Nemzeti Társalkodó, 1837. július-december (1-26. szám)
1837-08-01 / 5. szám
GG vek apró repűlményei, és a’ bükkcsutkák sarjai, kecskefogak és sokszori harap-tüzek között, míg annyira növekedhetnének, hogy koronáik sűrűsége által erdőgyomok szaporodásától a’ földet védhetnék, veres bodza, kecske-zsálya és rekettyefűz bokrok, szederj és málna cserjék, maszlagos nadragulya, kék saláta, nagy csalán’sa’ t. annyira sokasodnak és nőnek közölték , hogy az erdők öröklétének természetes feltételei megszűnnek , az után-növések elnyomattatása miatt. Megvénűlt a’ föld és nem teremhet több erdőt, így menti illyenkor magát a’ tudatlanság, és még lépik egyet; kiirtja, ha restsége engedi, az erdő gyomos helyek jobb fektü darabjait, és kaszálókká, szántó földekké, vagy legelőkké változtatja azokat, néhány évig örvend hogy irtoványai gazdag kalászokat, vagy kövér füvet teremnek; de ez alatt az igazságos természet felemeli ostorát, hogy megbüntesse ellenségeit. A’ meredek és köves vőlgyfalakról, zápor essők, hévizek lassanként lemossák a’ puha korhányföldet, mellyet eddig fa gyökerek tartottak helyükön , és ekkor, nincs többé erdő, nincs szántóföld , nincs kaszáló , nincs legelő , csak kopasz kőszikla, sovány és kopár hegység. Csak 15— 20 év múltával, Kis-Bányahavas lakosai elestendik lefestett szomorú jövendőröket, ha valamelly jótékony kéz le nem törlendi fejszéjük nyelére irt erdészi szabályaikat. — Ilyen képe van — és nem vastag ecsettel festve — Kis-Bányahavas erdőségeinek, és hogy mostani és ezutáni utazásaink sorában, több illyen képeket festeni kénytelenek ne legyünk, nem sok kivétellel, illyen és a’ puszta egresi tölgy-erdőkéhez hasonló képe van, mind azon havasi és havasalji erdőségeknek is, mellyek nem csak nemes Torda vármegye alsó kerületében, hanem