Társalkodó, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-23 / 16. szám
60 is némelly vidékeken ugyanazon giran'/з arany forintra számittatott („Engel Fortsezung der allgemeinen Weltgeschichte Halle 1794. 49. rész“) . Utódja II. Lajos részint 8. részint 4. latos dénárokat veretett, mellyek eleinte egyértéküek valának, miglen az utóbbiakat félértékre csökkenteni vala kénytelen; az ezüst gira pedig 6/2 aranyforintjával számíttatott. Ezekből kiviláglik a’ pénz bizonytalan és ingadozott értéke régibb időkben. — Hiába ellenzi cáfolóm : „hogy számításaim azért nem sikerültek , mivel én folyó pénzünkben akarván számítani (?) , számításaim alapjául arany forintokat vettem föl, holott mostani pénzlábunk csupán esüstre van alapítva, és azért, mivel a’fölvett arany forintoknak , mellőzve az arany és ezüst közt létező mostani ■arányt, olly értéket tulajdonítottam , mellyel azok még a’ múlt század első felében bírtak“ — mert épen mivel régibb időkben mindig gira és arany forintok szerint számítottak ’s a’dénárok sem voltak egyenlők , nem elég tudni , micsoda viszonyban áll most az arany az ezüsthöz ; hány és mennyi latos régibb ezüst pénzek teszik a’mostani girának értékét; hanem különösen azt is kell tudni, hány arany forint számittatott mindenkor egy girára ’s mennyi kispénz egy arany forintra, hogy a’ régi pénznek mostani valódi értékét, az akkoriarany szerint kikutathassuk. Miképen eszközölhető ez, következő példából láthatjuk: II. Ulászló és II. Lajos 8. latos .kispénzt veretett, mellyből 100. tett egy arany forintot, hanem az előbbi király alatt (mint fölebb mondatott) 4. és 6/1 arany forint számíttatott egy girára , az ő kispénzei nehezebbek voltak, mellyekből a’4. forintos gira 3840. aranyszemért nyom, következőleg azok mostani belső értéke 19 ft 30 kr. p. — Ellenben 5'/2 ftos giránál a’ dénárok 5280. szemért nyomnak; tehát ezen gira 13 ft. 7 12 kr. p. teszen. II. Lajosnak , ki a’ girát 6 '/2 ftra rendelte , könnyebb denárai egy girában csak 2600 szemért nyomnak , következőleg ezen girának belső értéke csak 6 ft. 37 krt teszen. 31 illy nagy a’ különbség tehát ezen és czáfolóm kiszámítása között , ki mindezen 8. latos dénár giráját a’ mostani általányos pénzláb szerint 12 p. ftra becsüli. Ez numismatikai (nem pediglen kereskedői) számítás , melly szerint a’ 4. ftos girának belső értéke Ild. Ulászló alatt mostan 9 ft 30 krt tenne ; hanem ezen nagy aránytalanságnál , melly itt az ezüst és arany pénznél szembetünöleg mutatkozik, nem gondolható, hogy, mivel ezen arany forint értékét II. Ulászló alatt legalább 4 ftra p. kell állítani, a’ 100. dénár pedig, mellyek épen egy ilyen forintot tettek, csak 2 ft. 22./,1 kr. pgő értékű volna, önkénytelenül ezen 100. dénár akkori értékének szinte mostani 4 p. ftjával elfogadására jutunk , minha szerint épen 16. ftot tesz , ha az arany értékét még 2. fton alul csökkenteni nem akarjuk. Hasonló arany fordul elő —Béla denárainál, mellyeknek akkori értékét 7'fokra számítottam. Látjuk ezek szerint, hogy az arany és ezüst értékek — mint Miskolczy úr állítja — Ulászló idejében koránsem vola egyenlő ; sőt az annyiszor változott ’s mégis rendetlen régi pénzláb mellett, nemcsak az akkori pénzérték arányát mostani idő szerint, hanem a’ pénz mostani belső értékét is tudományosan meghatározni a’numismaticus legnehezebb feladatasihoz tartozik, ’s hogy ehez ezen három tárgy , úgymint: mérleg, próbakő és csekély számítás egy általában nem elegendő. Mivel czáfolómnál felemlített értekezésemben a’római dénárokhoz kapcsolt ezen elnevezés, kispénz fenakadást okozott, viszszaemlékeztetem őt arra (mit ugyan ő maga is tudhatna), hogy ez műszó’s már régóta dénár szócska helyett használtatott, minden tekintet nélkül a’ pénz súlya és nagyságára nézve. A’ mi végtére a’ ducat szónak Roger apuliai herczeg pénzeiről vett eredetét illeti , ez mindeddig elhatározva nincsen , mivel már a’ hatodik század ban Longinus ravennai herczeg (dux) veretett aranypénzeket. (Krünitz oekonomische Encyclopaedic Brünn 1787. De — Dy); a’ vers: ,,Sit tibi Christe datus , quem tu regis , iste Ducatus“ nem Roger , hanem Dandolo János velenczei herczegnek arany pénzein olvasható. (Dufresne Glossarium ad scriptores mediae et infimae aetatis, föl. I. 908. 1.) Rupp Jakab. Virágkoszorú. (Beszély.) Barátim egyike festész. Ha a’ meghitt viszony , melly közöttünk évek óta fenállt nem ejti gyanúba ítéletem helyességét , hozzá tehetem, hogy Németország Wild Rodrikben egyikét bírja legtalentomteljesb művészeinek. A’ fiatal mester művei utat lelnek éjszakán és délen, Rajna és Dunánál valamennyi kiállításba. Mindenhol ügyeimet ébresztenek , criticai ócsárlás ellenében mindenhol leghatárzottabb ellenmondást okoznak ,s gyorsan és magas áron kelnek, mi tán legkétségtelenebbül mutatja, hogy némi becscsel kell birniok. — Néhány nap előtt megemlékezém, hogy Wild barátomat műteremében meglátogatni igérkezém. A’ tavaszi reggel nyájas és tiszta vala, a’ szelíd nap a’ műkincseket, miket élvezendő valék , kedvezően fogja megvilágítani ’s igy használám az alkalmas órát ígéretemet teljesíteni. Wild utóbbi nagy utazásiból sok jeles tájképet, vázlatot , arczképet ’s építészeti tárgyat hozott. Itt Velencze , a’ fönséges, de a’ sors által súlyosan meglátogatott lagunaváros elárvult pompás palotáival tükröződék viszsza az adriai tenger átlátszó habjaiban ; amott mosolygó schwveizi táj kövér legelőkkel ’s pohos pásztorokkal gessneri idyllként csendes- kérelmesen mutatkozék ; mellette az örök Róma legdicsőbb csodaműve, szent Péter temploma, bevégzett szép külrajzával tűnt fel. Holland, Franczia-és Spanyolországok nem kevésbbé vonzó tárgyakat adtak a’ művésznek, engem azonban ama’ munkáknál, mellyek magának e’ legszerényebb festésznek is némi figyelemreméltóknak látszanak , sokkal jobban foglalkodtatott egy arczkép, melly a’ műterem egyik szögében társak nélkül függe.Az egy szőke leány képe vala. A’ hanyagul befont hoszszu haj vállaira omlott alá. Homloka körül virágkoszorú fonódék, de e’szép szűzi homlok inkább halvány , mint fejér vala. A’ nagy , csak félig nyílt szemek ritka bokomorságú tekintetet lövellének ’s a’ halvány ajkak körül játszadozott mosoly, mint arcza egyéb kifejezése, betegesen fájdalmas volt. Az egész tüneményben szenvedés és búsongásból, egyszersmind vidorság és ünnepélyesből bizonyos megmagyarázhatlan valami rejték, úgy hogy bennem az érzemények ritka ellenkezete keletkezett. A’ művészt, mialatt e’ festvényt teremté , tán valami csodás tévedés fogá el; tán szép leány vidor képét vélte elővarázsolni, de szomorú lévén lelke, keze is kénytelen volt komor kedélyidegzetének engedni. Barátom ezen okoskodásokba merültnek látott. Hozzám lépett ’s vállamra szelíden ütve, kérdés ,téged ez arczkép csatolt le ? — „Igen, de én nem értem. E’ fejen semmi vidám sincs, csak a’ virágkoszorú , melly a’homlok körül fonódik. Annyit bizonyosnak látok : nem egy szép , tánczvigalomra fölékült leányka képe lebegett előtted, midőn e’ vázlatot rajzolád.“— ,Nem, nem, —bizonyára nera^ — némi hévvel viszonzá Wild. ,E’ fej igen komor benyomást okoz , nemde barátom ? ’s az ellenkezetek, miket bennem keleszt, még sokkal komorabbak.*' — „Beszéld el, o! beszéld el“ kérem, szemeimet újra beszélgetésünk tárgyára meresztve. Wild pamlagra mutatott. Leülénk ’s a kezdés ,E’ kép eredetijét első ízben a’ Pyrenaek közt láttam.A’ fiatal leányka születlen lévén egy agg nagynénje felvigyázata alatt volt. — Nekem már akkor betegesnek látszott, de arcza, ámbár felötlőleg halvány vala, az ifjúság frisségét ’s fényét mutatá. Lindolf Arthur, barátaim egyike, ki épen akkor szinte