Nemzeti Ujság, 1919. október (1. évfolyam, 3-29. szám)
1919-10-09 / 10. szám
79/9. október 9. NEMZETI UJSÁG A fenyegető tüzelőszerviség. Sausey amerikai ezredes tárgyalásai Budapesten. — Saját tudósítónktól. — Budapest, okt. 8. A főváros tüzelőanyagellátásának kérdésében hétfőn és kedden nagyfontosságú tárgyalások voltak Budapesten. A párisi legfőbb szénbizottság megbízásából Budapestre érkezett Causey amerikai ezredes, hogy a magyar bányák termeléséről tájékozódást szerezzen és megállapítsa, hogy Magyarországnak mennyi külföldi szénre van szüksége. Információnk szerint ezek a tárgyalások igen jelentős eredménnyel jártak. Noha Causey ezredesnek az az álláspontja, hogy elsősorban hazai szénbányáink termelését kell fokozni, mégis kijelentette, hogy Csehországból bizonyos menynyiséget fogunk kapni, amivel a budapesti gázellátás biztosítható lesz. Causey ezredes ezen kijelentéséhez járul azon nagyérdekű információnk, hogy Ripka vezérigazgató prágai tárgyalásai a legteljesebb eredménnyel kecsegtetnek. Az entente vasúti bizottságának elnöke, Carsey W. B. ezredes, aki egyben a szövetségesek dunai bizottságának amerikai tagja, Moore ezredes és Leach kapitány kíséretében hétfőn reggel kilcnvonaton Budapestre érkeztek. Az amerikai kiküldöttek legelsőbb is Bandholz tábornok, az atmerikai katonai misszió vezetőjénél tisztelegtek. Carsey ezredes még a délelőtt folyamán hosszasebben tanácskozott Troybridge admirálissal a szénellátás dolgában, majd délután Bau Gottlobbal, az Országos Szénbizottság igazgatójával és ifjabb dr. Cherin Ferenccel és Vida Jenő vezérigazgatókkal behatóm megvitatta a hazai széntermelés fokozása érdekében szükséges és azonnal foganatosítandó intézkedéseket. A további megbeszélés nyomán Causey ezredes közelebbről vázolta a szénellátás enyhítésére iránynyuló akcióját és nagyérdekű kijelentéseket tett a vonatkozó munkálatok dolgában. A Causey ezredes társaságában érkezett Moore ezredes Budapesten marad és Bandholz tábornok missziójánál fog működni. Causey ezredes kedden este különvonaton visszautazott Bécsbe. Budapesthez hasonlóan igen rossz az osztrák főváros szénellátása is, ahol erélyes intézkedéseket tettek, hogy a szénnel a lehetőség szerint takarékoskodjanak. Október 12-től kezdve a villamosforgalmat hétköznapokon reggel hat órától este fél 9 óráig, vasárnapokon pedig reggel fél nyolc órától este fél kilenc óráig korlátozzák. Az üzleteknek az élelmiszerüzletek kivételével, délután 5 órakor zárniuk kell. Vendéglőkben fél 10 órakor, kávéházakban fél 11 órakor várt záróra. Este 8 órától kezdve csak acetylonvilágítást szabad használni. Színházaknak, hangversenytermeknek és mulatóhelyeknek este fél 11 órakor be kell fejezniük az előadást. Az előadások idejét 3 órára korlátozzák. A mozikban hétközi lapokon 5 órától, vasárnapokon 4 órától este fél 10 óráig szabad játszani. A gázkályhák használata tilos. Háztartások, ha kályhájuk nincsen, napi 3 köbméter, egyébként pedig napi 1 köbméter gázt fogyaszthatnak el A bécsi lapok különben Nutz ezredesnek, a közép-európai szénbizottség vezetőjének Maehrisch- Ostrauban egy újságíróval folytatott hosszabb beszélgetését közük. Nut ezredes egyebek közt kijelentette, hogy a bizottság három legutolsó ülése majdnem kizárólag Ausztria szénellátásával foglalkozott. Azután kijelentette, hogy s az egyes államok szénellátása tekintetében új beosztás készül. Ez pedig a következő: Az ostrav-karwini szénvidék a cseh-tót köztársaságot, Ausztriát, Csehtótországot és Németországot, a drombrovári szénvidék Ausztriát és Lengyelországot fogja ellátni. Ezekről a vidékekről sem Magyarország, sem Románia, sem Olaszország nem fog szenet kapni. Nutz ezredes nyilatkozatával szemben azt az információt szereztük, hogy a főváros és a cseh kormány között a tárgyalások a budapesti gázgyár szénellátására vonatkozólag igen előrehaladott stádiumban vannak. Elvileg megegyezés jött létre napi 50—60 vagyon szállítására. A szén mázsája 15 cseh koronába fog kerülni. A szállítások megkezdésének azonban az a feltétele, hogy Magyarország a szén szállítására szükséges vagyonokat kölcsönözze Csehországnak. Mivel vagyonjaink jelenleg nekünk sincsenek, dr. Bódy Tivadar polgármester ma sürgős felterjesztést intézett az entente-missziókhoz, melyben az ententeot felkéri, hogy a szén szállításához szükséges vagyonokról gondoskodjék. Én — vagy még sem én? Szerkesztő elvtárs, egy szóra ! Pár nap óta, hogy áldott négermosdatónk, a félrevezetett nép szava, olyan bátrakat kurjogat, elő merek, én is bújni eddig félve őrzött odvaimból, s boldogan, biztosan nézek körül a hazában. Olyféleképp nézek, mint az erdő szegénylegénye, mikor galoppban látja távozni az eredménytelenül kutató csendőröket. Nincs baj ! Sőt annyira nincs, hogy jóformán megint mi vagyunk az urak a csárdában, forgathatjuk a fütyköst a fejünk körül és olyakat szólhatunk, hogy nem ám nekünk, hanem annak a cudar szolgabirónak ludbőröz meg a háta tőle, aki még mindig a régi erkölcsöket védi. De be kell vallanom mégis, Szerkesztő elvtárs, hogy néha szinte belezavarodok ebbe a mai biztonságos helyzetembe. Például: én most már tisztára nem tudom, kommunista vagyok-e, vagy nem. Szocialista vagyok-e, vagy nem. Mert ide nézzenek : március elején megesketett bennünket a pártvezetőség, hogy holtunkiglan-holtokiglan hűséges szociáldemokraták leszünk, a kommunista maszlagból nem kérünk, Kun Béláékat a földbe tapossuk. Március 21 én kimondotta ugyanaz a pártvezetőség, hogy de bizony szociáldemokrata és kommunista)egy dolog, sőt hamarosan rádupláztak azzal, hogy csak a kommunista az igazi szocialista és a szociáldemokrata párt, mint ilyen. Magyarországon megszűnt, beleolvadt testestől-lelkestől, szőröstől-bőröstől, szakszervezetestől és népszavastul a bolseviki pártba és aki másképp gondolkozik, az áruló és bitang és hogy nincs többé szociáldemokrácia és nem is lesz soha, örökké, hanem csakis egyesült, eggyé forrt, egy azonos kommunista-szocialista párt. Most meg, hogy ez az öszvérhajzat felborította a szekeret és belegurította a nem mondom meg mibe, egyszer csak nagy örömömre látom, hogy a végérvényesen eltemetett, beolvadt, örök időkre, másíthatatlanul és visszavonhatatlanul megvörösödött és megbörzsidősödött szociáldemokrácia mégsem olvadt bele semmibe, vagy ha beolvadt, megint visszaolvadt és így, hála a Szemfüles pártvezetőségnek, más névvel bár, de megint kint vagyunk a sárból. Mint bolsik akasztottunk, loptunk, országot gyilkoltunk s most, mint régi szőrű, hithű szociáldemokraták ártatlanul forgatják a tenyerünket a vizsgálóbíró előtt, hogy hiszen nem mi voltunk: a kommunisták a hibásak, tessék azokat keresni. A mi pártvezetőségünk, hiába, mindig feltalálja magát! Csak, mondom, belezavarodik az ember ebbe a nagy kényelembe. Már most például azt sem tudom. Szerkesztő elvtárs : én vagyok-e én, vagy már nem is én vagyok én? Én vagyok-e, aki beolvadtam, vagy más olvadt vissza helyettem ? Az vagyok-e én, aki március elején voltam, vagy aki március 21-től augusztus 1-ig rikoltottam a burzsujra a gajdeszt? Vagy egyik se? Vagy mind a kettő? Vagy én csak üres szám vagyok, egy nulla,vagy két, vagy több nulla, amely elé a pártvezetőség írja a számot, hogy ma II-ik számú internacionalista forradalmár vagyok, holnap III-ik számú, holnapután esetleg IV-ik számú? Hát ki vagyok én, Szerkesztő elvtárs? Öntudatos munkás? avagy kerge birka, akit körbetáncoltat a Conti utcai cirkuszvállalat? Avagy jámbor barom, akit a vágóhidra visznek s hogy jobban vezettesse magát, zsákot húznak a szemére? Vagy birka is, barom is egyszerre? Attól tartok, hogy ez a legvalószínűbb !... Szerkesztő elvtárs, maga ugyan burzsuj, mert reggeltől estig dolgozik, én meg szervezett munkakerülő vagyok, de azért nem bánnám, ha egyszer megmagyarázná : én vagyok-e még én, vagy nem is én vagyok már én? Csak ezt szeretném tudni ebben a váratlan nagy felléleezésben ! Egy be- és kiolvadt vörös elvtárs. HÍREK* Budapest, okt. á(; Roiitizáló uzsorások. — Levél a Szerkesztőhöz. —■ ¥ A mai külvárosi kiskereskedelem közönséges rabló-intézmény. Ezek a kereskedők abszolúte nélkülözik a becsülettudást és ezek egy célt ismernek , mennél többet rabolni embertársaiktól.. E sorok írója már jó ideje figyeli, hogy és mint mű-’ ködnek a kültelki kereskedő urak és a sok közül néhány példát kiragadva, szeretné a keresztény közönséget felvilágosítani, hogy észbe kapjon végre, s igyekezzék kizsákmányolóstől szabadulni. A kültelki uzsora, sajnos, épp a szegényebb, osztályt sújtja legjobban. Valahányszor a szegény proletár anya vagy apa egy-egy pár harisnyát vesz gyermekének : «tudtára lesz adva, hogy azért lesz olyan drágán eladva a harisnya, mert aa a gaz Friedrich-kormány még mindig létezik.» Elhallgatják azonban, hogy a drágán eladott áruk hasznából milyen lukullusi lakomákat csapnak. De lássunk néhány jellemző esetet, hogyan kereskednek ezek az árak, mondjuk például a Gazavtér felé, ahol még közmondásosan olcsó az áru. Van bizonyos fajta karton fejkendő, mely legalább 4—5 lánckereskedő kezén megy keresztül, míg az eladóhoz kerül. Olasz áru és ott legfeljebb 40—60 centesimo az ára darabonként; mire a kültelki kereskedőhöz jut, 26—28 korona az ára, ez aztán hajlandó nagy kegyesen 50 koronáért eladni, bár alkudni is lehet s esetleg 45 koronáért is megveheti a szegény áldozat. Oh te szegény munkásanya, ha tudnád, hogy «két» percnyi rábeszélés fáradalmáért egész napi keresetedet adod oda haszonnak ! Van még rikítóbb példa is. A gyermekharisnya rendkívül fontos szükségleti cikk.Ára az egyes számnak nagyban, természetesen galíciai lánckereskedők útján. 220 korona tucatonként s ez az ár számonként 25 koronával emelkedik. Tehát a legkisebb szám párjának ára nagyban 18 korona. A szegény proletár vevő ezt csak 36 koronáért szerelheti meg, s az ár számonként 4 koronával emelkedik, úgy, hogy egy 15 éves gyermek részére alkalmas harisnya párja «csak» 76 koronába kerül. A haszon csupán 80—100%. Ima tehát, ha a gyermekmeziű láb vagy rongyos harisnyában kénytelen járni, annak nem a Friedrich-kormány az oka, hanem, a kiuzsorázó kültelki kereskedelem, és a vásárló közönség jól tenné, ha ezeket a politizáló urakat elkerülné. Egy-egy ilyen kültelki kereskedő, mondjuk a Garay-téren s hetivásárkor, napi 10—*12 ezer koronát vesz be, melyből átlag 40% tiszta haszna van. Várjon melyik földmívesnek, ipari munkásnak van keserves munkával ennyi jövedelme egy hónap, egy év alatt? Még elgondolni is sok: nyolc óra alatt 4000 korona tiszta haszon! Pedig ez így van és aki kiváncsi rá, könnyen meggyőződést szerezhet az illető kereskedő könyveiből. Ily őrült jövedelem mellett is az alkalmazott segédnek ritkán adnak havi ezer korona, fizetést. Jó türelmes magyar nép, meddig fogod még tétlenül nézni ezeket a fonák állapotokat! Ébredjetek s legyetek olyan kereskedők, akik 10% haszonnal is megelégesztek embertársaitok javára. Nézetem szerint a keresztény kiskereskedelem fellendítése a következő módon volna lehetséges. A keresztény háziurak a házukban lévő felesleges vagy feleslegessé tehető üzlethelyiségeket csakis keresztényeknek adnák ki. A keresztény gyárrosok berendezés, portál stb. elkészítését vállalnák részlet vagy későbbi egyszeri lefizetésre is. A vagyonosabb keresztények kölcsönöznének megfelelő összeget egy-egy ibren keresztény üzlet alakítására, bizonyos, hogy hamar és tisztességes haszonnal kaphatnák vissza. Hosszú napkor a fővárosban tartózkodó idegenek csodálkozva állapíthatták meg, mily kevés, üzlet van a keresztények tulajdonában. Legyen ez a jövőben máskép! Egy keresztény-szocialista kereskedelmi alkalmazott (Az «Egyesült Keresztény Nemzeti Liga») lilaszinó plaktja előtt csoportosan áll a nép és olvas. Egy-egy elfojtott kitörés, egy-egy hangosabb vélemény, amit a többiek helyeselnek, elárulja, hogy szívükbe markol a kiáltvány, amely «a becsület, a tisztesség és jellem alapján szólít fel mindenkit, hogy legyenek a nemzet önzetlen napszámosai az újjáépítés munkájában». Nem hirdet politikai harcot és felekezeti villongást, hanem erős társadalmi szervezkedésben akarja megvalósítani a keresztény és nemzeti gondolat uralmát minden