Népsport, 1977. július (33. évfolyam, 155-181. szám)
1977-07-09 / 162. szám
XXXIII. 162. ♦ 1977. július 9 NÉPSPORT PÁLYAÉPÍTŐK KLUBJA: ÚJ JELENTKEZÉSEK: SZEPTEMBER ELSEJÉIG! A nyáron sem lankad a kedv Márciusban kezdődött. Meghirdettük ismét a Pályaépítők Klubját, s folytatódott a munka ott, ahol abbamaradt. Mert azt, ugye, mondanunk sem kell, hogy abban a helységben, ahol megízlelték a társadalmi munkában rejlő örömöt, nem fejeződött be az építés az elmúlt év novemberében, az eredményhirdetés után. Példának hirtelenében itt vannak a mártélyiak, akik ötezer forint jutalommal a tarsolyukban új lendülettel láttak neki a munkának. „Jó lenne, ha szeptemberben még jobb körülmények között kezdhetnénk el a testnevelés tanítását" — írták. A mártélyi általános iskolásoktól a napokban újabb levelet kaptunk: „Tisztelt Pályaépítők Klubja! Szeretnénk beszámolni gondjainkról és örömeinkről. Az egyik szombaton társadalmimunkát szerveztünk. A helyi Fürst Sándor tsz nagy mennyiségű földet hordott a pályánk környékére, nekünk kellett aztán szétteríteni. Negyven ember gyűlt össze délben 1 órakor. Két óra alatt már készen is voltunk. Ezt követően a pálya mellett kijelölt csatornát szántotta ki az eke, mi pedig hozzáláttunk a csatornában lévő föld kihordásához. Este 6-ig serénykedtek a KISZ-fiatalok, szülők és tanárok. Az ezerötszáz lakos közül sokan vidéken dolgoznak. Akik most nem tudtak eljönni, már várják, hogy legközelebb rájuk kerüljön a sor. Nagyon örültünk, amikor a mindszenti ÁFÉSZ igazgatója kijött hozzánk és látta, hogy milyen gondjaink vannak. A problémát az okozta, hogy a leendő futópálya az ÁFÉSZ területére esik. De lelkendeztünk hamar, mert az igazgató úr is meggyőződött arról, hogy itt komoly munka folyik, és nemcsak a futópálya területét, hanem még egy 20x30 méteres földsávot is átengedett nekünk. Ez utóbbi helyen KRESZ-pályát szeretnénk létrehozni. A sportudvar november 1-én állni fog! Tisztelettel...” Hát így épül, terebélyesedik egyik napról a másikra, segítő kezek és lelkes építők munkája nyomán a mozgalom. Sajnos, arra is van példa, és éppen a jutalmazott helységek között, hogy alábbhagyott a lendület, sőt a megértés is. Pedig még emlékszünk Horváth István testnevelő tanár szavaira, amelyeket a díjkiosztó alkalmával mondott: „ ... én mindig úgy éreztem, hogy a munkánknak van értelme. Most meg, hogy megjött a meghívó, hát én akkorát ugrottam örömömben ...” A napokban összefutottunk a testnevelő tanárral. Már korántsem volt olyan lelkes, mint annak idején. „Mi újság? Halad-e a pályaépítés?” — kérdeztük. „Hát... — mondta és csóválta a fejét —, nem megy már úgy, mint régen, nem vagyunk közös nevezőn ...” Pedig kár! Mert éppen a kauesiak mutattak példát a kétkedőknek ... Szerencsére, nem sok az ilyen lehangoló hír. Több közösség kérdezi, hogy lehet-e még jelentkezni a Pályaépítők Klubjába? Levelet kaptunk a szegedi Móra Ferenc tsz KISZ-vezetőségétől. Leírják,hogy alapszervezetük irányításával szövetkezetükben komoly sportélet folyik, amely hatással van Szeged sportéletére is. Alapszervezetük kispályás labdarúgókupát alapított, de pálya hiányában a mérkőzéseket különböző intézmények sportudvarán rendezik. Emiatt aztán különböző anyagi és szervezési problémák merültek fel. Ezért határozták el, hogy kispályákat építenek Kérésük, ismertessük újra az akciót és a belépés lehetőségeit. Nekik és a még sorainkba belépni szándékozó kollektívák„Bejelentjük”, „tudatjuk”, „tudomásukra hozzuk”, „kedves főszerkesztőség vezetősége” c íme néhány sztereotípia arról, hogy milyen kezdősorokkal érkeznek a levelek a Pályaépítők Klubjába. Legtöbbször alig árul el valamit a bejelentés, a tudatás, a tudomásunkra hozás, mindössze annyit, hogy X helységben pályát építettek. A körülményekről, az összefogásról vajmi keveset tudunk, szinte kivétel nélkül szerénységről árulkodnak a sorok. Csak amikor a helyszínre utazunk, akkor derül ki, hogy mit is ér egy-egy kispálya. A levelek egy része egyszerűen csak meghívót közöl, például imigyen: „Iskolánk az Edzett ifjúságért mozgalom keretében egy 600 ezer forint értékű általános iskolai sportpályát avat. A társadalmi munka értéke 300 ezer forint. A sportpálya avatásának, átadásának időpontjáról a mellékelt meghívó tájékoztat, önök örömmel veszik az ilyen létesítményekről szóló értesítést, mi pedig jóleső érzéssel fogadnánk érdeklődésüket ezen a nem mindennapi eseményen. Üdvözlettel: Ferenczfalvi Kálmánné igazgató, Gyöngyös, 1. sz. Általános Iskola.” Rövidesen beszámolunk a gyöngyösiek pályájáról, addig is szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét egy mondatra: „Önök örömmel veszik az ilyen létesítményekről szóló értesítést, mi pedig jóleső érzéssel fogadnánk érdeklődésüket ...” A Pályaépítők Klubjának egyik célja, hogy tudjunk egymásról, egymás munkájáról. Hogy ösztökéljen, hogy segítsen, hogy látogatóba menjen, hogy elismerjen. „Bejelentjük” — olvashatjuk a Tolnai 2. sz. Általános Iskola levelében —, hogy a pályaépítési mozgalomban részt veszünk, mert az iskola udvarán pályát építünk. A társadalomi munka eddigi értéke 60 ezer forint, a most épülő futópályánál 30 ezer forint társadalmi munkára számítunk. 4 ezer órát kézi erővel dolgoztunk, 40 órát földgéppel, 20 órát egyéb gépekkel. A résztvevők száma: 140 felnőtt (szülők, nagyszülők, KISZ-esek), 150 tanuló. Kérjük a tisztelt címet.. A tisztelt cím pedig bejegyzi a Pályaépítők naplójába a tolnaiak eredményeit. Egyszer azt is ki kellene számolni — sajnos, erre egyelőre nincs lehetőség —, hogy a 4060 óra hány embernek okozott örömet, azon felül, hogy 290-en aktívan is részt vettek a munkában. A jövőben hány diák fog lelkesedni, amikor a pályára lép. Meg az is ide kívánkozna az összesítéshez, hogy kinek a kezdeményezésére indult el a társadalmi munka? No, és ne feledjük — mert ez is szerepel az akció kiírásában —: kiktől kaptak segítséget? A lényeg azonban végeredményben csak az, hogy a pálya elkészüljön. Az élsportolók esetében sem kérdezik meg a legtöbb esetben a bajnoki aranyérem átvételekor, hogy „tessék mondani, ki fedezte önt fel?” Csak gratulálnak, csak kezet szorítanak. Ebbe is bele kell törődni. nak mondjuk el, hogy a Pályaépítők Klubja ez év tavaszán a tavalyi sikeres kezdeményezés alapján újra meghirdette az építési akciót. A végzett munka elbírálására — az elmúlt évhez hasolóan — november 7-e után kerül sor. Négy hónap áll tehát még a pályaépítők rendelkezésére, hogy versenyben legyenek a Népsport vándorserlegéért, amelyet jelenleg a Mozsi Általános Iskola őriz. A feltételek hasonlóak az 1976-ban kiírt követelményekhez. 1977 október végéig választ kell kapnunk arra, hogy a különböző helységekben milyen munkát végeztek. Tehát menynyi társadalmi munkaórát teljesítettek, hány fő vett részt rendszeresen a munkálatokban, milyen társadalmi értéket hoztak létre és milyen szervezetektől, vállalatoktól kaptak segítséget. Ebben az évben is bármilyen közösség tagja lehet a Pályaépítők Klubjának, de két területet kiemelten kezelünk, mert úgy érezzük, hogy itt igen nagy szükség van a pályaépítésre. Ez a két terület: a szakmunkásképző intézetek és a tsz-ek, s a mezőgazdasági üzemek. Az újabb jelentkezéseket szeptember 1-ig fogadjuk el! Az a közösség, mely levélben értesíti szerkesztőségünket, automatikusan klubunk tagjainak sorába lép. A legjobb pályaépítők — ebben az évben is — különböző sporteszközöket kapnak majd az év végi értékelés után. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a KISZ KB, az Oktatási Minisztérium jelentős pénzöszszeget ajánlott fel a legeredményesebb kollektíváknak. Várjuk tehát a leveleket. Címünk változatlan: Népsport, 1981 Budapest, VIII., Somogyi B. u. 6. A borítékra írják rá: Pályaépítők Klubja. Van lehetőség Levelet kaptunk a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektorhelyettesétől. Dr. Káldy József beszámol arról, hogy egyetemük azok közé a felsőoktatási intézmények közé tartozik, amelyek nem rendelkeznek megfelelő szabadtéri sportlétesítménnyel. Az egyetemmel szemben elterülő sportpálya helyén, amely eddig némileg kielégítette igényeiket — általános iskolát építenek. Az egyetemnek jelenleg egyetlen szabadtéri teniszpályája van. Az intézmény körül azonban rendelkezésre áll olyan terület, ahol a hallgatók társadalmi munkával, no és jelentős , anyagi támogatással korszerű kispályákat építhetnének, csak a rendelkezésre álló pénzösszeg nem elégséges. Kérdésük: „Van-e lehetőség arra, hogy célkitűzéseik megvalósításához anyagi segítséget kapjanak?” Igényük: 250—300 ezer forint. Válaszunk: Amennyiben sok társadalmi munkát végeznek, márpedig e nélkül aligha valósíthatják meg terveiket, akkor, ha nem is 250 ezer forintot, de jelentős anyagi segítséget kaphatnak a Pályaépítők Klubjától. De csak a társadalmi munka eredményeként! Sok ez vagy kevés? A szegedi orvostudományi egyetem hallgatói már bebizonyították, hogy szeretik a sportot. Másfél millió forint értékű társadalmi munkát végeztel, hogy a három kézilabda-, ugyanennyi tenisz- és két kosárlabdapályájukon megindulhasson az élet. Hírt adtunk már arról, hogy a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat harmincnyolc lámpatestet helyezett el a pályák környékén, hogy a sötétség beálltával se csendesedjen el az élet. Nagy küzdelem volt, amíg eljutottak ide — mesélték, de azt is elmondták, hogy folytatják a munkát. Idei terveik a következők: teniszfal építése, kezdők számára, facsemeték ültetése, ivókutak létesítése, 12 db kandeláber beállítása a fényerő növelésére, nagypályás labdarúgópálya kialakítása, kerítések átfestése, tribün építése. Sok ez vagy kevés? Az olvasóra bízzuk. TORNA A kísérleti nyúl és a próbababa Egervári Mártában, olimpiai bronzérmes tornászbajnoknőnkben a jó és a rossz én örökös harcban áll egymással, és bizony, ebből a harcból elég gyakran a rosszabbik én kerül ki győztesen. Éppen ezért sokszor forrósodik fel körülötte a levegő a viták tüzétől, sokszor látjuk őt sápadtan, kisírt szemmel az edzőteremben. Az a típusú versenyző, akit többnyire ösztökélni kell az edzéseken, szüksége van a kemény, irányító kézre. Lelkesedése változó hőfokú, csak ritkán képes huzamos ideig egyformán magas színvonalon dolgozni. Hamar letörik, hajlamos a kishitűségre. Az edző férjjel, Magyari Lászlóval gyakran gyűlik meg a baja az edzőteremben, sokat bajlódik vele a vezető edző, Berek Gézáné is. Legutóbb a Magyarországi NDK női válogatott viadal előtt került válságba Márta, nem állt a válogatott rendelkezésére, amire aligha lehet mentséget találni. Magánügy, hadd mondjam el mégis! Mindezek ellenére, hibáinak ismeretében is nagyra becsülöm Egervári Mártát. Elsősorban azért, mert Montrealban, ott, ahol annyi nagynak kikiáltott versenyző okozott csalódást, ahol annyi tehetség mondott csődöt, ahol sportolóként annyian elbuktak. Márta odaállt a szer elé (amelyen előtte olyan nagyszerű tornásznők rontottak, mint az összetettben ezüstérmes Neli Kim, vagy mint Olga Korbut) és hibátlanul megcsinálta a gyakorlatát. Most Márta a tavaszi versenyidényt záró, viszonylag rövid, de az idegekre igen jó hatású pihenő után újra elkezdte a felkészülést. A délelőtti edzés végén beszélgettem vele és Magyari Lászlóval, terveikkel kapcsolatban és ekkor a moszkvai olimpia is szóba került. Egervári Márta tornász pályafutása rendkívül érdekes, sok tanulságot kínál versenyzőtársainak, de elsősorban, önmagának. Amikor ifjúsági versenyző volt, senkinek sem jutott volna eszébe, hogy olimpiai dobogóig ívelő pályát jósoljon neki. Vezetéknevéből alakított beceneve — Eger — jól kifjezte egész lényét is. Amikor először volt világversenyen a felnőtt válogatott tagja — 1974-ben, a várnai világbajnokságon — még mindig csak csapatunknak egy mebízható tagja, de nem csillaga volt, összetettben a 20. helyen végzett. Ezután minden világversenyen részt vett. 1975-ben az EB-n 8., Montrealban, az olimpián 7., az idei prágai EB-n a 6. helyen végzett. Nevét elismeréssel, a legjobbak között említik mindenütt, ahol a tornasportot ismerik, szeretik. Ám felfelé ívelő pályafutásának minden állomásához küszködések, bukdácsolások után érkezett. Minden világverseny után elérkezett a holtpontra, amikor elgyengülve, elfáradva, kishitűen be akarta fejezni sportpályafutását. Montrealban nyilatkozott is az újságírónak a visszavonulásról, de haza már tornásztervekkel telve érkezett. Az idei, prágai EB után újra válaszút elé érkezett. Bizonytalanságát, mint korábban, hasonló esetekben, most is az okozta, hogy látta, milyen szédületes ütemben fejlődik a női torna színvonala. Fizikailag, idegileg elfáradva most is úgy érezte, ezzel a fejlődéssel képtelen lépést tartani. Dicséretére legyen mondva, hogy — bár elsősorban külső ösztönzés hatására —, mint eddig mindig, most is felvette az utánpótlás által eléje dobott kesztyűt. Sokáig az volt jellemző Mártára és edzőjére, hogy kísérleti nyúlnak és próbababának nevezték őket. Mert élenjártak abban, hogy magas fokú elemek, újszerű, eredeti mozdulatok elsajátításával lépést tartsanak a nemzetközi szint fejlődésével. Ez a felfogás, ez a munka hozta meg Mártának az olimpiai sikert, felemás korláton a bronzérmet, lóugrásban a hatodik helyet. Idén az Európabajnokságon is azért tudta megszerezni az előkelő hatodik helyet összetettben, mert az olimpián bemutatott gyakorlatait minden szeren magas fokú elemmel gazdagította, nehezítette.Itt kell megjegyeznem és ezt örömmel teszem, hogy ez a felfogás, ez a fajta munka terjedőben van a női válogatott, az utánpótlást nevelők körében!) De éppen ez az Európa-bajnokság szolgálta Márta számára a leginkább megszívlelendő tanulságot. Aki az élen akar maradni, az nem lazíthat az edzésmunkában a kelleténél hoszszabb ideig, az nem engedheti meg magának, hogy az edzéseken hullámzó teljesítményt nyújtson. Az olimpia után túl későn és nem elég következetesen, nem elegendő lendülettel kezdték el a felemás korláton tervezett új anyag tanulását. Ez bosszulta meg magát Prágában, ahol — rontás miatt — éppen ezen a szeren nem került a döntőbe ... Márta nincs könnyű helyzetben. Húszéves, amivel még a tornasportban sem számít „túlkorosnak”. De immár 12 évesek törnek az élre, nálánál 6-8 évvel fiatalabbak meghökkentően magas szintű gyakorlataival kell összemérnie a magáért. Fel kell mérnie, hogy még akkor sem biztos, hogy tartósan ellen tud állni e trónkövetelő kislányok rohamának, ha minden szeren tovább erősít, ha eddigimunkáját egyenletesebbé és minden téren színvonalasabbá teszi. Most, a pihenés után fizikailag, idegileg felfrissülve ismét felvette az eléje dobott kesztyűt. Új, megerősített gyakorlatok elsajátításával akar harcolni azért, hogy tagja, méghozzá változatlanul élvonalbeli tagja legyen az 1978-as világbajnoki csapatnak. Legkésőbb jövő év januárjában ezeket a gyakorlatokat már versenyre éretten szeretné bemutatni. Ennek érdekében, az eddiginél több, intenzívebb munkát ígér. Ha teljesíti azt, amit ma, pihenten, frissen megígért, vezéregyéniségévé, példaképévé válhat fiatal tornászokból, gyerekekből álló válogatottunknak. De ehhez Mártának keményebb kézzel kellene bánnia a benne rejlő rosszabb (másik?) énjével. Én minden harcában nagyon szurkolok neki. Pap Kornélia NÉPSPORT 5 Ez van! • csak hat áhította be Tornázunk. Mindig és mindenhogyan. Reggel és délelőtt a rádióból kapjuk a vezényszavakat, reggel és este pedig a tévéből. Működik már a telefontestnevelő is. Legutóbb a könyv is belépett „tanáraink” sorába, hiszen most jelent meg az Idősebbek is elkezdhetik című, 52 hétre útbaigazító kiadvány. Tornázunk. De tényleg! Persze, nem mindenki, még. A Népszabadság keddi számában Kéri Tamás például arról számolt be, hogy Tolna megyében népi ellenőrök vizsgálták a testedzés helyzetét. Idézzük a cikket: „Tavaly a 21 sportkörből csak hat állította be költségvetésébe a tömegsportot, összesen 123 ezer forinttal, amely egyéb kiadásaiknak a másfél százalékát sem éri el.” Azért értsük meg a Tolna megyeieket. Lelki fülünkig elhat sóhajuk: „Rádió, tévé, telefon, könyv... Mi korszerűbb lehetőségre várunk! Az alva tanulás mintájára az alva sportolást szeretnénk bevezetni.. Az nem kerül sokba. Aludni pedig — már tudunk __ (sz—s) • • körbefutja a Balatont A napokban nagy próba elé állította magát: Balatonfüredről Keszthelyig futott. Reggel hétkor indult, délután háromkor érkezett. Az úton néhány liter ásványvizet, illetve tejet fogyasztott. Augusztusban még egy utat tervez, egy még hosszabbat. Az lesz a főpróba a nagy futás előtt... Vagyis: Szabó Ferenc, a Pápai Textiles atlétája elhatározta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulója tiszteletére körbefutja a Balatont. Programját a megyei KISZ-bizottság támogatja, önkéntes segítője Steinhoff doktor, pápai sportorvos, aki a fiatalember egészségügyi felkészítését végzi, kíséretét pedig a pápai autóklub szervezi meg ... Szóval, már csak Szabó Ferencen múlik. Ő pedig készült február óta. Akkor szerelt le, s Tapolcáról Devecseren át futott haza, Pápára. Útközben született a terve __ Hja, kérem, olyan hosszú úton volt ideje gondolkodni! (f. i.) ot • hasonló esetek ma már... Óbudán, a Hunor utcában aranyos sportpályát építettek az iskolásoknak — lubickolóval. A sporttelep elkészülte után a Vízművekhez fordultak engedélyért. A Vízművek természetesen megadta az engedélyt, de az utolsó bekezdésben ez állt: „A nyári hónapokban az előforduló vízhiányra való tekintettel a medence nem használható!” Ez a történet már közel negyven éves. Szendy Károly, Budapest polgármestere még tanácsnok korában építtette a sporttelepet, amelynek helyén épült a felszabadulás után a III. kerület első modern házsora. Milyen szerencse, hogy hasonló esetek ma már nem fordulhatnak elő... (—5) • • • • is, is Az ördög megkísértette a dortmundi munkafiziológusokat, akik három hónapon át vizsgálták egy 31 emeletes irodaház ötven, 35 éven felüli dolgozóját. Ezek a szegény emberek ugyanis egész nap az íróasztal mellett ülnek. A kísértés (kísérlet) előírta, hogy naponta legalább 25 emeletnyi útra kellett vállalkozniuk, az ugyanilyen létszámú kontrollcsoport tagjai viszont csak lifttel közlekedhettek. Hogy mik a tapasztalatok? A lépcsőzés átlagosan 25 százalékkal növelte a teljesítőképességet, de akadt olyan személy is, akinél a növekedés százszázalékos! A magyarázat: a keringési folyamatok nagymérvű javulása. A kísérlet (kísértés) persze, nem jelenti azt, hogy örülni kellene a használhatatlan lifteknek. A technikai haladás vívmányai kényelmesebbé, jobbá teszik az életet. A sport, a mozgás teljesebbé teszi és meghosszabbítja. Hogy melyik a fontosabb? Is, is, k-J