Népsport, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

XXXV. 50. ♦ 1979. március 1 LABDARÚGÁS Indiában jártak Keddjen délután hazaérkezett indiai túrájáról a Bp. Vasas izzó labdarúgócsapata. Eredmé­nyes utat zártak az újpestiek, hiszen: — öt mérkőzésből négyet megnyertünk, s csak egyet veszítettünk el — mondta Ko­vács József, a csapat vezető edzője. — Egyetlen alkalommal sem léptünk pályára klubcsapat ellen, mindenütt tartományi válogatottak szerveződtek ellen­félül. A találkozók, között ál­talában három nap állt ugyan a rendelkezésünkre, de olyan hatalmas távolságokra kellett a lehető legkülönbözőbb módokon elutaznunk, hogy alig adódott számunkra lehetőség edzések tartására. Ennek ellenére szak­mai szempontból feltétlenül eredményesnek minősíthető az út, hiszen jó képességű ellen­felekkel,­­ többnyire megfelelő talajú pályákon, játékkal se­gíthettük elő a formába lendü­­lést. Ez tulajdonképpen sikerült is, voltak mérkőzések, amikor a csapat kifejezetten jól ját­szott. Például Colmbataréban, ahol remek iramú, színvonalas mérkőzésen nyertünk 2-0-ra. A leggyakrabban egyébkcésit így festett a kezdő csapat: Kocsis — Szántó vagy Valuch, Hor­váth, Kovács, Schuszter — An­tal, Varga, Szűcs — Vágvölgyi, Nagy, Sipőcz, Révész — állan­dónak mondható jobbhátvédünk — az első találkozó első félide­je után lecserélését kérte, s betegsége miatt a későbbiek­ben egyáltalán nem tudott ját­szani. Geiger is hamar megsé­rült, a helyére állt Antal vi­szont olyan jól játszott, hogy nem lett vona indok­ol kihagy­ni őt a csapatból. A túram­ér­kezéseken egyébként a legin­kább Schuszter, Kovács, Antal, Vágvölgyi és Sipőcz játékával voltam elégedett, de voltak ki­tűnő mérkőzései Kocsisnak és Szűcsnek is. — Sóhehet nagyobb baj az, hogy az indiai túra nem oldott meg olyan kérdőjeleidet, ame­­lyek­nek tisztázására feltétlenül számítottam. Kocsis és Fekete versenye a kapuban tovább tart, most úgy érzem, hogy Va­luch lesz a jobbhátvéd, s Gei­­j gernek is alaposan meg kell­­ harcolnia a csapatba kerülésért , Antallal. Olimpiai válogatott— Eintracht Frankfurt 2-0 (1-0) Üllői út, 5000 néző. Vezette: Kuti (Drigán, Nagy). Olimpiai válogatott: Csepecz — Tepszics, Varga, Judik, Péter — Pásztor, Rab, Izsó — Szo­molai, Fülöp, Pogány. Eintracht Frankfurt: Friedel — Müller, Neuberger, Pezzeg, Trapp­er- Kraus, Körbei, Lóránt — Borchers, Höizenbein, Wen­­zel. Csere: Trapp helyett Elsener a 39. percben, Izsó­ helyett Ko­vács B. (V. Izzó) a szünetben, Fülöp helyett Szoó a 61. perc­ben. Gólszerző: Pogány a 34. percben, Szokolai a 61. perc­ben. Sárga lap: Körbei a 75. perc­ben. Szögletarány: 9:5 (5:3) az olimpiai válogatott javára. A magyar együttesből Fekete sérülése miatt hiányzott, Tatár belázasodott, Tieber pedig enge­déllyel maradt távol. A salgótar­jáni Bíró helyett Szoó került a keretbe. A 4. percben Szokolai elől mentett a 11-es pont tájékán Müller. A másik oldalon Hölzen­­bein 8 méteres kapáslövése su­hant el a bal sarok mellett. Mindjárt utána Borehers elment Péter mellett, beadását .Csepecz kiütötte a berobbanó Wenzel elől. A 13. percben ismét a ven­dégek jobbszélsője veszélyez­tetett, jobb sarokba tartó lövé­sét Csepecz szögletre ütötte. A 18. percben Szokolai átadá­sát Fülöp küldte kapura, Friedel kiütötte, pontosan Pogány elé, akinek közeli lövését megfogta a kapus. A 20. percben Izsó már csak a kapussal állt szem­ben, de belevezette a labdát, s odalett a helyzet. A 27. percben Pásztor ragyogó labdát tálalt Szokolai elé, aki meglátta, hogy Friedel kiindul, átemelte fölöt­te a labdát, de az a bal sarok mellett hagyta el a játékteret. A 32. percben Höizenbein szög­letrúgása Csepecz előtt meg­pattant, de szerencsére nem volt ott NSZK-beli csatár, így a vé­dők menteni tudtak. A 34. percben egy jobb oldali támadás végén Szokolai tovább küldte a labdát Pogány felé, és a balszélső tíz méterről, jobbal, laposan a bal sarokba jött. 1-0 A 39. percben egy erős labda Trapp arcát találta el. A bal­hátvéd megsérült. A 43. percben Tepszics a 16- oson belül felvágta Wenzelt, Kuti meglepetésre 11-es helyett szabadrúgást ítélt a kaputól 17 méterre. Ezt Höizenbein lőtte, de Csepecz kiütötte a labdát. A 45. percben Izsó már a büntető területen belül járt, amikor Penzey felvágta. Kuli most sem adta meg a nyilván­való 11-est! Szünet után, a 48. percben Fülöp közeli fejese foglalkoz­tatta a vendégek kapusát, a másik oldalon pedig Wenzel elől hárított gyors vetődéssel Csepecz. Az 58. percben Kovács B., Fülöp adogatás végén a kö­zépcsatár alig lőtt kapu mellé. A 61. percben Pásztor hozta fel a labdát a jobb oldalon, aztán mintegy 24 méterről élesen kö­zépre lőtte a labdát, Szokolai rácsapott és nyolc méterről a kapu jobb oldalába lőtt. 2-0. A magyar együttes nagy erő­vel támadott. A 72. percben egy ellentámadás során Höizenbein húsz méteres lövését Csepecz megfogta, majd nem sokkal utána Kovács B. labdája szállt a kapu mellé. A 80. percben Péter lövése kipattant a védők­ről, Pásztor elé, akinek lövését Friedel megkaparintotta. A 81. percben Szokolai átadását Szoó küldte kapura, de Friedel gyors vetődéssel hárított. Érdekes volt a hajrá. A 85. percben Pásztor lövését ütötte ki a kapus, majd Rab látványos mozdulattal es­tében, 10 méterről­­a bal sarok mellé lőtt. A 87. percben Borehers fejese szállt mellé. A 90. percben Péter hozta fel a labdát, aztán futtából, 18 méter­ről kapura lőtt, s a labda a felső léc alsó lapjáról vágódott ki a mezőnybe. Az olimpiai együttes jó benyomást keltett kitűnő hírnevének örvendő nyugat­­­német ellenfelével szemben. Az első félidőben eleinte a vendégek gyors, pontos összjátékkal néhány veszé­lyes akciót vezettek, de aztán fokozatosan játékba lendült a magyar csapat, és Izsó, majd Szokolai akár előnyt is szerezhetett volna, ami végül Pogány révén mégis csak megszületett. Fordulás után egyre inkább lendületbe jött a magyar együttes. Volt egy olyan húsz perc, amikor szinte át sem jött a labda a mieink térfelére. Ebben az idő­szakban újabb gól követke­zett és több helyzetet is kialakítottak, a mieink. Ek­kor folyad­atos volt a já­ték, s az egyre jobban el­fáradó vendégekkel szem­ben mind nagyobb a fö­lény. A magyar csapat szin­te minden tagja dicsérete­sen küzdött és ha szünet után jobban kihasználják a helyzeteket, akár nagyobb különbséggel is győzhettek volna. Az Olimpiai válogatott kapujában Csepecznek az első félidőben akadt néhány jó vé­dése, biztos őre volt hálójának A hátvédnégyesből Varga az elején többször zavarba jött. Megfelelt Judik és Tepszics is. Péter az első félidő­ben nem bírt Borcherssel, szünet után, amikor nem őt kellett fognia, már aktívabb volt. A középpályán Pásztor kitűnő labdákat adott társai­nak, maga is veszélyes volt né­hányszor a kapura. Rab szünet után lendült játékba, ekkor na­gyon sok támadásban benne volt. Izsó nem találta helyét. Elöl a mozgékony Szokolai kel­, tette a legjobb benyomást, gyakran jelentett veszélyt az el­lenfél kapujára. Fülöptől né­hány jó lövést láttunk, Pogányt gólja dicséri, Szoó és Kovács B. megfelelt. A Frankfurt kapusa, Friedel a gólokről nem tehet. A hátvédsorban Neuber­ger az első félidőben még jól állt a lábán, Pezzey viszont halványabb volt. Trappot Szo­­kolai gyakran átjátszotta, a középpályán Kraus vétette ma­gát észre, sokat volt játékban. Körber és Lóránt fokozatosan szürkült el. Elöl Borehers az első félidőben ragyogó dolgokat csinált, szünet után már ke­vésbé. Höizenbein is jól kez­dett, de aztán nagyon vissza­esett, miként Wenzel is, Elsener nem sokat mutatott. Kuti játékvezetőnek volt né­hány tévedése, s ezekkel szin­te egyenlő arányban sújtotta mindkét csapatot Varga Béla 99Holnap több kell, mint ma!” Az emberek nagy többsége talán észre sem veszi, hogy a leggyakrabban egy egészen rö­vid szócskát használ. Ez­ pedig a ha. Okkal vagy ok nélkül, de sűrűn elhangzik, ha akkor nem ott és nem úgy, ha előbb vagy éppen később, ha jobbra és nem balra — és így tovább. Pedig régen felismert igazság, hogy utólag mindig könnyű okosnak lenni, de mégis. Az a ha szócs­ka valahogy mindig odasettenke­dik, hogy aztán észrevétlenül kurtaságával utólagosan felmen­tést adjon egy-egy meggondo­latlan lépés lelket sanyarító utó­hatásai alól. Jóval bonyolultabb a helyzet, amikor a ha szócskát más mondatja ki velünk, mint ahogy az Nagy Antal, a Bp. Honvéd játékosának esetében történt két évvel ezelőtt. A nyír­egyházi fiatalember rövid sze­gedi kitérő után már újabb köl­tözés előtt állt Kispesten, ami­kor a szombathelyi Hauzer az utolsó pillanatban meggondolta magát és mégsem igazolt a pi­ros-fehérekhez. Ha akkor a cse­re létrejön, ki tudja, hogy ma Nagy Antal ott leh­ne-e az olim­piai selejtezőre készülők között. Ezek a gondolatok kavarogtak bennünk, amikor beszélgetésre kértük a Bp. Honvéd immár 70 élvonalbeli mérkőzést magáénak tudó, 23 éves játékosát. • Két és fél évvel ezelőtt dr. Lakat Károly úgy véle­kedett önről, mint a jövő emberéről, akinek azonban még sokat kell fejlődnie ah­hoz, hogy teljes értékű tag­ja lehessen a Bp. Honvéd első csapatának. — Az a véleményem — ha ilyenről egyáltalán beszélhetünk —, hogy ezt annak köszönhe­tem : nem időnké­nt lódulok ne­ki, hanem igyekszem folyama­tosan érvényre juttatni és állan­dóan jobbítani mindazt, ami még bennem van. Ezt pedig szaka­szosan nem lehet! • Mit tesz annak érdeké­ben, hogy a még meglevő hiányosságokat eltűntesse és előbbre tudjon lépni? — Minden foglalkozásra ké­szülök, igyekszem lelkileg is ráhangolódni a munkára, mert szerintem másképp­­ lehetetlen elérni a maximális odaadást, amit pedig a ma futballja meg­követel! Tudom, hogy mik a gyengéim, ezekre az edzéseken fokozott figyelmet fordítok: a pontos labdatovábbításra, moz­gékonyságom fokozására, robba­­nékonyságom növelésére. No és a ruganyosságom sem az iga­zi, ezért a gyorsasági és állóké­­pességi gyakorlatokat is igyek­e­szem úgy végezni, mintha mér­kőzésen lennék. • Sokan úgy vélik, túlsá­gosan lassú, nehézkes. — Érdekes dolog ez ... Erről a fiúk tudnának inkább mesél­ni, amikor edzésen meglepőd­nek, hogy olyan labdákra érek oda előbb, amire nem is gon­dolnak ...­­ A technikájáról sem zengenek ódákat... — Én a technikát, azt hiszem, nem egészen úgy értelmezem, mint a szurkolók. Szerintem nem az a technikás játékos, aki lenyűgöző trükökkel színezi a játékot, hanem az, aki a labdá­val váratlan megoldásokra ké­pes, még ha az nem is olyan látványos. A legfontosabbnak az összjátékban való hasznos részvételt és a labda „megbe­csülését” tartom, azaz amikor valaki képes a csapat érdekében megtartani azt, vagy ha úgy alakul, még embergyűrűből is kihozni. • Játszott beállóst, közép­pályást és középcsatárt. Vé­gül is melyik az „igazi” posztja? A beállás, bár a középpályát is kedvelem, mert onnan köny­­nyebb gólt lőni. Alapvetően védekező beállítottságú vagyok. Lehet, hogy ez a testalkatom­ból is következik. Ha szemben vagyok a mezőnnyel, az szá­momra előnyösebb! Ilyen eset­ben lendületből érkezhetek a kínálkozó lehetőségekre, nem kell forgolódnom, míg esetleg helyzetbe kerülök ... 0 Azon kevesek közé tar­tozik, akik a futball mellett vállalják a magas szintű ta­nulást is. — Harmadéves hallgató va­gyok a Műszaki Egyetemen. A tanulás és a foci meghatározza az életritmusomat. 0 Tagja lett az olimpiai keretnek... — Nagyszerű érzés, talán vég­re elérhetem, hogy ne én le­gyek a Bp. Honvédben a tizen­egyedig ember ... Mert ősszel egyedül én nem kerültem be semmilyen válogatottba ... • A Bp. Honvéd nagy nemzetközi erőpróba előtt áll: az UEFA Kupában a legjobb négy közé jutásért a nyugatnémet MSV Duis­­burg ellen játszik. Milyen esélyt ad csapatának? — Kezdeném ott, hogy nálunk a bajnoki meccseknek nincs iga­zi hangulatuk, mégpedig azért, mert az ötödik helyezettől lefe­lé már senki sem ambicionálja igazán a sikert, a kiugró telje­sítményt. A tizennyolc együt­tesből tizennégynek eszébe sem jut, hogy megpróbáljon betörni az­ éremesélyesek közé ... Csak elfocizgatnak és kész. Nekünk Kispesten rendszerint csak az első gólig nehéz, utána majd­nem mindenki megadja magát — csak azt nem tudom, miért? Így aztán nem csoda, hogy az igazán nagy iramú, kemény mérkőzéseken a nemzetközi po­rondon nem tudunk­­számottevő sikert elérni. Nálunk a tehetsé­ges játékosokat nem tanítják meg küzdeni, nem követelik meg tőlük eléggé a játékfegyel­met. No és, az edzések! Vala­hogy úgy kellene vállalni az ed­zésmunkát, ahogy Pintér Sanyi­tól láttuk, olyan komolyan, mintha mérkőzésen lennénk! Ha nem így teszünk, soha nem fo­gunk egy lépést sem előbbre lépni! És most a válaszom a kérdésre: mindenképpen fel­vesszük a versenyt a Duisburg­­gal, de ■ hogy mire leszünk ké­pesek, arra — tekintettel Koz­ma, Bodonyi, Pintér és Lukács hiányára — valóban csak a mérkőzés ad majd választ... — Manapság gyakori be­szédtéma a játékosok ösz­tönzésének kérdése... — Először is szeretném leszö­gezni­ , hogy meggyőződésem­: nem hiszem, hogy csak a pén­zért bárki is futballozna! Ha én változtathatnék,, elsősorban azt javasolnám, hogy sokkal éle­sebben differenciáljanak! Akár úgy is, hogy többet érjen egy rangadón elért győzelem, mint az utolsó helyezett elleni... Most lehet, hogy sokan nehez­telni fognak rám, de megkér­dezem: mi szükség van a sport­munkatársi beosztásokra akkor, amikor egy 28 éves játékost már különösebben semmi nem ösztö­nöz a jobb eredmények hajszo­lására, mert olyan magas fize­tést kap? Úgy látom, mindenki óhajtja nálunk a változást, ezért remélhető, hogy a továbbiakban csak­ azok érvényesülnek, akik erejük megfeszítésével fáradoz­nak a magyar futball felemelke­déséért. Nagy Antalt két éve elcserélte volna a Bp. Honvéd. Ha ma valaki ugyanazt a cserét fel­ajánlaná, valószínű, hogy meg­mosolyognék . .. Ma már úgy tűnik, dr. Lakat Károly szavai „látnokiak” voltak. És még azt sem mondhatja senki, hogy utólag könnyű okosnak lenni... Zsiday István NÉPSPORT 3 Érdekes változásokat tervez a Rába ETO Kora reggel, amikor a gyár­óriások irányába megindult a dolgozók ezreinek hömpölygő áradata, még a fagypont alatt volt a hőmérséklet. Délelőtt vi­szont kiderült és szinte tava­­sziassá vált az időjárás. Az öl­tözőben az edzésre készülődő játékosok a háromnapos auszt­riai út eseményeit idézték. A szakosztály irodahelyiségében is a hétfőn este befejeződött túra szolgáltatta a témát. Kovács Imre vezető­edző családi okok miatt ugyanis nem ment el a csapattal és most figyelmesen hallgatta Koós László pályaed­ző részletes beszámolóját. — Két másodosztályú csapat ellen játszottunk. Eisenstadtban 0-0, Bécsben a Favoritner AC ellen 2-2 volt az eredmény. Mindkét mérkőzésen az új ösz­­szetételű csapat gépezete, bi­zony, erősen döcögött — mond­ta Koós. Aztán kimentek a játékosok a salakos edzőpályára. Koós László ,.fő”. Győrfi László és Márkó János „segédrendezők” irányí­tották Kovács Imre „koreográ­fiája” alapján az edzést. A két 16-os között folytak az egy­mást követő 3 fős csoportok tá­­madásvezetési gyakorlatai. Az ősszel sikeresen szerepelt zöld­­fehér együttes játékosállomá­nyát a honvédelmi kötelezett­ség kissé átalakította. Ismét ott volt a készülődök között Szabó Ferenc, aki leszerelt, hiányzott viszont Hannich és Pardavi, akik már magukra öltötték­­ a néphadsereg egyenruháját. Ren­delkezésre áll már Gőcze is, aki teljesen felépült hosszantar­tó sérüléséből. Hannich pótlása gond Kovács Imre, a győriek sok vihart átélt, tapasztalt szakve­zetője nem kis gondokkal vívó­dik.­­ ősszel már kialakult vala­mi, ami megfelelt az akkori já­tékosállomány adottságainak. Most törést szenvedett a szer­kezet, újat kell kialakítani. Nem csupán egy új arculatról, több­ről van szó. Kezdem azzal, aki­ket pótolni kell. Pardavi ke­mény, jól fejelő, emberfogásra alkalmas játékos, de Pásztor jól helyettesíti. A nagyobb gondot Hannich hiánya jelentheti. A másfél évvel ezelőtt a helyi ■ MÁV DAC-ból átigazolt fiatal játékos, miután megszokta az NB I légkörét, a csapat játé­kának meghatározójává vált. Többet futott, mint három tár­sa együttvéve! Helyettesítésére a csapat szerkezetének meghagyá­sa érdekében ilyen típusú­­ já­tékos kellene, de, sajnos, nincs. Erősödést a támadójáték, de... A pályán közben tovább folyt a gyakorlás. Csonka a balössze­kötő helyén futó Szabó Ferenc elé ívelt, aki átvette a labdát, aztán hatalmas gólt ragasztott Pálla kapujába. Kovács Imre is elismerően bólintott, máris vá­zolta a középcsatár visszatéré­sével kialakult helyzetet .„ Eddig olyan támadójáték­kal rendelkeztünk, melyhez ad­va volt két viszonylag jó szél­ső, de belül hiányzott egy igazi középcsatár. Próbálkoztunk Pénzessel, Onhausszal, Holtaival és Glázerral. Aránylag még az utóbbi volt a leghasznosabb, de ő is visszaesett. Most Szabó Ferenc megoldhatja ezt a gon­dot. Kitűnően érzi a kaput, jól fejel, de hibája, hogy a bal­­összekötő helyén lehorgonyoz, várja, hogy kiszolgálják. Töb­bet kell vállalnia a védőmun­kából is, de ez nála erőnléti kérdés. Csonka futógyorsasága, robbanékonysága pillanatnyilag nem megfelelő. Kevesebbet vál­lalkozik felfutásokra, inkább ívelgeti előre a labdákat. En­nek következménye az is, hogy elöl Szabó Ottó egyedül marad, hátvédjével verekedésre kény­szerül és ez, bizony, nem fek­szik neki. Az apró termetű szélső igazi világa a kombiná­ciós játék, de ehhez megértő társak szükségesek, olyanok, mint ősszel voltak. Kétvariációs játék Kovács Imre most töpreng, vívódik önmagával. Rajzol, ter­vez, keresi a legjobb megoldást. — Bármennyire is furcsán hangzik, de így van, keresem Glázer helyét a csapatban. Va­lószínűleg visszakerül a közép­pályára. De milyen szerepkör­be?... A jobb oldalon, ahol legnagyobb most az űr, nem tud játszani. A bal oldalon ott van Mile. Fokozza a gondot, hogy játék közben Szabó Ferenc is balra húzódik, ugyanerre a fo­lyosóra irányul Pölöskei játéka és Glázer is csak balra tud for­dulni. A jobbösszekötő helye pedig Hannich kiesése miatt, egyelőre üres. Felmerült már bennem Füzinek ebbe a szerep­körbe való állítása, de ő a pá­lya közepén mozog otthonosab­ban. — A középpálya viszont dön­tő lehet a csapatjáték szem­pontjából. — Így igaz! Bennem is fel­merült annak gondolata, hogy meg kellene erősíteni a közép­pályás sort, áttérni a 4—4—2-re. Ezt a gondolatot azonban ha­mar elvetettem. Nálunk most adva van három igazi, a kor követelményeinek megfelelő csatár. A két Szabó pozíciójá­tékos. Az ifjúsági Pölöskei be­illeszkedett a csapatba, társai befogadták, vezetők, szurkolók elfogadták. Sokat fejlődött és egyre eredményesebben játszik. — Ezek után milyen megol­dás marad? — Valószínűleg áttérünk a kétvariációs játékra. Idegenben két beállással, két középpályás­sal játszunk. Hazai pályán a támadófelfogás érdekében az egyik beállás a középpályára lép majd elő. A két beállás helyére Pásztor, Mile és On­­hausz pályázik. A középpályás­­kettőst a Fűzi, Glázer-duó al­kotja. Sok függ persze , dózer­től. Mennyire tudja megújíta­ni önmagát a részére szánt új szerepkörben. Én nagyon bízom benne, hisz rutinos, értelmes játékosnak tartom. Hat jelentősebb mérkőzés Győrött most a csapat szerke­zetének átalakításán fáradozik Kovács Imre. Az új elképze­lések kipróbálásához, gyakorlá­sához sok edzőmérkőzés szük­séges. Általános gyakorlat, hogy egy-egy idény indulása előtt 10—15 jelentősebb előké­születi mérkőzés, szükséges a formábahozáshoz. Új szerkezetű csapat kialakításához pedig még több. Ezzel szemben a Rá­ba eddig tulajdonképpen csak hat jelentősebb mérkőzést ját­szott. Ez pedig kevés ... A fel­készülést szolgálta volna a 12 naposra tervezett jugoszláviai túra. — Mielőtt déli szomszédaink­hoz utaztunk, felkészülésünk a legjobb színvonalon volt. A ju­­goszláviai út viszont nem si­került és ez megtörte a felké­szülés lendületét. A sziklákkal borított Rab-szigeten nem volt lehetőség futóedzések tartására. Nem állt rendelkezésünkre pá­lya, 9 nap alatt mindössze csak két pályaedzést tudtunk tarta­ni. Az előre beígért mérkőzé­sek­­elmaradtak. A feltételek egyáltalán nem voltak biztosít­va és akármilyen tapasztalatok­kal is rendelkezem, őszintén be kell vallanom, hogy ezt az egész utat, annak beharangozá­sát, kicsit „megettem”. A csapat sorsáért, eredményes szerepléséért felelősséget érző szakember idegeit alaposan megviselték a félreszervezett túra körülményei. Most leg­főbb feladata a törést kapott lendület visszaállítása, az el­mulasztottak pótlása. Az elője­lek szerint tavasszal lényegesen nehezebb lesz a helyzetük, mint amire jelenlegi pozíciójuk alap­ján következtetni lehet. Havasrés Béla Kovács Imr®

Next