Népsport, 1981. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1981-09-20 / 223. szám
6 NÉPSPORT Tizenharmadszor — Athénban Vasárnap kezdődik Athénban az amatőr teniszezők immár tizenharmadik Európabajnoksága. A sorozat — magyar javaslat felújításával — 1969-ben Torinóban indult. A nemzetközi szövetség a nyílt, a profik és az amatőrök közös, pénzdíjas versenyeinek bevezetése után járult hozzá az EB kiírásához. A versenyek jelentőségét az elmúlt évtized derekán kezdeményezett ifjúsági küzdelem emelte, s a korcsoportos rendszerű párharcok fokozatos kibővítésével ez évben már a 12 éven aluliak is Európabajnoki címekért játszhatnak. A megnövekedett részvételre való tekintettel jelenleg már három színhelyen rendezik az Európa-bajnokságokat. A felnőttek és 21 éven aluliak, a 18 és 16 éven aluliak, valamint a 14 és 12 éven aluliak versenyeznek egy-egy helyen. A felnőttek és a 21 éven aluliak párharca kezdődik vasárnap Athénban. A mezőnyökben érthetően nem találjuk meg a kontinens legjobbjait. A nyílt versenyen szereplők, a pénzdíjakat felvevő teniszezők nevezéseit ugyanis a szervezők nem fogadják el, de az egyes nemzeti szövetségek nem is jelölik az amatőr státusukat elvesztőket. A bajnoksággal egyidőben összeülő olimpiai kongresszus, majd az azt követő ülés várható határozata azonban tovább emelheti az EB rangját, tekintélyét. A NOB által már elismert tenisz ugyanis 1984-ben bemutatóként, majd 1988-tól rendes műsorszámként az olimpiai programba kerülhet. S a jelenlegi tervek szerint az ITF úgy képzeli, hogy az egyes földrészek (amatőr) bajnokságai jelentenék az olimpiai selejtezőt. Azaz, 1984- ben az előző évi EB első négy helyezettje szerepelhetne Los Angelesben. Az ITF arra számít, hogy jó néhány tehetséges fiatal versenyző kivárja az olimpiai szereplés lehetőségét, s csak később veszi fel a pénzdíjakat a nyílt versenyeken. A magyar színek képviselői kezdetben nagyon jól szerepeltek. Bárányi Szabolcs például az első négy év során kétszer első, kétszer második helyezést szerzett, s tulajdonképpen az EB-n aratott sikereivel tört előre a nemzetközi élvonalba. Majd 1974-ben Taróczy Balázs jelentkezett értékes első helyezésével. Ezt követően azonban már kevésbé nemes fémekből ötvözték a magyarok egyébként is csökkenő számú érmeit. Az utóbbi két évben Bennyik két harmadik helyezése és a Benyiki Szőke páros sikere jelezte a magyarok eredményes részvételét. Különösebb sikerre most sem számíthatunk, bár tapasztalt férfi versenyzőink, s fiataljaink számára Athén kiváló lehetőséget nyújt a bizonyításra.* A magyar részvevők: Benyik János, Csépai Ferenc, Machán Róbert és Szőke Péter, valamint Fagyas Katalin és Rózsavölgyi Éva, az utánpótlás számokban: Guti János és Kiss Sándor, valamint Temesvári Andrea és Túri Zsuzsa. A Davis Kupa-mérkőzésen szereplők egyenesen Spanyolországból utaznak Athénba, míg a többiek pénteken este indultak a görög fővárosba. Győzelem az NSZK ellen S3 Vízilabda 1 Olaszországban az I. ifjúsági vízilabda világbajnokságon tovább folytatja jó szereplését a magyar válogatott. Legutóbb az NSZK ellen győzött 10-8-ra. Az együttes minden bizonnyal bejut a legjobb négy közé, hiszen következő ellenfele, Brazília, nincs vele azonos súlycsoportban. A-csoport: Olaszország— Jugoszlávia 15-6, Szovjetunió —Spanyolország 12-6. A csoport állása: 1. Szovjetunió 4, 2. Olaszország 3, 3. Spanyolország 1, 4. Jugoszlávia 0. B-csoport- Kuba—Brazília 15-7, Magyarország—NSZK 10-8. A csoport állása: 1. Kuba és Magyarország 3—3, 3. Brazília és NSZK 2—2. Mindkét csoportból két-két együttes jut a legjobb négy közé. XXXVII. 223. ♦ 1981. szeptember 20 HAGYOMÁNYŐRZŐK „Egy szekeret húzunk...” Hetek óta egy ábra függ az írógépem fölött a falon. Ábra? Célfotó: „Race 93 men C I. final 15:20.” Azaz, a nottinghami kajak-kenu világbajnokság 93. futamának, a férfi kenu egyesek döntőjének befutója. A győztes Papke már nem látszik a képen, jól látszik viszont, hogy a második helyen célba érkező Buday Tamás majd’ fél hajóval előzi meg Vrdlovecet. A célfotót Parti János dr. szövetségi kapitánytól kaptam, keresetlen szavak kíséretében. „Hogy lehet olyasmit írni — kérdezte —, hogy ha még egy-két métert tart a verseny, Budaig talán szintén csak negyedik? Miért kell kisebbíteni egy ilyen nagy sikert?” Igaza van a kapitánynak. Egyhamar nem is szedem le a falról a célfotóit. Emlékezztessen arra, minden leírt szónak nagy a súlya, minden leírt jelző embereknek az elevenébe vághat. Buday Tamás, a Bp. Honvéd 28 éves, háromszoros világbajnok kenusa viszont szó nélkül hagyta ezt a néhány sort. Kifejezetten kérni kellett, hogy kommentálja: — Papke a pálya másik oldalán evezett, őt nem láttam. A többieket mellettem viszont fél szemmel figyelni tudtam. Láttam, hogy jönnek, éreztem, hogy őket tartani tudom, előttük be tudok jönni... Egyébként is, a rajt előtt csodálatos érzés vett erőt rajtam. Ahogy eveztek a rajthoz, egyenként jól megnéztem magamnak őket, s azt éreztem, ha jól meg tudok indulni, el lehet őket verni. Majdnem sikerült, de a végén egyre kevésbé engedelmeskedett az akaratomnak az izomzatom. De, ha így érezte, miért nem mondta korábban? — Mert félek a sajtótól. Egy újságcikkben nem lehet bemutatni az embert. Egy rövid cikk szükségszerűen sarkítja a dolgokat, és erre én kényes vagyok. Érzem a dolog ellentmondásosságát, de számomra egy győzelem nem sztori. Egy újságírónak meg abból kell sztorit csinálnia, ami az én számomra természetes, a versenyből... Olyan ez.Mondok egy példát. Pszichológiai vizsgálaton vettünk részt és egy fél oldalon le kellett volna írnom, milyen a házaséletem... És nem tudtam igazából leírni. Egy fél oldal rövid__Csak közhelyek jutottak az eszembe, pedig három gyerek mellett iszonyúan nagy része van a feleségemnek az eredményeimben.■ Ezek az eredmények az idén: aranyérem kenu kettesben hosszútávon, ezüstérem kenu egyesben ezer méteren, hatodik hely kenu kettesben ,ezer méteren. A kenu kettes megint furcsa helyzetbe hoz bennünket. Az újságírónak sztori — Budaynak fájdalmas emlék. — Már megbeszéltem Frey Oszival, hogy megint együtt indulunk párosban, amikor a brandenburgi versenyről hazaérkezve egy választása maradt: meg kell operáltatni a gerincét. Nekem is egy választásom maradt, hogy Hajdúval induljak ... — Muszáj volt? — Természetesen nem. De ott álltam a tatai nemzetközi versenyen az egyes győzelmem után a parton és néztem a párosokat. Fizikailag is hiányzott, hogy nem vagyok köztük, én, aki mindig ott voltam ... Felébredt bennem az igény. És, ahogy ez lenni szokott a kenuban, mikor öszszetérdeltünk Hajdúval, álomról ment a hajó. Éreztem, hogy jól tud követni, hogy futtatni tudjuk a hajót. Több volt bennünk, és nem azért jött ki csak ennyi, mert az egyesben elfáradtam volna. Nálam a fáradtság nem tart sokáig. Persze, pihennem kell a két szám között, meg gyúratni. .. De a szófiai VB-n is úgy letünk másodikok Oszkárral, hogy előtte már nyertem egy bronzot egyesben ... Tavaly, az olimpia előtt ugyanez volt Duisburgban. — Akkor hát? — Azt már tudom, hogy a szakedzőin ebből írom a szakdolgozatomat. Én is azt keresem, azt az okot, ami visszavethet egy olyan párost, mint amilyen a Deme, Rátkai, vagy a Szabó, Bakó, vagy amilyenek mi voltunk Oszival. Mitől nincs meg az az összhang, amitől korábban ment a hajó? Egymással szemben fáradnak meg a páros tagjai? Idegileg nem elég pihentek? Nem tudnak koncentrálni? Vaskutit például az teszi nagy versenyzővé, hogy koncentrálni tud minden versenyére, minden edzésére. Mennek az edzésen, amíg jól megy alattuk a hajó. Az első billenésnél megállnak, megbeszélik, mi volt a hiba... A harmadik világbajnoki aranyát épp azzal a „nagy versenyző” Vaskutival nyerte Nottinghamben Buday Tamás. S ha tetszik, ha nem, ennek is megvan a maga története. — Valahogy úgy lehet, ahogyan kezdődik egy nap, egy verseny, úgy is végződik. Most már nagy nevetve mesélem, hogy a nyáron átmentem komppal Szemesről Zánkára, egy tévéfelvételre. Nem is aznap, amikor kellett volna ... Visszafelé, a zuhogó esőben kizártam magam a kocsiból. Jóemberek segítettek, mint egy talicskát, úgy toltuk le a Daciát a kompról. Nagy nehezen, a csomagtartót feltörve nyitottuk ki az ajtót, végre beszálltam, akkor derült ki, hogy az egyik „jóember” ott felejtette a fapapucsát. Kiszálltam, hogy majd utánaviszem. Általában nyugodt embernek ismernek, de most begorombultam. Mert mi sem természetesebb, hogy megint kizártam magam... — Hogy függ ez össze a VB-vel? — Kát VB-vel is összefügg. Duisburgban, azt hiszem, azért is lettünk harmadikok Vaskutival, mert az a VB neki nem kezdődött valami jól, meg tele is szórták a románok a hajónkat vízzel. Most a románoknak nem jött be semmi. Egyrészt, mert beszereltünk egy pompás pumpát, apósom vette Bulgáriában, három leváért, azzal kifröcsköltük a vizet; másrészt, mert itt meg Patzaichinéknak nem sikerült semmi, össze akartak zárni a csehszlovákokkal, ők tapadtak össze ... Egy fordulónál be akartak nyomni a bóján belülre, őket vezette el a mi vizünk... Vaskutival nagyon jó versenyezni... Budayt valóban nyugodt embernek ismeri mindenki. Tízegynéhány év alatt sem hallottam arról, hogy szóváltása lett volna valakivel. Haragosairól nem tudok, kimaradozásairól vagy fegyelmezetlenségeiről meg végképp nem. S anélkül ilyen, hogy magábaforduló vagy visszahúzódó lenne. — Úgy vagyok vele — mondja —, hogy közös szekeret húzunk, közös a célunk. Ennek ellenére biztos, hogy egyikünkben, másikunkban hiba van, de én másokban nem ezeket igyekszem észrevenni, hanem épp ellenkezőleg, a jót. Sokan naivnak is tartanak, de szerintem így jó élni. Bármilyen furcsa is, én még azokban sem csalódtam, akiket mások gengsztereknek tartanak... Velem, tisztességesek. Akkor tulajdonképpen boldog? Nagyon határozottan vágja rá: — Igen. — S mitől lenne még boldogabb? Hosszan tűnődik: — Hát, nem is tudom . 1 ? Egyenesben vagyunk. Néha beszélünk is róla a feleségemmel, hogy idáig mennyire szép minden. A gyerekek aranyosak, még nem váltak a „későbbi szokott pimasszá”. Ráckevén, az ő méretüknek megfelelő lapáttal már eveznek is a négyes kenuban ... Szóval nem tudom ... Talán egy világbajnoki arany, egyesben... Naményi József JEGYVÁLTÁS CSAK FÉRFIAKNAK LÁNYOK ÖREGFIÚK A GYEPEN • GUSZTI BÁCSI DEDIKÁLT • SAKK MŰANYAG SZŐNYEGEN — Tessék befáradni! — ezzel a hívogató mondattal fogadták szombaton délután a jegykezelők a Népstadion bejárataiban a hölgyeket, mert ezen a napon csak a férfiaknak kellett belépőt váltani. Talán ennek, talán az indián nyárnak köszönhetően a megszokottnál több feleség, menyasszony, barátnő ült a lelátón, hogy jól szórakozzon ezen a „népi sportmulatságon”. A Nádas családnak is valamennyi tagja megjelent, s az unokák rábeszélésére még a nagymama is — életében először — eljött. — Jaj, lelkecském! Hát ilyen épületet én még nem is láttam! — mondogatta később csodálkozva, majd érdeklődve figyelte Budapest és Prága női válogatottjának összecsapását. Néha-néha elszörnyülködve suttogta: — Hogy ezek a lányok milyeneket rúgnak? — Góóól! — örvendezett kezét a magasba lendítve Verőci Zsuzsa nemzetközi sakknagymester, amikor Kopcsák belőtte a magyar csapat vezető gólját. — Utoljára egy magyar—bolgár labdarúgó-mérkőzésen voltam itt, de már nagyon régen. Ez nem az én világom, egészen más a sakkasztal mellett a csendben. Ám ezen a napon Verőci Zsuzsa és Adorján András nemzetközi nagymester szakított a hagyományokkal, s a Népstadion gyepére felterített műanyag szőnyegre festett „sakktáblán” játszottak mérkőzést. De nem akármilyet! Mindkét játékosnak bekötötték a szemét, így fejben kellett követniük a saját és az ellenfél lépéseit. A bábukat pedig jelmezbe öltözött embereik személyesítették meg. — Ez a parti bemelegítésnek is számított, hiszen a közeljövőben rendeznek egy nemzetközi „vakversenyt”, amelyen 16 férfi és két női sakkozó indul — tette hozzá a nagymesternő. — A férfiak és a nők egymás között vakon játszanak, ám a női-férfi összecsapáson mi láthatjuk a táblát. Ennyi kedvezmény azért jár nekünk... Sebes Gusztáv — ez a név ma is varázsszó! Ezt mutatta az a fogyni nem akaró, hosszan kígyózó sor, amely szombaton délután azért állt a stadion, toronyépülete előtt, hogy megvehesse Guszti bácsi napokban megjelent könyvét, az Örömök és csalódásokat és természetesen dedikáltassa a szerzővel. — Hú, de sokan vannak! — nézett fel az aranycsapat sikereinek kovácsa. — Pedig az öregfiúk meccsét szeretném megnézni! Egy óra eltelével fogyott ki az első toll, ám Guszti bácsi kedvessége kifogyhatatlannak bizonyult. „Vajda Tamásnak, a jövő válogatottjának” — írta a könyvbe, majd megpaskolta a fiú arcát: — Aztán ehhez tartsd magad ezután! Biztos, hogy ennek a budakeszi legénynek ez a nap örök élmény marad ... Közben a várakozók egymás után elevenítik fel az ötvenes évek labdarúgásának emlékeit. A sikeréveket. — Hát, persze, hogy szép volt, de most az a legfontosabb, hogy győzzünk Bukarestben — mosolygott a mester. — Jó lenne, ha a fiúk megismételnék azt a sikert, amelyet az Augusztus 23. Stadion avatásán arattak. Mi, a huszonhárom éven aluli válogatottal érkeztünk, s ezen a románok szó szerint megsértődtek. Vezettek is ellenünk a félidőben három-egyre. A szünetben lementem a csapathoz és azt mondtam: „Most mutassátok meg, hogy ti is tudtok egy félidőben három gólt rúgni.” Négy-három lett a végeredmény a javunkra. Kiegyeznénk szerdán is ezzel az eredménnyel. Cseke Guszti bácsi dedikál. Sok-sok olvasó és rajongó várt arra szombaton ,délután, hogy Sebes Gusztáv, az aranycsapat szövetségi kapitánya odakanyarítsa nevét most megjelent könyvének egyik oldalára