Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)

1848-02-17 / 644. szám

mány egyéneiben tett csalatkoznál igy helye ütni igyekezett volna Nincs Sőt inkább a helyett, hogy az illynemű eljárá­sok rosszak­attak volna a kormány által, soutemroztattak. Azt mondja Bar.k., hogy szóló a k. leiratot ingerlőnek tart­ja mit az ellenzék sem tart, miután máskép nem tanácskoz­tak volna 3 napig fölötte. Válaszképen megjegyzi szóló er­re hog­y az ellenzék e leirat fölött csak azért tanácskozott 1 napi,hogy így lévén a dolgok állítva, utat találhasson, melly a kiengesztelődésre vezet. — a leiratra nézve pedig újólag ismétli szóló, miként ő a leiratban csak akkor fog megnyu­godni, midőn a sérelmek tettleges orvoslását látandja. Ha te­hát a leirat tárgyalását illetőleg az érdemes conservatív kö­vetek csak azt akarták, hogy a kormánynak egy nap több­sége legyen, ezért értek; de ha az aggodalmakat akarják megszüntetni, akkor nem! De ő hajlandó a közeledésre, s most is ismétli azt erre nézve, mit Borsod követe erősen megmondott, hogy t. i. „a sérelem fölött alkudni nem lehet, de igen a sérelmek fölterjesztési módjára nézve“. Ha ez al­kudozási térről leszoríttatik az ellenzék, ám nem tehet róla , — ekkor mi—úgymond a szóló — a fájdalom leplébe burkoljuk magunkat, s többért felelősek nem leszünk; s ha minoritásba találna valahogy jőni az oppositio, hogy rész ne történhes­sék, neki akadályozóig kell föllépni, mi mindenesetre a sír­kert csökkenteni fogja. Azért fölszólítja Bereg követét, hogy nyújtson kezet a közeledésre, s álljon rá a békési módosítás­hoz. Az országos ülésben pedig a nélkül is reményű szóló, hogy az ellenzékkel fog ismét tartani, hogy köszönetet mond­hasson neki a miatt, hogy azon térre állt Bereg követe, mel­lyen orvosolhatás eszközölhető. — Ezzel bevégezvén szó­nok hosszúra terjedt beszédét, az ülés, minden további ered­mény nélkül a békési indítványra nézve, —­ 2 óra után el­oszlott— Vegyes újdonságok. A Duna jege ünnepélyes ágyúzás kíséretében múlt na­pokban megindult, s zajlik folyvást még ma is, s így a két város közti közlekedés ismét fölakadt. Mindazonáltal — mint mondják — Adony mellett a jég ismét megállt, s ennek következtében a víz perczről perezre, óráról órára annyira növekszik, miszerint már jelenleg is Pesten több pincze an­nyira megtelt vízzel, hogy az illetők szükségesnek találtak azokból mindent kitakarítani. — A jelenlegi folyvást növekvő vízállás miatt számos pestiek már kétségbe kezdenek esni, s áradást jósolnak; mi azonban a körülményeknél fogva bizto­san merjük állítani, hogy ez idén vízáradástól legkevés­bé sem lehet félni.— Azon pék legény, kiről mint gyilkosról múlt számunkban emlékezünk, Grimmer-nek neveztetik, 24 éves, naumburgi (Poroszország) születésű, s legközelebbi vallatása alkalmával bevallá, hogy azon nap, midőn a sze­rencsétlen óvatokcsinálóa a gyilkosságot végrehajtá, kétszer jelent meg a boltban azon szándékból, hogy a vértettet megtegye; s a kalapácsot is, mellyel a halálos csapásokat adá, nem a boltban ragadá föl, mint előbb állitá, hanem hazulról hozá magával azon szándékból, hogy avval a sze­rencsétlent agyonüsse. — Nemzeti színházunk drámabiráló választmánya milly szépen jár el hivatásában, arról egy pél­dával szolgálunk, melly ha csakugyan való — mi fölött leg­­kevésbbé "sincs okunk kételkedni, mivel olly egyéniség áll jót a mondottakért, ki azt bár mikor is hitelesen bebizonyí­tani igérkezék — méltán megérdemli, hogy ez ügy körül czélszerűbb intézkedések történjenek, s kiküszöböltessék a tekintélyen alapuló egyedárusság, melly iránt már olly sok­szor történtek, — és pedig nem egészen al­ptalan — föl—­szólamlások. Az állítólagos tény következő: Bizonyos egyén egy színművet adott be a drámabiráló választmánynak elő­adás végett, melly mit azonban előadás­ végett el man fog­alta­tott, és pedig állítólagosan el nem fogadtatott azért, mivel szín­padi hatása nem volt. A színmű írója, ki müvében leginkább a színpadi hatásra számolt, ezen elutasításon fölötte megütközött, s azon gyanúba jött, hogy színmüve talán föl sem olvastatott, s fogja magát, átdolgozza azt ujra,s más szim alatt ismét beadja, s hogy csakugyan meggyőződhessék felőle, váljon müve föl— olvastatott e a drámabiráló választmány által, nehány lapot itt- ott összeragasztott. S mi történt? — A színmű ismét visz­­szautasittatott,és pedig visszautasittatott úgy, a mint beadatott, L­­. összeragasztva, mi szerzőben elvitázhatlanul azon gon­dolatot szülé, hogy színműve csakugyan föl nem olvastatván, még másodszor is visszautasittatott. — Pesti könyvárusaink milly jól tudnak számítani magyar irodalmunk körül, szolgá­lunk egy példával. E. könyvárus F. E. úrral szerződésre lépett, s megveve tőle Magyarország földleiratát.Szerző azonban később átlátván, hogy munkájából három annyi hasznot kaphatnia ma­ga adja ki, mint mennyit szerződésileg a kiadó könyvárustól nyerendene, elmegy a könyvárushoz, s mivel ennél a bizomá­­nyában levő előbbi munkáiból még mintegy 80 pftnyi köve­telése vala, fölszólítja a könyvárust, hogy elengedvén nekie ezen követelését, a köztük létező szerződést semmisítse meg S a könyvárus látván a tiszta hasznot, rögtön eng­­ett a szer­ző kivonatának, s a szerződést megsemmisítő." Megjelenvén azonban a jeles munka, szerzőnek mintegy 300­ fírnyi tiszta haszna jön. S mit ten a a könyvárus? kényes szemekkel néz­ve a zsíros falat után, füle tövét még m­ost is könyörtelenül vakargatja. — Kohn váltó—hamisítási pere, melly Pestme­gye törvényszéke előtt­ kezdetett,mult napokban lefolyt, s az ítélet kimondatott; ennek következtében a vádlott 3 évre, betudván eddigi bebörtönzési idejét is (mintegy két év,) volt ügyvéde pedig 3 hónapra jön elmarasztalva. —Nemzeti szín­házunkban Verdi, Ma eliheti czimű­ operáját erősen tanulják, s mint mondják, jövő héten elő is adandják; — a dráma­bíráló választmány pedig Szigligetitől „Párb­aj“ czimű­ szín­művet fogadott el előadás végett.­­ Múlt napokban bi­zonyos magtalan házaspár előszobájában egy csecsemőt ta­láltak , kit keresztény kötelesség szerint a jószivü férj és nő rögtön fölfogadtak, s meg is kereszteltették. A házi béke azonban köztük pillanatnyira fölbomlott, mivel a férj tíz hó­napos betegeskedése alatt szeretett nejét sokkal kövérebbnek tapasztald, és sehogy sem akar fejébe férni, miként lehet­­­ 96 i degen gyermek iránt o­ly gyöngéd anyai szeretettel viseltetni. A nő azonban eléggé eszélyes volt férjét ez iránt is meg­nyugtatni.­­ Múlt hetekben egy orvos halt meg vízi betegség­ben"; ismerősei azonban sehogy sem akarják ezt hinni, mi­vel — mint mondják — a megboldogult még halála óráján is egy meszely villányit vett be gyógyszerül. Ausztria, Lon­ibans-velenczei király­ság.Páduab'Olfeb­óról kelt tudósítások következőleg hangzanak. „A tegnapi nap folytában hírek keringtek itt egy a következő napra kitűzött népzendülésről, s valójában volt is némi izgatottság észreve­hető a városban, melly azonban erőszakosságokká nem fajult, mig ma délutáni pont 5 órakor, rögtön az itteni egyetemi ifjúság az őröket, tiszteket, egyszóval a katonaságot, minden nemü fegyverrel, tőrrel, karddal, pisztollyal s a t. valójában megtámadta. A zendülők az egyetem tornyában levő haran­got félre verték, mire a tanulók tömege összecsoportosult, de e zajra a várőrség is kirendeltetett, s a város külön részeibe kiküldetett, ezek a Pedrocchi kávéháznál a diákokkal ösz­­szecsaptak , az utóbbiak közöl egy elesett, és három megse­besült,a kivülök még többen sebesü­lettek meg a hozzájuk csat­lakozó tömegből; a diákok közül többen elfogattak s a főórát á­lom­ásra vitettek. — Félóra múlva a rend a városban ismét helyre állíttatott s a várőrség laktanyájába visszavonult. — K \] h F Ö L I). Francziaország, P­ári­s, febr. 5. A követek k­a­m­rájának tegnapvősti ülése nem kevéssé lön érdekes, a diá­koknak fölfüggesztett tanáraik: Michelet, Quin­et és Mic­­kiewicz ism­ért alkalmazásuk végett erőszakosan benyúj­tott folyamodványuk által. A diákok mintegy 200 an a Panthe­­onban összegyülekezve,s rémítő néptömegtől kísérve, a köve­tek kamrája felé vonultak. A Szajna folyó partján a rend fön­­tartása végett egy csapat helyhatósági őrsereg állíttatott föl, s a szolgálatot tevő testőrség is fegyvert ragadott. Egyébiránt semmi zavar sem történt. Cremieux elejükbe sietett s a diákok kezéből, kik őt e kiáltással: éljen Cremieux! fo­­gadák, a mint­ey 200 diák által aláirt folyamodványt átve­­ve, mellyben fönebb említett tanáraiknak tanszékeikbe leendő minéllobbi visszahelyezését követelők. Cremieux tehát a folyamodványt átvevé­s azt azonnal a kamra asztalára tette. A helyhatósági őrseregnek, melly a követek kamrájának ab­lakai alatt volt föláll­­va , a beavatkozásra ürügy nem ada­tott, minthogy semmi rendetlenség sem történt. Innen a dá­kok a Rivoli és Richelieu utczákon a,,Nationale szerkesztő­ségébe sü­ltek, köszönetül­­ kifejezendők. — A követek kamrájában, a Sveiczra vonatkozó Gdik szakasz fölötti viták Guizot által megkezdettek, ki előtte való napon rekedtsé­ge miatt a vitatkozások elhalasztását mára inditványozá. A minister kinyilatkoztatá, hogy bár ma sem érzi legjobban ma­gát, mindazonáltal még­sem késik Thiers állításaira vála­szolni s azok ellen tiltakozni: „Én a tényt napvilágra akarom állítani , s ezáltal azt remény­em eszközölhetni, hogy a kamra Thiers utálatra méltó politikája e­llen alapos gyanút s bi­zalmatlanságot tápláland. Mindenekelőtt egy tényt szükség fölvilágosítanom. Th­i­ers azt mondá, hogy a szövetséges fe­jedelmek a szövetségi szerződésben részt nem vettek. Ez té­vedés. A fölhatalm­azottak fölhatalmazásaiban valójában szó van azokról, kik a szövetségi gyűléssel a szövetségi szerző­dés szerkezetén kölcsönösen munkáltak. Eléggé bizonyítják ezt a szövetségi gyűlés emlékiratai. — A svejezi szö­vetség a hatalmasságok együtt­működése s garantiája mel­lett rendszeresittetett; és az előnyök, mellyek neki nyittat­tak , ezen lényeges alapokon nyugszanak s ezekkel el is e­­nyésznek. Ez a jog. Ezen jog meghatározza, hogy a szövet­ségi szerződésnek — habár r­észleteiben változás történhetik is, de a szerkezet kölcsönös alapjait illetőleg — változatla­nul maradnia kell. Ezt politikánknál szem elől soha sem té­­vesztők. Egyébiránt azon tanácslatokban , mellyek adására magunkat kényszerítve hívők, a mérséklet határit soha túl nem léptük. Szavainkban sem visszatartózkodás, sem fenyegetések nem léteztek, azért mindenkit fölhívok, ha talál-e legcse­kélyebb nyomot is mind­erről, a szövetségi gyűléshez inté­zett jegyzékeinkben. Most a főkérdésre, az összeütközés oká­ra vagy­is ürügyére térek át. Semmi szó sem tartand visz­­sza s legkevésbbé sem tartózkodom a jezuitákról szólani.Ed­dig a nevelési kérdés a cantonál-i­gaz­gatás ügyéül tekinte­tett.— Midőn a rationalista párt dr. Straus­s-t Zürichbe meghívta, hogyan lehetett még ekkor is a kath. pártnak a­­ma jogát elvitázni, hogy a jezuitákat Luzernbe meg ne hívhas­sa? Luzernnek ehez joga volt, s azt politikailag s gyakor­latilag használta. Ezt én sajnáltam, sajnáltam pedig különösen a módot, miként az megtörtént. Ezen mód egyébiránt akko­rában nagyon is menthető volt, mivel Luzern magát canto­­ni függetlenségében fenyegetve rálá, mit a megtámadások valójában inkább illettek, mint a jezuitákat. Midőn mi Lu­zernt s a külön sz­ö­vets­éget­ védők, egyedül csak a jogot, i­­gazságot s val­ódi szabadságot tartók­­on. Ő volt az elnyo­mott párt, lehetett-e tehát Francziaországnak ingadozni? Most a győztes radicalism­us erőszakoskodásait szelidebb a­­lakban igyekeztek előállítani, azonban a kormány tettei s működései e pont fölött semmi kétséget sem hagynak hátra. Fölhozzam-e azon hirlapczikkeket, hol a beteg tagok elmet­­szésének szükségességéről beszélnek ? A tettek megfelelnek a szavaknak. Nem szükség most megemlítenem, mint a frei­­burgi ideiglenes kormány rendeletét, melly minden testülete­ket,még az irgalmas nőket és a keresztény iskolák oktatóit is ki­űzni parancsolja; továbbá a luzerni kormánynak a választási tör­vényre vonak­ozó rendeletét; végre több jeles papok s a szö­vetségi sereg tiszteinek hivataluktóli megfosztását, kik ama rémitő megszentségtelenitésektől, mellyeknek tanúi valának, visszaborzadtak s fölindultak. S több ehez­ hasonló tények történtek még. Akarják-e például tudni, hogyan vitettek véghez a legtöbb választások? Erőszak sármány által a radica­­lok részére ütöttek azok ki. Nem a jog ügye győzedelmeske­dett teh­át Sveiczban, s annál kevésbbé nyert az erkölcsi­ség, melly a folytonos forradalmi crisis által nagyon is szen­­vedett. E tekintetben jelenleg Sveiczban irtózatos desorga­­nisatioi működés folytattatik, úgymondván rendszeresen dol­goznak az erkölcsiség s a vallási hit ellen. Folytonosan is­­tentelenségekre hivatnak föl, s a nép demoralisatiója sza­kadatlan buzgalommal űzetik. Jól tudom én azt, hogy a svejezi kormány ezen garázdaságokat nem kedveli, de azért nem kevesbbé halad pályáján; a régi Sveicz napról napra alább sü­lyed, s nem hiszem, hogy ezért engem vádolni lehessen. Azon úgy, mellyet mi Sveiczban tanácsaink, s nem ellen­séges nyilatkozatok által pártolánk , a szabadság, jog s er­­kölcsiség ügye vala. Thiers azt kérdé: ha féltünk-e a sza­bad Sveicztől? Nem, de mi azt véljük, hogy vannak ala­pok, mellyeket változtatni veszély nélkül nem lehet. Thiers tegnap párhuzamot vont a forradalom s ellenforradalom kö­zött. Én ünnepélyesen óvást teszek ezen kifejezések ellen, azok mind hamisak. Jelenleg épen semmi harcz sem létezik a for­radalom s ellenforradalom között, s pedig Sveiczban olly kevéssé mint Francziaországban. Vannak még pártmaradékok, de azok is megszűnnek, a régi aristocrata párt pedig ügyével már majd egészen fölhagyott. Sveiczban úgymint Francziaországban csak a mérsékelt kormány- és radical párt között van harc. Itt rejlik a veszély; ez az, mitől Svejczban tarthatni. Az uralko­dó radicalok, a radical szellemet az azt illető korlátokon túl kívánják terjeszteni. Ebben rejlik a veszély. Tehát a forrada­lom taglalgatása ide legkevésbé sem tartozik. Akarják elud­ni, hogyan vélekedett ez előtt Thiers e kérdés felöl s mi­ként beszélt a sveiczi radio­lókról ?—Szóló mostan több he­lyeket fölolvasott azon sürgönyökből, mellyeket Thiers 1836an az akkori franc­zia követhez Sveiezban intézett, s menyek­ben határozottan ellenmond az ottani radical mozgalmaknak, melyeket, mint a szomszéd status békéjére veszélyeseket, tovább túrni nem lehet. „Én — folytatá Guizot — a svei­ezi radicalok ellen szabadelvűbb és szigoruabb szót soha sem emeltem, mint akkorában Thiers. Ezt bizonyára senki sem vitatja el tőlem. Thiers közbevága a minister beszé­débe , hogy — mint mondá — annak idézeteit fölvilágosítsa s kiegészítse. Ő tehát részéről is akkori sürgönyeiből több helyeket fölolvasa, hogy a többiek közt előmutathassa, mi­szerint ő Metternich herczeg abbeli ajánlatát, mikép a sveiezi radicalok ellen kölcsönös közbenlépés történjék, visz­­szautasítá. E beszéd s akkori viselete — mint ő hiszi — szer­fölött különbözik azon viselettől s beszédtől, mi azóta mon­datott s történt. Erre Guizot azt válaszold: „Thiers idé­zései azon helyek értelmét meg nem szüntetik, mellyeket épen most fölolvasok. A helyzet sem komolyabb, mint 1836- ban.“ Thiers: „Az nem ugyanaz.“ Guizot: „A radicalok birodalma nem kevésbbé terjedett. Szükség a kérdést egész fontosságában fölfogni. A júliusi mozgalom, melly egész Európában érezhetővé vált, a radicalok reményeit ismét föl­­éleszté. Hiában kerestek olly országot, hol a kormányt mun­kásságuk kiterjesztése végett hatalmukba ejthették volna. Sveiczban sikerült nekik először gyökeret verni, s innen re­ménylenek egész Európára hatni. A tények ezen állása bi­zonyára fontosabb , mint minden ezelőtti Én nyíltan ki­mondom , miszerint a radical Sveicz a nem­zetek minden törvényszabta érdekeire, és a sza­badság és bék­e összes érdekeire nézve veszélyt­ h­o­z­ó. S­v­e­i­c­z­o­t eszközül akarják használni, hogy Olaszországra s Európa más részeire vissza­hassanak. Ez olly szándék, m­ellynek valósit hatását mi megengedni nem akartuk; de hogy azt meghiúsítsuk, erőszakhoz sem akartak nyúlni, mi megelégedtünk e Lincznak tanácsokat adni, őt valódi érdekeiről fölvilágosítani, s azon véleménye­ket kimutatni, mellyekn­k magát kiteszi, ha az erőszakosko­dások s szenvedélyek örvényéhez engedi magát ragadtatni. Azt vetik szemünkre , hogy e tanácsokat nem oszták kölcsö­nösen a többi hatalmasságokkal. S mit ártott ez az ered­ménynek? Épen ez hízeleg önsze­retetü­nknek,mert végre csak­ugyan a mi politikánk vala az, melly érvényessé len s elfo­­gadt­itok­, mivel a..lobbi hatalmasságok velünk egyesültek, ugyan azon mérsékelt szó vitelére s ugyanazon mérsékelt el­járás követésére. Jelenleg Europa egyelmű­, midőn Sveicz­­hoz szól, s csak ezáltal lehetünk bizonyosak—ne ámítsuk ön­magunkat a szándéklott czélt elérni; csak így — minthogy törvényszerű eszközöket használtunk—lehetünk bizonyosak, Sveicz békéjét eszközölhetni. Nem látják e önök már az e­­redményt? Nem látják-e, hogy Sveiczban a rend , szabads­ág s igazságosság érzelmei uralkodásukat ismét megnyerni kez­dik? Nem látják önök, hogy már eddig is azon férfiak, kik az ulosó események alkalmával fő szerepet játszanak, ismer­ni kezdik azon mélységet, mellybe hazájukat dönteni akarták? Még néhány nap s önök tökéletesen meglesznek győződve, hogy mi náluknál jobban fölfogtuk valódi érdekeiket; hogy­­ szabadság, alkotmány s országuk függetlenségét nekünk kö­szönhetik s hogy mi az ő valódi barát­ai vagyunk“. — Miután Odilon­ Barrot n még egy heves beszédet mondott a kor­mány politikája ellen, M­alg­aigne ten egy indítványt, melly viszhangra nem talált, s végre L­arochejaquelein némi megjegyzései után szavazáshoz fogván, a Golit szakasz 206 szóval 126 ellenében elfogadó­dott. Württemberg: Stutgartból febr.­áról azon tudósítás érkezett, miszerint az ottani koronaörökös ellen gyilkos me­rénylet szándékoltatott. T. i. febr. lén estek­ 10. órakor a palota-őrállomáson bizonyos Kosz­t Ágoston megjelenik s az ottani őrtisztnek azon fölfedezést teszi, hogy ő egy nála levő söréttel töltött pisztollyal a koronaörököst meg­­yilkolni szándékozott. V­alójában kételkedni lehet, váljon jó­zan észnél van-e s hogy önbevádolásának alapjaid nem szol­gálnak e más indokok? Lipth­ay Sándor vezetése mellett szerkeszti Illucz­ Oláh János: Nyomalik fra­ttner-Károlyi betűivel, uri-utcza 453. szám. —Papírját a kir. egyetem kürmöczi papírgyára adja.

Next