Nemzeti Sport, 1998. december (9. évfolyam, 329-356. szám)
1998-12-13 / 341. szám
IX. 341. • 1998. december 13. 8. Újpest FC Gonda László Ha az Újpest teljesítményét a magyar bajnokcsapat produktumaként vizsgáljuk, akkor az eredmény gyalázatos. Ha viszont úgy nézzük, mint egy fillér nélküli, vezetői és játékosválsággal sújtott, megerősítetlen (bár Kovács Zoltán visszatérése vitathatatlanul fontos), ráadásul irányító középpályását vesztett gárda teljesítményét, akkor jónak nevezhető a produktum. Leszámítva persze a szégyenteljes BL- és UEFA-kupa-szereplést, a Zimbru, a Sturm és az FC Bruges ellen összesen hét gólt szerzett, ám tizenhatot kapott az Újpest, és a hat meccsből mindössze egyet tudott megnyerni, valamint egyszer játszott döntetlent. A bajnokcsapattól azonban az őszi hazai szereplés is harmatos. Igaz, az Újpest csak a nevében volt bajnokcsapat, mert az erősítés, a felkészülés, a játék és a taktika helyett szinte kizárólag botrányokról, kínos ügyekről érkeztek hírek a Megyeri útról. Egyetlen új játékost nem sikerült szerződtetni (bár némi „kiskapuzás” után Vasile Miriutát amatőrként leigazolta a klub, de később kiderült: a középpályás nem lehet amatőr, így egyetlen bajnokin sem játszott, és végül Németországba szerződött). A vezetők az erősítés sikertelenségével azt állították szembe, hogy együtt maradt a bajnokcsapat. Ez igaz, ám a játékosok nem kapták meg járandóságukat, s előbb sztrájkot fontolgattak, majd kiáltványt írtak, aztán néhányan beperelték klubjukat, s emellett talán csak „kötelező jelleggel” foglalkoztak a futballal. A klubelnök előbb elegánsan leválasztotta magát a labdarúgásról, mondván, ő nem tehet semmiről (...), majd talányos körülmények között az elnöki tisztről is lemondott, így a futball minden nyűge Várhidi Péter nyakába szakadt. Ő meg is próbált mindent, éjjel-nappal szaladgált szponzorok után, de eredményt nem sikerült elérnie, ráadásul a szakmára is jóval kevesebb ideje maradt, mint azelőtt. A csapat azonban nem (nem mindig) hagyta cserben Várhidit, a rangadókra - az MTK elleni meccset leszámítva - mindig felszívták magukat a játékosok, s mivel ezeket a mérkőzéseket eredményesen is vívták meg, és a papírforma-győzelmek zömét is megszerezték, az Újpest hátránya nem túl nagy az élmezőnyhöz képest. Bár a bajnoki cím ismételt megszerzése jelenleg nem tűnik reálisnak (ráadásul a télen válogatott játékosokat kellene eladni ahhoz, hogy legyen némi pénz a Megyeri úton), az Újpesten uralkodó káoszt figyelembe véve azt is mondhatjuk, hogy jó idényt zárt a gárda. Ám, mivel mégiscsak a magyar bajnokról van szó, erre a „ jó idényre” aligha büszke bárki is Újpesten... 17 9 26 30-26 29 ISSJ'JKL ilÚJfeJJJ TiMlb'JlAbillA Labdarúgás Várhidi Péter: Lehetetlen tippelni . Tudja-e szakmailag értékelni az őszt? - Nem igazán... - mondta Várhidi Péter. - A problémáink ismertek, ezekkel a nyár óta küzdünk, és talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom: nagy szerepem van abban, hogy változatlan állománnyal tudtuk végigjátszani az idényt, hiszen nagyobb energiát kellett a csapat egybentartására fordítani, mint eddig bármikor. Bánt, hogy nem az első vagy a második helyen fordulunk, mert ha tudtunk volna igazolni egy-két játékost, és nem lennének anyagi gondjaink, akár az élen is állhatnánk. Edzőként hogyan egyezhetett bele abba, hogy a bajnokcsapat erősítés nélkül vágjon neki a Bajnokok Ligája-szereplésnek? - Kiszolgáltatott helyzetben voltam, hiszen hiába tudtam, hogy erősíteni kell, és hiába próbáltam ezt már májusban előkészíteni, a pénztelenség lehetetlenné tette az igazolásokat. Nem kevesebb, mint húsz játékossal tárgyaltam, de pénz nélkül nem volt lehetőség az erősítésre. Erre Miriuta esete a legékesebb bizonyíték, szinte mindennel próbálkoztunk, hogy meg tudjuk szerezni, mégis el kellett engednünk, és edzőként semmit sem tudtam tenni ez ellen. - Nem gondolja, hogy a nyáron nagyobb fegyelmet kellett volna tartania, vagy komolyabb munkára kényszerítenie a labdarúgóit? - Biztos, hogy ahogyan mindenki, én is követtem el hibákat. Kívülállóként könynyen mondhatja bárki, mit hogyan kellett volna csinálni. Aki azonban átélte a játékosok napi problémáit, vagy a gondjainkat a pályával, az tudja, mit miért csináltunk. Bár én is megkérdezném attól, akinek ez lett volna a dolga: hogyan juthat a bajnok abba a helyzetbe a BL-szereplés előtt, hogy a legfontosabb időszakban nincs sem pénze, sem játékosa? - Hogyan tudja egyeztetni az edzősködést a menedzseri feladatokkal? - Augusztusban azért vállaltam a menedzser szerepét, mert én voltam az egyetlen, akiben a játékosok, vezetők, a befektetők bíztak, és engem javasolt a Belügyminisztérium és az újpesti önkormányzat is. Akkor mindössze két-három hétről volt szó, mert mindenki hitt a részvénytársaság megalakulásában, ám abból nem lett semmi, „feletteseim” lemondtak, én meg egyedül maradtam. Muszáj volt folytatnom, bár tudtam, hogy a két pozíciót együtt nem lehet eredményesen betölteni. - Nem érezte úgy bajnokság közben, hogy inkább befejezi, minthogy mindenért ön tartsa a hátát? - Voltak meccsek, sikertelen tárgyalások, rosszindulatú bekiabálások, amelyek miatt elkeseredtem és meginogtam, de mivel éreztem a játékosok, a közönség nagy részének támogatását, igazán komolyan sosem gondoltam arra, hogy feladom. - Melyik volt az ősz legfájóbb meccse és a legkínosabb eseménye? - Két olyan mérkőzés volt, amelyiken úgy éreztem, hogy a csapat nem tett meg mindent a győzelemért, mert a játékosok kilátástalannak érzik a helyzetüket: a döntetlenre végződött Videoton elleni meccs és az elvesztett Gázszer elleni mérkőzés. A többi találkozón megfelelően harcoltak a labdarúgók, mégha a csapat esetleg ki is kapott. Kínos esemény akadt bőven, de a legrosszabb az volt, amikor az idény végén egy, szinte már teljesen sikeres tárgyalás szakadt meg. Pedig a pénz már szinte a kezünkben volt, a befektetők is jöttek volna, de a támadások elriasztották őket. Melyik játékosának teljesítményét emelné ki a többi közül, és miért? A csapat tagjainak a sikerben és a kudarcban is osztozniuk kell, mégis kiemelném Szlezák Zoltánt, aki végig egyenletesen, jól teljesített. A jelenlegi helyzetet ismerve, tavasszal milyen szereplés várható az Újpesttől? - Erre nem egyszerű felelni, hiszen tudnom kellene, kikkel dolgozhatok a tavasszal. Ha csak két játékos megy el, az nem okoz nagy változást a szerkezetben. Kellene erősíteni is, de pénzünk továbbra sincs, és a felhalmozott adósságaink akkorák, hogy játékoseladások után is nehéz lenne igazolnunk. A mezőny szoros, nem túl nagy a lemaradásunk. Játékosállományunk erőssége alapján a dobogón kellene végeznünk, de ma egyszerűen lehetetlen tippelni a Újpest jövőjére... 9. Vasas IMI [1: Varga Béla A Vasas évzáró vacsoráján dr. Tóth József szakosztályelnök az őszt értékelte. Nem fukarkodott az elmarasztaló jelzőkkel, amikor ismertette az elöljárók véleményét a 9. helyezés okairól. Nem tudni, a játékosokat mennyire vágta mellbe a kritika. Lepergett róluk, vagy elgondolkodtak rajta és tudomásul vették? A futballisták teljesítményénél maradva, nyáron a Nemzeti Sport statisztikái szerint Végh, Váczi és Mónos bekerült az „Év válogatottjába”, Hámori és Szilveszter pedig a második számú csapatba. Most, az őszi ranglistán Végh a 12. kapus, Váczi pedig a huszadik a mezőnyjátékosok között. Az első százba Juhár, Mónos, Hámori és Szilveszter, míg a második száz közé Geress, Pál, Aranyos, Galaschek, Tóth, Zombori és Farkasházy került. Az elmúlt bajnokságban szerzett bronzérem után óriási csalódást okozott szurkolóinak a Vasas, valamennyi játékos messze a tudása alatt teljesített. Az együttes kiesett a Magyar Kupából, azon az estén Gellei Imre benyújtotta lemondását, amelyet azonban a vezetőség nem fogadott el. Úgy tűnt, a Debrecen elleni kupafiaskót követően az edző az egyetlen, akit nem hagyott nyugodni a lelkiismerete. A gyenge szereplésnek nagyon sok összetevője van. Gellei Imre elkészítette az őszi szezon értékelését, ám úgy véljük, a jelentés legnagyobb érdeme az edzői önkritika, a játékosok elmarasztalása már jóval árnyaltabb. Lényegében a jó szándék dominál az értékelésben. Ez lehet jó is, meg nem is. Nem a korbácsot hiányoljuk, hanem a nagyobb szigort azokkal szemben, akiktől a bronz után ezüstöt, netán aranyat vártak a vezetők. Merthogy a cél reális volt, készítői nem jártak a fellegekben, hiszen a múltra építkeztek. 17 7 3 7 25-26 24 DjjiiJúkij és M búsjijijjéút Gellei Imre: Két szék között a pad alá . Túl elnézőnek tűnik a jelentése... - Én nem így érzem, ha elnéző lenne, nem terjesztettem volna a szakosztály-vezetőség elé - fogalmazott Gellei Imre, a Vasas DH vezetőedzője. - Én egyébként pedagógusként és edzőként is mindig hittem azoknak és azokban, akiket rám bíztak, akikkel együtt dolgoztam. S mivel ma sincs ez másként, lehet, hogy ez érződik ki a jelentésből. " Az ősz kudarcait szinte mindenki a spanyol túrára vezeti vissza. Mi történik, ha nem nyilatkozza lapunknak, hogy Aranyost kiállították azon a bizonyos nyolc-nullra végződött találkozón? - Az elhallgatás nem tett volna jót edzői tekintélyemnek. Kétlem, hogy minden baj oka a hat-nullra megnyert, ám az óvás miatt null-hárommal igazolt, Kerület elleni meccsünk lenne. A következmények persze mellbe vágtak mindenkit, hiszen pontokat vesztettünk, negatív lett a gólkülönbségünk. Tény, hogy a „Kerület-fóbia” törést okozott a csapat teljesítményében, de nem végzeteset. Az óvási ügyre hivatkozni, nem több belemagyarázásnál. A Vasas enyhén fogalmazva is botladozott az ősszel. Pedig a nyáron megfogalmazott cél teljesíthetőnek tűnt, jól kezdett a csapat, aztán az MTK elleni nagy fiaskó után még egyszer megrázta magát és szétzilálta a Haladást. Utána viszont... - Néhány fontos elemet azért hadd mondjak el. Nyáron frissíteni akartunk. Erős, Kriston, Vincze Ottó, Tököli, Herczeg Miklós, aztán Farkasházy és Sowunmi igazolása is felvetődött, végül csak az utóbbi két labdarúgó került hozzánk. Nyáron a két szék között a pad alá estünk, nem indulhattunk az Intertotó-kupában, az esetleges UEFA-kupa-szereplés miatt. Egyik sem jött végül össze, következettviszont a szerencsétlen spanyol túra. Ősszel sok volt a sérültünk, Juhár, Geress, Galaschek és mások is kiestek a sorból, és ekkor derült ki, szűk a játékosállomány, nincs igazi versengés a kereten belül. A teljesítmények óriásit zuhantak, több mérkőzésen is baj volt az akarással, elveszítettük a rangadókat, az újpestiek ellen például úgy, hogy az ellenfél tíz emberrel játszott. Minimálisra csökkent a játékosok önbizalma, nem tudtuk felrázni őket, ezért is akartam átadni a helyemet. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy idáig jutottunk. Nem voltak belső gondok, nézeteltérések, nem voltak anyagi nehézségek, mindenki időben megkapta a járandóságát. Sokan azt mondják, az edzések bizonyos mértékig monotonná váltak. Én viszont azt vallom, az edzések számát és minőségét tekintve nem maradtunk el senkitől sem. Ugyanakkor az is tény, hogy sok mérkőzésen lassú volt a Vasas, többször pedig elfáradtak a játékosok a meccs végére. Jó példa erre az ön által is említett Megyeri úti találkozó, vagy a zárómérkőzés, amelyen a Videoton könnyen egyenlíthetett volna. - A Vasas soha nem volt villámgyors csapat. Az összeszokottságban, játékosai egyéni tudásában rejlett az ereje. Jó volt a csapatszellem és az a módszer, amit a futballvilágban vonalvédekezésnek hívnak. Az ősz folyamán vissza kellett állnunk a söprögetős játékra, és a középpályán is igyekeztünk más felfogást kialakítani. Az ebben a csapatrészben játszók azonban nem voltak fogékonyak az újra. " A nem megfelelő erőállapot gyorsabb gondolkodással kompenzálható. - Változtatni akarunk, erre kényszerít bennünket az élet. Jogosnak tartom a Vasas tavaszi szereplésével kapcsolatos fokozott várakozást. Előttünk a téli felkészülés, tanultunk a hibáinkból, sajnos, túlontúl sok volt belőlük. A felzárkózáshoz nagyon sok munka kell. Vissza kívánjuk szerezni a közönségünk és a szponzoraink bizalmát. Az őszi botladozást csakis a jó tavasz feledtetheti. A vezetők is hisznek a megújulásban, ezt mutatja, hogy már a jövő év elején elkezdődnek a szerződéshosszabbítási tárgyalások a játékosokkal. Mi ez, ha nem a bizalom jele? NEMZETI SPORT Szám szerint Tavaly a második helyen „fordult” a csapat és tavaszi teljesítményével aranyérmet szerzett, most hat vereséggel a nyolcadik, tizenkét pontnyi távolságra a listavezetőtől. Érdekes módon hazai pályán idén ősszel sokkal jobban szerepelt az Újpest, mint egy éve! Kettővel többször nyert (6), és eggyel kevesebbszer kapott ki (2). A gólzáporok azonban elmaradtak, csupán a DVSC ellen tudtak három gólt elérni az újpestiek. Az évek óta idegenben és különösen vidéken remeklő újpestiek ősszel négyszer kaptak ki. Győr, Vác, Dunaújváros és Akasztó volt a sikertelen állomás. Az újpestiek 1996. június 17-én 4-0-ra kikaptak Győrött, s vidéken legközelebb több, mint két év múlva vesztettek, 1998. augusztus 22-én ismét Győrött 3-1-re. A csapat zsinórban megnyerte első három meccsét, valamint a 12. és a 15. forduló közötti négy találkozót. Ezzel szemben a 4. és a 7. közötti periódusban háromszor vesztett, s egyszer remizett. A idény elején még a tavaszi szezont idézte Várhidi Péter legénysége, három forduló után az élen állt, ám hamar lecsúszott a tizedikig. A bajnokság hajrája előtt még felkapaszkodott a dobogó mögötti helyekre, aztán visszacsúszott a középmezőnybe. Az Újpest két mérkőzésen maradt eredménytelen, s ötször nem kapott gólt. Kovács Zoltán és Korsós Attila egyaránt öt góllal volt a legeredményesebb, a középhátvéd, Sebők Vilmos csupán egy találattal maradt el a csatároktól. Húsz játékos kapott játéklehetőséget, a tavalyi ifjúsági együttest Lőw Zsolt képviselte egy pályára lépéssel, kétszer pedig a volt FTC-ifi Mogyorósi József is bekerült a csapatba. Csak a kapus, Bíró Szabolcs játszott az Újpest minden bajnokiján, Herczeg Miklós, Kovács Zoltán és Pető Tamás egyszer-egyszer hiányzott. i Szám szerint A Vasas legutóbb négy évvel ezelőtt, 1994 őszén kapott ki többször, mint ebben az idényben, akkor azonban kieső helyen végzett. Most nem ennyire elkeserítő a helyzet. A hét győzelem és a három döntetlen a kilencedik helyhez volt elegendő, ami az előző évi helyezéshez mérten öt pozíció visszaesést jelent. Az viszont, hogy ehhez negatív gólkülönbség társul, nem a játékosok hibája, mert 6-6-ás győzelmük a III. Kerület ellen később 3-0-ás vereséggé változott . Különösen hazai pályán gyengélkedett a Vasas, a kilencből négy látogatóját nem tudta legyőzni. Mindkét veresége kiütéses volt, az MTK és a Győri ETO is négy gólt szerzett a Fáy utcai stadionban, míg az akkor még nyeretlen Siófok pontot vitt el. A mérleg másik serpenyőjébe a Haladás kiütése került, de az angyalföldiek legértékesebb győzelme - mint utólag kiderült - a Dunaferr elleni 3-2-es siker volt, pedig a 82. percben 1-2-es állásnál kevesen gondoltak Vasas-diadalra. A bajnokság első felében idegenben parádézott Gellei Imre együttese, leszámítva a diósgyőri találkozót. Utóbbi három mérkőzését azonban elvesztette. A Vasas legjobb időszaka a 7. és a 11. forduló közé esik, ekkor szerezte összpontszámának majdnem felét (11). A szezon utolsó harmadában viszont csak a zárótalálkozón, a Videoton ellen elért győzelemmel tudta kissé feledtetni az ötös nyeretlen szériát, amelyből négy vesztes meccs volt. Az első öt forduló időszakában négyszer a dobogón állt az együttes, majd lecsúszott a hetedikre, s rövid fellángolás után a 13. játéknap után a kilencedik helyre esett vissza, ahonnan már nem tudott feljebb kapaszkodni. Öt találkozón nem szerzett gólt az angyalföldi együttes, és hatszor nem kapott. Hámori Ferenc és Pál Zoltán egyaránt hétgólos, Váczi Zoltán ötször volt eredményes. Gellei Imre húsz játékosnak adott lehetőséget, csak Mónos Tamás játszott minden mérkőzésen, az egykori válogatott egyetlen percet sem mulasztott. (budai)