Nemzeti Ujság, 1846. július-december (41. évfolyam, 308-411. szám)
1846-08-02 / 326. szám
Negyvenegyedik év. 326. szám. 1846-Előfizetési díj félévre postán és helyben bontókkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapjaink mindennemű hirdetményeket fölvesznek. Belyegy hasáb-sorért apró betükkel ös ezüst kr. számittatik. ff Alapuá SYILTSÁR ISTVÁN táblabiró, ki.at Özvegye. Vasárnap aug. 2. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint, a hivatalban. Tisztán irott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM* Magyarország én Erdély« List tanár és a védvámok s egyetek. VII. — Az erdélyi kir. hivatalosok névsora a septemberi országgyűlésre. — Vidéki hírek. (S. A. Ujhelyből. B. Gyarmatról. Sz.Lőrinczról). — Vegyes újdonságok. Halttild. Portugália. Francziaország. Nagy-Britannia. Olasz-, Törökország. Északamerikai egyesült státusok. MAGYARORSZÁGI ÉS ERDÉLY. Üst tanár és a vimi vámok s egyletek. VII. Francziaország más és újabb bizonyítványát adja annak, hogy magas vadvámok mellett nem sokat boldogulhatni; ott is a gyárüzletet, mint Ausztriában, már régóta különösen pártolja a kormány, még pedig a földmivesi osztályok érdekeinek elhanyaglásával; ott is mint Ausztriában a tilalomrendszer hason foganata volt a műipar egyéb ágaira nézve, kivéve némelly gyárkészitményeit, mellyek tetemesebb mennyiségben vizetnek ki, mint az előtt, mivel a vadrendszer oltalma alatt állanak; de helyes, vagy igazságos-e a népesség egy kis töredékét, melly gyártmányokkal foglalatoskodik, a nagyobb rész kárával gazdagitni akarni? olly kérdés, mire könnyű is a földet. Gironde megyét 452,939 lélek lakja, 226,000 bortermesztésből él, az egész országban alig megy 600,000re azok száma, kik pamut szövetekkel bánnak, s minden gyári ipart összevéve, két millió főt alig foglalatoskodtál az ország, midőn egyedül a bortermesztés három millió kezeknek ad dolgot, mellyek még egy millióval szaporodhatnának, ha más országok visszatorlási jogot nem gyakorlanának a franczia magas vámok ellen. Bizonyos, hogy a bourdeaux-i borok kivitele 1792 óta esre leolvadt a régibb kiviteli mennyiséghez képest, pedig a vámszabados kivitel is megengedtetett, csak hogy segítsenek a bortermesztőkön , de híjába és haszon nélkül, mint azt azon hivatalos utón kelt statistikai táblák bizonyítják, mellyek a bécsi évi könyvek 101. kötetében lap 118. közölték. De nem csak a borral van ez igy, hanem sok más olly czikkekkel is, mellyek egykor főbb részeit alkották a franczia kivitelnek, s jelenleg vagy nagyon alább szálltak, vagy nagyon csekély gyarapodásra mutatnak. így például a kormány hivatalos statistikai tábláit 1825—1836 összevetve a korábbiakkal (1815— 1817) is ez átnézet kerül ki: — Kivittek: 1815-1817. — 1834-1836. Olasz...................... 1,115,702 kilogr. 1,030,285 Öltözet,s fejérnemüt 450,287 „ 346,579 Selyemkelmét . . 1,106,306 „ 1,111,030 Gyapotkelmét . . 1,664,684 „ 1,712,249 Divatczikkeket . . 5,096,119 „ 4,615,564 Bijouteriát . . . 3,227,394 „ 2,203,293 Üveg készítményt . 4,533,858 „ 2,991,346 Lenszövősét . . . 2,529,912 , 943,683 Mi káros a gyárak eretetése ott, hol a körülmények számba nem vétetnek, mutatja a departement du Nord végképi elszegényedése pamutgyárak miatt, mellyet Villeneuve Bargemont után a berlini évkönyvek (1835 august) előtüntetnek. A napóleoni kormány elég hiú volt minden áron pamutgyárakat ben az országban keletkeztetni, hogy Angliára ne szoruljon, hol legalább is száz procenttel olcsóbban állíttathatnak ki a szövetek, mint Francziaföldön; s mi lett a megelőzetés következtetése ? az, hogy Villeneuve Bargemont szerint tönkre jutott az egyik megye, másutt pedig süllődnek a gyárak, s jutalmakkal serkentenek a kivitelre, midőn Anglia Babbage tudósítása szerint első kézből saját hajóin hordatja Keletindiából a pamutot, azt Lancashire gyáraiban fölszöveti, s Indiába ismét mint kész kelmét visszaküldi, és mégis olcsóbban adja mint az ottani helybeli gyárak adhatják, pedig a szövök bére Calcuttában kétszerre kevesebb mint Angliában. Méltán híresek a franczia sewer s gobelini gyárszövetek, de azok sem hoznak annyit be, mint amennyibe kerülnek; ezek különben is királyi bőkezűségből fényűzés s a külföldiek valutája végett tartatnak főn , vagy Costaz szavaival élve „e agrandire idée, que les etrangers ont de la France.“ A franczia nemzet gyengeségéhez tartozik különben is a kérkedés, innen műipari kiállításaiban is a luxust és fényt hajhássza és serkenti inkább, mint a közhasznút és solidumot, mert a néptömeg szereti ott a parádét, csecsebecsét, midőn a britt gyámok hason színpadi fitogtatásokra magát le sem alázná, elég lévén neki, ha műveit boltjában kirakja, ott mindent láthatunk, megkaphatunk, ami az élet könnyebbségére tartozik. A britt műipar kevésbé foglalatoskodik palotákban való ritkább darabokkal, de annál inkább szorítkozik a közéletre, s kevélysége nem abban áll, hogy resz portékákat, úgyszólván semmiért csináljon, hanem, hogy jókat olcsón készítsen, mellyek a világ közbirtokába átmehessenek. Az előadottakból úgy hiszem elég világosan kitűnik, hogy vadvámok és tilalmak által a civilisatio jelen állapotában nem boldogulhatni, hogy a szabad közlekedési elv, amennyire az a financz vámjövedelmek tetemes csonkulása nélkül egyezkedés utján megeshetik, bent és kívül egyedüli óvszer a nyomorok ellen, mellyek gyáros mint gyárnélküli országokat egyiránt látogatják; a ki a pauperismus kútfejeit nyomozza, s magának országszerte kívülről is gyűjti az adatokat, az fogja végre is átlátni, hogy a nemzetek egymástóli elszigeteltsége saját műiparuknak nagyobb emelése és kelendősége végett egyik főoka azon borzasztó jeleneteknek, mellyek a fölületes s palliativ rendszereket rendesen követni szokták, s Istennek hála, ha Magyarországnak jócska adag jutott is e pokolkinokból, ne gondoljuk, hogy másutt könnyen ki tudnának azokból lábolni, sőt minél inkább megfeszítik erejüket az elkülönözésre, annál jobban sülyednek a bajba, mellytől menekülni akarnak. Nem akarom itt a külországi pauperismus rémitő képeit adni, mellyek az alsó néposztálynál föllelhetők, de azt hiszem, hogy Magyarországra , ha e tekintetben komponálta tétetnék, az összehasonlításban nem esnék a legtöbb árnyék, ha a néptömegről, s könnyen vagy nehezebben a megélhetés módról van a szó. Magyarország Ausztriávali kereskedése a két ország természetes és jogos összeköttetéséből kerekedett ki, (szomszédság és az uralkodóház egysége) a hosszú idő reá nyomta arra a maga helyeslését, melly alatt olly kölcsönös viszonyok fejlettek ki, mellyeken rögtön túl adni nem lehet. A mit Chaptal a régibb Franczia és Német két szomszédországok kereskedése állapotjáról följegyzett, igen sokban egyezőnek találom a miénkkel, azon különbséggel, hogy a magyar kivitelek mérlege eddigelé legalább nekünk volt kedvező, mert meghaladta a behozatalt, midőn ott megfordítva állott a dolog, mert Chaptal szerint (d’ l’ industrie française 2, vol. Paris 1819.) 1787ben 8,835,800,1788ban 8,077,300,1789ben 8,613,000 frank árut vittek be Németországból Francziaországba; ellenben ebből kivittek Németföldre 1787- ben 22,464,400, 1778ban 23,588,600, 1789ben 24,490,000 frank árut, s ezen fölül még évenkint gyárczikkekben 18 millió ft. árut, ami nincs a kitett summákban beszámítva; és mégis Chaptal, e nagyon különböző mérleg mellett is állítja, hogy az nem volt kárára Németországnak, mert a bizományi kereskedés haszna a németek zsebében maradt, s a kivitt czikkek jó nagy része Lipcsében, Frankfurtban az északi népek által vásároltatott föl. Mi is eddig elé élveztük Ausztria részéről e bizományi kereskedés hasznait, s épen nem áll az, hogy az onnan leszállított műveket csak Magyarország fogyasztaná föl, midőn azoknak fogyasztásában a török tartományok, meg Galiczia és Bukovina is nem kevés részt vesznek. De Németországban 1820. óta kezdett a termesztők és fogyasztók közti illendő arány mind inkább fölbomlani, ezerenkint hagytak föl a földmíveléssel, melly ha bár csekély, de bizonyos jövedelmet hajtott; gyárüzletekhez fogtak, mellyből igaz több a nyereség, de az aztán ingadozóbb is ; a kicsi nemesség mindenütt, kivéve Hannoverét s Westphaliát, az által meg is bukott, s az egyes tartományok, hogy gyáraikat védjék, tilalomhoz fogtak, mellyel ismét csak magoknak ártottak, míg nem végre, a vámszövetségi eszme életbe lépett 1834 ben, melly a belső forgalom gátjait elhárító. Váljon —kérdem — ez iparmivágy és nyerészkedési kívánat — a mi különben magában igen természetes — nem fogó hason eredményt köztünk is előhozni? Épen midőn e kérdés megfejtésén törném fejemet, vettem a pesti hírlap 413. számát, mellyben Tóth Lőrincz úr eloszlatni iparkodik a védegylet ügye fölött támadt kétségeket; engedje meg nekünk, hogy barátságos észrevételeket tehessünk közlésére, itt egyszersmind kinyilatkoztatván, hogy a Nemzeti Újság azon czikke, melly ellen kikér, nem tőlünk való. a) Abban igaza van közlő úrnak , hogy a kormány a magyar műipar kifejtését nem fogja gátolni, mert ha azt szándékolná, a műipartanodák fölállításával magával jöne ellenkezésbe; de váljon Ausztria műiparosai — váljon más örökös tartományok nem fognak e retorsióval élni ? — ez már nem olly bizonyos, mint az igen tisztelt úr hinni látszik; mert ha jövedelmeik a védegylet munkálatai által csökkenni fognak, igen természetes, hogy ők sem fognak annyit vehetni tőlünk, mint különben vettek volna a régi állapot mellett: azon utasítás, hogy keressenek maguknak más piaczokat, aligha nagy vigasztalásul vagy könnyebbségül szolgáland nekik, mert a megszokottakkal fölhagyni s újakat keresni nehéz dolog, s ha lehetséges volna is, olly sok időbe kerül, hogy az alatt mind a két résznek, utasítónak mint utasítottnak veszitni kell. b) List tekintélye e tárgyban nem eldöntő, a vádrendszer magában már fölcsigázott s eretetett dolog, még a külföld ellenében is nem hoz kívánt sikert, annál inkább meddő leend az a monarchia egyes tartományai közt. c) Fogják-e olcsóbb áron adni a külföldi gyárosok maguk czikkeit vagy nem ? a körülményektől fog függeni, ha azokat köztünk el nem adhatják, másutt pedig nem kellenek, mert másutt is a vevők s adók közti állapot regagálva lévén, az egy pennavonással fel nem bontható, akkor önkárukkal is eladják — ez igen gyakori eset a kereskedő világban, de nincs is szükség azok elvesztegetésére, mert olcsóbban állíthatván ki a gyártmányokat, könnyen vetélkedhetnek mind olcsóságra mind minőségre nézve a mi gyárainkkal; a dolog lényegét hát csak az dönti el, mellyik fog olcsóbb s jobb minőségben adhatni, mert annak mindig lesznek vevői, azt a védegylet nem tudja megakadályozni. Igaz, hogy a drágább árért már itt ott a törvényhatóságok kezeskednek, de az nem a maga rendén van, mert adót kivetni a közönség erszényére sem nem igazságos, sem nem törvényes, példátlan dolog is a nemzetek műipari történeteiben , hogy vásárlatokban a drágább ár sanctionáltassék a fizetők contojára, mert hiszen a megyei cassák is csak egyesek zsebéből meríttetnek. d) Örvendetes jelenet, ha külföldről is jelenték már sokan magukat gyárfölállításra, — de hiszen azt eddig is tették, habár gyérebben is, most pedig az iparvédegyletnek kire futamodván, igen természetes ezen csőd, mert nyereségen mindenki kap, s ott hol biztos az eladás, a vállalatok el sem maradhatnak , de az megint más kérdés, váljon a toborzók hogy járnak el a dologban? váljon a toborzás magában már ép tapintat-e ? váljon a fölcsapott ujonczok egy része az első ágyudörgésre magától nem oszlik-e szét, s nem fogja-e oda hagyni a harcztárt, ha az iparverseny komoly fordulatot veend, s az elkedvtelenedés mindennemű symptomái reánk nehézkednek ? Becsempészésekről, hamis firmákról eleget szólt