Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)

1848-11-21 / 165. szám

jét a programmirók várakozását felülmúlólag teljesíti, 2 hete már, hogy életét és napalát Nero­­s Calligu­­la féle históriai előképek studírozására fordítja. Átnézte a kereszténykínzó szurokbárkonyok szer­kezetét, a szent inquisitio máglyáit és tagáczamitásait, a spanyol bikaviadalokat, a szent Bertalanféle vérések terveit, s mindezek conglomeratumából megszületett a császári diadalünnepély Bécs falai között. A hofloge Olmützben van, — telve, „kegyes népatyákkal“ és „szelidszivü műkedvelőkkel*4, mert hiszen a spectaculum olly felelte amasant. Zsófia kis kezeibe tapsol az örömnek miatta, Ferdinánd pedig „jóságos jó képével”4 már jó elő­re alá kaparta nevét egy albára, mellyre a nagy bom­­bardateur iránti hálanyilatkozat jövend illy megszólítással: „legszeretetreméltób­b földmarschalom! Nem is rendeztetik mindennap olly nagyszerű dráma, mint a legközelebbi bécsi ostrom, mellyben úgy meglenne minden, mi hatalmasokat delectál, hajtóvadászat en gros,­­ kuglizás képviselő fejekkel, tűzijáték bom­ba s congres rakétákkal, az első felvonásban mindjárt ezerek halottak el, s mégis maradt annyi szereplő élve, hogy az utolsó felvonást is egy császári játékhoz illőleg lehessen befejezni. Ott áll Blum Robert — igazsága érzetében me­rész és bátor nyílt homlokkal szól biráihoz, — ha bélyeg van tettein, az nem más, mint a jogos­ság bélyege. E férfi a frankfurti parliament tagja; — azt hinnéd, egy szabad nép választott képviselője, egy az osztriain kívül álló törvényhozás tagja — biz­tosítva van az önkényes eljárás ellen, — mert felette a népjog pajzsa áll ? Csalatkozol; a fegyverek dördülnek s Blum R. halva rogyik le. A schwarzgelbek csóválják fejeiket — de a po­kolban tust trombitálnak. A második Messenhauser a bécsi nemzet­­őrség főparancsnoka, választott elöljárója egy olly tes­tületnek, melly törvényesen lépett életbe s császári es­küvel jön megerősítve. S ezen testület főparancsnokává törvényes nem­zetgyűlés által neveztetett. Nemzetgyűlés által, mellynek működése, — mi­­kint lapunk olvasói előtt tudva van — a császár ma­gas tetszését is kinyerte. Azt hinnéd ugy­e, ennyi salvus conductuson meg­­érik a legkorlátlanabb önkény pallosa is. Csalatkozol; a fegyverek dördülnek, s Messenhau­­ser halva rogyik le. A schwarzgelbek csóválják fejeiket, de a pokol­ban erre is tust trombitálnak, így hullnak el egymásután motiválatlan halállal Bécs legjelesb férjai, az olmüczi hofloge vendégeinek nem kis tetszésére, kik, mint azelőtt a concertekben előadott zanedarabok programmját, úgy tartják most a Wiener Zeitungot kezükben, melly mindig előre anyagolja a spectaculum részleteit. A programmban Magyarország is, mint utolsó és érdekességben leglátományosabb pont­ben foglaltatik. A szabadság nagyszerű ravatala körül Win­­dischgraecz ágyúi dörgenek. S itt is csapoltatnék egy kis vér a bíbor elkopott festékét élénkíteni. Nem megvetendő látomány lenne az igaz. Egyébiránt erre keresztet vonhatnak az ol­­mützi szelíd műkedvelők. A la roi s’ amuse-t’ itt Magyarországon i­lyen nagy­ban nem játszik. A pesti kereskedői kar a hazai termé­nyekre nézve jelenti, hogy a legközelebb múlt Li­­pótvásárkor az utak elzárása miatt idegen vevők és árulók Pestre nem jöhetvén, nagyobbszerű kereskedői üzletekről szó sem volt, hanem csak csupa szükségbeli vételek és eladások történtek; továbbá , hogy a ke­reskedői viszonyokból eredt követelések be nem hajt­hatása miatt a hitel egészen megcsökkent. — Kelt Pesten, 1848 évi november 16-án. A kereskedői testület, lészen köteles beküldeni, —­ még is nagy botrányko­­zással kellett a honvédelmi bizottmánynak arról érte­sülni, mikép némelly ezredek, azok egyes részei, s kisebb haditestületek beadványaikat s számadásaikat Bécsbe a számvevő hivatalhoz, vagy más a honon kí­vül létező testületekhez merésztették küldeni, s ez ál­tal a fenálló törvényeket, s az ország független ön­állását megsérteni; —felszólaltatnak tehát minden ha­di parancsnokságok, ezredek, s bármi nevű testület­iek , hogy jövőre illy törvénytelen eljárástól annál is inkább óvakodjanak , minthogy ellenkező esetben illyen a fenálló törvényeket kijátszani szándékló eljárás, mint honárulás, a legszigorúbban fog bűntetteim. Budapesten, november 18. 1848. Az orsz. honvédelmi, bizottmány Kossuth La­­j­o­s elnök. A pesti fegyvergyár az eddigi tulajdonos ma­gántársaságtól az ország számára átvétetvén és a nem­zet hadiszertárai közé soroztatván, a fegyvergyártás gyorsítása tekintetéből az újdon alakult honvédzászlóal­jak parancsnokságainak meghagyatik, hogy mind­azon honvédeket, kik a fegyvergyártásra alkalmazhatók, minek a kovács, lakatos, kerékgyártó, asztalos és puskaműves mesterségekhez értők, rögtön a pesti fegyvergyárba leendő alkalmaztatásuk végett, a hadügyministeriumhoz utasítva Pestre indítsák , s az ily i­lyen egyének névjegyzékét terjesszék fel. — Kelt Bu­dapesten, nov. 18. 1848. Az orsz. honv. bizottmány. Kossuth L. elnök. Tapasztaltatván, hogy a népfelkelés és nemzető­rök kimozditása alkalmával, az adóbehajtás nagy hátramaradásával, a hatósági és helységbeli adószedők is kimozdíttatnak, ezen visszaélés ezennel eltörültetk s az adószedők kimozdtása eltiltatik.— Kelt Budapesten, nov. 18. 1848. Az orsz. honv. bizottm. nevében Kossuth L. elnök. Hivatalos rovat. Jóllehet az 18'n/18 törvény czikkelyek s ő fel­sége több rendbeli leiratai világosan meghatározzák, hogy az országban létező összes magyar hadsereg e­­gyedü­l s kizárólag a magyar hadügyministérium által vegye rendeleteit, mellynek szinte minden beadványait 650 A ,Közlöny* 157-ik számában folyó november hó 14-éről Győrben, Veszprémben, Somogyban, Kapos­várott, Pécsett, Szegszárdon és Székesfejérvárott meg­tartani hirdetett levásárlások határnapjai ezennel érvény­teleneknek nyilváníttatnak , miután az illető kormánybiz­tosok által a végre már azelőtt más napok rendeltet­tek ; s annálfogva a fenen irt helyek a kormánybiz­tosok által meghatározott és általuk már közhírré té­tetett napokon fognak a pótló vásárlások megtörténni. Kelt Budapesten,nov. 15-én 1848. Répási, tábornok. A táborból visszatért pesti ,nemzetőr csapatnál alkalmazásban volt hadügyész Tóth Elek hasonló minő­ségben a nagy-váradi térparancsnoksághoz létetik át, a­hova ő azonnal elutazzék, s magát ott Leitner őr­nagy s térparancsnoknál jelentse. Budán, nov. 14-én 1848. Nádosi Sándor, ezredes. Rendeletek. Mittisz József pesti, és Sebes Ká­roly budai térszázadosok ezen hivatalaik mellett őr­nagyokká e hó 20-tól kezdve kineveztetnek. Pest, oct. 28. 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Nyári Pál h. elnök. Báró Bercsényi János hiteles orvosi bizonyítványok­kal tanúsított betegeskedése tekintetéből a képviselő­­ház october l0­kei határozata alól ideiglenesen fel­mentett, gyógyulása bekövetkeztével a hazábani meg­jelenése szoros kötelességévé tétetvén. Pest, november 17. 1848. A honvédelmi bizott­mány. Nyári Pál, h. elnök. A honvédzászlóalj parancsnokságok részére. Az alakított hadmegyei honvéd főparancsnokságok hatásköre folyó évi december l-ső napjától kez­dődvén, a honvédzászlóalj parancsnokságok ezennel oda utasítalnak, miszerint minden jelentéseiket, mellyeket eddig felé a nemzetőrségi tanácshoz intéztek, a fent ki­tett naptól kezdve az illető, vagy is azon hadmegyei főparancsnokságnak küldték, mellynek kerületében a Köz­lönyben EK/117 szám alatt megjelent rendelet szerint vannak. Budán, nov. 17-én 1848. Nádasi Sándor ezredes. Hiteles hírek szerint a lembergi lázadás Win­­dischgraetz parancsára egyenesen a katonaság által idéztetett elő , az ott életbe jönni kezdett nemzetiség és légiók végső megsemmisítésére; a legiobeli ifjú­ság legnagyobb része szünnapokra eltávozván és sem­mi rosszat nem gyanítván, távollétük felhasználtatott ezen lázadás előidézésére, mellynek következtében hi­teles tudósítás szerint a légió számos tagjai, s mint­egy 300 lelkes nő , kik közöl egy maga négy kato­nát lőtt meg pisztolyaiból , leölettek, s a felbőszült katonaságnak az öldöklésre s pusztításra 3 nap en­gedtetvén, olly borzasztó tények követtettek el, melyek­nek leírásától mindenki visszaborzad. — Az egész­ből ránk csak annyi szolgálhat tanúságul, hogy a reactioval semmi áron alkudozni nem lehet, mert Lembergben is Hammerstein parancsnok adott be­csület szava, sőt kölcsönösen megállapított egyezkedés után is levette a népet, ha egyezkedés nem történik s a nép el nem ámittatik, a nép győzelmes maradt volna. Bém tábornok emlékirata. (Folyt, és vége). Végre 1848-iki február havában kitört Párisban a forradalom, s hogy mindent megakaszszon, mivel okos viselet által Lengyelhonnak használhatott volna, a Fran­­czia- és Angolhonban tartózkodó kivándorlottakat Posen nagyherczegség és Krakkóba nyomta a democrat tár­sulat, hogy ott mielőtt felfegyverkezhettek volna, az osztrákok és poroszok által szétszaggattassanak s meg­­semmisittessenek. Hogy munkáját befejezhesse, több legfinomabb orosz ágensek maradtak Krakkóban, sőt többen Lem­­bergig tolakodtak, s a nép közé vegyülve, communis­­must és a birtoklás eltörlését hirdetve igyekeztek azok halálát előmozdítani, kiktől féltek. E közben Galliczianak minden kerületében egy­­egy nemzeti tanács alakult, Lembergbe követek kül­dettek egy középponti tanács alkotására. E város-----------ei is alkottak egy tanácsot, és mivel nagy többségben mindenkit maguk közé vettek, többséget tudtak maguknak szerezni a különböző ke­rületek követei felett. E vezetők egyesültek a democrat társulattal, és egyesülten dolgoztak. A középponti tanács legmunkásabb ágense Dzirz­­kowsky volt. Érezte az ország a veszedelmet, mi fenye­­gető, ha illyen emberek a státusok sorsára befolyást gyakorolhatnak — fontos panaszok, visszahívások vol­tak napirenden, s végre a középponti bizottmány vég­zéseinek jóváhagyását megtagadta az ország, ha azt nem reorganizálják. A főpont volt Czirzkowsky el­mozdítása, ki már Frankfurt­ és Párisba utazott vala. Én Párisban láttam, bár communistáink egyike volt, eltagadá azt nyilvánosan, hogy a becsületes em­bereknél szabad bejárása legyen. Párisban történt, hol felkértem, hogy mentül e­­lőbb térjen vissza Gallicziába, egyesüljön Magyarhonnal, s egyesülve munkálkodjanak; mert mondom neki, fájda­lommal kell tapasztalni, miszerint több lengyelek a pan­­slavismusnak hódolnak. Hogy az e gondolat által okozott bajt jóvá te­gyem, mondám nekie, miszerint én is rövid időn Ma­gyarhonba menendek s ok­ egy lengyel-szláv légiót alakítandók, mellynek czélja leend, minden szláv nép­­törzsököt, kik századok óta a magyarokkal egyesül­ten képzik a magyar királyságot, felvilágosítva meg­győzhetni, miszerint a magyaroktól el ne szakadjanak, sőt velük egyesülten maradjanak. Az erkölcsi és anya­gi befolyás, mellyet így gyakorolhattunk volna, bizo­nyosan a legjobb eredményt idézte volna elő. Ezután nem sokára Lembergbe mentem. Ott ta­láltam az úgynevezett középponti tanácsot, mellyben semmivel egyébbel nem foglalkoztak, mint a magyar dolgokkal, sőt azon hibát követték el, hogy a cse­hekkel egyesültek. Én erre nyilvánosan Magyarhon mellett nyilatkoz­tam. Hazámfiai, kik e nagylelkű nemzet iránt öröktől fogva rokonszenvvel viseltetének, felhívták az ifjúságot magyarhoni szolgálatba lépni; több követek siettek ak­kor oda, mielőtt megérkeztem volna, hogy bizonyos feltételeket csaljanak ki. Bécsben visszatartóztattatva, hogy a szabadság ü­­gyét védelmezzem , mit tehettem, mindent meglőttem a város megmentésére. Egy barrikád védelmezésében october 28-kán megsebesíttetem, s midőn beláttam , mert egy része a külvárosoknak már be volt véve

Next