Nemzeti Ujság, 1840. január-június (35. évfolyam, 1-50. szám)

1840-01-15 / 5. szám

18 nőnek; a' szülők engedenek a gyermeki óhajtásnak, és más dí­szes vendégekkel együtt sokan seregjének össze az intézet nagy­obb teremébe, hol a’ kisdedek türedelem korlátin túl várak a’ szom­szédterem megnyitandását, mert az ajándék, és az ünnepélyes­ fa ott rejtezkedék. Délután az óra négyet ütött, az ajtó megnyílt, a viaszgyertyáktól és aranyzott gyümölcstől ragyogó fa kisdedektől körülövedzve , ártatlan tiszta örömöt kifejező hangok kiömlésével bámultatott. Ezután Madarász Antal tanító 111 által éppen ez ün­nepre készített éneket énekelték az ünnepi díszben öltözött kis aj­kak , m­it meglépés nélkül hallani lehetetlen v­olt. Ezt követe az ajándék átvétele, melly színezett papirosból csinosan készült kis táskába adatott át mindegyiknek. Hogy a’ gyermeki, vagy a szü­lői kebleket feszitette e jobban az öröm? valóban kérdésre méltó, mert emezeknek nem csak utódjaik örömben úszó jelenleges boldog ál­lapot­­a lebegett szemük előtt, hanem még ez alkalommal nyert gyermeki korra kedves visszaemlékezés is édes ábrándozásba me­rhette őket, kik most meggyőződve az intézet jótékonyságáról há­lás szívvel nyilvánítják forró köszönetüket azon nemes keblű és közjóért buzgólkodó kisasszonyoknak, kik elszent czélra segédke­zeket nyújtani kegyesek voltak. Újévi megváltásból ez intézetre az idén bejött kilenczven s egynéhány forint. — Karácson ünnepün­ket langy tavaszi időjárat kellemesítette olly annyira, hogy a'dél­utáni isteni szolgálat után a’ köznép házaik előtt vidor enyelgések közt töltötte el a'szent ünnepnek hátra lévő részét. Még csak most érezzük a’ komor télnek megérkeztét, melly január 5én havazás­sal köszöntött bé, és az óta kemény fagy mellett szánon történik a közlekedés. Fenyitő és polgári törvényszék február 10én ’s kö­vetkező napjaiban fog tartatni; mielőtt azonban minden, ki a’ ten­geri jót árasztó békességet szereti, óhajtva várja a’ fensőbbi kegy­es rendelmény­ektől kitűzendő közgyűlést, melly­ben a’ kiütött ’s te­mérdekkárt okozó zavarok elfojtása után, az előbbeni egyesség, és az ebből származó megyénknek virágzása is, kevés vál­tatva hely­re álland. Adja az ég, hogy édes reményünkben csalatkozni nem fo­gunk. Kolozsvári napló. E’ jelen év első reggelén a’ különbö­ző h­itű­, de a’ szeretet lelkétől egyesült keresztények, siettek az urnák házába, s áldásért esedeztek e’ haza atyjára, szeretett fe­jedelmükre, annak egész királyi házára, e’ hazára, ’s annak min­den rendű­ békés polgáraira, holott is végezvén buzgó imádságaikat, mit a’ mindenható előtt lelkiképpen tettek, azt Érd. főkormány­zója gróf Kor­ni­s János ur ő exjánál külsőképpen is kijelenteni kívánták. Az erdélyi nagyigű kir. kormányszék, katonai tiszti­kar, a’törvényesen bévett négy vallások pap­jai, minden iskolák ta­nítói, cs. k. kincstári, vármegyei, városi tisztek számosan meg­jelenvén, a’kir. főkormányszék nevében erdél­­ir. catholicus püs­pök csíktusnádi Kovács Miklós ő ex ja vala tolmácsa a’ legjobb fejedelem, ’s annak egész kir. háza iránti jobbágyi hivségnek ’s hálás érzésnek; mit is a’ tisztelt főkormányzó ő exja szives rész­vétellel fogadott, ’s azokhoz kapcsolván maga buzgó kívánságait, azoknak ő felsége trónja eleibe juttatását ígérni kegyeskedett. — A­ kolozsvári répaczukorgyár a’ czukor főzését dec. 30 án megkez­dette, ’s már első megindultak al e’ téli zordon időben sok szegény­nek kenyeret nyújtott.­­• Süker kisérje e’ közhasznú intézetet! II. Szebeni napló. December 27. Édes öröm említeni, hogy a’ magyar literatura iránti kedv hazánk különböző részeiben viszhangra talált. Igaz hazafinak nem lehet nem örvendenie, midőn a hazai nyelven irt könyvek nem csak szaporodásának, de olva­sásának is napról napra nagyobb és számos­ jeleit szemlélhetni ott is, hol az, ez előtt fejér hollóként tekintethetett.—­Fő­biztossági írnok Incze József ez­előtt egy évvel, egy csak 2 pengő forin­tos évenkint fizetendő részvényeken alapulható magyar olvasó egye­sület tervét közle több jó akaróival, lelkesb barátival, kik azt mél­tányolván s kivitelére bátorítván, tervét egy aláírási iv mellett ke­rületre bocsáta, s ime a’ következés minden reményen felüli té­­ve, mert az olly nagy részvéttel s lelki örömmel fogadtatott, hogy az akkor megindult alak­asi ívet rögtön 50nél többen irák alá, ’s naponként gyarapodva év végéig szinte 160ra nőtt.—Ezen egye­sületnek­, mellynek rendes elnöke, pénz és könyvtárnoka, ’s vá­­lasztottsága van, főczélja az eddig annyira érzett lelki hiányon se­gíteni, s egy oll­ találatot hozni létre, melly a’magyarul olvasni tudók figyelmét felébreszsze, s az olvasni szeretőknek a’ hazai nyelven irt munkákat könnyen megszerezhesse. Hogy a’t. ez. ol­vasók kivánatának a’ választottság minden tekintetben eleget te­hessen , nem csak a’ legújabb literatúrai termékeket, hanem a’ ré­gibb classicusokat is, melly­ek a' magyar literatura egén, mint ne­vezetességek tűntek fel, nem csak meg fogja szerezni, hanem na­gyobb részben meg is szerzette.Az eddig megszerzett magy. könyvek száma—a köteteket számítva—a’megrendeltekkel együtt a’300at jó­val felül múlja. Ezek közül az egyesület sokat ajándékul nyervén, itten nyilvános köszönetét mondja kincstári alelnök gr. Nádasdi­­ méltóságának, Bering­er Ignácz—egyesületi elnök—Ken­de­res­si Ferencz, Incze József, Péter­fi Antal és Do­bák An­tal uraknak, kik részvényük befizetésén felül, több kötetekből álló becses magyar könyveket szíveskedtek az egyesület gyarapo­dására örökösön ajándékozni. Ezutánra is szives köszönettel fo­gad el az egyesületi választottság könyvtára számára örökös tulaj­donául, vagy csak használás végett is bár­mi nemű könybeli ado­­­mány­okat —* Hogy közlő eddig hallgatott, oka az volt, mert félt, s hogy év múltával azon eleinte lobbant buzgóság — mint többször szokott történni — kihűl, ’s az egész egyesületi válalat, mint rö­­­­vid ideig tartó tünemény eleny­észik , de most midőn a’ jövő évre tartott egyesületi gyűlésen azon buzgóságot kettőztetve, fenmara­­dását szilárd alapon, jótékony czéljának megfelelni látja, huza­mosabb ideig leendő fennmaradását hiszi, sőt reményű, hogy ezen a lassanként emelkedő olvasó társaság idővel casinová váland. Fáj- I dalom! mint mindenütt itt is vágynak, kik ezen intézetet, magas szemöldöket csinálva megvetőleg lenézik, ’s magokat az egész ma­­­­gyar literaturán felül képzelve csak külföldi munkákat láttatnak s olvasni, mert hogy csupa kétféle legyen oka anyai nyelvük iránti s hidegségüknek, azt közlő fel sem akarja tenni. De hagyján! két* szeresen kipótlódik ezen hiány a’ szász atyafiak által, kik öröm- s mel fogadákéi a’felszólítást, s több tagjai részvényesei ezen egyesü­letnek. — Karácson másod estvéjén adá az ide való hangászati egyesület ez évi 6dik nagy hangversenyét. A’ versenyt megnyitó Marschner „Vampyr“ daljátékának overturája. Ezt követő az „Álomjáró“-ból egy műkedvelőtől, kellemes hangjával köztetszést nyert. Egyesületi ének tanító B. úr leánya egy zongorára alkalma­zott fantáziát Homértől mesterileg játszók, s ha mentőként len­­gé körül a’ remeklőt, ’s tapsokkal jutalmaztaték. A’ többi adattak közül legkedveltebb volt a’ Beethoven „Krisztus az olajhegyen“ nagy karéneke, melly­ben is a’ nevendékek jelesen működtek, ’s minden arezon gyönyör nyomai látszanak. A’ városi tánczterem hol ezen hangverseny adatott fulladásig tömve volt, csak az egye­sület részvényesei felül múlják a’ 600-at, melly számmal ritka egyesület dicsekedhetik, pedig az intézet alig egy éves. — Időnk rettentő csúf, kevés havunk vala, de az eső, melly majd két hete éj­jel nappal hull, hamar elmosó ’s majd térdig úszunk a’nagy sárban. Az utak kimondhatatlan rosszak, héti vásáraink silányok, ’s itt, hol majd az egész város a’ piaczról él, nagyon érezhető a’ vidékiek nem jöhetése; a’ közeledő országos vásárra is— ha hir­telen meg nem fagy — keservesek kinézéseink, mert sertést, a’ mi ezen téli vásáron fő dolog, igen keveset hajthatnak. M. Vásárhely, jan. 2án. Új évünk első napja gyász posz­tóval vonata bé helybeli köztiszteletben állott boltos kereskedőnek dobreski P­etrásk­ó Gergely piaczi lakó háza kapuit. A’ tisztelt öreg élete 78dik évében, hat napi rövid torok betegség után teg­nap délben által szenderült a’ jövő örök élet álmába, miután bebi­zonyította példájával, hogy a’ jó kereskedő szorgalom, okos kimél­­lés, hitel és pontos számítás útján, kicsiny kezdetből félmillióra szaporított vagyont hagy­hat maradékinak ! L­ó d i­b­ó 1 (Lombardia) ezen örvendetes hírt közlik: „Hazai nyelvünk ügyében azon nyugtató tudósítással szolgálhatok, hogy az itt szállásozó szardíniai királyi magyar­ huszár ezredben annak terjesztése ezredi parancs által is előmozdittatik, s ennélfogva mind Lódiban a’stábnál, mind Cremában és Cremonában a’többi osztályoknál rendesen mindennap egy óráig magyar iskola tartatik. Ugyan e’ czélra Kronperger Antal tábori pap, még 1838ban a’ cs. k. hadak számára egy német-magyar nyelvtant irt, mellynek kiadatásáért, a’ amélt. udv. haditanácshoz folyamodott, hol kérel­me meghalgattatván, kézirata bírálat végett Bécsbe csak ugyan fel­is kéretett. Bár a’ szép példát más, külföldön lévő ezredeink is kö­vetnék , a’ távolban is engedők a’haza kivánatainak, ’s hű barát­­jai a’ nemzeti emelkedésnek. Köszönet és áldás kövesse e’ díszes magyar ezred lelkes vitézeinek nemzeti iparát! Ausztria. A’ cs. kir. hadseregnél következő változások történtek. Elő­mozdítottak : Ezredesekké, ezek az alezredesek: lenzenheimi Wanka Thade, gr. Kinski 47 sz.gyalog-ezredtől, az ezredben; Hipssich Vilmos, a’ gradiskai 8 sz. határőrző gyalog ezredből, az 1 oláh 16 sz. gyalog-ezredbe. — Alezredesekké, ezek az őr­nagyok: Kinthali Gram­ont Ferencz b. a’ péterváradi 9 sz. ha­tárőrző gyalog ezredből, a’ gradiskai 8 sz. h. gyalog-ezredbe;­­V­o­lt­er János a’ mérnöki testületben. —* Őrnagyokká ezek a’ gyalog és lovas kapitányok: b. Weinhardt István, Albert főiig 44 sz. gy. ezredéből; Leopold főiig 53 sz. gy. ezredébe; Klein­berg­e­r Józs. Rajner főiig 11 sz. gy. ezredében; Kalm­i­t­z­ky Ján., Ferdinand főig 3 sz. huszár-ezredében; Hechenberg Károly, b. Bianchi 63 sz. gy. ezredében, és b. Stieht­fried Ágoston, az 1 vadász-zászlóaljtól, a’péterváradi 9 sz. gy. ezredbe. — Nyu­­galmaztattak, ezek az őrnagyok: Weisz József, b. Bianchi 63 sz. gy. ezredéből, alezredesi czim­mel; Slavikaui Siegroth Jó­zsef b. Ra­jner félig 11 sz. gy. ezredéből és b. S­a­a­m­e­n József, az ossiachi katonai ménes parancsnoka. —♦ Őrnagyi czim­mel és nyugdíj­jal, ezek a’gyalogkapitányok: Rieb Ferencz, b. Bianchi 63 sz. gy.ezr., Hartmann Antal, a’ 7 sz. vadász-zászlóaljtól; Pennák József, a’6 sz. várőr-zászlóaljól és Chevalier Po­ti­er Ferencz, térkapitány Peschieraban. —* Őrnagyi czim­mel, ezek a gyalog és lovaskapitányok: Stőhr Ferencz, gr. Rothkirch 12 sz. gy. ezr., Schlesinger József, b. Gollner 48 sz. gy. ezr., Münster József, a’ 2 székely 15 sz. határőrző gy. ezr., Ai­ch­inger József, a’ szluini 4 sz. határőrző gy. ezredbeli prof. a’ bécs-ujhelyi katonai acad­ém­iában . Breymann Keresztély, hg Szász-Coburg-Gotha 1 sz. dsidás ezredéből.­­

Next