Nemzeti Sport, 2020. október (118. évfolyam, 260-274. szám)

2020-10-09 / 268. szám

THURY Gábor emcsak azért vagytok tökösek, mert a magyaroknak rossz emlékű Vaszil Levszki Stadionban végre győztetek (3-1), hanem azért is, mert ezzel konkrétan és átvitt értelemben is hazatér a futball: az Eb-pótselejtező (másik) sorsdöntő meccsét Izland ellen a Puskás Aréná­ban játssza Magyarország, s most már tényleg csupán egy lépés a kontinensbajnokság. Hogy végleg hazaérkezzünk. A 63 évvel ezelőtti 2:1 -es győzelem főképp a két­gólos Hidegkúti Nándor érdeme, csütörtök este az egész együttesé volt a diadal. Igazi csapatmunka, ahogy a többiek pótolni tudták a mieink soraiban egyre inkább vezérszerepet betöltő Szoboszlai Dominikot, akit klubja, a Salzburg nem engedett el a válogatotthoz. Bár ami a teljesítményeket illeti, Gulácsi Péteré MOST AZ EB-RÉSZ­VÉTELHEZ ELÉG LENNE EGYSZER GYŐZNI, és Willi Orbáné az élre kívánkozik, ahogy­­ a véleményem szerint a magyar futballban némileg alulértékelt, ugyanakkor a roppant hasznos futballt játszó­­ Kalmár Zsolté is. A lapzárta szorításában nincs idő a győzelem­ben szerepet játszó tényezőket felsorolni. Ám egyvalamiről ne feledkezzünk meg! A magyar futball évről évre visszatérő talán legnagyobb átka, hogy játékosaink mentálisan képtelenek elviselni a sorsdöntő összecsapások légkörét. Nos, a szófiai siker legfontosabb összetevője, hogy nem roppantunk meg. Tény, a videobíró két alkalommal úgy „döntött", ahogy a lelkünk mélyén kívántuk, de nem ennek köszönhető a siker. Labdarúgóink felismerték, ez a bolgár válogatott egyáltalán nem félelmetes, nem olyan sodró lendületű, hogy befolyásolhatná a mieink játékát. Ennek a találkozónak az egyik legfontosabb üzenete, hogy a magyarok nemcsak verbálisan voltak elszántak, hanem tettekben is. Patetiku­san azt írhatnám, hogy megcselekedték, amit megkövetelt a haza, kevésbé fennkölten meg azt, amit Mészöly Kálmán szövetségi kapitányként mondott az 1981-es budapesti magyar-norvég világbajnoki selejtező szünetében fiainak, amikor még 1-1 -re állt a mérkőzés, hogy Nyilasi Tiborék valahogy brügöljék ki a mérkőzést. Nyílék 4-1 -re nyertek, kijutottak az 1982-es vb-re. Eszembe jut egy még régebbi találkozó, épp egy bolgár-magyar Eb-selejtező a Vaszil Levszkiben, még 1971 májusából, 3-0-ra kikaptunk, Hoffer József szövetségi kapitány lemondott. De - és ez a legfontosabb - a csa­pat a hátralévő hat meccsén túljutva bejutott az Eb négyes döntőjébe. Most az Eb-részvételhez elég lenne egyszer győzni. Háromszor egyenítetTek j játékok Németország ellen ____ FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉSEN A NÉMET FUTBALLVÁLOGATOT 3-3-AS DÖNTETLENT JÁTSZOTT KÖLNBEN A TÖRÖK EGYÜTTESSEL. AZ INTERNETES PORTÁLUNKRA ÉRKEZŐ VÉLE­MÉNYEKBŐL IDÉZÜNK. terjvisszanchester „Ne felejtsük el, ez a német C-válogatott volt, nem az A-, és az egyik török gólt nem kellett volna megadni. Amúgy a véde­lemmel tényleg gond van, de egy pillanatra sem vezettek a törökök." Triplesieger„Ha jobban megnézzük, Bayern-já­­tékost nemigen neveztek a keretbe, valószínű, a klub és Löw szövetségi kapitány megegyezett, pihenhessenek kicsit hosszabban a srácok. Tökéletes alkalom volt arra, hogy a szövetségi ka­pitány kipróbáljon néhány játékost, akik a jövőben alapemberek lehetnek, és szintén kiváló tehetőség a münchenieknek, hogy kipihenjék magukat." reichszikla „Na de mit akar Löw? Az 500. játékost próbálja ki, nincs két meccs, amelyiken azonos összeállításban játszik a Nationalelf. Most is felállt a B-csapat (vagy C-) egy rakás átlagjátékossal, nem válogatottakkal. Milyen ho­­zadéka van ennek a komolyabb összecsapások előtt? Ennyi ember nem eshet ki egyszerre." NancsiBacsi „reichszikla - Mire készüljön? Kész vannak, így néhány játékosnak még növelte az értékét azzal, hogy odaírhatja a neve mellé, hogy válogatott. ” Örök Fradi szurkoló örök. Közhely, mégis vitathatatlan fordulat. A szurkoló szenvedély vezérelte igaz­ságérzete jelen idejű, vágyainak, véleményének kiindulópontja mozdíthatatlan, neki a tradíció a pillanat átélésének radikalizmusát szolgálja, ami csak a büszke­ség, a határtalan bizalom forrása lehet. A drukkert a múlt ennek ellentmondó „kellemetlen” tényeivel zargatni nem ildomos, ő a históriát is a jelen emocionálisan determinált állapotából képes látni csupán, hiszi­­ hinnie kell­­, hogy amit érez, átél, örökké így volt, megfellebbezhetetlenül. A Ferencváros az ország s a Kárpát-medence magya­rok lakta részének legnépszerűbb klubja. Erről vitát nyitni nem érdemes, s arról sem, hogy a rajongó - szerelmét az idők végtelenébe vetítve - „öröknek” tudja ezt az állapotot. „Fradi volt, Fradi lesz, míg a Földön ember lesz", mondja Fülöp Kálmán és Wolf Péter nótájának refrénje, s ennek a lélekben így is kell lennie, ha a klubot „csak” 1899-ben alapították (tehát nem létezhetett „mindig”), akkor is. Számos fradista az örökséget Isten akaratának tudja (vesd össze: „köszönöm Istenem, hogy fradistának teremtettél"), amivel vitám természetesen nem lehet, ám mint minden történeti jelenségnek, ennek is megvannak a maga konkrét - és fölöttébb prózai - okai. Annak, hogy a legtöbb hívet vonzó klub a Ferencváros lett a XX. század első éveiben, társadalmi, szociológiai, játéklélektani összetevői elég pontosan leírhatók, ha a rajongó nem na­gyon gondol erre, akkor is. Mindezt Szegedi Péter Az első aranykor című könyvében illő alapossággal megírta már, munkájára magam is súllyal támaszkodom. Miért a futball lett - minden egyéni sportágat megelőz­ve - a legnépszerűbb, tudható. Itt ugyanis nem a legyű­rendő idővel, centiméterrel, súllyal, de nem is a másik emberrel áll szemben a versenyző, hanem egyik csoport, egyik identitás a másikkal. Ebben a helyzetben a „mi” tudattal való azonosulás élménye fölfokozottan élhető át, időről időre (hétről hétre) kiszámíthatóan, midőn a pályán küzdő csapat és „mi”, az érte szorítók egyek vagyunk megmásíthatatlanul. így az identitás önnön ellentéteit is rögvest előhívja persze, hisz azonosságot vallani csak „ahhoz, azokhoz képest" lehet, s az ellen fölött aratott di­adal (annak vágya) nemcsak az öntudatot erősíti, hanem az életrevalóság jogát is megadja nekünk. Egy csapat népszerűségét társadalmi, szociológiai beágyazottsága (mekkora tömeget képvisel), játékának fölismerhető, megkülönböztető, azonosságot adó jegye, és - nem utolsósorban - hosszabb távú eredményessége adja meg. Nos, a Ferencváros mint városrész a dualizmus idején hatalmas fejlődésen, iparosodáson ment át, lakossága az 1850-es 12 ezerről 1910-re majdnem 90 ezerre nőtt, sok-sok újdonságokra fogékony fiatallal, nem csoda hát, hogy József Attilának is minden évben 40-45 osztálytársa volt. A klubot a gyorsan asszimilálódó németség képviselői alapították (a magyarul beszélők aránya csak a XIX-XX. század fordulóján előzte meg Budapesten a németet!). Ez a szociológiai tény a kezdetben lokális beágyazottságú csapatnak (a címer kilenc sávja a kerületre utalt) széles merítési lehetőséget adott, előbb helyben, majd tágabb körben, s az alsó középosztálybeli bázis plebejusabb ele­mekkel is dúsult. Az egyesülethez kötődő, benne az azonosság élményét fölismerő tömeg gyorsan gyarapodott. S mert az első két bajnokság (1901, 1902) győztese, a BTC epizodista lett, a MAC amolyan „urak klubjának”, míg a Postás vagy a Törekvés szakmaspecifikus egyesületnek számított, az 1903-tól sikeres Fradi hamarosan a növekvő számú „kisemberek” gárdája lett a kerületen kívül is, s az akkor „külvárosi" identitással élő népesség nagy része vele azonosult. A század első évtizedében megerősödő, derekát a futballnak csak kényszerből beadó, javarészt asszimiláns szándékú zsidók alapította, irányította - de magát nem zsidó csapatként definiáló­­ MTK a külvárosból nézvést a A BAJNOKOK LIGÁJA FŐTÁBLÁJÁN A FERENCVÁROS JUVENTUS ÉS BARCELONA ELLENI MECCSÉN - VÍRUSMENTES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT-ALIGHANEM A PUSKÁS ARÉNA KÉTSZERESE IS MEGTELNE. „belváros” csapatának tetszett, noha lokális beágyazottsága nem volt. A centrum-periféria, nagypolgár,kispolgár, zsidó-keresztény ellentét az MTK-FTC szembenállásban szociológiai, mentalitástörténeti értelemben fölfedezhető volt tehát, ám a vetélkedés szimbolikájához csak ez nem lett volna elég (az MTK-nak is" voltak nem zsidó, az FTC-nek is zsidó játékosai, tagjai, szurkolói). A Fradi kezdetben az angol „rúgd és fuss” módi köve­tője volt, hajtottak, erőből küzdöttek a futballisták. Ez a stílus a lelkes, a szívet a „pályára tevő” (ami a Fradi-szív fordulat forrása lett) játékként, hozzáállásként rögzült ez­rek tudatában, midőn a csapat modora - a kombináció és a lendület keverékével - már a rövid passzos, technikás skót stílust követő MTK inspirációjára épülve mívesebb lett, akkor is. Fradi-stílusban játszani annyi, mint fergete­gesen támadni, dominálni máig (vö.: „Volt egy csapat, úgy száguldott, mint a szél”), ezt várja ösztönösen a szurkoló. (Ezt az atavisztikus igényt kizárólag az eredményesség írhatja felül átmenetileg - lásd Rebrov-jelenség.) S ezzel a népszerűség harmadik feltételéhez, az eredményességhez értünk. A Fradi 1903-ban már bajnoki címet ünnepelt, s az első háborúig tizenhárom idényből nyolcszor diadalmaskodott, míg a fő ellenlábas MTK csupán háromszor. Ő lett a Magyar Kupa elődje, az Ezüst­labda végső győztese (ötször nyerte el), az 1911—1912-es nyugat-európai túrán­­ Magyarországról elsőként szere­pelve - angol csapatot is megvert, övé lett - mert a régit kinőtte - az első, akkor hatalmas stadion 1911 elején, s itt, az Üllői úton játszottak labdarúgásunk első, külhonban is becsült sztárjai (Rumbold, a nők bálványa, Schlosser, akiről versenylovat, cipőkrémet is elneveztek és mások). Akadt, hogy a válogatott - 1913-ban Bécsben - kilenc fradistával állt fel (4:1-re győzött). S nincs oly versengést imádó lélek, aki ne a győzteshez szeretne tartozni, ugyebár. Az FTC sikereit (1908 és 1913 közt ötször volt bajnok egymás után) az MTK ezt követő - háborúval, országvesztéssel tarkított - „tízes sorozatának" (1914-1925) hatása sem írhatta felül immár. (1903 és 1929 közt vagy ez, vagy az a gárda lett az első, innét az „örök­­rangadó” elnevezés.) S mivel a sportág egyre terjedt, és volt sajtó, amely az eredményekről tudósított, a kedvenc­választás trendje is egyértelműen determinált lett. Vidéken is rúgták már a labdát, ám az első osztályba kerülni 1926 - a profizmus bevezetése - előtt onnét nem lehetett, így a mintát kereső nem fővárosi lélek­­ mindig keresi, akkor a „belátható” hazában, ma a nagyvilágban - jó eséllyel a „kis­emberek”, a „nép” csapatához kötődött általában. A helyi (falusi, városi) identitások ettől még megmaradtak persze, ám a kiválasztott reprezentatív csapat - akár a rögzült tudat (vö.: „rendes magyar ember Fradi-drukker”) - nem volt többé lecserélhető, így a tábor növekedését családi hagyomány, öröklés is segítette majd’ a kezdetektől. S aztán a történelem magasabb hatványra emelte ezt: az 1945 utáni idő, midőn a klubot be akarták tiltani, 1949-1950, amikor­­ a sport sztálini típusú átszervezése „melléktermékeként" - a klub nevét, színét is elvették vé­gül, majd a hatvanas évek - Gáspár Sándor Vasas-druk­ker politikussal szólva - „középszerűsítő” tervei. Aki a renddel szemben állt - többen, mint ahányan mondani merték -, s a futball szerelmese volt, rendszerint e csapat mellett kötött ki. Például Mándy Iván, aki a 33 FC (és Zsák Károly) imádójából lett Fradi-szurkoló, igaz, lelkesedése 70 körül - a hanyatlás idejétől - alábbhagyott. Van-e ma annyi fradista - nem meccsre járó, mert az nyilván nincs -, mint '10-ben, '30-ban, '50-ben vagy 1967—68-ban, nem tudom. Lehet, van, gyanakodva, le­­gyintve, de sikerre is vágyva ott a mélyben, ezt hiszem. Az igényeket muszáj lett közben alább adni persze, ám az idea tán megmaradt, s­ bármi, a valaha volt nagyságra nyomvonalaiban emlékeztető részsiker (a maga­bajnokság csak módjáv­al) előhívhatja a régi­re áhítatot. A Bajnokok Lig főtábláján a Ferencváros Juventus és Barcelona elleni meccsén - vírusmentes körül­mények között - alighanem a Puskás Aréna kétszerese is megtelne. Mert a szurkoló s az öröm vágyának szenvedélye örök, ezen százhúsz év sem változtatott. N. PÁL József jg | || a ,j ,­­ | MMMK jm| „Melyik ütővel folytassam?"A válasz szinte érdektelen hiszen a Roland Garros tenisz GS-torna női egyesének negyeddöntőjében az amerikai Danielle Collins három játszmában kikapott honfitársától, Sofia Kenintől. images­mages | nemzet sport

Next