Népsport, 1987. június (43. évfolyam, 127-151. szám)
1987-06-03 / 128. szám
XLIII. 128. ♦ 1987. június 3 Labdarúgás Kovács Ferenc munkám kész Négy kérő, ám nem tudni, melyik az igazi Kovács Ferenc újra itthon. A pestlőrinci Lakatos-telepi lakás dugig csomagokkal. Egy részük még székesfehérvári, a többi Las Palmas-i „keltezésű”. A mesteredző egyelőre ismerkedik a hazai viszonyokkal. A rövid üdvözlést követően, bármilyen meglepő is, ő kérdez: — Mi újság itthon? — Ez is, az is — feleltem az udvariasság szabályainak eleget téve, majd visszavettem a kérdezés jogát. — Szinte hihetetlen, amit olvastunk, amiről az MTI madridi tudósítója is írt. Úgy vélem, magyar edzőt ritkán búcsúztattak ilyen ünnepélyes külsőségek között. — Valóban, minden képzeletet felülmúlt az istenveled, de ott teljesen más a kapcsolat az edzők, vezetők, valamint a játékosok és a sajtó között. Alaptörvény, hogy az edző nem sértődhet meg az újságírókra, mindig és minden helyzetben nyilatkozni kell! A sajtó nagyhatalom. Ereje, szava van. Én az első perctől arra törekedtem, hogy mindenkinek jó partnere legyek. Talán ezért volt az az őszinte, emberi búcsúztatás. Míg élek, nem felejtem el. — Pedig nem sikerült a terv, a Las Palmas hajójának révbe juttatása. Mi is történt márciusban? — Miután úgy vélték, hogy a szakmai elképzeléseimet nem tudom spanyol mondatokkal megértetni, ezért arra kértek, adjam át a pályaedzőnek ezt a munkát, de maradjak. Három évet ajánlottak. Miután nem hajlok a kompromisszumokra és ráadásul elég makacs ember vagyok, nem vállaltam. Tanácsaimra azonban végig igényt tartottak. Arra inspiráltak, tanuljam meg a spanyol nyelvet alaposan, s akkor bármikor és bárhol szívesen látnak. — Milyen tapasztalatokat szerzett, mit lehet átültetni az itthoni gyakorlatba? — A spanyol bajnokság sokkal feszesebb, keményebb, harapósabb, mint a mienk. Ott elképzelhetetlen a langyos meccs. Jó lenne valamit átvenni mentalitásukból, a futball iránti elkötelezettségükből. Jó lenne akkor a magyar bajnokság, lenne közönség, kedvenc beszédtéma volna a futball, mint régen, az ötvenes években. — Egy évet volt odakint. Dolgozott játékosokkal, vezetőkkel, rengeteg meccset látott. Miben mások a spanyolok? — Szeretnek edzeni, s amit csinálnak, azt teljes intenzitással végzik. Nincs lazsálás, mindenki mindent meg akar csinálni. Ha a kisebb csapatoknál ez nem megy, annak nem a rossz hozzáállás az oka. Sokkal inkább az, hogy képességeik kisebbek, mint a nagycsapatokban játszóké. — Fizikai állapotuk jobb, technikai és taktikai repertoárjuk szélesebb, mint a magyaroké? — A Real Madridnál és a Barcelonánál biztosan jobbak a futballisták, mint nálunk, de a többi együttesben játszók már nem különbek a mieinknél. Már ami az alapképességeket illeti. De ismétlem, mindent másképp csinálnak. És általában ezzel lesznek többek a mieinknél. A hátrány behozható, ám változtatni kell sok mindenen. — Most megpróbálják, jó tervek születtek nálunk is. De a végrehajtás a jövő zenéje. — Igen, mi mindig arról voltunk híresek, hogy tervezni tudunk, s a gyakorlat sajnos, mást hoz. Én mindig derűlátó voltam, most is. Alapkérdés szerintem a jó bajnokság, ehhez kell szabni mindent. És ez elsősorban a klubokon múlik. — És az edzőkön. Hová készül? Úgy tudom, már odakint is megkeresték magyar NB I-es egyesületek. — Négy elsőosztályú gárda hív, hogy legyek a vezetőedzője. Ezek közül három vidéki, egy pedig fővárosi nagycsapat. — Hallhatnánk neveket is? — Odakint megtanultam, hogy minden kérdésre pontosan kell válaszolni. Most is megtenném, ám az utolsó fordulókban nem akarok senkit zavarni. Azt hiszem, én is haragudnék arra az edzőre, aki rólam úgy ejtene szót, mint jelenlegi elődjéről. Csakis ezért nem válaszolok a kérdésre. Meg hát annak sem örülnének többen, ha megtudnák, azért kerülnek arra a helyre a nyáron, mert én nem vállaltam a munkát. Tehát csakis ezért hallgatok. — Megértem, s tisztelem érveit. És most a munkáról. Mit csinál majd másként? — Az egy év talán nem sok, de nyitott szemmel jártam. Tudtam, hogy csupán ennyi áll rendelkezésemre, ezért magas mércét állítottam magam elé. Mindent tudni akartam. Arra törekszem új helyemen, hogy mások legyenek az edzések, közelítsünk az olyan valóban profi dolgokhoz, amelyek egyértelműen a futballt szolgálják. Hogy hol kezdi el a munkát a mesteredző, az rövidesen eldől. Azt mondtabúcsúzóul, egy hét múlva mind a négy egyesülettel tárgyal, s aztán készséggel nyilatkozik arról, miért oda írt alá, mit vállal az új bajnoki évre, milyen célokat tűz maga elé. Varga Béla ! NÉPSPORT 3 Bizakodás a magyar táborban A svédek ellen készülő magyar olimpiai válogatott keret hétfőn délelőtt még Tatán gyakorolt, aztán áttette székhelyét a fővárosba, a Hotel Stadionba. Délután már a Fáy utcában mozgatták meg izmaikat a keret tagjai. Kedden tíz órakor a Népstadiont kereste fel a társaság. A betonteknő pazar látványt nyújtott a délelőtti napfényben. A toronyépület melletti lelátó tetején gyerekzsivaj jelezte, hogy valamelyik iskola osztálykirándulást szervezett a hazai futball nagy „szentélyébe”. A zöld gyepen a húszperces bemelegítés után egy kis eligazítás következett, aztán kettévált a társaság. Az egyik kapunál Bene Ferenc, a válogatott pályaedzője célozgatta a kaput. A „professzor” úr nyugodtan beállhatna akármelyik válogatottba, hiszen pazar lövéseit Albert nehezen tisztázta, pontosabban többször nyúlt a hálóba, mint ahányszor hárítani tudta a gyilkos erejű bombákat. Az egyik lövés után, amikor a labda nagyot csattant a kapufán, Bene meg is jegyezte: — Hogy neked milyen szerencséd van ... A Verseny utcai kapunál Gáspár tüsténkedett, öröm volt nézni, amilyen magabiztosan hárította a lövéseket. Biztató, hogy továbbra is tartja remek formáját. A várható kezdőcsapat tagjai labdás gyakorlatokat végeztek. Indítás után lapos belövések, majd a felfutó harmadik játékos igyekezett eltalálni futtából a kaput. Különösen Vincze és Híres járt élen a góllövésben. Kékesi mozgásán is meglátszott, hogy most már ő is elhiszi, bejátszotta magát a válogatott keretbe. Aztán változott a kép. Kényszerítő átadás után kapták vissza a játékosok a labdát és ismét futtából kellett kapura lőniük. Nem csináltam lőtáblázatot, de nyugodtan mondhatom, hogy az olimpiai keret tagjai ezen a verőfényes délelőttön nem álltak hadilábon a kapuralövéssel. Reméljük, így lesz szerda este is, bár akkor nehezebb lesz a dolguk, hiszen nem valószínű, hogy a svéd védők nézni jönnek a magyar csatárok lőgyakorlatát. A játékosok láthatóan jó kedvvel végezték a könnyed edzésmunkát. Sok volt a vidám ugratás, s egyszercsak „hírnök jött” és Kincsesnek kiabálta: „Megvan a gyerek!” Egy percre megállt a játék a pályán és egyremásra kérdezgették a társak: „Fiú?” Erre a hírhozó nem tudott válaszolni. A boldog apa engedélyt kapott, hogy felhívja a kórházat telefonon. Ahogy eltűnt a játékoskijáróban, egyik vidám társa megjegyezte : — Na, a Kincses már megtette a magáét. Ötven percig tartott az edzés, aztán mindenki hóna alá vette a labdáját, és indult a toronyépületbe. Híres Gábor, a csapat söprögetője — amikor megkérdeztem tőle, mi lesz az eredmény a svédek ellen — derűs magabiztossággal nyilatkozta: —■ Természetesen nyerünk. Gáspár, a csapat kapusa szintén jókedvűnek látszott. Amikor érdeklődtem a derű okáról, mosolyogva így válaszolt: — A Hungária körúton már tényleg hűtik a pezsgőt, hiszen vasárnap már biztosan bajnokok leszünk. — És ha a Dózsa előkészít egy kis tréfát? — Nekünk már a döntetlen is elég a sikerhez, s erre hazai pályán képesek leszünk. — És a svédek? — A mi csapatunk eddig méltán kiérdemelte a verhetetlen tizenegy címet, most is folytatni fogjuk. Azaz, győzünk. ★ A toronyépület portájánál szinte egy emberként megállt a társaság. Kíváncsian várták, mit tud meg Kincses a kórházból. — Lány — mondta a boldog apa. Aztán széles mosollyal az arcán, büszkén mesélte a többieknek: „Három kiló harminc dekával és 55 centivel született. Jó lesz kézilabdázónak...” Nem győzte kasszírozni a baráti kézszorításokat. Egyben megegyeztek, a szerdai mérkőzés után megünneplik a kislány születését, s természetesen a svédek elleni győzelmet is. A válogatott keret délutáni programja öt órakor kezdődött a Fáy utcában, ahol ismét könnyebb edzésen vettek részt a játékosok. Boross Dezső A svédeknek a döntetlen is megfelelne Nem okoz gondot megtalálni a svéd válogatottat a Novotel Szállóban. Kedden kora délután ugyanis csupa olyan fiatalember üldögél a hallban, akikre valamennyi, skandinávokkal kapcsolatos közhely ráillik: kékszeműek, magasak és szőkék. Ám ha valakinek még ennyi sem elég, a tetszetős sárga-kék melegítő már kizár minden kétséget az azonosításnál. A svédek néhány perce keltek fel az ebédtől, most rövid sziesztához készülődnek, csak éppen leültek itt egy röpke csevegésre. Mindezt Golecz Lajos árulja el, aki az MLSZ képviseletében kíséri a vendégeket, így hivatalból kívülről fújja programjukat. Aztán int egy kopaszodó férfinek, és rám mutat: „Journalist!” Az pedig azonnal odajön, bemutatkozik, majd leül és várakozóan figyel. Benny Lennartssonnal, a svéd olimpiai csapat szövetségi kapitányával nem nehéz tehát szót váltani. Olyannyira nem, hogy meg sem várja a kérdéseket, magától mondja, hogy remekül érzik magukat Magyarországon. A szálloda ragyogó, a közeli edzéslehetőség, a Csörsz utcai TF- pálya kitűnő, az időjárás csodálatos. Tudtommal, a svédek életeleme nem a kánikula, de Benny Lennartsson legyint: azért még az a szép, ha süt a nap. A mérkőzés idején pedig nem számít a meleg, szerinte egy profinak szokatlan körülmények között is hoznia kell magát. Márpedig játékosai profik, még ha fiatalok is. Ezzel át is térünk csapatára, amely úgy tűnik, hamar megfogyatkozott. A szakvezető szomorúan említi, hogy Truedsson láza csaknem 38 fokra szökött fel, ezért elhívta Budapestre Göran Holtert, a Norrköping védőjét is, aki kedden este érkezik meg. Majd azzal folytatja Benny Lennartsson, hogy játékosai nemigen ismerik egymást, nyolc klubból verbuválódtak. Ehhez képest nagyszerű, hogy hozzánk hasonlóan veretlenek a csoportban, de mondja, eddig ez nem így volt. Korábban kialakult egy csapat, amelyből hiányoztak az UEFA Kupában érdekelt göteborgiak. Most viszont Zetterlundék is csatlakoztak a többiekhez, hatan pedig az A-válogatottban szerepelnek szerdán Olaszország ellen. Ez összesen tíz változást jelent, tehát nyugodtan mondhatja, hogy merőben új csapattal érkeztek Budapestre. Így aztán nem csoda, hogy mértéktartóan beszél az esélyekről. Természetesen győzni akarnak, de a józanság azt diktálja, hogy számukra a döntetlen kitűnő eredmény lenne. Svédországban két célt állítottak az olimpiai válogatott elé, és ezek kísértetiesen hasonlítanak arra, amivel mi, magyarok kezdtük az olimpiai sorozatot. Az egyik az, hogy ez a csapat alapja legyen a jövő válogatottjának, másrészt pedig — ez nyilvánvaló — jusson el Szöulba. Az első célt talán teljesítették is, a hat eddigi olimpiás meghívása a legjobbak közé legalábbis erre utal, a svéd kapitány szerint. Benny Lennartssonról aztán az is kiderül, hogy bízik az orvostudományban. Amikor az összeállításról faggatom, elkéri a füzetemet és maga írja a neveket, amelyek sorát a beteg Truedssoné zárja. Rövid töprengés után odakanyarít ugyan egy kérdőjelet is, de szükségesnek tartja hozzátenni, hogy a csatár felépülésében nagyon reménykedik, az ápolás talán megteszi a hatását. És szerda estig még annyi minden történhet... P. Gy. L. Détári drága a Werder Bremennek Völler menj, Détári drága — ezzel a rövid megállapítással közölt kedden este Brémából egy jelentést a dpa nyugatnémet hírügynökség. Eszerint a Werder Bremen megegyezett az AS Romával a 27 éves, sokszoros válogatott Rudi Völler átadásáról. A Roma 7 millió márkát fizet ki az NSZK válogatottjáért. Otto Rehhagel, a brémaiak edzője viszont úgy nyilatkozott, hogy még nem találták meg Völler utódát. A klub hivatalosan közölte, hogy lemondott Détári Lajosnak, a Bp. Honvéd válogatottjának szerződtetéséről, mert soknak tartja az érte kért összeget, amely tudomásuk szerint 3,5 millió márka. (MTI) SÍPSZÓ ELŐTT NB II A másodosztály szerdai fordulójának slágerévé vasárnap lépett elő a Csepel—Nyíregyháza mérkőzés. Korábban úgy tűnt, a feljutásért vívott harcba a csepeliek már nem szólhatnak bele, ám vasárnap nyertek Keszthelyen, a Bp. Volán pedig kikapott saját pályáján, és ezzel Gelet József csapata ismét az esélyesek közé került. Az is előfordulhat szerdán, hogy fellép a feljutást jelentő második helyre, bár ehhez a Volán újabb botlására is szüksége lenne. Csepelen mértéktartó derűlátással várják a Nyíregyházát, és sem sérülés, sem „sárgaláz” nem sújtja a csapatot. Az NYVSSC vezetői és játékosai elsősorban a Metripond elleni kínos hazai vereséget szeretnék feledtetni Csepelen, bár titkon arról sem mondtak le, hogy dobogóra kerülnek a bajnokság végén, így több okból is a győzelem vágyával utaznak a fővárosba, egy ugyancsak sikerre áhító csapat otthonába. ÍGY KEZDENEK CSEPEL—NYÍREGYHÁZA Csepel, 16. V: Vankó (Lója Le Segovits). Csepel SC: Szieben — Nagy, Szabó, Kincses, Kuczmag — Stefanov, Szebegyinszky, Pintér — Kénoszt, Birkás, Farkas. NYVSSC: Rabcsák — Szobonya, Boda, Szikszai, Ács — Gere, Tóth E., Drobni — Hidegh, Váczi, Csehi. Szöulba utazik a ligaválogatott Csütörtökön reggel Szöulba utazik a magyar labdarúgó-ligaválogatott, amely Dél-Koreában nemzetközi tornán vesz részt. A tizenkét meghívott együttes két hatos csoportban körmérkőzést vív, majd az első két- két helyezett jut tovább. A magyarok csoportmérkőzései így követik egymást: június 8., hétfő: Dél-Korea, 10., szerda: Thaiföld, 12., péntek: Argentína, 14., vasárnap: Egyesült Államok, 16., kedd: Egyiptom. A távol-keleti útra a következő játékosok utaznak: Gelei, Horváth Gy. (kapusok) — Hámori, Szűcs J., Szíjjártó, Borsányi, Bősz, Judik, Kerepeczky, Flórián, Marozsán, Árky, Borostyán, Csorba, Eleket (Haladás), Simon, Kiss S.