Nemzeti Ujság, 1920. április (2. évfolyam, 79-104. szám)
1920-04-21 / 96. szám
/W" ..... Sss^^t^1920. április 21. » 11» évf. 96. szám. NEMZETI ÚJSÁG lllllllillllllllillllllllllllllIllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIlUilllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllllllllllllilllllllH^ Szerkesztőség : Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. az. ITPOCC7TO1TV Dill ITU? AI VIDÍT in BWHzetést árt JEgén* évre 220 kor, félévre KO koe. Telefon : József 65 és József 66. AlliliiiOZrIUH I rUtlllMI HArlLAr negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy utca 11. sz. Telefon : 150—82. Felelős szerkesztő : Túri Béla. 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. lUiiiiiiniiiiiíiiiiiiiiiiiiiniiiifiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiitmiiiiiniiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiMiiniiiniHnminiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiinuHMiiHiiiiiiiinMifiiiiiiiHiimiiiiiiiiiiimiiiiuimiiiuiniiiutliiiui Hz Üzérkedők ellen. Budapest, április 20. Ha azt a törvényjavaslatot, melyet az árdrágítók, a lánckereskedők, az áruelrejtők és a csempészek üzelmeinek meggátolására a kormány a nemzetgyűlés elé terjesztett, öt évvel ezelőtt szavaztatták volna meg a törvényhozással, talán sok minden másként történt volna Magyarországon. A szervezetlen, balkáni szellemű és levantei erkölcsű magyar gazdasági élet megfékezése kötelesség lett volna abban az órában, mikor az első ágyúlövés előtt már elsült az üzérek aknája a magyar közélet látszólagos gazdasági konszolidáltságának felszíne alatt és kiderült, hogy gazdasági életünk pillérei nem az ezeréves magyar történelmi talajba, hanem egy mérhetetlen posványba vannak leeresztve. Nyilvánvaló volt már akkor, hogy a társadalmi rend felborítása fog bekövetkezni a kiszámíthatatlan gazdasági erőeltolódásokból, másképp történt volna tehát sok minden Magyarországon, ha akkor terjesztették volna be a törvényjavaslatot ... Volna .. . Újabb csábító alkalom ez a «volna», hogy rávilágítsunk az elmúlt évek könnyelműségeire és mulasztásaira , egy újabb alkalom rámutatni arra, hogy utólagosan milyen nehéz, sőt lehetetlen dolog helyrehozni azt a sok kárt, amit az előrelátás könnyen elkerülhetővé tehetett volna. Most ime be kellett terjeszteni egy törvényjavaslatot drákói szigorúságú intézkedésekkel, amelyek mind égető bilincsek lesznek, de amelyeket viselnie kell a gazdasági életnek, mert rászolgált erre szabadságának idején a kötelességek és a jogok egyensúlyának megbolygatásával. Be kellett,"terjeszteni a törvényjavaslatot és mert kellett, annálfogva senki se jöjjön nekünk a legitim és illegitim kereskedelem közt való megkülönböztetésekkel, mert ez a különbség láthatólag mindig csak akkor olyan éles, amikor alibit kell igazolni, de menten elmosódik, amikor hasznot kell bezsebelni. Nem vagyunk tehát hajlandók siratni a legitim kereskedelmet, mert gyöngének bizonyult, mikor saját önző érdekeit szolgálta s az illegitim üzletek ellen cselekedhetett volna. Nem vagyunk hajlandók a drákói intézkedéseket túlzottaknak találni, mert félnünk kell, hogy a javaslat már így is csak az elvesztett fejsze nyelét tudja megmenteni a magyar gazdasági élet fejlődésének javára. Ám, ha drákói a szigor, még akkor sincs joga tiltakozni ellene az önző üzleti világnak, mely a visszaélések szörnyű áradata ellen csak tessék-lássák tiltakozott néha, de cselekedetre nem volt kapható soha. Az az üzleti világ, mely a legitim kereskedelem jelszavának hangoztatása mellett hirdette, hogy nem az állami beavatkozás és a kereskedelem szabadságának megkötése az orvosszer, mert a visszaélések kiirtására maga a kereskedelem hivatott, ezt a kiirtást következetesen elmulasztotta s cselekedetek helyett kárpótlásul legfeljebb néhány, kamarai megnyitó beszédet adott. Nincs joga tehát senkinek sem panaszra vagy tiltakozásra, a fogyasztó közönségnek ellenben még mindig van oka arra az aggodalomra, hogy amikor az uzsora levetkőztette s rongyosan és éhesen néz szembe a bizonytalan holnappal ez a törvény már csak megtorlásra lesz jó, de arra, hogy ruhát, élelmiszert, lakást, bútort, egy kis jóllétet adjon, arra már nem lehet kifosztottságunkban alkalmas többé. Kétségtelen azonban, hogy a törvényjavaslatra szükség van. Maradék javainkat biztosítanunk kell az egyenlő elosztás és szociális igazság elve alapján a megkínzott és kifosztott nagy társadalmi rétegek számára. Ennek a feladatnak a javaslat megfelelő előrelátással elejét fogja venni olyan társadalmi bajoknak, melyek a jövőben az egyre tűrhetetlenebb gazdasági kiszipolyozás miatt az erők újabb kilengésére, a társadalmi rend újabb bizonytalanságaira vezettek volna. Be kell tehát mindenkinek fognia a fülét, a panaszok elől és el kell Budapest, április 20. ! Huber János beszédével indult meg a mai vita az indemnitásról. A beszéd, amely kemény szavakkal mutatott rá a zsidó sajtó és irodalom bűneire, új megvilágítást adott a Sándor Pál felszólalásával napirendre került zsidókérdésnek. Mondták is a folyosón : .. — Kár volt ennek a Sándor Pálnak idehozni ezt a kényes témát! Hát annyi tény, a Huber János kritikája erős volt, de hogy tálaié is volt, azt tanúsította a sok helyeslő közbeszólás, amelyek megállapításait minden oldalról kísérték. Nagy hatása volt még annak a kijelentésének, hogy a nyugatmagyarországi németek sohasem fognak belenyugodni az ország szétdarabolásában , a képviselőválasztásnál megnyilatkozott népakarat egyúttal arról is tanúságot tett, hogy nem akarnak Ausztriához csatlakozni. Huber után Hornyánszky Zoltán képviselő kért szót személyes megtámadtatás címén. Mint bíró sérelmesnek találta magára nézve a miniszterelnöknek azt a múltkori kijelentését, hogy a Juhászügyben «justicmord» történt. Bottlik József alelnök nem látta a személyes megtámadtatás tényét fenforogni s a szót nem adta meg, a miniszterelnök azonban megragadta az alkalmat, hogy megmagyarázza kérdéses kijelentését s elégtételt szolgáltasson a pártatlan magyar bíróságnak. A miniszterelnök nyilatkozatát az ügy egyéb fejleményeivel együtt lapunk más helyén közöljük. Az ülés további folyamán Soós Károly honvédelmi miniszter válaszolt Friedrich István felszólalására, amely azt kifogásolta, hogy a Nemzeti Hadsereg tisztikarában a magasabb állások betöltésénél méltánytalanul háttérbe szorítják a volt honvédtiszteket a közösökkel szemben. A honvédelmi miniszter adatszerűen, számokkal bizonyította be, hogy a Nemzeti Hadseregben nemhogy mellőzve, hanem egyenesen túlsúlyban vannak a honvédtisztek s igy Friedrich István panasza nem indokolt. A Ház a választ általános helyesléssel fogadta. Nagyon érdekes és figyelemreméltó volt Karafiáth Jenő felszólalása, amely a vitába új szempontokat vitt be az ifjúság testi kultúrájának fejlesztéséről mondottakkal. A magyar sport fontosságáról szakavatottakban, több hozzáértéssel alig beszélhet valaki, mint Karafiáth Jenő, aki évtizedek óta fejtett ki értékes és eredményes munkásságot ezen a téren s egyike volt azoknak, akik rámutattak arra, hogy ennek a kérdésnek, különösen ma, a magyar zárnia a szívét a részvétet követelő jajveszékelések elől. Részvétet csak az érdemel, aki most becsületes munkából megélni képtelen : az a sok millió áldozat, akik mind részvétlenül kiszolgáltatott rabszolgái voltak a háborús vagyon fosztogató könyörtelenségének. Hol van megírva, hogy a legitim kereskedelem, a tisztességes vagyonszerzés veszélyben forog, ha jön a vagyonok bűnös módon való szerzésének kemény megtorlása? Jól jegyezzük meg magunknak,kik fognak tiltakozni, s ha az a legitim kereskedelem nevében történik, akkor sem lesz fölösleges ott a kemény kéz, vagy akár a számlálhatatlan huszonöt é■ szükség esetén, jövőre is kiható jelentősége van. Az ifjúság testi nevelésével kapcsolatosan praktikus reformokat kívánt a szónok a népegészségügyi viszonyok javításának érdekében s erős szociális érzékkel bizonyította be, hogy ezen a téren igazán nincs helye semmiféle takarékoskodásnak. Fél háromkor Gunda Jenő sürgős interpellációjára tért át a Ház. Gunda a közraktárakban lefoglalt milliós értékű élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek elosztásának tárgyában intézett kérdést a kormányhoz és sürgette, hogy azoknak juttassanakbelőlük, akik legjobban rá vannak szorulva. Részletes tudósításunk a következő : Rakovszky István elnök negyed 11 órakor nyitja meg az ülést. Mivel a feliratkozott szónokok közül a sorban következő Csukás Endre és Bernát Béla nincsenek jelen, Huber Jánost illeti a felszólalási jog. Huber János a nemzetgyűlés nagy érdeklődése közben Sándor Pál beszédével polemizál, aki a zsidóságnak a kapitalista világrendben vitt szerepére tért ki. Fel fogunk építeni egy agrárországot. Védeni fogjuk a földművesosztályt, a kisiparost, a gazdasági és az ipari munkát. A szükséges nagyipart is magunk fogjuk megteremteni. Ez mindenekelőtt mezőgazdasági ipar lesz. (Élénk helyeslés.) A kereskedelmet saját kezünkbe kell venni. Nem igaz, hogy a mi fajunk képtelen kereskedelemre. Itt a Hangya szövetkezet becsületes alapon. (Élénk helyeslés.) Felkiáltások a kisgazdapárton : Szövetkezetekre van szükségünk mindenekelőtt! !Nyugatmagyarország nevében. Huber János : Mi nem nyugodhatunk bele abba, hogy ez az ország ilyen kicsi maradjon, amilyen mostan. Nemcsak a magyarság nem fog ebbe belenyugodni, hanem mi, akik nem magyaroknak születtünk, mi németek és a többi nemzetiség sem fog soha hely nyugodni. (Élénk helyeslés, taps.) Mikor Nyugatmagyarországon minket, német képviselőket megválasztottak, akkor ottvoltaképpen már népszavazás volt. (ügy van !) Mi megmondottuk, hogy mit akarunk. Mi híven kitartunk a mi magyar hazánk mellett. Az ország integritását vissza kell állítani. Mi ennek szolgálatában állunk, mikor a hazas területvédő németek pártját alakítottuk meg, amelynek ebben a házban nyolc képviselő tagja van. Ez a föld nekünk éppen olyan kedves, mint a született magyaroknak. Az ezeréves múlt minden dicsőségében, fájdalmában és szomorúságában egyúttal a mi múltúnk. (Élénk éljenzés és taps.) A jövőre vonatkozólag nekünk garanciát adott a magyar kormány 1919. augusztus 20-án kiadott rendeletével a nemzetiségi kisebbségek egyenjogúsításáról. Ebben benne van az, ami a Deák-féle 68-as törvényben foglaltatik. A mi népünk azt mondta, hogy ezzel a biztosítékkal meg van Soós miniszter a nemzeti Hadsereg tisztikaráról A milliós áruelrejtések a nemzetgyűlés előtt. A Ház mai ülése. — A „Nemzeti Újság“ tudósítójától. — W