Nemzeti (nép)Sport, 1990. augusztus (1. évfolyam, 139-168. szám)
1990-08-01 / 139. szám
1. 139. ♦ 1990. augusztus 1 ISI Labdarúgás | Egy kis történelem A Tisza-partiak ötvenedik élvonalbeli rajtja Szeged SC (Szeged Sport Club, alapítási éve: 1899 — SZAK néven, színe: kék-fehér-fekete, címe: 6720 Szeged, Dózsa György u. 2., a sportpálya címe: Felső-Tisza-parti stadion, 6720 Szeged, Felső-Tisza-part 35., befogadóképessége: 20 000). Út az első osztályig A vidéki futball egyik legnagyobb múltú csapata 1989. tavaszán ünnepelhette fennállásának 90-ik évfordulóját. A Tisza-parti városban néhány sportolni vágyó ifjú alakította meg 1899. május 22-én a mai SzSC legrégebbi jogelődjét, a Szegedi Atlétikai Klubot Az akkor még piros-fekete színekben játszó egyesület labdarúgói 1907-től folyamatosan részt vettek a dél-kerületi bajnokságban, kétszer is országos vidékbajnokok voltak (1921, 1922), fél tucatszor pedig kerületi bajnoki címet szereztek. 1926—27-ben, a profizmus bevezetésekor írták ki először az országos bajnokságot (addig a budapestit tekintették annak), amelyen az FTC, az Újpest, az MTK (Hungária), a Vasas és a Kispest mellett a mai SzSC legendás hírű jogelődje, a SzAK- ból alakult Szegedi Bástya is alapító tagnak számított. Egy sportkuriózum: az első szegedi profiklub nevét az egyesület akkori mecénásáról, Bástyát Kloltzer Tivadarról kapta. 1926. augusztus 29-én, az újszegedi SzAK-pályán, az első élvonalbeli meccsükön: Szegedi Bástya—Nemzeti SC 4:2 (1:1), összmérleg (1926. augusztus 29.—1985. június 10.) 1259 373 285 601 1775 — 2557 1031 pont. V ... Szakosztálytükör Az első csapat (NB II. Keleti csoport: 1. 30 18 7 5 52-24 61 Leboniczky Imre, Szabó Gyula, Takács József, Kovács József, Barna Gábor, Bogdán István, dr. Kovács Gábor, dr. Tóth János, Kun Lajos, Bárány Mihály, Hegyes,halmi Tibor, Magyar József, Puskás István, Bojics Milisav, Sahin Dezső, Bolvári József, Kanalas Csaba, Nagy Zsolt, Kisistók András, Bóka Ferenc, Csányi József, Vas Zsolt, Török Zsolt, Pillinger Béla, Széchenyi Gábor, Gréczy Gábor, Süli Péter, Tóth Zoltán. Edző: Kovács Ferenc. A tartalékcsapat (megyei I. osztály): 1. 28 21 2 5 76-27 65 Demeter István, Nagy Róbert, Bóka Ferenc, Nagy Zsolt, Csányi József, Vas Zsolt, Gréczy Gábor, Puskás István, Széchenyi Gábor, Ruzsán Zsolt, Simon Szilveszter, Botlik Róbert, Süli Péter, Koszó Zsolt, Csikó András, Csonka Péter, Dzsamal Abdul. Edző: Portörő Gábor Az ifjúsági első csapat (XB II, Kelet csoport): 7. 30 14 7 9 57-33 49 Kopschitz Péter, Krajczár István, Fekete Imre, Nagy Szabolcs, Lévai László, Kiss Csaba, Kispál Csaba, Kun Tamás, Juhos Péter, Tölcséres András, Hűvös Gábor Szabó Árpád, Illyés Gábor, Szilágyi Tamás, Szekeres Gábor, Polonkay Roland, Buchholz Gábor, Sándor Miklós, Kubák Balázs, Temesvári Zsolt. Edző: Tóth Győző. A serdülő első csapat (NB II, Keleti csoport) : 1. 3# 25 3 2 125-178 Dobó Csaba, Budai Attila, Kubák Ákos, Tanács Zsolt, Vörös Csaba, Kovács Gábor, Zámbori Gábor, Tariján György, Martonosi Péter, Koczkás László, Májer Ferenc, Tóth András, Bugyinszki Tamás, Várszegi Richard, Várszegi Norbert, Kiss Sándor, Mészáros Péter, Kiss Csaba, Komlósi András. Edző: Lóczi István. BAJNOKSÁGON INNEN, BAJNOKSÁGON TÚL Szegedi szövetség a státusztisztázás jegyében 1989. június 25., ££ed. Sz6-Tisza-parti stadion ... A Szeged SC—Vasas NB I-es osztályozó visszavágó mérkőzés kilencvenedik percében 0-0-ás állásnál — az első találkozó a Fáy utcában 1-1-es döntetlennel végződött — 18 ezer boldog hazai szurkoló mámorosan skandálja: „NB I, NB I!” Az állóhelyről ezrek és ezrek indulnak a küzdőtérre, hogy vállaikra emeljék a játékosokat. Másodpercekkel a befejezés előtt Komjáti a bal oldalon iramodik meg, s a szegedi kapu felé irányítja a labdát, ahol Bogdán és Szabó Gyula között-mellett Szabadi vár, az utolsó lehetőségre. A felszabadítás rutinfeladatnak tűnik, ám a légtérbe emelkedő Szabó Gyula kézzel ér a labdához. A döbbenet pilanata megálljt parancsol az ünneplésre induló tömegnek. Németh Lajos játékvezető annak rendje és módja szerint a 11-es pontra mutat, Szabadi pedig belövi a büntetőt. ___ _ _ __,5 ! I. " helyosztót köve-Cai...írM tge!! hetekig puskaporos volt a hangulat az együttes öltözőjében. Pataki Tamás vezető edző időközben a KSC mestere lett. A néhány napos interragnum idején több kulcsjátékos a távozás mellett döntött. Takó és Major Békéscsabára igazolt, míg Varga Ausztriában folytatta pályafutását. Az NB I küszöbén elbotló társaságot hovatovább a széthullás réme fenyegette. Mígnem július elején egy nagy tekintélynek örvendő, a játékosokkal csakhamar szót értő szakember került az együttes élére. Amikor Kovács Ferenc a Szeged SC szolgálatába szegődött, félreérthetetlenül hozta a vezetők tudomására, csak akkor jön, ha az élvonalba jutás a cél. A korábbi pályaedző, Szalai István, aki július 1-jén lépett az Újpestre távozott Kovács Ferenc örökébe, a következőképpen emlékezett : — A Vasas elleni sikertelen ISO percet követően, egy hitehagyott társaság kezdte felkészülését. Kovács Ferenc érkezésére azonban egy csapásra megváltozott a hangulat. A mesteredző mindenekelőtt önbizalmat csöpögtetett a játékosokba, majd igyekezett megnyerni őket közösen elhatározott tervünknek. Az állomány képességének felmérése után úgy döntött, hogy a biztonságos védekezésre helyezzük a hangsúlyt. Jó húzásnak bizonyult, hiszen sem a védelemben, sem a középpályán nem rendelkeztünk gyors labdarúgókkal, ráadásul csatáraink technikai felkészültsége és kombinációs készsége sem indokolta a támadások mindenáron való erőltetését, só számítása bevált. A mesteredző védekezési zóna leszűkítésével, a támadási terület megnyújtásával mintegy tőrbe csalta ellenfeleit a Szeged SC, egyszersmind időben vetélytársai tudomására hozta, ki az úr a Keleti csoportban. Az 5. fordulótól élen álló Tisza-parti gárdát elsőként az otthonában játszó Kazincbarcikának sikerült legyőznie a 14. fordulóban. Az egyetlen őszi veresége mellett két döntetlent és 12 győzelmet elkönyvelő őszi bajnok hétpontos előnynyel vonult téli pihenőre. A tekintélyes előny, a közönség színvonalasabb kiszolgálása, továbbá a technikás Pillinger visszatérése, mind a támadóbb szellemű küzdőmód mellett szólt, s a vezető edzővállalkozott is az ősszel kényelmesnek bizonyult öltöny átszabására. A tavaszi idény első három fordulójában sziporkázott a Szeged SC, egyaránt 4-4 gólt lőtt, sorrendben a Metripondnak, a Szegedi Dózsának és a Salgótarjánnak. Később a csillogást szürkeség váltotta fel. Piringer kiválását követően főleg a hazai mérkőzéseken vergődött a támadósor. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tavaszra készült új zakójában kényelmetelenül feszeng a társaság. Kovács Ferenc e nyék okát, egy ideig mégsem változtatott. Még a nyár eleji beszélgetésünk alkalmával, kérdésemre válaszolva mondta el, hogy azért nem rendelt el azonnali „öltönycserét”, mert egy olykor 12 ponttal is vezető együttes öltözőjében nevetséges olyan kéréssel előállni, hogy fiúk, mától kezdve ismét bekkelünk. Azt a bizonyos utolsó csöppet a pohárban a Debreceni Kinizsitől május 13-án, Szegeden elszenvedett vereség jelentette. A váltást egy héttel később a Mezőtúr bánta. Az idegenben elért 4-0- ás győzelmet követően a listavezető az utolsó előtti fordulóban immár bajnokként vágott vissza a második helyezett Kazincbarcikának. A házi gólkirály Kun és dr. Kovács lett 10—10 góllal, míg Barna 9, a védő Szabó Gyula pedig 7 gólt szerzett. A vezetőedző értékelése alapján Leboniczky, Szabó Gy., Bogdán, Kun és Takács József volt a legjobb. A jövő szempontjaiból biztató, hogy Puskás, Vass Zsolt, Tóth Zoltán, Csáni, Süli, Széchenyi és Gréczy személyében, tehetséges saját nevelésű játékosok is bontogatják szárnyaikat. — Kovács Ferenctől, akitől rengeteget tanultam, s akire jó szívvel gondolok, egy többé-kevésbé kialakult, becsvágyó csapatot örököltem. Nagy változásokat nem tervezek, de azért néhány újdonsággal kirukkolunk — magyarázta a 45 éves szakvezető. — Kun elment Belgiumba, helyette megszereztük a Szegedi Dózsa gólerős csatárát, Aprót. Hatékony támadójátékunkért sokat tehet a Békéscsabáról viszszatért, saját nevelésű Kemenes is. A Békéscsabára távozott dr. Kovács szerepkörét a Komlói Bányászból igazolt Takács Zoltán veheti át. Az újpestivé lett Szabó Gyula utódjául a román második ligás aradi Strungul védőjét, Mihalachet szemeltük ki. Ugyancsak velünk gyakorol klubtársa, Újvári és a Jiul Petrosani 250 első ligás szerepléssel büszkélkedő középpályása, Baluta is. A SZEAC és jogutódjai 1965 óta nyolcszor bizonyultak könnyűnek az élvonal mérlegén. Egészen pontosan 9 az a 8, ám 1970-ben a bajnokság átszervezése miatt nem volt kieső. A szűkebb pátriájához ragaszkodó edző és játékosai összefogása végre tisztázhatja a csapat negyedszázada felemás — se nem NB I-es, se nem NB II-es — státusát. Thékes István Pénztárca — Nem vagyunk krőzusok, ám a sajtóban lépten-nyomon napvilágot látó szegénységünk sem igaz —— jelentette ki Farkas Zoltán, a klub labdarúgást felügyelő elnökhelyettese, a szakosztály elnöke, majd így indokolt: — 1990-ben 25-26 millió forintból gazdálkodunk. Az Alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat 6 millió forintos támogatásban részesít, míg a megyei tanács 4 milliót utal át számlánkra. Vállalkozásaink 10 milliót hoznak a konyhánkra, s mindehhez járul 5-6 millió forintot kitevő saját bevételünk. Vita tárgyát képezheti, hogy ez az összeg sok avagy kevés. Annyi viszont bizonyos, hogy amióta fölkértek a labdarúgó-szakosztály irányítására, azóta mindenkor időben és hiánytalanul eleget tettünk fizetési kötelezettségeinknek. Miként labdarúgóink, úgy mi, vezetők is tudatosan készültünk az NJl I-re. Az év elején 25 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre, azonkívül még februárban kidolgoztuk ösztönzési rendszerünket, amelynek alapjául várható vetélytársaink — Debrecen, Békéscsaba, Siófok, Szombathely és Csepel — költségvetése szolgált. Mindenkit megnyugtatok, lesz miből fizetnünk a pontpénzeket. Hála előrelátásunknak, a lejáró szerződések megújítására épp úgy futotta, mint új játékosok igazolására. Most azon fáradozunk, hogy eleget tegyünk az MLSZ biztonsági előírásainak. Ennek érdekében háromnegyed millió forintot költünk a Felső-Tisza-parti stadion nézőterének átalakítására. Véleményem szerint a legfontosabb az lenne, ha a szurkolók magukénak éreznék csapatukat, s megvásárolt belépőikkel, valamint bérleteikkel egyszersmind anyagi támogatásban részesítenék a klubot. Bajnoki helyezések A Tisza-partiak korábban 47 befejezett és két félbeszakadt (1944 ősz, 1956) élvonalbeli küzdelemsorozaton vettek részt, így idén augusztusban éppen ötvenedszer rajtolhatnak a legjobbak között! Ez vidéki csúcs, még akkor is, ha kizárólag a ténylegesen befejezett pontvadászatokat tekintjük. Íme, a 47 hivatalos első osztályú idény szegedi helyezései: Egy bronzérem (1940—1941- ben), 4. hely: négyszer (legutóbb 1945—46-ban), 5. hely: háromszor, 6. hely: egyszer, 7. hely: háromszor, 8. hely: hatszor, 9. hely: négyszer, 10. hely: kétszer, 11. és 12. hely: négynégy alkalommal, 13. hely: egyszer, 14. hely: ötször, 15. hely: háromszor, 16. hely: négyszer, 17. és 18. hely: egy—egy alkalommal (a negatív csúcs időpontja: 1977—1978.). A szegediek „legősibb” élvonalbeli ellenfele a Ferencváros: 1926—1985 között 95-ször találkoztak és ez a legnagyobb hagyományú párharc vidék-főváros viszonylatban! További sorrend (zárójelben a mérkőzésszám): Bp. Honvéd (93), Újpest (92), MTK-VM (93), Vasas (67, Csepel (65, Haladás (58) és Rába ETO (54). Kupusösszesítés A nemzetközi kupákban eddig csak egyszer indulhattak: 1935-ben, már a Közép-Európa Kupa első fordulójában alulmaradtak a sokszoros csehszlovák bajnokcsapattal szemben. (Szeged—Slavia Praha 1:4 és 1:0). Az eddigi ötven Magyar Kupa-sorozaton hatszor végeztek a dobogón. Válogatottak/ gólkirályok Az SzSC jogelődjeiből eddig tizennégyen kerültek be a nagyválogatottba. A legjobbak: Korányi I. Lajos (40, de más klubokból is volt válogatott), Tóth György (15, más klubokból is), Wéber Lajos (6, más klubból is szerepelt), Pálinkás József (5), Korányi II. Mátyás (4), Beneda István, Gyarmati-Gyurcsó János és Gilicz István (3—3), valamint Solti I. Mihály és Baráti Lajos (2—2 szerepléssel). Szinte hihetetlen, de 1957. óta nem játszott a nemzeti tizenegyben a szegedi klubból senki... Az egyesület még NB I-es gólkirályt is adott a magyar futballnak. Kalmár György 1941—42-ben 35 találattal lett első! Összeállítások Végezetül négy korszak négy híres szegedi csapata következik. Az 1940—41-ben bronzérmes gárda: Tóth György — Szabó, Raffai, Ladányi — Baráti, Berták, — Bognár, Kisutzky, Kalmár György, Mester, Nagy Antal. Edző: Besser Tibor. Az 1945—46-ban negyedik helyezett gárda: Ludas (Bakó) — Szabó (Galgóczi), Gyuris — Ladányi, Baráti, Kakuszi — Báló, Hernádi. Vörös Harangozó, Nagy Antal. Edző: Priszlinger Ferenc. Az50-es évek legkiválóbb együttese, az Sz. Honvéd: Palotai — Sípos, Mednyánszky, Bodzsár, — Baráth, Macsali — Bojtos, Cziráki (Machos), Csáki, Ráday, Rózsavölgyi. Edző: dr. Kalocsay Géza. Az 1961-ben hatodik helyezett SzEAC együttese: Mészáros — Benák (Szabó), Portörő (Kürtösi), Vass — Baráth (Dezsőfi), Zallár — Nemes, Reményik, Hajós, Polyvás, Nyári (Boros). Edző: Gyarmati-Gyurcsó János, majd Szűcs György. Vitos György NEMZETI (nép)SPORT 3