Népsport, 1982. október (38. évfolyam, 238-264. szám)
1982-10-01 / 238. szám
XXXVIII. 238. ♦ 1982. október 1. 13 Labdarúgás Gondok elrajtott fejjel vonultak az öltözőbe a tatabányai játékosok. Nem sikerült megszépíteniük a búcsút az UEFA Kupától, pedig tulajdonképpen megvolt az esély a győzelemre. Egy magabiztos csapat volt az ellenfél, amely csak arra törekedett, hogy ne essék csorba a tekintélyén. Legyünk tárgyilagosak: a Tatabánya, sajnos, nem kényszerítette komoly erőkifejtésre a St. Etienne-t, pedig kíváncsiak lettünk volna arra, hogy a sok válogatottat felvonultató francia együttes mit tud, ha teljes erőbedobással játszik. Meggyőződésünk, ha jó tatabányai csapatot látunk, akkor Castaneda, Battiston, Mahut, Janvion, Larios, Rep mutatott volna valamit abból a gazdag repertoárból, amellyel rendelkezik, így csak annak örülhettünk, hogy Battiston éppen Tatabányán játszott először azóta, hogy az NSZK— Franciaország VB-mérkőzésen Schumacher kapus letaglózta. De hozzá hasonlóan az egész St. Etienne óvatos és tartózkodó volt. " A mérkőzés után, amikor Robert Herbint — a fiatal, ambiciózus edzőt — arról faggattuk, mire is számított tulajdonképpen a visszavágón, nagyon magától értetődően azt válaszolta: takaréklángon akarták végigjátszani ezt a kilencven percet. A Tatabányától győzelmet vártunk. Még akkor is, ha tudtuk: nincs igazán formában! Még azt is bekalkuláltuk: nincs Weimper, mert kiállították St. Etienne-ben. A kék-fehérek két éve ezüstérmesek voltak az NB I-ben, idén bronzérmet nyertek. Tavaly ilyenkor a nagy hírű Real Madridot 2-1-re verték Tatabányán, s mindenki előtt tudott, hogyan kaptak ki Madridban 1-0-ra. Vártuk a hagyomány folytatását. J £, S MIT KAPTUNK a cserébe? A félárbocra engedett vitorlákkal pályára lépő St. Etienne legyőzése törvényszerű lett volna. A lendeség azonban kimaradt. Három helyzet az első félidőben és más semmi. A második játékrészben már helyzet is alig akadt. Vajon mivel lehet magyarázni a kapu előtti gyámoltalanságot, a rossz ütemű átadásokat, az összpontosítás teljes hiányát? A közvélemény nem várta, hogy csoda történik, és továbbjut a Tatabánya. Azt viszont a szakvezetés, az egyesület irányítói erőteljesen megkövetelhették volna, hogy legalább nyerjenek. Nyilván meg is tették, de a pályán történteket sem a mérkőzés előtt, sem pedig a szünetben nem tudták már befolyásolni. Dalnoki Jenő panaszkodott, hogy a játékosokat kikezdték a szurkolók a mérkőzés alatt, főként a második félidőben. Tegyük hozzá, őt is szidták. Helytelen szurkolói magatartás, amit csak elítélni lehet. Viszont elgondolkodtató, hogy a jobb napokat látott szurkolók TÜRELmETLENEK. A Tatabányának saját érdekében oda kell figyelnie ezekre a jelekre! Most kiestek az UEFA Kupából. A vezetés erre az idényre is nagy terveket kovácsolt. A nemzetközi megmérettetés rovat ebből már nem sikeredett. Ilyen játékkal azonban a bajnokságban is homlokráncoló gondok jöhetnek! V. B. L Valamit Törőcsikről Hogy a magyar szurkoló könnyen és gyorsan felejt, ez jószerivel magánügye, ám amikor mindez látványos, általános demonstrációba csap át, egyszeriben több lesz ennél. Félreértés ne essék: tagadhatatlan, hogy ez a Törőcsik szerdán este mintegy hatvan percen át nem az a Törőcsik volt! Küzdött, akart, hajtott, gólt rúgott, és gólokat rúgatott. Kell ennél több? — kérdezhetné bárki, s a válasz egyértelmű, határozott nem lenne, ha nem láttuk volna ÜGYELJÜNK A BIZALOM ÚJRAÉIEDŐ LÁNGOCSKÁIRA Valamit a kazettákról A fiókban maradt kazetták titka Göteborgra, az első mérkőzést megelőző napra nyúlik vissza ... A vendéglátók szíves invitálását elfogadva Temesvári Miklós, a lila-fehérek edzője kis házimozizáson vett részt, kazettáról megnézhette az IFK Göteborg UEFA Kupa-döntőbeli mérkőzéseit, így a Hamburgban játszott 3-0-at is. A hazaérkezés után, a visszavágóra készülvén aztán sokáig vívódott: elmondja-e játékosainak a legteljesebb részletességgel a látottakat, vetítse-e le az ajándékba kapott kazetta anyagát? A lélektani szempontokat előtérbe helyezve végül úgy döntött, megkíméli játékosait ettől az „élménytől"... A Göteborg ugyanis Temesvári szerint olyat produkált a HSV otthonában, amire csak egészen kivételes tudású csapatok képesek! A kazetták így az asztalfiókban maradtak, bízván egy tételben, amely hozzávetőlegesen úgy hangzik: egy sokk elmaradása talán az ellenfélre lehet — sokkoló__ Az lett! Az Újpest kiverte a kupából az immáron veretes nemzetközi hírnévvel rendelkező svéd együttest, amely a Megyeri úti találkozóról készült kazettát csomagja legmélyével rejtve viheti csak haza...■ Valamit a szakmáról Valljuk be őszintén — elszoktunk a sikertől... Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a visszavágót megelőző hangulat: a göteborgi bravúros 1-1 ellenére a bizakodás nem döntögetett támfalakat, a közvéleménynek közel sem elhanyagolandó nagyságrendű része egyenesen úgy fogalmazott: „A Göteborg a Megyeri úton is győzni tud majd!" Ilyen hangulati fátyoltól körülölelten tudott nyerni aztán az Újpest. Ám miközben mélyen meghajtjuk az elismerés zászlaját a mintegy hatvan percen át mutatott játék és a továbbjutás ténye előtt, nem hallgathatunk el bizonyos tényeket. Nevezetesen azt, hogy az IFK Göteborg ezen az estén vajmi keveset vonultatott fel ama erényeiből, amelyek segítségével, birtoklásával és mozgósításával UEFA Kupát nyert. A technikán alapuló, kombinációkra, szellemes, ötletes húzásokra, váratlan megoldásokra épülő játékból jószerivel semmit sem mutattak, különösen védőik tűntek esetenként kifejezetten ügyetleneknek, könnyen becsaphatóknak, átjátszhatóknak. Olyan támadáskombinációk következtében kapituláltak háromszor is az Újpest előtt, amelyek végeztével Európa pályáin, bizony, csak elvétve esik már gól, s ha most bárki beleesik a tetszetősség csapdájába, az már a következő kupamérkőzésen súlyos árat fizet állásfoglalásáért! Látni kell továbbá azt is, hogy a második félidőben a svédek milyen egyeduralmat tudtak teremteni a pályán, mennyivel többet birtokolták a labdát, s erőnlétileg milyen fölénybe kerültek. Volt időszak, amikor a svéd kapus kivételével valamennyi (!) játékos a lilák 16-osán belül toporgott... A nézőtérről, persze, azonnal felhangzott egy bírálatba ágyazott felmentés, miszerint: „Ne álljatok be védekezni! Ki mondta, hogy bekkeljetek?” De itt alapvető volt a félreértés, hiszen a lilafehérek nem azért védekeztek, mert így akarták, hanem azért, mert ellenfelük erre kényszerítette őket. Nem történt más, csak ami a futballban törvényszerű: a bajba jutott, nehéz helyzetbe sodródott csapat támadni, rohamozni kezdett, ellenfele pedig ennek nem tudta gátját vetni. Nem feledhető a tétel: a támadás, rohamozni akarás sohasem elhatározás kérdése! Sokkal inkább a cselekvés végrehajtásának képességéé, az erőé, az állóképességé... azt is, hogy a második félidőben egy csele végrehajtása közben elesett, s alig tudott felállni, ha nem tudnánk, hogy a Göteborg elleni „táncot” hosszú hónapok botladozása előzte meg, ha nem azt a mércét állítanánk Törőcsik elé hétről hétre, amelyen ezúttal — tény és való — szép ívű ugrással átjutott. Tehetsége, tudása alapján számára az az alap, amit a Göteborg ellen mutatott. Ismerjük el, dicsérjük meg, de már a hét vézén követeljünk tőle többet! Valamit a „gyávaságról” Hovatovább arra tendál a labdarúgás, hogy a „gyáváké" a győzelem... A „gyáváké", akik otthonukban sem szégyellnek védelmükre alapozni, hazai közönség előtt is a kapuelőtér maximális biztosítását tartják elsődlegesnek, a vereség tényének elkerüléséből indulva rohamozzák, meg a győzelem várának kapuját. Látszatgyávaság ez, hiszen felkészültség, taktikai érettség szükségeltetik hozzá, no meg a kor labdarúgásának talán legszükségesebb eleme: futógyorsaság! Az előrevágott labdákra robbanni, nagy területet befutni, betölteni, benépesíteni, az akciót végkifejletig bonyolítani csak az képes, akit egyik kaputól a másikig, de legalábbis a félpályától az alapvonalig visz a lába! Az Újpest mindenekelőtt azért érdemel dicséretet, mert önmaga választotta, jelentős fizikai megterheléssel járó játékmódját huzamosabb időn át eredményesen tudta bemutatni. A védekezés szervezett, nagy létszámú, és zárt volt, a középpályások — elsősorban Kisznyér — gyorsan elérték a támadók vonalát, az ékek pedig nem a nálunk már-már divatos statikus centerjátékot játszották, hanem állandóan mozogtak, változtatták helyüket, mintegy felkínálva a játékba közhatóságot. Az előzetosan szereplő Kiss Sándor például rövid idő leforgása alatt szerzett egy gólt jobbról, és egyet balról. .. S nemcsak azért, mert éppen arra járt! Valamit egy nyilatkozatról A villámgyors felejtésre, könnyed megbocsátásra hajlamos szurkolói emlékezet mellett megszoktuk már azt is, hogy vezetőink, edzőink, játékosaink a lehető legkisebb részsiker esetén azonnal a fellegekben járnak, elveket, követelményeket feledve tömjénezik játékosaikat, s gyakran önmagukat is. Hajlamosak az önfeledt kalapdobálásra, ám éppen ők azok, akik — amikor a kalap leesik — ellépnek alóla ... Ezért volt a maga nemében egészen rendhagyó a vélemény, amivel Temesvári Miklós a győzelmet, a továbbjutást fogadta . . . Egy szakvezető számára valóban dicső pillanatban arról beszélt, ami nem tetszett, ami hibás ami rossz volt! Pontosan annyit adott az elismerés kosarából, amennyi pedagógiailag szükséges, de másik kezével, ha lehet, még mélyebben nyúlt a kosár aljára, s azt halászta ki onnan, ami a holnap, a jövő szempontjából előremutató. Csak az így gondolkozó szakvezető érdemel hosszú távú bizalmat, csak az ilyen edző dicsérete, elismerése lehet adott esetben hiteles... Valamit zárszó gyanánt Az Újpest győzött, az Újpest továbbjutott, az Újpest elismerést érdemel. Feltétlenül többet, mintha megnyert volna mondjuk két, vagy három rangadót. Olyan csapatot vert meg, amelyet ismer Európa, s aki legyőzi, azt megjegyzi magának az öreg kontinens... Ennyi a Göteborgban és a Megyeri úton történtek tömör összegzése. Nem feledhetjük azonban a világbajnokságon látottakat, nem halványodhat az ott belénk rögződött kép, arról nem beszélve, hogy Spanyolország óta minden eddiginél többet jelent e szó, e fogalom: igényesség... Az Újpest újraélesztette a bizalom lángocskáit. És erre vigyázni kell! Okosan... Lakat T. Károly „Felborítottuk a papírformát!” NOVÁK DEZSŐ DEA Most már utólag elmondhatjuk: nagyon féltettük a Ferencvárost Bilbaóban. Tíz évvel ezelőtt a Népsport is képviseltette magát a baszk fővárosban azon a nemzetközi tornán, amelyet akkor a Vasas nyert meg. Ezért tudjuk, hogy a stadionban milyen félelmetes a légkör, milyen heves vérmérsékletű szurkolók tüzelik a hazai csapatot, és azt is: az FC Bilbao milyen sokra képes az otthonában. A Népstadionban pedig mindenki láthatta, hogy a spanyol együttes 0-2 után milyen elszántan rohamozott, s bizony, az egyenlítéshez is volt lehetősége. Az első mérkőzés után nem volt valami rózsás a hangulat az Üllői úton, hiszen Novák Dezső kétháromgólos győzelmi reménye nem vált valóra. Az elutazás előtt Novák még mindig azt emlegette, milyen kár volt 2-0 után kiengedni. Pölöskei hiánya is közrejátszott abban, hogy a játékosok nem valami jó hangulatban kászálódtak be abba a repülőgépbe, amely hétfőn Bilbaóba vitte őket. Az utolsó szó a vezető edzőé volt: — Azért nem esünk kétségbe, hiszen végül is győzelemmel, egygólos előnnyel várjuk a visszavágót. Feltétlenül gólt kell rúgnunk! Nováknak igaza lett. — Mondta is a mérkőzés után: — A pályán nagyjából az történt, amit a taktikai értekezleten megbeszéltünk. Megleptük a spanyolokat azzal, hogy nem álltunk be kifejezetten védekezni, a középpályán lefékeztük őket, s labdatartásból gyors ■ ellenrohamokat indítottunk. De voltak olyan időszakok is, amikor folyamatosan mi támadtunk többet. És ami döntő volt: sikerült gyorsan válaszolnunk Dani 11-es góljára a jó formában lévő Szokolai révén. — És a közönség? — Eleinte harsogtak és biztosra vették a továbbjutást. Ez egyébként kiderült a mérkőzés délelőttjén megjelent lapokból. Nagy volt a derűlátás. 1-1 után csendesebbek lettek, sőt később néhány szép támadásunkat meg is tapsolták. Dicséretükre legyen mondva, még ahhoz is volt lelkierejük, hogy a mérkőzés végén megtapsoljanak bennünket. — Mi volt a csapat legnagyobb erénye? — Az, hogy sem a légkörtől, sem az ellenféltől nem ijedt meg. Óriási volt a küzdőszellem. A csatárjátékunk is jobb volt a reméltnél, hiszen akadtak helyzeteink, akár nyerhettünk is volna. — Zsiborás tartaléksorból főszereplővé lépett elő, kitűnően védett. Mi adta a gondolatot," hogy Kakas helyett őt szerepeltette? — Kakas a legutóbbi rangadón, a Vasas ellen mérsékelten védett, de nem ez volt a fő oka a cserének, hanem az, hogy Gabinak is lehetőséget akartam adni a bizonyításra, mégpedig egy nagy feladat kapcsán. Nagy hasznát láttuk annak, hogy jó idegállapotban állt a háló elé. — Nagy az öröm? — Naná!... Annál is inkább nagy, mert jól tudjuk, hogy még azok is kevés esélyt adtak a továbbjutásra, akik pedig vérmes szurkolóink. Nevetett. — Felborítottuk a papírformát! Várjuk a következő ellenfelet... NÉPSPORT 3 Szép búcsú Győrött olyan eseménydús, csodálatos mérkőzést láthatott a kibővített nézőterű stadiont zsúfolásig megtöltő közönség, hogy az bizonyára sokáig emlékezetes marad. A Rába játékosai mégis szomorúan öltöztek. Most érezték csak igazán, mennyire igaza volt Verebes Józsefnek, mikor állandóan azt hangoztatta, hogy be lehet hozni a hátrányt és csak egy lépésre vannak a világsikertől. A szerdai győri találkozón minden tekintetben jelentős különbség mutatkozott a győri csapat javára. De vajon miért nem sikerült? — A mérkőzés jelentős részében egy kapura játszottunk, rúgtunk négy kapufát, kihagytunk newany ordito helyzetet, a játékvezető nem ítélt meg két jogos 11-est. Fortuna tehát nem volt velünk. Az igazsághoz tartozik persze, az is, hogy Gerets kiállítása után kiütközött a nemzetközi rutin hiánya. A létszámfölényt nem tudtak kihasználni. 3-0-nál a fiúkat valósággal megbénította a megcsillant lehetőség. Nagyon akartak, de türelmetlenül, kapkodva játszottak. Ahelyett, hogy a földön kipasszolták volna a megzavarodott ellenfelet, vagy a széleken vezettek volna támadásokat, továbbra is ívelgették a labdát, és a nagyszerűen fejelő belga védőkkel szemben, csak Szepesi tudta felvenni a harcot. (Verebes József monológja.) A Standard Liege öltözőjében merőben más volt a hangulat. Nem repestek ugyan a 0-3 miatt, de a mérkőzés összképe alapján most tudtak csak igazán örülni a továbbjutás tényének. — Már a liege-i találkozó alapján is tudtam, hogy a Rába jó csapat, de hogy ilyen harcos erényeket csillogtató, remek játékra is képes, arra nem számítottam, ötgólos előnyünk tudatában eleinte nyugodtan ültem a kispadon, de az idő múlásával, az események láttán egyre idegesebb lettem. Mi azért nem tudtuk a szokott játékot nyújtani, mert a győriek ezt egyszerűen nem engedték. Gerets kiállítása és a harmadik gól után féltem, hogy katasztrófa következik be. Örülök, hogy túl vagyunk a találkozón, mert nem vagyok biztos abban, hogy ha újra kellene játszani a két mérkőzést, akkor is mi jutnánk tovább. (Raymond Goethals edző mológja.) • Sajnos, ami elmúlt, az már nem tér vissza. A mérkőzéseket nem lehet újrajátszani. A Rába ETO, amely 17 évvel ezelőtt a legjobb négyig jutott a BEK-ben, most az első fordulóban elbukott, de a 0-5 és a 3-0 miatt nincs oka a szégyenkezésre. Most olyan játékot produkáltak, amely nemcsak maradandó élményt nyújtott a szemtanúk számára, hanem a magyar labdarúgás egészének is tiszteletet parancsol. A Rába ETO, amely újat, frisset hozott a hazai labdarúgásba, változatlanul erős csapat. Továbbra is ezen az úton kell haladnia, hogy a hazai siker tartósítása mellett, nemzetközi szinten is javuljanak az eredményei. H. B.