Nemzeti Sport, 1994. december (5. évfolyam, 329-355. szám)
1994-12-29 / 354. szám
V. 354. • 1994. december 29. NEMZETI SPORT 5 Kioltó aunűamítol A kiszámíthatóság bizonysága Az előző bajnoki esztendőben a BVSC-Drehelnél rendkívül nagy volt a jövés-menés. A kiesés rémétől fenyegetett vasutasok tavaly közel húsz játékost igazoltak le (Disztl, Dzsinovics, Zemlinszkij, Zentai, Lantai, Bondarenko, Filipovics, Boda, Negrau, Anania, Baba, Kvanduk, Pecha stb.), de ezek közül a legtöbben hamarosan tovább is álltak. Csapatépítésről és a sportforma állandósításáról ilyen körülmények között szó sem lehetett, a bajnokságban - ősszel - kegyetlenül vergődött a fővárosi együttes. Tavasszal már megjelentek az első biztató jelek, s ezt a szakaszt az együttes a képzeletbeli tabella negyedik helyén zárta, de ez a javulás csak a kiesés biztos elkerüléséhez volt elegendőidén nyáron a „mennyiségi" átigazolás helyett a „minőségi" játékosszerzés került előtérbe, a klub kimondottan posztra igazolt, és a játéktudás mellett igen fontos szempont lett a jelölt jelleme, közösségi szelleme, embersége és szellemisége is. A tudatos csapatépítés eredményeként a Szőnyi úton igen jó szellemű gárda állt össze, amelynek tagjai hajlandóak voltak átlépni a tűrésküszöbön az edzéseken is. A BVSC-Dreher tehát nem véletlenül várja a tavaszt a negyedik helyen! Egervári Sándor edző legénysége az őszi idényben elsősorban kiszámíthatóságával hívta fel magára a figyelmet. Mindvégig megbízhatóan szerepelt, amit az is bizonyít, hogy a tizenöt forduló során csupán egyszer került az ötödik helynél lejjebb a tabellán. A csapat „vonata" menetrendszerűen közlekedett, otthonában 66,6 százalékos, idegenben pedig 57,1 százalékos teljesítményt ért el. Az ötvenszeres válogatott Bognár György volt a csapat legmarkánsabb egyénisége. Jól fogta össze az egyébként is remek szellemiségű társaságot, kiválóan irányított, és játékmesterként tizenkét gólt tudott szerezni. Egyik-másik találata valósággal élményszámba ment! Szépségdíjas góljaira még sokáig fognak emlékezni a szurkolók. Nálunk kétszer lett a forduló játékosa, és a Nemzeti Sport osztályzatai alapján ő bizonyult az őszi idény legjobbjának. Érdekesség, hogy az edző osztályozókönyvében nem Bognár áll az első helyen, hanem az idény végére válogatott formába lendült Szalma József. Sőt, a házi teljesítménylistán megelőzte Bognárt a mindössze hét találkozón szerepelt Csábi József is! Ebben egyébként nincs semmi meglepő, ugyanis mindig az edző tudja a legpontosabban, hogy mit kért, illetve mit kapott egy-egy meccsen játékosaitól... Egervári Sándor. Oroszhegyi Károly - A nyáron a hatodik-nyolcadik hely megszerzését tűzte ki célul a vezetőség, ám ezt a tervet a csapatnak sikerült túlteljesítenie mind pontszámban, mind pedig helyezésben. Mivel magyarázható a sikeres nekibuzdulás? - kérdeztük Egervári Sándor edzőtől. - Idei teljesítményünket részben már tavasszal megalapoztuk. Nem szabad elfelejteni, hogy a legutóbbi bajnoki esztendőben úgy kerültük el a kiesést, hogy a tavaszi idényben már magunkra találtunk. - Szereplésüket minden bizonnyal jótékonyan befolyásolta a remek erősítés. Az előző esztendőben szinte kilóra vásárolták a játékosokat, kis túlzással csak az nem igazolt a BVSC-Dreherhez, aki nem akart. Idén már sokkal megfontoltabb volt az átigazolási politikájuk és gyakorlatuk, bár az újonnan érkezettek között is akadt egy-két sérült, illetve „leeresztett" játékos. A heterogén edzettségi állapotú játékosokat miként tudták „közös nevezőre" hozni? - A bajnoki felkészülés nyári szakaszában bízvást támaszkodhattunk a kilencvennégy tavaszán elvégzett jó munkára, valamint azokra a labdarúgókra, akik akkor is velünk dolgoztak, ugyanis ők mindannyian terhelhetőek voltak. A nyáron érkezetteknek viszont be kellett illeszkedniük a - mondjuk így: - másfajta szakmai munkába, az új közösségbe. A jelek szerint ez sikerült is, ma már szinte azonos fizikai szinten vannak labdarúgóink, a munkahangulatra és a csapatszellemre pedig az jellemző, hogy a fiúk alig várják a találkozást, és hogy hétfőnként is örömmel jönnek ki edzésre... Az első négy bajnokin összesen hét pontot tudtak összeszedni, bár az ötödik helyen álltak, játékuk nemigen volt meggyőző. Kikaptak a Ferencvárostól, a Szőnyi úton döntetlenre mérkőztek a Parmalat FC-vel... - Észleltük mi is játékosaink tompaságát, illetve görcsös erőlködését. Törtük is a fejünket, hogy mit kellene tenni. Dr. Mezey György szakosztályigazgatóval egyetértésben, előbb amolyan „beleerősítésre" akartuk felhasználni a kéthetes bajnoki szünetet, ugyanis észleltük, hogy labdarúgóink közel sincsenek azonos fizikai felkészültségi szinten, de aztán a Testnevelési Egyetemen elvégeztetett sportorvosi vizsgálatok kiderítették, hogy korábban egyeseken túl nagy teher volt, azért annyira tompák, mások viszont még mindig erőnléti hiányosságokkal küszködnek. Dr. Petrekanics Máté sportorvos felmérései és következtetései alapján dolgoztunk a kéthetes bajnoki szünetben, és sikerült is közel azonos felkészültségi szintre hoznunk játékosainkat. Ez a tizennégy nap rendkívül fontos szakasza volt az őszi idénynek, ugyanis fordulatot hozott a csapat életében. A harmadik szakaszban, amely az ötödik fordulótól a tizenegyedikig tartott, látványos és gólgazdag mérkőzésen győztünk a ZTE és a Debrecen ellen, nagy csatát vívtunk a Békéscsabával és a listavezető újpestiekkel is, nyertünk Győrött... - ...de vereséget szenvedtek a Kispesttől, majd Nagykanizsán is... - Valójában csak nagykanizsai vereségünk „lógott ki" a sorból. - Na igen, kirívóan passzívan játszva kaptak ki az újonctól, de később „feltámadtak", a hajrában pedig zsinórban nyertek négy mérkőzést, tizenkettő-hármas gólkülönbséggel téve fel a koronát az őszi teljesítményükre. - Igen, ez a periódus volt az őszi menetelésünk negyedik és egyben legeredményesebb szakasza. - A BVSC-Dreher ezen az őszön tényleg nagyot lépett előre, de a saját árnyékán nem tudott átugorni, a jelentős mérkőzések, a tekintélyt alapozó rangadók többségét ugyanis elvesztette. Egyszóval, még nem igazán fajsúlyos együttes. - Még magyar mércével mérve sem vagyunk úgynevezett „nagycsapat", de játékunk már kezd tudatossá válni. A védekezés alapos megszervezését elsődleges fontosságúnak minősítettük, de nemcsak a személyi összetétele változott meg a BVSC-Drehernek, hanem a játékfelfogása is. A védekezési zónánkat idén húszharminc méterrel előrébbb toltuk, ami azt jelenti, hogy az ellenfél támadásait már a középpályásoknak meg kell szűrniük. Hittel vallom: „Nincs jó védelem gyengén védekező középpályások mögött!" Érdekesség, hogy az ésszerűbb mélységi tagozódásnak köszönhetően, aktívabb lett a csapat játéka, a támadószellem fokozódását pedig a harmincnégy-huszonegyes gólkülönbség is bizonyítja. Állítjuk ezt annak dacára, hogy a harmincnégy találatuk többsége szabadrúgásból, illetve partdobás vagy szögletrúgás utáni helyzetből született. Nem mintha szégyellni való lenne ez, hiszen a nemzetközi statisztikák tucatjai bizonyítják, hogy menynyivel több gól születik manapság az úgynevezett fix játékhelyzetekből, mint folyamatos összjátékból... - Legerősebb csapatrészünk a középpályássor volt. Urbányiék nagy területet befutva szűrték meg a támadásokat, idejében értek fel a támadások befejezéséhez, s alaposan kivették részüket a gólszerzésből is. Bizonyságul csak annyit, hogy Bognár György a maga tizenkét találatával (a váci Fülével holtversenyben) az enbéegy gólkirályjelöltje, hogy Komódi öt, Urbányi három, Farkas pedig egy találattal büszkélkedhet. Ha ide számoljuk Szalma Józsi három és Tábori gólját is, nem sok marad a két Zolinak, Kovácsnak és Bükszeginek... A szakemberek felfigyeltek arra is, hogy Bognár György szoros felügyelete, illetve sérülése esetén milyen automatikusan lépett elő irányítóvá Komódi. Mint az igazán jó filharmonikusoknál, úgy lépett a „koncertmester" helyére a legjobb „első hegedűs"... - Megismétlem: eredményeink mögött elsősorban a jó csapatszellemet kell keresni. Az egymásért való küzdés, egymás elfogadása és tisztelete, a játék iránti alázat - régi vesszőparipám! - segíti egyre magasabbra a csapatot. No meg természetesen a biztos szakosztályi háttér, a MÁV és a Dreher bizalma és segítsége. Korábbi beszélgetéseink során gyakran hangsúlyozta, hogy az edzőt csakis a csapata emelheti föl, illetve taszítja mélybe. Fenntartja véleményét? - Természetesen! Egy klub helyezése mindig a játékosok tudásának, értékének és felkészültségének a függvénye. Az edző legfeljebb csak hozzátehet valamit... Edzésvezetéssel, taktikai képzéssel, emberséggel és némi empátiával. No meg szerénységgel tesszük mi hozzá... „Hétfőnként is örömmel jönnek ki edzésre” A debreceni Gojan, Szathmári és Madar megnyugodva konstatálja, hogy a labda elhagyja a játékteret. A budapesti vasutasok csatára, Kovács Zoltán bosszúsan indul a kezdőkör felé Futballszámtan Gólok :l4t1 Bognár György 12: Bognár. 5: Komódi. 4: Bükszegi, Kovács Z. 3: Szalma, Urbányi. 1: Farkas, Tábori. Öngól: Mónos (Vasas). Teljesítmény, helyszín szerint Otthon: 8 5 1 2 22-10 16 - 7, ■ Idegenben: 7 4-3 12-11 12 Nézők Otthon: 34 400, átlag: 4300 Idegenben: 23 500, átlag: 3357 Lapok Piros: 2: Marozsán (az FTC ellen), Csábi (a Stadler FC ellen). Sárga: 36 5: Bondarenko, Urbányi. 4: Farkas. 3: Komódi, Kovács Z., Marozsán, Szalma, Werner. 2: Bükszegi. 1: Csábi, Dzsinovics, Kucselata, Nagy P., Tábori. Helyezés Ötéves múlt 1990: NBII, 3. 20 pont 1991: 9.15 pont 1992:10.13 pont 1993:15. 9 pont 1994: 4. 28 pont 2.: 2 4. : 4 5. : 7 6.:1 9.: 1