Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-09-15 / 351. szám

fogadjuk m­indnyájan a felséges gondoskodást, melly minket az emberiség szent kivánatainak, a kor szük­ségeinek honunk érdekébeni betöltésére, némi viszo­nyaink korkivánta gyöngéditésére, köz és magán jo­gaink biztosítására, szóval: hazánk boldogsága esz­közlésére atyailag fölhívott! Nehéz a föladat, terhes a vállalat, mellyhez fogni akarunk, nagyszerű és terjedelmes kérdések állanak előttünk föloldandók; de jutalmazó leszen, ha munkálódásunk sikerül; s hiszem, hogy sikerülni fog, mert tiszta szándékkal, lankadatlan buzgalommal s szeplőtelen kezekkel vagyunk a dologhoz nyúlandók. Sorsunk szép hazát, elhamakodott őseink magasztos alkotmányt hagytak örökül; ez csodaerővel kiállotta ugyan annyi századok viharait, de mint egy hajdanko­­ri, később aztán fölhagyatott pompás kertnek osztály­zatait, tövis és dudvák fogták föl, eltakarták bűvös szép­ségét, s nekünk jutott, nem mondom a szerencse, nem az érdem , hanem a minden nemes lelket erkölcsileg kényszerítő kötelesség: munkára lépni, visszaadni al­kotmányunknak eredeti szépségét, megtisztogatni ter­mékeny ágait, s gyümölcsei eldelhetését szélesebbre terjeszteni. S ez a nehéz föladat, terhes vállalat, mely­­lyet mondok! Sok nagy eszmék születtek a czélra a közeleb­bi évtizedekben; heves szellemű mozgalom műkö­dik az eszmék érlelésére, mellyeket átplántálni anya­gi életünkbe, a mi hivatásunk. Szép lesz a munka tekintetes KK. ésRR., de okos és gyakorlott kezeket igényel; mert végtelen a különbség a szellemi és anyagi világ között. Amabban indulatok és képzelet forognak fen, mellyek az eszmét rögtön teljesíthet­ni vélik; ebben a gondolat és kivitel közt gyakran rengeteg akadályok feküsznek; ámabban egy szem­­pillantatnyi lelkesedés jövőnk egész mennyiét egyszer­re szemünk elébe varázsolja ; ebben az okosság és körülmény parancsolta előrevigyázással, és a múltra örökös visszatekintéssel, mindig tapogatva, s gyak­ran csak kétségeskedve lehet lépni. E felett vagy­nak a polgári társaságban elvek, a gyakorlati élet­ben dolgok , mellyekhez büntetlenül nyúlni nem le­het. Szerencsénk, mondom, hogy példák vagynak előttünk. Angolhon nem nyúl alkotmány­elveihez, azokra építi újításait, s a saját jogot, mint alapot tisz­teli, s régiektől, fönálló formák határain kívül nem csapongva, még az egyes érdeket is méltányolva javít,lassan ugyan, de meg is halad, s olly biztos lépéssel, hogy nem esik vissza. Legyen szabad nekem is hinnem , hogy ha bu­kás nélkül akarunk haladni, vissza kell tekintenünk történeliratunkra, s polgári életünk eddigi folyamának utósó lánczszemébe kell fűznünk létesülendő újítá­saikat, föntartva a kívánt süker kezességéül a törvényes formákat; figyelmeznünk kell a saját jog szentségé­re, mint törvényhozói igazságosságra, melly nélkül törvény nem tiszteltetik, s halála magvát már szüle­tésekor magával hozza; kímélettel kell lennünk a fönálló érdekek iránt, be kell hatnunk a viszonyok szövevényeibe s azok iránt gyöngédséggel viseltetni; föl kell fognunk a közélet egyes jellemeit is, különben a törvényhozói számítás hiányos lesz, s eredménye nem képviselvén a honpolgárainak sem közakaratát, sem mivelődése fokát, erkölcsi jelentőség nélkül fog szűkölködni, csak a szerencsének köszönhetni, ha nem lesz vész­eszköze. Ennyi s meg ennyi akadályok vannak a gya­korlati életben; bátor vagyok mégis hinni, hogy a tekintetes KK. és RR. egyértelemben vannak velem, azért nem kételkedem nagyméltóságodnak a minket összehívó királyi levélben kijelentett fenséges aka­rathoz képest tett fölszólítására nyilvánítani, miként mi még­is készek vagyunk a szükségessé vált javítás és haladás útjába belépni, a gyöngéd tekintetet igénylő akadályokat szíves egyetértéssel kiegyenlíteni, azok­kal megvívni s betölteni, mit tőlünk polgári állásunk­hoz képest emberiség és kor méltán kívánhat, de kér­jük egyszersmind nagyméltóságodat, hogy bölcs ve­zérletét tölünk meg nem tagadni kegyeskedjék. Minket pedig tek. KK. és RR. szóljon meg köl­csönös jó akarat s atyáskodó fejedelmünk iránt köl­csönös bizalom, s úgy lépjünk munkára, mert csak igy reménylhelünk. Fogadja elvégre nagyméltóságod szi­vem mélyéből fakadó kívánságomat, hogy az ur Isten nagyméltóságodnak nagy hivattatása betöltésére, ezen hon gyűlése alatt is erős és ép egészséget adjon.“ Minek végeztével elnök­i exja előadó, hogy kir. biztos ő exljának a rendek egybegyülése iránti értesítése, és az országgyűlés megnyitására leendő fölhivása végett egy ünnepélyes küldöttség kineve­zése lévén szükséges, mivel a küldöttségben fa kir. kormányszék is részt kívánna venni, előbb is a tisz­telt kormányszéket tartja a rendek körébe meghivan­­dónak. Mire nézve ő exja alsófejérmegyei főispán b. Bánffy Miklós ömagának vezérlete alatt fényes választ­mányt nevezett az orsz. rendek osztályzatából. A fő­­kormányszék egész testületben, a szomszéd teremből megjelenvén, a KK. és RR. kormányzó­i exját öröm­től zajos üdvözletek között fogadták, ki is elnöki helyet foglalt, és az ország jelen állásában teendőink fon­tosságáról, a törvényhozás terén a közhaza boldog­­ságára szükséges eszközök sikeresitésérőlu.m.a kor­mány és nemzet közt föntartandó bizodalomról, és a testvér Magyarhonnak elöhaladást tanúsító példájáról sat. szónokolt. (Ezen beszédet egész terjedelmében a jövő számban adjuk.) Mellyre viszont itélőmester m. Gálfalvi I. ur tolmácsolta a Kir. és RR. érzelmeit (ezt is jövő alkalommal.) Ekkor kormányzó ő exlra küldöttséget nevezett gr. Lázár László kancellár ő magának elnöklete alatt kir. biztos ő exljának fölkérésére, hogy az ő felsége által a mai napra kegyelmesen kitűzött országgyűlést megnyitni méltóztassák. A küldöttség megbízásában el­járván, annak magos elnöke jelentette, hogy kir. biz­tos ő excja holnap sept. 10-én reggeli 10 órakor fog­ja az orsz.gyűlést megnyitni. A fökormányszék a te­remből eltávozott és b. Kemény Ferencz önmagaité­­löm. urö maga által a kir. hivatalosok neveit fölolvas­ta ! Ez megtörténvén, a követektől megbízó leveleiket átvette. Ezen alkalommal sírás­znam. egyik követe B. S. a részek tudva levő kétes állásánál fogva szokott ó­­vását megtette. Z­a­r­á­n­d m. követe pedig előadta, hogy ő ugyan ez iránti véleményét kijelenteni föntartja ma­gának akkorra, midőn az országgyűlés rendesen meg­nyílt. Az ülésnek befejezéséül elnök­e excja az orsz. Rendeket holnapi napon 9 órakori megjelenésre, ez alkalommal pedig tulajdon vezérlete alatt kir. biztos ur és kormányzó e nagyméltóságuknál teendő tisztel­­kedésre fölszólítván , az ülést eloszlatta. (E. H.) TÖRVÉNYYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Szath­m­árból. Nagykároly, sept. 9kén. Tegnapelőtt, f. hó­tkén rendszeres évnegyedes köz­gyűlésünk­lső napján, közelebb kinevezett főispáni helyettesünk Szerdahelyi Pál , maga főkormányzói székét elfoglalá. Érdekes, egyfelől felő. kormányunk­nak tapintatteljes és legális eme kinevezését igazoló — más felöl megyénknek a mérsékelt haladás terén szi­lárd állását tanúsító — a beigtatott főispáni helyettes személye irányában pedig, kivált mióta az administrá­­torok kinevezése rendszerét rémként terjesztgetni az ellenzék — csakhogy ellenkedjék — jónak látta, nem­csak jelentékeny, de az egész országban szinte pá­ratlan volt ezen ünnepély. Ha follamat erősebb kéz­be juttató a sors ez ünnepélynek minden előzmé­nyeivel­ körülményes leírására, megérdemelné, hogy a nagybecsű lapok számos hasábjai elfoglalását igé­nyeljem ; de gyengeségem érzetében csak arra bá­torkodom kérni a nagyérdemű szerkesztőséget: en­gedje hű vázlatát, nem mellőzhető hű vázlatát adnom a történteknek fényes de­monstratiójául, miként megyénk­ben e kinevezés, és ez elfogadásoddal a mérsékelt ha­ladás zászlója fölütve, a tér megnyerve, biztosítva van! A­mint megírtam, múlt július 6-i rendkívüli köz­gyűlésben olvastatok föl a megyénkre nézve ép úgy üdvös, mint — a tények nyilatkozatából is ítélve, — kedves kegy. kir. parancs, melly fökormányzónk ki­nevezésével megvigasztala. És a magántisztelgéseken kívül, mik akkor föispáni helyettes urnák mindjárt de­monstráltak, megbízónk számos tagból álló küldöttsé­geket, egyiket saját birtokilakán tisztelkedendőt, meg­­vivőjét örömünknek e kik­eveztetés fölött és meghí­vóját a főispáni helytartó ő mlga — széke elfoglalá­sára, másikat e kitűzendő időben elébe menendőt; mert főkormányzói széke betöltésére nézve, mármár békesütését vesztette megyénk sóvár kívánattal csüg­­gött a minél elébben! Sietvén tehát fökormányzónk a szerette megyének óhajtását meglepett körülményei közt a lehető leggyorsabban teljesíteni, ahogy az adózó népnek is, mellynek­ sorsán a­zönálló törvényes korlátok közt könnyíteni lelkének mindenkor legne­mesebb úgy mint legbuzgóbb, tettleg beigazolt, törek­vése volt, minél kevesebb terheltetésével történnék meg székfoglalása: a közelegett rendszeres évnegye­­des közgyűlést megelőzött két heti törvényszékek kö­zép idejében aug. 30-án Vetés helységébe saját lak­helyére várd ki a meghívó küldöttséget, a halott is hatvan tagot meghaladó, s kormányzó másod alis­pánunk vezérlete mellett tiszteletet, örömöt, és bi­zodalmát szavazó küldöttségünket szokott nyájassá­gával fogadta, kijelentvén, hogy főkormányzói szé­két, következő sept. aki évnegyedes közgyűlésben foglalandja el, s eddig követett elvei, különösen pe­dig az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatásában szi­lárdul megtartandó buzgalma felöl biztosította, s ál­­talok az egész megye rendéit vele való erélyes köz­­remunkálásra viszonti bizalommal fölhívta. Megven­dégelő ezután fényes ebéddel a nagy számú küldött­séget , melly alkalommal a magyar — pohár melletti — fölköszöntések, a conservativ elvek diadalán e­­rélyesen működő főjegyzőnk által megkezdetvén, a határtalan kegyelmű felséges királyért s nádor ö fen­ségéért, föispáni helyettesünkért sat. folytattattak, hosszú életet kívántunk egyhangúlag még a szatmári püspök­i exjának, főispánunk báró Vécsey Miklós ö mlgának s többeknek;—a magyar szivességü föispáni helyettesért még számos lelkes fölköszöntések mon­datván. Visszatérőnk innen Nagykárolyba , törvény­székeinket folytatandók. Majd a székfoglalást előzött napon sept. 6án ismét hatvan tagot haladó megyei küldöttséggel Korda Lörincz fölbiránk vezérlete mel­lett mentünk főispáni helyettesünk elébe Bagosra, hol a helység tulajdonosa özv. Bagossy Jánosné született gróf Lázár Erzsébet asszony m­aga mint a főispáni he­lyettes közeli rokona által e feles számú küldöttség ismét pazar fénnyel megvendégeltetek, honnan az al­­kalmi pohárköszöntésekkel fűszerezett ebéd végezté­vel délutáni 3­2 órakor indulva számos nemesség elől lovaglása, és 25 pompás fogatú hintának, mellye­­ken a megye előkelő aristocratiája díszelgett, kísé­retében székvárosunk felé halada; a nagykárolyi ha­társzélben lombos sátor alatt fogadtatott a tulajdonos gr. Károlyi György békési főispáni­­­­ga uradalmi tisztjei által, kiket uradalmi főigazgató Térey Ká­roly ur megyénk érdemteljes fölbirája vezérelt; itt fogadtatott az elébe lovagló megyei fiatalság, a nagy­károlyi hasonlóul lovon levő nemesség, és ugyan oda való szinte lóháton tisztelgő polgárság által, kiket szevesen fogadva, közülök mindenik testületet külön­­külön állandó jó akaratáról biztosította. Az innen be­kísérő diszmenet már szinte egy mérföldnyi hosszú­ra nyúlt, szaporodva elöl a lovasok, hátul az ura­dalmi tisztek kocsijai hosszú sora által. Majd Nagyká­roly városa végén fölállított diadalív alatt a város jegyzője által fogadtatott, s zene és tömérdek nép­tömeg élyen kiállításai között haladott az izraeliták tanácsházáig, hol ismét ezeknek jegyzője által üd­­vözöltetett mint igaz biró, s mint személy- és val­láskülönbség nélkül minden néposztály sorsát ja­vítani kívánó megyei kormányzó, ki alatt az izra­elitáknak különösen türelmi adójuk megszüntetését kinyerniük sikerült. — És elért végre az ünnepelt férfiú saját szállására , fogadtatva — benső házi eré­nyét­ tanusítólag, Szatmármegye nehéz és zavartel­­jes korszakában mint akkor kormányzott alispán hom­lokáról a méltatlankodás és gondok kisajtolták izzad­ságot szelid-kedvesen letörleni segített lelkes neje által, kinek szive mélyéből fölfakadó, dús szerelem­mel áradozó érzelmeitől elakadt szavai alig rebeg­­hetének ennyit: engedd, hogy e helyen első én kí­vánhassak terhes hivatásodhoz szerencsét. — Elfo­gadta végezetül a másodalispán ajkairól a megyei rendek istenhozzáját, s átalános köszönetét mondván a hullámzó csoportozata minden rendű tisztelgők nagy sokaságának, őszintén ömlengő, s olly fényesen nyil­vánított szivességekért, ő maga, magát mind­eddig úgy ezentul is a közjó előmozdítására ajánlotta, s ez­zel szobájába vonult. Majd mozsarak durrogásai szag­gatták meg a közöröm zaját, s fölgyujtattak némelly középületekben a téli holddal versenyző lámpák, melly kivilágítást a megye házáén kívül a már méltán­ylat­­tal említett uradalmi igazgató T. K. ügyesen rendezte. Volt még ezen éjjel egy fáklyás zenéjü tisztelkedés is e dolgánál. September 7-en kilencz órakor megnyíltak me­gyénk teremének ajtaji, s küldöttség menvén a főkor­­mányzó meghívására, a küldöttség azon válasszal ér­kezik meg, miszerint ő mllga székének elfoglalása előtt a szentlélek segédelmül hívására templomba, hova már ő el is indult, hívja meg a rendeket; hova az egybegyült rendek nagy többsége elm­envén, mind a katatofikus,mind a református templomban isteni tisz­teletet hallgatónk.­­ A megyei terembei visszatér­tünk után az alpisán ur alkalmi megnyitást tevén, a főjegyzőnek átadó a kinevező decrétumot, melly fölolvastatván, s iljenekkel fogadtatván, szatmári ka­nonok főtiszt. Dózsa Antal urelemondása után e­mllen a polgári szent esküt letette. Majd hozzá kezdett be­köszöntő beszédéhez : megköszönte ebben nyíltan a 582

Next