Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-02-17 / 644. szám
mány egyéneiben tett csalatkoznál igy helye ütni igyekezett volna Nincs Sőt inkább a helyett, hogy az illynemű eljárások rosszakattak volna a kormány által, soutemroztattak. Azt mondja Bar.k., hogy szóló a k. leiratot ingerlőnek tartja mit az ellenzék sem tart, miután máskép nem tanácskoztak volna 3 napig fölötte. Válaszképen megjegyzi szóló erre hogy az ellenzék e leirat fölött csak azért tanácskozott 1 napi,hogy így lévén a dolgok állítva, utat találhasson, melly a kiengesztelődésre vezet. — a leiratra nézve pedig újólag ismétli szóló, miként ő a leiratban csak akkor fog megnyugodni, midőn a sérelmek tettleges orvoslását látandja. Ha tehát a leirat tárgyalását illetőleg az érdemes conservatív követek csak azt akarták, hogy a kormánynak egy nap többsége legyen, ezért értek; de ha az aggodalmakat akarják megszüntetni, akkor nem! De ő hajlandó a közeledésre, s most is ismétli azt erre nézve, mit Borsod követe erősen megmondott, hogy t. i. „a sérelem fölött alkudni nem lehet, de igen a sérelmek fölterjesztési módjára nézve“. Ha ez alkudozási térről leszoríttatik az ellenzék, ám nem tehet róla , — ekkor mi—úgymond a szóló — a fájdalom leplébe burkoljuk magunkat, s többért felelősek nem leszünk; s ha minoritásba találna valahogy jőni az oppositio, hogy rész ne történhessék, neki akadályozóig kell föllépni, mi mindenesetre a sírkert csökkenteni fogja. Azért fölszólítja Bereg követét, hogy nyújtson kezet a közeledésre, s álljon rá a békési módosításhoz. Az országos ülésben pedig a nélkül is reményű szóló, hogy az ellenzékkel fog ismét tartani, hogy köszönetet mondhasson neki a miatt, hogy azon térre állt Bereg követe, mellyen orvosolhatás eszközölhető. — Ezzel bevégezvén szónok hosszúra terjedt beszédét, az ülés, minden további eredmény nélkül a békési indítványra nézve, — 2 óra után eloszlott— Vegyes újdonságok. A Duna jege ünnepélyes ágyúzás kíséretében múlt napokban megindult, s zajlik folyvást még ma is, s így a két város közti közlekedés ismét fölakadt. Mindazonáltal — mint mondják — Adony mellett a jég ismét megállt, s ennek következtében a víz perczről perezre, óráról órára annyira növekszik, miszerint már jelenleg is Pesten több pincze annyira megtelt vízzel, hogy az illetők szükségesnek találtak azokból mindent kitakarítani. — A jelenlegi folyvást növekvő vízállás miatt számos pestiek már kétségbe kezdenek esni, s áradást jósolnak; mi azonban a körülményeknél fogva biztosan merjük állítani, hogy ez idén vízáradástól legkevésbé sem lehet félni.— Azon pék legény, kiről mint gyilkosról múlt számunkban emlékezünk, Grimmer-nek neveztetik, 24 éves, naumburgi (Poroszország) születésű, s legközelebbi vallatása alkalmával bevallá, hogy azon nap, midőn a szerencsétlen óvatokcsinálóa a gyilkosságot végrehajtá, kétszer jelent meg a boltban azon szándékból, hogy a vértettet megtegye; s a kalapácsot is, mellyel a halálos csapásokat adá, nem a boltban ragadá föl, mint előbb állitá, hanem hazulról hozá magával azon szándékból, hogy avval a szerencsétlent agyonüsse. — Nemzeti színházunk drámabiráló választmánya milly szépen jár el hivatásában, arról egy példával szolgálunk, melly ha csakugyan való — mi fölött legkevésbbé "sincs okunk kételkedni, mivel olly egyéniség áll jót a mondottakért, ki azt bár mikor is hitelesen bebizonyítani igérkezék — méltán megérdemli, hogy ez ügy körül czélszerűbb intézkedések történjenek, s kiküszöböltessék a tekintélyen alapuló egyedárusság, melly iránt már olly sokszor történtek, — és pedig nem egészen alptalan — föl—szólamlások. Az állítólagos tény következő: Bizonyos egyén egy színművet adott be a drámabiráló választmánynak előadás végett, melly mit azonban előadás végett el man fogaltatott, és pedig állítólagosan el nem fogadtatott azért, mivel színpadi hatása nem volt. A színmű írója, ki müvében leginkább a színpadi hatásra számolt, ezen elutasításon fölötte megütközött, s azon gyanúba jött, hogy színmüve talán föl sem olvastatott, s fogja magát, átdolgozza azt ujra,s más szim alatt ismét beadja, s hogy csakugyan meggyőződhessék felőle, váljon müve föl— olvastatott e a drámabiráló választmány által, nehány lapot itt- ott összeragasztott. S mi történt? — A színmű ismét viszszautasittatott,és pedig visszautasittatott úgy, a mint beadatott, L. összeragasztva, mi szerzőben elvitázhatlanul azon gondolatot szülé, hogy színműve csakugyan föl nem olvastatván, még másodszor is visszautasittatott. — Pesti könyvárusaink milly jól tudnak számítani magyar irodalmunk körül, szolgálunk egy példával. E. könyvárus F. E. úrral szerződésre lépett, s megveve tőle Magyarország földleiratát.Szerző azonban később átlátván, hogy munkájából három annyi hasznot kaphatnia maga adja ki, mint mennyit szerződésileg a kiadó könyvárustól nyerendene, elmegy a könyvárushoz, s mivel ennél a bizományában levő előbbi munkáiból még mintegy 80 pftnyi követelése vala, fölszólítja a könyvárust, hogy elengedvén nekie ezen követelését, a köztük létező szerződést semmisítse meg S a könyvárus látván a tiszta hasznot, rögtön engett a szerző kivonatának, s a szerződést megsemmisítő." Megjelenvén azonban a jeles munka, szerzőnek mintegy 300 fírnyi tiszta haszna jön. S mit ten a a könyvárus? kényes szemekkel nézve a zsíros falat után, füle tövét még most is könyörtelenül vakargatja. — Kohn váltó—hamisítási pere, melly Pestmegye törvényszéke előtt kezdetett,mult napokban lefolyt, s az ítélet kimondatott; ennek következtében a vádlott 3 évre, betudván eddigi bebörtönzési idejét is (mintegy két év,) volt ügyvéde pedig 3 hónapra jön elmarasztalva. —Nemzeti színházunkban Verdi, Ma eliheti czimű operáját erősen tanulják, s mint mondják, jövő héten elő is adandják; — a drámabíráló választmány pedig Szigligetitől „Párbaj“ czimű színművet fogadott el előadás végett. Múlt napokban bizonyos magtalan házaspár előszobájában egy csecsemőt találtak , kit keresztény kötelesség szerint a jószivü férj és nő rögtön fölfogadtak, s meg is kereszteltették. A házi béke azonban köztük pillanatnyira fölbomlott, mivel a férj tíz hónapos betegeskedése alatt szeretett nejét sokkal kövérebbnek tapasztald, és sehogy sem akar fejébe férni, miként lehet 96 i degen gyermek iránt oly gyöngéd anyai szeretettel viseltetni. A nő azonban eléggé eszélyes volt férjét ez iránt is megnyugtatni. Múlt hetekben egy orvos halt meg vízi betegségben"; ismerősei azonban sehogy sem akarják ezt hinni, mivel — mint mondják — a megboldogult még halála óráján is egy meszely villányit vett be gyógyszerül. Ausztria, Lonibans-velenczei királyság.Páduab'Olfebóról kelt tudósítások következőleg hangzanak. „A tegnapi nap folytában hírek keringtek itt egy a következő napra kitűzött népzendülésről, s valójában volt is némi izgatottság észrevehető a városban, melly azonban erőszakosságokká nem fajult, mig ma délutáni pont 5 órakor, rögtön az itteni egyetemi ifjúság az őröket, tiszteket, egyszóval a katonaságot, minden nemü fegyverrel, tőrrel, karddal, pisztollyal s a t. valójában megtámadta. A zendülők az egyetem tornyában levő harangot félre verték, mire a tanulók tömege összecsoportosult, de e zajra a várőrség is kirendeltetett, s a város külön részeibe kiküldetett, ezek a Pedrocchi kávéháznál a diákokkal öszszecsaptak , az utóbbiak közöl egy elesett, és három megsebesült,a kivülök még többen sebesülettek meg a hozzájuk csatlakozó tömegből; a diákok közül többen elfogattak s a főórát álomásra vitettek. — Félóra múlva a rend a városban ismét helyre állíttatott s a várőrség laktanyájába visszavonult. — K \] h F Ö L I). Francziaország, Páris, febr. 5. A követek kamrájának tegnapvősti ülése nem kevéssé lön érdekes, a diákoknak fölfüggesztett tanáraik: Michelet, Quinet és Mickiewicz ismért alkalmazásuk végett erőszakosan benyújtott folyamodványuk által. A diákok mintegy 200 an a Pantheonban összegyülekezve,s rémítő néptömegtől kísérve, a követek kamrája felé vonultak. A Szajna folyó partján a rend föntartása végett egy csapat helyhatósági őrsereg állíttatott föl, s a szolgálatot tevő testőrség is fegyvert ragadott. Egyébiránt semmi zavar sem történt. Cremieux elejükbe sietett s a diákok kezéből, kik őt e kiáltással: éljen Cremieux! fogadák, a mintey 200 diák által aláirt folyamodványt átveve, mellyben fönebb említett tanáraiknak tanszékeikbe leendő minéllobbi visszahelyezését követelők. Cremieux tehát a folyamodványt átvevés azt azonnal a kamra asztalára tette. A helyhatósági őrseregnek, melly a követek kamrájának ablakai alatt volt fölállva , a beavatkozásra ürügy nem adatott, minthogy semmi rendetlenség sem történt. Innen a dákok a Rivoli és Richelieu utczákon a,,Nationale szerkesztőségébe sültek, köszönetül kifejezendők. — A követek kamrájában, a Sveiczra vonatkozó Gdik szakasz fölötti viták Guizot által megkezdettek, ki előtte való napon rekedtsége miatt a vitatkozások elhalasztását mára inditványozá. A minister kinyilatkoztatá, hogy bár ma sem érzi legjobban magát, mindazonáltal mégsem késik Thiers állításaira válaszolni s azok ellen tiltakozni: „Én a tényt napvilágra akarom állítani , s ezáltal azt reményem eszközölhetni, hogy a kamra Thiers utálatra méltó politikája ellen alapos gyanút s bizalmatlanságot tápláland. Mindenekelőtt egy tényt szükség fölvilágosítanom. Thiers azt mondá, hogy a szövetséges fejedelmek a szövetségi szerződésben részt nem vettek. Ez tévedés. A fölhatalmazottak fölhatalmazásaiban valójában szó van azokról, kik a szövetségi gyűléssel a szövetségi szerződés szerkezetén kölcsönösen munkáltak. Eléggé bizonyítják ezt a szövetségi gyűlés emlékiratai. — A svejezi szövetség a hatalmasságok együttműködése s garantiája mellett rendszeresittetett; és az előnyök, mellyek neki nyittattak , ezen lényeges alapokon nyugszanak s ezekkel el is enyésznek. Ez a jog. Ezen jog meghatározza, hogy a szövetségi szerződésnek — habár részleteiben változás történhetik is, de a szerkezet kölcsönös alapjait illetőleg — változatlanul maradnia kell. Ezt politikánknál szem elől soha sem tévesztők. Egyébiránt azon tanácslatokban , mellyek adására magunkat kényszerítve hívők, a mérséklet határit soha túl nem léptük. Szavainkban sem visszatartózkodás, sem fenyegetések nem léteztek, azért mindenkit fölhívok, ha talál-e legcsekélyebb nyomot is minderről, a szövetségi gyűléshez intézett jegyzékeinkben. Most a főkérdésre, az összeütközés okára vagyis ürügyére térek át. Semmi szó sem tartand viszsza s legkevésbbé sem tartózkodom a jezuitákról szólani.Eddig a nevelési kérdés a cantonál-igazgatás ügyéül tekintetett.— Midőn a rationalista párt dr. Strauss-t Zürichbe meghívta, hogyan lehetett még ekkor is a kath. pártnak ama jogát elvitázni, hogy a jezuitákat Luzernbe meg ne hívhassa? Luzernnek ehez joga volt, s azt politikailag s gyakorlatilag használta. Ezt én sajnáltam, sajnáltam pedig különösen a módot, miként az megtörtént. Ezen mód egyébiránt akkorában nagyon is menthető volt, mivel Luzern magát cantoni függetlenségében fenyegetve rálá, mit a megtámadások valójában inkább illettek, mint a jezuitákat. Midőn mi Luzernt s a külön szövetséget védők, egyedül csak a jogot, igazságot s valódi szabadságot tartókon. Ő volt az elnyomott párt, lehetett-e tehát Francziaországnak ingadozni? Most a győztes radicalismus erőszakoskodásait szelidebb alakban igyekeztek előállítani, azonban a kormány tettei s működései e pont fölött semmi kétséget sem hagynak hátra. Fölhozzam-e azon hirlapczikkeket, hol a beteg tagok elmetszésének szükségességéről beszélnek ? A tettek megfelelnek a szavaknak. Nem szükség most megemlítenem, mint a freiburgi ideiglenes kormány rendeletét, melly minden testületeket,még az irgalmas nőket és a keresztény iskolák oktatóit is kiűzni parancsolja; továbbá a luzerni kormánynak a választási törvényre vonakozó rendeletét; végre több jeles papok s a szövetségi sereg tiszteinek hivataluktóli megfosztását, kik ama rémitő megszentségtelenitésektől, mellyeknek tanúi valának, visszaborzadtak s fölindultak. S több ehez hasonló tények történtek még. Akarják-e például tudni, hogyan vitettek véghez a legtöbb választások? Erőszak sármány által a radicalok részére ütöttek azok ki. Nem a jog ügye győzedelmeskedett tehát Sveiczban, s annál kevésbbé nyert az erkölcsiség, melly a folytonos forradalmi crisis által nagyon is szenvedett. E tekintetben jelenleg Sveiczban irtózatos desorganisatioi működés folytattatik, úgymondván rendszeresen dolgoznak az erkölcsiség s a vallási hit ellen. Folytonosan istentelenségekre hivatnak föl, s a nép demoralisatiója szakadatlan buzgalommal űzetik. Jól tudom én azt, hogy a svejezi kormány ezen garázdaságokat nem kedveli, de azért nem kevesbbé halad pályáján; a régi Sveicz napról napra alább sülyed, s nem hiszem, hogy ezért engem vádolni lehessen. Azon úgy, mellyet mi Sveiczban tanácsaink, s nem ellenséges nyilatkozatok által pártolánk , a szabadság, jog s erkölcsiség ügye vala. Thiers azt kérdé: ha féltünk-e a szabad Sveicztől? Nem, de mi azt véljük, hogy vannak alapok, mellyeket változtatni veszély nélkül nem lehet. Thiers tegnap párhuzamot vont a forradalom s ellenforradalom között. Én ünnepélyesen óvást teszek ezen kifejezések ellen, azok mind hamisak. Jelenleg épen semmi harcz sem létezik a forradalom s ellenforradalom között, s pedig Sveiczban olly kevéssé mint Francziaországban. Vannak még pártmaradékok, de azok is megszűnnek, a régi aristocrata párt pedig ügyével már majd egészen fölhagyott. Sveiczban úgymint Francziaországban csak a mérsékelt kormány- és radical párt között van harc. Itt rejlik a veszély; ez az, mitől Svejczban tarthatni. Az uralkodó radicalok, a radical szellemet az azt illető korlátokon túl kívánják terjeszteni. Ebben rejlik a veszély. Tehát a forradalom taglalgatása ide legkevésbé sem tartozik. Akarják eludni, hogyan vélekedett ez előtt Thiers e kérdés felöl s miként beszélt a sveiczi radiolókról ?—Szóló mostan több helyeket fölolvasott azon sürgönyökből, mellyeket Thiers 1836an az akkori franczia követhez Sveiezban intézett, s menyekben határozottan ellenmond az ottani radical mozgalmaknak, melyeket, mint a szomszéd status békéjére veszélyeseket, tovább túrni nem lehet. „Én — folytatá Guizot — a sveiezi radicalok ellen szabadelvűbb és szigoruabb szót soha sem emeltem, mint akkorában Thiers. Ezt bizonyára senki sem vitatja el tőlem. Thiers közbevága a minister beszédébe , hogy — mint mondá — annak idézeteit fölvilágosítsa s kiegészítse. Ő tehát részéről is akkori sürgönyeiből több helyeket fölolvasa, hogy a többiek közt előmutathassa, miszerint ő Metternich herczeg abbeli ajánlatát, mikép a sveiezi radicalok ellen kölcsönös közbenlépés történjék, viszszautasítá. E beszéd s akkori viselete — mint ő hiszi — szerfölött különbözik azon viselettől s beszédtől, mi azóta mondatott s történt. Erre Guizot azt válaszold: „Thiers idézései azon helyek értelmét meg nem szüntetik, mellyeket épen most fölolvasok. A helyzet sem komolyabb, mint 1836- ban.“ Thiers: „Az nem ugyanaz.“ Guizot: „A radicalok birodalma nem kevésbbé terjedett. Szükség a kérdést egész fontosságában fölfogni. A júliusi mozgalom, melly egész Európában érezhetővé vált, a radicalok reményeit ismét föléleszté. Hiában kerestek olly országot, hol a kormányt munkásságuk kiterjesztése végett hatalmukba ejthették volna. Sveiczban sikerült nekik először gyökeret verni, s innen reménylenek egész Európára hatni. A tények ezen állása bizonyára fontosabb , mint minden ezelőtti Én nyíltan kimondom , miszerint a radical Sveicz a nemzetek minden törvényszabta érdekeire, és a szabadság és béke összes érdekeire nézve veszélyt hozó. Sveiczot eszközül akarják használni, hogy Olaszországra s Európa más részeire visszahassanak. Ez olly szándék, mellynek valósit hatását mi megengedni nem akartuk; de hogy azt meghiúsítsuk, erőszakhoz sem akartak nyúlni, mi megelégedtünk e Lincznak tanácsokat adni, őt valódi érdekeiről fölvilágosítani, s azon véleményeket kimutatni, mellyeknk magát kiteszi, ha az erőszakoskodások s szenvedélyek örvényéhez engedi magát ragadtatni. Azt vetik szemünkre , hogy e tanácsokat nem oszták kölcsönösen a többi hatalmasságokkal. S mit ártott ez az eredménynek? Épen ez hízeleg önszeretetünknek,mert végre csakugyan a mi politikánk vala az, melly érvényessé len s elfogadtitok, mivel a..lobbi hatalmasságok velünk egyesültek, ugyan azon mérsékelt szó vitelére s ugyanazon mérsékelt eljárás követésére. Jelenleg Europa egyelmű, midőn Sveiczhoz szól, s csak ezáltal lehetünk bizonyosak—ne ámítsuk önmagunkat a szándéklott czélt elérni; csak így — minthogy törvényszerű eszközöket használtunk—lehetünk bizonyosak, Sveicz békéjét eszközölhetni. Nem látják e önök már az eredményt? Nem látják-e, hogy Sveiczban a rend , szabadság s igazságosság érzelmei uralkodásukat ismét megnyerni kezdik? Nem látják önök, hogy már eddig is azon férfiak, kik az ulosó események alkalmával fő szerepet játszanak, ismerni kezdik azon mélységet, mellybe hazájukat dönteni akarták? Még néhány nap s önök tökéletesen meglesznek győződve, hogy mi náluknál jobban fölfogtuk valódi érdekeiket; hogy szabadság, alkotmány s országuk függetlenségét nekünk köszönhetik s hogy mi az ő valódi barátai vagyunk“. — Miután Odilon Barrot n még egy heves beszédet mondott a kormány politikája ellen, Malgaigne ten egy indítványt, melly viszhangra nem talált, s végre Larochejaquelein némi megjegyzései után szavazáshoz fogván, a Golit szakasz 206 szóval 126 ellenében elfogadódott. Württemberg: Stutgartból febr.áról azon tudósítás érkezett, miszerint az ottani koronaörökös ellen gyilkos merénylet szándékoltatott. T. i. febr. lén estek 10. órakor a palota-őrállomáson bizonyos Koszt Ágoston megjelenik s az ottani őrtisztnek azon fölfedezést teszi, hogy ő egy nála levő söréttel töltött pisztollyal a koronaörököst megyilkolni szándékozott. Valójában kételkedni lehet, váljon józan észnél van-e s hogy önbevádolásának alapjaid nem szolgálnak e más indokok? Lipthay Sándor vezetése mellett szerkeszti Illucz Oláh János: Nyomalik frattner-Károlyi betűivel, uri-utcza 453. szám. —Papírját a kir. egyetem kürmöczi papírgyára adja.