Nemzeti, 1848. július-december (42. évfolyam, 44-199. szám)
1848-12-03 / 176. szám
Vasárnap ALKOTMÁNY. NEMZETISÉG. Megjelenik minden nap, hétfőt kivéve, egyegy ív. Lapunk mindennemű hirdetményeket fölvesz; egyegy hasáb-sorért apró tenkkel öt ezüst kr. számittatik. 176 szám. December 3kin 1848. SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG. Előfizetési dij félévre helyben boriték nélkül házhoz küldve ^ ^ _ Előfizethetni minden postahivatalnál s helybén a nerken— 5 frt, borítékkal 0 frt; postán borítékban hatszor küldve 8 frt; tőségnél Zöld kert utcza 488-dik szám alatt földszint a kevesebbszer pedig küldve 1 frt pengőben, hivatalban. Nyit levél Kossuth Lajoshoz. *) Nem kétlem, hogy ön azok közé tartozik, kik nem csak egyes tényeket látnak, hanem azok belső összekötetését, s az ok s következés azon lánczolatát, melly a tényeken keresztül vonul, és igy tudja, miszerint az, ki hibás elvből indul ki s logicálsan hamis téren mozog, legyen eljárása bármi erélyes s szorgalmas, kedvező eredményhez nem fog jutni, magánéletben úgy, mint közéletben; következőleg azon örvényt is látja, melly fölött lebegünk. A külellenségtől nincs okunk félni, ha egyetértés, jó közigazgatás s lelkesedés lesz ott, hol az erő van, t. i. a nép ezreinél; mert a melly nemzet szabad lenni komolyan akar s tud, az leggyőzhetlen; de hogy egyetértés, komoly akarat s lelkesedés legyen annyi különböző felfogású, hajlamos érdekű ember közt, kikerülhetően szükséges az erélyes s igazságos közigazgatás, józan alapelveken s logicai biztos s világos térem állás a politikában. Láttuk azt a volt ministeriumnál, mi lomhán, erélytelenül s előrelátás nélkül járt azz el. Tényeket arra felhozni szükségtelen, elég arra az hogy hadseregről s pénzről csak júliusban kezdett gondoskodni; a népet felvilágositni, fellelkesitni, s az ügynek megnyerni egészen elmulasztó, a régi visszaéléseket meg nem szünteté, s rendeleteinek pontos teljesítésére semmi gondot sem fordított. Üdvöt ott keresett, a hol nincs. Nem a nemzet önerejére támaszkodólag, azt szaporitni s a jó ügynek megnyerni igyekezett, hanem a helyett lothiring Ferdinánd urnál s az őt környező camarillánál kegyelmet koldult. Kaczérkodott szüntelen mind a két elemmel, minek logicai következése el nem maradhatott; két szék közt a földön maradt. És mi volt mindennek oka? az, hogy hibás elvből indult, hogy nem logicai biztos téren állott, hanem kétszinüsködött úgy, hogy mindenik rész ámítónak vélte s egyik sem bízott benne. Diplomatizált, politizált, mindent tett, csak az egyenes logicai biztos után nem járt, pedig ön tudja, miként a diplomatizálás s politizálás nem egyéb, mint az ámítás, csalás s képmutatás mesterfogása, a mi igen is illő, igen is hasznos, igen is szükséges a királyoknak, s a nép véréből élősködő bérenczeinek, kik — hasonlón azon élősdi férgekhez, mik azonnal elvesznek, a mint a nap sugárai rájuk hatnak —legott elenyésznek, amint valóságuk s igaz színük megvilágitatik; de sem nem illő, sem nem hasznos, sem nem szükséges egy szabad, igazságos ügyében s önerejében bízó nemzethez, mert a melly nemzet, vagy egyén önerejében nem bizik , hanem mások kegyelméből, vagy finomul szőtt ármányokból akar élni, az végtére is elvész, anélkül, hogy emlékére csak egy izgalmas köny is hullana, a vesztét megérdemlő. Nem akarom ezzel mondani, hogy az előbbeni ministériumnak a törvényes utat el kell vala hagyni, mert hiszen lothringi Ferdinánd úr elég diplomaticai ügyességgel birt álarczot felvenni, hanem kell *) Midőn a nagytehetségű czikkírót, barátunknak — bátran mondhatjuk — jeles czikkét közzéteszük, szükségesnek látjuk előre is kinyilatkoztatni, hogy habár az itt mondottak igazságát nincs szándékunk átalában kétségbe vonni, részünkről mégis — meg lehet hibásan — hazánk fügetlenségének kimondását nov. 30-ki 173. számunk főczikkében előadott formában látnók czélszerűbbnek. Azonban győzzön a mi jobb , annyi tökéletesen igaz, hogy épen az e czikkben előadottaknál fogva —, mint már magunk is előbb kijelentettük — kormányzásunk a mostani alakjában a haza veszélye nélkül nem maradhat. Szerk. vala erélyesen eljárnia a törvény végrehajtásában, az igazságos igazgatásban s a nép felvilágosításában , hogy nyerjen bizalmat; kell vala bátorságot mutatnia a politikában s a törvényadta jogokban, hogy a félénk s habozó tömeg hozzá csatlakozik, s tudnia kell vala, mit minden tapasztalt józan ember tud , hogy valamint kutyából nem lesz soha szalonna s fából vaskarika , úgy egy király bir- t jón bár Augustus s Lajos Fülöp álarczaival is, soha, de soha nemzeti szabadságot tűrni nem fog; mert az í életét veszélyezi s létét enyészteti, tűz s viz az, melly egymást megsemmisíti; s hogy királyi szó s királyi eskü csak addig kötelező, a meddig ereje nincs azt megszegni; következőleg egy pillanatot sem kell vala késnie a nemzeti erő kifejtésében, s az élet s halálral harczra készülésében. És mindezen tapasztalások s okulások után mit látunk jelenleg? A kormány tulajdonkép csak egy tárgygyal van megbízva, a honvédelemmel, amiben elég erélyesen látszik eljárni, de ez korán sem elég, mert nem egyedül a materiális hatalomban rejlik az erő, hanem főleg az egyetértésben s az ügy iránti lelkesülésben. Pedig az, hogy létezzék ott, hol tekintetbe sem vévén a harczra kivántató erőlködést, a századokra előre nem látó érdek összevetvén a mostani állapotot az előbbenivel, azt találja, hogy mit sem nyert, sőt vesztett? hogy létezzék egyetértés ott, hol az egyszerű pár ember , a sokféle törvényes, egymás ellen hadakozó, egymást törvénytelennek bélyegző s egymást paralizáló hatalmak parancsai s ellenparancsai tömkelegéből ki sem tud igazodni ? Lássuk ugyanis jelen állapotunkat. Anarchia mindenütt, mert az igazságos panasz sehol bíróra nem talál; míg ellenben a hivatalnoki önkény olly magas fokra kezd hágni, miként úgy látszik, mintha a nép csak azért léteznék, hogy véres verítékéből hizlalja a hivatalnokokat. Mert míg a képviselőház örökös letargiájában semmi átalános szabályról nem gondoskodik , szabad tér marad a különféle törvényhatóságokban a hivatalnoki önkénynek, minélfogva siet is mindenekelőtt fizetésének megszaporításával a különben is sanyargatott népet minden várakozást haladó módon megterhelni, holott a tisztviselők kötelessége teljesítésének s igazságos eljárásának biztosításáról szó sincs! A különben is mindinkább nyomasztó adó annál inkább elviselhetlenné lesz, minél kevesebb gond fordíttatik annak minden törvényhatóságokban egyformán egyenlő s igazságos felosztására, minélfogva ismét a bureaucratismus önkénye a szegényt a gazdagért megfizetteti, minek egyik élő példája a többi közt Pest városában a terület s nem a jövedelem utáni adófelosztás. Az aristocratia megelégedetten, mert azon világos törvény, melly kármentesítését a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezi, s a melly a végrehajtást haladéktalanul megrendeli, még mai napig papiroson maradt; mert a felállított elveket logikailag követni táblabirói módon vonakodván, a helyett, hogy választó kerületenkint az összeirt esküdtszéki képesekből sors, húzás utján 18 urbér vesztett s 18 nem vesztett választ annak, kik közöl minden földesur úgy, valamint a kormány megbízottja J.sőt szőt akadás nélkül, de az urbér vesztett s nem vesztett közti arányt fentartván, visszavethessen, a megmaradtak bejárván a kerületiet s utasítás szerint használván az adatokat, néhány hét alatt a megbecsülés esküdtszékileg — mire életünket is bízzuk — eldönthető volna, s nyomban megtörténhetnek a már ön által benyújtott terv szerint a kielégítés, a helyett— mondom — tipegünk körülötte, mint a macska a forró kása körül, bizalik a megbecslés megyei küldöttségekre, mik szokás szerint évek múlván arról fognak tanácskozni, hogy összeüljenek-e vagy nem?! A nép is megelégedetlen, mert a törvény által szentesített törvény előttis politikai egyenlőséggel a gyakorlatban alig találkozik, minek egyik kiáltó példája a több közt a vámmentesség. A közpénztár tartalma mód nélkül pazaroltatik, nem a fegyveres erő kiállítására, mi soha sem lehet elegendő drága, hanem a tömérdek sine curák fizetésére, s a közdolgok rész elintézésére, még pénz kutforrásokról nem gondoskodtatik , mert hisz az adó sincs még elrendezve. *) Szóval a régi visszaélések legkevesbbé sem szüntették meg. S mind e súlyos, a nép türelmét előbb utóbb kimerítő bajok fölött itt áll a hazaárulók, bujtogatók s lázítók legnagyobbika lothringi Ferdinánd ur, ki e nemzet ellen irtóháborut visel, mint törvényes király, mephistói örömmosolyával kísérvén ezen balfogásokat, mint meg annyi kerttéket részére, proclamatiót proclamatió után szórat a nép közé , kormányunkat s törvényhozásunkat törvénytelennek bélyegezvén , s a népet a különben is nehéz terheinek nem viselésére s engedetlenségre ösztönzi, és igy egy részről fentartván a soraink közt fájdalom felette számosan létező fekete-sárga seregnek reményeit, más részről a habozó, elhatározatlan, eredményt váró nagy tömeget féken tartja. És a rémképek legnagyobbika még az, hogy törvényes tekintélyét amaz egyetlen egy támaszunk megdöntésére, fájdalom máris nem minden sitter nélkül használja, értem a magyar kamatlan jegyeknek devalvatioját. Amaz optimisticus, de felette imperacitus eszme, miszerint több millió értelmetlen ember annyi belátással s hazafisággal fog bírni , miszerint közönbös lesz előtte a forgalmi eszköz érczből áll-e, vagy papirosból , valóságos értéken alapul-e vagy hitelen, miután a csereeszköznek tulajdonkép nem volna szükséges realitásnak lenni, hanem csak képviselőnek; annak pedig a papiros ép olly jó, mint az arany, ha a közmegállapodás szentesíti. Ezen theóriának igen jó, de gyakorlatilag képtelen eszme — mondom — oka annak, hogy államunk majdnem egyedüli kétforrásává azon jegyek tétettek, a nélkül, hogy valami alapalapról gondoskodtunk volna; és ha most lothringi Ferdinánd urnak sikerülne azok ellen bizalmatlanságot ébreszteni, az ő győzelme — a magyarok istene különös csodája közbe jötte nélkül — többé kétségtelen **) mert az nem volna már puszta devalvatio, melly egyeseket kárositna, hanem kiapasztása a status egyedüli kutforrásának, mi egész erőnket megzsibbasztaná. Pedig higgye el ön , már is mutatkoznak előjelei ama csontvelőt emésztő rákfenének, a bécsi bankjegyek mindinkább eltűnnek, a pesti kereskedők irodáiban nyilvánosan vájtatik be az ezüst pénz két száztalival, s imittamott vonakodnak a jegyeket elfogadni? Az im elősorolt bajok összege képezi ama tátongó fenektelen örvényt, melly elnyeléssel fenyeget. Hogy tehát ez örvénybe nemzetileg el ne temet *) Az adórendszer épen most van a képviselőház tárgyalása alatt. — Szerk. **) Csakhogy ennek sikeresítése kissé kétséges dolog, mert ő is csak papiros pénzzel kínálhat meg bennünket, már pedig a bécsi papirosokért sült bolond volna , ki a magyar papiroszpénzt oda adná, miután amazoknak úgyszólván már most semmi alapjuk sincs. Szerk.