Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)

1846-08-02 / 326. szám

János gróf, ugyanaz; Teleki idősb József gróf, ugyan­az; Teleki ifj. Samu gróf; Tisza Lajos, biharmegyei főispáni helyettes; Toldalagi Ferencz gróf; Toldalagi Mihály gróf; Toldi Lajos gróf; Toldi Samu gróf; Tho­­roczkai Sándor, toroczkó-szentgyörgyi; Thoroczkai János báró; Tury Ferencz, vidéki tartományi biztos; Tury ifj. József, tamásfalvi; Ugrón Gáspár, ábrahám­­falvi Ugrón Lázár, ábrahámfalvi; Ujfalvi Sándor; Wass Imre gróf; Wass Mik­ós gróf; Wesselényi id. Ferencz báró, cs.k. kamarás és százados; Zeyk Lajos, kor­mányszéki fogalmazó. (E. H.) VIDÉKI IHREfi. §. A. Ujh­ely, jul. 28án. Mint a tél der­mesztő fagyát, a tavaszi nap sugara, olly jótéko­nyan ért bennünket — midőn a f. hó ijén kisgyülésre összesereglénk — am. gróf Széchenyi István e ke­­gyelmességének levele, mellyben bennünket értesít, miszerint rakonczátlan Tiszánknak hullámain f. hó 26- kán azért jövend körünkbe , hogy az eddig korlátla­nul pusztító elem miképeni fékezéséről utójára beszél­jünk , utána pedig rögtön, a nagy munkához — méltó olly nagy emberhez, minő nagy megindítója — hozzá láthassunk. — Mi hálás érzetünk tolmácsolása végett küldöttséget — számos tagból állót — rendelünk, melly öt Tokajban partra szálltakor üdvözlendő lészen. — Folyó hó 23-án érkezett „Pannónia“ gőzösön , nm. Szapáry és Andrásy grófok kíséretében Tokaj­ba; innen délután tengelyen femért. herczeg Bretzen­heim s.-pataki várában megszállt — és nem, mikint mi szerettük volna, gőzösön fölfelé a Bodrogon.—Más­nap a felföldi vizszerkezet megtekintése végett S. A. Uj­helyen Terebesen keresztül Vásárhelyre — onnan pe­dig vissza Garányon Zemplényen keresztül — a Bodrog­­közbe Leleszre, hol a praemonstrati szerzet con­­ventében megszállt. — A Bodrogközbei érkeztekor a zemplényi hidasnál a Bodrogköz nemessége ban­dériummal és szép szónoklattal fogadá e kegyel­­mességét, a ki is kocsijából kiszállván, szives magyar szavakkal és meleg kézszoritással viszonzá az üdvöz­lést. — 25kén Leleszről, miután gróf Mailáth­y exo­­ját falusi lakában meglátogatta — és onnan a Tiszának egy pár veszedelmes szakadásait megszemlélte volna, végtére f.h. 26kán estve 9 órakor mozsarak durrogása közben érkezett székvárosunk falai közé,hol öt a megye­háznál számos tagból álló küldöttség főispáni helytar­tónk e méltósága vezérlete alatt s érdemdús főjegy­zőnk éltes szónoklata mellett fogadá; nem hagyhatom itt érintetlenül, mikint a minden nagy iránt fölbuzduló városi föbirünk magas vendégünk iránti tiszteletét a Sátor hegyén Sz. betű formában meggyujtott öröm­­tüzzel bebizonyítani törekedett, melly tűz és akkor lobogott föl, midőn a nagy gróf városunktól egy pár ezer lépésnyire távol volt. — Végtére fölviradánk a 27ik julius óhajtva várt napra. — Már 8 órakor a megye birtokosai összeülvén — főméltóságu herczeg Bretzenheim elnöklete alatt társaságba alakultának, — mellynek neve „zempléni vizszabályozó társulat.“ — E társulat rövid vitatkozás után, bízván gr. Széchenyi István e kegyelmességének fáradhatatlan munkásságában, tiszta hazafius lelkületűben és lankadni nem tudó erélyességében — küldötteinknek erélyesség és becsületességükben—azokat a debreczeni nagygyű­lésre minden utasítás nélkül küldeni elhatározván — vidékenkinti választások végett eloszlánk; ennek vé­geztével ismét összeülünk — és gróf Széchenyi István e kegyelmessége szűnni nem akaró iljenek közt kezinkbe lépett. — Herczeg Bretzenheim a társaságnak jegyző­könyvét a debreczeni nagygyűlésre választott köve­teink névsorával a nagy grófnak átnyújtván, e kegyel­­messége a teljes számmal egybegyült RR. és a kar­zaton levő hölgyeket, kik e szent ügy iránti részvé­tüket jelenlétükkel tanussták, szíves szavakkal üdvözlő. Előadó utazásának — sétájának, mikint magát kifejező — rajzát, mellyből örömmel értesülénk, hogy pajzán Tiszánkon gőzösökkel bátran hajókázhatni — sőt bennünket részvények utján építendő gőzösökkeli ti­szai haj­ókázásra buzdított. — Előadá mint jó vezér a szabályozás minden nehézségeit — és e nehézsé­gek megküzdésére vezető okszerű intézkedéseket, megértetvén velünk az anyagi haszon felöl keletke­ző szellemit, mi, szerinte mindig lelke a dolognak. — Ó, úgymond, öreg ember és beszélni szeret, de ígéri és hiszi, hogy aránylag tenni is fog; továbbá sajnálja, hogy mostani útjában olly sok embert kénytelen volt megsérteni; — mert hamarább érkezvén, mikint azt tudatá — sok szép világítás, lakoma és szónoklat du­gába dőlt, sőt magát Tokajban vörös attilában nappal­ transparentben látta, mit igen sajnál,mert tudja, mikint­­ fáj az, ha szívességünket elmellőzve látjuk — miért is * engedelmet kér és igéré,hogy munka után, napokat tar­tó hosszadalmas ünnepélyeket is türelmesen végig fog ülni. — Végre fölhívá a gyülekezetet, hogy e tárgy körül netalán fölmerült észrevételeit vele közölni szí­veskedjenek. — Szép beszédét minduntalan harsány éljen szakitá meg és követé is. — Erre k. személynök ő excitája nyájas és szívé­lyesség teli szavakban köszönetet mondva ez ügy kö­rüli fáradozásaiért, mellyeket bár­mennyire is nevez­te sétának, igen kényelmetlen utazás — azért pe­dig hogy hamarább érkezett — és sok ünnepélyes előkészületeinket megsemmisítő, csak örömünkre szol­gálhat, mert meggyőz bennünket arról, miként ő ex­­cellentiája számításait is túlhaladta utazásának sikere. — Végtére előadá, minél nagyobb köszönettel tarto­zunk mi, — kik hasznunkat vadásszuk — e kegyel­mességének, a kinek ez ügyre szentelt fáradozása minden önérdektől és haszontól ment tiszta hazafiui áldozat. — Miután semmi ellenészrevétel az ügyre nézve elő nem került, és a néma elragadáson kívül, melly mindenki arczán ült — és hoszas éljenekben kitört — egy hang sem jelentkezett,— gr. Széchenyi ö kegy. az ülést rövid köszönettel szétoszlató. — Sok illy kormányférfit e hazának, és leszen az boldog „Kárpátoktól Adriáig“ mikint az írva van. — Mélt. föisp. helyi, szives magyar vendégsze­retettel 90 személyt látott az nap asztalánál — ét­keit fűszerezék saját és főjegyzőnk több toastjai, él­tetvén legelőbb is korunk legnagyobb tett-emberét nm. Széchenyi István gróf e kegyelmességét — a ki is másnap f. hó 28kán búcsút von tőlünk, és ismét a Bodrogköznek Debreczenbe indult. — Istenünk vezesse őt! L. V. Nógrádiról* Balassa-Gyarmath, julius 27—28. Nemzetünk kiképzésének ezen zsenge ta­vaszán , hol az időszaki sajtó a népnevelési terve­zetekkel foglalatoskodtatja jámbor olvasóinkat, és nem mellőzhetem az egész haza előtt nyilvánossá tenni azon élvezetdús két napot, mellyek alatta b.-gyarmathi hg Kopácsy nevére czimzett leány nevelő in­tézetben , mintegy 30 növendék a nyilvános évbefe­­jező próbatételt elvégezte. — Ugyan­is julius 27-én délutáni órákban a nö­vendékek zenében tett előmenetelüket bepróbálandók, számos­ hangászok jelenlétében hangversenyt adtak; különös figyelemre méltó K. J. buzgósága, ki miu­tán az intézetben több liptói növendékek találtatnának, Liptó vmegyéből a próbatételre megjelenvén, a nö­­vendékekkeli hangversenyben a violoncellót ügyesen játszván, különös figyelmet vont magára.­­ A szá­mos mindkét nembeli hallgatóság hason figyelemmel kiséré a másod napi tanulmányokból bekövetkezett próbatételt; itt is először a mindenhatóhoz bocsátott fohászai után, Mirs Cornelia, ezelőtt egészen né­met ajkú liptói leány, remek magyar szavalással üd­vözlő ez intézet halhatatlan jótékonyságu alapitóit, mi felejthetetlen első alapítónkra, Kopácsy József ho­nunk érdemkoszoruzott érdemei végett e pályán telt prímás e herczegségére irányozva volt, ki ez inté­zetet folytonosan ápolni meg nem szűnik, s csak a szerénység tiltja utóbbi jótékonyságának fölhozását; *) utána e kisded polgárnők a keresztény hit alapos is­meretével vezettetvén a világ ismeretére, a próba­tét a két­ hittudományról megkezdetett, helybeli pleb. mint az intézet rendes hitbeni oktatója, és máskép ti­­toknoka,itt is személyesen, czédulahúzás alakban adott kérdésekben és feleletekben, a növendékeket osztá­­lyonkint kikérdezvén, a hittan mindenoldaluk fejtege­tésekkel, főleg a német és tót ajkú, tiszta magyarság­gal előadott feleleteik által, közmegelégedést aratott. Következtek utána az ó­teslamentumi bibliai tör­ténetek, természettan, földleírás, mind saját földké­peikkel, emberismertetéstan, honi és átalános világ­történettan, közben magyar és német szóvallások, számolás, nyelvtan és olvasás, ékes irás, rajzolás és női munkák, mellyeknek kitűnő példányai bámulást ger­jesztettek; és P. J. fáradhatlanságának köszönhető e­­zen előmenetel. A próbatét reggel és délután legna­gyobb szigorral, kérdések húzásával valamennyi ta­nulmányra tartatott, és ez által a tanítók, valamint a növendékektől is a kedvezési gyanú elhárítva jön. Képzelhetni, hogy az eképen sikerült próbaté­tel milly bőven jutalmazza meg az illető tanítók és igazgató választmány buzgó és fáradhatlan iparát. Nemkülönben hason előmenetellel tartatott a pró­batétel az itt létező nemzeti tanodában julius 21-én *) Üdvözíti továbbá intézetünk fáradhatlan jelenlevő tsz. el­nökét Huszár Károly urat, megyénk érdem- és jellem­dús fiát, kinek keblére mélyen hatott e szózat. helybeli próba mint igazgatónk és a városi tanács je­lenlétében , hol örömünket nevelte a néhány pesti és budai ifjak nálunk olly sikerdúsan történt egy év alatti megmagyarosodása és anyanyelvükkel olly hir­telen fölcserélése — az újabb kormány rendeleteinek nyomán, fáradhatlan helyb. pl. és tanodai igazgatónk által itt is 3 osztály a fölállíttatván, az úgynevezett (sok nehézséggel járó) vasárnapi tanoda, minden eddig ki nem jelölt tanítói fizetés nélkül már 60 növendéknél többet számlál. Sasen­t-Ssőrinczről* Mennyire lön köz­érdekűvé hazánk jelen korszakában nagy lelkesedés­sel megpendített ügyek legszentebbike , a népne­velési azt mindenki tudja, kit csak az önérdek­­keresés ragadós hínárja kibontakozhatlanságig annyira be nem bonyolított, hogy a haza, eme közös édes­anyánk java fölvirágoztatására czólzó üdvös javítási ügyeiről ne elmélkedhessék csak kevéssé is. Ezen közérdekűvé vált szent ügy körüli törek­vések, — tartós létének biztosítása, — minden igaz honfi keblét igen övendeztethetik. Voltak idők, midőn a hareztór szolgált kitüntetésül a babérkoszorú el­­nyerhetésére egyedül, és igy közvetve a hon boldo­­gitására is; de lejárt immár eme vad időszaknak sö­vényórája, le vad eszközeinek!-------a gyümölcsöző béke megörökitetett, és ez a nemzetek szellemi és anyagi tekintetbeni i fölvirágoztatása eszméje kivitelét szelidebb és sükeresb eszköz által találta föl kivihe­tőnek, a népnevelés által t. i. mellynek előmozdítása nem csupán szent hivatási kötelesség, hanem egyszer­smind hazai, — polgári is! mellyet korszakunk igényel mindazoktól a tisztelt férfiaktól, kiknek alkalmi dicső térül jutott a pályák eme legszentebbikén működhetni. Korszakunknak eme fontos ügy fölkarolására vo­natkozó intései hiv követőt nyertek nagyon tisztelen­dő Németh István helybeli lelkész urban, kit mindenki, azon ritka buzgalmáért, mellyet gondviselt népének hatásköréhez­ szükséges fölvilágosultsága eszközlésé­ben tanúsít; csak a legnagyobb tisztelettel említhet. Kitűnő főleg fáradhatatlansága iskolai növendékei kellő nevelésében, mellyben annyira ment elöhaladólag nö­vendékeivel , hogy azok nemcsak a szükséges tanok­ban, hanem a hasznosakban is jártasak lettének; mii­lyenek: a fanemesités, — nevelés, — physikai szük­séges ismereteket előterjesztő compendiuma. — Jövő iskolai évben még a selyembogarakkali bánásmódra is föltett szándéka növendékeit megtaníttatni. Julius 24-én tartata ünnepélyes próbatételt növendékeivel a 2dik félévi tanulmányi szakokból, mellyen magam is jelenvalók. Ha tekintetbe veszem azon szép elő­adásokat, mellyek közt érdemkülönbséget alig lehet­ tenni, és azon értelem szerinti előterjesztéseket, őszin­tén kell megvallanom, hogy szebb előmenetelnek na­gyobb tanodák próbatételein is alig lehettem volna ta­núja. Megemlítendő még a növendékek kiképezettsé­­ge az egyházi szent énekekben is, természetes modor­ban ; — többet 20 éneknél tudnak emlékezetre. El nem hallgathatom ez úttal az illető tanító és annak segédje fáradozásait is, kik fölfogva azon irányt, mellyet az igazgató n. t. lelkész ur gyakori látogatásai alkalmával elejbek terjesztett, s azt híven követve, csüggedhetetlenül közremunkáltak a növendékeknek sükereib nevelésére. R. M. Vegyes újdonságok* (Budapesten legkedvesebb, s mond­hatni) legrégéhajtottabb újdonság jelenleg az, hogy a hosszas rekkenő meleget esős hús napok válták föl. Ugyanitt a hó végső napjaiban történtek meg mind a főbb iskolai, mind pedig az elemi tanodák tanuló ifjúságának próbatétei, s mellőzve amazokat, főkép a kegyes rendbeli szerzet fölügyelése alatti gymna­­siumi ifjúság, az angolkisasszonyok, s „Josephi­num“ czimü elárvult polgárfiak intézetében olly ki­tűnő sikerrel, s a kor haladó szelleme igényeinek irányában olly kielégítő eredménnyel, hogy a szép számú hallgatóság azon édes közéhajtással távoznék a múzsák a szerény teremeiből, hogy bár mindenütt illy kezek vezérelhetnék a közoktatás szent ügyét, mint a nevezett intézetekben. Különös dicséret, és érdemméltánylattal említendő itt t. ez. R­a­f­f­a­y János k. r. áldozár s josephinumi tanító. (A nemzeti muze­um) berendezése olly gyor­san halad, hogy a nagy könyvtár már egészen rend­ben áll, s a ritkaságok gyűjteménye is maholnap kellő osztályhelyén lesz szemlélhető. (Az öt pa­csirta utczában.)A­hol régibb idő óta különös ügyességgel gyakoroltaték az ipar­üzlet azon neme, miszerint némelly báránybőrbe öl­tözött farkaslelkü hölgyek több lánykákat kiraboltak

Next