Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-12-07 / 92. szám
Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Ill. sz. Szombat. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. December hó V* 1844. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. TIUTAIOV. Huzai napló. Megtiszt. A zágrábi irgalmas nőket megalapító oklevél. Hálanyilatkozat. Vidéki lev. Szabolcsból (fisztujitás.) — Belföldi telegraph. Külföldi napló. A választásokról. Spanyol-, Francziaország. Amerika. Alapvizsga, Jelenkor. Pesti Hirlap. — Társ. és intézetek. Élet, Irodalom és művészet. A britt parliament (folyt.) A hírlapok viszonyai Párisban (folyt.) Nemzeti színház (jel): Hirdető: HALRA! Hirgdlözteltetés. ap. kir. felsége Kunczy József m. k. udv. tanácsost több évi jeles szolgálata méltánylásául az ausztriai cs. Leopold-rend nagy keresztével díjmentesen legkegyelmesebben földiszínni méltóztatott. A zágrábi irgaliiasitok társulatát megalapító oklevél *)• „Haulik György, Isten, s apostoli szék kegyelmébe» s zágrábi püspök, Szűz -Máriának Topuzkáról nevezett apátja, Berzencze megye örökös főispánja, császári s királyi apostoli fölségének benső titkos tanácsosa, Dalmát-, Morvát-, és Tótország bráni hivatalának királyi helyettese, a sz. theologia tanárja, és a theologiai kar tagja. Emlékébe ajánljuk jelen levelünk erejénél fogva mindazoknak , kiket illet, miszerint mi mindenkor szemünk előtt hordozván papi hivatásunk, és püspöki tisztünk szent czéljait, elhatároztuk magunkat püspöki székünkben, tudniillik szab. k. Zágráb városában, az irgalmas nők társulatát Paulai sz. Vincze pártfogása alatt behozni és megállapítani, ollyképen, hogy ott a betegek szorgos gondján kívül, a nőnemre nézve elemi iskolák is nyitassanak , és az intézet szerzetes személyei által ellátassanak. Mert erősen meggyőződve valánk, és jelenleg is vagyunk, ekkor behozandó intézetből, szellemi és anyagi tekintetben, jeles hasznok fognak a községre , és megyénk híveire áradni. Ugyanis azon Istennek, és Istenért embertársainknak üdvéért fölajánlott szentebb élet példái, miilyeneket a nevezett apáczanőknél a világ minden részeiben, s minden helyen, valahová behozattak, a hívek bőven szemlélhetnek, itt is nem kételkedünk kitűnők leendnek, a mi a vallás és erkölcsi jámborság előmozdítására természetesen nagy fontosságú. Reménylénk továbbá, a gyenge kor vallásos és illő nevelését és oktatását ez által fölötte emelhetni, a melly nevelésnek Zágrábban nagy szükségét saját tapasztalásunkból tanultuk, mellyet a nőnemi magzatokra még inkább, mint a figyermekekre nézve ólhajthatónak véltük, miután belőlök anyák válandnak, akiktől a következő nemzedéknek, még a férfiúi nemnek is első oktatása, és erkölcsi állapota kétség nélkül függ. Végre ezen intézet által, a nyomorgó szegényekre szinlődő betegekre hárulandó testi irgalom jótéteményeit bizonyossággal előre láttuk. Ezen nézeteinktől tehát, mellyeket püspöki székünk elfoglalása óta, elménkben hordtunk, vezéreltetve, mindenekelőtt ő fölségének , apostoli királyunknak kegyes megegyezését jobbágyi alázattal kikértük, mellyet a föls. magyar udvari cancellaria boldogasszony hó 23an költ elnöki leveléből megértvén 184 ük évben a 80/1 szám alatt, s megszerezvén már az előtt a kolostori épületekre tágas, s a kitűzött czélra azért is felette alkalmas telket, hogy a körüllévő vidék lakói nagy távolságra templom nélkül vannak, és gyermekeiket a messze eső iskolákba alig küldhetnék , azonnal a ház építéséhez kezdettünk, és azt a templommal együtt, valamint a betegek és iskolai gyermekek befogadására kivontató teremekkel,gazdasági épületekkel,mind egyéb az intézet állapotára szükséges kényelmekkel ellátván, négy évig tetemes költségekkel folytattuk, s Isten segítségével azon állapotra hoztuk , hogy azokba az irgalmas nőket, mellyeknek küldése a bécsi intézetből a jövő tavaszra igértetett, bevezethetjük, s ők Isten kegyelmével, a következő évben hivatásuk istenes gyakorlatait megkezdhetik. Nehogy pedig az intézet a szükséges életszerek hiánya miatt veszélybe jöhessen , azt nem csupán a hívek segélyére és alamizsnáira bízzuk, hanem állandó alaptőkével elláttuk, és a végre negyvenezer ezüst forintot szívünkben szántunk , sőt harminczezeret a mi székes káptalanunk kezeibe le is tettünk, azon utasítással, hogy ezen tőkét biztos helyre kiadván , és örök időkre föntartván a törvényes kamatokat minden évben az intézet szükségeire fordítaná, hozzátévén még kétezer ezüst forintot, hogy annak évenkénti kamatja a káptalané lenne, az egész adományi ősziét kezelésének terhes gondjaiért. A hátralévő tízezerét, mihelyest házi körülményeink engedni fogják, a káptalan kezelésére hasonlóan átadni nem mulasztandjuk, mire jelen levelünk értelménél fogva is kötelezzük magunkat. Ezen, készpénzben határozott alapítványon kívül, évenkint ugyanazon intézetnek , mihelyest az munkálatát elkezdendi, püspöki jövedelmeinkből szolgáltatni határozunk: 40 pozs. mérő búzát, 40 mérő árpát, meg 40 mérő török búzát, 30 akó bort felét sajátot, másik felét tizedest, 6 kocsi szénát, 6 kocsi szálmát , a melly segélyeknek holtunk után is az intézetnek való adására utódainkat nem kötelezhetjük ugyan , de reméljük és hisszük , miszerint a czél szentségét tekintvén, és abból megyei híveinkre hárulandó szellemi és anyagi hasznokat megfontolván a kisded áldozatot nem fogják megtagadni. Ami az irgalmas nőket illeti, egész szívünk bensejéből óhajtjuk , hogy a szerzetes élet benső viszonyaira, isteni szolgálatra, ájtatosság gyakorlatira, feddhetlen erkölcsi szeplőtelenségre, és a házi jegy pontos megtartására nézve , semmi ne hiányozzék , mélyen meggyőződve lévén, miszerint illyneműintézet csak illy föltétel alatt nyerhet isteni áldást, és óhajtott üdvös gyümölcsöket hozhat. A betegek gondviselését tovább a Rend határozatai szerint kívánjuk általuk gyakoroltatni különösen meg is ajánlván nekik, hogy a kolostori kórházba befogadandó betegekre nézve a nőnemre különös tekintet legyen, mivel a beteges férfiak szükségein az Irgalmas Rend intézete által már részint segítve van. A betegek számát nem akartuk meghatározni, mivel ez részint a nyilvános egészség állapotától függ, részint pedig semmit nem kételkedünk az intézet előjárónéjának e tekintetbeni kész izgalmáról, miszerint annyi sintődő betegeket veend be a kórházba, mennyinek ápolását a nők személyzete, és vagyoni állapota megengedem!. Ami azonban a betegek ápolását magánházakban illeti, ennek az intézet általi elvállalását csak jövendőre, midőn az intézet megerősödve lesz, és nagyobb személyzete leend, s erre is megnyervén előlegesen a mi vagy utódaink megegyezését, óhajtjuk, e rendszabályait pontra nézve is szabatosan megtartván. Végre a női iskolák három osztályzatai a nők által minden szorgalommal, és buzgalommal ellátandók, és nem csak bármilly állapotú nőmagzatok készséggel, és minden legkisebb díj nélkül fölveendők, hanem minden gondot is arra fordítani kell, hogy az isten iránti valódi ájtatosságban, és erkölcsi jámborságban neveltessenek, és amennyire állapotuk engedi vagy kívánja, szükséges és hasznos ismeretekre is vezéreltessenek. Különben az általunk ekép alapított intézetnek kötelességévé tesszük, hogy ő felségéért apostoli királyunkért és fölséges nejéért a mi királynénkért, és egész országló austriai ház mindennemű boldogságáért naponkint a mennyei felséghez imádkozzanak , a mi emlékünket is imádságaikba különösen ajánlván ő sz. fölségéhez áhitatos imáinkkal mi is esedezni fogunk, hogy ezen istenes intézetet nevének nagyobb dicsőségére,a vallás öregbülésére,megyénk hívei boldogságának növekedésére, erős karjával, és sz.kegyelme áldásával szerencsésiteni méltóztassék.— Végre e jelen eredeti alapító levelünk példányát, tisztelendő székes káptalanunk nyilvános levéltárába, három hiteles példányai közül egyet megyei levéltárunkba, másodikat a püspöki levéltárba letétetni, a harmadikat pedig az irgalmas nők intézetének átadatni akarjuk. Költ Zágrábban püspöki lakhelyünkön sz. Mihály hó 14kén azaz szent kereszt fölmagasztalásán, az üdvösség 1844ik. püspökségünknek hetedik évében. (P. H.)] Haulik György s. k. zágrábi püspök, főméltóságu püspök kegyes parancsolatára Schwelecz Sándor s. k. titoknok/4 GSillaiayilftd&OZftt« Szabad kir. Arad városa választott polgárainak közönsége f. évi novemb. 28. tartott polgári üléséből hozzám intézett hazafiai levelében mind azon lelkes férfiaknak, kik az „Aradi vészlapok“ kiállítását a legszebb ügyszeretettel lehetségessé tették. „Arad szegény népe helyett az enyhített nyomor félig kiderült arczával, községük részéről legforróbb köszönetét is óhajtván kifejeztetni: kedves kötelességül tekintem e megtisztelő megbízás folytában a részvett lelkes iró- és művész-koszorút, melly a szent ügyben minden önzés, minden jutalomvágy nélkül vala kész velem kezet fogni, a legszebb érzés hő nyilatkozatáról ezennel értesíteni. Pesten 1844diki december 5dikén. Császár. *) ígéretünkhöz képest közöljük ez oklevelet, mint egy szép és nemes léleknek áldást terjesztő kifolyását, és sok aljas rágalmazóknak pirító szégyenét. Szerk. ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A britt parlament rajza. I. Alsó ház. (Vége.) Azonban ha a parlamenti vitatkozásokról jelentéseket, olvassuk , nehéz lesz az ott előadott szónoklatokat a fölhozott osztályok valamelyikébe sorozni. Valóban nem képzelhetni nagyobb ellentétet, mint a beszédek , a mint a házban tartatnak, s ugyanazon beszédek, a mint legközelbb reggel az újságlapokban olvashatók. A hírlapi jelentés mintegy olly képet adhat elénk a tartott beszédről , mint valamelly város vagy tartomány térképei magáról a városról vagy tartományról. Mindkettőből megtudjuk a tárgy szélét és hosszát, de a styl, a modor, a sajátságok— mindaz, mi a hallgatóra vagy szemtanúra leginkább hat, az olvasóra nézve egészen elvész, ki csak egy rendes hasábokra osztott síma felületet vesz észre , melly a jelentéstevőnek tapintata s ügyessége által ráspolyozva, sikárolva , gyalulva s fényesítve lön és jobbított alakban terjesztetett a közönség elé. A közjáték, melly a parlamentben a vitatkozás alatt történik, a hangok, mellyekkel e fölvilágosult gyülekezet a fecsegőket, nyegléket, kohókat és bohóczokat üdvözli, mellőztetnek a hírlapok által. A tudósításokban, mellyeket a vitatások felől közölnek, olvassuk ugyan, hogy a ház (és pedig méltán) ismételve nyilatkoztatá türelmetlenségét, vagy hogy bizonyos lisztes tag hosszú beszédet tartott lármás és szórakozott hallgatóság előtt — de a tanácskozások comicat oldala nyomtatásban nem könnyen visszaadható, s ha a tartott szónoklatokat különös figyelemmel át nem olvassuk , papíron egészen véve meglehetősen egyformán néznek ki; egyetlen különbség abban van , hogy egyiknek beszéde valamivel hosszabb vagy rövidebb mint a másiké. Gyakran részesíték méltó dicséretben a hírközlőket azon hűség és szigorúság miatt, mellyel a parlamenti vitatkozásokat leírják , azonban még nagyobb érdemet szereznek maguknak az által, hogy ugyanazon vitatkozásokat olvashatóvá teszik , rendet hozván a zavarba s az összefüggetlen mondatok zavaros tömegét egybesorolják, mellyek, ha betű szerint lemásoltatnának, azon hitre vezetnék az olvasót, hogy fején áll, vagy az újságot álmában olvassa. A tisztes urak közül egyik — mint az imént vázolt vitatkozás főszemélye —vontatott unalmas hangon tartja beszédét, melly elejétől végig egy tempóban marad; a másik a maga mondókáját folytonos énekhangon adja elő; a harmadik könyv nélkül tanult beszédét iskolás gyermek módjára olly gyorsan adja elő, hogy lélekzete is megszűnik; egy negyedik minden kerekbeszéd utolsó pár szavát ismételgeti, mintegy önmagának lévén visszhangjává. „És ez, sir!41 fölkiált, „keresztény hon , olly hon, melly a szegényekről gondoskodik — ebem — gondoskodik. — (Halljuk!) — Illyképen bánnak a néppel — ebem ! — a néppel!44 — (Halljuk!) — E szeretetre méltó rhetori figura nem ritkán többször ismételtetik , miközben a szónok a következő szavakról tűnődik, az előbbinek pedig utolsó hangjai még nyelvén rezegnek. Némellyek , kik emlékezetükben nem bíznak és félnek, hogy beszédők közepén megakadhatnának, csak azon vannak, hogy azt lehető legnagyobb gyorsasággal elhadarják, s igy a megtörténhető , szerencsétlen catastrophát elkerülhessék; sebes nyargalással követ szó szót, mondat mondatot, mig mind a szónok mind a hallgató szédeleg s az egész egy értelem nélküli zűrzavaros csacsogássá válik. Van itt alkalom , az emberi hang minden kigondolható fokozatát csodálhatni, a birminghami tisztes tag mélyen dörgő bassusától kezdve egész Shiel rikácsolásáig a hanglétra minden hangjain. A fő szónokok mindkét oldalról közönségesen a kincstári s ellenzéki padok azon része előtt tartják előadásukat, melly a szóló asztalával szemközt van. E helyzetnek több előnyei vannak. A szónok személye illykén félig elfedezik, úgy hogy lábaival tetszése szerint játszhatik, ujjaira kapaszkodhatik, czombjait szétterpesztheti s más mindenféle különös állásokat vehet föl, mellyek minden más esetben rendkívül illetleneknek tartatnának. Kezei számára is elegendő foglalatosságot talál , hatásosabb szavait a vörös szekrényre irányzott erős sujtással kisérvén, melly is a senatori ököl dühös csapkodásitól cseng és kong. Hogy némi habár gyönge fogalmat adjunk illy beszédről az olvasó elé, közöljük a következő jelentést, mellyben a közönséges parlamenti jelentésekben kihagyott, de azok megértésére olly szükséges részleteket betoldjuk s azon sújtó okokat, mellyekkel a tisztes urak szóbeli előadásukat gyámolitják, lelkismeretes hűséggé följegyezzük. Szikelmey ur, ki az utolsó beszéd bevégezte előtt már egy perczczel és huszonöt másoddal föálla , hogy a szóló szemét fölfogja, több ízben meglógázza magát az asztalon álló vörös szekrény az első ellenzéki pad közt, s miután köhintett, torkát reszelő s a szekrényre vert, hogy a ház figyelmét fölgerjeszsze , nyelvvel és ököllel kezdi előadását. ..Sir! (ütés a szekrényre). — Köszönöm a tisztes tagnak, ki utolszor szóla — (puff!)—utolszor szóla, a beszédet— beszédet (piff— puff!), melly a földbirtokosok úgynevezett barátainak ál—álarczát lerántja. (Halljuk! és két ütés a szekrényre). Sir! (pafi!) a tisztes (pifi—puff!) —