Népsport, 1976. december (32. évfolyam, 288-313. szám)

1976-12-02 / 289. szám

2 NÉPSPORT A Népsport jelenti Teniszedzők találkoztak Éppen egy olyan hangulatos, eredményes vitákat hozó tanácskozást kívántak teniszsportunk vezetői, mint amilyenre az elmúlt napokban Tatánsor került. Azelőtt általában 35—40 résztvevője volt a teniszedzők tanfolyamának, most viszont hetvenhatan vettek részt rajta, számos érdekes kérdésről cserélve ki nézeteiket. Így a kiválasztásról, az utánpótlás helyzetéről, a felkészítés módszereiről, a fizikai képességek fejlesztésének fontosságáról. Ha nem is mindenben jutottak közös nevezőre, a szakemberek hozzáállása, e nagyobb szakosztályok mellett a kisebbek elemek részvétele arra utal: hasonló eszmecserékre nagy szükség van a továbbiakban is. SZÖVETSÉGI ÉLET A rövidtávfutók és a gátfutók Után a hét végén újabb két szakág meghívott versenyzői számára tart a MASZ a központi felméréssel egybekötött közös edzéseket. A magas-, távol- és hármasugrók Budapesten, a dobók pedig Tatán gyűlnek össze edzőik kíséretében. EGYESÜLETI ÉLET A Tipográfia íjászszakosztálya jól sikerült évzáró szakosztályi ülést tartott. A megjelent versenyzőknek bemutatták Móris András társadalmi edző sportolókról készített filmjét. A vezetőség reméli, hogy a film nagy segítséget nyújt a helyes technika elsajátításához, amely jobb eredmények eléréséhez vezethet★ A szombaton Budapesten játszón TFSE—Kecskeméti SC NB I-es férfi kosárlabda-mérkőzésen Farkas István (KSC) sérülése, mint azt a tüzetes orvosi vizsgálat megállapította, súlyos orrcsonttörés. A játékos ebben az idényben már nem léphet pályára.* A Békéscsabai Előre Spartacus SC KISZ-alapszervezete december 4-én, szombaton, 19 órától rendezi meg hagyományos sportbálját a békéscsabai Körös étteremben. SPORTMOZGALOM A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács V.B. Testnevelési és Sporthivatala december 2-án, csütörtökön 9.30-kor, a megyei könyvtár előadótermében sportaktíva értekezletet tart. A megye sportmozgalmának helyzetét, fejlesztésének feladatait tárgyalják meg. Egyúttal sor kerül társadalmi aktívák jutalmazására is. VERSENYEK Nagykanizsán rendezik december 4-én és 5-én a XVI. zalai teke Olajos Kupát. A nagy érdeklődéssel várt viadalon közel 20 férfi- és női csapat vesz részt, köztük élvonalbeli fővárosi együttesek is. A rendezők meghívására elindul a versenyen a csehszlovák Brno együttese is. ★ A most következő hét vége sem marad esemény nélkül a súlyemelésben. A Testvériségteremben rendezik az országos serdülő bajnokságot, s Miskolcon a válogatottak számára is kötelezővé tett Avas Kupát. ★ Nem mindennapi kosárlabdacsemege színhelye lesz december 6-án, hétfőn este a Sportcsarnok. A férfi bajnokság négy legjobb csapata lép pályára. Párosítás: Bp. Honvéd—MAFC, és Ganz-MÁVAG—Csepel. + Érdeklődés hiánya miatt elmarad a Dunaújvárosi Kohász SE december 5-re kiírt országos ifjúsági II. korcsoportos kötöttfogású birkózóversenye. K A hét végi kaposvári asztalitenisz-verseny kiírásával ellentétben az ifjúsági fiú és leány számokat nem szombaton, hanem vasárnap reggel kezdik. ★ Az utolsó olimpiai pontszerzési lehetőség lesz a hét végén birkózásban. Az országos serdülő egyéni bajnokságért a kötött- , fogásúak a Sportcsarnok birkózó edzőtermében, a szabadfogásúak pedig az FTC Üllői úti csarnokában küzdenek. Mindkét fogásnemben 170—170 versenyző indulására számítanak. RENDEZVÉNYEK December 6-án, hétfőn, 16 órakor tudományos ülést rendez a Testnevelési Főiskola orvostudományi tanszéke a főiskola aulájában. Az ülés elnöke Koltai Jenő rektor, tanszékvezető egyetemi tanár, előadó dr. Berencsi György, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani és Járványtani Intézetének igazgatója. A tudományos ülésszak tárgya: „Az edző és a sportoktató szerepe az egészségnevelésben’.* Kilencvenegy csapat nevezett a Békés megyei Népújság teremkézilabda kupájának 1976— 77. évi küzdelmeire. A nagysikerű mérkőzéssorozatot ebben a teremidényben két helyen, a hagyományokhoz híven a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskolában és Szarvason, a főiskola tornacsarnokában rendezik meg. A szarvasi mérkőzéssorozat 36 csapat részvételével december 12-én rajtol. A békéscsabai torna január közepén kezdődik. KIADVÁNYOK Megjelent a kézilabdázás legújabb, novemberi száma. A lapban érdekes írást olvashatunk „Ezt látta a játékos Montrealban” címmel, amelyben a cikk szerzője, ifj. Ihász István, válogatott játékosunk, Szilágyi István személyes élményeire támaszkodvaszámol be az olimpiai játékok magyar vonatkozású kézilabda-eseményeiről. Értékelést olvashatunk a női NB I első félidejéről, bemutatja a lap a női és a férfi bajnokcsapatot, a Vasast és a Bp. Honvédot . Megjelent a kajak-kenu, a szövetség hivatalos lapjának 10. száma. A lap ezúttal teljes egészében a montreali olimpia kajak-kenu versenyeit elemzi, ő értékeli mind a magyar csapat tagjainak, mind a külföldi ellenfelek teljesítményét, s észrevételeket, javaslatokat tesz a még eredményesebb szereplés érdekében.★ Ezúttal is az Asztalitenisz volt a legfrissebb a sportági híradók között: már megjelent a decemberi száma! A megnövekedett terjedelmű, színvonalas lap tanulmányt közöl az adogatógépekről, s érdekes írást olvashatunk a sportág egyik megszállottjáról, a miskolci Szloboda Istvánról is.★ Megjelent a Magyar Sakkélet novemberi száma. Beszámolót közöl a férfi és női egyéni bajnokság középdöntőiről. Válogatott játszmákat mutat be a bieli zónaközi döntőről, valamint a Tungsram-versenyről. A nagymesterek arcéle sorozat Sax Gyulával folytatott beszélgetést ismerteti A 250 éve született Philidorra, a sakktörténet első nagy sakkozójára emlékezik. A lap számos versenybeszámolót közöl és a szokásos rovatok — feladványok, tanulmányok, levelezés — egészítik ki. LÉTESÍTMÉNY Új kézilabdapályával gazdagodott Balatonboglár, ahol a helyi iskola és a kézilabdázás segítségére siettek a Talajjavító Vállalat szocialista brigádjai. A pályaépítésre fordított társadalmi munka értéke meghaladta a 100 ezer forintot. RÁDIÓ, TÉVÉ. Csütörtök. Rádió. Kossuth-adó. 22.15: Sporthírek. Petőfi-adó. 6.20: Torna. 10.50: Délelőtti torna. Televízió. Budapest. 17.45: Telesport. 19.20: Tévétorna. UTAZÁS IDŐJÁRÁS A Bp. Honvéd élvonalbeli közép- és hosszútávfutói, valamint gyaloglói a bukaresti Steaua vendégeiként, cserealapon a romániai Predealba utaznak, magaslati közös edzésekre. A Meteorológiai Intézet jelenti. Várható időjárás csütörtök estig. Országszerte túlnyomóan borús idő várható, sokfelé ismétlődő esővel, záporral. A délnyugati, nyugati , szél napközben ismét megerősödik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet, 7 — 12 fok között. LABDARÚGÁS CSEPP A TENGERBŐL , a kabátommal együtt “ KDUül magamra. Vasárnap, kora reggel. Minden tisztességes dolgozó ilyenkor kezd örülni annak, hogy most az egyszer nem szól a vekker. Nekem azonban mennem kell, mert már szombaton elhatároztam, hogy megnézem a Solymári Építők—Magyar Acél BLSZ- mérkőzést. Esik az eső. Hát, istenem. Ázni is kell, „ha bús zivatar vág”. Az ilyen novemberi, ködös, lizitáló eső még a zivatarnál is rosszabb: úgy érzi az ember, hogy nem múlik el soha. Felhajtom a kabátom gallérját. A sarkon iszom egy kávét — állva — és, mint egyetlen járókelő, kihúzom magam. Végre egyedül! A villamos besírja magát a megállóba. Leszállok róla a Batthyány téren és még éppen van időm elugrana a 60-as autóbusz kerekétől felcsapó zuhany elől. Óbudáig didergek benne, a temetőnél kiböjtölöm a 18-ast. Innen már alig négy megálló Solymár és onnan mindössze egyetlen kilométer gyalog. Mi a fenét kérések én Itt? Hajdán volt nyári Mpok venusaun Völl rejtekszagú emlékeivel bíbelődve érem el a sorompót. Nyitva áll. Ilyen kora vasárnapon még a vonatok sem ébrednek. Utána már csak félkilométeres pocsolyakerülgetés. Szicíliai kép fogad a solymári pályán. Baloldalt, a Budapest felé eső kapu mögött sötétzöld fenyves erdő, szemben omladékos hegyoldal, amelyen úgy kapaszkodnak a bokrok, mint az erejét túlbecsülő vén ember. Fent apró házak, romantikus kertekkel. A másik kapu mögött ugyanaz a geológiai törésvonal, a tövében kis cseréptetős ház, fakerítéssel. Csak a kék szicíliai ég hiányzik. De az egyébként is nagyon. A sok kis ház között palotának tűnik a solymári téglagyár művelődési otthona,, amely — úgy, amint illik — a sport céljait is szolgálja. A büfé, az OTSH rendelete értelmében. Zárva, de a zsebekben rejlő lapos üveg már nem tartozik a rendelet hatálya alá. Nem kevésbé a belőle eredő arcszín és hangulat. Jön a játékvezető, Szacski Zoltán. Szőke hajú, fiatal ember. Frissen vasalt a szerelése. „Menő” a csukája is, pedig öt évet focizott benne, mint hamarosan megtudom jól értesült körökből. Legutóbb a Tipográfia játékosa volt. Hóna alatt a labda. Belefúj a sípjába. Sorba áll a két csapat és a jelenlévő tizenhat néző egetverő biztatásától kísérve kifut a pályára. A játékosok éljenzése is az eget veri,ami nem nagy művészet, mert a felhőik székünkig érnek. A pálya füve^pöries^ magas, egy nyírás még elkelt volna. Útjára perdül a labda és akkor váratlan dolog történik. A fűszálak tövéből nyakig frecscsen fel a víz. A fiúk mégis megkísérlik a lehetetlent. Megpróbálnak belerúgni a labdába. Ez még sikerül is, persze, csakannak, aki előzőleg nem esett hanyatt.. De átvenni a labdát! Nem mindennapos feladat. Ha pedig tócsába száll, mert nyílt vizei is akadnak mindkét kapu előtt, már hangzik a bölcs szurkolói intelem: — Ne rohanj! Megvár! A Solymár — mindezek ellenére — rövidesen megszerzi a vezetést. Méghozzá szögletből! Tapsolunk lelkesen, már csak a rázás miatt is, aztán az egyik Acélvédő lerántja a földre a solymári csatárt és Szacski bal keze úgy emelkedik a magasba, mint isten ujja, jobb keze pedig a tizenegyes pontra mutat. Már csak úgy approximatíve, mert azt a részt elöntötte az agyagos víz. Többen négykézlábra ereszkednek — oly mindegy már — és szorgos kutatómunkájuk nem marad eredménytelen. Felfedezik a 11-es pontot. Neki áll a srác, nem tétovázik, csőrrel belerúg, és a labda be is megy. A kis Somogyi, az Acél kapusa, aki alig tizenhét éves, hamuszürke arccal szedi ki a labdát a hálóból. Ő még komolyan veszi a dolgot. Ez a mérkőzés az ő nagy kataklizmája, pedig nem tehet semmiről, az első gól sem szárad a lelkén. Nem adja fel, ezt külön becsülöm benne. Dobálja magát a sárban és a vízben, nagy, teátrális mozdulatokkal, a tapasztalatlanság áruló jeleivel, de elvitathatatlan tehetséggel. Jól helyezkedik, jól zárja a szöget, de a víz néha lehetetlen helyzetbe hozza. Akárcsak a Solymár kapusát, aki már tapasztaltabb és tíz ellenük megítélt jogos tizenegyes alkalmából meg sem mozdul. C--renyi belefúj a sípjába. DZU.C3K1 vége a félidőnek. Most jut eszembe, hogy ő is ott volt a pályán. Navi vettem észre. Ez a jó bíró első számú kritériuma. Megállok a művelődési ház lépcsőjén. Jön a sok csapzott, sáros gyerek, pirosmezes, kékmezes. Mindegyik liheg. — Nem szoktam ennyit fütyülni — mondja az öltözőben a bíró —, de olyan, rossz a pálya__ Meg kellelőzni a sérülést, különösen most, hogy partjelzőm sincs. — Miért? — Ez már a labdarúgás perifériája. Kevesen vagyunk. — Egy néző sokat szidta a hazaiak ellen megadott tizenegyes után... — A második félidőben már nem fog. Kiszól az ajtón és kéri a solymári rendezők listáját. Két perc múlva hozzák is, nagy tisztelettel. Megköszöni, átfutja, leteszi az asztalra. — Karszalagjuk van? — Már hogyne volna. — Köszönöm. A hazai vezető kióvakodik, Szacski mosolyog: — Figyelje meg, milyen csend lesz a második félidőben. &7 a./. eláll, már vannak n.4 esti vagy százan a pálya körül. Szigorú arcú rendező, jön és hátrább tessékel bennünket. Folyik tovább a vízipóló, a Magyar Acél játékosai ,egyre többet veszekednek, a hazaiak — ennek következtében — rövidesen berúgják a harmadikat. Somogyi a fejéhez kap, leborul a fűre, Kézit, a középhátvédjük, akinek már a meze színét sem látni a sártól, nemhogy a számát, porol vele keményen. Mellettem áll az Acél néhány szurkolója, eléggé „lelombozódva”. — Csodálom, hogy ennek a nagy gyárnak ilyen gyenge csapata van — jegyzem meg. Olyan arccal néznek rám, mintha citromba haraptak volna. — Volt nekünk régen jó csapatunk. De most rossz a szellem. — Látom. Sőt, hallom ... — Kéne egy jó sámán. Úgy bizony. — Nekünk már megvan — reccsen mellettem egy öreg hazai hang. — Radics jó edző. Összefogja a fiúkat. Igaz, hogy még fiatal a csapat és többet kap ki, mint győz, de majd megélik. Tőlünk nem viszik el a játékosokat. Annyira félreesünk, hogy nem találnak ide. Nálunk minden ifi ugyanebben a csapatban öregszik ki. Aztán tovább dolgozik a téglagyárban. — Jól van, Csíki! — hallom most a túlsó oldalról és nem ok nélkül, mert a helybeli „menő”, Miklós Jóska, nagy gólt ragaszt az ellenfél hálójába. Ügyes gyerek ez a Csíki, de Törzsök is, viszont róla azt hallom, hogy mindig, „hercés” hangulat lesz úrrá rajta, amikor edzeni kell. A hazai kapu mögött a szomszéd tyúkjai kapkodják az eső miatt előbújt óriási gilisztákat.. Nagy, fekete farkaskutya kaptat fel az emelkedőn, leül a partvonal mellé, akkorát ásít, hogy majd elnyeli a fél pályát, aztán barátságos farkcsóválással ünnepli a hazaiak ötödik gólját. Néhány perc múlva felharsan a megváltó bírói síp. Vége. Egyedül haraszom a visszafele, a pocsolyás úton. A párás hideg már a csontomba is beette magát. Körülöttem úgy tartják a budai hegyek a nehéz, szürke ködöt, mint lehajtott fejű kariatidák az ógörög templomok tümpanonját. Mégsincs rossz kedvem. " A cseppet láttam a tengerből. Ez az élet. Szombathy István fiú KÉZILABDA Eljön a tavasz... Tatára érve rabul ejtett a látvány, amint a természet az évszakváltás hagyományos csatáját vívta. Hol vigasztalanul elborult az ég alja, hol szívet melengetően bújtak elő a késő őszi nap bágyadt sugarai. Az Öregtó fázósan húzódott össze, s a metsző, fagyos szél nógatására haragosan ráncolta a homlokát a szürkésfekete hófelhők felé. Ha az ősz az elmúlásé, télen, mintha megállna, szünetelne az élet. Mit csinál a kézilabdázó, ha nem edz? Kovács Péterrel hosszabb szünetek után a Sportcsarnokban, a röplabda Magyar Népköztársasági Kupa döntőjén futottunk öszsze, vasárnap délután. Nem tévedés, kézilabdázó röplabdaeseményen! A Válogatott és a bajnok Bp. Honvéd hórihorgas átlövője keresett valakit. Meg is találta. S miután meg akart tudni valamit, kérdezett: „Mester, hétfőn mikorra kell Tatán lennünk?” Mindebből az is kiderül, hogy azon a bizonyos vasárnapon nemcsak a játékos, hanem az edző is kint volt a Sportcsarnokban. Lehet, hogy kíváncsiságból, de az is lehet, csupán pihenni akart, kikapcsolódni egy kicsit a szünnapon. A férfi kézilabda-válogatott számára ugyanis csak a vasárnap jelent pihenőt. Mit csinál a „mester’’, ha éppen nem vezet edzést? Faludi Mihály rendszerint meghúzódik a jól fűtött szoba csendjében, s míg a játékosok zenét hallgatnak, vagy jobbára szundítanak egyet, előszedi a jegyzeteit. Rajzol, számol, töpreng, tervez. Emlékeket idéz fel, s álmodozik. Mint már annyiszor, amikor nehéz helyzetbe került, számvetést készít. A fiúk minden bizonnyal úgy mondanák, hogy: felkészül. .Csaki,hogy ez a felkészülés egyetlen pillanatig sem zavartalan, megtöri a kétkedés: vajon helyes-e a kijelölt út? Jónak kell lennie! — szögezi le magában újra meg újra, s az emlékek csokrát most már bizonyítékként használja fel. Montrealban, az olimpián kalandoznak a gondolatai. Elsősorban az motoszkál benne, hogy korábbi önmagához képest szinte minden mérkőzésen rosszul játszott a válogatott, mégis szoros harcban maradt csak alul, ha alulmaradt. S a hosszú stagnálás után, két év alatt jóformán teljesen kicserélődött garnitúrával előrelépett egyet! Mi lett volna, ha egyszer, a sorsdöntő összecsapások egyikén amúgy istenigazából kijön a lépés, s a szerencse sem pártol el a „húszévesek csapatától”... Az emlékekből azonban nem lehet megélni, a tegnapot le kell zárni. Hiszen nyakunkon a holnap, alig több mint egy év múlva, 1978. januárjában világbajnokságot rendeznek Dániában. I S azon ismét bizonyítani kell, hogy az elképzelések jók, az együttes képes már a legnagyobb erőpróbákon is igazi arcot mutatni, rákényszerítve saját stílusát az ellenfelekre. Az edző alkot. Képzeletének műhelyében játékosok arca, mozdulatai, erényei, hibái elevenednek meg, szép lassan összeáll a kép. Az új csapat. Új csapat? Amikor a magyar válogatottat a nemzetközi szaksajtó egyöntetűen a húszévesek együttesének keresztelte el? Amikor heten alig egy esztendővel idősebbek, mint az ifjúsági világbajnokságra készülők? Mégis új, hiszen a keret olyan fiatalokkal egészült ki, akik hangosan kopogtattak az ajtón, egyre inkább helyet követelve maguknál. Van közöttük már ismert játékos, mint Magyar István a Vasasból, Pál a Tatabányából, Tisinger a Bp. Honvédből, de kevésbé ismert is: Taga György az FTC „kispadjáról”, Szabó László a Szegedi Volánból, Horváth László a Bp. Honvédből. Közös a jellemzőjük. Az edző úgy véli, lehetőséget kell nekik biztosítani a csapatba kerülésre, mert segíthetnek az előrelépésben. A sakkjátszma tehát már az újakkal kiegészülve folyik. Új sorok „születnek” most, a tatai hétköznapokon, s rövidesen már a gyakorlatban is láthatjuk, miként válik be az elképzelés. Melyik a legjobb felállás? Csak a holnap, a holnapután dönti el, mindenesetre az edző füzetében számos változat kapott már helyet. (Faludi: „Már megegyeztem magammal, hogy ebből a gárdából sokat ki lehet hozni. Most már csak a leggyorsabb változatot kell meglelni.”) Délután. Edzőmérkőzés a Tatabánya ellen. A kísérleti belső négyesre tekintve, Faludinak megcsillan a szeme. „Nem tudok szabadulni a látványtól. Középen nehéz lesz ellenük gólt lőni.. Nézzük csak: Szabó 193, Taga 203, Kovács P. 197, Gubányi 190 centiméter magas. Valóságos fal, most már csak élettel kell megtölteni. Az egyik újoncról, Szabóról valóságos legendák születtek. Jobban mondva az erejéről. Bartalos Zoli, a kapus meséli átszellemült tekintettel: „Célkeretet akartunk feltenni a kapura, de az egyik acélkampó elgörbült. Hárman se tudtuk ráhúzni a kapufára. Szóltunk Sonkának, mire ő egy kézzel visszahajlította. Azóta is b lötyög a keret...” December elején Kohász Kupa Miskolcon, a hónap közepén nagyszabású nemzetközi torna az NDK-ban. Az ősz az elmúlásé, télen mintha megállna, szünetelne az élet. De tudjuk: eljön a tavasz! (tölgyes) XXXII. 289. ♦ 1976. december 2. TORNA Bravúrra van kilátás (Folytatás az 1. oldalról) naújvárosi Kohász 8, Vasas 7.5, Bp. Honvéd 4.5 helyezési ponttal. A két csoportba tartozókat a 2. forduló utáni állás szerint jelölték ki. Akkor 11 pontja volt a Bp. Spartacus , együttesének, aztán a következő fordulóban ugyanannyit „gyűjtött” hozzá. A csapatban ugyanis akkor több volt a megengedettnél az ifjúsági, illetve a serdülők létszáma. Ezért a 3. fordulóban utolsó helyre sorolták. Azért megmaradt a B-csoportban. A férfiak szombaton mutatják be gyakorlataikat. Három forduló után náluk a következő a helyzet: Bp. Honvéd 6, Vasas Izzó 7, FTC 8, Bp. Spartacus 12, V. Dózsa 13, TFSE 17 ponttal. Nyilvánvaló,hogy a TF nem tud elkerülni az utolsó helyről. Az előző három fordulóban — különböző sérülések miatt —soha nem tudott teljes csapattal kiállni és most már megoldhatatlan helyzet elé került. Az élen azonban még nem dőlt el semmi. Az szinte biztos, hogy a Bp. Honvéd, a Vasas Izzó és az FTC kerül a dobogóra. De hogy ki, melyik fokára a dobogónak , megjósolhatatlan. Az FTC erejére jellemző, hogy megnyerte az első és a harmadik fordulót. A másodikban viszont csak 6. lett a tavalyi bajnokegyüttes. Miért? Mert hat helyett, csak öten indultak. Minden rontott gyakorlat is az értékeltek között maradt. Többek között a Vámosi elrontott leugrására kapott 3.125 pont is beszámított. Várhatóan most nem követnek el hasonló veszélyes manővert és akkor még lesz esélyük a bajnoki cím megvédésére. Mi kell hozzá? Az, hogy megnyerjék a fordulót és a Bp. Honvéd beszoruljon a harmadik helyre, vagyis a Vasas Izzó legénysége is a piros-fehérek előtt végezzen. De ez már túl bonyolult számolgatás. A verseny valójában leegyszerűsíti majd a helyzetet. Győz a pillanatnyilag legjobb idegi és fizikai állapotban levő csapat Mindenesetre nagy bravúr lenne, ha a Bp. Honvéd szakosztálya mindkét csapatbajnoki címet megkaparintaná. Nem lehetetlen .. . (kaszás)