Nemzeti Sport, 1994. március (5. évfolyam, 60-87. szám)

1994-03-03 / 60. szám

4 NEMZETI SPORT Magyar Kupa, nyolcaddöntő • Magyar Kupa, nyolcaddöntő • Magyar Kupa, nyolcaddöntő Papírforma Kispest-HFC­Rákóczi-Kaposcukor 6-0 (1-0) Kispest, Bozsik-stadion, 2500 néző. Vezette: Stamler (Szabó Z., Cserna). KISPEST-HONVÉD: Brockhauser - Csábi - Emmy, Plókai - Szabados, Forrai, Pisont, Vincze - Stefanov, Orosz, Hamar. Edző: Martti Kuusela. RÁKÓCZI-KAPOSCUKOR FC: Ferencz - Vágó - Pammer, Novák, Köves - Nagy, Horváth, Harsányi, Neubauer - Csernyi­­jenko, Kiss. Edző: Horváth Lajos. CSERE: Szabados helyett Illés a szünetben, Stefanov helyett Tóth az 56., Csernyijenko helyett Szintai, Nagy helyett Solymosi, mindkettő a 69. percben. GÓLSZERZŐ: Orosz a 16., Illés a 61., Orosz a 64., Hamar a 68., Orosz a 74., Hamar a 92. percben. SÁRGA LAP: Plókai (felrúgta Csernyijenkót) a 37., Harsányi (leterítette Stefanovot) a 48., Nagy (szándékos kezezésért) az 57. percben. SZÖGLETARÁNY: 22:1 (15:0). (Koppány György felvétele) Játékvezetőcserével kezdő­dött a találkozó, mert a kijelölt Nagy László megbetegedett, így Stamler helyettesítette. 16. perc: Orosz vezette fel a labdát, a tizenhatos előtt szök­tette Hamart. A bal szélső egy csel után okosan középre gurí­tott és az érkező Orosz öt lé­pésről a jobb sarokba perdített. 1-0 17. perc: Emmy szerelt a saját térfelének közepén, átadásából Forrai ügyesen továbbított Stefanov elé, a jobbszélső egy védőtől zavartatva, tizenhat méterről a jobb sarokra lőtt, Ferencz azonban gyors vető­déssel megfogta a labdát. 27. perc: Orosz jó tizenöt mé­teres vágta után 25 méterről lőtt, a labda kipattant a páncél­mellényt öltő Ferenczről. 46. perc: Vincze 22 méteres lövését szögletre öklözte Fe­rencz kapus. 61. perc: Hamar cselezgetett a tizenhatos vonal előtt, elütöt­ték, de Illéshez került a labda. A csereként beállt középpályás két lépés után nagy gólt ra­gasztott a bal felső sarokba. 2-0 64. perc: Hamar viharzott el a jobb szélen, beadását Ferencz kiejtette a tizenegyes pontnál, Orosz ott termett és az üresen maradt kapuba helyezett. 3- 0 68. perc: Vincze lefutott a bal szélen az alapvonalig, vissza­gurított, Hamar a balösszekötő helyéről, 13 méterről a jobb sarokba lőtt. 4- 0 74. perc: Pisont pazarul ug­ratta ki Oroszt, a középcsatár, ha lehet, még pazarabbul nyeste el a labdát a kifutó kapus mel­lett a bal alsó sarokba. 5- 0 92. perc: Hamar tette fel az i­­re a pontot, nagy száguldás után a kifutó kapus mellett a jobbösszekötő helyéről a kapu jobb oldalába gurított. 6- 0 Ami azt illeti, mindenkit meglepett, hogy a kispestiek Kaposvárott vergődtek, és örül­hettek a 2-2-es döntetlennek. Úgy indult a mérkőzés, hogy az NB I-es csapat saját pályáján sem remekel majd, hiszen hat­van percig minden rosszat el lehetett mondani játékáról. Ez még igaz akkor is, ha Orosz a 16. percben megszerezte a veze­tést, s tulajdonképpen ezzel egyértelműen eldőlt már a to­vábbjutás sorsa. A kispesti le­génység egy órán át siralmas produkcióval lepte meg szurko­lóit. Enervált, fáradt, öreguras társaság benyomását keltette. A hazai játékosok szinte minden elképzelés nélkül rugdosták a labdát, sok technikai hibát vé­tettek, egyszerűen érthetetlen volt amit műveltek. A lelátón többen megjegyezték, hogy „túl van edzve ez a csapat". Voltak keményebb, sőt nyomdafestéket nem tűrő megjegyzések is, de a fiúkat ott a pályán ez nem za­varta. Úgy látszik, kicsit leke­zelték az ellenfelet, bár az az igazság, hogy a kaposváriak is elég gyengén muzsikáltak, szin­te megadták magukat a Bozsik­­stadionba érkezés pillanatában. Nehéz elképzelni, hogy tudott ez a csapat Kaposvárott 2-2-t játszani a bajnokkal. Aztán a 60. perctől mintha valami meg­csípte volna a kispestieket, mert ettől kezdve elkezdtek futbal­lozni. Tetszetős támadások, [ Boross Dezső lazar akciók és nagyszerű gó­­ok követték egymást. Különö­sen Hamar volt elemében, aki balszélső létére többet tartózko­dott jobb oldalon és egymás után hozta helyzetbe társait. Egy szó, mint száz, élvezetes harminc percet produkáltak a honvédosok. Ez már tetszett közönségüknek, sűrűn csattant a taps, „bajnokcsapat" hangzott innen, onnan is. Valahogy úgy kellett volna mérkőzést kezdeni, ahogy a hatvanadik perctől játszott a piros-fekete társaság, mert a szombaton kezdődő bajnoki nyitányon Vácott nem tehetik meg a kispestiek, hogy egy órán keresztül csak sétálgassa­nak a pályán. Az a teljesít­mény, ami addig látható volt, a Honvédtól bizony még az NB III-ban sem felelne meg. Mindent összevetve a 6-0-ás gólkülönbségből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, mert valamikor régen a bajnok és egy NB III-as csapat között minimum ennyi különb­ség azért volt. A Kispest-Honvéd összesí­tésben 8-2-vel jutott a legjobb 8 közé. JO: Orosz, Hamar, Illés, ill. Neubauer, Harsányi. MARTTI KAUDELA: - Egy mérkőzés kilencven percig tart, játékosaimnak volt türelmük kivárni, hogy kidomborodjon a taktikai és technikai fölényük. Ez vezetett nagy gólkülönb­ségű győzelmünkhöz. HORVÁTH LAJOS: - Hatvan percig álltuk a sarat, utána azonban kiütközött a két osz­tály különbség. Bár nagy gólkü­lönbségű vereséget szenved­tünk, de ez nem tör le bennün­ket, mert mi elsősorban a baj­nokságra készülünk. Ez itt a labda... - mutatja Pisont a piros-feketék karmestere a kaposváriaknak tartott szerdai futballórán Góltalan rugdosódás Debrecen-Újpesti TE 0-0 Debrecen, Vágóhíd utcai pálya, 6000 néző. Vezette: Kurmai (Vida, Zvolenszky). DVSC: Horváth B. - Balogh, Gojan, Kondás, Pető - Dombi, Madar, Sándor T. - Buliga, Toderás, Gracsov. Edző: Garamvölgyi Lajos. ÚJPESTI TE: Praj - Medgyessy, Aczél, Molnár, Szlezák - Bérczy, Kozma, Véber, Egressy - Belvon, Kovács L. Edző: Garami József. CSERE: Véber helyett Túri a 60., Belvon helyett Horváth P., a 70., Buliga helyett Szatmári a 80., Gracsov helyett Papp a 89. pecben. SÁRGA LAP: Gojan (Egressy buktatásáért) a 48., Buliga (Túri felvágásáért) a 75., Toderás (időhúzásért) a 85. percben. SZÖGLETARÁNY: 7:6 (3:2). Debreceni Időzápor Botrányos eseményeknek lehettünk szemtanúi a Debrecen-Újpesti TE Magyar Kupa-mérkőzés után. A helyi rendőrség tétlenül nézte, hogy a stadion bejáratát megszálló - és állítólag diósgyőri „szurkolókkal" megerősített - debreceni nézők egy csoportja, amely az egész mérkőzés folyamán mocskolta az újpesti játékosokat, szinte valamennyi UTE-fut­­ballistát leköpködte és megdobálta. Igaz, a rendőrség később odébb terelte a magukból kivetkőzött dobálódzókat, ám azok még így is „lőtávon" belül maradtak. Az újpestiek busza kőzáporban indult el. Az UTE-futbal­­listák a két üléssor között védték magukat, hiszen a busz három ablaka szétrobbant, ezért­ a kövek már akadálytalanul juthattak l­e a busz belsejébe. Az egyik jól irányzott dobás után az Újpest csapatkapitánya, Szlezák Zoltán a fejéhez kapott. A mentők vitték el, látleletet venni. A csapat órákat töltött egy kihalt buszvégállomáson, s várta, hogy rendbehoz­zák a járművet. Az információ úgy teljes, ha megírjuk azt is, hogy a debreceni klub vezetősége a szétvert busz reparálásá­nak idejére vacsorára hívta meg az újpestieket, M. G. a Lolának. Aztán kiderült, hogy szó sincs semmiféle nekirontás­­ról. A két csapat egyenrangú ellenfélként gyorsiramú első félidőt produkált. Tulajdon­képpen nem volt sok helyzet, de a labda mégis gyorsan „átröpült" a középpályán. Hol a lilák, hol a hazaiak veszé­lyeztettek. Az embernek az volt az érzése, hogy lesz egy gól itt és lesz egy gól ott. Aztán a második 45 percben Sándor Tamás egyre több lab­dát kért el társaitól, amelyeket meg is játszott, az ő ugrásszerű feljavulása is eredményezte, hogy a Loki a mérkőzés ezen időszakában jobban játszott ellenfelénél. A lilák utolsó erejüket össze­szedve megpróbálták lerohan­ni ellenfelüket. Mindenki érezte, hogy a vendégekben benne van a gól. Csakhogy benne is maradt. Végül is az történt a találko­zón, amit a debreceniek aligha­nem elterveztek: a Löki az Új­pesten szerzett góljával már otthagyta a „szentélyt" a Löki. A debreceniek igazi ott­hona az ősszel már az Oláh Gá­bor utcai sporttelep volt, ám az Újpestet nem ott, hanem a Vá­góhíd utcai pályán fogadták. Tették mindezt azért, hogy kíméljék kedvenc stadionjukat, hogy az a bajnoki rajtra min­den igényt kielégítő legyen. A hazai publikumot persze ez mit sem zavarta, hiszen több­ezren bandukoltak ki az új-régi helyszínre is. 30. perc: Sándor Tamás, aki eddig meglehetősen visszafo­gottan játszott, megmutatta, hogy miért is beszéltek róla többet az ősszel a cívisváros­ban, mint a helyi Csokonai Színház teljes társulatáról. A Loki tábor Roby Baggiója olyan labdát tálalt a 16-osra befutó Toderáshoz, amelyet tulajdon­képpen már csak be kellett lő­ni. Ám a csapattárs nem Vialli, éppen ezért nem talált se a jobb, se a bal sarokba, hanem belevezette a labdát a kivetődő Prajba. A hazai közönség egy emberként ugrott talpra, és követelt 11-est, csakhogy a bíró, helyesen, továbbot intett. 40. perc: Gracsov kemény, akár az acél. Az ősszel súlyo­san megsérült játékosnak a Kuznyecovval történt csattanás emléke sem vette el a kedvét a kakaskodástól. Ezúttal Kozmá­val „akasztotta össze a baj­szát", és csoda, hogy nem lett kiállítás a dologból... 50. perc: Gracsov jobb oldali szöglete után Sándor Tamás ívelt fejesét követően már gólt kiáltott az újpestieket nem nagyon kedvelő hazai pub­likum, ám a labda elrepült a felső léc fölött. 62. perc: Jobb oldali újpesti szöglet után a labda a tizen­hatoson belül helyezkedő Ko­vácshoz került, aki fordulásból kapura emelt, ám a dermedten álló Horváth valamint a felső léc fölött elzúgott a labda. Óriási lehetőség volt.... 68. perc: Gracsov ívelt sza­badrúgást a vendég tizenhatos jobb oldaláról. A veszélyesen középre szálló labdára három debreceni is mozdult, de Praj mindenkit megelőzve öklözve mentett. Eddig sem tűnt a meccs szerzetesek szabadidős fog­lalkozásának (aprították egy­mást becsülettel a játékosok), ám a hajrára egyre inkább előtérbe kerültek az indulatok. Ütötték, lökd­öst­ék, s főként rúgdosták egymást a játékosok. Kurmai bíró próbálta legalább a rend látszatát kelteni... 90. perc: Egressy a meccslab­dát rontotta el. A tehetséges új­pesti játékos a tizenhatoson belül, teljesen egyedül tíz mé­terről ballal kapura durrantott, ám a lövés a vetődő Horváth­­ról szögletre pattant. A sarok­rúgásra már nem maradt idő. A képlet olyan egyszerű volt, mint az egyszeregy. Az Újpest­nek a továbbjutáshoz gólt kel­lett szereznie. A közönség en­nek a tudatában helyezkedett el a Vágóhíd utcai pályán, s féltve kedvenceit, arra számított, hogy most akkor a lilák nekirontanak megalapozta továbbjutását, amelyet itthon közepes teljesít­ménnyel ki is harcolt. Az UTE kicsit nagyobb önbizalommal és picivel több szerencsével akár kiverhette volna a debrecenie­ket. A DVSC 1-1-es összesítéssel, idegenben rúgott góljával ju­tott be a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé. Jó: Horváth B., Pető, Sándor T., Gracsov, ill. Praj, Aczél, Kozma. GARAMVÖLGYI LAJOS: -A szombatihoz képest óriásit javult a játékunk. A fiúk bizo­nyították, hogy eredménycent­­rikusan is tudnak játszani. GARAMI JÓZSEF: - A két mérkőzés összképe alapján továbbjutást érdemeltünk vol­na. Sok sikert kívánok a Debre­cennek. Sinkovics Gábor Tudósításunkat támogatta a W­i­ll Targoncák, alkatrészek - Javítás, vizsgáztatás Egyetértés Kft. 4241 BOCSKAIKERT, Németh L. u. 7. Telefon: (52) 384-560, 384-739. Lázcsillapító vendégsiker Kaba-ESMTK-Hungaplast 0-2 (0-1) Kaba, 500 néző. Vezette: Kiss B. (Szabó J., Hidasi). KABA: Vadon - Temován, Takács, Lajtos, Szilágyi - Kacsándi, Horváth, Balogh, Rába - Plókai, Csipke. Edző: Varga Zoltán. ESMTK: Schrettner - Kiss, Vaskó, Farkas, Gabnai - Balás, Hudák, Kalvach - Fehér, Magyar, Balogh. Edző: Ebedli Ferenc. CSERE: Szilágyi helyett Czipf a 46., Balogh helyett Németh a 46., Balás helyett Ócsai az 55. percben. GÓLSZERZŐ: Gabnai az 1., Fehér a 90. percben. SÁRGA LAP: Kacsándi (Balázs felrúgásáért) a 13., Bába (Gabnai elkaszálásáért) a 15., Szilágyi (Feh­ért buktatta) a 31., Balás (Baloghot rúgta fel) a 39., Horváth (Ócsai lerántásáért) a 66., Farkas (Csipke lerántásáért) a 80. percben. SZÖGLETARÁNY: 3:0 (2:0). 1. perc: Rögtön a kezdés után Gabnai kapott egy 40 m­­es átadást, és az ötös jobb olda­li sarkáról lőtt a kapu köze­pébe. 0-1 10. perc: Ternován ragyo­góan lépett ki a jobbösszekötő helyén, hatalmas lövését szépen védte Schrettner. 40. perc: Fehér ugrott ki az elalvó hazai védelem mellett, de mire gólhelyzetbe került, beérték a védők és szerelték. 54. perc: Németh a bal­­összekötő helyéről 10 m-ről jobb lábbal a bal kapufát találta telibe. .75. perc: Fehér hátrahúzásos lövését nagyszerű érzékkel védte Vadon. 90. perc: Fehér egyedül tört a balszélen kapura, középre ka­nyarodott, és 10 m-ről nagy erővel lőtt a kapu közepébe. 0-2 A mérkőzés előtt mindkét edző óvatosan nyilatkozott az esélyekről. Ragyogó, napsüté­ses időben kezdtek a csapatok, az edzőpályán, a főpálya hasz­nálhatatlansága miatt. A ven­dégek úgy kezdték a játékot, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Már a 17. másodperc­ben bevették Vadon kapuját. A hirtelen bekapott gól egy kicsit sokkolta a kubaiakat, de hamar lábrakaptak és formás támadá­sokat vezettek. Helyzetük azonban csak egy akadt, Temován nagy lövését szépen védte Schrettner. Mindkét csapat játékosai sokat szabály­talankodtak, amit a gyorsan kiosztott két sárga lap is jelzett. Ebben a játékrészben a hazaiak nem tudtak mit kezdeni az er­zsébetiek letámadásos harcmo­dora ellen. Ha a játékra nem is, de az iramra nem panaszkod­hatott a gyér számú nézőkö­zönség. A második játékrész is a ha­zaiak fölényével indult, de most már egyre több hiba csús­zott az akcióikba. Negyedóra elteltével a letámadásos taktika ellenszereként a hazaiak a szél­ső játékot erőltették, ám a belőtt, beívelt labdákat vagy a védők mentették, vagy a nagy­szerűen védő ESMTK-kapus zsákmánya lett. A kubaiak óriási mezőnyfölénye ellenére a vendégek kontratámadásai sokkal több veszélyt jelentet­tek. Végeredményben a nagysze­rűen védekező ESMTK gárdája 7-5-ös összesítéssel megérde­melten jutott tovább a Magyar Kupában. Üde színfoltja volt a mérkőzésnek a három já­tékvezető nagyszerű közre­működése. JD: Ternován, ill. Schrettner, Vaskó, Gabnai, Kalvach, Fehér. VARGA ZOLTÁN: - Saját magunkat ejtettük ki a kupá­ból. Sok sikert kívánok a to­vábbjutó fővárosi együttesnek. EBEDLI FERENC: - A kubai futball-lázat az első és az utol­só percben sikerült lehűte­nünk. Támadójátékunkban vál­tozatlanul benne van a nagy gólkülönbségű győzelem lehe­tősége. Sajnálom, hogy nem sikerült öt gólt rúgnunk. Sóvágó Lajos A női OB-I-­zerv Tuvati László Kórház 1-1. FC Femina ’93 4-1 (3-0) Vágóhíd utca, 200 néző. V: Radvánszky. László Kórház I.: Bauerné - Kalocsai - Tóth J., Mester, Mol­nár Anikó - Schumi (Paraoánu), Pribéli, Stefán - Kovácsová, Vrá­­bel (Milassin), Szarka. Edző: Teschner Emil, Magyari László. 1. FC Femina'93: Kiss M. - Nagy M. - Kiss Z., Mészáros, Rácz - Csáti (Fodor), Molnár Ad­rienn, Király, Máté (Császár) - Bökk, Berecz. Játékosedző: Kiss Mária. G: Vrábel, Szarka, Pribéli, Kovácsova ill. Bökk. Jó: Szarka, Pribéli, Mester, Ka­locsai, ill. Nagy M.., Bökk, Mészáros. V. 60. • 1994. március 3. legolcsóbb SZERSZÁM­CENTRUM kis-és nagykereskedés 4025 Debrecen, Miklós u. 45. Telefon/fax: 52/348-653.

Next