Társalkodó, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-102. szám)

1846-10-25 / 85. szám

8). Sima felhő (Stratus). 8). Sima eső felhő Ősz ’s tavaszkor láthatni az é­­gen. Felszálló ködből ered, ’s minél gyakoribb az, annál tartósb őszi esőzéseket várhatni. A’ földszint szaggatott idomban elha­gyó köd már felhő alakú, —több órai lebegéssel némileg meg­­sűrűdik, szegélyei élesbülnek, — de csekély lévén a’jég me­lege, tömör felhővé nem alakulhat. Több órai úszás után ösz­­szevergődve az egész láthatárt elborítják, ’s bus­komor őszi na­pokat okoznak, midőn is a’ nap hétig sem látható. Ollykor lassan emelkedik a’ köd, a’ magas tornyok csú­csait , alacsony hegygerinczeket délig elborítva szállong mig felhővé nem alakul; ollykor és különösen az első ködökből szár­mazó felhők délután ismét feloszolnak, derült égnek helyt en­gedők. Ez több napokon át így történik, mig végül megálla­podnak. E’ borongós felhők a’ nagy tömör f. alatti magasságot elérve, a’földszín ködjével már öszve nem függve, annál bizo­nyosban tartós esőt ígérnek, minél hevesebben mozdulnak elő­re a’felhők mint a’földszin szele, — vagy ha szélcsend ural­kodik.­­­ Verhenyes, barna e’ felhő színe; tartalma gyérebb a’tömör felhőénél; vastagsága középszerű; terjedelmével la­pos ; míg egyenként szállongnak hoszszukások, ’s ekkor fenek­­része feketébb, de egyesüléssel a’ fenékrészek kisimultát von­ják magok után. E’ felhők felett ollykor megpillanthatni a’ ma­gasban létező hártya felhőt. /?). Sima h­ó f­e­­­h­ő. (Schneewolke). Mihelyt azonban a’ sima felhőből hó szállong, — midőn a’ légmérséklet a’föld­­szinén már is — , és ezen alul, akkor a’ sima esőfelhőt hó­felhőnek nevezhetjük. Hasonló felszálló ködből származik; e­­melkedés , felhőalakulás öszvenyomulással a’ sima eső felhőé­hez hasonlít azon megjegyzéssel, hogy egész felületében kie­­gyenültebb terjedelme, az egyes fenekrészek öszveolvadással végkép megszűnnek. Színe hamvas, ollykor hamvas fehér. Mi­dőn már havazni készül, fehérség és sürüdése folyton nő, és lépcsőzetesen emelkedik fel a’ láthatár azon oldaláról,mellyről a’ szél hozza. A’lépcsők hoszszan nyúlnak végig a’ láthatár kör­szelében, felül világosak, a’ fenekrész sötét; a’ lép­sők egy­más után következtét a’ félrész nagyobb fehérsége ’s a’ fenek­rész sötétsége választja el, mellyek hoszsza a’ szélirányhoz füg­gőleges. Az első lépcsők 16 fokot foghatnak el a’ láthatár görbületéből, de ez a’ következőknél mindinkább nő, — ’s midőn öszveolvadással a’ szinkülönbség elenyészett, itt van már a’ ha­­vazási időpont. IV. A’ felhők színe. A’ felhők szinvegyülete: a’ sokoldalú fény ’s árny, — tö­­möttség, tartalom, távolság, légkör állapoton kívül a’ nap külön óráitól is függ. Éjjel mindannyi egy szinü, de holdvilággal gyen­ge színt kölcsönöz attól, — kitűnően, különösen szélei ragyog­nak , midőn a’ hold és néző szemei közé tolul. A’ közelibe eső felhők halványok, a’ távoliakra csekély fényt áraszt. Napon át többet mondhatni róla. Már az észrevétlen gyenge hajnalpír hamvas árnyal ömleszti el a’felhőt előnyomultával pedig: ha­­muszin, orgonavirág (lilla), verhenyes, később rózsa ’s vérpiros színbe mén által a’magas szálka felhőnél, melly ez által tűzláng­­ba borultnak látszik; ez történik egyéb felhőnél is a’ szegély és kihasaló részekkel. — Említett vérpirosság császár azután e­­pesárga szin, ezután mindinkább fehéredik,’s káprázó fényű le­­end. — A’ nagy tömör felhőnél a’ szegély fehér’s igen fénylő, — a’ tornyult rész mélyedése, emelkedte ’s tömöttsége mó­dosít, ’s külön fokozatban igéző szinvegyületet ábrázol. A’ fe­nekrész verhenyességét megtartja. Úgy vélem, minél dúsabb valamelly sűrű felhő viztartalma, annál kevésbé fényes és vilá­gos epeszint játszó,— de igen is sötét fekete. Tanusitni látszik ezt a’ nagy tömör felhő sötétes fenekrésze, mint legnagyobb zá­poreső hullató, míg a’ fényes tornyukt részből ritkán esik; tanú­sítja a’ közhiedelem, miszerint az előbb vár a’sötétes, mint a’ világos felhőből esőt. V. Felhő árny. A felhő árny igen természetes , mindennapias tünemény, fontosságát csak bővebb fejtegetés után méltányolhatni, az árny terjedelme hü követője a’ felhőnek. E’ körül némelly észrevéte­leket engedjünk, a) Napkeltével rézsűt esvén a’ felhőre a’nap­sugarak, amaz a’ láthatárnak szerfölött hátterére esik, miok­ból az árny a’felhő valódi terjedelménél fölülmulhatlan nagyobb, bár szegélye bizonytalan, b) Déli órákban leghívebben má­solja a’felhőt, bár ott is az árny-— a’ napsugarak szétterülése miatt — kissé nagyobb c). Az árny terjedelméről nem mindig ítélhetni a’ felhőére is, midőn a’ lapos felhők keskeny szegélye­ikkel nap ellen fordulnak, ’se’szerint a’vastagság árnyait. d)­ Minél sűrűbb a’felhő, annál sötétebb az árny. e) Nem külön­ben minél feketébb a’ felhő, f) Az árny a’felhőhöz képest itt— ott lmi világos, hol setét, g) Igen setét a’reggeli, ’s esti árny, midőn vastag felhő alá búvik a’ nap. h) Az árny biztos irány és sebességmérője a’felhőnek, kevésbé a’szélnek. i) Hegyvölgyön haladván,terjedelme a’felhőétől igen különböző. Gazdászati szempontból az árny jelentékenyebb mint sok azt nem is vélné. Neki köszönhetni, hogy a’megázott föld, ve­tés vetemény tápnedvétől olly könnyen meg nem fosztatik; a’ naphevétől gyümölcsével együtt öszve nem zsugorodhatik; a’ gyümölcs aszúvá nem válik kiképezte előtt. A’ légmérsékletre befolyván, egésségünket is részben neki köszönhetjük. A’ forrás ’s egyéb vizek használatát hoszszabb időre fentartja; a’földnedv kigőzölögtét időnként megakasztja; a’homok földet hüvesen tartja, az anyagot nagy repedésektől ója ’stb. Ellenben káros következvényü: midőn számos esőzések után a’jéget, termőföldet, (az amúgy is hideg agyagot) hűsen tartván, a’ kifejlődhetlen növények rothadásba indulnak; — mocsár, vízállások, annyira mint nagy hőséggel ki nem szárad­hatván , betegségeket szülnek, ápolnak, ’s ekkor veszélyesb az idő azon nyári forró napoknál, mellyekben felhőtlen az ég. — VI. A’ felhők távolsága és iránya, a ’ felhő fajokra nézve különböző. Bocsássuk előre a’lég­kör vastagsága isméretét, — felvéve azon magasságot melly­­re felhő emelkedhet. Kipuhatolásra legbiztosb vezérvonalul szolgálnak a’ hegycsúcsok tengerszin fölötti magassága. Ve­gyük például Amerika legkitűnőbb hegylánczolatának — a’Cor­dilleras legkiemeltebb csúcsát a’ Chimborasso­t 20,158 láb magasságát; a’ Himalaya hegysor több pontjai a’ Chimboras­­sot jóval felülhaladják magasságban, ezek közt földgömbünk legmagasb csúcsa Dhawalagíri -- 25, 183 láb magasságban trónol. E’ hegycsúcsok örökhóval fedten , a’ felhőknek e’ ma­gasságban is lebegtét feltétezik, miből a’ felhőknek légkörbeni magasságát 150—4000,4300 bécsi ölre ítélhetni. A’ különböző magasság a’ külön 4 évszaktól függ. Az ősz és tél azok, mikben amaz legalacsonyabban áll, — a’ késő ta­vasz ’s nyár, midőn a’ legfelső légkört foglalják el. Szélességi fokra nézve: a’két földsark felhői legalacsonyabban járnak,— ellenben a’ délégöviek ’s az egyenlítő alatt mindenkor a’ ma­gasban úsznak. — A’felhőfajokra is tekintettel kell lenni. A­­lulról felfelé illy magasságban vélem őket egymást követni: 1) Hártya felhő, a’ légkör legfensőbb határán lebeg; egy felhő sem közelíti. A’ magas hegycsúcsok felett is jóval fentebb van. 2) Hályog f. hasonlón a’ magas hegycsúcsok felett, de a’ hártya felhőnél jóval alább. 3) Szálka f. a’ legmagasb hegycsú­csokat éri. 4) Fodor f. Ettől aláfelé mindinkább hegyekbe ü­­tődnek a’ felhő fajok. 5) A’ henger, kis és nagy tömör , falka felhők egymástól csekély távolságban tartanak. 6) A’ sima e­­ső és hófelhő legalacsonyabban járnak, ollykor a’ kiágró hegy­hátak (Ausläufer) gerinczeit is fedezik. Magasság változásra legkitűnőbb a’ hártya, hályog f. mik mindinkább emelkednek; kevésbé a’ szálka ’s fodor f. mellyek — esőnek indulván — ereszkednek is. A’sima hó és eső felhő legtartósban megmaradnak a’ természet által kiszabott légkör­ben, míg a’ meg nem nevezettek inkább emelkedés, mint alá— szállásra hajlanak. ■— A’ felhők iránya nem mindenkor a szélé. Minél magasban

Next