Nemzeti Ujság, 1920. április (2. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-21 / 96. szám

/W" ..... Sss^^t^1920. április 21. » 11» évf. 96. szám. NEMZETI ÚJSÁG lllllllillllllllillllllllllllllIllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIlUilllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllllllllllllilllllllH^ Szerkesztőség : Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. az. ITPOCC7TO1TV Dill ITU? AI VIDÍT in BWHzetést árt JEgén* évre 220 kor, félévre K­O koe. Telefon : József 65 és József 66. AlliliiiOZrIUH I rUtlllMI HArlLAr negyedévre 56 kor, egy hónapra 20 kor. Egyes szám Kiadóhivatal: IV., Gerlóczy­ utca 11. sz. Telefon : 150—82. Felelős szerkesztő : Túri Béla. 80 fillér. — Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. lUiiiiiiniiiiiíiiiiiiiiiiiiiniiiifiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiitmiiiiiniiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiMiiniiiniHnminiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiinuHMiiHiiiiiiiinMifiiiiiiiHiimiiiiiiiiiiimiiiiuimiiiuiniiiutliiiui Hz Üzérkedők ellen. Budapest, április 20. Ha azt a törvényjavaslatot, melyet az árdrágítók, a lánckereskedők, az áruelrej­­tők és a csempészek üzelmeinek meggáto­lására a kormány a nemzetgyűlés elé ter­jesztett, öt évvel ezelőtt szavaztatták volna meg a törvényhozással, talán sok minden másként történt volna Magyarországon. A szervezetlen, balkáni szellemű és levan­­tei erkölcsű magyar gazdasági élet meg­fékezése kötelesség lett volna abban az órában, mikor az első ágyúlövés előtt már elsült az üzérek aknája a magyar közélet látszólagos gazdasági konszolidáltságának felszíne alatt és kiderült, hogy gazdasági életünk pillérei nem az ezeréves magyar történelmi talajba, hanem egy mérhetetlen posványba vannak leeresztve. Nyilván­való volt már akkor, hogy a társadalmi rend felborítása fog bekövetkezni a kiszá­míthatatlan gazdasági erőeltolódásokból, másképp történt volna tehát sok minden Magyarországon, ha akkor terjesztették volna be a törvényjavaslatot ... Volna .. . Újabb csábító alkalom ez a «volna», hogy rávilágítsunk az elmúlt évek könnyelműségeire és mulasztásaira , egy újabb alkalom rámutatni arra, hogy utó­lagosan milyen nehéz, sőt lehetetlen dolog helyrehozni azt a sok kárt, amit­ az előre­látás könnyen elkerülhetővé tehetett volna. Most ime be kellett terjeszteni egy törvény­­javaslatot drákói szigorúságú intézkedé­sekkel, amelyek mind égető bilincsek lesz­nek, de amelyeket viselnie kell a gazdasági életnek, mert rászolgált erre szabadságának idején a kötelességek és a jogok egyen­súlyának megbolygatásával. Be kellett,"ter­jeszteni a törvényjavaslatot és mert kellett, annálfogva senki se jöjjön nekünk a legi­tim és illegitim kereskedelem közt való megkülönböztetésekkel, mert ez a különb­ség láthatólag mindig csak akkor olyan éles, amikor alibit kell igazolni, de menten el­mosódik, amikor hasznot kell bezsebelni. Nem vagyunk tehát hajlandók siratni a legitim kereskedelmet, mert gyöngének bi­zonyult, mikor saját önző érdekeit szolgálta s az illegitim üzletek ellen cselekedhetett volna. Nem vagyunk hajlandók a drákói intézkedéseket túlzottaknak találni, mert félnünk kell, hogy a javaslat már így is csak az elvesztett fejsze nyelét tudja meg­menteni a magyar gazdasági élet fejlődésé­nek javára. Ám, ha drákói a szigor, még akkor sincs joga tiltakozni ellene az önző üzleti világnak, mely a visszaélések szörnyű áradata ellen csak tessék-lássák tiltakozott néha, de cselekedetre nem volt kapható soha. Az az üzleti világ, mely a legitim keres­kedelem jelszavának hangoztatása mellett hirdette, hogy nem az állami beavatkozás és a kereskedelem szabadságának meg­kötése az orvosszer, mert a visszaélések kiirtására maga a kereskedelem hivatott, ezt a kiirtást következetesen elmulasztotta s cselekedetek helyett kárpótlásul legfeljebb néhány, kamarai megnyitó beszédet adott. Nincs joga tehát senkinek sem panaszra vagy tiltakozásra, a fogyasztó közönség­nek ellenben még mindig van oka arra az aggodalomra, hogy amikor az uzsora levet­kőztette s rongyosan és éhesen néz szembe a bizonytalan holnappal ez a törvény már csak megtorlásra lesz jó, de arra, hog­y ruhát, élelmiszert, lakást, bútort, egy kis jóllétet adjon, arra már nem lehet kifosz­­tottságunkban alkalmas többé. Kétségtelen azonban, hogy a törvény­­javaslatra szükség van. Maradék javainkat biztosítanunk kell az egyenlő elosztás és szo­ciális igazság elve alapján a megkínzott és kifosztott nagy társadalmi rétegek szá­mára. Ennek a feladatnak a javaslat meg­felel­ő előrelátással elejét fogja venni olyan társadalmi bajoknak, melyek a jövőben az egyre tűrhetetlenebb gazdasági kiszi­polyozás miatt az erők újabb kilengésére, a társadalmi rend újabb bizonytalanságaira vezettek volna. Be kell tehát mindenkinek fognia a fülét, a panaszok elől és el kell Budapest, április 20. ! Huber János beszédével indult meg a mai vita az indemnitásról. A beszéd, amely kemény sza­vakkal mutatott rá a zsidó sajtó és irodalom bű­neire, új megvilágítást adott a Sándor Pál felszó­lalásával napirendre került zsidókérdésnek. Mond­ták is a folyosón : .. — Kár volt ennek a Sándor Pálnak idehozni ezt a kényes témát! Hát annyi tény, a Huber János kritikája erős­­ volt, de hogy tálaié is volt, azt tanúsította a sok helyeslő közbeszólás, amelyek megállapításait min­den oldalról kísérték. Nagy hatása volt még annak a kijelentésének, hogy a nyugatmagyarországi né­metek sohasem fognak belenyugodni az ország szétdarabolásába­n , a képviselőválasztásnál meg­nyilatkozott népakarat egyúttal arról is tanúságot tett, hogy nem akarnak Ausztriához csatlakozni. Huber után Hornyánszky Zoltán képviselő kért szót személyes megtámadtatás címén. Mint bíró sé­relmesnek találta magára nézve a miniszterelnök­nek azt a múltkori kijelentését, hogy a Juhász­ügyben «justicmord» történt. Bottlik József alelnök nem látta a személyes megtámadtatás tényét fenforogni s a szót nem adta meg, a miniszterelnök azonban megragadta az alkalmat, hogy megmagyarázza kérdéses kije­lentését s elégtételt szolgáltasson a pártatlan ma­gyar bíróságnak. A miniszterelnök nyilatkozatát az ügy egyéb fejleményeivel együtt lapunk más helyén közöljük. Az ülés további folyamán Soós Károly honvé­delmi miniszter válaszolt Friedrich István felszó­lalására, amely azt kifogásolta, hogy a Nemzeti Hadsereg tisztikarában a magasabb állások betöl­tésénél méltánytalanul háttérbe szorítják a volt honvédtiszteket a közösökkel szemben. A honvé­delmi miniszter adatszerűen, számokkal bizonyí­totta be, hogy a Nemzeti Hadseregben nemhogy mel­lőzve, hanem egyenesen túlsúlyban vannak a honvéd­­tisztek s igy Friedrich István panasza nem indokolt. A Ház a választ általános helyesléssel fogadta. Nagyon érdekes és figyelemreméltó volt Kara­­fiáth Jenő felszólalása, amely a vitába új szem­pontokat vitt be az ifjúság testi kultúrájának fejlesz­téséről mondottakkal. A magyar sport fontosságáról szakavatottakban, több hozzáértéssel alig beszél­het valaki, mint Karafiáth Jenő, aki évtizedek óta fejtett ki értékes és eredményes munkásságot ezen a téren s egyike volt azoknak, akik rámutattak arra, hogy ennek a kérdésnek, különösen ma, a magyar zárnia a szívét a részvétet követelő jaj­veszékelések elől. Részvétet csak az érde­mel, aki most becsületes munkából meg­élni képtelen : az a sok millió áldozat, akik mind részvétlenül kiszolgáltatott rabszol­gái voltak a háborús vagyon fosztogató könyörtelenségének. Hol van megírva, hogy a legitim kereskedelem, a tisztességes va­gyonszerzés veszélyben forog, ha jön a vagyonok bűnös módon való szerzésének kemény megtorlása? Jól jegyezzük meg magunknak,kik fognak tiltakozni, s ha az a legitim kereskedelem nevében történik, akkor sem lesz fölösleges ott a kemény kéz, vagy akár a számlál­hatatl­an huszonöt é■ szükség esetén, jövőre is kiható jelentősége van. Az ifjúság testi neve­­lésével kapcsolatosan praktikus reformokat kívánt a szónok a népegészségügyi viszonyok javításának érdekében s erős szociális érzékkel bizonyította be, hogy ezen a téren igazán nincs helye semmiféle takarékoskodásnak. Fél háromkor G­unda Jenő sürgős interpelláció­jára tért át a Ház. Gunda a közraktárakban lefog­lalt milliós értékű élelmiszerek és egyéb közszük­ségleti cikkek elosztásának tárgyában intézett kér­dést a kormányhoz és sürgette, hogy azoknak jut­tassanak­­belőlük, akik leg­jobban rá vannak szorulva. Részletes tudósításunk a következő : Rakovszky István elnök negyed 11 órakor nyitja meg az ülést. Mivel a feliratkozott szónokok közül a sorban következő Csukás Endre és Bernát Béla nincsenek jelen, Huber Jánost illeti a felszólalási jog. Huber János a nemzetgyűlés nagy érdeklődése közben Sándor Pál beszédével polemizál, aki a zsidóságnak a kapitalista világrendben vitt szere­pére tért ki. Fel fogunk építeni egy agrár­országot. Védeni fogjuk a földművesosztályt, a kisiparost, a gazdasági és az ipari munkát. A szükséges nagyipart is magunk fogjuk megteremteni. Ez mindenekelőtt mezőgazdasági ipar lesz. (Élénk helyeslés.) A kereskedelmet saját kezünkbe kell venni. Nem igaz, hogy a mi fajunk képtelen keres­kedelemre. Itt a Hangya szövetkezet becsületes alapon. (Élénk helyeslés.) Felkiáltások a kisgazdapárton : Szövetkezetekre van szükségünk mindenekelőtt! !Nyugatmagyarország nevében. Huber János : Mi nem nyugodhatunk bele abba, hogy ez az ország ilyen kicsi maradjon, amilyen mostan. Nemcsak a magyarság nem fog ebbe bele­nyugodni, hanem mi, akik nem magyaroknak szü­lettünk, mi németek és a többi nemzetiség sem fog soha hely nyugodni. (Élénk helyeslés, taps.) Mikor Nyugat­­magyar­or­szágon minket, német­ képviselőket megvá­lasztottak, akkor ott­­voltaképpen már népszavazás volt. (ügy van !) Mi megmondottuk, hogy mit aka­runk. Mi híven kitartunk a mi magyar hazánk mel­lett. Az ország integritását vissza kell állítani. Mi en­nek szolgálatában állunk, mikor a hazas terület­­védő németek pártját alakítottuk meg, amelynek ebben a házban nyolc képviselő tagja van. Ez a föld nekünk éppen olyan kedves, mint a született magyaroknak. Az ezeréves múlt minden dicsőségé­ben, fájdalmában és szomorúságában egyúttal a mi múltúnk. (Élénk éljenzés és taps.) A jövőre vonatkozólag nekünk garanciát adott a magyar kormány 1919. augusztus 20-án kiadott rendeletével a nemzetiségi kisebbségek egyenjogúsításáról. Ebben benne van az, ami a Deák-féle 68-as törvényben foglaltatik. A mi né­pünk azt mondta, hogy ezzel a biztosítékkal meg van Soós miniszter a nemzeti Hadsereg tisztikaráról A milliós áruelrejtések a nemzetgyűlés előtt. A Ház mai ülése. — A­ „Nemzeti Újság“ tudósítójától. — W

Next