Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-08-02 / 326. szám
János gróf, ugyanaz; Teleki idősb József gróf, ugyanaz; Teleki ifj. Samu gróf; Tisza Lajos, biharmegyei főispáni helyettes; Toldalagi Ferencz gróf; Toldalagi Mihály gróf; Toldi Lajos gróf; Toldi Samu gróf; Thoroczkai Sándor, toroczkó-szentgyörgyi; Thoroczkai János báró; Tury Ferencz, vidéki tartományi biztos; Tury ifj. József, tamásfalvi; Ugrón Gáspár, ábrahámfalvi Ugrón Lázár, ábrahámfalvi; Ujfalvi Sándor; Wass Imre gróf; Wass Mikós gróf; Wesselényi id. Ferencz báró, cs.k. kamarás és százados; Zeyk Lajos, kormányszéki fogalmazó. (E. H.) VIDÉKI IHREfi. §. A. Ujhely, jul. 28án. Mint a tél dermesztő fagyát, a tavaszi nap sugara, olly jótékonyan ért bennünket — midőn a f. hó ijén kisgyülésre összesereglénk — am. gróf Széchenyi István e kegyelmességének levele, mellyben bennünket értesít, miszerint rakonczátlan Tiszánknak hullámain f. hó 26- kán azért jövend körünkbe , hogy az eddig korlátlanul pusztító elem miképeni fékezéséről utójára beszéljünk , utána pedig rögtön, a nagy munkához — méltó olly nagy emberhez, minő nagy megindítója — hozzá láthassunk. — Mi hálás érzetünk tolmácsolása végett küldöttséget — számos tagból állót — rendelünk, melly öt Tokajban partra szálltakor üdvözlendő lészen. — Folyó hó 23-án érkezett „Pannónia“ gőzösön , nm. Szapáry és Andrásy grófok kíséretében Tokajba; innen délután tengelyen femért. herczeg Bretzenheim s.-pataki várában megszállt — és nem, mikint mi szerettük volna, gőzösön fölfelé a Bodrogon.—Másnap a felföldi vizszerkezet megtekintése végett S. A. Ujhelyen Terebesen keresztül Vásárhelyre — onnan pedig vissza Garányon Zemplényen keresztül — a Bodrogközbe Leleszre, hol a praemonstrati szerzet conventében megszállt. — A Bodrogközbei érkeztekor a zemplényi hidasnál a Bodrogköz nemessége bandériummal és szép szónoklattal fogadá e kegyelmességét, a ki is kocsijából kiszállván, szives magyar szavakkal és meleg kézszoritással viszonzá az üdvözlést. — 25kén Leleszről, miután gróf Mailáthy exoját falusi lakában meglátogatta — és onnan a Tiszának egy pár veszedelmes szakadásait megszemlélte volna, végtére f.h. 26kán estve 9 órakor mozsarak durrogása közben érkezett székvárosunk falai közé,hol öt a megyeháznál számos tagból álló küldöttség főispáni helytartónk e méltósága vezérlete alatt s érdemdús főjegyzőnk éltes szónoklata mellett fogadá; nem hagyhatom itt érintetlenül, mikint a minden nagy iránt fölbuzduló városi föbirünk magas vendégünk iránti tiszteletét a Sátor hegyén Sz. betű formában meggyujtott örömtüzzel bebizonyítani törekedett, melly tűz és akkor lobogott föl, midőn a nagy gróf városunktól egy pár ezer lépésnyire távol volt. — Végtére fölviradánk a 27ik julius óhajtva várt napra. — Már 8 órakor a megye birtokosai összeülvén — főméltóságu herczeg Bretzenheim elnöklete alatt társaságba alakultának, — mellynek neve „zempléni vizszabályozó társulat.“ — E társulat rövid vitatkozás után, bízván gr. Széchenyi István e kegyelmességének fáradhatatlan munkásságában, tiszta hazafius lelkületűben és lankadni nem tudó erélyességében — küldötteinknek erélyesség és becsületességükben—azokat a debreczeni nagygyűlésre minden utasítás nélkül küldeni elhatározván — vidékenkinti választások végett eloszlánk; ennek végeztével ismét összeülünk — és gróf Széchenyi István e kegyelmessége szűnni nem akaró iljenek közt kezinkbe lépett. — Herczeg Bretzenheim a társaságnak jegyzőkönyvét a debreczeni nagygyűlésre választott követeink névsorával a nagy grófnak átnyújtván, e kegyelmessége a teljes számmal egybegyült RR. és a karzaton levő hölgyeket, kik e szent ügy iránti részvétüket jelenlétükkel tanussták, szíves szavakkal üdvözlő. Előadó utazásának — sétájának, mikint magát kifejező — rajzát, mellyből örömmel értesülénk, hogy pajzán Tiszánkon gőzösökkel bátran hajókázhatni — sőt bennünket részvények utján építendő gőzösökkeli tiszai hajókázásra buzdított. — Előadá mint jó vezér a szabályozás minden nehézségeit — és e nehézségek megküzdésére vezető okszerű intézkedéseket, megértetvén velünk az anyagi haszon felöl keletkező szellemit, mi, szerinte mindig lelke a dolognak. — Ó, úgymond, öreg ember és beszélni szeret, de ígéri és hiszi, hogy aránylag tenni is fog; továbbá sajnálja, hogy mostani útjában olly sok embert kénytelen volt megsérteni; — mert hamarább érkezvén, mikint azt tudatá — sok szép világítás, lakoma és szónoklat dugába dőlt, sőt magát Tokajban vörös attilában nappal transparentben látta, mit igen sajnál,mert tudja, mikint fáj az, ha szívességünket elmellőzve látjuk — miért is * engedelmet kér és igéré,hogy munka után, napokat tartó hosszadalmas ünnepélyeket is türelmesen végig fog ülni. — Végre fölhívá a gyülekezetet, hogy e tárgy körül netalán fölmerült észrevételeit vele közölni szíveskedjenek. — Szép beszédét minduntalan harsány éljen szakitá meg és követé is. — Erre k. személynök ő excitája nyájas és szívélyesség teli szavakban köszönetet mondva ez ügy körüli fáradozásaiért, mellyeket bármennyire is nevezte sétának, igen kényelmetlen utazás — azért pedig hogy hamarább érkezett — és sok ünnepélyes előkészületeinket megsemmisítő, csak örömünkre szolgálhat, mert meggyőz bennünket arról, miként ő excellentiája számításait is túlhaladta utazásának sikere. — Végtére előadá, minél nagyobb köszönettel tartozunk mi, — kik hasznunkat vadásszuk — e kegyelmességének, a kinek ez ügyre szentelt fáradozása minden önérdektől és haszontól ment tiszta hazafiui áldozat. — Miután semmi ellenészrevétel az ügyre nézve elő nem került, és a néma elragadáson kívül, melly mindenki arczán ült — és hoszas éljenekben kitört — egy hang sem jelentkezett,— gr. Széchenyi ö kegy. az ülést rövid köszönettel szétoszlató. — Sok illy kormányférfit e hazának, és leszen az boldog „Kárpátoktól Adriáig“ mikint az írva van. — Mélt. föisp. helyi, szives magyar vendégszeretettel 90 személyt látott az nap asztalánál — étkeit fűszerezék saját és főjegyzőnk több toastjai, éltetvén legelőbb is korunk legnagyobb tett-emberét nm. Széchenyi István gróf e kegyelmességét — a ki is másnap f. hó 28kán búcsút von tőlünk, és ismét a Bodrogköznek Debreczenbe indult. — Istenünk vezesse őt! L. V. Nógrádiról* Balassa-Gyarmath, julius 27—28. Nemzetünk kiképzésének ezen zsenge tavaszán , hol az időszaki sajtó a népnevelési tervezetekkel foglalatoskodtatja jámbor olvasóinkat, és nem mellőzhetem az egész haza előtt nyilvánossá tenni azon élvezetdús két napot, mellyek alatta b.-gyarmathi hg Kopácsy nevére czimzett leány nevelő intézetben , mintegy 30 növendék a nyilvános évbefejező próbatételt elvégezte. — Ugyanis julius 27-én délutáni órákban a növendékek zenében tett előmenetelüket bepróbálandók, számos hangászok jelenlétében hangversenyt adtak; különös figyelemre méltó K. J. buzgósága, ki miután az intézetben több liptói növendékek találtatnának, Liptó vmegyéből a próbatételre megjelenvén, a növendékekkeli hangversenyben a violoncellót ügyesen játszván, különös figyelmet vont magára. A számos mindkét nembeli hallgatóság hason figyelemmel kiséré a másod napi tanulmányokból bekövetkezett próbatételt; itt is először a mindenhatóhoz bocsátott fohászai után, Mirs Cornelia, ezelőtt egészen német ajkú liptói leány, remek magyar szavalással üdvözlő ez intézet halhatatlan jótékonyságu alapitóit, mi felejthetetlen első alapítónkra, Kopácsy József honunk érdemkoszoruzott érdemei végett e pályán telt prímás e herczegségére irányozva volt, ki ez intézetet folytonosan ápolni meg nem szűnik, s csak a szerénység tiltja utóbbi jótékonyságának fölhozását; *) utána e kisded polgárnők a keresztény hit alapos ismeretével vezettetvén a világ ismeretére, a próbatét a két hittudományról megkezdetett, helybeli pleb. mint az intézet rendes hitbeni oktatója, és máskép titoknoka,itt is személyesen, czédulahúzás alakban adott kérdésekben és feleletekben, a növendékeket osztályonkint kikérdezvén, a hittan mindenoldaluk fejtegetésekkel, főleg a német és tót ajkú, tiszta magyarsággal előadott feleleteik által, közmegelégedést aratott. Következtek utána az óteslamentumi bibliai történetek, természettan, földleírás, mind saját földképeikkel, emberismertetéstan, honi és átalános világtörténettan, közben magyar és német szóvallások, számolás, nyelvtan és olvasás, ékes irás, rajzolás és női munkák, mellyeknek kitűnő példányai bámulást gerjesztettek; és P. J. fáradhatlanságának köszönhető ezen előmenetel. A próbatét reggel és délután legnagyobb szigorral, kérdések húzásával valamennyi tanulmányra tartatott, és ez által a tanítók, valamint a növendékektől is a kedvezési gyanú elhárítva jön. Képzelhetni, hogy az eképen sikerült próbatétel milly bőven jutalmazza meg az illető tanítók és igazgató választmány buzgó és fáradhatlan iparát. Nemkülönben hason előmenetellel tartatott a próbatétel az itt létező nemzeti tanodában julius 21-én *) Üdvözíti továbbá intézetünk fáradhatlan jelenlevő tsz. elnökét Huszár Károly urat, megyénk érdem- és jellemdús fiát, kinek keblére mélyen hatott e szózat. helybeli próba mint igazgatónk és a városi tanács jelenlétében , hol örömünket nevelte a néhány pesti és budai ifjak nálunk olly sikerdúsan történt egy év alatti megmagyarosodása és anyanyelvükkel olly hirtelen fölcserélése — az újabb kormány rendeleteinek nyomán, fáradhatlan helyb. pl. és tanodai igazgatónk által itt is 3 osztály a fölállíttatván, az úgynevezett (sok nehézséggel járó) vasárnapi tanoda, minden eddig ki nem jelölt tanítói fizetés nélkül már 60 növendéknél többet számlál. Sasent-Ssőrinczről* Mennyire lön közérdekűvé hazánk jelen korszakában nagy lelkesedéssel megpendített ügyek legszentebbike , a népnevelési azt mindenki tudja, kit csak az önérdekkeresés ragadós hínárja kibontakozhatlanságig annyira be nem bonyolított, hogy a haza, eme közös édesanyánk java fölvirágoztatására czólzó üdvös javítási ügyeiről ne elmélkedhessék csak kevéssé is. Ezen közérdekűvé vált szent ügy körüli törekvések, — tartós létének biztosítása, — minden igaz honfi keblét igen övendeztethetik. Voltak idők, midőn a hareztór szolgált kitüntetésül a babérkoszorú elnyerhetésére egyedül, és igy közvetve a hon boldogitására is; de lejárt immár eme vad időszaknak sövényórája, le vad eszközeinek!-------a gyümölcsöző béke megörökitetett, és ez a nemzetek szellemi és anyagi tekintetbeni i fölvirágoztatása eszméje kivitelét szelidebb és sükeresb eszköz által találta föl kivihetőnek, a népnevelés által t. i. mellynek előmozdítása nem csupán szent hivatási kötelesség, hanem egyszersmind hazai, — polgári is! mellyet korszakunk igényel mindazoktól a tisztelt férfiaktól, kiknek alkalmi dicső térül jutott a pályák eme legszentebbikén működhetni. Korszakunknak eme fontos ügy fölkarolására vonatkozó intései hiv követőt nyertek nagyon tisztelendő Németh István helybeli lelkész urban, kit mindenki, azon ritka buzgalmáért, mellyet gondviselt népének hatásköréhez szükséges fölvilágosultsága eszközlésében tanúsít; csak a legnagyobb tisztelettel említhet. Kitűnő főleg fáradhatatlansága iskolai növendékei kellő nevelésében, mellyben annyira ment elöhaladólag növendékeivel , hogy azok nemcsak a szükséges tanokban, hanem a hasznosakban is jártasak lettének; miilyenek: a fanemesités, — nevelés, — physikai szükséges ismereteket előterjesztő compendiuma. — Jövő iskolai évben még a selyembogarakkali bánásmódra is föltett szándéka növendékeit megtaníttatni. Julius 24-én tartata ünnepélyes próbatételt növendékeivel a 2dik félévi tanulmányi szakokból, mellyen magam is jelenvalók. Ha tekintetbe veszem azon szép előadásokat, mellyek közt érdemkülönbséget alig lehet tenni, és azon értelem szerinti előterjesztéseket, őszintén kell megvallanom, hogy szebb előmenetelnek nagyobb tanodák próbatételein is alig lehettem volna tanúja. Megemlítendő még a növendékek kiképezettsége az egyházi szent énekekben is, természetes modorban ; — többet 20 éneknél tudnak emlékezetre. El nem hallgathatom ez úttal az illető tanító és annak segédje fáradozásait is, kik fölfogva azon irányt, mellyet az igazgató n. t. lelkész ur gyakori látogatásai alkalmával elejbek terjesztett, s azt híven követve, csüggedhetetlenül közremunkáltak a növendékeknek sükereib nevelésére. R. M. Vegyes újdonságok* (Budapesten legkedvesebb, s mondhatni) legrégéhajtottabb újdonság jelenleg az, hogy a hosszas rekkenő meleget esős hús napok válták föl. Ugyanitt a hó végső napjaiban történtek meg mind a főbb iskolai, mind pedig az elemi tanodák tanuló ifjúságának próbatétei, s mellőzve amazokat, főkép a kegyes rendbeli szerzet fölügyelése alatti gymnasiumi ifjúság, az angolkisasszonyok, s „Josephinum“ czimü elárvult polgárfiak intézetében olly kitűnő sikerrel, s a kor haladó szelleme igényeinek irányában olly kielégítő eredménnyel, hogy a szép számú hallgatóság azon édes közéhajtással távoznék a múzsák a szerény teremeiből, hogy bár mindenütt illy kezek vezérelhetnék a közoktatás szent ügyét, mint a nevezett intézetekben. Különös dicséret, és érdemméltánylattal említendő itt t. ez. Raffay János k. r. áldozár s josephinumi tanító. (A nemzeti muzeum) berendezése olly gyorsan halad, hogy a nagy könyvtár már egészen rendben áll, s a ritkaságok gyűjteménye is maholnap kellő osztályhelyén lesz szemlélhető. (Az öt pacsirta utczában.)Ahol régibb idő óta különös ügyességgel gyakoroltaték az iparüzlet azon neme, miszerint némelly báránybőrbe öltözött farkaslelkü hölgyek több lánykákat kiraboltak