Nemzeti Ujság, 1846. január-június (41. évfolyam, 206-307. szám)
1846-04-16 / 265. szám
265. szám. 1846. Negyvenedik év. Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve 5 forint e. pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egy egy iv. Lapjaink mindennemű hirdetményeket felvesznek Egy egy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapitá KULTSÁR ISTVÁN táblabíró, kiadja Özvegye. Csütörtök april 16. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magya ror«aágra Erdély. Előléptetések. Halálozások.— Deák Ferencz és a zalai körlevél. Vili —Törvényhatósági tudósítások. Biharból (közgy. királyi biztos feletti vitatkozások, jelentés a megye állapotja felől, szüret kihirdetése, ülnökök felesketése, helytartótanácsi intézvények, megyei körlevelek, magán ügyek). — Budapesti újdonságok. Vidéki hírek. (Szentesről). Halffeld. Francziaország. N.Britannia. Társulatok és intézetek. (Segélyintézet. Pestbudai énekiskola). Hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Lettek a huzások. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A nagy m. kir. udv. kincstár Rácz Ferencz komáromi k. sóbeszedőt saját kivánatára hasonló tiszti minőségben Szeredre, az igy megüresült komáromi k. sóbeszedői állomásra pedig Nagy János, eszéki k. sóhivatali ellenőrt. — Hunczer József tárkányi k. sómázsamestert szinte saját kivánatára hasonló tiszti minőségben Ungvárra, az igy megüresült ungvári sómázsamesterségre Konrád János nagymihályi sómázsálót;—továbbá: Podhajeczky András iglói k. sómázsálót hasonló tiszti minőségben szinte saját kérelmére Bajára helyezte át, helyére pedig Rosteii János pozsonyi k. sóhivatali gyakornokot; — végre a szeredi kir. sóhivatalnál ürességben levő ellenőrködő mázsamesteri állomásra Pernhoffer Ferencz komáromi sómázsamestert alkalmazá. Német István cs. kir. nyugalmazott vezérőrnagy, katonai ezüst érdempénzes sárgyukeresztes, szardíniai sz. Móricz és Lázár-rend közép-keresztese, huzamosb ideig tartott betegeskedés után végelgyengülés következtében folyó évi april 1odikén Pesten, élete 73dik évében meghalálozott. Béke hamvaira! Balogh István, váczi püspöki megye kanonokja folyó évi aprilikán Váczon életének 73dik évében meghalálozott. Béke poraira! Pest, april 15. Deák Ferenc* és a zalai körlevél VIII. (Horvát ügy.) Deáknak azon tárnoka, hogy „miután Horvátország, követeket a magyar országgyűlésre, tartományi gyűlésiből küld, Zágráb, Varasd s Körösből pedig a magyar országgyűlésre képviselők nem mennek; ennélfogva ha Horvátország köznemességének a tartományi gyűlésen egyéni eldöntő szavazata nem volna, akkor az semmi közvetlen befolyást nem gyakorolhatna azon képviselők választására, kik az ő nevében s érdekében az országgyűlésen részt vesznek, az illy képviselet pedig, alkotványunk egész rendszerével ellenkeznék Deáknak ezen tárnoka, mondjuk, egy igen súlyos „petitio.“ — Ezen ellenvetésnél t. i. melly a tényeket vagy is a speciális jogot s annak gyakorlata kérdését egészen mellőzve, az álalános közjog szempontjából indul ki, a ma már előre kétségtelennek s eldöntőnek elfogadott közjogi alapelv lappang, hogy Horvátország nemességének a magyar országgyűlésem képviselése , türul szakadtán egy s ugyanazon egyéni közvetlen választási rendszeren nyugszik , mellyen a magyar megyei nemességé. Ezen a horvát ügybeni sérelmet illy átalánosságban megalapító ellenvetés, ügyes könnyüdséggel keresztül szökkenik a sérelem rendszeresebb s okoskodó indokositásának (motivatio) formulázásán, mellyet a pesti német memorandum egyenes és határozott szerkezetben kifejezim szavai: ,,I) 1759 előtt a három horvát megye nem birt azon institutiokkal, mellyekkel a magyar megyék bírnak, hanem minden tenni valójukat köztartományi gyűlésükön végzék.II) Ennélfogva a magyar alkotvány természetében fekszik, hogy az illy tartományi gyűlésben részt venni minden horvát nemesnek és olly jogának kelle lenni, mint joga lett volna részt venni a megyei gyűlésekben. III. 1759 ben M. Theresia rendeletéből a három horvát megye egészen a többi megyék lábára állitatott, kivéve a jogot, a magyarországi gyűlésre követeket küldeni s azoknak utasítást adni, vagyis, magát a törvényhozásban képviseltetni. IV) Ezen jogot tehát a nemesség továbbá is a horvát tartományi gyűlés által gyakorlottá, vagyis a magyarországi gyűlésre nem a megyék, hanem a tartományi gyűlés küldenek követeket. — V)De épen azért a horvát nemesség jogának a tartományi gyűlésben személyesen megjelenhetni, s eldöntő szavazattal bírhatni, épségben s érintetlenül kellé maradni, mert a magyar alkotmány az úgynevezett közvetett választási „retortális“ rendszert nem ismeri.Ez a pesti memorandum okoskodása, hírszelős kivonatban. *) Valaminthogy a sérelem átalános formulázásánál, mint ahogy ezt előbbi czikkünkben említénk, a memorandum szerkesztői ügyesebbek voltak mint Deák; úgy, meg kell vallani, hogy ezen sérelemnek közjogi álalános motivatiójánál viszont Deák látszik, zalai körlevelében, ügyesebbnek lenni. •E Ő igen jól tette, hogy e téren csak átalánosságban maradt, mert a memorandumnak fokonkinti okoskodó fejtegetésében mi világosan feltakarja legyen Pest, önmaga, követelésének tarthatlanságát, azt egy kis elemző áttekintés után azonnal látni fogja a nyájas olvasó. Mind Deáknak, mind pedig a memorandumnak a közjog elvéből kiinduló induciója tökéletesen hibás, mennyiben annak minden alapja csak onnan merékelik, hogy a képviselők választásánál jogossággal s érvényességgel egyedül a közvetlen egyéni eldöntő szavazat bírhat, a közvetett szavazat pedig, mellyet a három horvát megyéből a tartományi gyűlésre küldetni szokott követek által a nemesség már azon kívül is gyakorol, kielégítő egyátalában nem lehet , sőt már csak tekintetet sem érdemel. — Ezen egész oktebensúlya iránt tehát tisztába tulajdonképen csak az állal jöhetünk , ha kérdezzük: váljon a horvát köznemesség átalános közjogból folyó előjogának kell—é azt tekinteni, hogy e követeket közvetlen válaszszon; vagy pedig váljon nem a tartományi gyűlésnek municipális , sajátszerüleg kifejlett, és a magyar közjog tertületében egészen különneműen álló joga-e a magy. országgyűlésre való követküldés? mellynek gyakorlatában a horvát köznemesség már az által tökéletesen részesül, hogy a három horvát megyéből a tartományi gyűlésre egyéni közvetlen szavazata mellett követeket úgy is küldvén, az illy követküldésnek, ha a mondott tartományi gyűlésben ismét egyénileg s eldöntően szavazna , már csak a henye dolgok s a gúny vonalára kellene leszállni. Az 1759diki Theresianus rendelet a három horvát megyék hatóságát helyreállítván, ha egy részről *) Hasonló fontosságú jogkérdéseket mi nehéz legyen a hírlapok keskeny hasábjai között némi világossággal tárgyalni, úgy, hogy érthetők is legyünk, az időszaki sajtó röppenő rendeltetésébe se ütközzünk, azt csak azok tudják, kiknek a mienkhez hasonló keserű hivatás jutott; kik tehát velünk együtt vajmi sokszor egy pint szeszt dióhéjba szoritni hivatvák. — Illy körülmények között nem vala egyéb hátra, mint számokkal jelölnünk meg az ellenzék feljebb adott elméletének szószerkezeteit az olvasóhoz intézendő abeli kérésünkkel, miszerint cáfolatunknak eszmemenetét a felidézendő számok alatti periódusok figyelmes átolvasásával és egybevetésével kisérni ne terheltessék. Egyébiránt is: a horvát ügynél nincs ugyan gyakorlatibb s az életből merítettebb tárgy most a haza színe előtt, de nincs szinte egy sem, melly mélyebb eszméletet s combinatiót kívánna mind attól, ki azt felfogni, megérteni s megbírálni akarja. Miután tehát mély sophismáknak mély czáfolattal kell elejét állni, nem fogják rész néven venni olvasóink, ha ujságlapunkban ezúttal is figyelemért kell esedeznünk, bár mi igen rágalmazzanak is bennünket sokan, hogy ujságlapunkban statusiratokkal s okoskodó komolyabb czikkekkel fárasztjuk olvasóinkat. — Tudjuk mi igenis, hogy kész munkát s combinatiót vagyunk hivatva a közönség elé terjeszteni; de tudjuk azt is, hogy olly okos, olly méltányos olvasó közönséggel vagyunk szerencsések bírni, melly kereken fogja gáncsolóialmnak tagadni, miszerint ha találkozhassék a földön, ki az olvasót gondolkozás és egybevetéstől, — midőn azt a tárgy megkívánja,—olvasás közben felmenthetné.Azt mondják sokan, hogy jelen terjedelmes czikkünket—minthogy benne az ellenzék egész sérelemtárát tűztük ki földre terítendőnek — inkább röpiratba kellett volna kiadnunk. Azonban feleletünk itt az, hogy mi politikai lapirók vagyunk s egyenesen köteleseknek tartjuk magunkat a sérelmekhez is épen lapunkban szólni. Azután pedig, hogy komoly mély tárgyat desuboricus könnyüdséggel tárgyalni vagy épen nem, vagy csak felületesen lehet; és hogy az illy tárgyalás, még mind a mellett is aligha nem két akkorára fogna terjedni, mintha azt komolyan s szabatosan kezeljük, azt vonta maga után, hogy ezen megyék köznemesei a tartományi gyűlésre követeket küldenek, más részről pedig — a memorandum világos tartalma szerint is — a tartományi gyűlésnek a magyar országgyűlésre való követküldési jogát épségében meghagyta, akkor legalább is csak ezen egy tárgyban, t. i. az országgyűlésen a képviselet tárgyában, a hivatás és jogképesség a tartományi gyűlésé maradván , legálalánosabb tekintetben is csak azt kell elfogadni, hogy ugyanazon tartományi gyűlésnek ezen joggyakorlata, valamelly személyes közjogi hivatást és képességet csak annyiban rejtett s tartalmazott magában, amennyiben épen annak eldöntő gyakorlatában tényleg egy vagy más nemesi osztályzat mindjárt eredetileg , és azóta is szakadatlan szokás szerint részt vett, így tehát már legroszabb esetben is, nem foroghat itt fel valami átalános közjogi egyéni casuistika, mellyel a magyar alkotmány lelkes szelleméből kellene előbb még kiokoskodni, hanem legfeljebb is a tényekből felmerült s az idős gyakorlat által szentesült jogelv, az „ab possidetis“ elve, mert az átalános közjogi alkotmányos elvnek, a képviselet elvének , az által már elégtételeit, hogy a nemesség a megyékből a tartományi gyűlésre követeket küldött. Ila tehát illyformán a köznemességnek a tartományi gyűléseken egyéni eldöntő szavazata gyakorlatát szigorúan s érvényesen bebizonyítani nem lehet, akkor már csak az áll tisztánál tisztábban, hogy a közvetett (a retortalis) repraesentaliónak rendszere valaminthogy pontosan s logikailag folyt az 1759diki királyi rendelet lelkes szelleméből, úgy tényleg is ezen szellemben ment át az életbe... És ekkor a legújabb királyi rendelet tartalma ellen, semmi kigondolható panasz már teljességgel nem emeltethetik. E szerint tehát a képviselésnek közjogi elvkérdése is, illy módon végtére a gyakorlat kérdésére száll le, t. i. a kérdéssé: váljon be lehet-e azt érvényesen és kétségtelenül bizonyítni, hogy a köznemesség eddig is eldöntő szavazattal már birt? E kérdésnek érdemében azon lángeszű s nagy politikai tekintetű férfiú, kinek czikkeit lapunk 213,214, 216 s 217dik számaiban közlénk, érdemleg bele nem bocsátkozván, egészlen találólag s genialis szeszéllyel mondá, hogy annak megfejtésénél egy jó higgadt prókátor *) többet nyom száz fellengző szónoknál. — Mi azonban, kik mint conservatively a politikai jogokat, mellyeket az idő s a szakadatlan gyakorlat szentesített (az úgynevezett históriai jogokat) tiszteljük; határozottan oda nyilatkozunk, miszerint ha a folytonos és szakadatlan gyakorlat által a köznemesség magának egyéni eldöntő szavazati jogot nyert, ezen jogot mi minden példátlan anomalus alakja mellett is tökéletesen érvényesnek elfogadjuk. Azonban épen erre nézve ezen egész szövevényes tárgyat legfeljebb is úgy fogjuk fel, hogy habár az illy jogfejlődés alkotmányos országban, midőn az, önkényt s háborítatlanul folyik s folyamában fel nem tartóztattatik, szokás által szentté válik ; még is mi itt ezen fejlődő jogállapotot azon perezben, midőn az megszakasztatott— mint alól még részletesebben látni fogjuk — épen fejlődésének crisis pontján állottnak szemléljük , azon ponton t. i. mellyen a fejenkinti eldöntő szavazatnak eddig legalább is csak mód nélkül kétes, és egy részről szorgalmazott, más részről pedig megtagadott joga s gyakorlata határozottan követeltetni kezdeteit s elnökileg is kimondatni sürgettetett. Midőn tehát az, kiforrásának s alakulásának épen ezen eldöntő stádiumában, a kormány által, ama más, csaknem százados joggyakorlatnak (a megyéknek egyéni szavazat által a tartományi gyűlésre küldetni szokott követek joggyakorlatának) medrébe visszautasitatott; ezen lépés által semmi szerzett s élvezett kétségtelen jog még meg nem sértethetett, s tehát e tárgyból egy országos sérelem sem emelkedhetett. Már csak ezen egyszerű és szigorúan szabatos , Ei kétségkívül a politikát is érti.