Nemzeti Ujság, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
IV. évfolyam 12. szám. Ára 3 korona Vasárnap, 1922 január 15. Szerkesztéség és kiadóhiTatai: Budapest, V. kerület, Előfizetési ár: Egy hónapra CO kor., negyedévre Honvéd utca 10, Telefon 127—46, 127—47., 127—48. EkorCZT NT DflT 0017 AT , I DTT AD kor., félévre 846 kor., egész évre 666 kor. Egyes 127—49 és József 65. Fiókkiadóhivatal: IY. Duna u.6. Etlilör IMN JULJIlftfll RArlLAr szám 8 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Telefon : 128—08 és Teréz-körút 62. Telefon : 121—42 Reklamációk: 19—25 és 121—41. Lloyd George délután tanácskozott Poncarréval Paris, jan. 14. (Wolff.) Lloyd George ma délután Párisba érkezett. A pályaudvaron Briand és Nardinge párisi angol nagykövet fogadta. A miniszterelnök az utóbbival még a pályaudvaron megbeszélést folytatott. A Lloyd George és Poincaré közt tervezett megbeszélés délután négy órakor kezdődött meg. Lloyd George a gemsai konferenciától várja a nemzetek szövetségének megalakítását Amerika, Németország és Oroszország meghívásának Ügye — A tervezett angol-francia paktum nem jelenti a Versailles szerződés megváltoztatását London, jan. 14. Lloyd George miniszterelnök Cannesból való elutazása előtt az angol sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy nem tudja még, milyen lesz Poincaré magatartása, de az újságokban és folyóiratokban megjelent cikkeiből ismeri általános nézeteit. Az angol-francia egyezmény sorsa az új francia kormány magatartásától függ. A legfelsőbb tanács a jóvátételi kérdésben éppen megegyezés előtt állott, midőn Briand lemondott. Ha a francia minisztertanács a jóvátételi javaslatok ratifikálásával szemben nem helyezkednék kedvező álláspontra, vagy más álláspontot foglalna el, a legfelsőbb tanácsot ezeknek a kérdéseknek újból való megvitatása céljából össze kellene hívni. Lloyd George kijelentette továbbá, hogy a génuai konferenciát a legfontosabb összejövetelek egyikének tekinti, amelyet a világ eddig megért és ő Lloyd George szívesen látná, ha Génuában megteremtenék a nemzetek szövetségét vagy paktumát, amely a mostani népszövetségnél tágabb lesz. Az olasz miniszterelnök már megkérte Briand-t, hogy az európai nemzeteknek és Amerikának küldje el a meghívókat. Az Egyesült Államok közreműködése igen fontos a génuai konferencia sikerére, ugyanez áll Németországra és Oroszországra is. Az Oroszországnak szóló meghívásban nem lesznek különös kikötések, azok kivételével, amelyek a kereskedelem szabadságára és jövőjére, vonatkoznak. Végül kijelentette, hogy a tervezett angol-francia paktum semmi szín alatt sem tekinthető a versaillesi békeszerződés megszüntetésének vagy megváltoztatásának. A tervezett francia-angol paktumot Belgiumra is fogják alkalmazni és őszinte kívánsága, hogy ha a terv megvalósul, a paktumnak Olaszország is tagja legyen. Poincaré kormánya csütörtökön mutatkozik fel a kamarában Programja: ninszeti egység és a Versailles béke — A cannesi konferencia szétosztott Megtartják a génuai értekezletet — A német moratórium ügye Paris, jan. 14. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az új kormány részletes programját Poincaré csak hétfőn vagy kedden fogja kifejteni a parlamentben, a vezető elvre nézve azonban már nyilatkozott a hozzá közel álló politikusok és újságírók előtt. Törekvése oda fog irányulni, hogy megteremtse a pártok között a harmóniai és a nemzeti egységet, hogy erre támaszkodva biztosítsa a béke,feltételek hatályát. Általában megelégedést kelt Poincaré kormányralépése, de nemcsak Briand hívei, hanem mindazok, akik Európa jelenlegi viszonyaival számot tudnak vetíti, — ilyen azonban nem sok van a kamarában, — kétségbe vonják, hogy Poincaré megvédelmezhesse a versaillesi szerződést teljes érintetlenségében. Vállalkozását tehát vagy kudarc éri vagy ellentétbe fogja juttatni Franciaországot Angliával és Olaszországgal. A párisi sajtó természetesen erősen hangoztatja Poincaré mély szeretetét Anglia iránt és kívánatosnak mondja az angol-francia egyezmény megkötését, de bizonyos „hézagok” kitöltésével. A génuai gazdasági konferenciát sem ellenzik, de szükségesnek tartják az alapos megfontolást. A legfőbb tanácsot illetően Poincarénak Tíz a nézete, hogy a megbeszéléseket a nagykövetek folytassák és a legfőbb tanács csak a kész megállapodások aláírására üljön össze. A parlamenti körök nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a megbeszélésnek, melyet a Cannesból Londonba hazautazó Lloyd George még ma vagy holnap fog Polibáréval tartani. A találkozás az angol nagykövetségen történik. Az új kormány megalakítása Páris, jan. 14. A kormány valószínűleg csak Vasárnap, vagy hétfőn fog megalakulni. Sokfelül azt hiszik, hogy az eddigi megállapodásokon még számos változtatás fog történni. Az új kormány csütörtökön fog a kamarának bemutatkozni. Poincaré igyekszik a radikális szocialista párt nevezetesebb tagjait, így például Doumerguet rávenni arra, hogy a kormányba belépjenek, úgy látszik azonban, hogy ez a törekvése nehezen fog sikerülni. A Poincaréhoz közelálló Matin értesülése szerint Viviani elhárította magától, hogy a kormányban helyet foglaljon. Páris, jan. 14. (Wolff.) Henri Manoury képviselő hajlandónak nyilatkozott vállalni a belügyminiszteri tárcát, De Lasterrie képviselő ugyancsak hajlandó a pénzügyminisztérium vezetésének átvételére. Poincaré ma délelőtt Tardieu Andréval megbeszélést folytatott, aki kijelentette, hogy előbb tanácskozni akar barátaival és válaszát az este folyamán közli Poincaréval. Az „Intransigeant“ értesülése szerint Poincaré Tardieut szemelte ki a megszabadított területek miniszterévé. Tardieu, egyizben már a felszabadított területek minisztere volt. Foch marschall — hadU yminiszlerjelölt Berlin, jan. 14. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) Az Acht Uhr Abendblatt szerint Poincare Foch marsallnak ajánlotta fel a hadügyi tárcát, aki kijelentette, hogy a körülmények szerint el is fogadja. Mindenesetre,,mini Mindenesetre bevárja azonban a többi miniszter névsorának összeállítását. Ha Foch mégis elutasítaná a miniszteri tárcát, akkor a hadügyminiszteri állásra Matinéu, vagy Barton jönnek tekintetbe. Március 8-án Sfik össze a génuai konferencia Magyarország is három tömeghíbottat küldhet Genuába Páris, jan. 14. Lloyd George közölte az amerikai nagykövettel, hogy Harding elnököt táviratilag értesítette arról, hogy a génuai konferencia határozottan létesülni fog. Az Egyesült Államoknak joga van éppúgy, mint a többi nagyhatalmaknak, öt delegálttal képviseltetni magát. A koherenciát március 8-án nyitják meg. Római jelentés szerint tronomi az olasz delegációval ma érkezik meg Cannesból, és rögtön minisztertanácsot hív egybe,amely a genovai konferencia programját fogja tárgyalni. Bonomi a szovjet kormányt felszólította, hogy magát Genovában képviseltesse. Cannes, jan. 14. Lloyd George elutazása előtt a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy az értekezlet sikeres volt. -Az angol-francia szövetség és a jóvátételi probléma ideiglenes megoldása kérdésében azonban még nem döntöttek. Anglia külön deffenzív szerződésben fogja biztosítani Belgium semlegességét. Ezt a szerződést néhány napon belül rendes diplomáciai útán kötik meg. Lloyd George kijelentette továbbá, hogy a génuai értekezleten, amely előreláthatólag március 8-án kezdődik, angol-olaasz szerződést vesznek tárgyalás alá. A génuai értekezletre a nagyhatalmak egyenként öt főmegbízottat, a kisebb hatalmak, Oroszországot és Németországot is ideértve egyenként három főmegbízottat küldenek. Történhetettt-e máskép! Már tudniillik nálunk az összeomlás és a forradalom a világháború után? Sőt a történelem logikáján egy kérdéssel visszamenve: végződhetettt-e másképp a világháború, mint ahogy végződött? Csak természetes, hogy ez a kérdés még mindig foglalkoztatja az elméket minden országban, mely a háborút elvesztette és annak mindent összeroncsoló hatását szenvedi. Elmerül a kérdés tanulmányozásában a tudomány. Elbölcselkednek a történtek felett maguk a szereplők. És természetesen beleszól a tegnapba a ma politikája is, csakhogy sokszor nem kívánatosam A magyar politika — sit venia verbo — békéjét, sőt a konszolidációra való együttműködés harmóniáját is minduntalan felzavarja a kérdés, a személyeskedés mérgébe mártott vádaskodás, hogy ki mit tanácsolt Ferenc Józsefnek vagy Károly királynak, mintha bizony lényegesen változtatna ez az események azon lavinaszerű görgetegén, mely keresztülment rajtuk. Nem a történelmi felelősség kikerülését és a politikából való mellőzését hirdetjük. Ez politikai immoralitásra vezetne. Objektíve mindig helyes utólag is feltenni a kérdést: hogy mi okozta az összeomlást és forradalmakat? Csak a kérdést nem szabad megforgatni a személyeskedő politika keserű levében. Nem lehet kizárólagosan vádat kovácsolni egyesek ellen ott, ahol sokan, tán mindnyájan bűnösek vagyunk. A világháború óta megjelent memoire-irodalmat is ezen az objektív mérlegen kell megmérni. És ha való is, hogy a történelem kivételesebb alakjaiból sohasem hiányozhat egyéniségük karaktere, mely megnyilatkozásaikban is elénk tárul, a mások felelősségének megállapítása és a maguk igazolása nem az ő szuverén joguk. Pedig ez a törekvés sokszor mutatkozik azokban a friss memoire-okban, melyek mint fű nőttek ki az özönvízborította és még meg sem szilárdult ■talajból. Mindazonáltal tagadhatatlanul a történetíró és a nagyközönség számára is felette érdekes és becses anyaggal szolgálnak a hadvezérek, államférfiak és diplomaták emlékiratai, melyeket — hogy csak ismertebbeket említsük — Hintenburg a legendás német hadvezér, Ludendorff Hindenburg vezérkari főnöke, a német katonai akarat exponense, Tirpitz főtengernagy, Crython tábornok, a német hadvezetőségnek az osztrák-magyar főhadiszálláson képviselője, Conrad az osztrák-magyar hadsereg vezérkari főnöke, Krausz tábornok, legkitűnőbb katonáink egyike, Sarkotics Bosznia és Hercegovina katonai ura, Boroevics az olasz front hősi védője, Horsetzky tábornok, Erzberger a békebarát német politikus, Czernin a mi eszes,, sokszívű külügyminiszterünk, Helfferich, a jeles német fináncpolitikus, Scheidemann szocialista vezér, a német forradalom első miniszterelnöke, Windischgraetz herceg volt közélelmezési miniszterünk, Szikissy báró, a sokat végigtapasztalt, radikális diplomatát adtak ki. A magyar közönség most abba a helyzetbe jut, hogy nagy vonásaikban és legfontosabb, főleg az összeomlást leíró részletükben megismerheti ez emlékiratokat Szabó László dr. egyetemi magántanárnak most megjelent: „Mi okozta az összeomlást és a forradalmakat“ című művéből. Ez már önmagában becses és érdekes dolog, de Szabó Lászlónak gondja van arra is, — könyvének címe is erre vall —, hogy úgy csoportosítsa az anyagot és azt mutassa be legtöbbször a fontos részek szószerintiközlésével, hogy kitűnjék eme vezető egyéniségek nézete az összeomlás okairól. A felfogások különbözősége, az illető hadvezérek, államférfiak egyéniségének másmás színezete, az eseményekről és emberek-