Népsport, 1987. november (43. évfolyam, 256-280. szám)

1987-11-01 / 256. szám

XLIII. 256. ♦ 1987. november 1 Labdarúgás v. Dózsa—Ferenc­vá­ros 1-4 (0-1) Megyeri út, 18 000 néző. Vezette: Németh (•*•), (Mol­nár L., Puhl). V. Dózsa: Kakas 4 — Szélpál 4, Varga 5, Kovács 5, Kecskés 4 — Kozma 5, Steidl 5, Herédi 6, Rostás 4 — Schróth 5, Katona 6. Edző: Göröcs János. Ferencváros: Zsiborás 7 — Vaszil 6, Pintér 7, Strausz 6, Keller 6 — Topor 5, Limperger 7, Kincses 6 — Zsinka 7, Fischer 8, Dukon 7. Szakosztály-igazgató: Albert Flórián. Csere: Szélpál helyett Schneider (5) a szünetben, Steidl helyett Balogh (6) az 58. percben. Gólszerző: Dukon a 15., Kakas (öngól) a 49., Fischer a 60., Fischer a 74., Katona a 75. percben. Sárga lap: Strausz a 27., Varga a 38. percben. Szögletarány: 5:4 (5:1) a Ferencváros javára.­ ­A két szurkolótábor már kellően bemelegített a mérkőzés kezdetére. A ha­zaiak gondosan teledobál­ták pénztárgépszalagokkal a kapu mögötti területet, a szóban forgó papírcsíko­kat a fradisták a találko­zó kezdetére időzítették, s akkor kezdték hajigálni.) Az első cselnek Németh Lajos játékvezető ugrott be, amikor is a bal oldalon meg­iramodni próbáló Kecskés kivezette a labdát a vona­lon túlra, majd látványosan átvetődött Limperger lábán. Az alakítás olyan sikert aratott, hogy még figyel­meztette is a bíró a vendé­gek középpályását. . . Nem sok történt az első negyedórában azon kívül, hogy a két 16-os között nagy buzgalommal gyötörték egy­mást a küzdőfelek. S emiatt meglehetősen sok volt a földről feltápászkodó játé­kos. A 15. percben megsze­rezték a vezetést a ferenc­városiak. Topor ívelt be jobbról szögletet, a labda to­vábbcsúszott egy védőről, Dukon a balösszekötő he­lyén, a kaputól 16 méterre kapta, egyet tolt rajta, az­tán laposan a bal sarokba lőtt. 0-1 (Szöglet és szöglet. Na­gyon szorgalmasan ível­­gették a szögleteket a fe­rencvárosiak Kakas kapu­ja elé, ám mintha senki nem vette volna komolyan ezeket a magasan szálló labdákat, hiszen a hazai védők egyszerűen meg­birkóztak velük, könnye­dén kifejelgették őket. Aztán a negyediknél már megbomlott a harmónia, laposan jött, szinte beté­vedt középre a labda, s mindjárt „rendbontás” lett a dolog vége.) A gól egy időre a ven­dégeket hozta lendületbe, aztán lassan az újpestiek vették át az irányítást. A 23. percben Kozma labdá­jával Katona indult meg a jobbösszekötő helyén, majd ügyesen visszasarkalt­­ a mögötte futó Kozma elé. A trükk megzavarta a ferenc­városi védelmet, Kozma be­törhetett a kapu előterébe, de tíz méterről belelőtte a labdát Zsiborás kapusba. Ezután Schróth pörgetett kö­zelről, éles szögből az oldal­hálóba. Majd Kecskés el­húzta a mellette kiugró Zsinka lábát a 24. percben, Németh Lajos felkereste a védőt, és rövid szabályma­gyarázat keretében világosí­totta fel, hogy mi illik és mi nem egy támadóval szemben. A dolog megismét­lődött a 27. percben a fe­rencvárosi térfélen, mégpe­dig a bal oldalon, ott Kato­na iszkolt volna­ el egy ki­ugrással, ám érkezett Strausz, és elkaszálta. Most is fellépett Németh bíró, de az intelem mellé egy sárga lap is járt Strausznak. (Amióta 1970-ben „fel­találták” a színes lapokat, szinte egyfolytában gond az alkalmazásuk. Most pél­dául Kecskés szabályta­lanságánál mindenki úgy érezte, hogy helyén­való lenne a használata, ám Németh játékvezető más­ként gondolta. Strausz pe­dig egyenesen olyan lát­­ványosan parancsolt meg­álljt Katonának, amiért a lap előtti időkben többnyi­re kiállítás járt...) A küzdelemre nem lehe­tett panasz. Fél óra eltelté­vel Dukon egy időre eltűnt a pályáról, mert az oldal­vonal mellett ápolásra szo­rult. A félidő hajrájában többet szorongattak a ha­zaiak. A 33. percben Topor immár harmadszor indított rossz átadásával ígéretes új­pesti támadást, és csak Ros­tás túlbuzgóságának köszön­hette, hogy nem lett gól a dologból, mert a lila-fehé­rek játékosa lesre futott. Varga f­ellökte a mellette kilépő Limpergert, és ő is feliratkozott a sárga laposok közé a 38. percben. SZÜNET UTÁN a 49. percben újabb gólt ért el a Ferencváros. Zsinka a jobb oldalon a felezővonal tájáról indult,­­ mivel nem követte dózsás védő, nyugod­tan nyomult előre. Később már támadták, de a lendü­letes csatár az alapvonal mentén bevezette a labdát egészen a bal kapufáig, on­nan keresztbe akart lőni, ám a visszafelé jövő labda az el­ve­tő­dő Kakasról nem kifelé, hanem a kapu közepébe pat­tant. Öngól: 0-2 Utána Dukon húzott volna kapura, Kovács elbuktatta, s bár mindez a bíró előtt tör­tént, nem járt érte szabad­rúgás. A 60. percben a meg­dermedt újpesti publikum újabb ferencvárosi gólt szem­lélhetett. Limperger a bal­összekötő helyén adott jó labdát Fischernek, aki nagy lendülettel röhögött előre. Varga megpróbálta becsúsz­va szerelni, a csatár azon­ban átugrotta a védő lábát, Kakas kifutott, s Fischer 11 méterről, látványosan csavart a kapus fölött a kapu kö­zepébe. 0-3 A gólt követően elkesere­detten támadtak az újpes­tiek. Schneider beadásának alászaladt Zsiborás, Rostás azonban 11 méterről a kapu fölé fejelte a labdát. Aztán megint Zsinka került hely­zetbe a másik oldalon, a menteni próbáló Kecskés be­lerúgott, de Németh bíró csak az ügyben intézkedett, hogy a földön maradt játékost levigyék és ne akadályozza a „közlekedést”. A másik ol­dalon Pintér szerelte Ba­logból gyanúsan, a büntető­területen belül, de ez a be­lépő is elment a többi kö­zött. Ugyancsak nem járt büntetés azért sem, hogy Rostást két ferencvárosi vé­dő lebirkózta a 16-osnál. A Dózsa többet támadott, ám a ferencvárosi ellenakciók voltak a veszélyesebbek. Még a jobbhátvéd Vaszil is hely­zetbe került, 16 méterről be akarta emelni a labdát a kint álló Kakas fölött, túl nagy volt azonban a labda íve, és a léc fölé került. (Időnként valósággal pa­rádézott a vendégcsapat a hazai térfélen. ,,Focisuli, focisuli” — harsogta a Fra­­di-tábor, s közben kedven­cei még azt, a Ferencvá­rosban régen nem tapasz­talt luxust is megenged­hették maguknak, hogy túl­cifrázzák, sőt, néha v való­­sággal elszórakozzák hely­zeteiket.) A 73. percben Herédi 15 méterről küldött lövése után Zsiborás vetődve, hárított. Egy perc múlva Zsinka újó­lag lefutotta az újpesti vé­delmet a jobb oldalon, az alapvonal közeléből remekül adott a balösszekötő helyén érkező Dukon elé, aki nyolc méterről, nagy helyzetben rosszul találta el a labdát, s az elment volna keresztben a kapu előtt. Fischer azon­ban az ötösön beletette a lá­bát a labda útjába és az a kapu bal oldalában kötött ki. 0- 4 (Az újabb gólt követően Varga nagyszabású tárgya­lásokba fogott Puhl part­jelzővel. Igen intenzíven és meggyőzően mutogatott az újpesti védő, és alighanem lesz reklamált. De nem volt igaza, mert amikor Fischer a kapuba csúsztatta a lab­dát, három hazai játékos is tanácstalankodott a gólvo­nalon.) A 75. percben szépítettek a hazaiak. Rostás balról lőtt be szögletet, s Katona öt mé­terről úgy csúsztatta a lab­dát a hálóba, hogy az a fel­ső lécet érintve jutott a gól­vonalon túlra. 1- 4 Ezután ismét elkeseredett lila-fehér akciók következ­tek. Balogh lövése Keller melléről vágódott ki, majd Herédi előtt nyílt gólszerzé­si lehetőség, de nem élt ve­le. Aztán Katona a balössze­kötő helyéről, hat méterről próbált a hálóba találni, ott Zsiborás válláról jött vissza a labda. A 86. percben még egy ügyes ferencvárosi ak­ció került jegyzőkönyvbe. Fischer balról adott be, Du­kon látványosan átvette a labdát, az ötösről azonban a kapu fölé emelt. A befejezés előtt nem sok­kal Kozlina 16 méterről, ka­pásból a felső lécre bombá­zott. Nagy vendégováció kö­zepette fejeződött be a játék. ★ ★ ★ ★ Ha csak nem árulja el, meglehetősen nehéz meg­mondani, ki mit forgat a fejében. Mindenesetre a ferencvárosi játékosok úgy kezdtek, mint akik egészen nagy formátumú, merész terveket fontolgatnak ma­gukban. Nem, nem tettek semmi különöset, csupán egyszerűen nem voltak hajlandók előre köszönni a tekintélyes házigazdáknak. Nem bizony. Sőt meglehe­tősen tiszteletlenül, nagy szorgalmatossággal támadá­sokba fogtak, ám még mindig kevesen h­itték, hogy mindezt komolyan gondolják. Valahogy így lehettek ezzel az újpestiek is, mert még az FTC egy­­gólos előnyének tudatában sem látszottak különöseb­ben nyugtalannak. „Majd csak ledaráljuk őket” — gondolhatták, ám ezúttal akadozott, lassú volt az új­pesti daráló. A hazai ba­jok ott kezdődtek, hogy az a középpályássor, amelyik eddig valósággal szétfutot­ta ellenfeleit, ezúttal kép­telen volt olyan ritmust felvenni, amely csak nyo­maiban is emlékeztetett volna a megszokottra, és magában hordozta volna a siker lehetőségét. A bajok azzal folytatód­tak, hogy a fordulás után gyorsan újabb vendéggól következett, ez pedig va­lósággal pánikot keltett a listavezető soraiban. Meg­fontolt ritmusváltás helyett fejetlen újpesti rohanás jött, amely aztán valóság­gal kikényszerítette az el­lenfélből a kontrákat. És jöttek is a ferencvárosi el­lentámadások Irgalmatla­nul, s úgy cifrázták gyors kontráik végét a vendégek, hogy időnként szinte dísz­térré változott Kakas ka­pujának környéke. És ezen a felvonulási területen na­gyon otthonosan érezték magukat a zöld-fehér já­tékosok, néha még az is előfordult, hogy hárman is vezethették a labdát az egy újpesti védőre, Vargára. Igaz, a másik oldalon is akadtak lehetőségek a gól­szerzésre, ám sűrűbb volt a tömeg, s több az alkalom a közbeavatkozásra, no meg a hibázásra is. Ettől aztán eseménydús, változa­tos és kemény mérkőzés lett a langyosan induló ta­lálkozóból még akkor is, ha több szerep jutott a vé­letlennek, mint a tudatos szervezésnek. Persze, ez sem csökkenti a ferencvá­rosi győzelem értékét, s nem kérdőjelezhető meg megérdemeltsége, bár hiba lenne azt hinni, hogy ezzel egy csapásra feltámadt a régi idők nagy csapata. Végül is a közönség jól szórakozott ■ különösen a ferencváro­si része elégedetten távoz­hatott a Megyeri útról. Göröcs János: — Megér­demelte a győzelmet a Fe­rencváros. Albert Flórián: — Gratu­lálok a csapatomnak. Nagyon értékes, szép, sokáig emlé­kezetes 90 percet produkál­tak a játékosok, fontos győ­zelmet arattak. Kiss László Várkonyi Sándor Gólöröm­e ferencvárosi módra, Fischer­ köszöntik első gólját követően a társak, illetve, akik már „eleget tettek kötelezettségüknek”, elégedetten kocognak vissza, nyugtáz­ván: 3-0-ra vezetnek a Dózsa otthonában Pécsi MT..Vasas 1-2 fl-1t Pécs, 7000 néző. Vezette: Hartmann (***), (Kovács I L., Nagy L.). PMSC: Bodnár 5 — Hámori 5, Torna 5, dr. Breznicz­­ky 5 — Csoboth 6, Megyeri 6, Túri 5, Bérczy 6, Czérna 5 — Nagy 5, Márton 4. Edző: Garami József. Vasas: Andrusch 7 — Mészöly 7, Komjáti 7, Gubucz 6 — Szíjjártó 6, Kecskés 5, Balog 6, Pecha 5, Teodoru 6 — Zvara 6, Tuboly 7. Edző: Kisteleki István. Csere: Megyeri helyett Szabó (—) az 59., Túri helyett Pillinger (—) a 76., Pecha helyett Zentai (—) a 88., Zvara helyett Galaschek (—) a 90. percben. Gólszerző: Tuboly a 2., Bérczy a 25., Szíjjártó az 52. percben. Sárga lap: Pecha a 30., Toma a 41., Kecskés az 57. percben. Szögletarány: 5:0 (2:0) a PMSC javára.­ ­Derült égből villámcsa­pásként hatott a pécsi öl­tözőben, hogy Lovász bo­kasérülése miatt nem vál­lalta a játékot. A csatár még szerdán Győrben sé­rült meg, de a pénteki edzésen úgy tűnt, rendbe jött és játszhat. Helyére Márton került. A Vasasnál Kisteleki Ist­ván az utolsó pillanatban változtatott az előre meg­adott csapaton. Úgy hatá­rozott, hogy a biztonságo­sabb védekezés érdekében Kecskés is helyet kap a kezdő 1­1-ben.­ Már a 2. percben vezetést szerzett a Vasas. Zvara el­húzott a jobb oldalon, Torna üldözte, de nem tudta meg­akadályozni abban, hogy kö­zépre továbbítson, majd a balösszekötő helyén érkező Tuboly négy méterről a ke­resztlécre vágta a labdát és az onnan a gólvonal mögé csapódott. 0-1 A kapott gól után nagy erővel támadott a PMSC, de a 9. percben ismét a Vasas előtt kínálkozott lehetőség, ezúttal azonban Zvara kö­zépre lőtt labdájára nem ér­kezett időben senki. Maradt a pécsi mezőnyfölény, a Va­sas viszont fegyelmezetten védekezett, mi több, a piros­­kékek erejéből még veszé­lyes kontrákra is futotta. A 17. percben a jobb oldalról Nagy ívelt a kapu elé sza­badrúgásból, Brezniczky dr. az ötösről fejelt, a labda Andrusch lábáról a mezőny­be pattant majd Túri 12 mé­terről fölé lőtt. Ezután Me­gyeri távoli lövését ütötte szögletre bravúrral Andrusch. A másik oldalon Tuboly 23 méteres szabadrúgása szállt mellé. A 25. percben egyenlített a PMSC. Megyeri cselezgetett a 16-os vonalánál, Nagyhoz továbbított, ő középre ívelt, és az őrizetlenül hagyott Bérczy két lépésről a kapu jobb oldalába fejelt. 1-1 Valamelyest alább hagyott az iram, bár változatlanul a PMSC kezdeményezett töb­bet. A 36. percben Bérczy in­dította Túrit a balösszekötő helyén, aki az ötös sarkáról a kimozduló Andruscht ta­lálta telibe.­­A találkozónak ebben az időszakában sok volt a szabálytalanság. A Vasas mindenekelőtt igyekezett széttördelni a pécsi táma­dási kísérleteket, a PMSC viszont meleg helyzetbe ke­rült, amikor a vendégek előtt kontratámadásra le­hetőség kínálkozott. Kez­detben Hartmann a szóbeli figyelmeztetés eszközét al­kalmazta, de később már a sárga lapra is szüksége volt.­ A 38. percben Nagy átadá­sával Csoboth indult, Pecha utána iramodott és 20 méter­re a Vasas kapujától buktat­ta. Hartmann felmutatta a sárga lapot a piros-kékek középpályásának. Ezután Kecskés nagy szólója követ­kezett, végül a pécsi 16- osnál Czérna szerelte. A 41. percben ismét előkerült a sárga lap a játékvezető zse­béből. Ezúttal Torna kapta, mert Zvarával szemben sza­bálytalankodott az oldalvonal közelében, a pécsi térfél kö­zepén. (A szünetben osztották ki a díjakat a pécsi városi ál­talános iskolai labdarúgó­­bajnokság győztesének és helyezettjeinek.) SZÜNET UTÁN Márton előtt kínálkozott az első lehetőség, de elhamar­kodottan mellé lőtt. Az 51. percben Nagy szabadrúgása szállt a kapu elé, Torna azon­ban az ötösről Andrusch ke­zébe emelt. Kimaradt a pé­csi helyzet, s egy perccel ké­sőbb már ismét a Vasas ve­zetett. Tuboly ívelt be a bal oldalról, és a tétovázó védők között kilépő Szíjjártó négy méterről a kapu jobb olda­lába fejelt. 1-2 Nem sokkal ezután sza­badrúgáshoz jutottak a pi­ros-kékek Bodnár kapujától 17 méterre. Tuboly lövése nyomán a kapusról kipattant a labda, végül Hámori fel­szabadított. Az 57. percben a felezővonalnál Kecskés letal­pa­lta Megyerit. A Vasas já­tékosa sárga lapot kapott, a pécsi középpályást levitték a pályáról.­­Megyeri sérülése súlyos­nak tűnt, ezért mentővel kórházba szállították. A vizsgálat után kiderült, hogy nincs komolyabb baj, Kecskés „belépőjének” zú­­zódás lett a következmé­nye.) Ideges volt a hangulat, a játékosok gyakran hibáztak. A 65. percben Szabó elesett a 16-oson belül, a nézők egy része 11-est reklamált, de Hartmann jól látta, hogy nem történt szabálytalanság. Beszorult a Vasas, de szívó­san védekezett. A 70. perc­ben Nagy lövését védte And­rusch. Támadott a PMSC, de különösebb elképzelés nélkül. Valamivel a találkozó vége előtt Hámori betört a Vasas 16-osára, ahol Galaschek el­lökte, a játékvezető azonban nem ítélt 11-est. ★ ★ ★ Az előző fordulókban el­ért eredmények alapján a mérkőzés esélyese a PMSC volt, hiszen a pécsiek szep­tember eleje óta nem szenvedtek vereséget, míg a Vasas bukdácsolt az el­múlt hetekben. Felborult tehát a papírforma, de a piros-kékek megérdemel­ten vitték el a két pontot Újmecsekaljáról! A gyorsan szerzett veze­tés után a Vasas azt játsz­hatta, amit a legjobban tud: megszállta kapuja előterét, szorosan fogott embert, és ha lehetőség kínálkozott rá, akkor gyors ellentámadásokkal veszé­lyeztetett. A PMSC-nek is ez a játék az erőssége, de a házigazda ezúttal változ­tatásra kényszerült. Táma­dott is, egyre nagyobb lett a fölénye, de sokáig nem tudott mit kezdeni a hatá­rozottan védekező ellen­féllel. A fölény aztán gólt eredményezett, egyenlített a Pécs, s ekkor egy rövid időre úgy tűnt, hogy ha­marosan következik az újabb hazai találat. Fris­sen, lendületesen játszot­tak ekkor a pécsiek, de a Vasas jól állta útját a há­zigazdák támadásainak. A PMSC kitámadott, vé­delme fellazult és a máso­dik játékrész elején követ­kezett az újabb piros-kék gól. Ekkor kevesen gon­dolták, hogy ezzel el is dőlt a két pont sorsa. Nem gon­dolták, hiszen a Pécs egy­­kapuzott, jobbára a Vasas térfelén folyt a játék, de a vendégek rendkívül fe­gyelmezetten oldották meg taktikai feladatukat. Szer­vezetten védekeztek, és egy emberként küzdöttek. Ezt a teljesítményt végül is si­ker koronázta. Az is igaz viszont, hogy a PMSC tá­madójátéka elmaradt at­tól, amelyet az elmúlt for­dulókban nyújtott. A pé­csiek szemlátomást meg­érezték Lovász hiányát, rá­adásul ezúttal a cserék sem sikerültek. Garami József: — A fél­idők elején kapott gyors gó­lok megroggyantották a csa­patot. Lett volna lehetőség a javításra, de többen tudásuk alatt játszottak. Kisteleki István: — Lehet, hogy egy kicsit túlzás, de erre a győzelemre vagyok a legbüszkébb, amióta edző va­gyok. A siker megérdemelt, odaadó, lelkes játékunkkal értük el. Lázár Lajos SZÍJJÁRTÓ — elvette a pécsiek étvágyát NÉPSPORT 3 NB I

Next