekelőtt — kritikaként. (Kocsák — gyárfás) „ Mester! Nem bírom tovább!” Az edző: „Jólesett, fiúk?” Helyes úton a megyei bajnokság Szinte minden elképzelhető Variációval megpróbálkoztak már az elmúlt negyedszázad alatt ebben a bajnokságban. (1950-ben játszottak először megyei bajnoki mérkőzéseket hazánkban.) Rendeztek egycsoportos bajnokságot megyénként, 14-től 20 csapatos mezőnnyel, rendeztek (a legtöbb megyében) kétcsoportosat, 24-es, 28-as létszámmal. Aztán indultak itt NB II-es tartalékcsapatok, amelyeknek az egyik megyében beszámították, a másikban nem számították be az eredményeit. Évek hosszú során bizonyítgattuk: 1. A megyei bajnokságokban sok a húsz csapat, mert számos itt játszó községi egyesület nem rendelkezik a megfelelő feltételekel, pályája nem alkalmas februári, decemberi mérkőzésre, sok pályán pedig egészségügyi szempontból is káros lehet ilyenkor a játék. 2. A 24—28 csapatos, kétcsoportos mezőnyt semmi sem indokolja, sőt a létszámdömpiing a fejlődést akadályozza. 3. A tartalékcsapatok indítása a megyei bajnokságokban már-már komolytalanná teszi azt a mérkőzéssorozatot, amely tulajdonképpen egy-egy megye minőségi bajnoksága. Ha korán beköszöntött a tél, e falvakban nem játszottak, ha sok volt az eső, sártenger lett e pálya, hamar tönkrement a labda, a cipő, a mez, s a kispénzű községi csapatok csak nehezen szerezték be a drága felszerelést. És — mellesleg — szinte közönség nélkül játszottak a csapatok... A sok együttes velejárója volt a mérsékelt színvonal. Jó néhány együttes a pofozógép szerepét töltötte be. A tartalékcsapatok? Ha nyerni akartak, nyertek, hiszem játékosaik az NB II-es kerethez tartoztak. De gyakran, amikor nem akaródzott egyeseknek falura utazni vasárnap, a tartalékok tartalékait vagy ifiket kellett játszatni, így aztán megtörtént, hogy azonos képességű csapatok ellen az egyik vasárnap 4—5 góllal győztek, a másik vasárnap 4—5 góllal kikaptak ... Valamikor, az ötvenes években, kitűnő csapatok játszottak ebben a bajnokságban. Akkor ugyanis labdarúgásunk harmadik vonalának csapatai játszottak itt és a BLSZ I. osztályban! Később ez a mezőny a sportág negyedik, még később ötödik vonalát jelentette. És természetesen a színvonal is ötödosztályú (sőt annál is alacsonyabb) volt. De ez még nem minden, mert a kétcsoportos bajnokságok meghonosításával (az anyagi nehézségekkel indokolták bevezetését), illetve az NB II-es tartalékgárdák szerepeltetésével sok együttes — kis túlzással — már szinte „amerikai” futballt játszott: arra szaladt mindenki, amerre a labdát rúgták, vágták (ha eltalálták) ... Megtörtént, hogy ezekben az években több mint Háromszázötven együttes szerepelt a 19 megyei I. osztályú bajnokságban... Ez volt a mélypont! Sokszor megírtuk a megyei labdarúgó-bajnokságoknak ezeket a hiányosságait, a folytonosan csökkenő színvonalat, s azt, hogy rengeteg az oda nem való csapat. Évek sora telt el, amíg végre a megyei labdarúgó-szövetségek vezetői is rájöttek arra, hogy a létszámdömping, a tartalékcsapatok szerepeltetése a megyei bajnokság lejáratásához, csődjéhez vezet. És — miután a sok-sok variáció tökéletesen megbukott — rátértek a helyes útra. Ma már nincs kétcsoportos megyei bajnokság, a résztvevők között nem lehet találni tartalékcsapatot. Majdnem mindenütt 16 csapat küzd az elsőségért. A sportág tavalyi átszervezése egyetlen bajnokságban sem hozott annyi pozitívumot, mint itt. Rengeteg gyenge együttes kiesett a megyei mezőnyből, s az 1974—73. évi bajnokságban részt vett 310 csapat között közel száz olyan együttes küzdött, amely az előző évben még az NB 111-ban játszott. Számos jó képességű csapat, ügyes, tehetséges labdarúgó szerepel újra a megyei bajnokságokban (természetesen a megyei szintet tekintve) és az átigazolások idején, sokan közülük NB-s csapathoz kerültek. A most induló bajnokság előtt a legtöbb megyében gondos előkészítő munka folyt, a megyei szövetségek elnökségei számos fontos teendőre (hiányosságok megszüntetésére) hívtati fel az egyesületek, a szakosztályok figyelmét. A tavalyi tapasztalatok, — bár jó és rossz vegyesen akad közöttük — mégis arra engednek következtetni, hogy hosszú idő után újra jó irányba fordult a megyei bajnokságok szekere. Most arra lenne szükség, hogy vezetők és játékosok egyaránt tartsák ezt az irányt. Akkor bizonyára a szurkolók is észreveszik, hogy újra érdemes a megyei mérkőzésekre járni, hogy újra kellemes szórakozást nyújt vasárnap délutánonként a labdarúgócsapat mérkőzése egy-egy község sportpályáján. N. J. SÍPSZÓ ELŐTT A labdarúgó NB II-ben vasárnap a második fordulót játsszák a csapatok. Az első forduló érdekessége a sok idegenbeli győzelem volt. Kérdés: ezúttal mire lesznek képesek — otthonukban, saját közönségük előtt — azok a csapatok, amelyek legutóbb idegenben szereztek két pontot. Vajon ezúttal hogyan megy majd a vendégeknek? A sorsolást nézve, a papírformát, az erőviszonyokat alapul véve, elmondhatjuk: most kevesebb sikerre számíthatnak a vendégcsapatok. Persze, az NB II-ben soha nem lehet tudni... • A Bábolnában játszik már a Rába ETO-ból igazolt Kalmár, de Mészöly Kálmán is biztosít lehetőséget új játékosok számára. • Sérülések sújtják a Komlói Bányászt. Bányász és Mód után a héten — edzőmérkőzésen — Tállasi is harcképtelenné vált, így nem játszhat a Vasas Izzó ellen. • Nagybátonyban a DVSC elleni győztes gólszerzőjének, a balszélső Locinak a sérülés okoz gondot. Ha nem játszhat, akkor Szojka Ferenc edző Oroszt állítja a csapatba. • A MÁV DAC középpályása, Molnár és balszélsője, Kozenkov az Oroszlány ellen megsérült. Kozenkov helyén új fiú, a Győrszentiván csapatából igazolt Valics mutatkozik be. • A PMSC csapatában Hámori L helyett Fábián lesz a középcsatár. • Újoncot avat a DVSC. A középcsatár helyén a Tuzsérról igazolt Maczkó szerepel. Az NB II állása Szűcs Lajos tippjei: Budafok—Bábolna 1 Vasas Izzó—Komló 1 Volán—Olajbányász 1 Dunaújv.—Bp. Spart 1 Várpalota—Nagybátony 1 MÁV DAC—KEFLE X PMSC—FCSPED 1 Debrecen—BVSC 1 Dorog—Szekszárd x Szolnok—Oroszlány x 1. Oroszlány 1 1----------4-0 2 2. Pécs 1 1----------3-1 2 3. Dunaújv. 1 1----------2-0 2 4. Budafok 1 1---------3-2 2 Várpalota 1 1 — — 3-2 2 6. Dorog 1 1----------1-0 2 Bábolna 1 1----------1-0 2 Nagybátony 1 1------1-0 2 9. Szekszárd 1 — 1 — 1-1 1 Izzó 1 — 1 — 1-1 1 KEFSE 1 — 1 — 1-1 1 Volán 1 — 1 — 1-1 1 13. Komló 1----1 2-3 — FÖSPED 1-----1 2-3 — 15. BVSC 1-----1 0-1 — Szolnok 1----1 0-1 — Debrecen 1----1 0-1 — 18. Bp. Sport. 1----1 1-3 — 19. Nagyk. 1----1 0-2 — 20. MÁV DAC 1----1 0-4 - így kezdenek BUDAFOKI MTK-BÁBOLNA Budafok, 16.30, Alberti Budafok: Fellegi - Horváth L. Bulla, Kapitány, Noskó - Mészáros, Kisteleki, Klementisz - Zöldi, Jakab, Tóth K. Bábolna: Kóczián - Füredi, Hernádi, Kalamár, Nyers ~ Kalmár, Szakolczay — Tóth B. Bácsi, Neusinger, Korsós. ^ VASAS IZZÓ—KOMLÓ Újpest, Tábor utca, 16.30, Bana, Vasas Izzó: Horváth - Révész, Szántó, Majsai, Bene II - Menczel, Markovics — Pintér, Vágvölgyi, Hanzel, Szekeres. A Komló kerete: Buús, Erdősi - Keller, Kovács, Pál, Kelemen, Ladó, Lingl, Tresch, Roth, Jánosi, Radics, Havasi, Jokl, Steib. VOLÁN-OLAJBÁNYÁSZ Rákoscsaba, 16.30, Mohácsi. Volán: Papp — Hajdú, Szepesi, Őze, Márkus - Ebedli, Gubek — Földes, Molnár, Kű. Bartosik. Olajbányász: Viaszok — Kovácshegyi, Doszpoth, Simon, Müller - Savanyó, Bogáti, Söjtör - Pávlitz, Brúder, Füle dr. DUNAÚJVÁROS-BP. SPARTACUS D.-újváros, 16.30, Sauber. Dunaújváros: Németh — Formaggini, Fajt, Tóth, Kerekes - Boromisszii, Mártha, Fajkusz — Bartók, Szepesi, Tímár. Bp. Spartacus: Szőke — Idei, Dunai, Trenkó, Rab - Zöldi, Zelics, Karakas — Varga„ Sárközi, Budavári. VÁRPALOTA-NAGYBÁTONY Várpalota, 16.30, Körös. Várpalota: Palotai — Albu, Csapó, Kisber, Czompó — Kun, Kerkai, Szöllősi — Szili, Horváth, Bene. Nagybátony: Palczhuber — Nagykiske, Antal, Macska — Baranyi, Pozsár — Nagy, Veres, Pozsár 1.1, Kovács F., Loch (Orosz). MÁV DAC-KOSSUTH KFSE Győr, 16.30, Borsos, MÁV DAC: Tóth L. — Kiss, Kovács, Lénárt, Szalai — Tóth K., Németh, Gyomori — Csollány, Pálos, Valics, KKFSE: Szendrei — Palicskó, Stier, Zentai, Gálhidi - Répánszki, Bartha, Pogány - Menyhárt, Lipták, Fodor. PÉCSI MSC-FŐSPED Pécs, 16.30, Halász M, PMSC: Katzirz - Iványi, Maurer, Englóner, Kincses - Bálint, Dárdai P. Dárdai L. - Kardos, Fábián, Jónás. FOSPED: Lanczkor - Egri, Hirbeck, Kanyó, Nagy L. - Kiss L, Losonczy - Raffael, Alapi, Stefán, Márkus. DEBRECENI VSC-BVSC Debrecen, 16.30, Somlai. Debrecen: Szabó - Sóvágó, Tóth, Potyák, Lipők - Bodonyi I, Kiss, Puskás - Bodonyi I.l, Maczkó, Gottdiener, BVSC: Pálinkás - Bodnár, Varga, Hosszú, Gara - Lazsányi, Aranyosi - Berecz, Bazsánt, Papp, Kaszás, DOROGI AC-SZEKSZÁRD Dorog, 16.30, Tátrai. Dorog: Schnitzer - Engelbrecht, Tóth, Szentgyörgyi, Gabala — Merényi, Peszeki, Szilasi — Ecker, Rozgonyi, Bartalos. A Szekszárd kerete: Pólyák — Simon, Pusztai, Lubastyik, Vágó, Márkus, Micskó, Szentes, Meszlényi, Tóth, Cserneczky, Szabó, Kovács. SZOLNOKI MTE-OROSZLÁNY Szolnok, 16.30, Győri, SZINTE: Fekete - Porhanda, Arany, Simon, Kovács - Sebők, Lódi — Márton, Fürtös, Szolnoki, Garics. Oroszlány: Papp — Sípos, Szabó, Jelinek, Vizkeleti - Kovács, Horváth, Kardlek - Papp M, Dókas, Szlobodícs,