Nemzeti Sport, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-01 / 209. szám
NEMZETI SPORT Az utóbbi időben egyre többször olvasom azokat az edzői nyil. latkozatokat, amelyek egyegy vereség - netán döntetlen - után hangzanak el, és szinte szóról szóra megegyeznek. „Azért is bánt különösen a vereség, mert a gól(oka)t elkerülhető egyéni hibák miatt kaptuk. ” A nyilatkozatok engem pedig azért bántanak különösen, mert nem hiszek a szavak igazságtartalmában. Én ugyanis a lelkem legmélyén meg vagyok győződve róla, hogy nincsenek a játékszituációban elkerülhető hibák. Mert az ugyan igaz, hogy a védő nem ugrik olyan magasra, nem őrzi olyan szorosan a támadót, hogy az „ék” ne legyen képes befejelni (belőni, bekotorni, besarkalni, besodorni) a labdát a hálóba. De szükségszerű, hogy így legyen, egyébként sohasem esne gól a meccseken, ha soha senki nem fáradna el fizikailag és idegileg. Másfelől viszont igenis vannak elkerülhető hibák. „Szép” példája ennek - az általam játéktudása, lelkesedése miatt nagyra becsült - Sebők Vilmos legutóbbi kupameccsen történt kiállítása. „Túlzott gólöröm” miatt. És szimpátiámat csak növeli legutóbbi nyilatkozatának első része. „ Valóban buta hibát követtem el, és nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam a csapatot. ” Hanem ami azután jön? „Ezt csak az értheti meg, aki volt már hasonló helyzetben...” Ez már bizony jó néhányunk értelmi képességének megkérdőjelezése, de hát, mint alább majd látjuk, mással is előfordul, hogy (nota bene: volt diplomata létére) nem egészen diplomatikusan fogalmaz. Amit viszont a legvégén mond: „A visszavágón már nagyon szeretnék játszani, és üsse ki, ha akkor is szerzünk továbbjutást érő gólt, jöjjön egy újabb sárga. ” Nekem valahogy jobbantetszett volna, ha inkább olyasmit mond, mint amit a jezsuita páterből szabadkőművessé lett Nagy Sándor válaszolt az ifjú novíciusnak, amikor az fejére olvasta hibáját. „Majd meglátod, fiam, mennyire fogok igyekezni, hogy megváltozzam. ” *Bajba került a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nagy hatalmú elnöke Juan Antonio Samaranch. Azt találta nyilatkozni az El Mundo Deportivo című spanyol lapnak, hogy csökkenteni kellene a tiltott teljesítménynövelő szerek körét. Hogy: „Ami nem ássa alá a sportolók egészségét az az én szememben nem dopping. ” Nos, ahogy várható is volt, más, ugyancsak nagy hatalmú világszervezetek vezetői szinte egyértelműen felháborodva reagáltak az elnök úr szavaira.Hogy ez visszakozás? Hogy igenis joguk van a fiataloknak a tiszta sportra? Hogy ez visszavonulás a dopping elleni küzdelemben? És mivé fajul akkor a világ, ha már a NOB sem törekszik a tiszta sportra? A felzúdulás, a kritika megtette a hatását. Ahogy az a politikusok, állam- és kormányfők esetében is oly gyakran előfordul, a szóvivők, a kabinetfőnökök, a „háttéremberek” rögtön elkezdik magyarázni, hogy nem is úgy gondolta az elnök, mint ahogyan mondta. Épp csak pontatlanul fogalmazott. Kövezzenek meg érte, de a magam részéről egyetértek az elnök úrral. Mert lényegében doppingnak az számít, ami rajta van a doppinglistán. Orvosok ezrei a megmondhatói, hogy hány és hány ezer olyan sportolót kellett kezelniük, akik gyorsabban gyógyultak volna, ha a doppinglistán szereplő gyógyszerekkel siettethetik a felépülésüket. Hiányos tájékoztatásuk és ebből fakadó félelmük miatt mégsem tették meg. És hogy emiatt megszegték hippokratészi esküjüket? Az aztán végleg nem a NOB-ra tartozik.★ Címbe kívánkozott a tömör hír, ám ami az igazat illeti, engem nemigen lepett meg. Ahogy mondani szokás, várható volt, „benne volt a levegőben”. Tehát: A vasárnapi sheffieldi atlétikai Grand Prix-viadal után visszavonul a versenyzéstől a brit Roger Black, aki pályafutása során két Európabajnoki címet, valamint egy olimpiai ezüstérmet is szerzett a 400 méteres síkfutásban. A dolog előzménye, ahogyan erről mi is hírt adtunk lapunkban, hogy a harmickét éves sportoló a brit válogatón nem tudta kvalifikálni magát az augusztusi, budapesti Európa-bajnokság 400 méteres versenyébe. „Csak” a negyedik lett a válogatón, de csak három századmásodperccel futott lassabban, mint a harmadik. A szabály az szabály - vélték a Brit Amatőr Atlétikai Szövetség vezetői és úgy döntöttek, hogy Roger Blackből „Fekete Pétert” csinálnak. Három század miatt, ami oly parányi különbség, hogy az ember nem is, csak a gép észlelheti. „Nagyon elkeseredtem, amikor a válogatóverseny után közölték, hogy nem indulhatok négyszáz méteren az Európa-bajnokságon. Ezek szerint három századmásodperc, többet szármit, mint tizenhárom éves pályafutásom során elért összes eredményem”indokolta döntését Roger Black. Nem tudom, kik voltak a döntéshozó testület tagjai. Nem tudom, feltették-e maguknak a kérdést: ilyen múlt után nem lehet-e kivételt tenni? Nem érdemelne vajon méltányosságot egy ilyen atléta? Nem tudom, vajon álmatlanul hánykolódta-e át az elmúlt három éjszakát Black, mielőtt a végső elhatározásra jutott. De azt tudom, hogy sohasem a sport a kegyetlen, még csak nem is a múló idő. Sokkal inkább a döntést hozó ember. Naményi József M i abban a kunszt, ha a tárgyakat rendeltetésszerűen használjuk, ha az események a maguk kikövezett medrében folydogálnak, s úgy általában: fogalmaink fedik a világot, azaz szavaink jól írják le a valót ? Pedig ide jutottunk, nagy szám, ha valaki a tárgyakat rendeltetésszerűen tudja kezelni, öröm, ha az események a maguk kikövezett medrében folydogálnak, s úgy általában, fogalmaink gyakran meg sem közelítik a világot, s még jól kiszámított szavaink is gyakran lepattannak a valóságról... Vegyük például ezt a képet! Minden adva van hozzá, hogy a megjelentek egy remek sportélménnyel gazdagodva zárják majd a napjukat. Egyfelől: az izmos testek bizonyítják, hogy „tulajdonosaik” igazi sportemberek - önmagukat nem kímélve, iszonyatos súlyokat megmozgatva, napok százain, órák ezrein keresztül készültek a megmérettetésre, amikor a bírák és persze a legfőbb zsűri, a közönség elé kell majd lépniük. Képünk tanúsága szerint nem kis hatékonysággal végezték edzéseiket. Másfelől: a környezet sem rossz, szemmel láthatóan tágas, szellős csarnok, ahol a jegyet váltók kényelmesen átadhatják magukat az előadás örömeinek. Mi ebben a különleges világ! Egyetlen apróság: a helyszín. Hanoi. Bizony, Vietnam fővárosában az első vietnami bajnokságon szerepeltek a helyi testépítők. Nők és férfiak egyaránt diszkózenére (!) mutatták be a gyakorlataikat. Sőt, a legjobbak jogot nyertek rá, hogy az Ázsia-bajnokságon is elinduljanak. Azaz, annyi év után egy sportcsarnokot nem arra használtak, hogy nagygyűléseket tartsanak benne, különféle zavaros ideológiákat kényszerítsenek a hallgatóságra, s a megjelentek kikényszerített tapsának örvendezzenek, hanem arra, amire való. Sportolásra. A vietnami előzmények tükrében ez szerintem nagy kunszt. Azt jelzi, hogy a kizökkent idő igenis helyretolható, hogy az emberi önzés, kegyetlenség és ostobaság is véges. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy az ideológiai alapon annyi más polgári tevékenységgel együtt dekadensnek minősített testépítés Ázsia-bajnokságát hol is rendezik majd. Ho Si Minh városban. Ho apó, ez a hajó elment... (szarmai) . Nézőpont ! IX. 209. • 1998. augusztus 1. SN ^ lauiuiazs-SN ■+ laumiazs-SN ^ lauiiuazs-SN ■+ lauiiuazs-lauiuiazs-SN laumiazs Mai számunkat szerkesztette: Boda Ildikó Olvasószerkesztő: Szűcs Zsolt Z. Vincze György Művészeti szerkesztő:DarvasPéter A Nemzeti Sport Lap-, Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. független sportnapilapja Főszerkesztő: Énekes Zoltán Főszerkesztő-helyettes: Naményi József Szerkesztők: András Dénes (külföldirovat-vezető), Boda Ildikó (publicisztikairovat-szerkesztő), dr. Dénes Tamás, dr. Malonyai Péter publicista), Simon József, Skrapits László (vezető olvasószerkesztő), Szurmai János (lapmenedzser), Tarpay László (riporterrovat-vezető). Szerkesztőségi titkár: Lázár Lajos (labdarúgórovat-szerkesztő). Labdarúgórovat-vezető: Vincze András. Hazai rovat-vezető: Szűcs Miklós. Fotóigazgató: Záhonyi Iván. Művészeti vezető: Keleti Imre. Tudósítói hálózatvezető: Varga Gyula. Terjesztési igazgató: Harcsa Gábor. Felelős kiadó: Borbély Pál, ügyvezető igazgató Kiadóhivatal és szerkesztőség: 1133 Budapest XIII., Visegrádi utca 1115. Postacím: 1399 Budapest. Pf.: 701/437. Tel.: 359-0069. Fax: 359-0848. Internet: http://nsport.westel900.net Hirdetésfelvétel: Nemzeti Sport Média Kft., 1061 Budapest, Dalszínház u. 10. Tel.: 312-1234, 332-0384, 332-6301, 331-5183. Fax: 312-1234. Nemzeti Sport Hirdetési és Marketing Kft., 1142 Budapest, Dorozsmai u. 110. Tel.: 221-9948, 06 (60) 420-550, 06 (60) 420-555. Tel/fax: 221-9949. E-mail: igloi@mail.matav.hu. Styl Média Kft., 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel.: 252-3968, 114-3810, 252-8296. Fax: 252-7149. Nemzeti Sport Szerkesztősége, 1133 Budapest, Visegrádi u. 115. Tel: 359-0069. Fax: 359-0848. Szedés, grafika: Nemzeti Sport Kft., a SRATESZ tagja. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató. Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda - e-mail: szikra@lang.hu Terjeszti: a HÍRKER Rt., az NH Rt., a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. Előfizethető Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, a hírlapkézbesítőknél, és a Hírlapelőfizetési Irodában (HELÍR) Budapest Vill., Orczy tér 1.. (Levélcím: HELÍR, Budapest 1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELÍR Postabank Rt.: 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra, vidéken a postahivatalokban és a kiadóban. A kitöltött megrendelőlapokat a fővárosban borítékban adják fel az alábbi címre: Hírlapüzletági Igazgatóság. 1846 Budapest. Vidéken: Postahivatal, helyben. Előfizetési díj (a hét minden napjára): egy hónapra 1650 Ft, negyedévre 4950 Ft, fél évre 9900 Ft, egy évre 19 800 Ft. Hétfőtől szombatig: egy hónapra 1430 Ft, negyedévre 4290 Ft, fél évre 8580 Ft, egy évre 17 160 Ft. Csak vasárnapra (hétfőn kézbesítik): egy hónapra 220 Ft, negyedévre 660 Ft, fél évre 1320 Ft, egy évre 2640 Ft. Előfizetés külföldre: Batthyány Kultur-Press Kft., 1011 Budapest, Szilágyi D. tér 6., T/F: 0036 1 201 88 91. Bankszámlaszám: MKB Magyar Külkereskedelmi Bank: 502-20622-2630-4026. Megjelenik naponta. Index: 25 004. Vidék: ISSN 0866-2525. Budapest: ISSN 0866-2517. 1 2 4 8 16