Nemzeti Sport, 2022. január (120. évfolyam, 16-30. szám)

2022-01-17 / 16. szám

Til 2022.január 17.,hétfő 15. FÉRFI KÉZILABDA EUROPol-BAJNOKSÁG, MAGYARORSZÁG, SZLOVÁKIA ! 31 FURCS/Ott HANGZIK, de hiába volt hi­hetetlenül szoros a végjáték, mégsem éreztem, hogy kikaphatunk a portugálok­tól. Éppen ilyen mérkőzésre számítottam a hollandokkal szemben: küszködésre, nyögvenyelésre és kevés gólos magyar győzelemre - egy meccset tévedtem. Re­mélem, a srácok ettől a sikertől olyan po­zitív töltetet kaptak, hogy végleg túlteszik magukat a félig hazai rendezés és a húsz­ezer ember jelentette nyomáson. Tetszett, hogy, aki beszállt a kispadról - főleg Ha­­nász Egon és Székely Marci -, hozzá tu­dott tenni a csapat játékához. Lékai Máté jó tempót diktált jól mozgatta a társakat, Máthé Dominik és Szita Zoli pedig megta­lálta a lövőformáját. Továbbra is hiányolom viszont a gyors gólokat, jó lenne nem hat a hatban hadakozni az ellenfél védőivel. Izland ellen nem szabad ennyi labdát elad­nunk, hatékonyabban kell védekeznünk, és ismét elengedhetetlen lesz a jó kapustel­jesítmény. Nem szeretnék arról beszélni, hogy mi van, ha Bánhidi Bence nem tud majd kedden sem játszani, nem akarok bevonza­­ni semmit. Hiszek abban, hogy a fiúk elmozdultak a holtpont­ról, kedden megint nyernek, és to­vábbjut­­­tunk a kö­zépdöntőbe. hete legjobbkor kapta el a fonalat, és Lé­kai betörései is ültek, de az ezer sebből vérző ellenfél csak nem akart elfárad­ni. Ahogyan az várható volt, Paulo Pere­ira együttese elő is vette a hét a hat elle­ni játékot Készültünk rá, kezdetben jól is tolódtunk, lezártuk a területeket, de Rui Silva azért meg-megtalálta a rést a falun­kon. Székely védései azonban tartást ad­tak a csapatnak, s amikor Lékainak pihe­nőre volt szüksége, a rendkívül alacsony súlypontú, ám annál mozgékonyabb Ha­­nusz Egon kezébe adtuk a marsallbotot Habár Topic elkapkodott kísérletét há­rította a gólvonal elé visszafutó Gusta­vo Capdeville, az ellentámadásból nem tudtak egyenlíteni a vendégek, sőt egy jó labdaszerzés és Ancsin-lövés után hár­mat tettünk közé (27-24). Amikor azt hit­tük, innen már nincs visszaút a portu­gáloknak, két percre kiállították az egyik hármas védőnket, Ligetvári Patrikot, így a hajrára is bőven maradtak izgalmak. 54-5-nél Duarte megint bement és be­vágta, erre mi el­kezdtünk kapkodni, Vi­ctor Iturriza pedig négy perccel a vége előtt büntetett (27-27). Hogy mégsem kaptunk ki, az leginkább az eksztázisban védő Székelynek köszön­hető, aki olvasta Iturriza lövését meg a hidegvérű Szitának, aki előbb betalált majd kiállíttatta védőjét és persze Máthé előtt is megemelhetjük a kalapunkat Az utolsó harminc másodpercben, 30- 29-nél az egész csarnok egy emberként szuggerálta, hogy az emberhátrányban játszó Portugália elrontsa utolsó táma­dását de nem tette: Salina 59:48-nál ös­­­szeszedte a játékszert elcsavarta Székely mellett így maradt 12 másodpercünk, hogy - időkérés után - valamit előhúz­zunk a kalapból. Előhúztunk. Máthé öt másodperccel a lefújás előtt felugrott, s ellentmondást nem törően a jobb sarok­ba bombázott. Válogatottunk nem hibázott második csoportmeccsén megszerezte első győ­zelmét a B-jelű négyesben, így már­­ csak­ egy feladata maradt hátra: kedden le­győzni az eddig százszázalékos Izlandot. győztük le Portugáliát A portugálok ellen sikerült betartani, amit az edzői stáb kért, nem követtünk el olyan buta hibákat, mint a hollandok ellen. A védekezé­sünk hellyel-közzel jól működött. Székely Marci nagyon jól szállt be a második félidő­ben. A két évvel ezelőtti meccsünkhöz ké­pest idősebbek és tapasztaltabbak lettünk, fejlődtünk annyit, hogy most már egészen más meccset játszottunk ellenük, megér­demelt volt a győzelmünk. Ha a végén egy kicsit okosabban játszunk, simábban meg­nyerhettük volna a mérkőzést, de így még szebb a győzelem, 1 1­ 3 km A második félidőben többször is megnyerhet­tük volna a mérkőzést, de ahogy mi, a por­tugálok is tudtuk, hogy élet-halál kérdése a győzelem. Akadtak hibák, hoztunk rossz dön­téseket de a végén nekünk jött ki a lépés. Mindig van hova fejlődni, de küzdöttünk, haj­tottunk, a szívünket kitettük, s ha ez megvan, bármi is az eredmény, elégedettek lehetünk. Próbáltuk lelkesíteni a szurkolókat, hogy ők is őrüljenek meg úgy, mint mi, és ez a végén sokat segített. Most azonban már készülnünk kell a keddi mérkőzésre, hiszen az legalább olyan fontos, mint ez volt -ha nem fontosabb. Magunk mögött hagytuk a hollandok elleni vereséget, a múlton már nem tudunk vál­toztatni, a remény pedig így is megvan arra, hogy két pontot vihetünk tovább a közép­döntőbe. Semmi vesztenivalónk nem volt, az első meccs után szerintem sokan leír­tak minket, akkor egy kicsit talám mi is túl­gondoltuk a dolgokat, de most úgy voltunk vele, lesz, ami lesz, nekik megyünk. A vége szoros volt, de a kézilabda ilyen, egyszer fent, máskor lent, ám az a fontos, hogy a kijöttünk a hullámvölgyből és hoztuk a két pontot. SZITA Zoltán a mag­ a hat gólt szerző Lékai Máté (kis képünkön) igazi karmesterhez méltón játszott és irányította a mieinket a kulcsfontosságú találkozón, a várva várt sikert követő önfeledt ünneplés során pedig csapattársaival boldogan köszönhette meg a magyar szurkolóknak a fergetes buzdítást Óriási csatában nyert Izland a harcos hollandok ellen A magyar négyes késő esti találkozóján az első félidőben kiélezett küzdelmet vívott a nyitó körben Portugáliát biztosan legyőző Izland és a mieinket meglepő Hollandia. Az izlandiak a szünet utáni időszakban jobbak voltak, a 40. percben már 22-17-re vezettek. A mentálisan rendkívül erős hollandokat azonban tényleg nem lehet leírni, amit vasárnap az északiak is a saját bőrükön érezhették. Hollandia az utolsó tíz percre fordulva ledolgozta hátrányát, a hétmétereseket is biztos kézzel lövő Kay Smits II. góljával 26-26 volt az állás az 54. perc­ben (Smits végül 13-ig jutott). Egyik együttes sem volt szívbajos, a záró percekben cun­­dereket, kínai figurákat és hát mögötti megoldásokat is láthatott a budapesti közönség. Fél perccel a vége előtt, egygólos izlandi előnynél támadó szabálytalanság miatt elvették a labdát a hollandoktól, így Izland maradt hibátlan. Vasárnap még a D-csoportban rendeztek mérkőzéseket. A németek sokáig kiegyenlített csatát vívtak az osztrákokkal, ám a kilencgólos jobbszélső, Timo Kastening vezérletével az utolsó tíz percben biztossá tették második győzelmüket is a tornán. Az osztrákok Szegeden légióskodó balszélsője, Sebastian Frimmel szintén kilencszer volt eredményes. Hatalmas küzdelem zajlott a pályán. Álmo­san kezdtünk, a második félidőre azonban már egy másik magyar csapat futott ki. Nyer­tünk, de a sikerben nagy szerepe volt a cse­rekapusunknak, a tavaly Portugáliában védő Székely Marcinak, aki nagyszerű napot fogott ki. Kulcsfontosságú volt az is, hogy a védel­münknek sikerült megoldást találnia a por­tugálok hét a hat elleni játékára. Köszönöm Lékai Máténak és a többieknek, hogy bíztak bennem az utolsó támadásnál. Az elmúlt na­pokban sokat gyakoroltam a lövéseket, mert csütörtökön nemigen ment, örülök, hogy a végén betaláltam. Ez volt eddig a legfonto­sabb gólom a válogatottban. MÁTHÉ Dominik a magyar válogatott jobbátlövője ^ tMMÜ A szurkolók még többet akartak adni nekünk, és mi is nekik Ezúttal mennyire sikerült betartani, amit az edzői stáb kért? Taktikailag most is felkészültünk, de lényegesen többet tudtunk belőle betartani, mint a hollandok ellen. Szerin­tem belefér, ha a megbeszélt taktikán túl véd a kapus vagy gólt szerzünk, és úgy nyerünk, de ha úgy veszítünk, hogy még a megbeszélteket sem tartjuk be, az óriási hiba. Most tisztábbak voltak a fejek, a hazai közönség pe­dig hatalmas nyomást helyezett a végén a portugálokra. Több átlövést kaptunk, ami jó jel, mert azt jelenti, hogy nem tudtak betörni, jól zártuk a beállóikat, a nekünk ked­vezőbb lövőfolyosókba kényszerítettük bele őket. Az utolsó három perc izgalmasra sikerült. Mi volt a rövidzárlat az oka? Nem nevezném rövidzárlatnak, a sportág egyik szép­sége, hogy fordulatos. Hiába megy valaki két, három, négy góllal, simán lehet a vége iksz, vagy nyerhet az ellenfél. A magyar kézilabdázásban pedig szinte ha­­­gyomány, hogy az utolsó pillanatig kivárunk a győze­lemmel... SZÉKELY Márton, a magyar válogatott kapusa QOOO­­ Audi Megbeszélt volt a félidei kapuscsere Mikler Ro­landdal ? A szünetben a kapusedzőnk szólt, mi lenne, ha én állnék be a második félidőre Roli jól vé­dett az elsőben, lezárta a sávokat, a cserének inkább mentális okai voltak, hogy elbizony­­talanítsuk a portugálokat, akik közül sokan a csapattársaim és ellenfeleim is voltak, ami ott motoszkált a fejükben. Amikor támadtak, átnéztek és szóltak egymásnak, hogy csere volt a kapuban, figyeljenek, mert máshogyan kell lőniük. Most mintha nem játszottak volna annyira görcsösen. Az első meccs után bemeleged­tek a szurkolók és mi is. Ők még többet akartak adni nekünk, mi pedig nekik. Januárban még sok­szor szeretnénk velük énekelni a magyar himnuszt. SZÉPSÉ­GE, HOGY HIVATALOS FRISS ÉLELMISZERPARTNER

Next