Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-02-05 / 226. szám
TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Megtiszteltetések.—Keserű hivatásunk.—Tudomány és irodalom. (Felvilágosítás az összetett mássalhangzók egyszereséről tett észrevételekre, és figyelmeztetés néhány gyakoriabb nyelvhibákra). — Törvényhatósági tudósítások. Pestből (közgy. vázlata.) Sopronból (közgy. a váltó értelmezése, horvát-ügy). Half tud. Francziaország. N. Britannia. Portugália. Olaszország. Északamerikai egyesült státusok. La Plata státusok. Gabonaár. Pénzkelet. Lolteria húzások. Dunavízállás. MAGYARORSzg ÉS ERDÉLY. Ő CS. ap. kir. felsége gróf Nádasdy Leopold főispánt továbbra is Komárommegye kormányzójául meghagyni, s ennek következtében őt a hétszemélyes táblánál eddig viselt bírói hivatalától felmenteni legkegyelmesebben méltóztatott. ő cs. ap. kir. felsége Jablonczay Eleket alsó Fehérmegye volt főjegyzőjét Erdélyországban számfeletti kerületi tartományi biztossá kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Ő cs. ap. kir. felsége gr. Pálffy Alajos cs. k. v. k. tt. és a velenczei tartományok kormányzójának az orosz czártól nyert fejér sasrend elfogadhatását s viselhetését kegyelmesen megengedni méltóztatott. Ő cs. ap. kir. felsége felsőbüki Büky László cs. kir. kamarásnak a kir. porosz második osztályú veres sasrendnek a csillaggal együtti elfogadhatását s viselhetését, nemkülönben a k. párisi geographiai társaságtól megküldött oklevél elfogadhatását s használhatását kegyelmesen megengedni méltóztatott. Pest, február 4dikén. Keserű hivatásunk. S Vannak az életben s különösen a politikai életben tények, mellyekhez a nélkül, hogy az ember a hidegen számitó józan ész és a társadalmi s politikai ildomosság szabályait meg ne sértse, szólani alig lehet. E tények kiváltkép azok, mellyek a szemémélyeskedő rágalom s nemtelen gyanúsítás ingerlő talapzatán alapitvák. — Messze, kívül a tiszta egybevetés sorompóin tenyésznek az illy tények, és többnyire illethetlenek. S fájdalom, mi jelenleg épen hasonló esetben vagyunk, miként épen hasonló tényeket kellett volna Pest megyéből adott tudósításunkban érintenünk, ha közelebb múlt hó 30 felén tartott közgyűlés részleteinek — úgy mint azt eddig tenni szoktuk — előadásába bocsátkoztunk volna. Olly tények irányában, mellyek a komoly mérsékletnek a tanácskozás szent helyéni megszűnte terhes óráiban követtetnek el, szerintünk meg kell szűnnie a nyilvánosságnak is........Ha az éretlenséget, melly az emberi gyarlóságnál fogva rokon anyagot mindig bőven talál, sasszárnyaira kapja a nyilvánosság , akkor az értelmiség napsugára messze földön elborul, s olly fergeteg támad, mellynek rohanó zápora az okos eredmények kalászdús tévéit iszap alá temeti, s használatlanul takarja el azokat szemeink elöl, mint tenger a fenekén rejlő gyöngyöket.... És ez csak élethű daguerre-nyomatja lévén az e gyűlésen előfordult sűrü jeleneteknek; mi, — mint jelen lapunkban „Pestből“ adatott rovatunkban is említjük — Pest megye gyűlésének folyamát részleteiben nem adjuk azért, mert fátyolt kívánunk boritni e szeretett hon földünk mélyen tisztelt törvényhatósági köztestületének teremében most először kitört azon szivünknek fájdalmas jelenetek felett, mellyek által a megyetestületi méltóság a személyeskedés eddig szokatlan terére sülyesztetett, és a 2000 m. f. kiterjedésű dús és nagy Pestnek, mellyben a nemesség vagyonos és mivelt; mellyben a két anyaváros határaiban öszpontosult hazai intelligentia honos; melly hajdan közgyűléseiben olly tündöklőneveket, személyeket s kapacitásokat látott, hogy az illy gyülekezet az országgyűlési teremek testületeitől sem fényben, sem szellemi magasságban nem távozott, hogy mondjuk a dús és tekintélyes Pest gyűléseinek állása s méltósága, személyeskedési kitörések s zajongások által aljasodással fenyegettetik ! Az illy részletes tudósításokkal tehát mi tisztelt olvasóinkat lapjainkban saját pénzükért büntetni nem fogjuk. Méltóztassanak azonban itt elfogadni csak azon egy észrevételünket, hogy ismét egy adattal több áll előttünk, miszerint beteljesedettnek és újra és egész mértékben beteljesedettnek kell tekinteni ama jellemző mondatunkat: „ma Magyarországban két párt létezik, a fékteleneké, és mér se ki etteké !“ csordultig telt tehát ama magas szükségesség pohara is, va- lahára belátni már, hogy „a politika terén a mérsékletieknek— ha sikert, ha eredményt akarunk — különböző színvegyüléki töredékekre, s véleményi fokozatok által különváló felekezetekre széthullani nem lehet, nem szabad!“. ..S valahára szinte be kell látni már, hogy „közvetlen jelszavunk csak egy a mérsékelt elv s vélemény türelem melletti majoritás, és ismét a majoritás és háromszor a majoritás !... Végre pedig szinte belátni azt, hogy „a politikát most nálunk csak ez által lehet az életbe átvinni“!!“---------Mi a közgyűlésekeni felszólalásokat a kölcsönös vélemény-türelemnek, és a constitutionalis élet miségében nyugvó s ennek sarkalapját képező jogtiszteletnek ernyezete alatt találjuk, és az alkotmányosan nagykorú nemzetek politikai közgyülekezeteinek s abbani tanácskozásainak fogalmát, okosságát, czélszerüségét,és szükségességét egyedül s csak egyedül igazolható ama körülménynek védpajzsa alá állitoktnak szemléljük, miszerint puszta hiábavalósággá,puszta oktalansággá, puszta semmivé kellene akkor már akármelly, bármi nemes, bármi tündöklő, bármi nagyszerű s magasztos alkotmányossági fontosságú gyülekezetnek is letorzulni, ha az abban résztvevő egyének tisztán s minden legkisebb szinvegyüléki fokozatokban és pontban összevágó, teljesen egynemű véleményekkel léphetnének be a terembe. — Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy annak, a miért a zöld asztalhoz ültünk, csak annyiban van értelme, mennyiben elvilághatóan örökigazságként áll fen az, hogy ahoz lehetetlen máskép, mint épen egymástól eltérő, a maga gyűrüzeteiben ezerfelé szétágazó véleménnyel, combinatiói tehetséggel s elvmeggyőződéssel belépnünk.... Vegyük csak fel az ellenkezőt, s fogadjuk el ezt a hon minden törvényhatósági s politikai testületeire nézve, akkor ott fogunk állani,hogy minden tanácskozmányi gyülekezet, henye dolog. És nyomozzak ezen ábrándos eszmét komoly bírálattal még tovább, s ismét ott fogunk állani, hogy ha a hazában a vélemény s meggyőződés csak egy, akkor vagy a véleménynek a cselekvéssel azonnal egybe kellene folyni — s akkor nem volna szükség sem közgyűlésre, sem törvényre, sem kormányra, legkevesebbé pedig még alkotványra__vagy ha a véleményt a cselekvéssel egynek nem vesszük, ekkor ez ismét okvetlenül s elmellőzhetlenül egy nagy porkolábhoz vezetne , ki mind azokat, kik nem illy természetszükségileg vélekednek s cselekszenek, mint valóságos contestált megtámadóit az egy s osztatlanul egynemüsitett elmének, s azzal ugyanazonult életnek , kiirtsa. — Ez igy vég analisisében mind kettő a skeptikusok fatalismusához vezetne; a nyers erő, az őskori kényurasághoz; a Nimród vagy a Pisctadiusok őseredeti állományához; az erőszak, az ököljog korszakához. Ez az alkotmányos kormányt meggyilkolná , annak a legtávolabbi eszméjét lehetetlenítené. De lehetetlenítené az életet, a világot, és az ember s a baromközti választófalat ledöntené !... így semmisíti meg magát az önmagából kis túlmenő nyegle ész, midőn a köztanácskozások szentélyében, az ellenvélemény iránti nem türelmetlenség, hanem vad kitörés,személyeskedés, rágalom, gyanúsítás, gúny, zúgás, piszegés,ordítás, és más ilyenféle nemtelenségek által utóérni szándoklott elrettentési s elnémítási tervek számításánál, a vágyakodások viszketegével, s a rosz szenvedélyek fertőjével szövetkezik inkább, mintsem azok felett uralmi hivatását gyakorolnál....... Azt kérdezek önök e gyűlésben váltig: a conserveriv felekezet váljon mit akar? mondja meg hogy mit akar, hova hrányoztatják politikai működései, mi jóban, mi gyarapodási nyereményekben akarja részesülni a hazát? Erre a felelet egyszerű, a felelet Úszta mint a kristály, érthető, mint érthető az Istenség magasztos fulgurahéja az észnek elércsülhetlen sugallata! Hallják tehát, értsék, s ne csodálkozva értsék önök azt, mit a nélkül is tudtak, azonban csak tudva nem tudni színtének!__ A conservativ felekezet mind azon üdvös , mind azon magas , mind azon nemzeti alkotmányemelő javításokat, mellyek a múlt hongyűlési királyi előterjesztésekben foglaltatnak, testté lenni s keresztül vinni akarja. Hallják tehát önök, mi elég fenhangon s leplezetlenül kimondjuk, hogy mi ezen, a mondott k. előterjesztésekbe foglalt javításokat, mellyekből az alkotmányos élet kifejlődésére és az egész ben szellemi s anyagi jólétére olly üdvös, olly számithatlan, olly kimondhatlan jótékonyságu jövendő várakozik, hogy mi — mondom — ezen javításokat úgy s olly módon akarjuk utóérni s keresztülvinni, miszerint azoknak keresztülvitele által a népnek is adassanak ugyan concessiók s a népnek intelligens része is felemeltessék az alkotványos jogok biztos élvezésének sőt némi részben gyakorlatának is magasságához, de úgy, hogy a nemesség jogai s ez által ős alkotványunk semmivé ne tétessék; — szóval: mi azt akarjuk, hogy a nép is legyen valami az alkotványban , de nem minden, — és a nemesség sok legyen, az alkotványban, de szinte nem minden. — Önök pedig azt akarják, hogy a nemesség ezentúl az alkotványban semmi se legyen, a nép pedig minden! — A birtok s hivatalképességet mi vittük keresztül, nem önök! Ezen törvénynek mi foganatot fogunk adni igen is, azaz: ki fogjuk azt fejleszteni a maga stádiumaiban azon fokig , hogy a törvény igéje gyakorlat által testet nyerhessen.• Igen, mi kötelezzük ugyan magunkat becsületesen ennek foganatba vételére,de mindannyiszor amennyiszer önök a nemesi jogoknak okos és mérsékleti eszméjét megtámadván , ezeket gyökerestől ki fogják akarni irtani, s jelesül amennyiszer önök a nemességet, az intelligenciát, a birtok szentségét s a felső tábla állását meg fogják támadni, vagyis az egész törvénykönyvben keresztül szőtt ősiséget visszaható erejűleg azaz nem egyedül jövőre kötendő örökös szerződések esetében, (mert hiszen ezt mi is akarjuk) hanem rögtön, az egész magánjognak egy csapássali megdöntése által eltörleni fogják akarni; a papi jószágokat elkobozni; a majorátusokat lerontani ; a kényszerített örökváltságot — a mostani földbirtokos osztályzat tulajdoni jogának semmire tétele által— reánk parancsolni; az angolnál ismeretes „Freeholders Copyholder“ szavazatig lemenni; és a „daguerrotyp“pel oktalan eszmének állítani fogják azt, midőn az alkotványos jogok a birtok realitásához köttetnek; — szóval: mihelyt önök illy s számtalan más, gyökeresen demokratás eszmékkel fognak elő állani, akkor mi egy nagy s hatalmas „ne továbbat“ fogunk önök fülébe dörgeni, és látja az Isten s a világ, hogy akkor mi a gyakorlati élet jogterén fogunk lenni, önök pedig az emészthetlen politikának meg nem valósítható ábránd fellegeiben. Negyvenedik év. 226. szám, 1846. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye. Csütörtök fel. 5. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Egy egy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. TUDOMÁNY S IRODALOM. Felvilágosítás az összetett mássalhangzók egyszerítéséről tett észrevételekre, és figyelmeztetés néhány gyakoriabb nyelvhibákra. Dicséretes a figyelem, mellyet a Nemzeti Újság nyelvünk tisztasága iránt már többször bizonyított, s óhajlatos, hogy minden hírlap-szerkesztő erre különös gonddal ügyeljen, mert a köztapasztalás azt tanítja, hogy hazánk úfjainak nagyobb része nyelvünk