Népsport, 1978. december (34. évfolyam, 290-314. szám)
1978-12-04 / 293. szám
XXXIV. 293. ♦ 1978. december 4. Új, még érdekesebb új sportolási lehetőségeket! Beszélgetés Fejti aKISZ KB titkárául A KISZ Központi Bizottsága továbbképzésre hívta össze a KISZ megyei, járási, városi és kerületi bizottságainak honvédelmi és sportfelelőseit Tatára. A csütörtöktől vasárnapig tartó tanfolyamon — központi kérdésként — az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom tapasztalatairól, a soron következő feladatokról tanácskoztak az ifjúsági sportvezetők. Az előadások és konzultációk során felszólaltak a társszervek — az OTSH, az OM és a SZOT — képviselői is. Az Edzett ifjúságért mozgalom tapasztalatairól és az ifjúsági szövetség ezzel kapcsolatos további feladatairól Fejti György, a KISZ KB titkára tájékoztatta a jelenlévőket. Szerkesztőségünk ezt az alkalmat ragadta meg, s kért interjút a KISZ Központi Bizottságának titkárától. ■f Több mint másfél esztendő telt el az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom meghirdetése óta. A tapasztalatokat több fórum, közöttük a KISZ KB Intéző Bizottsága is megtárgyalta. Kérjük, mondja el, hogyan értékelték a mozgalmat? — Az eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a tömegsportmozgalom kedvező fogadtatásra talált, jó visszhangot váltott ki. Sikerült országos méretekben a figyelmet az ifjúság tömegsportjára fordítani. Hatására nőtt a tömegsportrendezvények, ezeken keresztül pedig a rendszeresen sportolók száma. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy a 6—26 éves korosztály 32 százaléka, 917 ezer fiatal szerezte meg a mozgalom valamelyik jelvényét. Hozzá kell tennem ehhez, hogy a hét korcsoporton belül nagy a szóródás. Így például legmagasabb a részvételi arány a XI—14 évesek között, mintegy 53 százalék, legalacsonyabb pedig a 19 év fölöttieknél, ahol mindössze 16 százalék. Amivel pedig legkevésebé lehetünk elégedettek, az a lányok és fiatalasszonyok részvételi aránya. E számok azonban nem kezelhetők önmagukban, mert nyilvánvaló, hogy a mozgalom keretében többen sportoltak, mint ahányan jelvényt szereztek. Kedvező tapasztalat továbbá, hogy jelentős mértékben fejlődött a sportért felelős állami és társadalmi szervek közötti együttműködés, kialakulóban van a korábbi évekénél hatékonyabb munkamegosztás. Mindennek révén javult — ha nem is mindenütt a kívánt mértékben — az ifjúsági tömegsport feltételrendszere, összességében tehát a kezdeti eredményekkel elégedettek lehetünk, de mindjárt hozzátenném, hogy azokat kellő mértéktartással kell kezelnünk, hiszen alig másfél év van mögöttünk. Az eddigi eredmények túlbecsülését, illetve lebecsülését egyformán károsnak tartjuk. ' ' ♦ Kétségtelen, hogy a korábbi években sem a kommunikációs eszközök, sem pedig az érintett fórumok nem foglalkoztak annyit a tömegek testedzésével, mint az elmúlt másfél év alatt. Miben mutatkozik e felfokozott érdeklődés hatása? — Ha egy mondattal kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy a kedvező szemléletváltozásban, valamint a jobb dologi és személyi feltételekben. Gondolom, érdemes kissé részletezni a dolgokat. A mozgalom irányításában jelentős szerepet töltenek be — mind országos szinten, mind a területi tanácsok mellett — az úgynevezett koordinációs értekezletek. Fontos azonban, hogy a járásokban, városokban és kerületekben — vagyis azokon a helyeken, ahol a közvetlen együttműködésre a legnagyobb szükség van — javuljon munkájuk tervszerűsége, rendszeressége és hatásfoka. Ezt kívánjuk elősegíteni olyan irányelvek kidolgozásával, amelyek szabályozzák a koordinációs értekezletek összetételét, hatáskörét, feladatait a tömegsportrendezvények összehangolásában, a sportlétesítmények igénybevételi rendjének kialakításában, a sportaktívaképzésben, az anyagi feltételek megteremtésében, az agitációs és propagandamunkában, s természetesen az ellenőrző, segítő tevékenységben is. Itt említem meg azt is, hogy a KISZ-bizottságok többsége mellett létrejöttek ugyan az Edzett ifjúságért mozgalmat szervező bizottságok, de munkájuk, elsősorban a sportegyesülettel nem rendelkező üzemekben, hivatalokban további javításra szorul. + Hogyan alakultak a mozgalom dologi, személyi feltételei? — Az elmúlt években országos mozgalommá vált a sportpályaépítés. Csak 1977-ben közel 500 sportudvar és más szerényebb kivitelű sportlétesítmény készült el társadalmi összefogással, mintegy 120 millió forint értékben. Ebben a munkában is nagyobb szükség van a koordinációra a jövőben, mind a meghirdetést, mind pedig az értékelést illetően. Nagyobb figyelmet kell fordítani továbbá az elkészült létesítmények üzemeltetésére, karbantartására, sőt sok helyen a kihasználtságuk fokozására. Kedvező tapasztalat és jelentősen javította a tömegsport feltételeit, hogy több, megyei és országos szinten kiemelt egyesület megnyitotta kapuit, sőt felszerelésekkel, szakemberekkel is segíti időszakonként a mozgalom követelményeit teljesíteni szándékozókat. Gondot okoz ugyanakkor, hogy a kis, az egy-két szakosztállyal rendelkező sportegyesületek — bár ez kellene, hogy a fő funkciójuk legyen — nem fordítanak megfelelő figyelmet a fiatal és idősebb dolgozók tömegsportjának, a felüdülést és az aktív pihenést nyújtó testedzésének szervezésére. Az e téren szükséges szemléletváltozás megteremtése, az egyesületi pénzeszközök észszerűbb felhasználásának ellenőrzése elsősorban a területileg illetékes tanácsok, de a helyi szakszervezetek és KISZ-szervezetek feladata is. Sokat javíthat a szűkös létesítményhelyzeten, hogy egyre több tanintézetben válik lehetővé a sportlétesítmények igénybevétele a hétvégeken és az oktatási szünidőben. Ahhoz azonban, hogy e lehetőségekkel élni is tudjunk, meg kell teremteni az üzemeltetés, a mozgósítás, a felügyelet, a szervezeti program biztosításának feltételeit. Ez is a helyi koordinációs értekezletek feladata. Fiatal szülőket, pedagógusokat, sportolókat kell megnyernünk az ügynek. Ifivezetőket, ifjúgárdistákat kell KISZ- megbízatással a programszervezéshez küldeni. Akik bekísérik a nyitott kapukon a sportolni vágyókat — a kisdobosokat és úttörőket — és szervezik a programjukat, ellátják a szükséges felügyeletet is. - Ezzel tulajdonképpen eljutottunk a személyi feltételekhez. Amint azt említette, ebben a vonatkozásban is történt előrelépés, hiszen az ifjúsági szövetség éppen a mozgalom kapcsán sok ezer szervezőt, sportvezetőt képzett ki. Ha ehhez hozzászámítjuk a társszervek ilyen irányú munkáját, akkor mintegy harmincezer aktiváról beszélhetünk. Mégis úgy tűnik, kevés a hozzáértő szervező ... — Sajnos, így igaz. És ennek több összetevője is van. A döntő a nem kellően körültekintő káderkiválasztás, az, hogy ezekre a tanfolyamokra nem mindig az arra legalkalmasabb, a sportot szerető, cselekedni is akaró fiatalokat küldik el. A jövőben mind a KISZ-szervezeteknek, mind pedig a sportszerveknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a kiválasztásra, s nem utolsósorban arra, hogy megfelelően foglalkoztassák és megbecsüljék a sportképesítést szerzett, tanfolyamokat végzett fiatalokat. - A tennivalókról már az eddigiek folyamán is szó esett. Mégis arra kérjük, foglalja össze az Edzett ifjúságért mozgalommal kapcsolatos további fontosabb feladatokat, amelyeknek végrehajtása elsősorban a KISZ-szervezetekre vár. Véleményem szerint a legfontosabb feladat az eredmények stabilizálása, vagyis az, hogy akik elkezdték a folyamatos, rendszeres sportolást, azok ne hagyják abba! Ehhez azonban nem elég az előző évi munka reprodukálása, a hagyományos rendezvények megismétlése. Újabb és újabb akciókra, rendezvényekre, egyszóval minél több és érdekesebb sportolási alkalom megteremtésére van szükség. A mennyiségi növekedés szempontjából a fő figyelmet az általános iskolás korosztályra kell összpontosítanunk. Minőségi szempontból pedig arra, hogy a rendszeres és folyamatos sportolás — mint egyik fő alapelv — minél több résztvevőnél megvalósuljon. Szükség van továbbá — az Aranyjelvényesek az olimpiára akcióhoz hasonlóan — demonstratív, propagandisztikus, hagyományteremtő rendezvényekre, országos és helyi szinten egyaránt. Ami pedig a mozgalom szervezését, irányítását illeti, mindinkább a városok, a kerületek, a községek, az üzemek irányába kell koncentrálnunk, hiszen ott kell megteremtenünk a sportolás, a testedzés feltételeit, a követelmények teljesítésének lehetőségét. Engedje meg, hogy befejezésként megkérdezzük: Önnek milyen fokozatú jelvénye van? — Természetesen a KISZ-apparátus tagjainak körében — már csak a példamutatás kedvéért is — szorgalmazzuk a rendszeres sportolást Hetente kétszer biztosítunk szervezett lehetőséget és évente többször rendezünk sportolással egybekötött kirándulásokat, hétvégi programokat. Én a honvédelmi és sportosztály tagjaival tettem eleget a követelményeknek, s mert néhányukhoz hasonlóan szerencsét próbálok az Aranyjelvényesek az olimpiára akció egy-két követelményszintjének teljesítésében — már megszereztem a mozgalom arany jelvényét! + Köszönjük a beszélgetést! Varga Gyula Ifi. Nem tudom, mennyire általánosítható Csizmadia István eddigi életútja. Egy vonatkozásban biztosan nem. Tizenöt évet töltött kajakban a Dunán, ebből jó tíz évet a válogatottban. Szinte megszakítás nélkül vett részt Európa-bajnokságokon, világbajnokságon, olimpián. A legrosszabb eredménye hetedik hely volt, a legjobb második. Csak nyernie nem sikerült világversenyen. Ez pedig — hál’istennek — nem jellemző a magyar kajakosokra. Másrészt viszont... Erről a másrésztről beszélgetünk most.♦ Még a telefonba mondja: — Épp most volt egy ilyentanulmányi ügyünk. Van egy gyerekünk a Fradiban... „Jó tanuló”, egy hármasa van... A többi kettes ... Erről ráismerni. Meg persze arról is, hogy mindig van egy időszerű története, egy jellemző aforizmája, így folytatja: — Elmentem az igazgatójához, megkértem, hogy engedje sportolni. Jó kezekben lesz a szakosztályban. Hivatkoztam a saját példámra, én is az edzőm segítségével lettem gépészmérnök. Később, már egymással szentben ülve kérdezek rá a történetre. ..Igaz volt?” — Hát nem egészen. De anynyiban okvetlenül, hogy ezt egyedül nem tudtam volna végigcsinálni, ha nincsenek ez edzőik is segítségemre. + — Hosszasan, csendesen beszélgetünk. Folyamatosan, soha nem telepszik közénk csend, még kevésbé úgynevezett kínos csend. Most viszont, ahogy visszagondolok rá, látnom kell, hogy valamiféle sajátos öntörvénye volt ennek a csevegésnek. A történetei élénken élnek bennem, de hogy milyen gondolattársítások fonták össze a történeteket, arra képtelen vagyok visszaemlékezni. Hogy is volt? — Azt felírtam: „Ilyen epizódokat óraszám tudnék sorolni..." Hogy is volt? — Olyan légkörben nőttem fel... Granek István mondta: „Nekem gondolkodni tudó versenyzők kellenek”. Mondták is mindig róla, hogy főiskolás csapata van. Mészárosék, Mihálkovics, Petróczy, Tímár, később Szöllösi.. . Mindenki tanult. Nem is volt soha állásgondja a versenyzőivel. Egy egyetemista örült, ha kapott hatszáz forint kalóriát... Aki meg közéjük került, egyszerűen nem is csinálhatott mást... + Hogy is volt? — Én humán gimnáziumban érettségiztem, kevés fogalmam volt az elején a műszaki dolgokról. Egy délután a klubházban Mihálkovics tanított meg a logarléccel bánni. És amikor az első rajzomat készítettem ... Tímár adta nekem a tuskészletét. „Miért adnál ki érte anynyi pénzt?...”– Hogy is volt? — Eltettem a Jövő Mérnöke egy példányát. Az első oldalon ott volt azoknak a hallgatóknak a neve, akik sikerrel szerepeltek a mexikói olimpián. Én akkor jöttem haza egy bronzéremmel, de a nevem nem volt köztük., Ezt nem azért mesélem, mert sértve éreztem magam, hanem annak példázatául, hogy nem tudták a vizsgáztatók, ki vagyok... A vizsgákon nem volt könnyű... És mégis könnyű volt. A csoporttársak tudták, hogy sport,-ok. Vizsga előtt „belevágták a fejembe” az anyagot.... Hogy is volt? — Nyolckor az egyetemen kellett lennem. Ha Pesten készültünk, Péhl József hatra kijött a kedvemért a vízitelepre. És a rakparton, az egyetem előtt fejeztük be az edzést. (A kajakom megvárt a mechanika tanszék előtt a füvön.) Ha Varsányban táboroztunk, akkor is megcsinálta ezt. És nem azt kellett mondania, hogy még tizenöt másodperc keményen, hanem csak azt, hogy fél hét. Keménynek kellett lennem, mert nyolcra be kellett érnem az egyetemre ... Hogy is van? Csizmadia István Jelenleg a Garázsipari Vállalat üzemvezetője, közel 180 embert irányít. És ugyanakkor november elsejétől az FTC vezető edzője is. És ugyanakkor a második diplomáját is megszerezte, gazdaságmérnök is. És ugyanakkor van ideje beszélgetni — velem is. — Megmondom, miért szeretem én a diáksportolókat. Egy diák, amikor délután leér az edzésre, már egész úton arra gondol: „Uramisten, mit hajtottak délelőtt a többiek! Borzasztó, mennyire el vagyok maradva tőlük!” És evez, intenzíven, inaszakadtáig. És In nem hagyna egy edzést, mert nem tudja, lesz-e módja pótolni másnap a kiesést... Aki csak sportol, könnyebben megteszi ... — Hogy is van? — A „betű” segít. Van egy versenyző, bármilyen kétkezi munkás. Ha csak sportol, kiesik a szakmájából. És minél jobb versenyző, minél tovább nagy sportoló, annál inkább. De a betű nem eshet ki senkiből. A betűhöz is állóképesség kell Igen, öt órán keresztül tanulni, ahhoz állóképesség kell. A tanulás másra is tanít. Petrikovics „Apó” mondogatta: az edzés alatt mindenkiben megszólal a kis „nem gép.” A gép azt mondja: „Nem! Ne csináld!’’ Ezt a kis „nem gépet” kell legyőzni. És ha a könyv mellett le tudtad, könnyebb lesz a vízen is. A versenyeket nem a szélesvállú, nagy izomzatú versenyzők nyerik, hanem akik tudják, melyik kicsi izmukat kell használniok. ♦ Hogy is van? — Endreffy Lóránd ugyanakkor járt a TF-re, amikor én a műegyetemre. És én nem értettem, miért akar testnevelő tanár lenni. Akkor mesélte: „Van egy matematika óra. Az én tapasztalatom szerint a levezetést nem érti az osztály fele, a negyedét meg nem is érdekli. De ha én lemegyek a tornaterembe és fél kézzel fogva a támlásszék lábát a fejem fölé lököm, akkor nincs az a gyerek, akit ne érdekelne, hogy vajon ő is meg tudja-e egyszer csinálni ...” Szóval, a személyes példamutatás... + Hogy is hat? — Van nálunk a Fradiban egy gyerek, estin tanul, egyszerre készül az érettségire és a felvételire. A feleségem tanárnő, ő segít neki... Bár a múltkor egyszer majdnem kidobtam a fiút. Azt kérdezi egy ilyen áttanult délután után, hogy mivel tartozik? ... Mert arra még nem jött rá, hogy ezt nem pénzzel és nem annak kell visszafizetni, akitől a tudást kapja az ember... Mit adhatnék én vissza Mihálkovicsnak? Azóta már kandidátus . .. Csizmadia Istvánnak viszont nincs tudományos fokozata. Talán — személy szerint — még örülnöm is kellene neki. Így végül is nem annyira egyedi, hihetetlen, kivételes és rendhagyó ez a történet. Naményi József FELSŐFOKON RENDHAGYÓ TÖRTÉNET? NÉPSPORT 7 KOSÁRLABDA SZEMBESÍTÉS Egy-egy sporteredményt olykor nagyon nehéz helyesen megítélni, a „helyére tenni”. Lehet, hogy amit mi kevésnek tartunk, azzal mások elégedettek vagy éppen fordítva. Az igazi támpontot az esetek többségében az eredmény részeseinek véleménye adja, hisz mindenkit, minden csapatot elsősorban önmagához kell mérni. Ilyen „méricskélést” végeztünk mi a körmendi NB I-es férfi kosárlabdacsapat tavalyi és idei eredményeivel. A csapat korábbi edzőjének, Kristóf Lászlónak éppen egy évvel ezelőtti szavait vetettük össze a jelenlegi helyzetképpel. Dr. Faragó Gábor szakosztályvezetővel pontról pontra végigjártuk azokat a kérdéseket, amelyekről egy évvel korábban adott számot a szakosztály egyik vezetője. A lelkesedésről 1977: „Esetenként megtört a csapat lelkesedése. Sokan azt hitték, elég, ha kiállunk a pályára, így aztán nem várt vereségek értek bennünket." 1978: „Tavaly tizennégyszer győztünk a harminc fordulóban. Az idén tizenhétszer. Az egyesület elnöksége tizedik helyet remélt a csapattól, a szakosztályvezetőség nyolcadikat. S lehet, hogy még azt is túlteljesítjük. Ehhez azért nem elég csak kimenni a pályára .. Az ellentétekről 1977: „Játék közben akadtak nézeteltérések, amelyek kudarc esetén a mérkőzés után is érezhetőek voltak. PVSK elleni bajnoki mérkőzésen például Patonay és Szlávik összeveszett." 1978: „A játék hevében néha előfordul, hogy egymásra szólnak a fiúk. Utána azonban semmi olyan dolog nem következik, mint esetleg korábban ...” Patencyról 1977: „A csapat teljesítményének meghatározó játékosa. Sajnos, néha gyengélkedik. Ilyenkor vádolnak is, hogy miért hagyom annyit a pályán. A múlt kísért, abban ugyanis, hogy idáig jutottunk, Prátesznak óriási szerepe van. Nem mérhető minden játékos azonos mércével.” 1978: „Amióta Szekeres Jenő irányítja az edzéseket, Patonay talán még nagyobb részt vállal a foglalkozások lebonyolításában. De sikerült megértetni vele, hogy ő azért elsősorban játékos..." A többiekről 1977: „Szűcs emberileg is nagy értéke a csapatnak, edzői szemmel ideális játékos. Szlávik remek fickó volt, mielőtt bevonult. Visszatérése után tévúton járt, de most már újra a régi." 1978: „Szlávik a közelmúltban ugrásszerűen fejlődött. Az újdonsült családapát javasoltuk a válogatott keretbe is .. Az edző(k)ről 1977: „A jövőben Szombathelyen dolgozom majd testnevelő tanárként. Remélem, ez nem akadályoz majd az edzőségben — mondta tavaly novemberben Kristóf László, aki decemberben „orvosi tanácsra távozott a kosarasok kispadjáról”. 1973: „Szekeres Jenő edzősége csak átmeneti megoldás! Nem is az a baj, hogy nincsen edzői képesítése, egyébként is már jár a TF-re, szaktudásában sohasem kételkedtünk. Remekül vezette eddig a csapatot, de félünk, hogy hosszú távon inkább a hátrányai mutatkoznak majd annak, hogy korábban a játékosok hetven százalékával együtt kosarazott. Jövőre szeretnénk nagyobb tekintéllyel bíró edzőt szerződtetni. Ez talán nemcsak a szakmai munkában éreztetné kedvező hatását... Több budapesti edzőt is megkerestünk. Mindegyik nagyon örült, hogy rágondoltunk, szívesen is jött volna, ha Körmend nem lenne ilyen messze a fővárostól.. Az utánpótlásról 1977: „Korábban a főiskola megoldotta az utánpótlást. Most, hogy megszűnt, nagyobb figyelmet kell fordítani a nevelésre.” 1973: „Úgy néz ki, lassan elismerik, hogy Körmend Vas megye kosárlabdaközpontja. Most például felmérést készítünk a járás negyedik osztályos tanulóiról. S szeretnénk, ha a tehetséges, magas gyerekek a felső tagozatot már mint a körmendi kosárlabda-kollégium lakói végeznék el, itt nálunk." A megbecsülésről 1977: „A kosarasok amolyan »díszpolgárok« Körmenden. Ez nagyon jó dolog. Éppen ezért nem mennek el a nagyközségbe, szívesen letelepednek itt. Szűcs, Szlávik, Rózsás és Vavra esete is ezt bizonyítja.” 1978: „Megbecsült, népszerű emberek az NB I-es játékosok, de nem sztárok! Kevés olyan első osztályú kosárlabdacsapat lehet, amely ilyen gyenge anyagi körülmények között dolgozik ... A lelkesedés szemmel láthatóan növekedett egy év alatt. Az ellentétek elcsitultak- Patonay és a többi játékos is előrelépett. Elégedettek az új edzővel, de még jobb szakembert szeretnének szerződtetni. Tudatossá tették az utánpótlás-nevelést. Nincs baj a megbecsüléssel sem. A csapat az idén várhatóan a legjobbak mezőnyében kezdheti a rájátszást. Mi kell még? Nem sok nagyközség dicsekedhet ilyen NB I- es csapattal. Tényleg, ők vajon dicsekednek vele? A szakosztályvezető elcsodálkozott a kérdésen: — Dicsekedni? Majd ha ugrásszerű fejlődésről beszélhetünk. Ezek még csak az első lépések ... Ahhoz képest elég nagyok. Komlósi Gábor