Nemzeti Ujság, 1921. június (3. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-25 / 138. szám
ué7í>a- m flrifcJ i 1921* JUN Ars: 2-lidronii M^tTT rr_T*Mr' • ***évf-l:iS*sx: NEMZETI ÚJSÁG HUIIlilllllHmHUHHllHIIIULIIHHIIHHUIHHittllilllllllllllHIIIHIIII!llllimMIIIIIH!i!IHMHII!HHNII!Hl ltmilllllllHI»lll lllllllllU!immilllllHIHmtl!ll!li!IHll!IIIIIIIIHIIIIIiimillimilli!imi!IHIHIimiHI|l!IH Szerkesztőség:Honvéd u. 10.Tersf.:Józs.65,Józs.66,557, Előfizetési ár: Egész évre 440 kor., félévre 220 kor., Honvéd utca 10. Telefon: 5-67,5-68. Reklamáció: 19-25, 2 korona. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint: 5-68, 5-69. Éjjeli telef.n: 75-88 és 75-31. Kiadóhivatal: KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 110 kor., egy hónapra 40 kor. Egyes szám IHIIHHilliIli!!illl!lit!llllliliillilllllll!lll!llIHIMI!lllllllllHIII!!(il!llll!lll!lltl!l{l!IlillllIllll!!ii!ll||!ll|IIIIlilf!lll!ll||!lilillll!IIHlll!illlI!llillllllHII!illilIi!ll!!!IIlill!flI!lilIHIilliliIIIIIll!ll!lllIUtIII!!II!IIIIU!lIl]IUi A Mos pénzügyi politikám. A főváros ezévi költségvetése, amelyet ma tárgyalt először a pénzügyi bizottság, két szempontból jelentős határkő Budapest történetében. Először azért, mert a háborús évek megpróbáltatásai és a forradalmak pénzügyi zavarai után ez a költségvetés van hivatva, hogy átmenetet képezzen a szeker állapotokhoz, amelyet a főváros vezetőségének fokozott munkát és célkitűzést jelentenek. A másik nem kevésbé fontos szempont a költségvetés megítélésénél, hogy ez az első költségvetés, amelyet a keresztény Budapest keresztény vezetősége készített. Tehát az első, amelyben a közgyűlés többségi pártja megkísérelte megvalósítani azokat a nagy gondolatokat, amelyeknek életrehozatalára Budapest törvényhatósági bizottságába küldötték őket. Tudjuk és magunk jelentjük ki, hogy a ma beterjesztett költségvetés egyik szempontból sem tökéletes. A költségvetés, melyért a háborút már nem lehet felelőssé tenni, de amely viszont a béke áldásait még nem terjeszti maga körül, átmeneti, a szónak labilitást jelentő és elnézést kérő értelmében. A Keresztény Községi Párt céljai sem jutnak teljes mértékben kifejezésre a költségvetésrejtelmes számoszlopaiban, bizonyságául annak, hogy a keresztény rene-szánsz a budapesti városházán még ma sem élő valóság és még nem termékenyítette meg" e fővárosi közigazgatást, melynek alsóbb régióiban változatlanul romboló hatással működik a régi métely. Ebből a szempontból is csak átmenetinek mondható tehát a főváros ez évi költségvetése, mely azonban a legjobb utat mutatja arra, hogy a régi demokrata-liberális po litikával szemben, hogyan lehet úrrá a százezrek akarata, a keresztény és nemzeti gondolat Pénzügyi szempontból az új költségvetés jelentős megterheléseket hoz az állami terhek alatt amúgyis görnyedező fővárosi közönség számára. Hogy a költségvetés deficitmentes maradhasson, egész sor községi közszolgáltatásra van szükség, amely nem fogja kellemesen érinteni az adózó közönséget. Ezek a terhek azonban nem olyan nagyok, hogy elviselhetetlenek lennének, másrészről megalkotásukban érvényesül a szociális gondolat, melyet annyira nélkülözött a klikk érdekeltségektől fűtött demokrata várospolitika. Az új költségvetés egyetlen pozitív jelentősége, túl a fővárosi háztartás általános továbbvitelén, hogy alapjait rakja le annak az új községi adórendszernek, amely homlokegyenest ellentéte a Bárczy- Bródy-féle pénzügyi politikának és amely a dolgozó százezrek lehető mentesítésével éppen azokra a társadalmi osztályokra akarja megfelelő progresszivitással rakni a város terheit, amelyek eddig összetartásukkal és a városi politika iránti érdeklődésükkel osztályuralmat tudtak biztosítani a maguk számára a budapesti városházán. Ez az osztályuralom elsősorban és a közönség zsebét érdeklően pénzügyi politikájukban nyert kifejezést: abban a pénzügyi politkában, mely az összesség , terhére olcsó ingatlant, olcsó közszolgáltatást,, jövedelmező szállításokat, és vállalkozásokat juttatott azok részére, akiket összeköttetésük, vagy rokonságuk a városi húsos fazekak közé sodort. A pénzügyi politika erősen szociális tendenciája az a gondolat, mely jelentőségre messze kimagaslik az évről-évre ismétlődő fővárosi költségvetések szürke számtengeréből és magára vonja Csonka-Magyarország összes városainak figyelmét. A szociális gondolatnak a városok pénzügyeiben mindenek felett való érvényesítése közelebbről érinti a keresztény százezreket, mint a csillogó, de valóra soha nem váló frázisok tömege. Ez a pénzügyi politika az, mely legyen bármilyen is, az eljövendő községi választójog, a közönség legszélesebb rétegeinek állandó érdeklődését fogja biztosítani a városi közügyek iránt. Ez az állandó érdeklődés pedig a legbiztosabb sírásója a visszatérni akaró régi rendszernek, amikor Budapest törvényhatósági bizottságának fele azok sorából került ki, akik a város lakosságában csak huszonhárom százalék erejéigvannak képviselve. A keresztény Budapest záloga a keresztény pénzügyi politika, a százezrek pénzügyi politikája, mely egyben a legigazabb útjelzőtábla arra, hogy a helyes adópolitika esetén úgy a fővárosban, mint a vidéken a keresztény százezrek érdeklődése kíséri figyelemmel a közös ügyeket. Ebben az esetben pedig a keresztény uralom megtartása és a győzelem biztosítása a városi politikában egyszerű kivonási műveletté zsugorodik össze. Doby ,Andor. A topázgyűrü. Ira: Illy János. A nap fáradtan csúszott le az öreghegy mögé. Biborkendejérek csücskét ott felejtette a hegy kúpján. A szél nekiszilajodva táncolt végig a hűtlenül itthagyott mezőn. Útjában megölelte a száraz őszi fákat. Most, hogy elbújt a kandi aranymosolyú szép asszony a hegy mögé, még jobban nekimerészkedet az életnek. Feketehajú kedvesét, az éjszakát várta. Balázs kisurrant a házból. A tornácon megtorpant a lába. A tekintete mereven tapadt a belső szoba ablakára. Még a szíve verése is elcsendesült. A beteg nehéz nyögése kibotorkált hozzá. Ráfeküdt a szívére, fojtogatta, szétáradt a mellében, mint egy keserű orvosság. Vissza kellene menni! Ma este talán nem illenék forgatni a?, ördög bibliáját! ... Az anyja sápadtvirrasztón ott görnyed a beteg fölött. Olyan ez az asszony, mint a jóság, alázatos, meghajolt szobra, amelyet az élet, az örök szobrász faragott az apja ágyai fölé. Nem lehet ezt a képet csak úgy ifihagyni! Egyetlen fájó, magátmardosás nélkül! Hadd tépje, rázza azt a bitang, hitvány szivét ott a mellében, úgy jó az annak!.. . . Lebotorkál az udvarra. Csak egy kis sétára’ifi!', dúl, azután visszajön. Az udvar közepén kétfelé nyílik árut. Mehet az ember, amerre tetszik. Néni, tartóztatja fel senki, ha csak nem a lelke titkos szavai Az egyik út a becsületes, nyílt főutca felé, a másik a sunyi kertek alá. Háttal fordul dúl a nagy, őszinte kapunak és a kertek felé suttyog. A lépéseit megcsöndesíti, hogy odabenn meg ne hallják valahogy’. A kis patak lármázva fut, él medrében, mint egy csacsogó gyerek. Sze.?St£P ■ VÉgigvágni rajta egy letépett fűzággal: Hallgass te! A kertek aljáról felkerül az Ostorosutcába. Egy pár alacsony, békés ház közé ékelve, ott terpeszkedik vörös szemével az eszébe morédon, nagy rangosan az úri kaszinó. Balázsnak a szivére dobbati ez a ház, mintha harangot ütnének meg tűzre lángolón. Jaj, hogy zúg ennek az ülésnek a hangja a szivében, szinte belésiketül. Nem hallja már a beteg nehéz nyögését, csak a festett ördögbiblia lapjai csattognak csalogatón. Csak egy partira, no! Többet nem játszom! Nehéz, bódult füstszag kavarog a levegőben álmosan, Balázs leül a kerek zöld asztalhoz. Mohón terül rá a kártyára. A zsebébe kikészített pirulák egymásután hagyogatják el hűtlenül. Mind odavándorol a partnerhez, egy idegen város idegen emberéhez. Sohasem látta, most játszik vele először. Úgy kerülgeti ma este a szerencse, mintha összeesküdött volna azzal a titokzatos mosolya idegen embernek itt vele szemben. Annak büszke szivar piroslik a szájában. Olyan a tüze, mint egy kis kerek ablak, amelyen az ördög nevet ki rá gúnyos röhögéssel. Az ő arca sápadt-barázdás. éi homlokán izzadt gyötrelem gyöngyözik. Megint új osztás! Zakatoló iramban futnak a kártyák. Mintha szekérre ült volna maga Belzebub és egyetlen lónak őt fogta volna be, az idegen ,pedig a"halálra hajszoló" kocsis!... Nincs itt"megállás. A újfél felé egyetten bankó sem lapul meg már a zsebében. Már adósságra játszik. Éhes-epekedőn -egy kis nyereség után. Feláll. A hangja rekedten mozdul fel száraz, tikkadt melléből: , . — Nincs több pénz nálam! Megyek, hozok! Itt vagyok mingyán! Az idegen alőág hideg úított gajjáva !"■ Bódult rohanással lódul hazafele. A szél utána sivit valamit. Talán szidja. Nem hallgat rá. A kis kertajtó nyikorogva csikordul meg a kezében. Csak a szél járkál a kertben. Tizenkét órát kongat a becsületes öreg templom órája. A hold most jegyzi el a szelet feketehajú kedvesével, az éjszakával. Nekik ajándékozza minden ezüstjét. Balázs hosszú, fekete árnyéka ,végigsurlan a kerti után, mint egy halott. Egy pár kavicsnézősorral a lába alatt, mintha korholná. Bemegyek az anyámhoz pénzt kérni! . . . A tornácon földbe cövekel a lába. Az anyja még mindig az ágy mellett. Balázsnak fájó remegés iramodik át a szívén. Most be kellene menni, leborulni az elé a szomorú beteg elé, rátapadni a csókjával sápadt, aszott kezére, új életet fogadón és könnyebben megtisztultan nézni bele egy eljövendő munkás életbe! . . . De nem lehet! Adósa valakinek. Ezt a hitvány adósságot előbb le kell róni! Adósa egy embernek, akinek piros szivar van a szájában és ott várja őt a kaszinóban eddig nyúló, szentségtelen nevetéssel. A pénz! Hát bemehet , most ide ehhez a fájdalomba csuklótt két öreghez pénzért?! Nem. Hátha másképp lehetne segíteni!Valami, értéktárgy csak akad itt hamarjában addig, amíg pénzt kerit! ' • " Az apja íróasztalán kemény dacos merev tárgy akad a kezébe.VGyir... Lopott öröm ujjong fel a mellében. ..De azonmód visszakotrodik az öröm a szive aljára, mikor megérzi a nagy négyszögletes büszke követ. Az apám topázgyűrűje. .. A keze remegve tétovázik vissza az asztalra. Joe a partner nevetése rácsap a tétovázására, mint egy követelő zsarnok, aki minden fájdalmát, becsületét megváltotta most egy pár, festett lappal!... Nyugat-Mattarorszis átadását elhalasztva. A nagykövetek tanácsa nem hozott végleges határozatot. — Egy francia szenátor a magyar béke kiáltó igazságtalanságairól. Páris, június 24. A Magyar Távirati Iroda párisi tudósítója beavatott forrásból arról értesül, hogy a nagykövetek értekezlete legutóbbi ülésén a trianoni békeszerződés végrehajtásának ügyével is foglalkozott, mégpedig elsősorban Nyugatmagyarország ügyét tárgyalta. A tanácskozás során többen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy jobb volna a kérdéses területnek Ausztria birtokába való átadását elhalasztani. Az értekezlet többségének az volt az álláspontja, hogy előbb tisztázni kell, mi a szándéka Ausztriának a Németországhoz való csatlakozás ügyében. A kérdésben a nagykövetek nem hoztak végleges határozatot. Az értekezlet foglalkozott továbbá ama katonai bizottság megalakításának, kérdésével is, amely a határok megállapítására lesz hivatva. Beható eszmecsere után a kérdés folytatólagos tárgyalását a legközelebbi ülésre halasztották. Párisi lapok szerint a francia szenátus talán már a jövő héten végez a ratifikációs javaslattal. Ebben a testületben többen vannak, akik nem értenek egyet a trianoni határozatokkal, miként "Francois Albert szenátornak a Bonsoir-ban megjelent cikke bizonyítja Francais szerint a szerződés halva született államokat teremtett Közép-Európában, melyeknek jellemző tulajdonságuk, hogy nincs kijárásuk a tengerhez. Noha Magyarország részben felelős a háború kitöréséért, ez még nem elég indok ilyen súlyos megbüntetésre. Magyarországot megfosztották a vastól és sótól és a büszke Magyarságot olyan inségre kárhoztatták, amely állandósítja vereségének megalázó érzését. A szerződésben a nemzetiségi elv nevében rengeteg esztelenséget követtek el és mindenütt az irredentizmus magvát hintették el. A múltban a diplomácia hibájából történt az, hogy mindig visszautasítottuk a régi osztrák-magyar monarchia mindenféle közeledési kísérletét. A háborít alatt épp ilyen elutasító álláspontra helyezkedtünk Károly király békekísérleteivel szemben. A szenátor arra a következtetésre jut, hogy Középeurópa békéje érdekében a trianoni szerződést módosítani kell.