Nemzeti Társalkodó, 1831. január-június (1-26. szám)

1831-01-15 / 3. szám

®ф©ф® Nemzeti Társalkodó 1 Szombaton, —­­ (Januárius­ 15-dikén) 15 1831 ®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®®®®e®®®®®®®®®®®®®® Aš márburgi Ifjúság. Közelebbről kaptam egy, külföldre ta­­nulás­ végett kibotsátott barátomtól, egy betses levelet, melyben a’többek között a’ márburgi ifjúság íródik­ le, ’s meg­érdemli a’ köztudást, így ír a’ barátom . Megérkezénk ide Marburgba, a’ Lahn vize mellett épűlt hegyi, nem is szép, nem is rút városba, melynek 15,00­1 la­­kossai vagynak , kik felett az universi­tas parantsot; ’s a’ Bursch (a’tanuló) a’ Professor után, legnagyobb Úr. Bizonyságlevelünket bemutatván 5 két­forintos tallérért beírtak (immatricule). Az itteni beírt tanulók’ száma mintegy négyszáz, kik közt a’ legnagyobb tónus uralkodik . Első a betsületérzés (point d’ honneur). Ez a’legszentebb, megsérthet­­len , mellyel, ha vigyázatlanságból meg­bánt valaki ; legelső az, hogy botsána­­tot kér , ’s szavát, tettét vissza-vonja, az­után letsókolja, mellyet ha megteszen,­ szent a’ békesség, egy baráttságos kéz­szorítás mellett. Itt, nem járvány bolond­ság bezzeg az Ököl-betsület. Második a nem - fény­eskedás: némely, egész nap’ há­lóköntösében (Schlafrock) jár, a’ régi német mód szerént nyakravaló nélkül , sapkában , (kalap, nints itt); más leeresz­tett szakállal, bajusszal; más spanyol sza­kállat visel; más megberetválkozik, a’ mint kinek-kinek kedve tartja. Harma­dik a baráttság, mely a’ legnagyobb mértékben van, ’s a’ melybe az idege­neket is beveszik jó szívvel, (erre már írott törvénynél­ fogva is köteleztetnek). Erre­ nézve több kissebb ’s nagyobb ba­­rátságkörök (Commerz) vannak , mellyek közzül vagy az eggyikbe , vagy a’ má­sikba be kell avatkozni, ha az ember kü­­löntz lenni nem akar; ’s ha azon nem­zeteknek , mellyek itt vannak, szellemét, és sajátságát meg akarja esmerni; ’s ha magát emberré akarja formálni (mely­nek legfőbb tzéljának kell lenni minden universitásra-jövőnek ; külömben jobb, ha otthon marad , mert legalább nem­zetéről nem hagy maga után rossz hírt). Ezt én, még otthon tudva, ’s eszemben forgatva, más­ felől, az ellenkező esetből folyható rossz következéseket is ; legelső gondom a’vala, hogy egy oly’ társasá­got válasszak , mely az itteni universi­­táson tanúlók közt a’ legjobb hírű , szor­galmatos, ’s a’ mennyiben lehet, kü­lömb­­féle nemzetekből lévő , és külömböző ta­­nulnányokra (Fach) készülő ifjakból áll­­ jón. Ennek feltalálása nem kitsiny dolog egy új tontzra nézve ! De szeren­csémre első esmerettségemettligy graubfindeni Schwei­t­zerrel tévén, kinek egyenes szívét, tisz­ta maga’ durva interesséjét nem vadá­szó, hanem az emberiséget minden em­berben becsülő baráttsági érzését, és mi­

Next