Népsport, 1988. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1988-03-23 / 69. szám
t .Az VB-tudósítóink: Boda Ildikó, Énekes Zoltán, Fotó: Záhonyi Iván. 12 NÉPSPORT MŰKORCSOLYA ÉS JÉGTÁNC VILÁGBAJNOKSÁG Ünnepélyesen megnyitották a korcsolyázók világtalálkozóját (Folytatás az 1. oldalról) egyébként jogosnak tűnik, mi azonban tudjuk: egyszerűen nincs több fedett jégpályánk .. . Persze, ha két évvel ezelőtt mégis úgy döntenek, hogy befedik a Kisstadiont ... A konferencia végén a vendéglátók fújnak egyet , elkezdődött. És nem is akárhogyan. AZONOS LECKE. Kedden délelőtt már egyértelműen a jégre terelődik a figyelem. Kezdődnek az első versenyek,ám, a jégtánc kötelezői. Igencsak hosszú versenyetibe nézünk, hiszen a 25 páros három táncot, sorrendiben a romantikus tangót, a quickstepet és a bécsi keringőt kell eltáncolja — mint este kiderül, hat órán át. Most valamenynyiüknek azonos a lecke, az egyérteskedésre csupán a kosztümök, valamint a nyitó és záró mozdulatsorok adnak tehetőséget. ■ A hangulatban van valami feszült, amit talán az magyaráz, hogy a kulisszák mögöttmeglepetésről suttognak. Állítólag Besztyemjanováékat ezúttal ,,megfoghat-ja” az örökvetélytárs, a Klimova, Ponomarenko kettős. A pontozók között ugyanis ezúttal az a szovjet bíró foglal helyet, akit inkább Klimova-pártinak tartanak, ráadásul nincs itt az olimpiai bajnokok edzője, Tatjana Tardszova sem, akit súlyosan megbetegedett. Aztán jön az úgyneevezett Pahomova-tangó, ahol kilenc bíróból hétnél a Besztyemjanova, Bukim kettős a jobb. S ez így folytatódik a további két táncban is, tehát egyelőre szó sincs trónfosztásról. Sok változás nincs az olimpiához képest, a további helyeken sem. A Wilson, McCall duó továbbra is biztosan veri a klasszikus stílus egyik legjobbját, az Arnyenko, Szretyenszkij duót. Mögöttük egy lélegzetvételnyi szünet után következik csak a Beck testvérpár, ők ezúttal is azt nyújtják, amit tudnak: portos korcsolyázást, különösebb hangulat nélkül. A ZENE SZÁRNYÁN. Ami a mezőny további részét illeti, nos, itt sem vagyunk híjáin a szép versenyeknek. A magyar néző számára természetesen az a legizgalmasabb kérdés, hogy Engi Klára és Tóth Attila tudja-e továbbra is tartani a francia Duchosnay testvérpárt, no meg az, hogy miként sikerül az újonc Kerekes, Szentpéteri kettős bemutatkozása. Engi és Tóth tangója alatt — igazii kuriózum! — a közönség vastapssal támogatja a ritmust. — Ez valami csodás érzés — mondják később. — Életünkben eddig csak egyszer volt részünk benne, mégpedig négy éve, a pesti EB-n. Azóta azonban sok minden változott. Például párosunk tudása. A tangóra 5.1 és 5.4 között kapnak, s ha szoros versenyben is, de megelőzik a Duchesnay testvéreket. A quickstep a romantikus tangó mellett a másik legnehezebb tánc. De ez egyáltalán nem látszik a magyar kettős mozgásán. Frissen, vidáman, s — ami a kötelezőkben a legfontosabb — pontosan táncolnak, szinte szállnak a zene szárnyán. A legfelszabadultabbak mégis a kerimigőben, itt kapják a legmagasabb értékeket is. — Boldogok vagyunk — áradoznak a végén —, jól mentek a táncok, a mozgást is remekül éreztük. Edzőnőjük, Berecz Ilona — bár már félszemmel a palotásra készülődő gyerekekre figyel — azért szintén megnyugodva mondja: — Különösen annak örülök, hogy az utolsó táncban vita nélkül előztük meg a franciákat. Így egyébként a páros az igen előkelő hatodik helyen áll, igaz, ebben az is közrejátszik, hogy az olimpián előtte végzett Semanick, Gregory kettős most sérülés miatt hiányzik. A fontos, hogy hibátlanok voltak a magyarok. S ha így folytatják, már nem lehet baj. Az újoncokról is csak dicsérettel szólhatunk. Regőczy Krisztina, aki hat éve foglalkozik a Kerekes, Szentpéteri duóval, reálisan értékes : — A tudásukhoz képest mindent kihoztak magukból a gyerekek, s azt hiszem, ez igazán dicséretes, így, azt nyújtották, amit vártam tőlük. Csak én ne izgulnék annyira, szinte meg kell kapaszkodjak a palánkban, hogy ne csináljam velük a mozgást szárazon. Hiába, ezt az új szerepkört még nekem is szoknom kell. FESZTIVÁL A JÉGEN. A világbajnokság a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében zajlik, éppen ezért egyik felvállalt feladata a nemzeti motívumainak megjelenítése, országunk sajátosságainak bemutatása. Erre kétségtelenül legjobb lehetőség a megnyitó. A szervezők is ezt vallják, s, hogy a cél megvalósuljon, profikra bízták az esemény megrendezését. A kérdés csupán az: a magyaros jelleg a jó ízlés határain belül marad-e, vagy túllőnek a célon? A Csenterics Ágnes, a Televízió ismert rendezőnője által irányított programot a kitűnő konferanszié, Antal Imre vezeti , s ez jócskán megnöveli a tetszési indexet. A műsor pedig mivel is kezdődhetne mással, mint palotás tánccal. A népviseletbe öltözött fiatal korcsolyázók kedvesek, aranyosak, és ami ugyancsak fontos, előadásuk nem túlnyújtott. Éppen anynyit tartózkodnak a jégen, amennyi az átütő sikerhez kell. Ezt követően nosztalgiázással folytatódik a megnyitó. Az 1980-as világbajnokság aranyérmes kettőse, Regőczy Krisztina és Sallay András hímzett ruhában jégre fut, s András mint fénykorában, feje felett megpörgeti párját. A „mutatványt” hatalmas tapssal fogadják a nézők, ami ismét bizonyítja, világbajnokaink népszerűsége a régi, a közönség nem felejtette el egykori kedvenceit. Piros szőnyeg kerül ezután a jégre, s a főszerepet a sportvezetők veszik át. Először dr. Kozári Klára, a Magyar Jégsport Szövetség elnöke köszönti a megjelenteket, majd Deák Gábor, az ÁISH elnöke mond beszédet. Végül Josef Dedic, a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség alelnöke lép a mikrofonhoz, s ünnepélyesen megnyitja a világbajnokságot. S így az alig harmincperces, tartalmas program tökéletesen betölti funkcióját. HULLÁMVÖLGYBEN volt az utóbbi években a páros műkorcsolyázás. A tavalyi, szarajevói Európa-bajnokságon mindössze nyolc kettős indult, és ezért sokan ismét temetni kezdték a szakágat. Kétségtelen, volt némi igazuk, hiszen a páros az elmúlt időszakban nagyon magas szintre jutott, s egyre kevesebb duó tudta a felgyorsult lépést tartani. Néhány év óta ugyanis a sokak szerint a balesetveszély határát súroló négyfordulatos kidobott ugrás sem idegen a versenyektől, s a fantasztikus technikai elemek elsajátítása mellett a két versenyzőnek még súlyban, magasságban, azaz esztétikailag is illenie kell egymáshoz. Ráadásul világversenyeken a dobogós helyek megszerzésére a Szovjetunió, az Egyesült Államok, és az NDK kettősein kívül más országbelieknek hosszú évek óta még esélye sem volt, így nem csoda, hogy kicsit haladni kezdett a szakág. A budapesti világbajnokság azonban fordulatot hozott. Tizenhat páros nevezett, s ezt a létszámot egykét éve még jégtáncban is megelégedéssel fogadták. Hogy minek köszönhető a világbajnokságon a páros népszerűsége? Nos, paradox módon éppen annak, hogy az elmúlt években kevés volt az induló. A kettősök többsége ugyanis, vissza nem térő alkalmat látott most, egy szép helyezés elérésére. A párosok balszerencséje csupán annyi: nem számoltak azzal, hogy a vetélytársak is hasonlóképpen gondolkoznak ... Persze az élen az erőviszonyok viszonylag állandóak. A verseny legnagyobb esélyesei most is a szovjet versenyzők, akik az esti rövidprogramban igazolják a papírformát. A 16 kettős négy csoportban mutatja be tudását, s mind a négyben van világklasszis páros. Az elsőben az Európa-bajnok Szeleznyeva, Makarov duó, ők magyaros zenére hibátlan kűrt futnak. A bírák azonban meglepően alacsony pontszámokkal értékelik a gyakorlatot. A második négyesben lép jégre a világbajnoki cím védője, Gorgyejeva és Grinykov. A rokonszenves páros esélyeshez méltó magabiztossággal fut, felvonultatva a páros műkorcsolyázás minden szépségét. Az eredmény nem lehet kétséges: átveszik a vezetést. A jégtánc állása a kötelezők után: 1. Besztyemjanova, Bukiin (szovjet) 0.6 helyeztési pont, 2. Klimova, Ponomarenko (szovjet) 1.6, 3. Wilson, McCall (kanadai) 1.8, 4. Arnyenko, Szretyenszkij (szovjet) 2.4, 5. Beck testvérek (osztrák) 3.0, 6. Engi Klára, Tóth Attila 3.6, ... 21. Kerekes Krisztina, Szentpéteri Csaba 12.6. A páros állása a rövidprogram után: 1. Gorgyejeva, Grinykov (szovjet), 2. Valova, Vasziljev (szovjet), 3. Szeleznyeva, Makarov (szovjet), 4. Watson, Oppegard (egyesült államokbeli), 5. Wachsman, Waggoner (egyesült államokbeli), 6. Benning, Johnson (kanadai). Romantikus tangó, akik bemutatták: az olimpiai és világbajnok Besztyemjanova, Bukin jégtánckettős A zongoraművész segített A mosoly nem volt jellemző a versenyzőkre hétfőn este, a futási sorrend sorsolása előtt. A világbajnokság résztvevői izgalomtól , feszülő arccal vonultak be a Vigadó nagytermébe, s mindanynyian egyért fohászkodtak , nehogy az egyes rajtszámot húzzák. A világversenyeken nyitóprogramot futni ugyanis jelentős pszichikai teher. A sorsolás házigazdája az 1980-as dortmundi világbajnokság aranyérmes jégtánckettőse, Regőczy Krisztina és Sallay András volt. Bár a rokonszenves páros most is roppant megnyerő volt, a korcsolyázókban mégsem tudták igazán feloldani a feszültséget. Világbajnokaink köszöntője után dr. Kozári Klára, a Magyar Jégsport Szövetség elnöke, majd Iványi Pál, a Fővárosi Tanács elnöke, a világbajnokság fővédnöke üdvözölte a VB mezőnyét. A program ezt követően meglepetéssel szolgált. Jandó Jenő, a kiváló zongoraművész lépett a színpadra, s virtuóz Liszt-játékával rabul ejtette a versenyzőket. Az előadás végén hatalmas tapsvihar tört ki, s ez új fordulatot adott a sorsolásnak is. Az addigi feszültséget a vidámság váltotta fel, így elkeseredés helyett az osztrák Beck testvérek is csak nevettek, amikor rögtön első húzóként jégtáncban az egyes sorszámot emelték ki a zsákból. Persze így is akadt, aki hal kézzel vagy becsukott szemmel húzta ki a rajtszámát. A magyaroknak ilyen babonára nem volt szükségük. Elégedettek lehettek, mivel ezen a napon melléjük pártolt a szerencse, amely reméljük, szombatig el sem torja őket. Sorsolás. A címvédő Brian Orser a 13-as rajtszámot húzta, de nem babonás ... Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: dr. Király Ferenc. Főszerkesztő-helyettes: Gyenes J. András és Szekeres István. •Szerkesztőség: 1981 Budapest Vill., Somogyi Béla u. 6. Telefon: 130-460. Telex: 22-5245. Kiadja: az Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: dr. Király G. István igazgató. Kiadóhivatal: 1374 Budapest VI., Révay u. 16. Telefon: 116-660. Szikra Lapnyomda, Budapest. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), 1900 Budapest XIII., Lehel út 10.a., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 213-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy hónapra 57 forint, negyedévre 171 forint, fél évre 342 forint, egy évre 684 forint. Megjelenik naponta, kedd kivételével. , , , , , index: 25 004. Vidék, ISSN 0237-3769. Bp., ISSN 0133-1809. XLIV. 69. ♦ 1988. március 23 Érmes érvek (Egy példa, amelyet akár mindenki követhetne. Egy példa, miként kell ápolni a kapcsolatot a sajtóval, s hogyan lehet gondoskodni a megfelelő publicitásról.) A kanadai csapat — azon kívül, hogy még a VB előtt eljuttatták például a magyar lapok szerkesztőségeihez bemutatkozó füzetüket — sajtótájékoztatót rendez olimpiai érmes korcsolyázóiival. Liz Manley, Brian Orser és a Wilson, McCall jégtánckettős jó hangulatban, s őszintén válaszolgat a kérdésekre. Sokáig folyik párbeszéd arról, hogy ők milyennek találják a kötelező gyakorlatok eltörléséinek az ötletét. Például mit szól hozzá Brian, aki ebben a leggyengébb, s talán több aranyat nyert volna, ha nem kell az iskolákban kialakult hátrányát is ledolgoznia. S lássunk csodát, hogy mit mond. — Szerintem ez egy nagyon rossz ötlet. A korcsolyázónak szüksége van a kötelező figurákra ahhoz, hogy biztosan álljon a lábán. Segít abban is, hogy a fiatalok könnyen megtanulják az alapokat. Én nemcsak azért gyakorlom a kötelezőket, mert verseny is van belőlük, hanem mert egyszerűen szükségem van rá. Szóval, szégyen lenne eltörölni. Orser véleményében osztozik Manley is, aki pedig aztán csodás szabadkorcsolyázó, s ha csak a kűr számítana, akkor most olimpiai bajnokként nyilatkozna... — A kötelezők megtanítanak összpontosítani és fejlesztik az egyensúlyérzéket is. Ezért én is azt mondom, hogy vétek lenne megszüntetni őket. A jégtáncosok már inkább a közönség oldaláról szemlélik a kérdést. Robert McCall üdvözli az ötletet: — A kötelezők unalmasak, és szerintem mind jobban kell törődni azzal, hogy kiszolgáljuk a nézőket. Bár azt én sem vitatom, hogy a felkészülésben szükség van rájuk. A másik kérdésben már tökéletes az összhang a négy Calgary érmes között. Nevezetesen, hogy Budapesten sokkal kellemesebb lesz versenyezniük, mint odahaza, hiszen megszabadultak a közvélemény elvárásai okozta nagy nyomástól. Manley szerint ugyanolyan izgalmas lesz most a női verseny, mint Calgaryban. Tracy Wilsonnak az a véleménye, hogy nem kizárt az erőviszonyok átrendeződése a jégtáncban. Orsertől azt kérdezik, hogy még mindig ugyanúgy „kivan-e” az olimpiai kudarctól, mint Debi Thomas. A visszavonuló ezüstgyűjtő cáfol: a Calgaryban lezártam az olimpiát, s a versenyt követő napon már Budapestre készültem. Nem változtattam semmit az edzéseimen, megnyugodtam, s most ismét élvezem a versenyt. Itt vannak a szüleim, megnézzük a várost, szurkolok a csapattársaim versenyein. S ez így nagyon jó.