Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)

1847-12-07 / 604. szám

Kedd dec. 7. Negyvenkettedik év. 604­ szám 1847-Előfizetési díj félévre helylen boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 0 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtö­kön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapija KULTSAfi ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye­ Előfizethetni minden cs. kir. postahi­vatalnál , helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt föld­szint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes le­velezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem köz­lendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. O­r­s­z­á­g­g­y­ű­­l­é­s­i közlemények. (XI. és Xll-dik kerületi ülés. Előleges köz­lés a 17-ik kerületi — és 3dik országos ülésről a főrendek­nél). — Pozsonyi újdonságok. — Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Svejcz, Törökország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Staluspapirosok és részvények árkelete. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Országgyűlési közlemények. Pozsony, november 26. XI-ik kerületi ülés. (Elnökök, jegyző és tárgy mint tegnap. Ülés kezdete 9­2 órakor, vége 1 óra­kor.) Simon János. Nem mint elnök, hanem azon megye nevében, mellyel képvisel, szól a tárgyhoz. Négynapi vitatkozás után, mind­két oldalról olly je­les szónoklatok tartattak, s annyi támogató s ellen­­vető ékszerek hozattak föl a dolog érdemére nézve, hogy azokhoz többet tenni már alig lehet, azért te­hát csak röviden kívánja előadni küldői nézetét. Kül­dői köszönetet szavaznak ő felségének, de nem é­­pen azért, hogy ő felsége magyarul szólalt meg. ígér­ épen azért, hogy a kir. előadások a nemzet kí­vánságával találkoznak; mert hiszen ő felsége nem is tűzhet ki egyebet, mint a­mi a nemzet boldogítására szolgál, miután nyelvünket illetőleg, még az által nincs minden megtéve, mert tudjuk, hogy sok megy még idegen nyelven, mi hogy magyarul menjen, igényelni jogunk van. Ám ha csak a szomszéd or­szágokba kimegyünk, a magyar útlevelek nem fogad­tatnak el; és miután Soprony megye már ezelőtt 20 év­vel megkezdette a magyar levelezést , még most is akadt az ország határain belül törvényhatóság, melly Sopronymegye magyar levelét, épen most, a legkö­zelebbi időkben, fölbontatlanul visszautasította, ezen hátirattal: „Wegen Unverständlichkeit der Sprache retour, stb.“ És miután utasításánál fogva, ezen visz­­szaélést annak idejében szőnyegre fogja hozni, hogy törvényhozás útján orvosoltassék, jelenleg erre bő­vebben ki nem terjeszkedik, csak azt ismétli, hogy hála­ köszönetet nem épen azon okból kiván szavaz­ni, hogy ő felsége magyarul szólt, hanem azon bi­­zodalomnál fogva, hogy ő felsége a magyar nyelvet sajátjává téve, nemzetiségünknek mások általi tisz­­teltetését is kieszközleni kegyes leend. A­mi a vá­­laszfölirat­aik részét a sérelmeket illeti, küldői, mi­után az 1790. 10. t. sz. végrehajtva nincs; azt a múlt országgyűlési fonalon felterjesztetni is sürgettetni szintén kívánják. Pest indítványát azonban nem pár­tolja, mert abban ollyanok is jönnek elő, mellyekről még küldőinek akaratát nem tudja, vagy pedig mit küldői sérelemnek épen nem tartanak, így a horvát ügyre nézve, küldőinek még semmi határozatuk nincs, miután a dolognak csak egyoldalú értesülése után véleményüket ki nem mondhatják, s neki egyenesen meghagyták, hogy az adatokat mind­két oldalról az országgyűlésen megszerezve, küldőivel közölje, kik is akkor véleményüket ez ügy fölött kimondandják. Az administratori rendszert pedig küldői sérelemnek épen nem tartják. Baranya indítványát pártolja. Janko­vich Gyula: Pozsegam. követe. „A királyi előadásokhoz csatolt törvényjavaslatot, szónok hálás érze­lemmel fogadja, s miután ép azt látja, hogy a kormány a haladás terén szépen simul a nemzet kívánságaihoz, az el­len mesterséges vádakat küldői nem akarnak emelni. A szó­ban levő törvényes csatolmányokért már csak azért is kö­szönetet szavaz a kormány részére, mivel az a törvényhozás munkáját nem kevéssé segíti elő. S azon, hogy Marmaros követét azok ki nem elégítik, épen nem csodálkozik, mert hiszen mi is volna az, mi mindenkit kielégítene? Sőt szóló úgy van meggyőződve, hogy azok, ha mindjárt Marmaros követe által szerkesztettek volna is, találkoznának, kiknek nem tetszenének. Azonban áttér innen szónok azon vádaknak megczáfolására, mellyek a conservativ párt ellen emeltet­tek. Mert e tekintetben nem kiván békekezet nyújtani, s elő­sorol mindent, mi szivén feküszik. S bár a tárgy négy na­pos vita után eléggé kimerítetett is, Zemplén követe­i szerint ő sem cselekedheti, hogy elhallgassa azon állítást, melly szerint az ellenzék ősei tárták fen e hont, s ennek alkotmá­nyát, azon állítást nem tartja lovagias nyilatkozatnak. Nem olly hiú ugyan szónok, hogy pártját méltatlanul dicsérje, mivel ez nem fogja magát hazaszeretetben fölülmutatni, — de mint Csongrád követe is mondotta, bár nem akarja mo­nopolizálni a hazafiúságot, nyíltan bevallja, mikép valamint ő, úgy elvbaráti sem engedik magukat méltatlan vádakkal il­­lettetni, hanem azokat visszautasítják. Meggyőződése ugyan szólónak erős, de mindamellett nézeteit nem tartja egyedül üdvözítőknek, é­s kész engedni a jobbak előtt. A­mi, úgymond, a conservativ programaiban kitett birodalmi egy­ség eszméjét illeti, azoktól, kik e miatt vádolják a conser­­vativeket, megvárta volna azon elismerést, mikép bevallják, hogy az alkotmány föntartása, szintén a conservatív politika alapkövét képezi. A­mi politikai külügyeink viszonyait illeti, óhajtotta volna szónok, hogy a közfigyelem bár inkább arra feszülne, mikép országgyűléseink minél több jót eredmé­nyezzenek.— Hazánk, úgymond szónok, különben sem olly nyomatéku állodalom, hogy az európai egyensúly föntartása vagy helyreállításában tényezőként tekintethetnék. S bár meg­­vallja, hogy azon politikához jogunk van szólam, melly szerint az ausztriai örökös tartományokkal viszonyban állunk; erre néz­ve azonban meggyőződése mégis az, hogy e jogot csak ada­tok alapján kell gyakorolnunk. Szólónak továbbá azon meg­győződése van, hogy ha mindjárt hitte volna is, mikép a kormány intézményeink iránt rokonszenvvel nem viseltetik, a kir. előadások jelen tartalma abbeli hiedelmét azonnal megszüntette volna. A kir. előadásokban foglalt elvek ugyanis, épen nem olly szelleműek, melly az absolutismussal lenne rokon. En­nélfogva szóló a baranyai indítvány mellett szavaz, s pár­tolja az országgyűlésnek évenkinti tartását. Áttérvén innen az újabb sérelmekre, úgy nyilatkozik, hogy különösen a hor­­vát ügy iránt kimondott sérelmi ítélet, időelőtti. Míg, úgy­mond, e tárgyban mindkét rész ki nem lesz hallgatva, ad­dig mind a kormányt, mind az ilir pártot, mind a zágrábi püspököt vádolni, méltatlanság. A tartományi gyűlés el­rendezését illetőleg pedig azt véli, hogy azt törvénytelen­ség vagy épen sérelemnek nevezni már csak azért sem le­het, mivel ép ezen ügyben leérkezett kir. leirat, mind a rend visszaállítására, mind a kedélyek megnyugtatására, csak jótékonyan hatott. — S hogy ez csakugyan igy van, szóló annak bővebb bebizonyítását is megígéri. Az administrated rendszerre nézve, nem érti azoknak eljárását, kik e tárgy­ban sérelmet látván, aggályt kívánnak kifejezni a fölött, mielőtt megvitatva lett volna. Szólónak küldői ebben sérel­met nem találnak. A partium kérdésében megyéje is sé­relmet lát, — de miután a kormány a kir. előadásokban szinte kitűzte azok orvoslását, szónok az aggodalmat korai­nak, — s a kormány figyelmeztetését arra, hogy hajtsa végre az e tárgyban hozott törvényeket,­­ szükségtelennek tartja.“ Mericzay Antal. (Vác­i kápt. kör ) (A­men­nyire kivenni lehetett, Baranya indítványát pártolá). Újhelyi Sándor. Mind a régi, mind az új sé­relmek orvoslását kívánja; e mellett azonban elisme­ri azt is, hogy a jelen kormány több jót telt, mint az előtte való kormányok, tehát Borsod modorában pártolja a pesti indítványt. Jo­sip­ovi­ch Antal Dániel. Miután a tárgy annyira ki van merítve, nehéz volna valami újat hoz­zá adva szólani. Ő csak a horvátügyhöz szól. Minő nyomor van hazájában, az még a külföldön sem is­meretlen, s csak némelly követek nem akarják tud­ni. Már a múlt országgyűlés is sérelemnek ismerte a horvát zavarokat. Az időtől két kir. biztos is volt kiküldve, s noha ezek munkálatukat bevégezték, a kormány meg sem nyilatkozott; ez már még is több mint conservativismus. A verőczei követ azt mondá , hogy ő az egész corpus jurist megvizsgálta, de sehol sem talált törvényt, melly a tartományi gyűléseken a horvát nemességnek egyéni szavazatát illetőleg rendelkeznék. Ezen argumentum ellene szól, s ölet c­áfolja. Mert ha nincs törvény, tehát világos, hogy miután a magyar és horvát nemesség közt semmi különbség nincs, valamint azok, úgy ezek is egyen­lő joggal bírnak. Személyesen befolyni a követvá­lasztásra s utasításkészítésre, ha ezen joguk nem volna valóság , akkor erről a törvény rendelkezett volna. Azt mondá tovább V. követe, hogy lehet az, hogy a hova követet küldenek, ott egyszersmind sze­mélyes szavazat is legyen, s itt a municipális jogok­ra hivatkozott. Ő maga is szintén horvát, s átforgat­ta a törvénykönyvet is, de­­sem itt, sem másutt nem ol­vashatta meg azon annyiszor emlegetett municipális jo­gokat. Csongrád érdemes követe azt mondja, hogy itt nincs szabadszólás, de jött volna csak Horvát­országba, s látná, mit tettek ott azok, kik magukat conservativeknek nevezik; még nem csak a teremben nem engedtek szabad szót, hanem az utczákon az ablakokat is beverték, s ha fáklyás zenét csinálnak, még katonát ad a kormány melléjök, hogy őket ne bánthassák. A pozsonyi kapt. követ azt mondá, hogy a clerus sok jót tett, sat. Somsich Pál. .,Pestmegye érdemes követe azzal fejezé be indítványozó beszédét: „úgy áldja meg Isten, valamint sikert akar“ é s igaza van. Én is azzal kezdem meg beszédemet: „Úgy áldjon meg az Isten, valamint sikert akarok,“ — és legbensőbb meggyőződésemet fejezem ki abban, hogy lehető legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám azt hazámra nézve, ha ezen országgyűlésen sem történnék a reform terén nem csak va­lami , de sarkalatos előlépések ha elmaradnának,­­ és csak arra kérem Pest megye érdemes követét, valamint én hiszem az ellenzékről, hogy alkotmányos törekvéseiben, hon­­boldogító sikerre törekszik, úgy higgje el rólunk is e­,tiszta szándékot, mert csak ezen bona fide fölállított alapon bo­csátkozhatunk discussióba, mert ez alap híjával nem okokkal, hanem legföljebb anyagi erővel lehetne vitáznunk.­­ Ezen béna üde alapra állítom én indítványomat, ak­kor, midőn minden pártnak saját érdemét megadom, a kor­,­mány bölcseségét magasztalom abban, hogy míg egy része az eszmék megértetésére időt engedett, más részről nem késett a megért kivonatoknak létesítésére vezérlő segéd­kezeket nyújtani; és itt sajonnal kelle hallanom Zemplén egyik követétől azon thesist fölállítani, hogy az alkotmányos küzdelmek közül csak az ellenzéknek vagynak érdemes, ho­lott pártok nélkül alkotmányos élet nincs; és épen azon erők, és ellenerők kölcsönös hatása által fejlődik ki azon e­­gyensuly, melly a státushatalom és a nemzeti erőket egy­­hangzásban tarthatja. — És itt bocsásson meg az érdemes követ úr (egy kis elmefuttatás az ellenzékről). A jó szán­­déknak kölcsönös elismerése tehát nem lehet alkotmányos, vita és pártok nélkül nincs alkotmányos élet, mellynek ele­mei vis metrix, és a temperator, — és ennek elismerése mellett ugyan miért ne sikerülne nekünk azt, mit mind­ket­ten olly hően óhajtunk, a sikert, elérni? Pest érdemes követe azt mondá: „a válaszfölirat phi­­losophiája iránt van tőlem különböző nézete, és hogy rosz taktikával járok el, miután így a csatát nem nyerhetem meg, mert a múltból, s nem a jelenből indulok.“ A válaszfölirat új philosophiájáról nem gondolkoztam; én e részben, a múlt országgyűlésen fönállott szokást kö­vettem; valami különösen mesterkélt taktikával sem tartot­tam szükségesnek eljárni, és azt hittem, ha kimondjuk ő­­szinte köszönetünket azért, mivel megörvendeztetett királyunk, de egyszersmind országosan megállapított sérelmeink or­voslását sürgetjük;­­­ és még azt is kifejezzük, hogy azon újabb sérelmeket pedig, mellyeket e jelen országgyűlésre fölküldtek a törvényhatóságok, szinte meg fogjuk vizsgálni, s állapodás szerint fölterjeszteni orvoslás végett, — azt hit­tem, így mind alkotmányos, mind loyális lesz föliratunk; — alkotmányos: mert igy állítván a dolgot, egy elvet, vagy csak árnyéklatban sem áldoznánk föl; s loyalis: mert a fe­jedelmi igazságot hódolattal ismernék el, és igy sem a múl­tat nem felejtenék, de a jövendőre is elég figyelemmel lennénk. És ha más taktikáról kell szólani­­. KK. és RR, itt becsületes taktika csak az lehet, melly a nemzeti erőket öszpontosítja, és eredményre vezet. Álljunk szemközt egy­mással, míg valamelly tárgyat tisztázni, érlelni kell, de ves­sük össze vállainkat a közös kivitelre, ha az már megérett; húsz évi vita elég volt, ami ez idő alatt megtisztult, lépjen életbe ; és azért a legbecsületesb taktika e részben — mint mondom, a közelítést előidéző, és én hiszem, Pest megye ér­demes követe sem óhajt semmit forróbban egyebet, mert sikert akar, és pedig azt csak így érheti el; — ámde e czél­­nak megközeledésére úgy hiszem az én taktikám inkább ve­­t­t; mi­előtt azonban erről közelebb szólanék, három rész­re osztom azokat, mik e hosszas discussiók alatt az ellen­zék részéről fölhozattak Ausztria absolutisticus tendentiájának bemutatására: a) a külpolitika, b) a tartományok kormányzása, c) a magyar kormányzás. A külpolitikába leginkább Komárom érdemes követe bocsátkozott, és bár meg kell vallanom, hogy adatok, és tárgyismeret hiányában, egy kis merészség kell hozzá, hogy mi itt e tárgyról vitatkozzunk, még­is szabad legyen a mon­dottakra viszont megjegyeznem, hogy azon férfiú, ki Ausztria külpolitikáját 30 éven túl­ vezérli, egész Európában, és a legconstitutionálisabb népeknél is olly tekintetben, és elis­merésben áll, hogy etet a fönálló európai béke kétségte­len egyik főbb garantiájának ismerik el, és kinek kell kö­szönnünk, hogy 32 éves békében részesülhetünk ? békében, melly nélkülözhetlen föltétele a haladásnak, a békés kifejtő-

Next