Nemzeti Ujság, 1848. január-április (42. évfolyam, 618-687. szám), Nemzeti, 1848. május-június (42. évfolyam, 1-43. szám)
1848-06-03 / 21. szám
Szombat junius 3an 1848. ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. fonton egy venke NEMZETI POLITIKAI HÍRLAP. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró betűkkel öt ezüst kr. számittatik. Előfizetési dij félévre helyben boríték nélkül házhoz küldve 5 frt, borítékkal 6 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt; kevesebbszer pedig küldve 7 frt pengőben. Negyvenkettedik év. 21. szám. SZABADSÁG. Előfizethetni minden postahivatalnál s helyben a szerkesztőségnél Zöldkert utcza 488-dik szám alatt földszint hivatalban. . EGYENLŐSÉG. •I Előfizetési hirdetés. Azon hazafiaknak, kik a „NEMZETI“ politikai hírlapra a jövő (július-decemberi) félévre előfizetni kívánnak, ezennel jelentjük, miszerint e lap ezentúl [hétfőt kivéve] mindennap egyegy íven fog megjelenni. Előfizetési dij félévre Budapesten házhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékban hatszor küldve 8 fr., kevesebbszer küldve pedig 7 fr. pp. Pesten előfizethetni zöldkert utczában 488-dik szám alatt földszint a kiadóhivatalban, vidéken minden postahivatalnál. Pest, junius 2-kán. Tegnap esti 7 órakor villámszárnyakon futotta be a fővárost az erdélyi uniónak örvendetes híre. A színházi közönség előtt Szerdahelyi olvasta föl ezen hirt egy nyomott értesitvényről, mellyett az Erdélyből érkezett futár hozott magával. A közönség e hirt a legnagyobb örömriadással üdvözölte. Legkedvesebb óhajtásunkat láttuk ezáltal teljesedve. A márcziusi napok óta ez volt az első nap, mellyen lelkünkön átrezgett az öröm. Sötét gondjaink, aggodalmaink az erdélyi unió miatt, mint lomhán a földre ereszkedett köd szétoszlottak előlünk. Az ellebbent ködből mint álmaink tündérjelenete szemünkbe tűnik a két haza szent frigye, melly fölött áldólag lebeg a nemzet geniusa. Erdélyt most úgy tekintjük, mint egy kedves mennyasszonyt szépségével és dús hozományával, mellyet a boldogság érzetével szorítunk keblünkre. Amint a fővárost befutó az unió híre, rögtön nagy csoportokban járta be a föllelkesült nép a város utczáit nemzeti zászlóval, és fáklyákkal, szüntelen az uniót éljenezve. Az öröm a fővárosban átalános. Tegnap amennyire a dolog rögtönözhető volt, a város kivilágittatott. Nem képzelitek, minő hatást tett ránk az unió hite. Feketén fészkelt bennünk a nehéz sejtelem,hogy a bureaucrata ármányai az országgyűlésen meg fogják buktatni az uniót. A reactio véres bárdját láttuk függni az oltár fölött, mellynél a két haza szent frigye megkötendő vala!.... S íme mindezek teljesükben maradtak-Győzött a tiszta hazaszeretet, mellynek tömjénétől elkábulva lőnek lehetlenné a csiszövények zsoldosai. A képzelet gyászképei eltűntek az egyesülés hírének hallatára az erősbült Magyarhon arany napjának földerültével. Éljen, és legyen dicső az egygyé olvadt Magyarország! S adja isten, hogy Hunyadnak Hőseit gyászló fokán , Törje csontját a magyar vért Lesve szomjazó kaján!! M-j-r. Javaslat a nemzeti gazdászat emelésére. Hogy a földmivelés a magyar nemzet főistápja , azt a törvényhozás is elismerő, szentelvén annak különös miniszeri tárczát. És valóban ha valami, akkor bizony ezen életbevágó tárgy, érdemli meg a közügyeimet. Megérdemli pedig kiváltképen azért, mert a jelenleg nálunk leginkább divatozó hibás gazdasági rendszer, nem csak a jelenre nézve ki nem elégítő , sőt aránylag jövedelmetlen is, hanem a jövendőt is veszélyezteti, kimerítvén a föld termő erejét, mint a gazdasági tőkét, minden kímélet s visszapótlás nélkül esannyira, hogy ha az igy folytattatnék, köves Arábia sorsától lehet tartani. És megérdemli ezen tárgy a közfigyelmet különösen most, midőn a nemzet szerencsés s dicső átalakulása uj korszakot képez a gazdászatra nézve is; mivel egy részről a föld s az azt mivelő erő, minden szabad mozgást s emelkedést elfojtott, bilincseitől megszabadult, más részről az ingyen munka szerencsétlen támasza elenyészett. Szerencsétlennek mondom azt gazdászatilag, nem csak azért, mivel mint kényszerí tett kelletlen munka kielégítő nem volt, hanem , főleg azért, mert több kárt okozott mint hasznot annyiból, hogy nem volt productív; minden beavatott gazda ugyanis tudja, miszerint csak azon munkaerő jutalmaz kellőleg, melly a földet nem csak munkálja, hanem javítja is egyszersmind. És habár eleintén nehezen esik is, de utójára csak mégis kénytelen lesz a gazda saját munkaerejét szaporítani, mire a történendő úrbéri kártalanítás erőt fog nyújtani. Márpedig azon körülmény is, mikép a gazdaság csak drága beruházás s fölszereléssel lesz folytatható, vezetni fogja a gazdát az eddigi fölbitangolástól — mi mellett a meglevő erő az esztendő nagy részében henyén hever okos számtételre; miből az eddigi rendszer nagy hátonyai s hibái azonnal kitünendnek. De annak legjótékonyabb eredménye kétségkívül az is lesz hogy a gazda, dolgozó állatait szaporítván, azok tartásáról sőt tenyésztéséről is gondoskodni kénytelen lesz, ez természetesen takarmánytermesztést igényelvén, — a gazdag önkényt okszerű gazdaságüzésre vezettetendk. Okszerű gazdaságnak neveztetik pedig olly gazdasági rendszer , melly a mellett, hogy a körülmények szerinti lehető legnagyobb tszta hasznot nyújt, egyszersmind a föld terülő erejét, mint a gazdaság tőkéjét, nem csak nem csorbítja, hanem inkább szaporítja. A sajtó alatt levő „Angol gazdaság“ czímű munkában, terjedelmesen s számokon alapuló okokkal fejtegettetnek, a különböző körülmények közt alkalmazandó gazdasági rendszerek, miből azonban azon átalános minden körülmények közt fenálló fő elv tűnik ki, miszerint minden okszerű gazdaság főtitka, főföltétele, s főemeltyűje: a vetésforgásba beveendő mesterséges kaszálók s legelők. Ezen elv alkalmazására azonban, hazánkban két fő akadály létezik, egyiket az okszerű gazdaság űzéséhez kivontató gazdasági magok gyérsége, és igy fölötte nagy ára , melly többnyire idegen földre folyik ki — és a mi még annál is roszabb, biztostalansága, miszerint az okszerű gazdaság behozatala terjedelmes jószágokba, nem csak nagy költséggel, hanem egyszersmind nagy rizikóval is jár. Másika a jószágok tagosítatlansága, mi aczélszerű rendszer behozatalát, majd nem lehetlenné teszi. Midőn a nemzeti gazdászatnak státus általi emelését okszerű gazdaságra való ösztönzés által, javaslani akarom, nem szándékom , a ma már különben is tudva levő módokat szóba hozni, mint gazdaképző intézetek felállítását, marhatenyésztési s földmivelési jutalmak osztogatását sőt, nem azért, mint ha azok is nem volnának igen jók, hanem azért, mert költségesek, s ennél fogva a mostani sejtelmem szerinti státus pénzügyének állása mellett, talán nem alkalmazhatók , vagy legalább nem nagy kiterjedésben. Javaslatom ellenben ollyan, melly a státusnak nem csak költséget nem okozna, sőt inkább jövedelme tetemes megszaporítását idézné elő. Az pedig azon egyszerű működésből állana, miszerint a nemzeti javadalmakból — mellyek kétségkívül majorságig fognak kezeltetni — kiszemeltessenek az arra alkalmas helyek, hol gazdasági magok nagyban termesztessenek, jó fölügyelés alatt czélszerü módon. Azokat illő áron eladván, nem csak a státuspénztár jövedelme szaportatnék, s nem csak sok pénznek idegen földre való kifolyása gátoltatnék, hanem egyszersmind a közönségnek biztos, s az eddigi árnál sokkal olcsóbb gazdasági magok nyujtatnának, sőt az igy támadandó versenynél fogva, azok ára átalában is le fogna nyomatni. Hogy azonban mellette a tagosításra is ösztön gerjesztessék : azon gazdák, kik javaik tökéletes tagosítását bebizonyíthatják, előleges bejelentés mellett, a magoknak 10 15 százlékkal olcsóbb árom megkapására, elsőségi joggal fölruházandók. Azon kívül az egész hazánkban elterjedt nemzeti javakon , mindenütt a körülmények szerinti okszerű gazdaságon űzvén, azoknak állapotját, a használt segédeszközöket, beruházásokat s fölszereléseket, valamint jövedelmük emelkedését évenkint egy gazdasági lapban hivatalosan s kimerítőleg közölvén: ez olly vonzó példát fejtene ki, mint semmi más. A részletekről, az e szerint kivárható kezelésről s eljárásról itt szólni, a helyszűke nem engedi. Melleslegesen megjegyzésre méltónak vélem, mi nagy kár volna ennélfogva is, a nemzeti javadalmakat elidegeníteni. Erdei Fülöp, két, támadható zavarok elkerülése tekintetéből, csak az illető, f. hó 16án kelt fölhívásban megnevezett toborzási és zászlóalji gyülőhelyekre, nem pedig más zászlóaljak helyeire küldjék; e végre még egyszer közhírré tétetik azon toborzási és illetőleg zászlóalji gyülőhelyek jegyzéke: 1. és 2. zászlóalj Pest, Eger, Jászberény, Kunsz.-Miklós, B.-Gyarmath, gyülhelye Budapest. 3. zászlóalj Szeged, Gyula, Arad, Nagy-Várad „ Szeged. 4. „ Pozsony és vidéke „ Pozsony. 5. „ Győr, Komárom „ Győr. 6. ,, Veszprém, Fejérvár „ Veszprém. 7. „ Szombathely, Zala-Egerszeg „ Szombathely 8* „ Pécs, Kaposvár, Szegszárd „ Pécs. 9. „ Kassa, Miskolcz „ Kassa. 10. „ Debreczen, Nagy-Károly, N.-Kálló „ Debreczen kelt Pesten, 1848-iki május 30-án. Batthyány L. Baldacci . . . . A kereskedési minister Katona Istvánt, kobasi k. harminczadi passualistát, nádkuti harminczadossá kinevezte. Átvétel a „Pesti Hírlapból.“ Hivatalos rovat. Hirdetmény. Mind egyes honpolgárok, mind pedig hatóságok és községek által, a honvédi nemzetőrségtoborzás körül mindenütt és mindenben tanúsított hazafius buzgalom illendőképei méltányoltatván, utasítva értesittetnek, hogy az önkénytesen beállani szándékló nemzetőreTöredék-közlemény az erdélyi országgyűlésből. Bizonyságául annak, hogy erdélyi testvéreink, különösen a vitéz székelyek, mennyi áldozatra készek hónukért, a részben forgó Magyarországért, közöljük Udvarhelyszék követe Pály Jánosnak az erdélyi országyülésen május 30-án lejelentett következő fontos nyilatkozatát. — „Küldőimnek legforróbb óhajtása mai napon teljesült, midőn Erdélynek Magyarországgali egyesülése közakarattal kimondatott. Most csak annyit fejezek ki — midőn a Magyarhont és nemzetiséget éjszakról, délről és keletről körülvevő idegen elemek veszéllyel fenyegetik — ha szükség van magyar szívre, magyar korra, akkor 30 ezer szabad küldelmet magammal együtt a haza szent oltárára felajánlom. Ezen 30 ezer szabad férfiak közül, nincs egyetlenegy is, ki a haza és magyar nemzetiség oltalmára szivének legjobb, leg—utósó csep vérét kiontatni kész ne volna, — és ezen rendületlen erőt felajánlom a magyarnak védelmére szintúgy, mint a magyarral egyesült oláh és szász nemzet védelmére is, — felajánlom azt az eddigi Magyarországnak szintúgy, mint az eddig volt Erdélynek.“ Tegnap délelőtt 121-re érkezett futár Innsbruckból a ministerelnökhöz, minek következtében a ministeri tanács még délelőtt összeült. Pest, június 2. Az unió megvan. Magyarhon s a bérczkoszorús Erdély végre egyesültek, kötésükből az ifjú boldogság fog születni. A bécsi camarilla e dologban nagy ur házi barátot játszott, ki a menyasszonyt el nem vehette bár, az egybekeléstől érdekében volt mennél távolabb tartani őket, — de a szegény vőlegény hirtelen egy kis vagyonkára tesz szert... szerelmök forró olthatlanul — s mig a házi barátnak ajtó ablak nyitva áll, a két szerelmes egyesül. Prosti camarilla. Tegnap az unió örömére a sajtószabadság s ifjúság (úri) utczában sok ház fényözönben állt___az égen csillag is volt, s egy világos felhőből gyöngéden permetezett az eső, — a csillagból fényes jövőnket jósolom, mert a világos felhőben isten volt, ki áldást árasztó cseppekben szentelte meg az uniót. Estve a nemzeti színház erkélyére egy óriási zászló tűzetett ki ,unios fölirással, s a zöldes griff, a fehér hattyú — és a véres ökör bámulva néztek össze. " Az unió megvan. Nem sokára országos küldöttség jöend Erdélyből, a nászt megtartani, egypár mamácska Pesten, mint hivatalosan tudjuk, nem bánná ez alkalommal — ha vő felek helyett sok vő félék is jönnének, — bezzeg akkor a nagy unió köpönyege alatt, mennyi aprócska uniók mehetnének végbe.