Nemzeti Ujság, 1844. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1844-02-21 / 15. szám
a közoktatási felügyeletet a városban létező minden nép elemi, és kereskedői iskolákra nézve a városra bizza — szót emelt egy káptalani követ, röviden fejtegetve , mikint az iskolák és népnevelési felügyeletet az egyháztól elvenni sem czélszerít, sem lehető, hivatkozva Franczhon példájára , hol a nemzetnek hason ténye reactiót szült, s a nemzet és egyház állította elkülönzött iskolákból az első megvettetett , a második örömmel méltányoltatván , gyakoroltatott , annyira , hogy a nemzet elismeri , miszerint az egyházat a közoktatástól elzárni legkevésbbé sem üdvös, és az egyházzali kibékülésre hathatós lépéseket tett. De nemcsak a külföld példája igazolja szónok állítását, honi történeteinkből is menthetők adatok, tanúsítók, mikint a magyar nemzet is elismerte , miszerint a népnevelés csak az egyház által eszközöltetik czélszeríűleg, ezt tanúsítják az adományozások, az alapítványok , mellyekkel a papság szent hivatásának okszerűbben megfelelhető nemcsak az uralkodó fejedelmektől, de magányosoktól is ajándékoztatok. A vallás — folytató szónok — alapja a népnevelésnek , s ezt a vallás szolgáinak kell a nép keblébe csepegtetni, ezen épülnek a tudományok , mellyek terjesztése az egyháznak annyira sajátja, hogy attól megfosztani nem is lehet. Igaz, folytató a szónok , hogy a KK. és RU. a 2S4ik -ban a nevelési felügyeletet egy választmányra bizzák , melly állni fog : egy tanácsbeliből, képviselőkből,egy jegyzőből, s igaz hogy itt az egyház megérintve nincs; ámde előrebocsátottak szerint a pap sem tanácsbeli , sem képviselő nem lehetvén a népnevelési felügyeletből egészen kizáratik; — figyelmeztetem — úgymond szónok — az. KK. és RRet, miszerint e nyolcz százados jogot ne ragadják ki azon kezekből, mellyek azt a legnagyobb viharok közepette is önmegtagadásukkal, és saját érdekük mellőzésével dicsőségesen ápolták. — Mire egy megyei követ felelt a népnevelés jelen állását feszegetve , s puhatolva a hibákat, mellyek a köznevelési rendszerben olly gyakoriak, s mindazokat a papság hanyagságának tulajdonítva, mondja, miszerint e tekintetben a papság nem felelt meg a benne helyzett bizodalomnak; mert ámbár a népnevelést előmozditható minden anyagi közegeket használt, s az iskolák felállításában dicséretesen működött; de szellemileg az iskolákra fordítandó figyelmet teljesen mellőzte , és semmit sem tett olly kevéssé, mint hasznos polgárt képezni igyekezni; igaz — úgymond szónok — hogy a vallás fogalmát egészen meggyökeresítette a népben , de mi a népnek anyagi s szellemi jóllétét annyira föltételezi, a világi tudományokat a népnek meg nem adta. Szónok legkevésbé sem szándékozik vallása felekezetét a római catholicusok fölé emelni; de hite szerint még sem válandik szerénytelenségére kijelenteni, miszerint protestáns hitsorsosai a katholikusokkal egyarányu nevelésben valónak mindaddig, míg a népnevelés nem ragadtatott ugyan egészen ki a papság kezéből , de a világiak kezébe is adatott. Most meri állítani szónok, miszerint vallása felekezetén levők közöl 100 közöl alig találkozik kettő, ki írni és olvasni nem tudna, mig a római katholikusoknál egészen megfordítva áll. És a papság által olly dicséretesen folytatott népnevelésnek mi sükere van a nemzetre nézve — úgymond —, a legutósó falvak is bírnak — úgymond — iskolákkal, és mégis illy közönséges városokban is írást és olvasást nem tudókat találni! Egyébiránt ne gondolja a főtisztelendő clerus — mond szónok — hogy a nevelésből egészen kizáratni terveztetnék , mert az tagadhatlan , miszerint a nevelés alapja a vallás; „minden jónak kezdete az úr félelme“ — mond a szónok, s ebben egyetért az előtte szóló főtisztelendő úrral, — hanem ne bánják a főtisztelendő urak is , ha mi, mint kiket gyermekeink miképeni nevelése leginkább érdekel: gyermekeinket nem épen a vallásra, hanem ennek ismeretségén fölül olly tanulmányokra is kívánjuk oktattatni, mellyek az életben mellőzhetlen szükségnek, mint a kereskedés, földmivelés, s ha ilyen tudományokban- neveltetési fölügyelést nem a clerusra bizánk , onnan legkevésbé sem következik , hogy a vallási neveltetést továbbra is másra, mint a clerusra biznók , valamint a KK. és UK. is— a szőnyegen levő szerkezet által nem ollyan iskolák föl figyeléséből akarják kizárni a derűst, mellyben való fölügyelet nálok mellőzhetlenül megtartandó, hanem ollyanokéból, minőket a város a mesterségek, kereskedés, s több illy nemű élettudományok terjesztésére szükségeseket álltalul. Pár szónok emelt még szót e tárgyat illetőleg az iméntiek mondatait viszhangozva , miglen a többség hangos „maradjon“nal a vitát megszűnteté. — Tovább olvsatatott folytatólagosan egészen a 323ik §ig, s több ajánlott módosítások figyelembe nem vétetvén a fölolvasott §§. változatlanul hagyattak, ez utóbbinál azonban egy megyei követ a tárnoki, és személynöki székek eltörölését, s a kir. városi perek fölebbviteli fórumául a királyi, és hétszemélyes táblát indítványozza megalapítani, s indítványa viszhangra talált, mert több megyei, s városi követek hangoztaták a tett indítvány létesítését, — egy másik megyei követ pedig a királyi táblát úgy kívánta elintézendőnek, hogy abba a városokból különbség nélkül neveztessenek az imént tett indítvány következtében szükséges egyének. Elnöki excja ez ujonan megpendített eszmét illetőleg, nézeteit nyilvánító — mint mondá — önszemélyét legkevésbé sem érdeklőleg állíthatja , miszerint a tárnoki, és személynöki székekhez a fejedelem mindenkor magukat igazságszeretetben s törvénybeni jártasságban kitüntető személyeket szokván elnökül nevezni — az igazság gyors kiszolgáltatása talán sehol sem eszközöltetik olly pontossággal, mint az említett ítélőszékeknél, sőt elnök ő excra saját tapasztalatából állíthatja, miszerint az érdekek sehol sem működnek olly kevéssé, mint épen e fórumoknál. Egyébiránt ha többség az indítványt pártolandja, nem tesz ő exta ellenvetéseket, annyit mindazáltal szükségesnek vél kijelenteni, miszerint az indítvány életbe léptetése a királyi táblának elrendezését , s illetőleg szaporítását mélhatlanul szükségessé teszi, mert jelenleg is csak két tagban működve képes a királyi tábla a fölhívott pereket vizsgálni, ez intézkedés által pedig a királyi táblára fölebbviendő pereknek egy tág csatornája nyilandik meg. Ugyan e végből javasolja elnöki excja, hogy ez indítvány elvileg elfogadtatván , annak részletes tárgyalását, s illetőleg elintézését akkorra halaszszák, mikor a kir. táblának, már most mellőzhetlenül szükséges tágítása szőnyegre kerülőül. Egyszersmind fölszólítja a szólani kívánókat, miszerint e tárgyat illetőleg csak szavazatadáshoz szíveskedjenek előadásaikat szorítani. — Azonban egy városi követ öntapasztalásából merítőleg kezdé fejtegetni a tárnoki, és személynöki székek czéltalanságát; mert — úgymond — tettleg tudja , miszerint ezen itélőszékek nemcsak az illető városok tömérdek költségét szaporítják, de az igazság kiszolgáltatását is szerfölött késedelmeztetik. — Szónok, miként mondó, többször volt szerencsés a tárnoki itélőszéknél működhetni, s tudja, miként egyszer a többi közt 70 fölebbvitt s megvizsgálandó perből 20at végzenek el, az 50 per pedig következő évre halasztatott, azt nem is említi szónok, mennyi költségébe került városának , s illetőleg minden városnak , a pereknek illynemű vizsgálata , annyit mindazáltal nem mellőzhet — miszerint e két széknek rendszere az osztozó igazsággal ellenkezik; mert a tárnoki széktől, hová az illető város küld közbirákat — még van fölebbvitel a hétszemélyes táblára, — a személynökitől pedig, — hová nem az illető város hanem az elnök választ közbirákat — fölebbvitel nincs, holott véleménye szerint — ennek inkább megfordítva kellett vala állnia. Egyébiránt világos utasítása következtében az imént előterjesztett indítványt pártolja. Hason véleményben nyilatkoztak több megyei, s néhány városi követek röviden fejtegetve, s inkább csak szavazat adásra szoritva utasításokból, vagy nézeteikből eredeti nyilvánításaikat, — voltak azonban némelly szónokok, kik az indítványt nem pártolva, a tárnoki s személynöki szék megtartására szavaztak. Mig elnök ő excja az indítvány mellett a többséget kimondó. — Melly után a Zágráb városi követ latin nyelven kezde szót emelni, mire a KK. és HU. közöl többen közbekiáltának — a szólót magyar nyelv használatára utalók, mások elnök ő excellensát szólják föl a szólónak elnökileg rendre utnása iránt, mire elnök ő excellentiája a szólót fölszólító, miszerint a régi szokás szerint magyar nyelven tegye előadását,s a Szónok híven engedelmeskedve az elnöki fölszólításnak törve bár,de magyarul jelenté ki, miszerint városára nézve appellatorium fórummá a banális táblát kiváltja ; rövid előadását harsány „éljen!“ követé. Ezután szót emelt a horvátországi követ a Zágráb városi követ előadását pártolóing, s mintegy nem helyeslését nyilvánító az előtte szólónak magyar előadásán , s a magyar nyelv tárgyában kelt k. leiratot akként fejtegetve, miszerint a „partes adnexae“tszó alatt Z. városa is értetvén, annak követe is följogosított a latán felszólalásra. Erre egy megyei követ emelt szót azon kérdést intézve Horvátország követéhez: ha valljon az érdemes követ Horvátországot képviseli-e, vagy Z. városát? vagy, hogy föl van-e jogosítva Horvátország követe Z........városa követének utasítást adni, — elégedjék meg — úgymond szónok — az érdemes követ ar azzal, hogy kivívhatta magának a latán nyelv használatát s szűnjék meg hasonlólag agitálni a magyar országgyűlésen, ellenkezőleg szónok mindent képes elkövetni nemcsak elnémitására, de eltávolítására is. Mire elnöke excja átlátva a hevességet, melly még több szónokok arczain ült, a szent béke olajágát tartva kezében lépett föl, s emelt szót mondva, miszerint, csak az okozta az eszmesúrlódást hogy a fölszólamlott követek mindegyike egymásnak ellenvéleményben magyarázta a k. kir. leiratot, mert egyik a partes adnexae-be az....i követet is érti, a másik nem, kérőleg figyelmeztető egyébiránt a BRet, miszerint e vitától elállni szíveskedjenek. — Ezután egy megyei követ az imént említett indítvány következtében, meghatározni javasló a számot, mellyel a kir. városok polgárai a kir. főtörvényszékekhez nevezendők, — másik pedig a 9Sik -nál világosan kimondatni kiváná a polgároknak minden hivatalok iránti képességét, rövid lévén azonban az idő, ez inditványoknak érdemleges vitatása jövő ülésre halasztatván — az ülés eloszlott. Cldik országos ülés, a KK. és RRnél, febr. lóén. Folytatólagos vitatása a sz. kir. városok rendezésének. A tegnapi napon tett első indítvány, vagy is , melly szerint a tárnoki, és személynöki itélőszékek eltörlendők, s a köztörvény szerint meghatározott fölebbviteli esetekben, a sz. kir. városi perek a királyi, s onnan a hétszemélyes táblára fölhivandókat elfogadtatván — a második indítvány vétetett vitatás alá, mellyet illetőleg három részre oszlottak a vélemények , első : melly szerint az indítvány életbe léptetése szorgalmaztatok, vagy is melly szerint szám szerint 8 tag nevezendő a kir. főtörvényszékekhez a sz. kir. városok kebeléből ,— a másik vélemény elvben egyező, az elsőtől abban különbözött hogy a kinevezendő tagok számát világosan meghatározni feleslegesnek állitá,— s ezen indítványhoz egy megyei követ csak azon általánossággal nyilatkozik járulni, ha nemcsak a sz. kir városok polgáraira, de általában a hon minden egyéb polgáraira kiterjesztetik a hivatal -képesség, s ezt nemcsak utasítása, de lelki meggyőződése következtében is nyilvánítja, s ez esetben minél több tagot kér számszerűit meghatározni a kir. főtörvényszékekhez nevezésre. A harmadik nézet, melly ez indítványt illetőleg kifejtetett, a számot jelenleg sem meghatározni, — sem meg nem határozni kívánó , hanem a fölötti intézkedést akkorra kiváná halasztani, mikor a kir. tábla rendezése tárgyaltatik. Nem is lehet — igy szól egy megyei követ — jelenleg a számát meghatározni azon egyéneknek, a mellyek a sz. kir. városok kebeléből a kir. főtörvényszékhez nevezendők; mert szerinte azt csak akkor lehet teljes czélszerűséggel meghatározni, ha eleve elintéztetnek azon kérdések : valljon a bűnt. perekben fog-e eljárni a k. tábla s az ősiség, v. az úgynevezett jogperek, miképen lesznek elintézendők ? szónok ezen kérdésekből véli következhetőnek czélszerűleg elintézni a kinevezendő egyének számát, mit szerinte addig meghatározni nem is lehetne. Szónok szerint legczélszerűbb lesz jelenleg csak az elvet kimondani, s a részletességeket akkorra halasztani, mikor e tárgyban alőHU. is közlendik ez elvet illetőleg nézeteiket. Úgy véli ezen szempontból módosítandónak a 323dik út : „A fölebbviteli törvény által határozott esetekben, a kir. városok törvényszékeitől: a királyi , s illetőleg báni, s ezektől a hétszemélyes táblára történik, s ezen fő törvényszékekhez ülnökük, születésre való tekintet nélkül a királyi városokból is fognak neveztetni.“ S ez értelemben a szerkezet megállapitatvan, a kir. főtörvényszékekhez nevezendő egyének száma akkorra halasztatott, mikor a királyi tábla elrendezése érdemileg tárgyalandó. Ezután olvastatott a kir. városok által korlátlanul kivetendő adóról intézkedő §, mellyre elnök ő excja röviden kifejtett nézeteit következendőkben öszpontositá. Ha úgy értik a KK. és UH. — úgy 116