Nemzeti Sport, 2021. október (119. évfolyam, 267-281. szám)

2021-10-10 / 276. szám

BORBOLA BENCE ÉRTÉKELTE A MÉRKŐZÉST Albánia ahogyan Elbasanban, úgy Budapesten is legyőzte Magyaror­szágot, a Marco Rossi vezette vá­logatott vb-álma szertefoszlott. HA VALAMIKOR JÓL JÖTT VOLNA A SZURKOLÓK BIZTATÁSA , ez a szombat esti meccs lett volna... Noha az edzők és játékosok ki nem állhatják a sorsdön­tő összecsapás jelzőt, az albánok elleni kilencven percet minden túlzás nélkül lehetett ebbe a kategóriába sorolni - a győztes harcban maradt, a vesztes ki­szállt a világbajnokságra kijutásért ví­vott csatából. Ezért (is) nyújtott lehangoló látványt a kihalt Dózsa György út; itt az igazi futballhangulatban esetben piros-fe­­hér-zöld zászlókat lobogtató drukkerek tömött sorokban ballagtak volna a Pus­kás Aréna irányába, ehelyett... Se kiabá­lás, se tömeg, se zászlókés Alighanem Marco Rossi sem bánta volna, ha 60 ezer őrjöngő magyar szurkoló előtt lép­het pályára a válogatott, már csak azért sem, mert a szövetségi kapitány az ös­­­szeállítást illetően a megszokottnál is több problémára panaszkodott. Szalai Ádám és Fiola Attila hiányában a véde­lem és a támadósor összeállítása oko­zott fejtörést, így kérdés volt az is, hogy Marco Rossi marad az általa az utób­bi időben favorizált három belső védős rendszernél, vagy átáll a négyhátvédes hadrendre. Nos, egy óra negyven perccel a kezdő sípszó előtt kiderült, marad a három bel­ső védő. A tengelyben nem volt gond, míg a jobb oldalon Loic Nego kapott lehetősé­get, az igazi problémát a bal szél jelentet­te, ott végül a kétszeres válogatott, felcsúti Nagy Zsolt került be - némi meglepetésre - a kezdőcsapatba. Szalai Ádám hiányá­ban a szakmai stáb három veszélyesnek ítélt támadót küldött pályára, Sallai Ro­land és Szoboszlai Dominik előtt középen Sallói Dániel várta a labdákat. Eleinte hiába. Az első néhány percben a vendégek kezdtek agresszívabban, a ferencváro­si Myrto Uzuni és (honfi)társai a ma­gyar térfél közepén elindították a letá­madást, és próbálták zavarba hozni a védőket. A kezdeti lelkesedés azonban gyorsan alábbhagyott, és kirajzolódott, amit ezen a mérkőzésen várni lehetett - mindkét csapat a biztonságot szem előtt tartva próbált akciókat felépíteni. Az első fél órában a magyar csapat jobb szárnya volt némileg veszélyesebb, ha Loic Nego pontosabban centerez, Sallói Dániel zic­cerbe kerülhetett volna, a másik oldalon Nagy Zsolt inkább a védekezéssel volt el­foglalva. A védők türelmesen passzolgat­­tak egymáshoz, majd ha valamelyik kö­zéppályáshoz került a labda, igyekezett felpörgetni a ritmust. Nagy Ádám pró­bálkozott néhány ritmusváltással, kis területen háromszögelni társaival, ám érdemben ezekből sem jutott előrébb a válogatott. Az albánok a félidő derekán sérülés miatt voltak kénytelenek vál­toztatni, kapu előtti ütközésnél Berat Djimsiti esett nagyok a csendbem hallani lehetett, ahogy a hátvéd felkiáltott. Kiug­rott a bal válla, hordágyon vitték a men­tőbe, onnan pedig kórházba. Jó fél óra elteltével aztán Marco Ros­si utasítására változott a támadósor he­lyezkedése, az addig előretolva futbal­lozó Sallói Dániel jobbra lépett vissza, befejező csatárnak pedig Sallai Roland lépett előre. A kapitány talán abban bí­zott, a fürge, Amerikában, a Sporting Kansas csapatában remeklő, és gólér­zékeny szélső jobbról indulva több ve­szélyt jelenthet, Sallai Roland pedig egyébként is érzi a kaput, ha helyzetbe kerülne, nem jönne zavarba. A félidő­ig nem derült ki, a Freiburg légiósa ér­­tékesítené-e az előtte adódó helyzetet, hiszen a szünet előtti percekben sem igazán alakított ki helyzetet a csapat. A labda (olykor) lábról lábra járt, ám a kapu előteréből lehetetlen volt kicsalo­gatni a vendégeket... A szünet előtti pillanatokban Botka Edzőmeccset idéző hangulat Zúgott a „Ria, ria, Hungária!” - ba másfél órával a kezdés előtt a Stefánia út környékén. A fanati­kusok hangja természetesen beszűrődött a Puskás Aréna területére, igaz, a fájó csendben nehéz lett volna nem meghallani. A zárt kapus büntetéssel párosuló nesztelenségnél csak a lelátó látvá­nya volt keservesebb. Ahol az elmúlt hónapokban hatvanezernél is több magyar szurkoló terem­tett páratlan atmoszférát, most kongott az ürességtől. Noha a kivetítőn peregtek a FIFA-döntés miatt hoppon, egyúttal otthon maradt drukkerek által küldött fotók és azokkal együtt az üzene­tek („Hajrá, Magyarországi”, „Veletek vagyunk!” és így tovább...), a hangszórókból is üvöltöt­tek a mai slágerek, a légkör sok mindenhez illett tétre menő futballmérkőzéshez semmiképpen. Illetve... Volt némi hangulat, percekkel a kezdés előtt ugyanis megjelent jó néhány albán a néző­téren. Azt előre tudni lehetett, hogy Albánia kap kétszáz első kategóriás tiszteletbelépőt, csupán azt nem értettük, miért éppen a magyar kispad mögé ültették a szerencsés jegytu­lajdonosokat, miközben arra is igyekeztünk rájönni, miként fordulhatott elő, hogy az albán zászlóba burkolózók inkább látszottak szurkolóknak, mintsem VIP-vendégeknek. Legalábbis erre következtettünk abból, hogy egyik rigmusról gyújtottak rá a másikra. Tulajdonképpen minden pályán elhangzott szó felhallatszott a tribünre. Abban a tekintet­ben nem volt különbség a két csapat között, hogy tagjai folyamatosan űzték-hajtották egymást, jóllehet az albánok - olybá tűnt - többet pöröltek magukkal, mint a játékveze­tővel vagy az ellenféllel. Azért időnként hazai részről is lehetett hallani feszültségre utaló megnyilvánulásokat, ami azt illeti, a sokadik bántó labdavesztés után jogosan érkezett a roncs: „Tartsuk már meg!” tk bármilyen oknál fogva megadatott, hogy a Puskás Arénában legyen szemtanúja a tatai­ak, úgy érezhette magát, mintha edzőmeccsen lenne - holott világbajnoki selejtezőn járt, mód van rá, többet nem kérünk belőle. P. T. Az elszántsággal nem volt gond: a magyar és az albán válogatott játékosai a kezdés előtt, a himnuszok felhangzásakor abban reménykedtek, hogy a győzelemmel életben tartják a világbajnoki kijutás reményét - később a játékra is rányomta a bélyegét a tét, nem volt látványos a futball... FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS AZ ÁLLÁS _______ 1.Anglia7 fi1-23-2 19 2.Albánia7 5 -2 ll-fi 18 3.Lengyelország1 4 2 124-8 14 4.MAGYARORSZÁG1 3 13 12-11 19 5.Andorra7 1-11 4-193 B.San Marino7 --7 1-299 Nem tudott csodát tenni ezúttal sem Szoboszlai Dominik, rá különösképpen figyeltek az albán védők FOTÓ: ÁRVAI KÁROLY

Next