Nemzeti Ujság, 1847. július-december (42. évfolyam, 513-617. szám)
1847-12-07 / 604. szám
Kedd dec. 7. Negyvenkettedik év. 604 szám 1847-Előfizetési díj félévre helylen boríték nélkül házhoz küldve 5 ft, borítékkal 0 frt, postán hetenkint kétszer küldve 6 frt 24 kr, négyszer küldve pedig 7 frt 12 kr ezüst pénzben. Megjelenik minden kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap egyegy iv. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz. Egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Alapija KULTSAfi ISTVÁN táblabiró, kiadja Özvegye Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál , helyben a szerkesztőségnél. Zöldkert utcza 488. szám alatt földszint a hivatalban. Tisztán írott czimeket kérünk. Levelek a szerkesztőségnek czimzendők. Bérmentetlen leveleket csak rendes levelezőinktől fogadunk el. Névaláírás nélküli idegen kezektől hozzánk küldött tudósításokat semmi esetre sem közlendőnk. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Országgyűlési közlemények. (XI. és Xll-dik kerületi ülés. Előleges közlés a 17-ik kerületi — és 3dik országos ülésről a főrendeknél). — Pozsonyi újdonságok. — Külföld. Spanyolország. N.Britannia. Francziaország. Svejcz, Törökország. Hirdetések. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Staluspapirosok és részvények árkelete. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Országgyűlési közlemények. Pozsony, november 26. XI-ik kerületi ülés. (Elnökök, jegyző és tárgy mint tegnap. Ülés kezdete 92 órakor, vége 1 órakor.) Simon János. Nem mint elnök, hanem azon megye nevében, mellyel képvisel, szól a tárgyhoz. Négynapi vitatkozás után, mindkét oldalról olly jeles szónoklatok tartattak, s annyi támogató s ellenvető ékszerek hozattak föl a dolog érdemére nézve, hogy azokhoz többet tenni már alig lehet, azért tehát csak röviden kívánja előadni küldői nézetét. Küldői köszönetet szavaznak ő felségének, de nem épen azért, hogy ő felsége magyarul szólalt meg. ígér épen azért, hogy a kir. előadások a nemzet kívánságával találkoznak; mert hiszen ő felsége nem is tűzhet ki egyebet, mint ami a nemzet boldogítására szolgál, miután nyelvünket illetőleg, még az által nincs minden megtéve, mert tudjuk, hogy sok megy még idegen nyelven, mi hogy magyarul menjen, igényelni jogunk van. Ám ha csak a szomszéd országokba kimegyünk, a magyar útlevelek nem fogadtatnak el; és miután Soprony megye már ezelőtt 20 évvel megkezdette a magyar levelezést , még most is akadt az ország határain belül törvényhatóság, melly Sopronymegye magyar levelét, épen most, a legközelebbi időkben, fölbontatlanul visszautasította, ezen hátirattal: „Wegen Unverständlichkeit der Sprache retour, stb.“ És miután utasításánál fogva, ezen viszszaélést annak idejében szőnyegre fogja hozni, hogy törvényhozás útján orvosoltassék, jelenleg erre bővebben ki nem terjeszkedik, csak azt ismétli, hogy hála köszönetet nem épen azon okból kiván szavazni, hogy ő felsége magyarul szólt, hanem azon bizodalomnál fogva, hogy ő felsége a magyar nyelvet sajátjává téve, nemzetiségünknek mások általi tiszteltetését is kieszközleni kegyes leend. Ami a válaszfölirataik részét a sérelmeket illeti, küldői, miután az 1790. 10. t. sz. végrehajtva nincs; azt a múlt országgyűlési fonalon felterjesztetni is sürgettetni szintén kívánják. Pest indítványát azonban nem pártolja, mert abban ollyanok is jönnek elő, mellyekről még küldőinek akaratát nem tudja, vagy pedig mit küldői sérelemnek épen nem tartanak, így a horvát ügyre nézve, küldőinek még semmi határozatuk nincs, miután a dolognak csak egyoldalú értesülése után véleményüket ki nem mondhatják, s neki egyenesen meghagyták, hogy az adatokat mindkét oldalról az országgyűlésen megszerezve, küldőivel közölje, kik is akkor véleményüket ez ügy fölött kimondandják. Az administratori rendszert pedig küldői sérelemnek épen nem tartják. Baranya indítványát pártolja. Jankovich Gyula: Pozsegam. követe. „A királyi előadásokhoz csatolt törvényjavaslatot, szónok hálás érzelemmel fogadja, s miután ép azt látja, hogy a kormány a haladás terén szépen simul a nemzet kívánságaihoz, az ellen mesterséges vádakat küldői nem akarnak emelni. A szóban levő törvényes csatolmányokért már csak azért is köszönetet szavaz a kormány részére, mivel az a törvényhozás munkáját nem kevéssé segíti elő. S azon, hogy Marmaros követét azok ki nem elégítik, épen nem csodálkozik, mert hiszen mi is volna az, mi mindenkit kielégítene? Sőt szóló úgy van meggyőződve, hogy azok, ha mindjárt Marmaros követe által szerkesztettek volna is, találkoznának, kiknek nem tetszenének. Azonban áttér innen szónok azon vádaknak megczáfolására, mellyek a conservativ párt ellen emeltettek. Mert e tekintetben nem kiván békekezet nyújtani, s elősorol mindent, mi szivén feküszik. S bár a tárgy négy napos vita után eléggé kimerítetett is, Zemplén követei szerint ő sem cselekedheti, hogy elhallgassa azon állítást, melly szerint az ellenzék ősei tárták fen e hont, s ennek alkotmányát, azon állítást nem tartja lovagias nyilatkozatnak. Nem olly hiú ugyan szónok, hogy pártját méltatlanul dicsérje, mivel ez nem fogja magát hazaszeretetben fölülmutatni, — de mint Csongrád követe is mondotta, bár nem akarja monopolizálni a hazafiúságot, nyíltan bevallja, mikép valamint ő, úgy elvbaráti sem engedik magukat méltatlan vádakkal illettetni, hanem azokat visszautasítják. Meggyőződése ugyan szólónak erős, de mindamellett nézeteit nem tartja egyedül üdvözítőknek, és kész engedni a jobbak előtt. Ami, úgymond, a conservativ programaiban kitett birodalmi egység eszméjét illeti, azoktól, kik e miatt vádolják a conservativeket, megvárta volna azon elismerést, mikép bevallják, hogy az alkotmány föntartása, szintén a conservatív politika alapkövét képezi. Ami politikai külügyeink viszonyait illeti, óhajtotta volna szónok, hogy a közfigyelem bár inkább arra feszülne, mikép országgyűléseink minél több jót eredményezzenek.— Hazánk, úgymond szónok, különben sem olly nyomatéku állodalom, hogy az európai egyensúly föntartása vagy helyreállításában tényezőként tekintethetnék. S bár megvallja, hogy azon politikához jogunk van szólam, melly szerint az ausztriai örökös tartományokkal viszonyban állunk; erre nézve azonban meggyőződése mégis az, hogy e jogot csak adatok alapján kell gyakorolnunk. Szólónak továbbá azon meggyőződése van, hogy ha mindjárt hitte volna is, mikép a kormány intézményeink iránt rokonszenvvel nem viseltetik, a kir. előadások jelen tartalma abbeli hiedelmét azonnal megszüntette volna. A kir. előadásokban foglalt elvek ugyanis, épen nem olly szelleműek, melly az absolutismussal lenne rokon. Ennélfogva szóló a baranyai indítvány mellett szavaz, s pártolja az országgyűlésnek évenkinti tartását. Áttérvén innen az újabb sérelmekre, úgy nyilatkozik, hogy különösen a horvát ügy iránt kimondott sérelmi ítélet, időelőtti. Míg, úgymond, e tárgyban mindkét rész ki nem lesz hallgatva, addig mind a kormányt, mind az ilir pártot, mind a zágrábi püspököt vádolni, méltatlanság. A tartományi gyűlés elrendezését illetőleg pedig azt véli, hogy azt törvénytelenség vagy épen sérelemnek nevezni már csak azért sem lehet, mivel ép ezen ügyben leérkezett kir. leirat, mind a rend visszaállítására, mind a kedélyek megnyugtatására, csak jótékonyan hatott. — S hogy ez csakugyan igy van, szóló annak bővebb bebizonyítását is megígéri. Az administrated rendszerre nézve, nem érti azoknak eljárását, kik e tárgyban sérelmet látván, aggályt kívánnak kifejezni a fölött, mielőtt megvitatva lett volna. Szólónak küldői ebben sérelmet nem találnak. A partium kérdésében megyéje is sérelmet lát, — de miután a kormány a kir. előadásokban szinte kitűzte azok orvoslását, szónok az aggodalmat korainak, — s a kormány figyelmeztetését arra, hogy hajtsa végre az e tárgyban hozott törvényeket, szükségtelennek tartja.“ Mericzay Antal. (Váci kápt. kör ) (Amennyire kivenni lehetett, Baranya indítványát pártolá). Újhelyi Sándor. Mind a régi, mind az új sérelmek orvoslását kívánja; e mellett azonban elismeri azt is, hogy a jelen kormány több jót telt, mint az előtte való kormányok, tehát Borsod modorában pártolja a pesti indítványt. Josipovich Antal Dániel. Miután a tárgy annyira ki van merítve, nehéz volna valami újat hozzá adva szólani. Ő csak a horvátügyhöz szól. Minő nyomor van hazájában, az még a külföldön sem ismeretlen, s csak némelly követek nem akarják tudni. Már a múlt országgyűlés is sérelemnek ismerte a horvát zavarokat. Az időtől két kir. biztos is volt kiküldve, s noha ezek munkálatukat bevégezték, a kormány meg sem nyilatkozott; ez már még is több mint conservativismus. A verőczei követ azt mondá , hogy ő az egész corpus jurist megvizsgálta, de sehol sem talált törvényt, melly a tartományi gyűléseken a horvát nemességnek egyéni szavazatát illetőleg rendelkeznék. Ezen argumentum ellene szól, s ölet cáfolja. Mert ha nincs törvény, tehát világos, hogy miután a magyar és horvát nemesség közt semmi különbség nincs, valamint azok, úgy ezek is egyenlő joggal bírnak. Személyesen befolyni a követválasztásra s utasításkészítésre, ha ezen joguk nem volna valóság , akkor erről a törvény rendelkezett volna. Azt mondá tovább V. követe, hogy lehet az, hogy a hova követet küldenek, ott egyszersmind személyes szavazat is legyen, s itt a municipális jogokra hivatkozott. Ő maga is szintén horvát, s átforgatta a törvénykönyvet is, desem itt, sem másutt nem olvashatta meg azon annyiszor emlegetett municipális jogokat. Csongrád érdemes követe azt mondja, hogy itt nincs szabadszólás, de jött volna csak Horvátországba, s látná, mit tettek ott azok, kik magukat conservativeknek nevezik; még nem csak a teremben nem engedtek szabad szót, hanem az utczákon az ablakokat is beverték, s ha fáklyás zenét csinálnak, még katonát ad a kormány melléjök, hogy őket ne bánthassák. A pozsonyi kapt. követ azt mondá, hogy a clerus sok jót tett, sat. Somsich Pál. .,Pestmegye érdemes követe azzal fejezé be indítványozó beszédét: „úgy áldja meg Isten, valamint sikert akar“ é s igaza van. Én is azzal kezdem meg beszédemet: „Úgy áldjon meg az Isten, valamint sikert akarok,“ — és legbensőbb meggyőződésemet fejezem ki abban, hogy lehető legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám azt hazámra nézve, ha ezen országgyűlésen sem történnék a reform terén nem csak valami , de sarkalatos előlépések ha elmaradnának, és csak arra kérem Pest megye érdemes követét, valamint én hiszem az ellenzékről, hogy alkotmányos törekvéseiben, honboldogító sikerre törekszik, úgy higgje el rólunk is e,tiszta szándékot, mert csak ezen bona fide fölállított alapon bocsátkozhatunk discussióba, mert ez alap híjával nem okokkal, hanem legföljebb anyagi erővel lehetne vitáznunk. Ezen béna üde alapra állítom én indítványomat, akkor, midőn minden pártnak saját érdemét megadom, a kor,mány bölcseségét magasztalom abban, hogy míg egy része az eszmék megértetésére időt engedett, más részről nem késett a megért kivonatoknak létesítésére vezérlő segédkezeket nyújtani; és itt sajonnal kelle hallanom Zemplén egyik követétől azon thesist fölállítani, hogy az alkotmányos küzdelmek közül csak az ellenzéknek vagynak érdemes, holott pártok nélkül alkotmányos élet nincs; és épen azon erők, és ellenerők kölcsönös hatása által fejlődik ki azon egyensuly, melly a státushatalom és a nemzeti erőket egyhangzásban tarthatja. — És itt bocsásson meg az érdemes követ úr (egy kis elmefuttatás az ellenzékről). A jó szándéknak kölcsönös elismerése tehát nem lehet alkotmányos, vita és pártok nélkül nincs alkotmányos élet, mellynek elemei vis metrix, és a temperator, — és ennek elismerése mellett ugyan miért ne sikerülne nekünk azt, mit mindketten olly hően óhajtunk, a sikert, elérni? Pest érdemes követe azt mondá: „a válaszfölirat philosophiája iránt van tőlem különböző nézete, és hogy rosz taktikával járok el, miután így a csatát nem nyerhetem meg, mert a múltból, s nem a jelenből indulok.“ A válaszfölirat új philosophiájáról nem gondolkoztam; én e részben, a múlt országgyűlésen fönállott szokást követtem; valami különösen mesterkélt taktikával sem tartottam szükségesnek eljárni, és azt hittem, ha kimondjuk őszinte köszönetünket azért, mivel megörvendeztetett királyunk, de egyszersmind országosan megállapított sérelmeink orvoslását sürgetjük; és még azt is kifejezzük, hogy azon újabb sérelmeket pedig, mellyeket e jelen országgyűlésre fölküldtek a törvényhatóságok, szinte meg fogjuk vizsgálni, s állapodás szerint fölterjeszteni orvoslás végett, — azt hittem, így mind alkotmányos, mind loyális lesz föliratunk; — alkotmányos: mert igy állítván a dolgot, egy elvet, vagy csak árnyéklatban sem áldoznánk föl; s loyalis: mert a fejedelmi igazságot hódolattal ismernék el, és igy sem a múltat nem felejtenék, de a jövendőre is elég figyelemmel lennénk. És ha más taktikáról kell szólani. KK. és RR, itt becsületes taktika csak az lehet, melly a nemzeti erőket öszpontosítja, és eredményre vezet. Álljunk szemközt egymással, míg valamelly tárgyat tisztázni, érlelni kell, de vessük össze vállainkat a közös kivitelre, ha az már megérett; húsz évi vita elég volt, ami ez idő alatt megtisztult, lépjen életbe ; és azért a legbecsületesb taktika e részben — mint mondom, a közelítést előidéző, és én hiszem, Pest megye érdemes követe sem óhajt semmit forróbban egyebet, mert sikert akar, és pedig azt csak így érheti el; — ámde e czélnak megközeledésére úgy hiszem az én taktikám inkább vett; mielőtt azonban erről közelebb szólanék, három részre osztom azokat, mik e hosszas discussiók alatt az ellenzék részéről fölhozattak Ausztria absolutisticus tendentiájának bemutatására: a) a külpolitika, b) a tartományok kormányzása, c) a magyar kormányzás. A külpolitikába leginkább Komárom érdemes követe bocsátkozott, és bár meg kell vallanom, hogy adatok, és tárgyismeret hiányában, egy kis merészség kell hozzá, hogy mi itt e tárgyról vitatkozzunk, mégis szabad legyen a mondottakra viszont megjegyeznem, hogy azon férfiú, ki Ausztria külpolitikáját 30 éven túl vezérli, egész Európában, és a legconstitutionálisabb népeknél is olly tekintetben, és elismerésben áll, hogy etet a fönálló európai béke kétségtelen egyik főbb garantiájának ismerik el, és kinek kell köszönnünk, hogy 32 éves békében részesülhetünk ? békében, melly nélkülözhetlen föltétele a haladásnak, a békés kifejtő-