Nemzeti Sport, 2017. szeptember (115. évfolyam, 237-266. szám)

2017-09-17 / 253. szám

LABDARÚGÁS KÖRKÉP A NYUGAT-EURÓPÁBAN LÉGIÓSKODÓ MAGYAR FIATALOKRÓL, AKIK AZ ELSŐ CSAPAT KAPUJÁN DÖRÖMBÖLNEK Otthon idegenben LEINER SOMA Mind több fiatal labdarúgónk bi­zonyít Nyugat-Európában. Hol­landia két legnagyobb klubjában három honfitársunk játszik, de szinte az összes élvonalban, így Portugáliában, Angliában és Né­metországban is találunk magyar futballistát. Összeállításunkban elemezzük helyzetüket, illetve felmérjük, hol tartanak pályafu­tásukban a játékosok. A­z ezredforduló óta sok fiatal labdarúgónk próbált szeren­csét külföldön, több-kevesebb sikerrel. Ha szigorúan nézzük, nem tudunk beszámolni olyan játékosról, aki utánpótláskorban került nyu­gat-európai élklubhoz, majd megra­gadt az első csapatban. Jó példa az Agárdról Liverpoolba költöző magyar kontingenst szemügyre venni: Gu­­lácsi Pétert leszámítva egyikük sem játszik az igazán rangos csapatban, de tegyük hozzá, hogy az U20-as világbajnokságon bronzérmes kapus sem maradt a Mersey-parti város­ban. A pozitív oldalra sorolható még Szalai Ádám, aki a VfB Stuttgartban és a Real Madridban nevelkedett, majd lett stabil Bundesliga-játékos. Összességében tehát kevés olyan magyar futballista van, aki az után­pótlásban elért sikerek után a fel­nőtteknél is a legmagasabb szinten játszik, de ha így is van, akkor sem a nevelőklubjában teszi ezt. Ám a helyzet változásában azért is bízhatunk, mert jelenlegi után­pótlás-válogatottjaink húzóemberei közül többen is kiváló műhelyekben edződnek, olyan együttesekben, amelyekben az arra érdemes fia­talok megkapják az esélyt a bizo­nyításra. Egyre többüknek vonzó Hollandia, ami nem meglepő, hiszen az Eredivisie klubjai évtizedek óta nevelik a világ élvonalába tartozó futballistákat. Ifjú játékosaink otta­ni helyzete több mint reménykeltő: Schön Szabolcs és Horváth Olivér az Ajax, Bencze Márk a Vitesse, Kun Bertalan pedig a PSV együttesében szerepel. Utóbbi története teljesen egyedülálló: a ballábas támadó 2011 óta játszik odakint, de jogi akadályok miatt csak 2015-ben, tizenhatodik születésnapja után köthetett szer­ződést a klubbal. Mostani sérülése ellenére fejlődése töretlen, amit az is mutat, hogy a napokban újabb két évre írt alá Eindhovenben. A nemrég kezdődött szezonban minden bizony­nyal a Mark van Bommel által irányí­tott U19-es együttesben bizonyíthat. Vele kapcsolatban érdekesség, hogy évek óta nem veszik számításba a korosztályos válogatottakban. Az amszterdami duó egy éve szer­ződött a holland fővárosba, Schön Szabolcs a Budapest Honvéd-MFA, míg Horváth Olivér az MTK Budapest csapatát hagyta ott az Ajax kedvéért. Jelen­leg mindketten az U19-es együttest erősítik, a mostani hétvégéig egy fordulót rendez­tek a bajnokságban, akkor Schön csereként lépett pályára, míg Horváth nem volt a keretben. Két támadónk is remekel Portu­gáliában - Csoboth Kevin a Benfica, Bíró Bence pedig a Guimaraes kor­­osztályos együttesének meghatá­rozó játékosa. Mindkettejük célja az lehet ebben az évadban, hogy klubjaik második számú gárdájá­ban bizonyítsanak - a 19 éves Bíró már a Guimaraes B-csapatának tagja, míg a 17 esztendős Csoboth az U19-es együttesnél kezdte meg a szezont. Neki is lehet azonban re­ális esélye arra, hogy bemutatkoz­zon a felnőttek között, a másodosz­tályban, hiszen a Benfica nevezte a portugál élvonalbeli bajnokságba. A védő Horváth Csanád (17) szin­tén a Guimaraes labdarúgója volt az elmúlt idényben, de a napokban bejelentette, hogy máshol folytatja pályafutását. Angliában a „legmagyarabb" csa­pat kifejezést a Stoke City együttesére aggathatjuk, hiszen a szélső Szerető Krisztofer, illetve a kapus Deczki Máté is a piros-fehéreknél pallérozódik. Az egyaránt 17 éves fiatalok eddig mind a négy mérkőzést végigjátszották az U 18-as bajnokságban, mi több, Sze­rető a Manchester United ellen gólt szerzett. Több országban is találunk egy-egy magyar futballistát: a center Szabó Levente (18) évek óta Olaszországban játszik, az Atalanta együttesétől a Ge­noa gárdájához igazolt, az első fordu­lóban kilencven percet volt a pályán a Napoli ellen 2-1-re elvesztett U19-es bajnokin. A városi rivális Sampdoria kapuját védi Hutvágner Gergely (17), aki az U19-es csapatban kezdte meg a szezont. A Barcelonában is megfor­dult Tajti Mátyás (19) a nyáron bemu­tatkozhatott a Málaga első csapatá­ban, jelenleg a tartalékegyüttesben, a spanyol harmadosztályban futballozik. Hasonló a helyze­te a 18 esztendős ifjabb Dár­dai Pálnak (Palkónak) is, aki szintén játszott már a Hertha felnőttjei közt felkészülési mérkőzésen, de jelenleg a második együttesben veszik számításba, s négy meccsen egy gól a mérlege az ősszel. Szintén Németországban futballozik a középpályás Schindler Olivér, ő a Paderborn U19-es csapatának meghatá­rozó tagja, a Mönchengladbach­­ elleni győztes mérkőzésen pedig gólt is szerzett. Belgiumban Puskás Martin képviseli hazánkat, a 18 éves középpályás a Cercle Bruges máso­dik csapatát erősíti. Ha pedig nem akarunk annyira messze menni, ak­kor érdemes kiemelnünk Szoboszlai Dominikot (17) is, hiszen hétről hétre remekel az osztrák FC Lieferingben, a Red Bull Salzburg fiókcsapatában. Nehéz tehát olyan országot ta­lálni Európában, amelyben ne lenne magyar labdarúgó az utánpótlásban. Nem is kívánhatunk tehát mást, mint hogy ezek a játékosok egy-két éven belül az első csapatokban is játék­­lehetőséghez jussanak, megváltoz­tatva ezzel az elmúlt évtized negatív statisztikáját. tfe A 17 éves Szerető Krisztofer eddig minden Mi­ mérkőzést végigjátszott a Stoke City U 18-as együttesében, sőt , a Manchester United ellen gólt is szerzett attst f --------------------­U ÍMO E­urópa vány TUDTA-E? Bálint László volt 1956 után az első hivatalosan külföldre szerződő magyar labdarúgó, az FTC játékosa 1979-ben igazolt Bruges-be. BIRKÓZÁS MEZŐNYMUSTRA A HAT MAGYAR ÉRMET HOZÓ ATHÉNI KADÉT-VILÁGBAJNOKSÁG UTÁN Versenyben a nagyvilággal is SZ. CSUKA ISTVÁN Legendás színhelyen, a 2004-es athéni olimpia birkózóversenyei­nek otthont adó Ano Lipszia Sport­­csarnokban hat érmet nyertek fia­taljaink a kadét-világbajnokságon: a kötöttfogásúak két ezüstöt és egy bronzot, a női szakág képvise­lői pedig három bronzot. Az érmek számában hazánk kilencedik lett az országok rangsorában. A­z athéni magyar csapat alig több mint egy hónapja négy aranyat, egy ezüstöt és három bronzot nyert a szarajevói kadét Eb-n. Az athéni mérleg a konkrét számokat nézve szerényebbnek tűnik, de a két ezüst és négy bronz felér az előzővel, ha figyelembe vesszük a két verseny nehézségi foka közötti jelentős kü­lönbséget. A világbajnokság ugyanis más kávéház. Folytatódott a világ erővi­szonyainak évek óta megfigyelhető átrendeződése, Európa például most Athénban már le is szorult a trónjá­ról. Kontinensünk versenyzői csupán tizenegy aranyérmet tudtak megsze­rezni, a másik két, a birkózásban erős földrész pedig együtt tizenkilencet, de Ázsia a maga tizennégy világbaj­noki címével egyedül is túlszárnyalta Európát. A vb-n kiosztott 120 éremből még mindig nagy az egykori, európai te­rületen lévő szovjet utódállamok ré­szesedése. Az­­abból az oroszoké 19, de a 30 súlycsoportból most csupán négyet tudtak megnyerni, az azerieké és az ukránoké 10-10, míg a grúzoké 7). Ázsia vezető országai már nagyon közel járnak ehhez a 32 érmükkel (Japán 15, Irán 9, a nagy lendülettel feljövő India 8 érmet gyűjtött), pedig Kína és a két Korea szokás szerint kihagyta a kadét-vb-t. Az amerikai kontinensről - ugyancsak hagyomá­nyosan­­ távolmaradt Kuba, a kana­dai birkózás pedig mostanában kicsit gyengélkedik, így az Egyesült Álla­mok kilenc érme mellé csak Ecuador és Mexikó tett le egy-egy bronzot. Az iménti felsorolásban nyolc bir­kózó-nagyhatalom éremmennyiségét mutattuk meg... És most tessék elképzelni, a na­gyok mögött Magyarország a kilen­cedik, a maga hat érmével. Megelőzi egyebek között Fehéroroszországot, Kazahsztánt és Törökországot, igaz, közülük a törökök aranyat is nyertek a három bronzuk mellé. A hat magyar érmes közül ötöt a későbbi világbajnok győzött le. És egyik sem európai! A kötöttfogás­ban ezüstérmes Takács István irá­nitól kapott ki a fináléban (2-0-ra), Vátzi Bálint amerikaitól (3-1-re). A bronzérmes leányok közül a 70 kg­­os Nagy Bernadettet a japán, Szél Annát és Bognár Erikát a súlycsoport indiai aranyérmese verte meg, hogy a vigaszágon aztán mindhárman meg­szerezzék a bronzérmet. Vagyis kadét kiválóságaink stabili­zálták a helyüket a kontinens szoros élmezőnyében. Egyedül a kötöttfogás vb- és Eb­győztese, Szőke Alex kapott ki orosz ellenféltől, Muhammad Jevlojevtől. Aki nem lett világbajnok, mert a fi­náléban vereséget szenvedett török ellenfelétől­­ Muhammed Dursuntól, akit Alex a szarajevói Eb döntőjében vert meg. A két világversenyen is érmet nyert, nagyszerű magyar fiatalok közül Szél Annát emelhetjük ki, ő nagyon közel áll az Athénban hét aranyat nyert japán női birkózók tudásához. Az orosházi lány, aki Csepelen az egykori olasz klasszis (a kétszeres szabadfogású Eb-győz­­tes Ritter Árpád felesége), Diletta Giampiccolo műhelyében is tanul, folyamatosan támad, és rendkívül gazdag technikai tárházából azt veszi elő a szőnyegen, ami éppen a győzelemhez szükséges. Annát Athénban csupán az indiai Szonam Szonam győzte le, 6:6-os végeredmény mellett, kifogásolható bírói döntés nyomán. A három magyar bronzérmes lány, Szél Anna, Nagy Bernadett és Bognár Erika FORRÁS: MBSZ VÍZILABDA NŐI U20-AS VB Realitás a hatodikon A hatodik helyen fejezte be a korosztályos világbajnokságot a női U20-as válogatott. Az együt­tes nem játszott kiemelkedően a vb-n, a helyezésben azonban az úgynevezett „lyukas” korosztály is szerepet játszik, hiszen min­dössze három 20 éves játékos szállt vízbe Görögországban, a többiek mind fiatalabbak voltak. A­mennyiben a magyar póló ha­gyományait, vagy akár jelenét nézzük, világversenyen elért hatodik hellyel korosztálytól és nemtől füg­getlenül egyetlen válogatott sem lehet elégedett. Nincs ezzel másképpen a női U20-as együttesünk sem, amely a görögországi Voloszban szerepelt a korosztályos világbajnokságon. Vi­szont ha kifogást nem is, okokat lehet találni, miért végeztek a mieink ezúttal a legjobb négyen kívül. Egyáltalán nem kezdte jól a vb-t a csapat, hiszen már az első mérkőzé­sen megszenvedett Japán ellen (a ne­gyedik negyed elején még az ázsiaiak vezettek), majd méretes verést kapott a hollandoktól és az oroszoktól is. A cso­port harmadik helyezettjeként azonban továbbjutott az együttes, a nyolc közé jutásért pedig remek, összeszedett ví­zilabdával 8-5-re felülmúlta a martfűi felkészülési tornán győztes ausztrál válogatottat. A negyeddöntőben következett a végállomás, a torna esélyesének szá­mító spanyolok esélyt sem adtak a mieinknek, így maradtak a helyosztók. Az 5-8. helyért viszont nagyon össze­kapta magát a társaság, az olaszoknak és az amerikaiaknak összesen hét gólt engedélyezett. Igaz, az ötödik helyről így is lecsúszott, mivel az Egyesült Ál­lamok válogatottjával szemben csak az első negyedben talált a kapuba. Petrovics Mátyás szövetségi kapitány a világbajnokság után reálisnak értékel­te az elért helyezést. „Ha egy magyar vízilabdacsapat nem nyer érmet a világversenyen, semmiképpen sem lehetünk mara­déktalanul elégedettek. Ugyanakkor, amennyiben reálisan nézzük a hely­zetünket, azt kell, hogy mondjam: kihoztuk a maximumot a vébébő. Az első négy csapat és az amerikai vá­logatott kétségkívül erősebb nálunk, s utánuk pedig rögtön mi következ­tünk.” Az összteljesítmény egyik magyará­zata a világbajnokság előtt is emlege­tett, úgynevezett „lyukas” korosztály. A csapatba mindössze három 20 éves játékos fért be, a többiek mind fiata­labbak voltak, s az is igaz, hogy a leg­nagyobb riválisok fizikálisan a mieink előtt járnak. „Egyértelmű, hogy már a vébé kezedétől gondjaink voltak emiatt. Az ellenfeleink szó szerint erőseb­bek voltak nálunk, ezért nem tudtuk hosszú távon felvenni a versenyt a legjobb csapatokkal ” Petrovics ezzel együtt úgy gondol­ja, hogy a következő egy-két évben - hasonlóan az elmúlt esztendőkhöz - ebből a csapatból is kikerülnek olyan játékosok, akik a felnőttválogatott alapemberivé válhatnak. B. V. Petrovics Mátyás kapitány szerint reális a csapat hatodik helyezése FORRÁS: MAGYAR VÍZILABDA SZÖVETSÉG

Next