Nemzeti Ujság, 1845. július-december (40 évfolyam, 102-205. szám)
1845-09-16 / 146. szám
TARTALOM. Magyarorszáll és Erdély. Halálozás.— Ominosus botrány (vége). — Törvényhatósági tudósítások. Borsodból (közgy. Tisza szabályozása, katonai karhatalom használata, megyei körlevelek). — Budapesti újdonságok. Enpexenile. Pesti Hírlap. Külföld. Spanyol-, Francziaország. Anglia. Olasz-, Görögország. Értekező. (Takarék magtárak). Tőrsulasok és Intézetek. (Énekiskola). Hirdetésiek. * ki, MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Az oszadi k. kincstári anyag,szerszámvivői állomás Szánka Tamás folyó évi augustus 13-án történt halála által megürült. Maglód, September tökén. © in i n © s ii 8 Sí « 1 !• á ií y. (Vége). Az ellenvetés, hogy az oppositionak jogában állott, egy s ugyanazon alkalommal, midőn a conservativek a h-ihelyettes főispánnak fáklyás zenét s szónoklatot tartani határoztak, részükről macskazenét eszközölni s ellenszenvet nyilvánitni — egy speciosus, az eszmék s tények ugyanazonosságába ütköző, a tényt ellenkező tény által kizáró s lehetetlenitő ürügy. Ez valóságos demokratás jezuitismus, mellyet csak a politikai dogmatismus vakbuzgósága eszmélt ki, az Hiedelem, a méltányos érzet és a neveltség szabályaiba ütköző tény irányában, a lélekismeretnek sophisma s rabulismus utjáni csendesitésére. Ez tulajdonképen az életre s az életet kormányzó eszmék örökszabályaira improvisált valóságos gúny s satyra; hasonló ahoz, mintha Timur vagy Gengiskhan, vagy Christiern, vagy Bajazet az alkotványos ovatiókat megengedték volna ugyan, de a tisztelkedni akarókat tisztelkedés közben megköveztetik, így Robespierre kötőnői,vagy 1793ban a nemzeti convent színébe tódult, s annak elnökét Chénier-t meggyilkoló bösznép is azt mondhatta volna, hogy az általa méltatlansággal illetett felekezetet ő nem bántotta, hanem egyedül csak kedve jött akkor, midőn az épen beszélni s tanácskozni akart, a tanácskozást kizáró tényeket elkövetni, és az elnököt megölni, így Cromwel is szabados tettet követett volna el, midőn a parliamenti szétverte; Bonaparte is, midőn az oranger’int kiseprelte; mert a tény itt sem vala más, hartem csak az, hogy ezen nagy zsarnokoknak mindketteje épen s ugyanazon alkalommal, midőn a törzsök parliament és az övozasok testülete tanácskozni akart, e két tanácstestületi termet tanácskozók nélkül kívánták szemlélni, ép úgy, mint ahogy a pesthonti demokratái kártékony hóbortosok September Odikának estvén óráiban, a szép utczát, fáklyás zenésnek és szónoklati tisztelkedők nélkül!... Minderre mi Camille Desmoulins ellenhangon kiáltjuk: „Mi C r o m w e 1-t nem szeretjük jobban, mint Isó Károly!;“ de a tizenkettesek, a clubbok, a választmányok , és az ementek lárma nem kevésbbé kiállhatatlan előttünk, mint Tarquinius-é és az imperatoroké! Ezelőtt a jó tónushoz, a patriotismushoz, s a lármázok s gúnyolok iránti deferentiához tartozott, a conservativ felekezetnek elszélesztése s elnyomása iránt sympathiakat nyilvánitni. Most ez már nem igy van, és ideje, még pedig az alkotmányos élet normális menetének érdekébeni magas ideje, hogy nem igy van! — A kormány eltökélő és kimondó, hogy a haza átalakulásának terhes pályáján menni akar, a conservativ felekezet pedig ébren van, azt, becsületes és leyális erőfeszítéseinek göröngyös útvonalán pártolva, az alkotmányosság határin belül, vele együtt menni. — A conservativ felekezet a multhongyülési jelentékeny dik s ödik t. ez. által lépett be a tények országába, és ezen tények birodalmából meritendi okveletlenül azon népszerűséget, mellynek ellentétét t. i. a többi 11 törvényezikk fontosságához hasonló dicsőségeket egészlen s bánat nélkül kész az úgynevezett democratai oppositionak átengedni. Aki tagadja,hogy a főispánoknak szigorú kötelessége,és pedig az alkotmányos élet szabályos menetének egyenes érdekében álló kötelessége, a conservativ elemeket,ahol azok ébredeznek, pártolni, és politikai párttá megalakulásokra minden törvényes és méltányos előnyt megadni, annak az alkotványosságról vagy egy szikra fogalma sincs, vagy pedig egyenesen olly meggyőződéseket hazudik, mellyek ha általánosulnának, a constitutionális életet tennék lehetetlenné. Midőn ezen, az alkotványossági elementaritásból merített axiómát mesterkéletlen egyszerűségében kimondjuk, nem azon emberekre hivatkozunk, kik csak szenvedélyeiket ismerik, és beszélni csak ezekről tudnak, hanem azon férfiakhoz appellálunk, kiknek az ingyen gazdálkodó természet némi politikai talentumokat adott, és ezektől elteli állításunk egy perczig sem fog kétségbe vétetni. Mi nem akarunk azon vonalra tartozni, mellyen mind azon emberek állanak, kik ép ésszel vannak ugyan áldatva, de elég gyenge s határozatlan jellemnek a mérsékletet abban nyilvánitni, hogy a dolgokat első fejlődési stádiumaiban erélyesen s elhatározottan meg nem ragadják; nem: — az illy jellemek akkor, midőn a dolgok fejökre nőttek, s félelmessé lettek, szörnyűek, kegyetlenek s az önkény határtalan eszközévé válnak. Mi szót emelünk s tanainkat síkra szálunk előbb még, hogysem a dolgoknak azon depravatioja elkövetkeznék, melly által fejünkre nölhetnének s félelmessé válhatnának; szót emelünk pedig a végre, hogy igy sem az önkényre, sem a csak imént említett szélsőségekre szükség ne legyen. Mi csak azon szerencsétlen viszonyt kivánjuk mindenjáron hátráltatni, melly a politikai felekezetek kölcsönös türelmetlensége s utálatából eredve, a dolgokat mellőzhetlenül oda vezeti, hogy két szélső párt diadalról bukásra, bukásról diadalra emelkedjék és sülyedjen. Ez az exterminatiora, és a pártok kölcsönös kiirtására intézett politika. Ez nem a békés haladás, hanem a forradalom politikája. A mi politikánk a pártok kölcsönös megtörésének s megbecsülésének politikája. Mi az ellenpártot megtűrjük, de általa is megtüretni akarunk. Mi ezen politikát nyugodtan adjuk át a jövendő bírálatának. — „St. Just“ életében csak egyszer mondott igazzat, és pedig akkor, midőn állitá: „hogy kormányzat csak ,laconicer lehet.“ A különbség azonban az átalános kormányi laconismus, és St. Justnest kormányi laconismusa közt csak az , hogy az állapotok első fejlődési stádiumaiban kell mindjárt a laconismushoz nyúlni, miszerint így a St. Just-féle kormányi laconismusnak szüksége be ne álljon. Tekintsünk körül óvatos, kímélő, de igazságos és bátor bíráló szemmel, és nem fogja futhatni figyelmünket , hogy itt is, úgy mint más egyéb bonyodalmaink és szabályelleniségeinknél a hiba a fogalmaknak s véleményeknek ferde s torz irányában fokszik , s jelesül azon egész a merényekig izgató s tévútra vezető tanokban, mellyek sokszor nem rész akaratból , hanem eszméletlen, ügyetlen vagy avatatlan számítással felállittatván, az elmét szédítik, a szenvedélyeket felzaklatják, a társas élet első elemeit megtámadják, a kedélyességet s a kegyeleteket kiirtják, a szivet megmérgezik. Avagy létezhetik e a forradalom után sóvárgó fúriák előtt üdvözletesb, az alkonyúlt század vég éveiben felmerült szabályos készülések s vérjelenetek urai felé intőbb; az alkotványos élettel összekötött politikai pártjátékot s pártmérkőzéseket lehet leni több; és az egyenes tömegi absolutismushoz vezetőbb elv , mint az , mellyet a P. Hírlapnak vezetője legközelebb, megfoghatlan politikai gondolatlansággal felállított; az elv t. i. „hogy politikában, midőn az ügynek ellenségei vagyunk, a személynek sem kell barátjává lennünk. — — Mi gyanusitni senkit sem akarunk. Mi szívesen feltesszük s hisszük, hogy a P. Hírlap vezetője nem azokhoz tartozik, kiknek egy dicső s üdvös politikai zavarból eredhető rázkodtatás, kívánatos jelenet politikai theóriájuk életbehozására; sőt azt is szívesen hisszük, hogy nem azok közöl való , kik vagy elvrendszerük valósulását egész kiterjedésben akarják , vagy ha ezt utol nem érhetik, akkor semmit, azaz: rend s féktelenséget akarnak, miszerint végre is ennek sirhalmára építhessék elméletük légüres alkotmányát, de épen azért, mivel ezt szívesen s örömmel feltesszük, a hasonló s teljességgel veszedelmes eredmény felé vezető politikai maximáknak hirdetéséhez, az absolut s totális politikai kapacitás negativját teljes lehetlen hozzá nem kötnünk. Itt nincs rosz szándék, megengedjük; itt csak hiba van , de a politikában a hiba bűn44 mond Talleyrand. — — Nem bár, ar! igy nem csinálják a politikát. Igy a politikai regényeket, a politikai tragoediákat csinálják. Az illy nem könnyelmű, hanem egyenesen veszedelmes elv, első felvonás azon szomorú játékhoz, melly a maratismuson keresztül a Collett d’ Herbois, Lebon, s a Carrierek időszakához vezet. Ez azonban, mellyet az Isten csak a maga haragjában szállít a könnyelmű s gondolatlan politikusok agyvelejébe. Ez nem forradalmi irány, hanem első forradalmi lépés, mellyet a maga közvetlen mozdulatában lehetlen az „á la lanterne“enek nem követni. Ez azon elv, melly mellett a politikai pártküzdelmek, a közönséges, társas és családi élet szent körébe hurczoltatnak át, és a normális, az üdvös, az alkotványos élettől elmaradhatlan pártküzdelmekböl, — pártutálat, párthad, pártdüh, szóval azon factiositasi szellemnek fattyú sarjadéka burjányozik ki, melly a politikai vélemény kölcsönös tiszteletét s szabad nyilvánítását lehetleníti; a politikai pártoknak kölcsönös becsülését kizárja; szóval a pártvitatkozásokból személyes ellenségeskedésre, utálatra és ebből felmerülő lázongó s zenebénáskodó kihívásokra s bosszuállásokra vezet. — Nem csoda tehát, ha azon pártnál, mellynek orgánuma hasonló mereveny s át nem látható terhességű következéseket szülhető tanokat vall, a vélemény-elleniség, személyes utálattá s ellenségeskedéssé fajul. De zárjuk be jelenczikkünket még egy futó pillanattal a September ediki botrányra. Minden permissivus jognak, miilyen például mind a fáklyás, mind pedig a macskazene, a józan okosságból merített társulati számítások dictatumából feltűnő természetéhez tartozik; hogy mihelyt poliliális kihágásokhoz vezet, azonnal a végrehajtó hatalom discretionarius engedményezése vagy tiltása alá esik. De igy oda kell visszautasithatlanul tartozni annak is, hogy ezen engedményezésnek s tekintőleg tiltásnak keresztülvitele, a szükség esetében netalán alkotandó törvényes provisio beállásáig szinte teljességgel korlátlan s discretionarius. — Ezen megdönthetlen és a politikai átalános közjognak örökös és elévesülhetlen postulatumában nyugvó elvnek e szerint már csak corollariuma, hogy a September ediki botrány után, mellynek alkalmával vér folyt, a kormány elvitathat- tanul fel van jogosítva a fáklyás vagy a macskazenét, vagy ha tetszik mindkettőt rendőri rendelet útján akár megtiltani, akár pedig, a maga helyén előlegesen feljelentendő fáklyás zenék s szónoklatoknak—mint elfogadott s főleg alkotványos országokban populáris ovatiok—megtartása körül, politiális szabályokat kibocsátani. Mi itt a kormánynak sem intést, sem irányt adni feljogosítva nem vagyunk, és ha volnánk is, ezt tenni feleslegnek tartanék; megemlítjük azonban, hogy Angliában és Északamerikában, valahányszor csak illy botrányos tények elkövettetnek, mindannyiszor két tekintet alá jönek; ugyanis, ha az illy politikai demonstration szolgáló kicsapongások nappal történnek, akkor, mint a politikai zajoskodók túláradt szenvedélyeinek fergetege, szétoszlatással, s legfeljebb egy két főnök letartóztatásával szoktak bevégeztetni; ellenben ha illy háborgások éjjel történnek, tökéletesen elvesztik politikai színüket, s a közönséges büntető törvény alá, sőt tetemes esetekben a discretionaris rendőri eljárás alá tartoznak. Illy szempontból Negyvenedik év. 146. szám 1845. Megjelenik minden kedden , csütörtökön , pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. NEMZETI ÚJSÁG. Alapitó KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Kedd sept. 16. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 6 forint e. pénzben.