Nemzeti Ujság, 1847. január-június (42. évfolyam, 412-512. szám)
1847-05-16 / 488. szám
488- szám-1847-Előfizetési díj félévre postán és helyben borítékkal 6 forint, boríték nélkül házhoz küldve öt forint ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy év. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Negyvenegyedik év. Egyegy hasáb-sorért apró betükkel öt ezüst kr. számittatik. Alapija KULTSÁR ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye■ Vasárnap máj. 16. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint. a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendünk. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Fenséges István cs. kir. főherczeg s Magyarország királyi helytartója a cs kir. hadseregnél tábornagygyá lön előmozdítva. Ő cs. kir. ap. felsége Toldy Ferencz kir. egyetemi könyvtárigazgatónak s magyar academiai titoknoknak, a jénai egyetemtől 142-ben nyert bölcsészettanán koszorú elfogadhatását s használhatását, különös kegyelemből megengedni legkegyelmesebben méltoztatott. A nmlgy m. kir. helytartótanács a számvevőhivatalnál, Kuka Athanáz nyugalmaztatása és Deresik Antal halála által megürült számjegyzőségekre Farkas János és Ary György járulnékokat, — az ekép ürességbe jött járulnokságokra Szelényi Károly és Czibányi Lajos díjas gyakornokokat, ezek helyére pedig díjas gyakornokokká Ribáry Ferencz és Tamásy Antal díjtalan gyakornokokat érdemesíté. Jótékony adakozások jegyzéke: az Ínséggel küzdő árvamegyei szegények fölsegélésére Kolozsvárról ismeretlen jótékony kéz által 100 forint pengő pénzben küldetett be szerkesztő-hivatalunkhoz, melly öszvegnek az illető helyrel jutásáról azonnal rendelkeztünk; — ezúttal egyszersmind czélszerünek hisszük megemlíteni, miszerint azon 200 forintnyi segélyöszveget is, melly a velenczei kegyes tanitó-rendbeliek által föltétlen intézkedésünkre bízatott, szinte az árvámegyesek fölsegélésére küldöttük el. Az elemi iskolák és az uj rendszer, III. (Vége.) De miután alkalmas könyvek nélkül a tanító minden jó akarata mellett is, a kitűzött czélt meg nem közelíthetné, azért kiáltó szükségként áll előttünk azon körülmény, hogy a püspöki tisztelet teljes ház, kitűzendő gazdag jutalomdíjak által, minden iskolai osztályra, czélszerű katekizmusokat készíttessen, — mert az eddigiek, midőn a hit- és erkölcstani értékben szükölködök, akkor a szavakban igen is bővelkedök; holott a katekizmusoknak kevés szóval minden hit-doctriát magukban kell foglalni, — és minden leleteinek, a hozzá akasztandó practikai előadásnak kapósul szolgálni. — Hogy pedig a tanítók a kisdedek értelmét és szívét képezhessék, azok nyelvén beszélniük kell; miért a szükség értelmét fejezzük ki, midőn azon nézetünket nyilvánítjuk, hogy az egyes megyékben divatozó nyelvekből is, a képezdékben leczkék adatnának; —minthogy azonban illy rendeletet átalánosítani, czélszerűtlen idő-és pénzköltség tenne, azért alig lenne üdvösb intézkedés, mint a jó példákat serényen követni, — minden egyházi megye kebelében képezdét alakítani, — és ott a hely szükségelte nyelveket is, egy kisé hathatósb sikerrel,mint a papnöveldékben, tanítani. —De ha a haza, és az egyház java, már e költséget az egyház nagyjaitól igényli, nem volna-e czélszerűbb már maga a dolog simplificálása és a czél inkábbi megközelítése végett is, az elemi iskolákat publico—politikus csatornán is át, egészen a püspöki kormányra bízni; — mert egy kisé visszás körülménynek látszik: tanítókat nevelni, és majdan azok választása és működésére közvetlen, vagy semmi, vagy igen csekély befolyással tenni;—sokkal természetesb útnak látszik előttünk, a lelkészektől az espereseken keresztül, egyenesen a püspökökhöz, mint kitérve, az isolált állású főigazgatókhoz járulni, hiszen ezek munkásságát annyira elfoglalják már a fensőbb tudományos nevelőintézetek, hogy a szegény alsó elemi iskoláknak, csak néha van szerencséjük hallani , hogy itt is keresztül utazott a főigazgató úr, — ama formában hiszük, miként valamint több Scytovszkyt fűzhetnénk hálás tisztelettel a magyar népnevelésnek krónikájába, úgy az igazgató lelkészeknek is, kiknek befolyása a tanító választásába egészen nullifiáltatok, e módosítással, a régi helyesb vágásba visszaesnék, mert a kegyúr több helyütt, ott is, hol a tanítónak némi adományozásához járult is, kevésbbé avatkozván, többnyire majd csak nem a nép szeszélye határoz illy ügyben, hol nem csak a torok potentiáját, hanem a szellemi tulajdonokat, s ezek alkalmazási módját is szükséges volna figyelembe venni, miben a nép — nézetünk szerint — csak kontárkodni szokott; most még a két rendszer között indulálunk, de majd ha a tanítók belátandják, hogy az igazgatónak a tanító állására a befolyása, a zérus alá esett, úgy tartani lehet, hogy a subordinate kötelékei igen tágulni fognak; eddig ha iskolát épített a község, tehét szíves bizodalommal járult lelkészéhez, és kikéré annak tanácsát. B-megye B-falujának választott vénei azonban, ezt már avult szokásnak tartva, levonták a régibb épületet, s újat állítottak föl, anélkül, hogy az igazgatónak csak egy szót is szóltak volna, — de csak hagyján, a két épület között nincs is egyéb különbség, hanem hogy az első régi, a másik pedig új, de már külsőleg, nem csak hogy minden csínt nélkülöz, hanem az építészet valódi botránya, bensőleg Inával a kellő világoságnak, a czélt, magassággal a gyermekek egészségét tekintve; — a tanítónak szükségeit, képzelhetni, mennyire vették figyelembe, miután a pinczét kényelmi czikknek tartván, egészen elmellőzték; — és ha a szegény népnek, a mellynek elöjárói, csak egy fillérjét is , ez után megkímélik, nem mondanák meg, hogy minden előleges tervezet nélkül, a vakok módjára építettek, hanem miután tudomásunkra vagyon, hogy a közpénztárba mélyen markoltak, úgy nem tartóztathatjuk meg magunkat nyíltan kimondani, hogy a biróválasztás áldomása az építészeti tudománynak nem iskolája. — Végre méltánytalanok tennénk, ha kellő dicsérettel nem emlékeznénk ez uj rendszer azon szakaszaira, mellyek a nőnevelést szabályozzák. — Szivünk fenekén azon erős meggyőződés honol, hogy valamint az egyes családnak, úgy az egész hon polgárai boldogságának fő tényezőjét a jó anyák képezik , ezek az ész és szív zsengéjének szeretetteljes kezelői, ezek a lélekismeretesség gyengéd ápolói, s az egyház s polgári törvényeknek valódi istápjai, — minden erény magvát csak e szeretet kertészkeze veti, a még vadon szívbe — kiknek hiányát semmiféle rendszer nem pótolhatja; — de nem kevésb világosságban áll előttünk azon igazság is, hogy ezen jó anyákat csak nők képezhetik;— azért igen szerettük volna; — ha a tárgyalt intézmény, nem csak az asszonyi munkák, hanem az ész és szív képzésére ható, minden ismereteknek is, a leányoknál, a nők általi előadatását elrendeli; — miből természetesen nem csak a férfi, hanem a nőtanítóképezdék szüksége is önkényt következik; —hiszszük, miként a nevelés kisebb tekintetet nem érdemel a szülésnél, pedig bába-iskolánk vagyon; — igaz, hogy az illy intézkedés jelen körülményeinkben, roppant költséget igényelne, mert a kiadást, úgyszólván, kétszeresítené; — de ellenben kiszámíthatlan tenne jótékony eredményeiben is, mivel ha el is hallgatnák azt, hogy a nők jobban ismervén nemük hajlamait, találékonyabbak azon eszközök fölfedezésében, mellyek annak mivelését elősegítik; — megmérhetlen fontosságúvá emelkedik előttünk azon elény, hogy ez után igen megkimélnék a szemérmet, az asszonyi nem minden erényeinek ezen palládiumát, melly a közös iskolák által több helyütt annyira fogyasztatik, — hogy végre csak úgy példányok gyanánt egyesekre alig akadhatunk — mihez hatalmas consumensül járul azon visszás szokás is, minél fogva némelly szülök, fiúk gyanánt leányaikat használván, azokra a férfi-gyermekek társaságában minden értelmes, fölügyelés nélkül, barmaik őrzését bízzák. — A nőnevelésnek azonban naponkint hangosabban kiáltó szükségérzete mellett, tekintetbe vévén pénztelen hazánk növekedő terheit, nem lehet nem polgártársaink magas figyelmét fölkérni — a franczia kisded Jézus-iskolája nénikéire, a kik minden dij nélkül a tanítás terheit hordozni szokták; — bízunk is a magyar egyház episcopatusában, mellynek ihlett tagjai vetélkednek a szeretet leányinak, a csak mások szükségét érző apáczáknak, a városi iskolák javárai megtelepítésében, — hogy apostoli székeikről a nevelési jótékonyság malasztos sugárait a falusi nép leányaira is árasztandják;— addig is azonban, míg a szeretet áldozatának fája annyira növekedendik, hogy gyümölcsét a vidék népe is élvezhesse, czélszerűnek vélnék, legalább a szerencsés helyzetű községeket, leánygyermekeikre nézve, külön iskola- és nótanitóval ellátni. — S imet, ez, olvasóink, ezekben akarok adni az elemi iskolákról, nézeteinknek némi tökéletlen vázlatot, minek befejezéséül kegyes engedelnükkel bátorkodunk még csak azon óhajtásunkat nyilvánítani, hogy bár több megyék is, az óváson túl, egész a tettleges segélynyújtásig, a nevelési magasztos eszme testesitésébe jönnének, hogy így a nemzet szellemi és anyagi jólétének biztos alapja tetétethetnék. A. J. TÖRVÉNYIATÓSÁGI TUDÓSÍTÁSOK. Győrből. Folyó hórkán közgyűlésre seregtettünk össze, melly jobbatlán bel-kormányzati és magán-ügyek tárgyalása mellett egész héten át folytattatok. Első alispánunk az elnöki széket elfoglalván, mindenek előtt tudatá a rendekkel, hogy nm. főispánunk, ki eddig minden gyűlésre megjelent, a neje legközelebb halála által okozott gyász miatt nem jöhetett el ezen gyűlésre. Mire m. megyés püspök ur indítványára e nagy méltóságához egy részvétünket nyilvánitó levél határoztatok íratni, egyszersmind örömét jelenté a méltóságos szónok, hogy a határtalan bizodalmunkat olly nagy mértékben beíró alispán urat A budai kir. főpostahivataltól következő sorok érkeztek hozzánk. — „640 sz. A Nemzeti Újság szerkesztőségének. A hagyméltóságu magyar kir. udvari kincstárnak folyó évi april 14-én kelt 14285., 15223. és 15230. számú kegyes rendelete az ./* alatt ide rekesztett másolatban, önalkalmazhatás végett a tek. szerkesztőségekkel közöltetik. Budán, május 1 jén 1847. x kir. főpostaigazgatóságtól, a főpostaigazgató ur beteg léte alatt Linke ellenőr. Kraft ellenőrködő tiszt*“ — '/, „14285, 15223. és 15130. sz. 0 cs. kir. apostoli felsége által a magyar kir. udvari kincstár utján a budai kir. főpostaigazgatóság értesíttetik. Az 1845. évi oct. 15-én 39320. sz. alatt kelt e tárgyú rendelet folytán, ezen főpostaigazgatóságnak mellőzhetlen rendszabályul tudtára adatik, hogy a Magyarországban megjelenő minden hírlapokért a posta- és kiadási díj jövendőben, ha azok hetenkint kétszer küldetnek szét, fél évre 1 frt 12 kvra pengőben, és ha hetenkint kétszernél gyakrabban küldetnek szét, fél évre mindegyik hirlappéldányért, két pengő forintra határoztatott. E határozat 1847 ik évi jul. 1jén lép életbe. Ellenben ez időtől kezdve a szerkesztőségek részéről a posta-tiszteknek járó ingyenpéldányok adása megszűnik. A magy. kir. udv. kincstár tanácsüléséből. Budán, april 14-én 1847. Gróf Szécsen Miklós s. k., Mérey Károly s. k., TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezés. Királyi engedély. Előléptetések. Jótékony adakozás. — Az elemi iskolák és az uj rendszer. III. (Vége). — Törvényhatósági tudósítások. Győrből (közgy. megyei körlevelek, fölirás, határügy). —Vegyes újdonságok. Külföld. Portugália. Spanyolország. N.Britannia. Franczia-,,Porosz-, Görögország, Mexico. Értekező. (Orosz statusrendszer.) Hirdetések. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények árkelete. Lotteria húzások.