Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-09-15 / 351. szám
fogadjuk mindnyájan a felséges gondoskodást, melly minket az emberiség szent kivánatainak, a kor szükségeinek honunk érdekébeni betöltésére, némi viszonyaink korkivánta gyöngéditésére, köz és magán jogaink biztosítására, szóval: hazánk boldogsága eszközlésére atyailag fölhívott! Nehéz a föladat, terhes a vállalat, mellyhez fogni akarunk, nagyszerű és terjedelmes kérdések állanak előttünk föloldandók; de jutalmazó leszen, ha munkálódásunk sikerül; s hiszem, hogy sikerülni fog, mert tiszta szándékkal, lankadatlan buzgalommal s szeplőtelen kezekkel vagyunk a dologhoz nyúlandók. Sorsunk szép hazát, elhamakodott őseink magasztos alkotmányt hagytak örökül; ez csodaerővel kiállotta ugyan annyi századok viharait, de mint egy hajdankori, később aztán fölhagyatott pompás kertnek osztályzatait, tövis és dudvák fogták föl, eltakarták bűvös szépségét, s nekünk jutott, nem mondom a szerencse, nem az érdem , hanem a minden nemes lelket erkölcsileg kényszerítő kötelesség: munkára lépni, visszaadni alkotmányunknak eredeti szépségét, megtisztogatni termékeny ágait, s gyümölcsei eldelhetését szélesebbre terjeszteni. S ez a nehéz föladat, terhes vállalat, melylyet mondok! Sok nagy eszmék születtek a czélra a közelebbi évtizedekben; heves szellemű mozgalom működik az eszmék érlelésére, mellyeket átplántálni anyagi életünkbe, a mi hivatásunk. Szép lesz a munka tekintetes KK. ésRR., de okos és gyakorlott kezeket igényel; mert végtelen a különbség a szellemi és anyagi világ között. Amabban indulatok és képzelet forognak fen, mellyek az eszmét rögtön teljesíthetni vélik; ebben a gondolat és kivitel közt gyakran rengeteg akadályok feküsznek; ámabban egy szempillantatnyi lelkesedés jövőnk egész mennyiét egyszerre szemünk elébe varázsolja ; ebben az okosság és körülmény parancsolta előrevigyázással, és a múltra örökös visszatekintéssel, mindig tapogatva, s gyakran csak kétségeskedve lehet lépni. E felett vagynak a polgári társaságban elvek, a gyakorlati életben dolgok , mellyekhez büntetlenül nyúlni nem lehet. Szerencsénk, mondom, hogy példák vagynak előttünk. Angolhon nem nyúl alkotmányelveihez, azokra építi újításait, s a saját jogot, mint alapot tiszteli, s régiektől, fönálló formák határain kívül nem csapongva, még az egyes érdeket is méltányolva javít,lassan ugyan, de meg is halad, s olly biztos lépéssel, hogy nem esik vissza. Legyen szabad nekem is hinnem , hogy ha bukás nélkül akarunk haladni, vissza kell tekintenünk történeliratunkra, s polgári életünk eddigi folyamának utósó lánczszemébe kell fűznünk létesülendő újításaikat, föntartva a kívánt süker kezességéül a törvényes formákat; figyelmeznünk kell a saját jog szentségére, mint törvényhozói igazságosságra, melly nélkül törvény nem tiszteltetik, s halála magvát már születésekor magával hozza; kímélettel kell lennünk a fönálló érdekek iránt, be kell hatnunk a viszonyok szövevényeibe s azok iránt gyöngédséggel viseltetni; föl kell fognunk a közélet egyes jellemeit is, különben a törvényhozói számítás hiányos lesz, s eredménye nem képviselvén a honpolgárainak sem közakaratát, sem mivelődése fokát, erkölcsi jelentőség nélkül fog szűkölködni, csak a szerencsének köszönhetni, ha nem lesz vészeszköze. Ennyi s meg ennyi akadályok vannak a gyakorlati életben; bátor vagyok mégis hinni, hogy a tekintetes KK. és RR. egyértelemben vannak velem, azért nem kételkedem nagyméltóságodnak a minket összehívó királyi levélben kijelentett fenséges akarathoz képest tett fölszólítására nyilvánítani, miként mi mégis készek vagyunk a szükségessé vált javítás és haladás útjába belépni, a gyöngéd tekintetet igénylő akadályokat szíves egyetértéssel kiegyenlíteni, azokkal megvívni s betölteni, mit tőlünk polgári állásunkhoz képest emberiség és kor méltán kívánhat, de kérjük egyszersmind nagyméltóságodat, hogy bölcs vezérletét tölünk meg nem tagadni kegyeskedjék. Minket pedig tek. KK. és RR. szóljon meg kölcsönös jó akarat s atyáskodó fejedelmünk iránt kölcsönös bizalom, s úgy lépjünk munkára, mert csak igy reménylhelünk. Fogadja elvégre nagyméltóságod szivem mélyéből fakadó kívánságomat, hogy az ur Isten nagyméltóságodnak nagy hivattatása betöltésére, ezen hon gyűlése alatt is erős és ép egészséget adjon.“ Minek végeztével elnöki exja előadó, hogy kir. biztos ő exljának a rendek egybegyülése iránti értesítése, és az országgyűlés megnyitására leendő fölhivása végett egy ünnepélyes küldöttség kinevezése lévén szükséges, mivel a küldöttségben fa kir. kormányszék is részt kívánna venni, előbb is a tisztelt kormányszéket tartja a rendek körébe meghivandónak. Mire nézve ő exja alsófejérmegyei főispán b. Bánffy Miklós ömagának vezérlete alatt fényes választmányt nevezett az orsz. rendek osztályzatából. A főkormányszék egész testületben, a szomszéd teremből megjelenvén, a KK. és RR. kormányzói exját örömtől zajos üdvözletek között fogadták, ki is elnöki helyet foglalt, és az ország jelen állásában teendőink fontosságáról, a törvényhozás terén a közhaza boldogságára szükséges eszközök sikeresitésérőlu.m.a kormány és nemzet közt föntartandó bizodalomról, és a testvér Magyarhonnak elöhaladást tanúsító példájáról sat. szónokolt. (Ezen beszédet egész terjedelmében a jövő számban adjuk.) Mellyre viszont itélőmester m. Gálfalvi I. ur tolmácsolta a Kir. és RR. érzelmeit (ezt is jövő alkalommal.) Ekkor kormányzó ő exlra küldöttséget nevezett gr. Lázár László kancellár ő magának elnöklete alatt kir. biztos ő exljának fölkérésére, hogy az ő felsége által a mai napra kegyelmesen kitűzött országgyűlést megnyitni méltóztassák. A küldöttség megbízásában eljárván, annak magos elnöke jelentette, hogy kir. biztos ő excja holnap sept. 10-én reggeli 10 órakor fogja az orsz.gyűlést megnyitni. A fökormányszék a teremből eltávozott és b. Kemény Ferencz önmagaitélöm. urö maga által a kir. hivatalosok neveit fölolvasta ! Ez megtörténvén, a követektől megbízó leveleiket átvette. Ezen alkalommal sírásznam. egyik követe B. S. a részek tudva levő kétes állásánál fogva szokott óvását megtette. Zaránd m. követe pedig előadta, hogy ő ugyan ez iránti véleményét kijelenteni föntartja magának akkorra, midőn az országgyűlés rendesen megnyílt. Az ülésnek befejezéséül elnöke excja az orsz. Rendeket holnapi napon 9 órakori megjelenésre, ez alkalommal pedig tulajdon vezérlete alatt kir. biztos ur és kormányzó e nagyméltóságuknál teendő tisztelkedésre fölszólítván , az ülést eloszlatta. (E. H.) TÖRVÉNYYHATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Szathmárból. Nagykároly, sept. 9kén. Tegnapelőtt, f. hótkén rendszeres évnegyedes közgyűlésünklső napján, közelebb kinevezett főispáni helyettesünk Szerdahelyi Pál , maga főkormányzói székét elfoglalá. Érdekes, egyfelől felő. kormányunknak tapintatteljes és legális eme kinevezését igazoló — más felöl megyénknek a mérsékelt haladás terén szilárd állását tanúsító — a beigtatott főispáni helyettes személye irányában pedig, kivált mióta az administrátorok kinevezése rendszerét rémként terjesztgetni az ellenzék — csakhogy ellenkedjék — jónak látta, nemcsak jelentékeny, de az egész országban szinte páratlan volt ezen ünnepély. Ha follamat erősebb kézbe juttató a sors ez ünnepélynek minden előzményeivel körülményes leírására, megérdemelné, hogy a nagybecsű lapok számos hasábjai elfoglalását igényeljem ; de gyengeségem érzetében csak arra bátorkodom kérni a nagyérdemű szerkesztőséget: engedje hű vázlatát, nem mellőzhető hű vázlatát adnom a történteknek fényes demonstratiójául, miként megyénkben e kinevezés, és ez elfogadásoddal a mérsékelt haladás zászlója fölütve, a tér megnyerve, biztosítva van! Amint megírtam, múlt július 6-i rendkívüli közgyűlésben olvastatok föl a megyénkre nézve ép úgy üdvös, mint — a tények nyilatkozatából is ítélve, — kedves kegy. kir. parancs, melly fökormányzónk kinevezésével megvigasztala. És a magántisztelgéseken kívül, mik akkor föispáni helyettes urnák mindjárt demonstráltak, megbízónk számos tagból álló küldöttségeket, egyiket saját birtokilakán tisztelkedendőt, megvivőjét örömünknek e kikeveztetés fölött és meghívóját a főispáni helytartó ő mlga — széke elfoglalására, másikat e kitűzendő időben elébe menendőt; mert főkormányzói széke betöltésére nézve, mármár békesütését vesztette megyénk sóvár kívánattal csüggött a minél elébben! Sietvén tehát fökormányzónk a szerette megyének óhajtását meglepett körülményei közt a lehető leggyorsabban teljesíteni, ahogy az adózó népnek is, mellynek sorsán azönálló törvényes korlátok közt könnyíteni lelkének mindenkor legnemesebb úgy mint legbuzgóbb, tettleg beigazolt, törekvése volt, minél kevesebb terheltetésével történnék meg székfoglalása: a közelegett rendszeres évnegyedes közgyűlést megelőzött két heti törvényszékek közép idejében aug. 30-án Vetés helységébe saját lakhelyére várd ki a meghívó küldöttséget, a halott is hatvan tagot meghaladó, s kormányzó másod alispánunk vezérlete mellett tiszteletet, örömöt, és bizodalmát szavazó küldöttségünket szokott nyájasságával fogadta, kijelentvén, hogy főkormányzói székét, következő sept. aki évnegyedes közgyűlésben foglalandja el, s eddig követett elvei, különösen pedig az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatásában szilárdul megtartandó buzgalma felöl biztosította, s általok az egész megye rendéit vele való erélyes közremunkálásra viszonti bizalommal fölhívta. Megvendégelő ezután fényes ebéddel a nagy számú küldöttséget , melly alkalommal a magyar — pohár melletti — fölköszöntések, a conservativ elvek diadalán erélyesen működő főjegyzőnk által megkezdetvén, a határtalan kegyelmű felséges királyért s nádor ö fenségéért, föispáni helyettesünkért sat. folytattattak, hosszú életet kívántunk egyhangúlag még a szatmári püspöki exjának, főispánunk báró Vécsey Miklós ö mlgának s többeknek;—a magyar szivességü föispáni helyettesért még számos lelkes fölköszöntések mondatván. Visszatérőnk innen Nagykárolyba , törvényszékeinket folytatandók. Majd a székfoglalást előzött napon sept. 6án ismét hatvan tagot haladó megyei küldöttséggel Korda Lörincz fölbiránk vezérlete mellett mentünk főispáni helyettesünk elébe Bagosra, hol a helység tulajdonosa özv. Bagossy Jánosné született gróf Lázár Erzsébet asszony maga mint a főispáni helyettes közeli rokona által e feles számú küldöttség ismét pazar fénnyel megvendégeltetek, honnan az alkalmi pohárköszöntésekkel fűszerezett ebéd végeztével délutáni 32 órakor indulva számos nemesség elől lovaglása, és 25 pompás fogatú hintának, mellyeken a megye előkelő aristocratiája díszelgett, kíséretében székvárosunk felé halada; a nagykárolyi határszélben lombos sátor alatt fogadtatott a tulajdonos gr. Károlyi György békési főispániga uradalmi tisztjei által, kiket uradalmi főigazgató Térey Károly ur megyénk érdemteljes fölbirája vezérelt; itt fogadtatott az elébe lovagló megyei fiatalság, a nagykárolyi hasonlóul lovon levő nemesség, és ugyan oda való szinte lóháton tisztelgő polgárság által, kiket szevesen fogadva, közülök mindenik testületet különkülön állandó jó akaratáról biztosította. Az innen bekísérő diszmenet már szinte egy mérföldnyi hosszúra nyúlt, szaporodva elöl a lovasok, hátul az uradalmi tisztek kocsijai hosszú sora által. Majd Nagykároly városa végén fölállított diadalív alatt a város jegyzője által fogadtatott, s zene és tömérdek néptömeg élyen kiállításai között haladott az izraeliták tanácsházáig, hol ismét ezeknek jegyzője által üdvözöltetett mint igaz biró, s mint személy- és valláskülönbség nélkül minden néposztály sorsát javítani kívánó megyei kormányzó, ki alatt az izraelitáknak különösen türelmi adójuk megszüntetését kinyerniük sikerült. — És elért végre az ünnepelt férfiú saját szállására , fogadtatva — benső házi erényét tanusítólag, Szatmármegye nehéz és zavarteljes korszakában mint akkor kormányzott alispán homlokáról a méltatlankodás és gondok kisajtolták izzadságot szelid-kedvesen letörleni segített lelkes neje által, kinek szive mélyéből fölfakadó, dús szerelemmel áradozó érzelmeitől elakadt szavai alig rebeghetének ennyit: engedd, hogy e helyen első én kívánhassak terhes hivatásodhoz szerencsét. — Elfogadta végezetül a másodalispán ajkairól a megyei rendek istenhozzáját, s átalános köszönetét mondván a hullámzó csoportozata minden rendű tisztelgők nagy sokaságának, őszintén ömlengő, s olly fényesen nyilvánított szivességekért, ő maga, magát mindeddig úgy ezentul is a közjó előmozdítására ajánlotta, s ezzel szobájába vonult. Majd mozsarak durrogásai szaggatták meg a közöröm zaját, s fölgyujtattak némelly középületekben a téli holddal versenyző lámpák, melly kivilágítást a megye házáén kívül a már méltánylattal említett uradalmi igazgató T. K. ügyesen rendezte. Volt még ezen éjjel egy fáklyás zenéjü tisztelkedés is e dolgánál. September 7-en kilencz órakor megnyíltak megyénk teremének ajtaji, s küldöttség menvén a főkormányzó meghívására, a küldöttség azon válasszal érkezik meg, miszerint ő mllga székének elfoglalása előtt a szentlélek segédelmül hívására templomba, hova már ő el is indult, hívja meg a rendeket; hova az egybegyült rendek nagy többsége elmenvén, mind a katatofikus,mind a református templomban isteni tiszteletet hallgatónk. A megyei terembei visszatértünk után az alpisán ur alkalmi megnyitást tevén, a főjegyzőnek átadó a kinevező decrétumot, melly fölolvastatván, s iljenekkel fogadtatván, szatmári kanonok főtiszt. Dózsa Antal urelemondása után emllen a polgári szent esküt letette. Majd hozzá kezdett beköszöntő beszédéhez : megköszönte ebben nyíltan a 582