Nemzeti Sport, 2000. március (11. évfolyam, 60-89. szám)
2000-03-25 / 83. szám
18 NEMZETI SPORT EGYÉNI SPORTOK XI. 83. • 2000. március 25. Olimpiai és Eb-kvalifikációs torna, Liverpool A végén csattantak Egy kézsérülés miatt veszélyben Erdei Eb-részvétele n. Pap István helyszíni jelentése Ökölvívás Kvóta van, törés nincs. Röviden ennyiben foglalható össze Erdei Zsolt káprázatos, csütörtök esti produkciója, majd az azt követő kórházi kivizsgálás eredménye. A Vasas középsúlyú világbajnoka ugyanis valósággal játszadozott a ringben a lengyel Pawel Kakieteuval, az utóbbinak esélye sem volt ellene. Régen, nagyjából az 1998- ban megnyert, minszki Eb-n bunyózott legutóbb ilyen ellenállhatatlanul, ennyire gyorsan és taktikusan Erdei. Akinek a meccs után irtózatosan be volt dagadva a kézfeje. „Szerintem el is tört” — jósolt az egyébként jogos boldogságban úszó Szántó Imre kapitány. Dikán Kálmán gyúró jegelte a sérült részt, majd a program végén kórházba vitték Erdeit, ahol megvizsgálták a bal kezét. „Nincs törés, csak elmozdult a középső és a mutatóujjam alatti kéztőcsontom. De nem most, hanem még a fehérorosz fiú ellen” - mondta az esettől függetlenül igencsak jókedvű magyar 75 kilós, akire emiatt otthon alapos kivizsgálás, hosszabb pihenő vár, ma még rejtély, elindulhat-e a májusi, tamperei Eb-n - „Mégis milyen balokat ütöttem, igaz?” Bizony, Kakietev az első menet felétől úgy félt Madártól, mint a tűztől, a súlycsoport leggyorsabb balegyenese (idézet Szántótól) számtalanszor landolt a lengyel fején, a kesztyűi között. Nem lehetett panasz a hangulatra sem. A többiek, a másfél órával korábban kvótát szerző Lakatos Pállal az élen, borzalmas ricsajt csaptak a pontozók háta mögött, igaz, Csötönyi Sándor elnök Erdei meccse előtt is elmondta nekik: „Ha látjátok, hogy gépészkednek, álljatok fel, és induljatok el feléjük!” Szerencsére nem volt rá szükség. Balzsay, Lakatos és Erdei révén tehát ez ideig három kvóta jutott Magyarországnak, és bokszberkekben általános a vélekedés, hogy a jövő heti, velencei tornán a Nagy János, Balogh, Hídvégi triótól újabb egy-két részvételi jog várható. Azaz a végére mégiscsak összejöhet, amit a szövetségben terveztek - legfeljebb azt nem kalkulálták be, hogy a kvalifikációs sorozat első szakaszának sikertelensége ennyire feszült légkört eredményez. Jelentem, már oldódóban van a feszültség. Még egy magyar, Garai Emil bunyózott a csütörtöki programban, jócskán lapzártánk után és nagy esélyt szalasztott el. A zuglói nehézsúlyú nem kapott verhetetlen ellenfelet, a francia Jackson Chanet gyengébb bunyós, mint az előtte legyőzött görög Asztanidisz volt, Garai mégis kikapott tőle. Mert bátortalan volt, mert nem kezdeményezett, és mert nem volt meg benne az a tűz, ami például a hatalmasat küzdő Lakatosban igen. Szombaton a finálékra kerül sor Liverpoolban, Lakatos a litván Stapovic ellen bokszol, akitől a minszki Eb-elődöntőben kikapott, míg Erdei a fájós kéz miatt természetesen nem lép szorítóba. Igaz, felvetődött, hogy érdemes lenne várni, hátha a román Diaconu visszalép. Akárhogyan is lesz, a lényegen már túl vagyunk. Liverpoolban két olimpiai és egy Eb-kvótát szerzett a magyar ökölvívás. Olimpiai és Eb-kvalifikációs torna, Liverpool Az olimpiai kvótáért. 48 kg (1-2. hely). Kvótaszerzők: Lakatos Pál (magyar), Stapovic (litván). 54 kg (1-2.). K: Hurcilava (grúz), Danilisenko (ukrán). 60 kg (1-3.). K: Nuridinov (azeri), Gevorgjan (örmény), ill. Zamora (olasz) vagy Jebali (francia). 67 kg (1-3.). K: Kajrov (azeri), Bundu (olasz), ill. Grusac (moldáv) vagy Zam-Zam (dán). 75 kg (1-3.). Elődöntő: Erdei Zsolt (magyar)-Kakieteu (lengyel) p. gy. (8:1). K: Erdei Zsolt, Diaconu (román), ill. Kakieteu vagy Froch (angol). 91 kg (1.). Elődöntő: Chanet (francia)-Garai Emil (magyar) p. gy. (6:4). K. Chanet vagy Dimovszki (macedón) 60, 67 és 75 kg-ban a 3., 91 kg-ban az 1. helyért szombaton bokszolnak. FOTÓ: MEGGYESI BÁLINT Erdei Zsolt (balról) sérült kézzel is remek teljesítményt nyújtott a lengyel Kakieteu ellen, és megszerezte a magyar ökölvívás harmadik olimpiai kvótáját Kovács István rövid pihenője Kokó áprilisban ismét kesztyűt húz Kovács István csak rövid ideig ünnepelhette a március 18-án Juan Manuel Chávez ellen aratott kiütéses győzelmét. Az Universum Box-Promotion vezetősége ugyanis bejelentette, Kokó is kesztyűt húz azon az április 15-i hannoveri gálán, amelyet a Dariusz Michalczewski-Graciano Rocchigiani félnehézsúlyú világbajnoki címmérkőzés köré szerveznek. „Kobra” és „Tigris” 1997 decembere, 1998 márciusa, 1998 szeptembere és 1999 augusztusa után immár ötödször bokszol egy programban, az eddigi közös fellépéseiket teljes siker koronázta. - Nem szokatlan, hogy négy héten belül másodszor is kesztyűt kell húznia? - Régebben már volt olyan, hogy sokkal rövidebb idő telt el két mérkőzésem között. Most olyan edzettségi állapotban vagyok, hogy egy hét pihenő után, három hét felkészüléssel is nyugodtam tudom vállalni a mérkőzést - válaszolt a felvetésre Kovács István. - Lehet már tudni, hogy ki lesz az ellenfél? - Még semmit sem lehet tudni, csak azt, hogy a szervezők nyolc menetre tervezik a találkozót, ezért biztos, hogy nem címmérkőzésen húzok kesztyűt. Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy szorítóba léphetek Hannoverben, hiszen ez lesz az elmúlt tíz év legnagyobb bokszgálája Németországban. Az eseményt hatalmas reklámhadjárat előzi meg, hiszen az Expohalléban, a világkiállítás színhelyén állítják fel a szorítót. - Az áprilisi fellépésnek esetleg már van köze a Prince Naseem Hamed elleni - egyelőre még csak tervezett - összecsapáshoz? - A két rendezvény független egymástól. Még nem kaptunk választ a hétfőn elküldött kihívásunkra, de biztos, hogy a Hamed elleni találkozóra legalább három hónapig kemény edzésekkel fogok felkészülni. (moncz) ★ Donovan „Razor” Ruddock helyett Chris Byrd lesz az ellenfele Vitalij Klicskónak, a WBO (Bokszvilágszervezet) nehézsúlyú világbajnokának. A két bokszoló április elsején Berlinben küzd meg egymással. Póth Diána Szluckajára fogadna Műkorcsolya______________ Póth Diána egy kicsit másként két'"'Y Wwinila nr7.7.ai műkorcsolya-világbajnokságra, mint a februári kontinensviadalra. Ez egyrészt abból adódik, hogy az Eb után edzőt váltott, jobban mondva visszament régi tréneréhez, Jurek Eszterhez, másrészt pedig abból, hogy itthon edzett, nem pedig Németországban, mint a bécsi verseny előtt. - Az elmúlt öt hétben keményen dolgoztam, főleg miután az Európabajnokságot követően megtudtam, hogy én is jöhetek Nizzába - válaszolta Póth Diána, már a vb színhelyén. - A koreográfusommal is gyakrabban találkoztam, hogy rendbe tegye egy kicsit a gyakorlatomat. - Min kellett változtatni? - Tulajdonképpen minden maradt a régi, csak pontosítottuk a mozdulatokat. Lelkileg nagyon sokat jelent nekem, hogy Franciaországba is utánam jön, hogy segítsen. Sajnos, Jurek Eszter nem tudott eljönni, helyette egy még régebbi trénerem, Vida Gabi bácsi kísért el. - Milyen eredményt vár magától? - Először is jó gyakorlatokat várok. A rövidprogramnak mindenképpen hibátlannak kell lennie, mert sajnos tapasztaltam, hogy hiába jó az ember a kvalifikáción, ha utána hibázik. Egy szó, mint száz: csak egyenletes, jó teljesítménnyel lehet eredményes valaki ebben a sportágban. Pontos eredményre nem szívesen tippelnék, hiszen nem csak rajtam múlik, a többiektől is függ, de azért az első tízbe mindenképpen szeretnék bekerülni. Min múlik, hogy ez sikerül-e? - Talán azon, hogy meg tudom-e ugrani a tripla toe-loop, tripla toe-loop kombinációt. Az Európa-bajnokságon nem sikerült, de azóta sokat gyakoroltam, és otthon már nagyon jól ment. Ráadásul erre az ugrásra nagyon kevesen vállalkoznak, úgyhogy nagy fegyvertény lehet. Ön szerint kinek van a legnagyobb esélye az aranyéremre? - Nem kétséges, az orosz Szluckajának. Megszorítani talán megszoríthatják, de ha megcsinálja, amit tud, akkor ő fog nyerni. Az idén remek formát mutat, az ugrásai biztosabbak lettek és a koreográfiája is nagyon el van találva. (tóth a.) A A rejtélyes kérdés - miként lehet olimpiai bronzéremhez jutni száz év múltán is? - amint várható volt, nem csak az én érdeklődésemet keltette fel... Néhány héttel ezelőtt olyan feltételezésről számoltunk be, miszerint egy különleges, és a statisztikáinkban, kiadványainkban eddig nem szereplő olimpiai harmadik hellyel gyarapodhatunk. Az 1896. évi első modern kori olimpiai játékokon Athénban részt vevő küldöttségünkben szereplő montenegrói származású Tapavicza Momcsilló ugyanis az újabb keletű nemzetközi források szerint tenisz egyesben - megosztva - a harmadik helyen végzett. Jómagam a híres amerikai kutató, David Wallechinsky kötetében fedeztem fel az eddig elrejtett tenisz bronzot, de őszintén bevallva némi kétkedéssel fogadtam. Gyanúmat az keltette fel, hogy az olimpiai harmadik hely, véltem, már akkor, a hőskorban is kellő elismerést érdemelt, itthon ellenben az örvendetes tény egyáltalán nem kapott nyilvánosságot. Sem akkor, sem később. El kellett volna bármi okokból is ezt hallgatnunk talán?... Nem hogy büszkék lettünk volna!... Vagy mégis csak valami tévedés áldozatai lennénk?...A dr. Szerelemhegyi Ervin gondozásában 1924-ben megjelent „A modern olimpiai játékok” című könyvben az athéni versenyek eredményeit közlő melléklet a teniszt - mintha a programban valóban nem is szerepelt volna - meg sem említi példának okáért... A „Tapavicza-rejtély” című írás megjelenését követően meglepően nagyszámú levelet, telefonhívást, üzenetet kaptam, majd a Magyar Olimpiai Akadémia két kutatóját is kiküldte Lausanne-ba, hogy az Olimpiai Múzeumban eredeti dokumentumok, jegyzőkönyvek áttekintésével derítsenek fényt a talányos tenisz-ügyre. Nos, a felsorakoztatott bizonyítékok ismeretében nincs okunk kételkedni abban, hogy olimpiai bronzérmeink száma Tapavicza Momcsillóéval hitelt érdemlően növelhető. A teniszküzdelmek április 8-tól 11-ig zajlottak 6 ország 13 résztvevőjével. Az első forduló párosítása (elöl a győztesekkel, de a játszmák eredményei nem maradtak fenn): A. Akratopulosz (görög)-E. Flack (ausztrál), B. K. Paszpatisz (görög)-G. S. Robertson (brit), J. M. P. Roland (brit)—F. A. Traun (német), E. Rallosz (görög)-D. Petrokokkinosz (görög), Tapavicza (magyar)-Fragapulosz (görög), D. Kaszdaglisz (görög)-Desert (francia). Az ellenfél híján árván maradt másik görög - K. Akratopoulosz - erőnyerőként jutott a második fordulóba a hat győztessel, köztük a mi derénk Momcsillónkkal együtt. A páratlan mezőny miatt Tapavicza a szerencsés sorsolásnak kö- Tapaviczasztori szönhetően játék nélkül besétálhatott a legjobb négy közé. A második fordulóban egyébként: Paszpatisz-A. Akratopoulosz, Roland-Rallosz és Kaszdaglisz-K. Akratopoulosz mérkőzések győzteseihez csatlakozott Tapavicza. Az elődöntőben a magyart aztán Kaszdaglisz búcsúztatta. A döntőben, mint ismeretes, Roland, a brit turista, aki ott a helyszínen nevezett be és kölcsönzött egy rakettet, legyőzte a Tapavicza útját álló Kaszdagliszt 6:3, 6:1 arányban. A további helyezésekért nem mérkőztek, így végezhetett Tapavicza és a görög Paszpatisz - az elődöntők vesztesei - egyaránt a harmadik helyen. Tapavicza Momcsillót - mint Mező Ferenc, jeles olimpiai tudósunk írta 1932- ben a Magyar Sport Reneszánszának Története című kötetben - eredetileg Wein Dezsővel együtt az első olimpiai játékok tornaversenyeire nevezték be, teniszről egy árva szó sem esett. Nos, ami a tornát illeti, a montenegrói magyar el sem indult. Súlyemelésben és birkózásban viszont igen!... Ezekre a meghökkentő változtatásokra azonban nem maradt ránk magyarázat, sőt, Tapavicza mindmáig meg nem közelített tenisz sikerére sem találtunk utalást, részletesebb hazai leírást. A Subert, Kahlich, Gy. Papp-féle, s számunkra mindmáig a legteljesebb és megbízható korabeli olimpiai adatgyűjtemény ebben a számban kizárólag az első és a második helyezettet közli. De nem írt a tenisz fegyvertényről Mező Ferenc - az 1928. évi szellemi olimpia győztese - sem, aki pedig minden elképzelhetőt és lehetségest tudott, felkutatott, ismert a korai játékokról, s tudomása volt a Tapaviczaváltozatokról is, hiszen arról beszámolt, hogy a sokoldalú magyar súlyemelésben és birkózásban helyezetlenül végzett... Ami ennél még különösebb, hogy elődeink, kollégáink, a sajtó tudósítói is mintha szánt szándékkal elhallgatták volna ezt a bronzot. Pedig olyan sokat nem szereztünk 1896-ban. Ráadásul nemcsak a toll, hanem mindenekelőtt a sportszakma legkiválóbb gyakorlati képviselői voltak, lévén, hogy maguk a versenyzők, küldötteink tudósították a magyar újságokat. Kertész K. Róbert kultusz államtitkár a Pesti Hírlapot, Wein Dezső a Pesti Naplót, Dáni Nándor a Sportvilágot... .Egyiküknek sem jutott eszébe beszámolni egy ilyen szenzációról?!. .. Ugyanakkor, amikor az előzményekről még azt is megtudhattuk, hogy az 1896 márciusi hazai olimpiai válogatók során Tapavicza, az NTE versenyzője miként jeleskedett: szertornában harmadik, rúdugrásban második lett, a súlyemelést megnyerte, sőt 1895 decemberében ő nyerte meg a dr. Wlassics Gyula kultuszminiszter tiszteletére rendezett dísztornát holtversenyben Brunhuber Bélával... Nehezen megfejthető, nem?... Mező Ferenc nem szorul mentegetésre, magyarázatra is legfeljebb a szóhasználata, nevezetesen a „helyezetlenül végzett” kifejezése. Athénban még nem volt divat az aranyérem, a győztesek himnusza, sem dobogó, stb. A győztesek ezüstérmet kaptak, a másodikok bronzot. Lényegében ennyi merítette ki a helyezettek fogalmát. A harmadik meg hol volt, hol nem... A harmadik helyekért csak imitt-amott mérkőztek meg, s nemigen tartották őket számon, pláne nem a mai értelemben vett helyezetteket, tehát a legjobb hat vagy nyolc versenyzőt. A korabeli értelmezés szerint Mező, feltételezem, ezért nem vette számításba helyezésként Tapovicza súlyemelő, birkózó és tenisz eredményét sem. Még valami: az első olimpiának nem minden száma bizonyult elég rangosnak, néhol pedig egészen sajátos körülmények között, mondhatni követhetetlenül alakultak a versenyek... Jellemzésül egy rövid olimpiai „mese” a Londonban könyvelői állást betöltő ausztrál Edwin Flackról. A sportos „kenguru” éppen szabadságát töltötte Athénban, s ha már ott volt, belevetette magát az olimpiai játékokba. Megnyerte az 1500 méteres futószámot, aztán teniszütőt ragadott, hiszen tudjuk, április 8-án kikapott az első fordulóban A. Akratopulosztól. Másnap, 9-én előbb győzött a 800 mes síkfutásban, majd alig két órával később meg már ott készülődött Marathónban a 17 tagú maratoni mezőnyben - mint negyedik külföldi résztvevő -, annak ellenére, hogy soha életében még nem futott le edzésen sem negyven kilométeres távot. Az utolsó szakaszban totálisan kimerült, sőt verekedésbe is bonyolódott a görögökkel, végül hordágyon hozták be a stadionba, nem tudta befejezni a versenyt... Ha teniszben továbbjut...? Az athéni első olimpia, láthatjuk, sok tekintetben különleges volt, s amennyire történelmi jelentőségű, olyannyira rendhagyó, teli meghökkentő sztorikkal. Minden elismerésünkkel együtt azt kell mondanunk, egyik-másik versenyszám komolyságát nyilván többen kétségbe vonták. Lehet, bár ez sem más, mint feltételezés, hogy ez is az egyik oka annak a nagy hallgatásnak, amely már akkor és utána évtizedekig körülvette Tapovicza különleges tenisz-teljesítményét. Ezt az ölünkbe hullott harmadik helyet tagadhatatlan fenntartásokkal fogadhatták mindenekelőtt teniszezőink. Való igaz - végigböngésztem az athénit megelőző esztendők országos bajnokságait, aprólékosan az 1896. évit, majd az azt követő évek teniszeseményeit is - Tapovicza neve sem előtte, sem akkor, sem később, semmilyen formában nem vetődött fel. Teniszezőként versenyeken, bajnokságokon nem vett részt. Tudjuk: „A múltunkat nem lehet elvenni. De csak akkor a miénk, ha ismerjük. ” - És ismerjük meg lehetőleg teljességében, valóságában, legalábbis amennyire képesek vagyunk - tehetjük hozzá. Egyszóval ez van. A többit - kétkaros súlyemelésben hősünk hatodik, birkózásban negyedik lett - korábban elkönyveltük... Mielőtt pontot tennénk a Tapavicza-sztori végére... Az Újvidéken született és a Budapesti Műszaki Egyetemen Athén éve előtt építészmérnöki diplomát szerzett Tapavicza Momcsilló nemzetközi nevet szerzett magának Olaszországban, Marokkóban és másutt emelt épületeivel, s az ő nevéhez fűződik az isztriai Porecs üdülőhely kiépítése is. A politikusi pályán szintén kiemelkedett, Montenegróban miniszter lett, és 1949. január 10-én hunyt el Polában... Epilógusként - tisztelettel adózva a múltnak, nevezetes és kiváló elődeinknek -, úgy vélem, vegyük át így utólag a montenegrói barátunktól kapott késői teniszbronzot, s illő szerénységgel helyezzük el szimbolikusan az őt megérdemlő helyre. .. Ám lehet persze - ez nem mindannyiunk számára egy és ugyanaz. tyzllov