Nemzeti Ujság, 1921. november (3. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-25 / 265. szám

2 országot meghódítani. Ezerszer jaj lenne sze­rencsétlen hazánk tépett és lerongyolt fővá­rosának, ha ezekre a Kleonokra és Díjmade­­szekre hallgatná, akik ajkukon mézzel és szívükben méreggel akarják eltiporni a ke­resztény Budapestet. Befejeződött a portoméi értekezlet Walter osztálytanácsos a konferencia mun­kájáról Pypdiose, november 24. A portoroséi konferencia zirdülésén Avezzana elnök beterjesztette Vanderup amerikai nagybankár már bejelentett tervezetét, amely szerint az értekezlet hívja fel az­ egyes álla­mok kormányának figy­elmét a valutakérdés­­ rende­zetlenségének esetleg végzetes következményeire. Valter Emil, aki­ a magyar gazdaságpolitikai­ és közlekedésügyi osztálynak volt a vezetője, az érte­kezlet munkájáról a MTI­ tudósítójának többek kö­zött a következőket mondta: — Az eredeti programból tulajdonképpen csak a vasúti kocsik közlekedésének kérdése volt az, amely az eredeti tervet messze túlhaladóan került tárgya­lásra. Az értekedet egyik legfontosabb eredménye az, hogy 1922 január 1-től kezdődőleg visszaáll a haloom előtti szabad kocsiforgalom. A kocsik el­osztásának siettetése érdekében súlyt helyeztünk ar­ra,­ hogy a zsákmány címén igényelt kocsikról szóló jegyzékeket a reparticiós­ bizottságnak sürgősen be­mutassák. A bizottság megállapodott abban, hogy az utódállamok területén jelenleg levő magánkocsikat, kölcsönkocsikat, magánvasúti kocsikat, ha nincsenek konfiskált, zsákmányolt vagy fegyverszüneti jegy­zékben, tulajdonosaiknak vissza kell adni. A bizott­ság kimondotta, hogy amennyiben a viszonyok meg­engedik, egy közös határállomást létesítenek, to­vábbá úgy a személy-, mint az áruforgalomban köz­vetlen egymásba kapcsolódó menetrendet állapítanak meg és hogy az áruforgalomban a kocsik a belforga­­lom és a kivitel részére egyenlő módon álljanak ren­delkezésre. Rendkívül fontosságú volt az a határozat, amelynek értelmében az­­államok kötelezik magukat egy nemzetközi bizottság létesítésére, amely a vas­utak szükségleti tárgyainak­ fedezetét biztosítaná. Itt elsősorban szénről,­­ásványolajokról s ami magyar szempontból rem­póvül fontos, talpfákról van szó. Az­­ osztrák delegációval szemben szóvá tettük a Saar­­vidéki szénnek Magyarországra szállítását is és erre nézve biztosítékot­­kaptunk körülbelül napi 2000 tonna szalmájára. A­ jugoszláv delegációtól azt kí­vántuk, hogy a Ferenc-csatorna mentén a táviró-­ és távbeszélő­­vonalakat záros határidőn belül állítsák helyre, de a jugoszláv delegáció Belgrádból erre nézve- m­é­g nem kapott semmiféle utasítást. A MTI tudósítója az­­utódállamok küldöttségének több vezető emberéhez is kérdést intézett a konfe­rencia eredményéről. Sofi-Szer­­Richárd az osztrák kül­döttség elnöke többek közt­ azt mondotta, hogy a portertfest konferencia ’ nemcsak technikailag, hanem kereskedelem politikailag is, ami eddig Bécsben népi sikerült, megkönnyitette. a két ország közötti forga­tom. hel­ym­áltitdsőt..Eddig­­is rendszeresen bonyoló­dott le, ugyan, de Magyarország, gazdasági kiviteli feleslegei a kereskedelmi politika ,különféle nehézsé­gei, továbbá a kiviteli és­­ a beviteli tilalmak miatt nem juthattak teljesen kifejezésre. Sarota lengyel követ véleménye szerint a konferencia Közép-Európa­ jövő gazdasági életére, különösen a szabad árufor­galom elvét, igyekezett érvényesíteni, amelyet a há­ború­ alatt elejtettek s amely a háború után paran­csoló módon jelentkezett. Stybar Ottokár véleménye szerint a­­­portoméi értekezlet eredményeit úgy te­kinthetjük mint előmunkálatait a kereskedelmi szerv­­ződések megkötése céljából meginduló tárgyalások­nak. . Sir Francis Dent­h arra­­a kérdésre, hogy mi a szerepe az angol küldöttségnek a sportprosei ko­nfe­­r­encián azt válaszolta, hogy a britt képviselők úgy mint­ a többi nemzet képviselői jelenlétükkel csak azt kívánták előmozdítani, hogy az utódállamok kö­zött a lehetőségig kielégítő gazdasági vonatkozások kiépülhessenek. A királyi pár apanázsát Csehországinak is fizetnie kell Néh­i,az eljárás a királyi pár eltartása kiírül Becs. nov. 21. (A Nemzeti Újság tudósító­já­tól.) A királyi pár számára tudvalevőleg 2000 font sterling fizetését határozta el a nagykö­vetek tanácsa, amely összegét az utódálla­moknak kell fizetniük. Csehország volt az első, amely vonakodott részt venni ennek az aránylag csekély ellátásnak terzjében, de most muhát kétségtelen, hogy a vonakodás hiába­való, mert fizetni kell. Néhány lap értesülése szerint Csehországot mégis bele fogják vonni Károly király és családja apanázsának­ fizeté­sébe. Jól értesült körökben ezet hiszik, hogy a­ jóvátételi összegből fogják még fizetni a Cseh­országra eső részt. A Libre Parole azt írja, hogy az az összeg, amelyet Károly király számára megállapítottak, még egy népszövetségi tit­kár fizetésének a színvonalát sem éri el. Különös dolog, hogy az utódállamok, ame­lyek minden teketória nélkül lefoglalták az uralkodó vagyonát, most méltatlankodnak, mert néhány tallért kívánnak tőlük. A lap azt kívánja, hogy tegyék közzé a lefoglalt javak­­ jövedelmére vonatkozó adatokat, hogy ily mó­­d­on a nagyközönség összehasonlíthassa azokat M­­EE88 áflaptofára háruló teherrel. ------ - NEMZETI UJSÁSI­^ Péntek, 1921 november 25* war,»ij»«... ...................... i. tut«. V©hde yliisnätigsn a király b­árdésteara? Mit moss siett Benes és hogyan értette félre Friedrich (A Nemzeti Újság tudósítójától) Friedrich István a nemzetgyűlés tegnapi ülésén, — mint ismeretes — Bence cseh külügyministra*' Expozéjának két momen­­­­tum­át tette, szóvá. A­ nem­zetgyűlés hiteles naplójá­nak tanúbizonysága szerint Friedrich a következő­képpen idézte Benes beszédjének kifogásolt részét: „Sem a cseh kormány, sem a kisantant ulti­mátummal nem fordult a magyar kormányhoz. Friedrich Benesnek ezt az állítólagos kijelentését kommentárral kísérte, majd így folytatta: ,Mondott Benes mást is. Leen még jobban csodálkoztam ." •... Azt mondja, hogy nemzet­közi szerződéssel biztosíttatott, hogy a ma­gyar trón betöltése csak az összes államok hozzájárulásával történhetik meg.“ A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában már tegnap este szóvá tették egyes képviselők a párt­­körben megjelent miniszterelnök előtt Friedrich­ Ist­ván interpellációját. Bethlen István gróf miniszter­elnök a képviselők érdeklődésére röviden a követ­kezőképpen ismertette a tényállást: Benes cseh külügyminiszter magához ké­rette Tahy László prágai magyar követet és felkérte, közölje a magyar kormánnyal, hogy Csehország október 30-ra fejezi be a mozgósí­tását, november elsején kitolja csapatait a frontra, és amennyiben november másodikéig a királykérdést nem intézik el a kiseantant kí­vánságai szerint, november másodikén ma­gyar területre fognak lépni a csapatok. Benes külügyminiszter ezt hivatalosan kö­zölte Tahyval és a magyar követ hivatalosan értesítette erről a magyar kormányt. Cseh­ország ultimátuma ilyen formában történt. Ami pedig azt a megjegyzést illeti, hogy nemzetközi szerződéssel biztosíttatott, hogy a magyar trón betöltése csak az összes államok hozzájárulásával történhetik meg, a miniszter­­elnök kijelentette, hogy a trónfosztó törvény­­javaslat megszavazása, napján érkezett hozzá írásban, a nagyantant újabb követelése, amely arra vonatkozott, hogy választás útján se ke­rülhessenek Habsburgok a magyar trónra. A kormányoinak ekkor kijelentette a nagy­­antant képviselői előtt, hogy most már nem léphet újabb követelésekkel a parlament elé, mert az elfogadott törvényjavaslatban benne van az, amit ők kértek és követeltek, neveze­tesen a trónfosztás kimondása. Ennél tovább nem lehet menni. A nagyantant képviselői­­ azonban felhívták a miniszterelnök figyelmét, hogy ezt az újabb követelést is figyelembe kell venni, mert addig a királykérdés nincs elin­tézve és a háború veszélye nem szűnik meg. A miniszterelnök tárgyalás útján­ abban állapo­dott­­meg az antant képviselőivel, hogy a­ ma­gyar kormány kötelezőleg kijelenti, hogy a magyar trón betöltése tárgyában a nagy an­tanttal tárgyalásba fog bocsátkozni. Bethlen István gróf ehhez a magyarázatá­hoz hozzáfűzte még azt is, hogy Magyaror­szág kénytelen, a­ trón betöltésére nézve a nagyhatalmakkal tárgyalni, mert az európai nagyhatalmak ellenére amúgy sem, ültethetne senkit a­ magyar trónra, amint az annak idején Romániában, Belgiumban és Görögországban történt. Diplomáciai tárgyalások folytatása azonban még nem jelenti azt,, hogy ilyen tárgyalások nemzetközi szerződés kötelező erejével bír­nak, hiszen nemzetközi szerződést a parla­ment hozzájárulása nélkül úgy sem lehet kötni. A Bancs expozéjának hiteles szövege A miniszterelnök tegnapi kijelentéseit mindenben fedi Benes cseh miniszterelnök és külügyminiszter­nek a prágai képviselőházban november 16-án el­mondott expozéja. Friedrich Istvánt tehát vagy félrevezették, vagy pedig csak felületesen olvasta át Benes beszédét, amelynek hiteles szövegét sikerült a budapesti cseh követség útján megszerezni. Benes beszédének első részében ismertette a cseh-szlovák kormány állásfoglalását a Habs­­burg-kérdésben, majd rátért a nagyantant és kisantant között október 27-én megkezdett tár­gyalásokra és a Habsburg-kérdés végleges el­intézéséről a következőket mondta:. ..A nagykövetek tanácsa november 5-étől keltezve a következő jegyzéket küldte a ma­gya kormánynak.” Itt felolvasta az antant ismeretes jegyzékét­, amelyben felhívja a magyar kormány figyel­mét, hogy a trónfosztó javaslat félreértésekre adhat alkalmat, mert a királyválasztásból a Habsburgokat nem zártja ki. Bánffy, gróf kül­ügyminiszter ekkor­ megnyugtatta a nagy- és­ kisantant budapesti képviselőit és a szövetsé­gek erről a következő jegyzék útján értesítet­ték se. cseh kormányt és a kisantant kormá­nyait.: „A magyar kormány, kijelenti, hogy köt­­telezi ma­gát azoknak­ a határozatoknak a­ megtartására, amelyeket a nagyköveteik­ ta­nácsa 1920 február­­1-én és 1920 április 1-én hozott és amelyek megtiltják a Habsburgok restaurációját. Kijelenti továbbá, hogy a királyválasztás kérdésének megoldása előtt előzetesen tanácskozik — agidősdeten képv­­­viselt nagyhatalmakkal és hozzájárulásuk nélkül nem fog eljárni. A törvény intencióinak hatásosabb biz­tosítására és a kormány felelősségének az épségbentar­tására Magyarország törvényt készül hozni, mely a jelenleg is érvényes bün­tető rendszabályokon kívül lehetővé teszi, hogy hatásosan ellensúlyozzon minden olyan kísérletet vagy propagandát a Habs­burgok vagy­­ bármely más olyan jelölt ér­dekében, akinek a jelöltsége a fent vázolt határozm­­ány­oknak nem megfelelően tör­tént. Benes ezután így folytatta beszédét: „A nagykövetek tanácsa jegyzéket küldött Budapestre, amelyben megerősítette a magyar kormány nyilatkozatának az átvételét, és külö­nösen hangsúlyozta annak nemzetközi jellegét. A jegyzék így szól: La Conference se dé- A nagykövetek tapo­­d­ate satisfaite du teste cs a megelégedését fejezi de la déclaration comje- ki a trónfosztó törvény­­lémentaire de la loi­hez fűzött kiegészítő nui­­de dédiéance. erai a czi­latkozat szövege fölött, remis par le Goouverne- amelyet a magyar kor­ment hongrois aux re­­many a szövetségesek présentants allies­ képviselőinek adott át. .Elle est, en,effet, d‘ac­ Ez a nyilatkozat kn­­cord avec les propose­lekben megegyezik a tions de la Conférence. nagykövetek tanácsá­ba Conférence estime­nak javaslataival. A que les assurances ainsi nagykövetek tanácsa données par un acte in- úgy véli, hogy nenx­ terriitonis , fournissent­zetközi jellegű aktus des garanties plus se­­utján adott bixtosi­rieus és qqane les qui ték komolyabb garan­pourrait étre sűtette à ciát nyújt, mint egy ter­revision. vény, amelyet megval­tós Principales Puis- toztathatnak. sances alliées prennent A szövetséges főhá­ acte avec satisfaction de falinak megelégedéssel la declaration du gou­ vesznek tudomást a ma­vernement hongrois con- gyár kormány nyilatko­cem­ant­­ exlusion du­ratáról, amely az összes tróné de tous les Habs- Habsburgoknak a tren­­bourgs, qu'elles consi- ról való kizárására vé­dérent comme un enga­­aatkozik és amelyet gement international, nemzetközi kötelezett­ségnek tekintenek. „Ezt a jegyzéket, — folytatta Berns, —­­no­vember 10-én adták át. Mi még aznap elren­deltü­k­ a demobilizációt.“..................... „Ez volt uraim, a Habsburgok ellen kezde­ményezett akciónknak végső aktusa. Összes 'részleteikben' idéztem ezeket a tényeket, hogy egyszers mindenkorra leszögezzük azokat. A kisantant, amely minden összeütközést és minden keserűséget el akar kerülni; nem Ma­gyarországgal tárgyalt, hanem a meghatal­­makk­al, a békeszerződések és az európai rend védőivel, hogy senki se vethesse szemünkre, hogy mi­­ erőszakkal akarunk fellépni, vagy meg akarjuk alázni a budapesti kormányt vagy a magyar nemzetet. Hozzáfűzöm — úgymond Benes — hogy sem mi, sem a kis­antant nem intéztünk közvet­lenül ultimátumot a magyar kormányhoz“. Szió szerint idéztük Benes beszédének azokat a részeit, amelyeket Friedrich interpellációjában kifo­gásolt. Friedrich azonban még­ ezek után is fentartja álláspontját, noha­ az Új Nemzedék munkatársa előtt délelőtt már úgy nyilatkozott, hogy Benes közvetle­nül nem fordult ultimátummal a magyar kormányhoz. Nyilatkozatában később ismét azt mondja, hogy ulti­mátumról szó sincs. Benes, akinek diplomáciai érzéke tagadhatatlan, beszédében arra helyezte a hangsúlyt, hogy közvetlenül — amint ezt a miniszterelnök teg­nap este a keresztény pártban is kijelentette — nem intézett ultimátumot a magyar kormányhoz. Friedrich Istvánnak azonban még nagyobb a téve­dése, amidőn nemzetközi szerződésről beszél. A nagy­követek tanácsának eredeti francia szövegben közölt jegyzékében szó sincs nemzetközi szerződésről (traits international), hanem csak a magyar kormány nyi­latkozatáról (declaration du gouvernement hongrois), amelyet a nagykövetek tanácsa nemzetközi kötele­zettségnek (engagement international) tekint. Ezzel egyszersmind elismeri, hogy a magyar kormány egy­szerű kijelentésének igen nagy súlyt tulajdonít.­­ •­­. Kelet-Ukrajnábón a felkelés mecseteszisítette a bolsevik­ uralmat Bécs, nov. 24. Az ukrán sajtóiroda jelenti Lem­bergből. A bolsevik-ellenes felkelés ez idő szerint a Dnyeper jobboldalán fekvő összes kormányzóságokra kiterjedt. A felkelő ukrán hadsereg hadműveletei, amelyekkel sikerült megszerezniük a legfontosabb városokat és Vasúti gócpontokat, keleti Ukrajnában teljesen megrendítették a szovjet­ uralmat. Míg a vö­rös csapatok megvert maradványai a felkelők­höz szőnek át, vagy az erdőkben rejtőznek el, addig a kommunista hivatalnokok elhagyják helyeiket és szétszóródnak a szélrózsa minden irány^^ ^ ~ • .— —

Next