Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)

1846-02-05 / 226. szám

TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Megtisz­teltetések.­—Keserű hivatásunk.—Tudomány és irodalom. (Felvilágosítás az összetett mássalhangzók egyszereséről tett észrevételekre, és figyelmeztetés néhány gyakoriabb nyelv­hibákra). — Törvényhatósági tudósítások. Pestből (közgy. vázlata.) Sopronból (közgy. a váltó értelmezése, hor­­vát-ügy). Half tu­d. Francziaország. N. Britannia. Portugália. Olaszország. Északamerikai egyesült státusok. La Plata státusok. Gabonaár. Pénzkelet. Lolteria húzások. Dunavízállás. MAGYARORSz­g ÉS ERDÉLY. Ő CS. ap. kir. felsége gróf Nád­as­dy Leopold főispánt továbbra is Komárommegye kormányzójául meghagyni, s en­nek következtében őt a hétszemélyes táblánál eddig viselt bí­rói hivatalától felmenteni legkegyelmesebben méltóztatott. ő cs. ap. kir. felsége Jablonczay Eleket alsó Fehér­megye volt főjegyzőjét Erdélyországban számfeletti kerületi tar­tományi biztossá kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs. ap. kir. felsége gr. Pál­ff­y Alajos cs. k. v. k. tt. és a velenczei tartományok kormányzójának az orosz czártól nyert fejér sasrend elfogadhatását s viselhetését kegyelmesen megengedni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. felsége felsőbüki Bü­ky László cs. kir. ka­marásnak a kir. porosz második osztályú veres sasrend­nek a csillaggal együtti elfogadhatását s viselhetését, nem­különben a k. párisi geographiai társaságtól megküldött ok­levél elfogadhatását s használhatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. Pest, február 4dikén. Keserű­ hivatásunk.­ S­ Vannak az életben s különösen a politikai élet­ben tények, mellyekhez a nélkül, hogy az ember a hidegen számitó józan ész és a társadalmi s politikai ildomosság szabályait meg ne sértse, szólani alig lehet. E tények kiváltkép azok, mellyek a szemé­­mélyeskedő rágalom s nemtelen gyanúsítás ingerlő talapzatán alapitvák. — Messze, kívül a tiszta egy­bevetés sorompóin tenyésznek az illy tények, é­s többnyire illethetlenek. S fájdalom, mi jelenleg épen hasonló esetben vagyunk, miként épen hasonló ténye­ket kellett volna Pest megyéből adott tudósításunkban érintenünk, ha közelebb múlt hó 30 f­elén tartott közgyűlés részleteinek — úgy mint azt eddig tenni szoktuk — előadásába bocsátkoztunk volna. Olly tények irányában, mellyek a komoly mér­sékletnek a tanácskozás szent helyéni megszűnte ter­hes óráiban követtetnek el, szerintünk meg kell szűn­nie a nyilvánosságnak is........Ha az éretlenséget, melly az emberi gyarlóságnál fogva rokon anyagot mindig bőven talál, sasszárnyaira kapja a nyilvános­ság , akkor az értelmiség napsugára messze földön elborul, s olly fergeteg támad, mellynek rohanó zápora az okos eredmények kalászdús tévéit iszap alá temeti, s használatlanul takarja el azokat szeme­ink elöl, mint tenger a fenekén rejlő gyöngyöket.... És ez csak élethű­ daguerre-nyomatja lévén az e gyűlésen előfordult sűrü jeleneteknek; mi, — mint jelen lapunkban „Pestből“ adatott rovatunkban is említjük — Pest megye gyűlésének folyamát rész­leteiben nem adjuk azért, mert fátyolt kívánunk boritni e szeretett hon­ földünk mélyen tisztelt törvényhatósági köztestületének teremében most elő­ször kitört azon szivünknek fájdalmas jelenetek fe­lett, mellyek által a megyetestületi méltóság a sze­mélyeskedés eddig szokatlan terére sülyesztetett, és a 200­0 m. f. kiterjedésű dús és nagy Pestnek, melly­­ben a nemesség vagyonos és mivelt; mellyben a két anyaváros határaiban öszpontosult hazai intelligentia honos; melly hajdan közgyűléseiben olly tündök­lőneveket, személyeket s kapacitásokat látott, hogy az illy gyülekezet az országgyűlési teremek testületei­től sem fényben, sem szellemi magasságban nem távozott, hogy mondjuk a dús és tekintélyes Pest gyűléseinek állása s méltósága, személyeskedési kitörések s zajongások által aljasodással fenyeget­­tetik ! Az illy részletes tudósításokkal tehát mi tisztelt olva­sóinkat lapja­inkban saját pénzükért büntetni nem fogjuk. Méltóztassanak azonban itt elfogadni csak azon egy ész­revételünket, hogy ismét egy adattal több áll előttünk, miszerint beteljesedettnek és újra és egész mértékben beteljesedettnek kell tekinteni ama jellemző monda­tunkat: „ma Magyarországban két párt léte­zik, a fékteleneké, és mér se ki ettek­é !“ csor­dultig telt tehát ama magas szükségesség pohara is, va- lahára belátni már, hogy „a politika terén a mér­sékletieknek— ha sikert, ha eredményt aka­runk — különböző színvegyüléki töredé­kekre, s véleményi fokoz­atok által külön­váló felekezetekre széthullani nem lehet, nem szabad!“. ..S valahára szinte be kell látni már, hogy „közvetlen jelszavunk csak egy a mér­sékelt elv s vélemény türelem melletti ma­joritás, és ismét a majoritás és háromszor a maj­orit­ás !... Végre pedig szinte belátni azt, hogy „a politikát most nálunk csak ez által lehet az életbe átvinni“!!“---------­Mi a közgyűlésekeni felszólalásokat a kölcsö­nös vélemény-türelemnek, és a constitutionalis élet miségében nyugvó s ennek sarkalapját képező jog­tiszteletnek ernyezete alatt találjuk, és az alkotmányosan nagykorú nemzetek politikai közgyülekezeteinek s ab­­bani tanácskozásainak fogalmát, okosságát, czélszerü­­ségét,és szükségességét egyedül s csak egyedül igazol­ható ama körülménynek védpajzsa alá állitoktnak szem­léljük, miszerint puszta hi­ábavalósággá,puszta oktalan­sággá, puszta semmivé kellene akkor már akármelly, bármi nemes, bármi tündöklő, bármi nagyszerű s ma­gasztos alkotmányossági fontosságú gyülekezetnek is letorzulni, ha az abban résztvevő egyének tisztán s min­den legkisebb szinvegyüléki fokozatokban és pontban összevágó, teljesen egynemű véleményekkel léphetné­nek be a terembe. — Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy annak, a miért a zöld asztalhoz ültünk, csak an­nyiban van értelme, mennyiben elvilághatóan örök­­igazságként áll fen az, hogy ahoz lehetetlen máskép, mint épen egymástól eltérő, a maga gyűrüzeteiben ezerfelé szétágazó véleménnyel, combinatiói tehetség­gel s elvmeggyőződéssel belépnünk.... Vegyük csak fel az ellenkezőt, s fogadjuk el ezt a hon minden tör­vényhatósági s politikai testületeire nézve, ak­kor ott fogunk állani,hogy minden tanácskozmányi gyüleke­zet, henye dolog.­­ És nyomozzak ezen ábrándos eszmét komoly bírálattal még tovább, s ismét ott fo­gunk állani, hogy ha a hazában a vélemény s meg­győződés csak egy, akkor vagy a véleménynek a cselekvéssel azonnal egybe kellene folyni — s ak­kor nem volna szükség sem közgyűlésre, sem tör­vényre, sem kormányra, legkevesebbé pedig még alkotványra__vagy ha a véleményt a cselekvés­sel egynek nem vesszük, ekkor ez ismét okvet­lenül s elmellőzhetlenül egy nagy porkolábhoz ve­zetne , ki mind azokat, kik nem illy természet­­szükségileg vélekednek s cselekszenek, mint va­lóságos contestált megtámadóit az egy s osztatla­nul egynemüsitett elmének, s azzal ugyanazonult élet­nek , kiirtsa. — Ez igy vég analisisében mind kettő a skeptikusok fatalismusához vezetne; a nyers erő, az őskori kényurasághoz; a Nimród vagy a Pisctadiu­­sok őseredeti állományához; az erőszak, az ököljog korszakához. Ez az alkotmányos kormányt meggyil­kolná , annak a legtávolabbi eszméjét lehetetlenítené. De lehetetlenítené az életet, a világot, és az ember s a baromközti választó­falat ledöntené !... így sem­misíti meg magát az önmagából ki­s túlmenő nyegle ész, midőn a köztanácskozások szentélyében, az ellen­­vélemény iránti nem türelmetlenség, hanem vad kitörés,személyeskedés, rágalom, gyanúsítás, gúny, zúgás, piszegés,ordítás, és más i­lyenféle nemtelen­­ségek által utóérni szándoklott elrettentési s elnémí­­tási terve­k számításánál, a vágyakodások viszketegé­­vel, s a rosz szenvedélyek fertőjével szövetkezik in­kább, mintsem azok felett uralmi hivatását gyako­rolnál­­....... Azt kérdezek önök e gyűlésben váltig: a conserveriv felekezet váljon mit akar? mondja meg hogy mit akar, hova hrányoztatják politikai működései, mi jó­ban, mi gyarapodási nyereményekben akarja része­­sülni a hazát? Erre a felelet egyszerű, a felelet Úsz­ta mint a kristály, érthető, mint érthető az Istenség magasztos fulgurah­éja az észnek elércsülh­etlen su­gallata! Hallják tehát, értsék, s ne csodálkozva ért­sék önök azt, mit a nélkül is tudtak, azonban csak tudva nem tudni színtének!__ A conservativ feleke­zet mind azon üdvös , mind azon magas , mind azon nemzet­i alkotmány­emelő javításokat, mellyek a múlt hongyűlési királyi előterjesztésekben foglal­tatnak, testté lenni s keresztül vinni akarja. Hall­ják tehát önök, mi elég fenhangon s leplezetle­nül kimondjuk, hogy mi ezen, a mondott k. előter­jesztésekbe foglalt javításokat, mellyekből az alkot­mányos élet kifejlődésére és az egész ben szellemi s anyagi jólétére olly üdvös, olly számithatlan, olly ki­­mondhatlan jótékonyságu jövendő várakozik, hogy mi — mondom — ezen javításokat úgy s olly mó­don akarjuk utóérni s keresztülvinni, miszerint azoknak keresztülvitele által a népnek is adassa­nak ugyan concessiók s a népnek intelligens része is felemeltessék az alkotványos jogok biztos él­vezésének sőt némi részben gyakorlatának is ma­gasságához, de úgy, hogy a nemesség jogai s ez által ős alkotványunk semmivé ne tétessék; — szóval: mi azt akarjuk, hogy a nép is le­gyen valami az alkot­vány­b­an , de nem minden, — és a nemesség sok legyen, az alkotvány­ban, de szinte nem­ minden. — Ö­­nök pedig azt akarják, hogy a nemesség ezentúl az alkotványban semmi se legyen, a nép pedig min­den! — A birtok s hivatalképes­­séget mi vittük keresztül, nem önök! Ezen törvénynek mi foganatot fogunk adni igen is, azaz: ki fogjuk azt fejleszteni a maga stádiumaiban azon fokig , hogy a törvény igéje gyakorlat által testet nyerhessen.­­• Igen, mi kötelezzük ugyan magunkat becsületesen ennek foganatba vételére,de mindannyiszor amennyi­szer önök a nemesi jogoknak okos és mérsékleti esz­méjét megtámadván , ezeket gyökerestől ki fogják akarni irtani, s jelesül a­mennyiszer önök a nemességet, az intelligenciát, a birtok szentségét s a felső tábla állását meg fogják támadni, vagyis az egész törvény­­könyvben keresztül szőtt ősiséget visszaható erejűleg azaz nem egyedül jövőre kötendő örökös szerződé­sek esetében, (mert hiszen ezt mi is akarjuk) ha­nem rögtön, az egész magánjognak egy csapás­­sali megdöntése által eltörleni fogják akarni; a papi jószágokat elkobozni; a majorátusokat leron­tani ; a kényszerített örökváltságot — a mostani földbirtokos osztályzat tulajdoni jogának semmire té­tele által— reánk parancsolni; az angolnál ismeretes „Freeholder­s Copyholder“ szavazatig lemenni; és a „daguerrotyp“pel oktalan eszmének állítani fogják azt, midőn az alkotványos jogok a birtok realitásához köttetnek; — szóval: mihelyt önök illy s számta­lan más, gyökeresen demokratás eszmékkel fognak elő állani, akkor mi egy nagy s hatalmas „ne továbbat“ fo­gunk önök fülébe dörgeni, és látja az Isten s a világ, hogy akkor mi a gyakorlati élet jogterén fogunk len­ni, önök pedig az emészthetlen politikának meg nem valósítható ábránd fellegeiben. Negyvenedik év. 226. szám, 1846. Előfizetési díj félévre postán és hely­ben borítékkal 6 forint, boríték nél­kül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök fel­. 5. Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. TUDOMÁNY S IRODALOM. Felvilágosítás az összetett mássalhangzók egyszerítésé­­ről tett észrevételekre, és figyelmeztetés néhány gyakoriabb nyelvhibákra. Dicséretes a figyelem, mellyet a Nemzeti Újság nyelvünk tisztasága iránt már többször bizonyított, s óhaj­latos, hogy minden hírlap-szerkesztő erre külö­nös gonddal ügyeljen, mert a köztapasztalás azt ta­nítja, hogy hazánk úfjainak nagyobb része nyelvünk

Next