Nemzeti Sport, 2017. szeptember (115. évfolyam, 237-266. szám)
2017-09-17 / 253. szám
LABDARÚGÁS KÖRKÉP A NYUGAT-EURÓPÁBAN LÉGIÓSKODÓ MAGYAR FIATALOKRÓL, AKIK AZ ELSŐ CSAPAT KAPUJÁN DÖRÖMBÖLNEK Otthon idegenben LEINER SOMA Mind több fiatal labdarúgónk bizonyít Nyugat-Európában. Hollandia két legnagyobb klubjában három honfitársunk játszik, de szinte az összes élvonalban, így Portugáliában, Angliában és Németországban is találunk magyar futballistát. Összeállításunkban elemezzük helyzetüket, illetve felmérjük, hol tartanak pályafutásukban a játékosok. Az ezredforduló óta sok fiatal labdarúgónk próbált szerencsét külföldön, több-kevesebb sikerrel. Ha szigorúan nézzük, nem tudunk beszámolni olyan játékosról, aki utánpótláskorban került nyugat-európai élklubhoz, majd megragadt az első csapatban. Jó példa az Agárdról Liverpoolba költöző magyar kontingenst szemügyre venni: Gulácsi Pétert leszámítva egyikük sem játszik az igazán rangos csapatban, de tegyük hozzá, hogy az U20-as világbajnokságon bronzérmes kapus sem maradt a Mersey-parti városban. A pozitív oldalra sorolható még Szalai Ádám, aki a VfB Stuttgartban és a Real Madridban nevelkedett, majd lett stabil Bundesliga-játékos. Összességében tehát kevés olyan magyar futballista van, aki az utánpótlásban elért sikerek után a felnőtteknél is a legmagasabb szinten játszik, de ha így is van, akkor sem a nevelőklubjában teszi ezt. Ám a helyzet változásában azért is bízhatunk, mert jelenlegi utánpótlás-válogatottjaink húzóemberei közül többen is kiváló műhelyekben edződnek, olyan együttesekben, amelyekben az arra érdemes fiatalok megkapják az esélyt a bizonyításra. Egyre többüknek vonzó Hollandia, ami nem meglepő, hiszen az Eredivisie klubjai évtizedek óta nevelik a világ élvonalába tartozó futballistákat. Ifjú játékosaink ottani helyzete több mint reménykeltő: Schön Szabolcs és Horváth Olivér az Ajax, Bencze Márk a Vitesse, Kun Bertalan pedig a PSV együttesében szerepel. Utóbbi története teljesen egyedülálló: a ballábas támadó 2011 óta játszik odakint, de jogi akadályok miatt csak 2015-ben, tizenhatodik születésnapja után köthetett szerződést a klubbal. Mostani sérülése ellenére fejlődése töretlen, amit az is mutat, hogy a napokban újabb két évre írt alá Eindhovenben. A nemrég kezdődött szezonban minden bizonynyal a Mark van Bommel által irányított U19-es együttesben bizonyíthat. Vele kapcsolatban érdekesség, hogy évek óta nem veszik számításba a korosztályos válogatottakban. Az amszterdami duó egy éve szerződött a holland fővárosba, Schön Szabolcs a Budapest Honvéd-MFA, míg Horváth Olivér az MTK Budapest csapatát hagyta ott az Ajax kedvéért. Jelenleg mindketten az U19-es együttest erősítik, a mostani hétvégéig egy fordulót rendeztek a bajnokságban, akkor Schön csereként lépett pályára, míg Horváth nem volt a keretben. Két támadónk is remekel Portugáliában - Csoboth Kevin a Benfica, Bíró Bence pedig a Guimaraes korosztályos együttesének meghatározó játékosa. Mindkettejük célja az lehet ebben az évadban, hogy klubjaik második számú gárdájában bizonyítsanak - a 19 éves Bíró már a Guimaraes B-csapatának tagja, míg a 17 esztendős Csoboth az U19-es együttesnél kezdte meg a szezont. Neki is lehet azonban reális esélye arra, hogy bemutatkozzon a felnőttek között, a másodosztályban, hiszen a Benfica nevezte a portugál élvonalbeli bajnokságba. A védő Horváth Csanád (17) szintén a Guimaraes labdarúgója volt az elmúlt idényben, de a napokban bejelentette, hogy máshol folytatja pályafutását. Angliában a „legmagyarabb" csapat kifejezést a Stoke City együttesére aggathatjuk, hiszen a szélső Szerető Krisztofer, illetve a kapus Deczki Máté is a piros-fehéreknél pallérozódik. Az egyaránt 17 éves fiatalok eddig mind a négy mérkőzést végigjátszották az U 18-as bajnokságban, mi több, Szerető a Manchester United ellen gólt szerzett. Több országban is találunk egy-egy magyar futballistát: a center Szabó Levente (18) évek óta Olaszországban játszik, az Atalanta együttesétől a Genoa gárdájához igazolt, az első fordulóban kilencven percet volt a pályán a Napoli ellen 2-1-re elvesztett U19-es bajnokin. A városi rivális Sampdoria kapuját védi Hutvágner Gergely (17), aki az U19-es csapatban kezdte meg a szezont. A Barcelonában is megfordult Tajti Mátyás (19) a nyáron bemutatkozhatott a Málaga első csapatában, jelenleg a tartalékegyüttesben, a spanyol harmadosztályban futballozik. Hasonló a helyzete a 18 esztendős ifjabb Dárdai Pálnak (Palkónak) is, aki szintén játszott már a Hertha felnőttjei közt felkészülési mérkőzésen, de jelenleg a második együttesben veszik számításba, s négy meccsen egy gól a mérlege az ősszel. Szintén Németországban futballozik a középpályás Schindler Olivér, ő a Paderborn U19-es csapatának meghatározó tagja, a Mönchengladbach elleni győztes mérkőzésen pedig gólt is szerzett. Belgiumban Puskás Martin képviseli hazánkat, a 18 éves középpályás a Cercle Bruges második csapatát erősíti. Ha pedig nem akarunk annyira messze menni, akkor érdemes kiemelnünk Szoboszlai Dominikot (17) is, hiszen hétről hétre remekel az osztrák FC Lieferingben, a Red Bull Salzburg fiókcsapatában. Nehéz tehát olyan országot találni Európában, amelyben ne lenne magyar labdarúgó az utánpótlásban. Nem is kívánhatunk tehát mást, mint hogy ezek a játékosok egy-két éven belül az első csapatokban is játéklehetőséghez jussanak, megváltoztatva ezzel az elmúlt évtized negatív statisztikáját. tfe A 17 éves Szerető Krisztofer eddig minden Mi mérkőzést végigjátszott a Stoke City U 18-as együttesében, sőt , a Manchester United ellen gólt is szerzett attst f --------------------U ÍMO Európa vány TUDTA-E? Bálint László volt 1956 után az első hivatalosan külföldre szerződő magyar labdarúgó, az FTC játékosa 1979-ben igazolt Bruges-be. BIRKÓZÁS MEZŐNYMUSTRA A HAT MAGYAR ÉRMET HOZÓ ATHÉNI KADÉT-VILÁGBAJNOKSÁG UTÁN Versenyben a nagyvilággal is SZ. CSUKA ISTVÁN Legendás színhelyen, a 2004-es athéni olimpia birkózóversenyeinek otthont adó Ano Lipszia Sportcsarnokban hat érmet nyertek fiataljaink a kadét-világbajnokságon: a kötöttfogásúak két ezüstöt és egy bronzot, a női szakág képviselői pedig három bronzot. Az érmek számában hazánk kilencedik lett az országok rangsorában. Az athéni magyar csapat alig több mint egy hónapja négy aranyat, egy ezüstöt és három bronzot nyert a szarajevói kadét Eb-n. Az athéni mérleg a konkrét számokat nézve szerényebbnek tűnik, de a két ezüst és négy bronz felér az előzővel, ha figyelembe vesszük a két verseny nehézségi foka közötti jelentős különbséget. A világbajnokság ugyanis más kávéház. Folytatódott a világ erőviszonyainak évek óta megfigyelhető átrendeződése, Európa például most Athénban már le is szorult a trónjáról. Kontinensünk versenyzői csupán tizenegy aranyérmet tudtak megszerezni, a másik két, a birkózásban erős földrész pedig együtt tizenkilencet, de Ázsia a maga tizennégy világbajnoki címével egyedül is túlszárnyalta Európát. A vb-n kiosztott 120 éremből még mindig nagy az egykori, európai területen lévő szovjet utódállamok részesedése. Azabból az oroszoké 19, de a 30 súlycsoportból most csupán négyet tudtak megnyerni, az azerieké és az ukránoké 10-10, míg a grúzoké 7). Ázsia vezető országai már nagyon közel járnak ehhez a 32 érmükkel (Japán 15, Irán 9, a nagy lendülettel feljövő India 8 érmet gyűjtött), pedig Kína és a két Korea szokás szerint kihagyta a kadét-vb-t. Az amerikai kontinensről - ugyancsak hagyományosan távolmaradt Kuba, a kanadai birkózás pedig mostanában kicsit gyengélkedik, így az Egyesült Államok kilenc érme mellé csak Ecuador és Mexikó tett le egy-egy bronzot. Az iménti felsorolásban nyolc birkózó-nagyhatalom éremmennyiségét mutattuk meg... És most tessék elképzelni, a nagyok mögött Magyarország a kilencedik, a maga hat érmével. Megelőzi egyebek között Fehéroroszországot, Kazahsztánt és Törökországot, igaz, közülük a törökök aranyat is nyertek a három bronzuk mellé. A hat magyar érmes közül ötöt a későbbi világbajnok győzött le. És egyik sem európai! A kötöttfogásban ezüstérmes Takács István iránitól kapott ki a fináléban (2-0-ra), Vátzi Bálint amerikaitól (3-1-re). A bronzérmes leányok közül a 70 kgos Nagy Bernadettet a japán, Szél Annát és Bognár Erikát a súlycsoport indiai aranyérmese verte meg, hogy a vigaszágon aztán mindhárman megszerezzék a bronzérmet. Vagyis kadét kiválóságaink stabilizálták a helyüket a kontinens szoros élmezőnyében. Egyedül a kötöttfogás vb- és Ebgyőztese, Szőke Alex kapott ki orosz ellenféltől, Muhammad Jevlojevtől. Aki nem lett világbajnok, mert a fináléban vereséget szenvedett török ellenfelétől Muhammed Dursuntól, akit Alex a szarajevói Eb döntőjében vert meg. A két világversenyen is érmet nyert, nagyszerű magyar fiatalok közül Szél Annát emelhetjük ki, ő nagyon közel áll az Athénban hét aranyat nyert japán női birkózók tudásához. Az orosházi lány, aki Csepelen az egykori olasz klasszis (a kétszeres szabadfogású Eb-győztes Ritter Árpád felesége), Diletta Giampiccolo műhelyében is tanul, folyamatosan támad, és rendkívül gazdag technikai tárházából azt veszi elő a szőnyegen, ami éppen a győzelemhez szükséges. Annát Athénban csupán az indiai Szonam Szonam győzte le, 6:6-os végeredmény mellett, kifogásolható bírói döntés nyomán. A három magyar bronzérmes lány, Szél Anna, Nagy Bernadett és Bognár Erika FORRÁS: MBSZ VÍZILABDA NŐI U20-AS VB Realitás a hatodikon A hatodik helyen fejezte be a korosztályos világbajnokságot a női U20-as válogatott. Az együttes nem játszott kiemelkedően a vb-n, a helyezésben azonban az úgynevezett „lyukas” korosztály is szerepet játszik, hiszen mindössze három 20 éves játékos szállt vízbe Görögországban, a többiek mind fiatalabbak voltak. Amennyiben a magyar póló hagyományait, vagy akár jelenét nézzük, világversenyen elért hatodik hellyel korosztálytól és nemtől függetlenül egyetlen válogatott sem lehet elégedett. Nincs ezzel másképpen a női U20-as együttesünk sem, amely a görögországi Voloszban szerepelt a korosztályos világbajnokságon. Viszont ha kifogást nem is, okokat lehet találni, miért végeztek a mieink ezúttal a legjobb négyen kívül. Egyáltalán nem kezdte jól a vb-t a csapat, hiszen már az első mérkőzésen megszenvedett Japán ellen (a negyedik negyed elején még az ázsiaiak vezettek), majd méretes verést kapott a hollandoktól és az oroszoktól is. A csoport harmadik helyezettjeként azonban továbbjutott az együttes, a nyolc közé jutásért pedig remek, összeszedett vízilabdával 8-5-re felülmúlta a martfűi felkészülési tornán győztes ausztrál válogatottat. A negyeddöntőben következett a végállomás, a torna esélyesének számító spanyolok esélyt sem adtak a mieinknek, így maradtak a helyosztók. Az 5-8. helyért viszont nagyon összekapta magát a társaság, az olaszoknak és az amerikaiaknak összesen hét gólt engedélyezett. Igaz, az ötödik helyről így is lecsúszott, mivel az Egyesült Államok válogatottjával szemben csak az első negyedben talált a kapuba. Petrovics Mátyás szövetségi kapitány a világbajnokság után reálisnak értékelte az elért helyezést. „Ha egy magyar vízilabdacsapat nem nyer érmet a világversenyen, semmiképpen sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Ugyanakkor, amennyiben reálisan nézzük a helyzetünket, azt kell, hogy mondjam: kihoztuk a maximumot a vébébő. Az első négy csapat és az amerikai válogatott kétségkívül erősebb nálunk, s utánuk pedig rögtön mi következtünk.” Az összteljesítmény egyik magyarázata a világbajnokság előtt is emlegetett, úgynevezett „lyukas” korosztály. A csapatba mindössze három 20 éves játékos fért be, a többiek mind fiatalabbak voltak, s az is igaz, hogy a legnagyobb riválisok fizikálisan a mieink előtt járnak. „Egyértelmű, hogy már a vébé kezedétől gondjaink voltak emiatt. Az ellenfeleink szó szerint erősebbek voltak nálunk, ezért nem tudtuk hosszú távon felvenni a versenyt a legjobb csapatokkal ” Petrovics ezzel együtt úgy gondolja, hogy a következő egy-két évben - hasonlóan az elmúlt esztendőkhöz - ebből a csapatból is kikerülnek olyan játékosok, akik a felnőttválogatott alapemberivé válhatnak. B. V. Petrovics Mátyás kapitány szerint reális a csapat hatodik helyezése FORRÁS: MAGYAR VÍZILABDA SZÖVETSÉG