Népsport, 1988. április (44. évfolyam, 77-102. szám)
1988-04-01 / 77. szám
XLIV. 77. ♦ 1988. április 1 SS Labdarúgás Détári és Róth is a válogatott keretben Bálint László technikai igazgató kijelölte a Karsumbe elleni jótékony célú barátságos mérkőzésre a válogatott keretet. Két idegene alégiós, Róth és Détári is meghívást kapott a keddi mérkőzésre. Farkas Tibor, az MTK-VM játékosa sérülés miatt maradt ki a keretből. A játékosok hétfőn kilenc órakor találkoznak az MLSZ- ben. Amennyiben a keret tagjai közül valaki megsérül a szombati fordulóban, az olimpiai csapatból választ helyettest a technikai igazgató. Az olimpiai válogatott szintéin kedden a jugoszláv olimpiai csapat ellen lép pályára Szegeden. A találkozó 17 órakor kezdődik a Tisza- 11 geti stadionban. Szigor György szövetségi edző a következő játékosokból állíthatja össze a kezdő csapatot: Gáspár, Zsiborás, Vörös Cs., Szalai, Mészöly, Disztl L., Sikesdi, Kékesi, Herédi, Rubold, Görög, Szalma, Keller, Fodor, Melis, Gyimesi (Bp. Honvéd), Szabadi, Fischer. Ugyancsak Szegeden lép pályára az utánpótlás-válogatott is 15.15 órakor. Az ellenfél a jugoszláv utánpótlás együttes lesz. Erre a mérkőzésre a következő labdarúgókat hívták meg: Tartási, Mázi, Berecz, Neudl, Kecskés, Szabó, Balog (ZTE), László, Szlezák, Plókai A., Horváth Cs. (Vác), Illés, Tóth M. (DVTK), Czéh, Hegyeshalmi, Rugovics, Miovecz, Kámán, Nagy R. (Bp. Volán), Eszenyi, Somogyi, Jován, Limperger, Nagy Zs. (FTC), Palaczki. A csapat tagjai vasárnap 10 óraikor találkoznak a szabadsághegyi TOT szállóban. A 19. fordulóó játékosa FISCHER PÁL: „Nekiütöttünk a Rába torkának" Első csapata: Építők SC. Első edzője: Lukács Sándor. Kora: Január végén voltam 22 éves. Mióta játszik a Ferencvárosban. Az Építőktől leigazolt a Bp. Honvéd, de a távolság és az iskola miatt inkább lakóhelyemen, Pilisvörösvárott játszottam. Innen kerültem a Ferencvároshoz 1983-ban. Milyen posztokon szerepelt. A csatársor mindegyik helyén megfordultam már, legkevésbé balszélsőt szeretek játszani. Válogatottságának száma: Az A-válogatottság egyelőre álom, de az utánpótlásban és az olimpiai csapatban már többször szerepeltem. Erényei: Ruganyos és gyors vagyok, jól fejelek, valamint a rúgótechnikámat is megemlíthetem. Fogyatékosságai: Bal lábbal még közel sem tudok annyit megcsinálni, mint jobbal, és az erőnlétemen is lehetne javítani. Osztályzatai: 7, 6, 5, 5, 8, 5, 7, 6—2, —, —, —, 5, 8, —, 0, 6, —, 5, 8. A forduló játékosa címet azzal érdemelte ki, hogy lőtt két szép gólt a Rába ETO-nak, s csaknem minden megmozdulása pánikot keltett a győri kapu előtt. A tavasz eddigi mérkőzései nem sejtették, hogy a Ferencváros éppen a jól szereplő Rába ellen támad fel. Minek köszönhető ez a váratlan javulás? — Tudtuk, hogy ha most nem nyerünk, nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Már az ötömzőban is biztattuk egymást, alig vártuk, hogy kezdődjön a mérkőzés. Elkezdődött, de a győriek jóvoltából kissé öregurasan. — Lehet, hogy dolgozott bennük némi nagyképűség. De én belülről úgy éreztem, hogy tanácstalanok, mert szerintem, hamar nekiugrottunk a Rába torkának. • Az első „harapás" Fischer Pálnak kétezer forintot is ért... — Hatodszor rúgtam én az első gólt, amiért a kezdőrúgás eladásából származó összeg jár! Ám ez mert véletlen, mert annyira nem vagyok anyagias, hogy azért ne adjam le a labdát a jobb helyzetben levő társnak, mert én akarom rúgni az elsőt. Egyszerűen arról van szó, hogy csatár vagyok, s az a dolgom, hogy „termeljem” a gólokat. Szerdán az első félidőben imponáló magabiztossággal tette ezt. " Pedig az első előtt például vacilláltam. Limperger nagyon jó labdát adott, de kissé kisodródtam. Első gondolatom az volt, hogy elnyesem a kapus mellett a labdát, de aztán láttam, Kovács kiindul. Nem maradt más választásom, megpróbáltam erőből kilőni a hoszszú sarkot. Szerencsére nagyon jól találtam el a labdát. • És a második gól? — Bánki szenzációsan tálalt elém. Izgultam, nehogy a földre pattanjon a labda, mert a rossz talajon kiszámíthatatlanul pattogott. Sikerült azonban térddel magam elé tenni, s utána már nem volt nehéz dolgom. A Ferencváros ezután átadta a teret a Rábának. Miért? — Kissé elfáradtunk. Ráadásul az járt a fejünkben, hogy ezzel az eredménnyel ki kellene húzni a félidőt. Aztán bejött a „hibapont”, mert az ETO szépített, és újra szoros lett a meccs. Szünetben mondtuk is egymásnak, hogy nagyon figyeljünk, mert a Rába biztosan nekid uralja magát.. Így is történt, de ez végül nekünk kedvezett. Lekontráztuk őket és negyed óra alatt eldőlt a mérkőzés. Közben kihagyott egy nagy ziccert... — Sajnos, bal lábra jött a labda, s azzal nem vállaltam el a lövést. Jobb belsővel el akartam nyesni a hosszú sarokba, de külsővel találtam el, és így Kovácsnak maradt esélye a védésre. „ Mit szólt ahhoz, hogy a Rába edzője lecserélte Pécs idét, és a friss embert, Csikóst bízta meg az őrzésével? — Semmit. Azt hiszem, én olyan játékos vagyok, hogy ha az első húsz-harminc percben sikerül gólt lőnöm, akkor nagyon nehéz tartani, annyira tűzbe jövök. Most ezen kívül segített az is, hogy Bánki remekül irányított, jobbnál jobb labdákat kaptam tőle. „ Jelent-e garanciát szerdai játékuk szombatra, a Vasas ellen? — Attól tartok, hogy nem. Mi képesek vagyunk akárkitől kikapni. Amikor nagyon kell, akkor kivágjuk a rezet, de ezt nem ártana állandósítani. És jó lenne rájönni, hogy egy olyan Fradiból, amelyben szerintem a szerdai teljesítménynél is több van, gyakran miért nem jön ki még ennyi sem? . .. Pajor-Gyulai László MÁS IS TÖRTÉNT... Tatabányai céltáblák Tatabányán a lelátón egy maroknyi csoport felváltva szidta Somogyi Jenőt, az MLSZ elnökét, majd a változatosság kedvéért a Honvédból Fitost, Sasst és Kovácsot. A szövetség első emberét azért, mert ország-világ előtt elmondta, amit másoknak már régen meg kellett volna tenniük, hogy tudniillik miért nem kapta meg a többiekkel együtt a három kispesti válogatott is a szükséges úti okmányokat a belgiumi utazáshoz. Azért pocskondiázták, hogy miért teregette ki a szennyest. A játékosokat pedig — attól függően, hogy éppen kinél volt a labda — kórusban szapulták. Fitosnál „felemlítették”, hogy ne a tatabányai Moldvánt terítse le, hanem a rendőrrel kezdjen ki (ittas vezetés miatt folyt ellene eljárás). Kovácsnak és Sassnak pedig kemény valutát ígértek, ha feljönnek a lelátóra __ Minden személyeskedés sértő. Főleg, ha durva útszéli hangnemben történik. A Tatabányán hangoskodó „szurkolók” is jobban tették volna, ha inkább saját csapatukat buzdítják. A legjobb persze az lenne, ha nem volna ok a pocskondiázásra. Hogy Fitos, Kovács és Sass „céltábla” lehetett, ezért ők a hibásak. Számukra is alapvető kötelesség a törvények betartása. De ha már hibáztak, akkor arról nem szabad hallgatni. Ha jócskán megkésve is, de most legalább lépett az MLSZ. Sőt, tovább is ment! Somogyi Jenő nyilatkozta lapunkban: ha legközelebb ilyen ügyek a válogatott utazása előtt derülnek ki, akkor az elkövető (k) búcsút mondhat (nak) a címeres meznek! És még a három játékosról valamit. Fitos elindított egy durva sorozatot Tatabányán azzal, hogy Moldvánnak betartott. Utána senki sem kímélte a kispesti fiút. Aki találkozott vele, „adott neki”. Alig maradt olyan testrésze, amelyik kimaradt volna a törlesztésből. Sasst lecserélte Bicskei, mert nem játszott igazán jól. Kovács Kálmán a pályán maradt, de nem sok vizet zavart. Nem hisszük, hogy végül is a rosszindulatú bekiabálások vették el a kedvét. Úgy tűnik, felébe szállt a dicsőség, egyegy rézsikeréből kíván élni. Ám ez még a magyar mezőnyben is kevés! V. B. Lőrincz az FC Hakka játékosa lesz Nemrég finnországi próbajátékon vett részt Lőrincz Sándor, a PMSC 33 éves labdarúgója. A játékost a Tamperétől 30 kilométerre levő, 30 ezres lélekszámú kisváros, Vaikeakoski csapata, az FC Haikka vezetői hívták meg, hogy személyesen is meggyőződhessenek arról, mire képes? Lőrincz a Hakkában egy tamperei edzőmérkőzésen mutatkozott be, az ellenfél egy másik első ligás együttes volt. A Hakka 2-0-ra kikapott ugyan, de a magyar fiú nem okozott csalódást. Pedig eléggé zavart, hogy csarnokban, műfüvön játszottunk. Azon másként pattan a labda, gyorsabb a játék — mesélte az expécsi játékos. Hogy Lőrincz nem beszél a levegőbe jó bemutatkozását illetően, arra bizonyság, hogy a próbajáték másnapján szerződést dugtak a finnek az orra alá, amit ő alá is írt! Ebben az áll, hogy 1988. április 1-jétől, 1989. november 30-ig lesz az FC Hakka játékosa. Ha pedig hosszabbítani akarnak a felek, azt is megtehetik. A finnek azt szeretnék, ha Lőrincz már április 5-én úgy jelentkezne Stuttgartban, ahol a Hakka edzőtáborozik, mint az ő játékosuk. Odafent északon egyébként a bajnokság április 25-én kezdődik, és október 5-én ér véget. Azzal, hogy Lőrincz aláírt a finneknek, letette a voksát a külföldre szerződése mellett. Ahhoz viszont, hogy kimehessen, még az MLSZ és az ÁISH jóváhagyása is szükséges. NÉPSPORT 3 A Népsport székében: Szusza Ferenc klasszis kapus kerestetik A magyar labdarúgás sokkezdetes pontja közül az egyik legérzékenyebb az égető kapuskérdés. A mérkőzések végső kimenetele döntő mértékben függ az ő lelkiállapotuktól, tudásuktól. Szándékosan tettem az első helyre a mérkőzésekkel járó feszültség, felelősség elviselését. Ugyanis meggyőződésem szerint ezen a téren vannak a legnagyobb gondok. Hoszszú edzői pályafutásom során gyakran találkoztam olyan kapusokkal, akik a hétközi előkészületi mérkőzéseken, vagy a tréningeken káprázatos dolgokat produkáltak, aztán a bajnoki meccseken inukba szállt a bátorság, tudásuknak csak töredékét tudták nyújtani. Egyszerűen képtelenek voltak elviselni az NB I légkörét, a vállukra nehezedő feszültséget! Sajnos, válogatott mérkőzések egész sora bizonyítja ennek a megállapításnak az igazát. És ami még ennél is szomorúbb: fontos nemzetközi mérkőzések, világbajnokságok sorsdöntő találkozóit hívhatnám tanúbizonyságul. Olyan meccseket, amikor az esetleges súlyos szakmai hibákat, taktikai és felkészülési melléfogásokat le lehetett egyszerűsíteni azzal a megállapítással: a kapusokon múlt minden. Ezek után, azt hiszem, időszerű, hogy a Népsport székében ezzel a témával foglalkozzam. Bevallom, nem vagyok könnyű helyzetben, mert a forduló során szerzett benyomásaim, tapasztalataim mellett azt várják tőlem — s ez természetes szurkolói igény —, hogy a válogatott keret kapuvédőiről is mondjak néhány szót. Az az igazság, hogy cseppet sem irigylem Bálint Lászlót, mivel az egyik legégetőbb gondja az, hogy ki legyen majd a háló őre a világbajnoki selejtezőkön? Disztl Péter tehetségét nem vonom kétségbe. Sőt, a legjobb magyar kapusok közé sorolom. De mégsem vagyok elégedett az utóbbi hónapokban nyújtott teljesítményével! A hazai bajnoki meccseken többnyire nem okoz csalódást, de a nemzetközi összecsapásokon — lásd a Bp. Honvéd kupameccseit — pontosan az a baja, amiről az elején beszéltem. Nem tudja azt a teljesítményt produkálni, amit mondjuk a kispesti klub színeiben láthatunk tőle a Ferencváros vagy a Rába ETO ellen. Láthatólag ideges, remeg a lába, különösen ha külföldön kell védenie. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha most legutóbb Brüsszelben jó napot fogott ki. IpspiW 9 Iptfinih formában Andrusch van. Hétről JolCillig 3 ilgJODD hétre a Vasas egyik legjobbja, s mindenekelőtt a vonalon csodálatos dolgokra képes. Ám láthatóan gondban van, ha az ellenfél belőtt, beívelt labdákkal próbálkozik. Elsősorban a termete miatt — nem éppen ideális kapusaikat — gyakorta arra vár, hogy a kapu elé hulló, veszélyesen csavarodó labdákat a hátvédek hárítsák, fejeljék el. Ennek ellenére ma őt érzem a legmegnyugtatóbb megoldásnak. Bár az is igaz, hogy az olyan tipikusan brit stílusban játszó együttesek ellen, mint a két ír válogatott, vagy az április 27-én Budapesten fellépő angol csapat, Andrusch feltehetőleg gondban lesz. Ezek nem éppen ínyére való összecsapások, s talán az elmondottak miatt is keres más megoldást is Bálint László, amikor Szendreit Malagából meghívja a válogatott keretbe. S ezzel lényegében elérkeztünk a forduló során szerzett legfontosabb tapasztalatomhoz. Szembetűnő, hogy kevés kivételtől eltekintve a jelenlegi NB I-es kapusok mennyire nem tudnak kimozdulni a gólvonalról! Vagy ütemet tévesztenek és késve indulnak ki a beadásokra — ilyenkor a felugró csatárral szemben már vert helyzetben vannak —, vagy pedig félszegen, nyim-nyám módon próbálnak játékba avatkozni. Márpedig a kapu őrei számára a gyámoltalanság, a gyávaság egyenlő azzal, hogy megkérdőjeleződik szakmai alkalmasságuk! A másik probléma a helyezkedés, amellyel, ha okosan és ésszerűen él a kapus, akkor nagyon sok nehéz szituációt meg tud oldani. Ám ezt nem lehet felnőtt fejjel megtanulni! Akinek ez gyermekkorában nem válik a vérévé, az később nem tudja behozni lemaradását. És ez felvet még egy kérdést: hogyan tanítjuk a fiatal kapusokat, milyen is a képzésük? Viszszatérve az előző gondolathoz, meggyőződésem, hogy sok hárítható gól abból adódik, hogy a háló őre nem a kézenfekvő megoldást választja, hanem ehelyett a saját hibáját próbálja korrigálni. Ilyenkor aztán az óriási repkedés, a látványos vetődés sem segíthet. Van még két visszatérő hiba. Az egyik a kapusok némasága, a másik pedig a rossz indítás i Ivnarta látni olyan kapusokat, akik nem irányít VijuAUI la fillonják hátvédeiket, hanem némán végig álldogálják a meccseket, holott nekik kellene a legbiztosabb támpontokat, tanácsokat adni a védőknek. NB I-es kapusaink indítása is legtöbbször kriminális. Főleg lábbal hozzák — pontatlanul — játékba a labdát, mert az edzéseken nem gyakorolják eleget a kirúgást, vagy a letett labdából való hosszú ívelést. A fiatal, reményteljes hálóőrök közül nekem Brockhauser és Petry tetszik leginkább, jó fizikai adottságaik vannak, s elég magabiztosak is. Most minden azon múlik, hogy mennyire lesznek szorgalmasak. Ugyanis ez a poszt az egyik legmunkaigényesebb. A futballisták közül a kapusoknak kell leginkább szenvedniük, verejtékezniük az edzéseken. És ők a mezőny legkiszolgáltatottabb emberei... NB I