Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-07 / 92. szám

Megjelenik hetenkint négyszer egy egy ív. NEMZETI ÚJSÁG. Alapító KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Ill. sz. Szombat. Előfizethetni minden cs. kir. postahiva­­­talnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czim­eket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. December hó V* 1844. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. TIUTAIOV. Huzai napló. Megtiszt. A zágrábi irgalmas nőket megalapító oklevél. Hálanyilatkozat. Vidéki lev. Sza­bolcsból (f­isztujitás.) — Belföldi telegraph. Külföldi napló. A választásokról. Spanyol-, Fran­­cziaország. Amerika. Alapvizsga, Jelenkor. Pesti Hirlap. — Társ. és i­n­t­é­z­e­t­e­k. Élet, Irodalom és művészet. A britt parlia­ment (folyt.) A hírlapok viszonyai Párisban (folyt.) Nem­zeti színház (jel): Hirdető: HALRA! Hirgdlözteltetés.­­ ap. kir. felsége Kunczy Jó­zsef m­. k. udv. tanácsost több évi jeles szolgálata mél­tánylásául az ausztriai cs. Leopold-rend nagy keresztével díjmentesen legkegyelm­esebben földiszínni méltóztatott. A zágrábi irgalii­asitok társulatát megalapító oklevél *)• „Haulik György, Is­ten, s apostoli szék kegyelmébe» s zágrábi püs­pök, Szűz -Máriának Topuzkáról nevezett apátja, Berzencze megye örökös főispánja, császári s királyi apostoli fölségének ben­ső titkos tanácsosa, Dalmát-, Morvát-, és Tótország bráni hivatalának királyi helyet­tese, a sz. theologia tanárja, és a theologiai kar tagja. Emlékébe ajánljuk jelen levelünk erejé­nél fogva mindazoknak , kiket illet, miszerint mi min­denkor szemünk előtt hordozván papi hivatásunk, és püspöki tisztünk szent czéljait, elhatároztuk magun­kat püspöki székünkben, tudniillik szab. k. Zágráb városában, az irgalmas nők társulatát Paulai sz. Vincze pártfogása alatt behozni és megállapítani, ollyképen, hogy ott a betegek szorgos gondján kívül, a nőnemre nézve elemi iskolák is nyitassanak , és az intézet szerzetes személyei által ellátassanak. Mert erő­sen meggyőződve valánk, és jelenleg is vagyunk, ek­­kor behozandó intézetből, szellemi és anyagi tekintet­ben, jeles hasznok fognak a községre , és megyénk híveire áradni. Ugyanis azon Istennek, és Istenért em­bertársainknak üdvéért fölajánlott szentebb élet példái, miilyeneket a nevezett apáczanőknél a világ minden részeiben, s minden helyen, valahová behozattak, a hívek bőven szemlélhetnek, itt is nem kételkedünk ki­tűnők leendnek, a mi a vallás és erkölcsi jámborság előmozdítására természetesen nagy fontosságú. Remény­lénk továbbá, a gyenge kor vallásos és illő nevelését és oktatását ez által fölötte emelhetni, a melly neve­lésnek Zágrábban nagy szükségét saját tapasztalásunk­ból tanultuk, mellyet a nőnemi magzatokra még inkább, mint a figyermekekre nézve ólhajthatónak véltük, miu­tán belőlök anyák válandnak, a­kiktől a következő nemze­déknek, még a férfiúi nemnek is első oktatása, és erkölcsi állapota kétség nélkül függ. Végre ezen intézet által, a nyomorgó szegényekre s­zinlődő betegekre hárulandó testi irgalom jótéteményeit bizonyossággal előre láttuk. Ezen nézeteinktől tehát, mellyeket püspöki székünk el­foglalása óta, elménkben hordtunk, vezéreltetve, min­denekelőtt ő fölségének , apostoli királyunknak kegyes megegyezését jobbágyi alázattal kikértük, mellyet a föls. magyar udvari cancellaria boldogasszony hó 23an költ elnöki leveléből megértvén 184 ük évben a 80/1 szám alatt, s megszerezvén már az előtt a kolostori épületekre tágas, s a kitűzött czélra azért is felette alkalmas tel­ket, hogy a körüllévő vidék lakói nagy távolságra tem­plom nélkül vannak, és gyermekeiket a messze eső is­kolákba alig küldhetnék , azonnal a ház építéséhez kez­dettünk, és azt a templommal együtt, valamint a bete­gek és iskolai gyermekek befogadására kivontató tere­­mekkel,gazdasági épületekkel,mind egyéb az intézet álla­­potára szükséges kényelmekkel ellátván, négy évig te­temes költségekkel folytattuk, s Isten segítségével azon állapotra hoztuk , hogy azokba az irgalmas nő­ket, mellyeknek küldése a bécsi intézetből a jövő ta­vaszra igértetett, bevezethetjük, s ők Isten kegyel­mével, a következő évben hivatásuk istenes gyakorla­tait megkezdhetik. Nehogy pedig az intézet a szüksé­ges életszerek hiánya miatt veszélybe jöhessen , azt nem csupán a hívek segélyére és alamizsnáira bízzuk, ha­nem állandó alaptőkével elláttuk, és a végre negyven­ezer ezüst forintot szívünkben szántunk , sőt harmincz­ezeret a mi székes káptalanunk kezeibe le is tettünk, azon utasítással, hogy ezen tőkét biztos helyre kiad­ván , és örök időkre föntartván a törvényes kamatokat minden évben az intézet szükségeire fordítaná, hozzá­­tévén még két­ezer ezüst forintot, hogy annak éven­­kénti kamatja a káptalané lenne, az egész adományi ősz­iét kezelésének terhes gondjaiért. A hátralévő tízeze­rét, mihelyest házi körülményeink engedni fogják, a káptalan kezelésére hasonlóan átadni nem mulasztand­­juk, mire jelen levelünk értelménél fogva is kötelez­­zük magunkat. Ezen, készpénzben határozott alapítvá­nyon kívül, évenkint ugyanazon intézetnek , mihelyest az munkálatát elkezdendi, püspöki jövedelmeinkből szol­gáltatni határozunk: 40 pozs. mérő búzát, 40 mérő ár­pát, meg 40 mérő török búzát, 30 akó bort felét sa­játot, másik felét tizedest, 6 kocsi szénát, 6 kocsi szál­mát , a melly segélyeknek holtunk után is az intézet­nek való adására utódainkat nem kötelezhetjük ugyan , de reméljük és hisszük , miszerint a czél szentségét te­kintvén, és abból megyei híveinkre hárulandó szellemi és anyagi hasznokat megfontolván a kisded áldozatot nem fog­ják megtagadni. A­mi az irgalmas nőket illeti, egész szí­vünk bensejéből óhajtjuk , hogy a szerzetes élet benső viszonyaira, isteni szolgálatra, ájtatosság gyakorlatira, feddhetlen erkölcsi szeplőtelenségre, és a házi jegy pon­tos megtartására nézve , semmi ne hiányozzék , mélyen meggyőződve lévén, miszerint illyneműintézet csak illy föltétel alatt nyerhet isteni áldást, és óhajtott üdvös gyü­mölcsöket hozhat. A betegek gondviselését tovább a Rend határozatai szerint kívánjuk általuk gyakoroltatni külö­nösen meg is ajánlván nekik, hogy a kolostori kórház­ba befogadandó betegekre nézve a nőnemre különös te­kintet legyen, mivel a beteges férfiak szükségein az Ir­galmas Rend intézete által már részint segítve van. A betegek számát nem akartuk meghatározni, mivel ez részint a nyilvános egészség állapotától függ, részint pedig semmit nem kételkedünk az intézet előjárónéjá­­nak e tekintetbeni kész izgalmáról, miszerint annyi sin­tődő betegeket veend be a kórházba, mennyinek ápo­lását a nők személyzete, és vagyoni állapota megengedem!­. A­mi azonban a betegek ápolását magán­házakban illeti, ennek az intézet általi elvállalását csak jövendőre, midőn az intézet megerősödve lesz, és nagyobb személyzete leend, s erre is megnyervén előlegesen a mi vagy utó­daink megegyezését, óhajtjuk, e rendszabályait pont­ra nézve is szabatosan megtartván. Végre a női isko­lák három osztályzatai a nők által minden szorgalom­mal, és buzgalommal ellátandók, és nem csak bármilly állapotú nőmagzatok készséggel, és minden legkisebb díj nélkül fölveendők, hanem minden gondot is arra for­dítani kell, hogy az isten iránti valódi ájtatosságban, és erkölcsi jámborságban neveltessenek, és a­mennyire ál­lapotuk engedi vagy kívánja, szükséges és hasznos is­meretekre is vezéreltessenek.­­ Különben az általunk ekép alapított intézetnek kötelességévé tesszük, hogy ő felségéért apostoli királyunkért és fölséges nejéért a mi királynénkért, és egész országló austriai ház minden­nemű boldogságáért naponkint a mennyei felséghez imád­kozzanak , a mi emlékünket is imádságaikba különösen ajánlván ő sz. fölségéhez áhitatos imáinkkal mi is ese­dezni fogunk, hogy ezen istenes intézetet nevének nagyobb dicsőségére,a vallás öregbülésére,megyénk hívei boldogsá­gának növekedésére, erős karjával, és sz.kegyelme áldásá­val szerencsésiteni méltóztassék.— Végre e jelen eredeti alapító levelünk példányát, tisztelendő székes kápta­lanunk nyilvános levéltárába, három hiteles példányai közül egyet megyei levéltárunkba, másodikat a püspöki levéltárba letétetni, a harmadikat pedig az irgalmas nők intézetének átadatni akarjuk. Költ Zágrábban püspöki lakhelyünkön sz. Mihály hó 14kén azaz szent kereszt fölmagasztalásán, az üdvösség 1844ik. püspökségünknek hetedik évében. (P. H.)] Haulik­ György s. k. zágrábi püs­pök, főméltóságu püspök kegyes parancsolatára Schwelecz Sándor s. k. titoknok/4 GSillaiayilftd­&OZftt« Szabad kir. Arad városa választott polgárainak közönsége f. évi novemb. 28. tartott polgári üléséből hozzám intézett hazafiai leve­lében mind azon lelkes férfiaknak, kik az „Aradi vészlapok“ kiállítását a legszebb ügyszeretettel le­hetségessé tették. „Arad szegény népe helyett az eny­hített nyomor félig kiderült arczával, községük részé­ről legforróbb köszönetét is óhajtván kifejeztetni: ked­ves kötelességül tekintem e megtisztelő megbízás foly­tában a részvett lelkes iró- és művész-koszorút, melly a szent ügyben minden önzés, minden jutalomvágy nélkül vala kész velem kezet fogni, a legszebb érzés hő nyilatkozatáról ezennel értesíteni. Pesten 1844diki december 5dikén. Császár. *) ígéretünkhöz képest közöljük ez oklevelet, mint egy szép és nemes léleknek áldást terjesztő kifolyását, és sok aljas rágalmazóknak pirító szégyenét. Szerk. ÉLET, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A britt parlament rajza. I. A­l­s­ó h­á­z. (Vége.) Azonban ha a parlamenti vitatkozásokról­ jelentése­ket, olvassuk , nehéz lesz az ott előadott szónoklatokat a fölhozott osztályok valamelyikébe sorozni. Valóban nem képzelhetni nagyobb ellentétet, mint a beszédek , a mint a házban tartatnak, s ugyanazon beszédek, a mint legközelbb reggel az újságlapokban olvashatók. A hírla­pi jelentés mintegy olly képet adhat elénk a tartott be­szédről , mint valamelly város vagy tartomány térképei magáról a városról vagy tartományról. Mindkettőből meg­tudjuk a tárgy szélét és hosszát, de a styl, a modor, a sajátságok— mindaz, mi a hallgatóra vagy szemtanúra leginkább hat, az olvasóra nézve egészen elvész, ki csak egy rendes hasábokra osztott sím­a felületet vesz észre , melly a jelentéstevőnek tapintata s ügyessége által rás­­polyozva, sikárolva , gyalulva s fényesítve lön és jobbí­tott alakban terjesztetett a közönség elé. A közjáték, melly a parlamentben a vitatkozás alatt történik, a hangok, mellyekkel e fölvilágosult gyülekezet a fecsegőket, nyegléket, kohókat és bohóczokat üdvözli, mellőztetnek a hírlapok által. A tudósításokban, mellye­­ket a vitatások felől közölnek, olvassuk ugyan, hogy a ház (és pedig méltán) ismételve nyilatkoztatá türelmetlen­ségét, vagy hogy bizonyos lisztes tag hosszú beszédet tartott lármás és szórakozott hallgatóság előtt — de a ta­nácskozások comicat oldala nyomtatásban nem könnyen visszaadható, s ha a tartott szónoklatokat különös figye­lemmel át nem olvassuk , papíron egészen véve megle­hetősen egyformán néznek ki; egyetlen különbség abban van , hogy egyiknek beszéde valamivel hosszabb vagy rövidebb mint a másiké. Gyakran részesíték méltó di­cséretben a hírközlőket azon hűség és szigorúság miatt, mellyel a parlamenti vitatkozásokat leírják , azonban még nagyobb érdemet szereznek maguknak az által, hogy ugyanazon vitatkozásokat olvashatóvá teszik , rendet hoz­ván a zavarba s az összefü­ggetlen mondatok zavaros tö­megét egybesorolják, mellyek, ha betű szerint lemásol­tatnának, azon hitre vezetnék az olvasót, hogy fején áll, vagy az újságot álmában olvassa. A tisztes urak közül egyik — mint az imént vázolt vitatkozás főszemélye —vontatott unalmas hangon tartja beszédét, melly elejétől végig egy tempóban marad; a másik a maga mondókáját folytonos énekhangon adja elő; a harmadik könyv nélkül tanult beszédét iskolás gyermek módjára olly gyorsan adja elő, hogy lélekzete is megszű­nik; egy negyedik minden kerekbeszéd utolsó pár szavát ismételgeti, mintegy önmagának lévén visszhangjává. „És ez, sir!41 fölkiált, „keresztény hon , olly hon, melly a szegényekről gondoskodik — ebem — gondoskodik. — (Halljuk!) — Illyképen bánnak a néppel — ebem ! — a néppel!44 — (Halljuk!) — E szeretetre méltó rhetori figura nem ritkán többször ismételtetik , miközben a szó­nok a következő szavakról tűnődik, az előbbinek pedig utolsó hangjai még nyelvén rezegnek. Némellyek , kik emlékezetükben nem bíznak és félnek, hogy beszédők közepén megakadhatnának, csak azon vannak, hogy azt lehető legnagyobb gyorsasággal elhadarják, s igy a meg­történhető , szerencsétlen catastrophát elkerülhessék; se­bes nyargalással követ szó szót, mondat mondatot, m­ig mind a szónok mind a hallgató szédeleg s az egész egy értelem nélküli zűrzavaros csacsogássá válik. Van itt al­kalom , az emberi hang minden kigondolható fokozatát csodálhatni, a birminghami tisztes tag mélyen dörgő bas­­susától kezdve egész Shiel rikácsolásáig a hanglétra minden hangjain. A fő szónokok mindkét oldalról kö­zönségesen a kincstári s ellenzéki padok azon része előtt­ tartják előadásukat, melly a szóló asztalával szemközt van. E helyzetnek több előnyei vannak. A szónok szemé­lye illykén félig elfedezik, úgy hogy lábaival tetszése szerint játszhatik, ujjaira kapaszkodhatik, czombjait szét­terpesztheti s más mindenféle különös állásokat vehet föl, mellyek minden más esetben rendkívül illetleneknek tar­tatnának. Kezei számára is elegendő foglalatosságot ta­lál , hatásosabb szavait a vörös szekrényre irányzott erős sujtással kisérvén, melly is a senatori ököl dühös csapko­­dásitól cseng és kong. Hogy némi habár gyönge fogalmat adjunk illy beszéd­ről az olvasó elé, közöljük a következő jelentést, mellyben a közönséges parlamenti jelentésekben kihagyott, de azok megértésére olly szükséges részleteket betoldjuk s azon sújtó okokat, mellyekkel a tisztes urak szóbeli előadá­sukat gyámolitják, lelkism­eretes hűséggé­­ följ­egyezzük. Szi­kelmey ur, ki az utolsó beszéd bevégezte előtt már egy perczczel és huszonöt másoddal föálla , hogy a szóló szemét fölfogja, több ízben meglógázza magát az asztalon álló vörös szekrény az első ellenzéki pad közt, s miután köhintett, torkát reszelő s a szekrényre vert, hogy a ház figyelmét fölgerjeszsze , nyelvvel és ököllel kezdi előadását. ..Sir! (ütés a szekrényre). — Köszönöm a tisztes tag­nak, ki utolszor szóla — (puff!)—utolszor szóla, a beszé­det— beszédet (piff— puff!), melly a földbirtokosok úgy­nevezett barátainak ál—álarczát lerántja. (Halljuk! és két ütés a szekrényre). Sir! (pafi!) a tisztes (pifi­—puff!) —

Next