Nemzeti Sport, 2002. október (13. évfolyam, 266-295. szám)

2002-10-09 / 274. szám

20 A nap interjúja VÍVÁS. A kétgyermekes olimpiai bajnoknő szerint döbbenetes volt az „ismeretlenek” lisszaboni világbajnoksága Nagy Tímea ismét a páston FÜREDI MARIANNE jí Szeptemberben több alka­lommal is oka volt az ün­neplésre kitűnő párbaj­tőrözőnknek, Nagy Tímeá­nak. Először 17-én, amikor kétéves évfordulóját ülhette sydneyi olimpiai győzelmének. Aztán követ­kezett 24-e, az első gyer­mek, Varga Csenge negye­dik születésnapja, majd 27-e, amikor a gyönyörű kisbaba, Luca egy hónapos szün­napját tarthatta a család. - Hogy érzi magát kétgyermekes kismamaként? -Jól. A szülés utáni negyedik héten már magához tér az em­ber - felelte a Honvéd-LNX vívónő­je, Nagy Tímea. - Külö­nösen úgy, hogy Luca egy an­gyalka, csak eszik és alszik. - A csöppség alig több egy hóna­posnál, és a hírek szerint ön már elkezdte az edzéseket. - Ez így nem igaz, de közel pelenkázással teltek a napjaim, akartam várni, annyi időnek áll a valósághoz. Eddig abszolút Bár nagyon hiányzott a vívás, a kell ugyanis eltelnie a szülés kismamaként, főleg etetéssel és hat hetet mindenképp meg után ahhoz, hogy visszaálljon a szervezet. Csengénél is hat hetet vártam, aztán zökkenőmente­sen tértem visssza. Szóval, szer­da, október kilencedike lesz a visszatérésem, legalábbis az első edzésem napja. - Luca sokáig váratott magára, míg végre megérkezett. - Igen, majdnem két hetet késett, aztán nagyon nagy baba­ként, 5300 grammal, 64 centi­sen jött a világra. Ezek a mére­tek mindenkit megleptek, oly­annyira, hogy a kórházban nem is volt rá megfelelő nagyságú ruha. Az óriási termete ellenére könnyen ment a szülés. Köszö­nettel tartozom Teleki doktornak és a szülésznőnek, akik lelkileg nagyon sokat segítettek. Tudja, én már nyugtalan voltam, fél­tem, hogy a kéthetes késés mi­att valami baj lesz. Ők mindig szeretettel fogadtak és bátorí­tottak. Aztán négy nap eltelté­vel el is hagyhattuk a kórházat. - Nem haragszik meg egy ké­nyes kérdésen? - Mondja nyugodtan. - Mennyit hízott? Hogy áll a súlyfelesleggel? - Huszonkét kilót szedtem fel, ami rengetegnek hangzik, én sem akartam elhinni, amikor ráálltam a mérlegre. A kórház­ból már csak hét kiló plusszal jöttem ki, és most négy és fél, öt kiló van rajtam, amit két hóna­pon belül le tudok adni. Még úgy is, hogy nem fogyókúrá­zom. Elkezdtem hasizomgya­korlatokat csinálni, és bevallom, ez még kissé nehezemre esik. A lassú futásoknak is nekivágtam két hete, egyelőre tíz-tizenöt perceket futok, ami arra jó, hogy kellemesen elfáradjak. Semmit sem siettetek, lassan, fokozatosan végzem a futást is. Az edzéseknél is óvatos leszek, először csak iskolázni fogok mesteremmel, Kulcsár Győzővel, a kitörés még nem menne. - Csenge születése után két hó­nappal már részt vett az országos bajnokságon. Decemberben is az indulók között köszönthetjük majd? - Persze! Most egy hónappal több időm is lesz a bajnokságig, mint az első szülést követően. Ráadásul most segítségem is van, méghozzá Csenge, aki ott tüsténkedik a húgocskája mel­lett, és ha véletlenül felsír, már rohan is, és ringatja őt. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen jó testvérke. Igaz, az elejétől fogva tudta, hogy milyen változás lesz a családban, nagyon várta a ba­bát, és nem féltékeny rá. - A gyerekek mellett mennyi ideje jut a sport követésére? Az augusztus közepén rendezett vívó­világbajnokságot például figyelte? - A sportban benne vagyok, folyamatosan követtem a kajak­­kenu- és a birkózó-világbajnok­ságot is. A budapesti öttusa Világkupa-döntőn pedig ott vol­tam, igaz, nagy pocakkal, mert akkor tudtam először találkozni barátnőmmel, az újdonsült vi­lágbajnok Simóka Beával. A ví­vásra pedig természetesen na­gyon kíváncsi voltam, az inter­neten figyeltem, no és szakosz­tály-igazgatóm, Móna István jó­voltából nem napra, hanem percre kész voltam az ered­ményekből. Komolyan! Szinte minden asszó után hívott, és tá­jékoztatott, mi is történt Lissza­bonban. Mit mondjak? Döbbe­netes világbajnokság volt. A női párbajtőr döntőjébe jutott nyolc versenyző közül csupán négyet ismertem, pedig csak fél éve es­tem ki a vérkeringésből. És aki nyert, Hjun Hi, nem is a legis­mertebb dél-koreai. A nyolc kö­zött két igazán ismert név volt, Duplitzer és Vermakova. Az­ utób­bi számomra már inkább a múl­tat jelenti, így az ő jó szereplése is meglepetés volt. A lányokat nagyon sajnáltam. Szomorú, hogy a magyarok mindig „el­csúsznak”, így 1992 óta senkinek sem sikerült egyéni aranyérmet szereznie. De nem kell aggódni, vallom, hogy a tudásnak előbb­­utóbb meg kell hoznia, hogy hozza a várt sikert. A csapat aranyérmének nagyon örültem. Bevallom, amikor megláttam, hogy milyen ágra kerültek, na­gyon féltem a kínaiaktól. Mond­tam is a férjemnek, ha a kínaia­kat megverik, meglesz az arany. Sikerült! Női tőrben fantaszti­kus volt a két bronz, Knapek Edi­na és Mohamed Aida szereplése, a női kardcsapat döntőjekor azon­ban azt hittem, megőrülök, és még aznap vihetnek a kórházba, mert megindul a szülés. Tizen­hat tus előnyt elveszteni... Jó, tudom, van ilyen, de akkor is.­­ A vébé­ felelevenítésekor ne hagyjunk ki egy nevet, méghozzá azét, aki Nagy Tímea mellett olimpiai bajnoki címmel büszkél­kedhet. Az atlantai aranyérmes Laura Flessel tavaly vébéezü­st­­éremmel tért vissza a szülés után, az idén viszont nem a vívásával, hanem pozitív doppingtesztjével hívta fel magára a figyelmet. - Szerintem Flessel vétlen. Nem vagyunk barátok, nem is­merem igazán őt, de nem tu­dom elképzelni róla, egy ilyen klasszisról, hogy szüksége lenne a doppingolásra. Neki is kisba­bája van, biztos, hogy nem ten­ne ilyet. Az elképzelhető, hogy a francia csapat mellett dolgozó orvos tévedett, de hogy Flessel nem szándékosan vett be tiltott szert, az biztos. Mindenesetre nem irigylem őt, mert ez a folt már pályafutása végéig rajta marad. - Azt már említette, hogy a de­cemberi országos bajnokságon ott lesz az indulók között. Hogyan tervezi a távolabbi jövőt? Csenge születése után olimpiai bajnok lett. Elképzelhető hasonló folytatás a megszaporodott feladatok, a két gyermek mellett? - Bízom benne. Már csak azért is szeretnék minél előbb valami szép eredményt elérni, hogy megháláljam egyesületi, valamint egyéni szponzoraim­nak, az LNX-nek és a KFKI Számítástechnikai Csoportnak, hogy kiálltak mellettem. És ez nem csak kötelező szólam. A mai világban nagyon nehéz szponzort találni, ők pedig Athénig vállalták a támogatáso­mat. Szánkó János, Horvai Má­tyás, továbbá Kunszt Gábor, az egyesületem elnöke egy rossz szót sem szólt, amikor bejelen­tettem, hogy kisbabát várok. Nem mondták, hogy eredmény nélkül nem segítenek, hanem örültek az újabb csöppség érke­zésének. Ez a gondoskodás megható, és nem győzök eléggé hálás lenni érte. Hajt a bizonyí­tási vágy, és mint mondtam, a vívás is nagyon hiányzik már. Elmondhatatlan az az érzés, amikor meghajlik a penge a cipőmön, vagy amikor néhá­nyat beleszúrok a mesterkabát­ba... Nagyon várom azt a pilla­natot, amikor mindezt újból át­élhetem. HIRDETÉS —**—1 Nagy Tímea és két kislánya, a négyéves Csenge és az alig több, mint egy hónapos Luca Tudunk jobbat: Opel-márkaszerviz elérhető áron, garanciával. Ingyenes téti átvizsgálással egybekötött álla­potfelmérés, értékbecslés, eredeti Opel-alkatré­szek meglepően kedvező áron, garanciával. Opel-márkaszervizek. Mi értünk hozzá. 2002. október 9., szerda nemzetisport Névjegy NAGY TÍMEA Született: 1970. augusztus 22., Budapest Fegyverneme: párbajtőr Klubja: Honvéd-LNX Edzője: Kulcsár Győző Előző edzője: Udvarhelyi Gábor Legjobb eredményei: Egyéni­ olimpiai bajnok (2000], olimpi­ai 5. (1996]; Európa-bajnok (1995]; 2x egyéni országos bajnok (1994, 1996]. Csapat: 2x olimpiai 4. (1996, 2000]; 5x vi­lágbajnok (1992, 1993, 1995, 1997, 1999], vb-3. (2001]

Next