Nemzeti Ujság, 1844. július-december (39. évfolyam, 1-104. szám)
1844-11-01 / 71. szám
Vak elleni elsajátításukra minden eszköz, út, mód megkisértetik, mellyek között legcsillogóbb s emberszeretetet lehetőbbnek látszó a népnevelés palástja, vagyis a népnevelés a harang, mellyel az ellenfél komoly védelmét lezugják. Ugyanazon évnek ladik törvényczikke mondja: „Minthogy a főtisztelendő esztergomi érseket mint királyi fő és titkos cancellárt törvényesen illeti, hogy ő az ország fő törvénye szerint mint a királyi jelenlét személynöke az ország rendes birái egyikének tartatik: 1. annál fogva mind ezért mind azért, mivel az ország prímása, ő királyi fölsége a helytartó s többi egyházi tanácsosok és biró urak között azon rendelést tegye, hogy ugyanazon esztergomi fő mind a tanácsban, mind a törvényszékben saját és az egyháznak díszére (a mint illik) hatalmával élhessen.“ Milly méltóságnak tekintették a rendek az esztergomi érsekséget, mint a magyar egyház fejét, e törvény tartalma hosszas magyarázat nélkül mutatja. Központosították ugyanis benne nem csak az egyházi legfőbb tekintélyt és hatóságot, hanem világi ügyekben is egyik főhivatalnokságot, és pedig azon nyomatékos okból „quod sit et Hungáriáé Primas.“ Csudálatos, a népszónokok föl tudják kutatni az avas törvények tárházát, s a kiszemelt törvények egyoldalú villogtatásával el akarják hitetni, hogy ügyeikkel jogalapon állanak. A most idézett törvényt figyelmük elmellőző, alispáni intést, perbeidézést, bírságolást határoz egyes megye egy országos hatóság képviselője ellen, miilyennek az esztergomi érseket mint Magyarország prímását törvényeink ismerik. Két ízben tette ezt egy megye a nélkül, hogy első ízbeni föllépése csak egy megye által is helyeseltetek volna. A pártok szónokai fölizgathatják a kedélyeket s gyűlöletes lépésekre könnyen ingerelhetik szitóikat, de a jogérzetet s törvényszerűséget egészen elfojtani vagy kiirtani nem képesek ; a törvények érzete a népéletben gyökerezik és mind az egyiknek mind a másiknak sérelme szentségtörés a nemzetiségen. Bár mennyire sikerült légyen eddigelé a túlzó pártnak, önkényes és túlfeszített törvénymagyarázat által mozgalminak a jogszerűség némi színét megadni, s a tömeg egy részével, melly alaposabban gondolkozni vagy nem tud vagy nem akar, e bánásmód helyességét elhitetni: mindazáltal van abban is annyi természetszerű tapintat, a hon viszonyainak s intézetinek annyi habár fölületes ismerete, hogy itt a ,ne továbbit elismerje. És valóban ha a jelen műveltebb kort a szilajabb századokkal, mellyekben a reformátió elvei csirázni indultak, egybehasonlítjuk, tapasztalni fogjuk , hogy törvényeink műhaszában , históriánk évkönyveiben, megyéink levéltáriban nem találunk olly esetet, melly a jelenre például szolgált volna, nem puhatolhatunk ki olly körülményt, melly egy hatóságot arra birt volna, hogy egy más hatóság annál kevesbbé az egyház ellen erőszakoló szerekkel kényszerítőleg föllépett volna. Vill. Henrik az angol egyház alapítója, a vért szomjazó franczia forradalom, a vallás megvetője mindig annyi tisztelettel viseltettek az egyház iránt, hogy ennek ügyeit úgymint egyházét idegen egyes hatóság birószéke elébe vonatni, s általa elítéltetni nem engedtek, s minden rendelmények, mellyek tévelveken nyugodt hiedelmük szerint a világi hatóságot illethettek, az egész polgárzati testület által tétettek, s mindenben kitetszett, hogy ott a vallási rend intézkedett a vallási ügyekben, s nem szövettek ezeknek folyamába soha egyoldalú pártérdekek. Talán azzal kelnek síkra ezen vélemény ellenére, hogy törvénykönyveink rakvák az egyház szolgái ellen hozott büntető rendeletekkel ? Igen, de ezek a személyek ellen, nem hatóság és ezen személyek hatósága, nem az egyház önállása s önkormányzata ellen hozatyák. Valljon mit mondana a polgárzat ha hatósága körül ennek terjedelmes s irányzata körül más idegen hatalom akarna intézkedni? Valljon illy beavatkozással a hatóság sértetnék-e meg, vagy az egész polgárzat, mellynek kebléből keletkeznek, mint őt illető sajátok, valamennyi hatóságok ? Nem így állnak-e napjaink egyházi kérdései ? Nem olly független-e tudniillik az egyházi testület saját állásában az egész polgári hatóságtól, annyival inkább egyes megyétől ? Nincs-e a főnök megtámadása által a testnek minden egyes része megtámadva? A katholikusok egyházi tanjuk útmutatása szerint legbensőbb megnyugvással bizzák vallási ügyeik megfejtését az egyházi főnökökre, kikben az apostolok utódjait tisztelik, és azon hatalmat, mellyel ezek felruházvák , üdvosztó malaszt eszközének hiszik. Elfojtható - e ezek keblében azon keserű érzés , mellyet azon tapasztalás támaszt, hogy egy idegen elemű hatóság azon méltóságot, mellyben vallási életereje központosul, és mellytől szivnyugtató vallásossága szerte árad, méltatlan és méltánytalan kifejezésekkel megtámadja, üldözi, zaklatja. Mi készek vagyunk ugyan mind ezen történteket inkább egyes szónokok szenvedélyességének, mint az öszves hatóság valódi akaratának tulajdonítani, s leszük hogy higgadtabb megfontolás nem sokára más eredményeket szülend. Egyébiránt,türelem, a jelszó, melly az érintett szónokok beszédeiket vallásos vitáknál ékesíti, kívánjuk tehát, hogy a türelemnek ezen hírnökei tettlegesen is hova előbb bizonyítsák, hogy szivük tud valamit azon békés türelemről, mellyet nyelvük a megyei termekben olly hathatósan zenget. X. A birtok-képesség tárgyában 1814. évi oct. 12. fölterjesztett fölírásra érkezett kegy. k. válasz magyarázata. — O cs. s ap. kir. Fölsége nevében stb. kegyelmesen rendeltetik. A KK. és RR. által a f. é. October Ildikén kelt alázatos föliratukban a birtok-képességről fölterjesztett t.cziktet ő fölsége azon meghagyással kegyelmesen helyeselni méltóztatott, hogy annak értelme — elhagyván azon részt , melly különböző magyarázatokat volt a képes elfogadni — a következőkre vonassék össze: Nemesség hiánya miatt az országban és kapcsolt részeiben született, állandó lakással biró, bármilly törvényesen elfogadott vallásu nem-nemes honlakos, ezentúl illetőleg a bármilly czím alatt eddig szerzett vagy ezentúl szerzendő jószágokban „birtok-képte- lenség“ ürügye alatt meg nem támadható, a törvény szerkesztése szokott vitatásra utasittatván. — Egyébiránt stb. Az átmenet tárgyában fölterjesztett törvényjavaslatra érkezett k. kir. válasz magyarázata. O cs. s ap. kir. Fölsége nevében sat. kegyelmesen rendeltetik. Ő Fölsége a KK. és RR. által az egyik vallásról másikra terhelésre nézve , eléje terjesztett törvényjavaslatot a tárgy komolysága által megkivánt gonddal és érettséggel megfontolta , s az 1843. jul. 5dikén és a f. e. mart. 25dikén a KK. és RRhöz leküldött kegyelmes válaszai által kimondott álalános nézeteihez itt is szorosan ragaszkodván, a fönforgó ügyre nézve is olly törvényes intézkedést kiván létrehozatni, melly egy részről a lelkismeret szabadságát érintetlenül hagyja, más részről pedig, a katholicus és más törvényesen elfogadott vallások elveivel vagy megegyezzek, vagy azokat ne sértse. Minthogy tehát az 1791. 26dik t.czikk, midőn a 13dik fejezetben a katholicus vallásból az evangelicusok bármillyekére az áttérést a katholicus vallás elveivel ellenkezni megismeri, egyszersmind a lelkismeret szabadsága megóvására azt, nehogy az áttérés vakmerően történjék, alkalmas eszközökkel megelőztetni akarja. ő Fölsége , különösen e czélból , s az idézett fejezet szellemében a római katholicus vallásról az evangelicusok bármellyikére áttérést illetőleg , az alkotandó új törvény által azt elrendeztetni óhajtja kegyelmesen, hogy az áttérni akaró ebbeli szándékát azon lelkészi felügyelő előtt, kinek lelkészköre alá addig tartozott , és önmaga által választandó két tanú jelenlétében jelentse ki, s azon esetben, ha négy hét elteltével, ugyanazon fölügyelő s ugyanazon vagy más önválasztotta két tanú előtt magát szándékához továbbad is ragaszkodni nyilatkoztatja, vévén ugyanazon fölügyelőtül, vagy ha ez erre nézve bármilly oknál fogva akaratoskodnék , az említett tanuktól ezen világos kettős bejelentéséről és nyilatkozatáról tanuleveleit, azokkal azon egyház-szolgánál, kinek vallását követni s kinek hivei közé soroztatni kíván, föltétele végrehajtása végett jelenjen meg, és azok nélkül az evangelicus vallás követésére s gyakorlatára ne legyen engedhető , — az előfordulandó áttérési esetek az illető rendes tisztségek által a magy. kir. helytartótanács útján legfölsőbb királyi tudomásra leven juttatandó!. Mi oknál fogva ő Fölsége továbbá is fölszólitni kívánja a Kir. és KKet, hogy az e tárgyban alkotandó törvényjavaslatot a fönmondottakhoz alkalmazzák s legfölsőbb királyi szentesítése alá mielőbb fölterjesszék. Egyébiránt stb. Busan Normannak az i 11 irismust illető föliratra nézve általában mondott beszéde. (Folytat.) Azonfölül a BB. emlitett táblája , miután különösen az utolsó országgyűlés alatt, mint említve volt, Tótország báróm alsó megyéinek sérelmeit Horvát-, Halmát- és Tótország sérelmei s kivánatai tömegétől erőszakosan elválasztotta, a folyó országgyűlés alatt tovább is haladván , magoknak a horvátországi szab. kir. városoknak s a Horvátországhoz tartozó kerületeknek sérelmeit, a sérelmek alkalmasabb elhelyezése hiú ürügye alatt, az annyiszor említett országok sérelmeivel és kivonataival —annyi századoknak a BR táblája által megváltoztatott szokása ellen —ő fölsége elé terjeszteni vonakodott, s ezen ellenkezése által, veszélyeztetvén a társországok egészségét sőt még összefüggését is, azt okozá, hogy a „Horvát-, Halmát- és Tótországok legalázatosabb sérelmei s kivánatai“ czimű harmadik osztályú rovatba egyedül a horvát megyék sérelmei jutottak fi fölsége elé! —Ezekhez hasonlón a BR. ugyanazon táblája, nem hajtva az 1713. 120. tezikkre , melly Slorvát-, Halmát és Tótországok helyhatósági jogait és törvényeit minden országgyűlési vitatkozás alul kiemeli, olly törvényjavaslatot terjesztett ő fölsége elé, melly által az 1790. 20. t. ez 14. és 27. §. ellen, a melly t. i. egyedül a catholicusoknak és n. e. görögöknek enged ezen országokban, azok saját helyhatósági törvényeiknél fogva, polgári jogot — még az unitáriusoknak is mindenütt az ország szent koronája alatt (és igy a kapcsolt részekben is) a vallás szabad és nyilvános gyakorlata megengedtetik , és végre többnemű s már három század óta nyilvánított kísérletek mellett, a tengermelléki részeket a kapcsolt országok testétől elvonni, egy más törvényjavaslatban t. i. a bányatörvénykönyvben, a tengermelléki részeket vagyis a tengerpartot, mellyek az 1790. Gl.tczikk és annyi más megelőző törvények világos rendelete szerint Horvátországhoz tartoztak s a sz. koronához általa csalogattak, ugyanazon Horvátországtól megkülömbözteté, s igy fölérintett törekvését a társországok kárával gazza érdemlett büntetést bizonyosan ki nem kerülik. — A napokban alkalmunk volt a Milly, Apolló s Pannónia stearin gyertyák mivoltát megkísérteni. A „fölvilágitás” századunk jelszava, s részünkről csak azt óhajtanék, hogy miként e gyertyák között a magyar készítmény a legtisztább fényt árasztja, akkint a nemzetek között is a magyar e készítménnyel egy fokon állana, mert tökéletesen meggyőződtünk, hogy gyertyáért teljességgel nem szükséges idegen küszöbön kopogtatni. — A magyar utczára is nem csekély örömünkre fölviradt valaham, csatornát készítenek, és ha a csatorna elkészült, ezt hihetőleg jó kövezet fogja borítani. Föltűnő marad mégis, hogy a pesti utczakövezők még a kövezésben is szeretik a daraboltságot, némelly utczáknak egy, másoknak más része nyer becsületes kövezetet, így a hatvani utcza csak a griffig, a kecskeméti egyedül aisekonics-ház eloltván illendően kikövezve.—A vásárra a külföldiek kezdenek már eddig gyűlni, minő vásáruk lesz a gyártóknak, főleg ha nem sóznak elkerülhetlenül szükséges czikkeket, nem mernek hirtelenében jósolni.—Az ,sugari szerint a német színházban olly előadások kerülnek színpadra, mellyek a szemtelenséggel határosak lévén a közönség érzetét föllazítva ezt erélyes ellenzésre biztatják; de gondol is ezzel a bérlő, csak neki erszényeteljék, hogy a külföldön a magyar művelet fenségnek híre terjed, csak a német éra legyen, azzal egy csöppet sem törődik. Bizony, bizony jó volna egy kissé élénkebb fölfigyelés. De mit tegyünk ! A magyar szinház egy némelly hatósági tagot olly kevéssé érdekel , hogy létezése óta azt sem tudja merre járnak be, ellenben a nem magyarnak minden szöge zuga ismeretes előtte—csupa nemzetiségből. — Budán, a vár északnyugati részén , terjedelmes nagy kaszárnyát építenek , két emeletre fölviemlőt; a földet , hol az épület alapjai rakatnak, olly üregesnek találják, hogy néhol — biztos alaphely nyerhetése végett — eddig már hét és több övnyire kellett leásni , melly munkálat közben számos fegyvereket, ágyúgolyókat, puskacsöteket, sőt töltve levő bombákat is találtak , mikről több lapok emlékeztek már. Néhány év előtt egy e kaszárnyához közel álló ház urapmezéjében ásatván, egy lovas ember csontvázát találta, ki maga egészen fegyverben, kivont karddal, s nyeregben lile paripáján, sőt még újai is a kard markolatára voltak kulcsolva. S ez állapotban szirtkövek közt találtatott! Ezen csudálatos körülményt azonban eléggé megfejti az, hogy a vár ezen fokán volt: a legvérengzőbb, legelkeseredettebb ütközet, a legelső berohanás, a háromszáz év előtt küzdött csatában, midőn Budavára török iga alul visszanő azott; s milly rendkívüli forrongásnak, kétségbeesett verekedésnek kellett e helyen lenni, az itt fölhozott földalatti találmányok mutatják.—Legújabb irodalmi termékekül a széplitteratura mezején Frankenburg Adolf az , Élet képek, szellemdús szerkesztője által irt „Estikék“et, mellyek Neckenast Gilisztáinál két kötetben jelentek meg, és Petőfi Sándor közkedvességü fiatal költőnknek (reihel könyvkereskedésében megjelent ,,Balu kalapácsa“ ez ímá víg hőskölteulényát kell említenünk, mellyekel egyébiránt legközelebb bővebben fogunk ismertetni. A. (Ügyvédi vizsgálat Alabamában.) C. úr jelentette magát ügyvédi viszgálatra. A bevezetési szertartások után mondó a biró: ,,Ön tehát ügyvédi vizsgálatot akar tenni!'“ .Igen, sir!' „Jól van, sir! Igyunk egyet. Pinczér, két julepol !“—Miután ittak, kérdi a biró: „0. úr, tud ön úszni''“ .Igen, sir,4 felelt 0. úr kevéssé álmélkodva. „Jól van, sir! Igyunk más valamit. Pinczér, két cocktail!!“—Ez ital is elenyészett. „C. ur, van önnek lova?“ .Igen, sírj felele C. ur. „Jól van, igen jól van ; ha önnek úgy tetszik, kisértsük meg még egyet inni. Pinczér két toddit!“ — A toildi elenyészett és a candidatust fölbátorítni kezdő. „C. ur,“ folytató a biró fontos arczezal, „tud úszni ön lova?4 .Igen, sír! Eléggé kipróbáltam! „Tehát, sír,“ monda a biró mindinkább növekedő tekintéllyel: „Ön lova tud úszni—ön tud úszni és — úgy vélem, ön tökéletesen képes Alabamában az ügyvédi pályára. Adja ide ön vizsgálatlevelét — majd aláírom. És most pinczér — kétszer punchot ide C. barátom és az én számomra. Igen, sir!tszom önnek szerencséjéért, hogy Alabamában az ügyvédi pályára fölvétetek.“ A dublini „Pilot“ következő leírását közli egy díszszéknek, mellyet egy fiatal hölgy CT Conell- nek ajándékozni szándékozik. Ez átaljában a westminsteri apátságban sz. Edvárd kápolnájában lévő koronázási szék után van képezve , ezt azonban ékességeinek gazdagsága s a munkának tökéletességénél fogva sokkal fölülmúlja. Faszerkezete egészen alföldi tölgyből ritka ügyességgel van faragva, rajza s kivitele pompás. Körömlábai görkarikájával együtt erős, nagyszerűen kidolgozott párkányzattal fölötte, cserlombozat és makk-bokrocskákkal vegyítve. Minden lábnak térdén paizs van a rá metszendő ezimereknek száma, s a mellső haránt fa közepében az arany sapka van lemetszve, mellynek másolata a szabadítónak Mullaghmastban átnyújtaték. Az alkalmazott alakzatok közt láthatni meg az irföldi farkaskutyát, rubin szemekkel és irföldi arany nyakravalóval , gömbölyű tornyok és hárfák O'Gonnell jelszavával ellátva. A hímzés: a hölgy maga készíté. E díszszékhez zsámoly is járul, melly pompára és gazdagságra nézve az előbbinek semmiben sem fog engedni.