Népsport, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-24 / 19. szám
4 NÉPSPORT Labdarúgás Budapest-válogatott— Kairó-válogatott 2-0 (1-0) (Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti). Vasárnap Kairóban magyar időszámítás szerint háromnegyed kettőkor a Zamalek-stadionban, 15 000 néző előtt az egyiptomi Mahmud Oszmán játékvezető sípszavára a következő összeállításban állt fel a két csapat. Budapest: Katzirz — Sallai, Kerekes A., Garaba, Varga —Iamnich, Nyilasi, Póczik — Kiss L., Szentes, Pölöskei. Kairó: Szebit — Badri. Szelim. Badr Mohammed. Nabil Amar — Majhub, Gudaj, Tarik Szilimen — Abbuda, Abu Zeid, Naszr. Csere: Nyilasi helyett Pásztor, Kiss L. helyett Kerekes Gy., Abbuda helyett Vahed, Gudaj helyett Magdi Abdelgani, valamennyien a 75. percben. Gólszerző: Pölöskei a 40. percben, Kiss a 64. percben. Sárga lap: Vahed a 88. percben. Az egyiptomi válogatottat több helyen megváltoztatták, de a csapat játékereje nem csökkent. Ez a gárda is a National, a Zamalek, valamint az arab Contractors első osztályú klubok játékosaiból verbuválódott, s egy játékost adott a válogatottba a Port Said együttese is. Didergető szélben, nagy porfelhőben magyar fölénynyel telt el az első negyedóra. Nyilasi már a 2. percben jó labdával ugratta ki a középen kitörő Kisst, de a lövést a védők szögletre hárították. Egy perccel később Pölöskei éles beadását kivetődve védte az egyiptomi kapus. A 10. percben Katzirz hárította nagy bravúrral Abu Zeid lövését. Néhány percig a vendéglátók támadtak, majd a 22. percben Kiss kitűnő labdát tálalt Hannich elé, akinek lövése elkerülte a kaput. Változatos helyenként jó iramú és színvonalas volt a játék. A 32. percben Maihul 13 méteres lövését Katzirz a bal felső sarok előtt húzta le. A 40. percben megszületett a magyar csapat vezető gólja. Nyilasi, Garaba akció után Szentes kapta a labdát, akinek beadását Pölöskei lekezelte, majd 7 méterről a bal alsó sarokba lőtte. 1-0 A gól után továbbra is a magyar csapat rohamozott. A 43. percben Kiss a Garabától kapott labdát 22 méterről mellé lőtte. SZÜNET UTÁN ismét a magyar csapat támadott többet Az 59. percben Hannichnak az alapvonalról küldött beadását Kiss a hálóba juttatta, de a partjelző lest intett, így a játékvezető nem ítélte meg a gólt. Beszorult az egyiptomi csapat. A 62. percben Szelim letalpalta Nyilasit. A középpályás megsérült, de tovább játszott. A 64. percben góllá érett a magyar csapat fölénye. Pölöskei labdáját az előrehúzódó Varga ívelte középre, és Kiss a védők közül kiemelkedve a hálóba fejelt. 2-0 A 63. percben Garaba kemény szerelése után Tarik Szilimont néhány percig ápolták. Ezután az egyiptomiak is vezettek néhány veszélyes támadást. Naszr a bal szélen száguldott el, beadását Abu Zeid kapu mellé perdítette. A vereséget az egyiptomi csapat nehezen viselte el. A 26. percben Vahed Varga után rúgott, ezért sárga lapot kapott. A mérkőzés után Mészöly Kálmán a következőket nyilatkozta: — Lényegesen jobban játszott a csapat, mint két nappal korábban. Több volt a gólhelyzetünk, viszont ezek többségét kihagyták a csatárok. Jó ellenfelet győztünk le, de még további javulásra van szükség egyéni teljesítményekben és csapatjátékban egyaránt. Katzirz, Hannich, Nyilasi és Póczik játékát emelném ki. Pölöskei és Kiss gólja is dicséretes. A magyar csapat a hétfői napot pihenéssel tölti. Kedden délelőtt újabb edzéssel készül a szerdai összecsapásra, amelyet az egyiptomi olimpiai válogatott ellen vív. Pölöskei Gábor Kiss László „Szenyor" útra kész... Amikor szombaton délután a Vasas labdarúgócsapata nekivágott dél-amerikai útjának, a Ferihegyi repülőtér teraszáról olyan valaki integetett a fiúk után, aki ezt a köszöntést évtizedek óta, a „másik oldalról” , a gép fedélzetéről gyakorolta... Vinkovics Lajos, a Vasas és a válogatott gyúrója ezúttal nem tartott a csapattal! Az ő esetében inkább ez az érdekes hír, mint ennek az ellenkezője. No, persze, azért senkinek sem kell „könnyeket” hultetnia az izmok karbantartójának hirtelen támadt szabadsága miatt A messzi úttól való távolmaradás oka kifejezetten unikum, profi gyúrónak készül! Idegenlégiósnak, a Sporting Lisboa csapatához. " Az ötlet Mészáros Ferié volt, aki nemcsak felvetette a lehetőséget, de a portugál klubnál olyan propagandát csapott nekem, hogy azok a szó szoros értelmében látatlanban szerződtettek — mondta a derék „Szenyor”, ahogy futballista körökben ismerik. — Mikor kel útra új együtteséhez? — No?, azért az nem ilyen egyszerű... A szerződés a Sporting részéről rendben van, már csak a hazai jóváhagyás van hátra. Ha a szerződés megvalósul, az a Vasastól és a válogatottól is a búcsút jeleni... — Tizennyolc évet húztam le Angyalföldön, s hatvanéves korában az ember már nagyon szentimentális... Mégis úgy döntöttem: ha lehetőséget kapok, azt nem hagyom veszni. Feleségem halála óta úgysem találom a helyem, talán egy ilyen jelentős környezet- és munkahelyváltozás segít. • Mi újat hozhat egy magyar gyúró egy portugál csapat életébe? ” Csodát nem ígérhetek, Mészáros Feri azt mondta: „Szenyor, ha maga ott is úgy fog dolgozni, mint otthon, a hátukon viszik körbe az emberek a stadionban. .. Majd meglátjuk. A külföldön játszók mindenesetre azt mondják : ők visszasírják gyúróikat, mert ott ennek a nagyon fontos felkészítési, karbantartási munkának nem sok jelentőséget tulajdonítanak. A csapatok eszköztára sokkal felszereltebb, mint nálunk, rengeteg a gép, a masina, a csillogó-villogó berendezés, a fizikoterápiában például fényévekkel járnak előttünk. Egy gyúrónak azonban esetenként apának, barátnak, havernak, öregebb testvérnek kell lennie, s a szó szoros értelmében „belegyúrni” a gólt a csatár lábába ... Tudns, hogy kinek mi a bogara, melegen, forrón, cukorral vagy keserűn szereti a kávét, egyszer, kétszer, vagy háromszor szükséges átdolgozni az izomzatát. Én a Sportingnál is ilyen szellemben szeretnék dolgozni. .. Vinkovics Lajos, a „Szenyor” útra kész. A csodatáska már magában rejti a varázsszereket. Ha minden a tervek, az elképzelések szerint történik, februárban már a Sporting játékosai nyögnek a keze alatt. A szíve azonban ott marad a Fáy utcában. Az öltözőben, a gyúrópad mellett. (lakat) XXXIX. 19. ♦ 1983. január 24. Az ellenőrizzen, aki fizet! KULCSKÉRDÉS. Az MLSZ néhány héttel ezelőtt tanácskozást tartott az NB I-es labdarúgó-szakosztályokkal rendelkező klubok elnökei számára. Sok fontos kérdés megvitatása után az egyik leglényegesebb bejelentés az volt, hogy a szövetség edzőbizottsága a jövőben sem ellenőrzi a szakosztályokban folyó edzésmunkát! Ez a feladat egyértelműen az egyesületekre hárul, ők adják a megbízatást a szakvezetőknek, tehát nekik kell értékelni a munkájukat is. Az edzők többsége megnyugvással vette tudomásul, hogy ezután még annyira sem szólnak bele a munkájukba, mint korábban. Nem sokkal a fenti bejelentést követően az egyik szakember meg is jegyezte: „Éppen ideje, hogy feketén-fehéren kimondták: nincs külső ellenőrzés! És gyorsan leszögezem: 0e eddig sem ért semmit! Kilőtt hozzám az egykoron kitűnő mesteredző, s azt kérdeztem tőle: azt csináljam, amit terveztem, vagy pedig azt, amit erre a napra központilag előírtak? A mester megnyugtatott: csináljam a magam dolgát. Nincs semmi ellenvetése. Ezzel a dolog el is volt intézve.” Hát igen. Körülbelül ennyit ért a központi vizsgálat. Ráadásul azzal a veszélylyel is járt, hogy a nagy egészből kiragadott egyetlen példából következtettek az éves munkára. Előrelépést jelent tehát a most megismételt határozat: ellenőrizzen a klub! De ki(k) és hogyan? A szakosztályi modell leszögezi, hogy a szakosztály szakmai munkájáért a vezető edző a felelős, a feltételek biztosításáért pedig a technikai vezető. A szakosztályt annak vezetősége irányítja és felügyeli. A mai „felállási” formában azonban a szakosztály elnöke a legtöbb helyen társadalmi munkás. Például valamelyik bázisvállalatnak a felelős irányítója. Szakmailag nem járatos a dolgokban, nem is várható el tőle, hogy minősítsen. De menjünk tovább. A klubok többségében az ügyvezető elnökhöz tartozik a szakosztály felügyelete. Vegyes a kép arra vonatkozóan, melyik mennyire ért a játék szakmai kérdéseihez. A nagy egyesületeknél, ahol jóval tíz fölött van a szakosztályok száma, idő sincs a labdarúgók figyelemmel kísérésére. A kör majdnem bezárt. Van ugyanis még egy fórum, amelynek az eddiginél jobban, s főleg céltudatosabban kellene tevékenykednie. A módszertani osztályokra (csoportokra) gondolunk. Az ő számukra azonban — tisztelet a kivételnek — a labdarúgó-szakosztály első csapata TABU!... Hogyan alakult ki ez a szemlélet? Nem tudni. Régi igazság, hogy az edzők nálunk soha senkinek a javaslatát nem fogadják el. Nem tűrnek beleszólást sem felülről, sem pedig egyesületen belül, oldalágról. Hogy ezt tehetik, abban a szakosztályok vezetése, s az egyesületek vezetői a hibásak. De általánosabban ne mentsük fel a módszertani osztályokat sem. Van ugyanis elég példa arra, hogy a házon belül éppen szabad, vagy másra nem alkalmas embereket ültettek az íróasztal mögé. Számos klubnál lejáratták magukat képzetlenségükkel, vagy éppen hallgatásukkal. Szép csendben ellavíroztak, s ebből meg is éltek (élnek), nem is rosszul. Nekünk azonban most már azt kell vizsgálni, hogyan kellene JÓL CSINÁLNI a dolgokat?! Mert a mai helyzet tarthatatlan. A máról holnapra élés csak stagnálást jelent, s a legtöbb esetben visszalépést. Ismerünk „vándoredzőket”, akik szinte mindenütt voltak már. Egyikük „kiszólása” mindent megmagyaráz: „Ha nem jó, amit csinálok, veszem a táskámat és megyek máshová. Mindig össze vagyok csomagolva..." Ezért is jönnek a gyors váltások. Sokan sajnálják az edzőt mások az egyesületet. Közben kevesen gondolnak arra, hogy a megfelelő terv hiánya miatt élt máról holnapra szakosztály és edző. A VASAS-JELENLEG. Vizsgálódásunk első színhelye a Vasas volt. Alig fél esztendőn belül elnökcsere zajlott le a piros-kékeknél, s változott a szakosztályelnök személye is. Új vezető edző jött és egy évet vállalt. Mielőtt eldőlt volna, hogy Illovszky Rudolf visszatér, az értékelés miatt beszéltünk az ügyvezető elnökkel. Egy lélegzetre sorolta: hibás volt az elnökség, a szakosztály vezetése, az edző, a játékosok. Tehát mindenki. Mit nem hajtottak végre? Gyakorlatilag semmit, de a lefektetett elképzelés sem volt! A csapat olyan siralmasan szerepelt, mint NB I-es múltja során egyszer sem Az új szakvezetőtől azt kérték: hozza rendbe a gárdát, s végezzenek dobogókörelben. Ez az egyidényes tennivaló hárult a kitűnő szakemberre, akit mindenben támogat az ugyancsak nagy tapasztalattal rendelkező, jó szervező, Rozner Győző. Kettőjük közös erőfeszítése nyomán változott az edzésmunka, javult a fegyelem sikerült év közben is erősíteni. A Vasas szénája tehát rövid távon talán rendbe jön. És a távlatok? Na, igen . . Mi a Vasas terve a következő évekre? Milyennek tervezik a játékosállományt? Mit játszanak majd? Képesek lesznek-e helytállni a nemzetközi porondon? Jórészt továbbra is külsőkkel erősítenek? Ki tudja, van-e a mai utánpótlásban tehetséges fiatal? Lehet, hogy megint elengednek egy sor fiatal játékost, aki másutt bizonyít? Kérdéshegyek. Illovszkynak most nem kell mondani, mit csináljon, mert nagyon jól tudja Tapasztalata, Vasas-ismerete közismert. Rozner is tudja, hová kell nyúlni. De ha új edző jön, ő is a saját feje után mehet? Megváltoztathatja a Vasas stílusát is? Köpf Károly, a Vasas módszertani osztályának vezetője és Gyalog András, akihez a labdarúgó-utánpótlás tartozik, tisztességgel állja a kérdések özönét. — A mi munkánk az ifjúsági csapatnál véget ér — mondja Köpf Károly. — A felnőtt csapathoz nincs közünk, ezt világosan megfogalmazták nekünk. Tévedés ne essék: mi eddig nem is akartunk ellenőrizni! De volt egy sereg dolog, amiben az észrevételeink talán hasznosak lettek volna. Hogy mi lesz később? A terveket nem értékelem túl, de hosszú távon nem lehet nélkülük dolgozni. És úgy vélem, a legtökéletesebb vezetőnek is szüksége van tükörre, amelyben látja önmagát és munkáját! A szakosztályhoz szerződő edzőnek szerintem pontosan tudnia kell, mit várnak tőle, honnan hová kell eljutnia. Hogy milyen lesz az új Árpád-híd, ugye, azt is megtervezte valaki. És az építést azokra bízta, akikről tudta: képesek az elképzelését megvalósítani. Az egyesületnek, mint munkaadónak is pontosan meg kellene fogalmazni az igényeket. És legyen majd az új edző hatvanéves, vagy harminc, az egyéni tapasztalatait hasznosítva azt kellene végrehajtani, amit kérnek tőle. — Ki lenne a Vasasban alkalmas arra, hogy a belső ellenőrzést elvégezze. És — hol dolgoznák ki a terveket? — Egyértelmű: ez mindazoknak a feladata kell legyen, akik hosszú távon a klubban dolgoznak, s a labdarúgáshoz, meg a vezetéshez, a koncepciók megfogalmazásához értő emberek. Tehát egy kollektíva, amelynek életében nemcsak a jelen dominál, hanem a jövő felismerése is fontos feladat. Azaz: a kezdeményezőknek az egyesület vezetésének és a labdarúgó-szakosztály irányítóinak kell lenniük, de a módszertani osztály is hozzátehet ehhez sok mindent, és azt a közös tervet, amely minden kritikát kibír, kell végrehajtani, illetve a megvalósítást ellenőrizni. Az utóbbi alatt nem azt értem, hogy betűről betűre végrehajtják-e a navi edzéstervet, hanem az egyes szakaszokra tervezetteket megvalósították-e? S ha nem, akkor miért? Miben lehet segíteni? De hogy idáig eljussunk, ahhoz sok régi beidegződést ki kell iktatni. A vezető edző, ne is tagadjuk, mindig első csapat-centrikus! És mindent maga akar csinálni. Nem jut se ideje, se energiája az utánpótlásra. Ma sehol sincs megfelelő kontaktus az utánpótlás és az első keret között. Amit a sportiskola meg tud oldani a kiválasztásban, majd az ifjúsági csapat a játékosok foglalkoztatásában, annak nincs folytatása. És ez is egyik hibája szakosztályunknak. Az MISZ tehát nem ellenőriz. A módszertani osztályok szinte sehol nem szólnak (szólhatnak) bele az első csapatok munkájába. Az elnökségek általában évente egyszer tűzik napirendre a labdarúgást. A szakosztályok vezetésében (nem is beszélve az edzőkről) nagy a hullámzás. Gyorsan és sokat kellene tehát tenni a máról holnapra élés veszélyeinek felszámolása, az egyesületi, a munkaadói érdek megbízható védelme érdekében! Varga Béla